Megdorgálja a pártokat Sólyom László?

2006-01-09

Sólyom László korábban egyértelművé tette, hogy közbeavatkozik, ha a pártok negatív kampánya eluralja a közéletet. Miután az utóbbi időben több parlamenti párt is megszólította az államfőt aktuális események kapcsán, Sólyom László válaszút elé került: továbbra is megmarad az általános bírálatoknál, rápirít a pártokra az „ellenségképek” használata miatt konkrét esetekben is, vagy nyilatkozataiból kikoptatja a lejárató kampányok elleni bírálatot.

Civil államfő a pártpolitikai kampányban

 

A magát „civilként” meghatározó köztársasági elnök több alkalommal is utalt arra: egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy megvédje a társadalmat a pártok megosztó politizálásával szemben. Ennek az állításának azzal adott nyomatékot, hogy kijelentette: közbeavatkozik, ha úgy érzi, a politikai közbeszéd hangneme túlságosan eldurvul. Mivel azonban e tekintetben nincsenek jogi lehetőségei, a pártok csitítására az államfőnek egyetlen eszköze van: a nyilvános politikai állásfoglalás. Az elnök a hazai politikai színtér legnépszerűbb szereplője, aki – korábbi, politikát ostorozó megnyilvánulásainak is köszönhetően – pár hónap alatt maga mellé állította a közvéleményt, és átértelmezett szerepével a politikában is jelentős tekintélyt harcolt ki magának. Így – főképpen a választásokhoz közeledve – a pártoknak címzett elnöki „rovó” valóban komoly fegyverré válhat.

Az eddigi esetekben az államfő csak általánosságban fogalmazott meg bírálatokat a politikai pártokkal szemben. Az 1956-os események évfordulója kapcsán például székházukban való ünneplésre szólította fel a pártokat, újévi beszédében pedig kijelentette: arra lenne büszke, ha a pártok nem ellenségképekkel dolgoznának, hanem tartalmi vitákat folytatnának.

Eközben egyre több az olyan megnyilvánulás a pártok részéről, melynek nyílt vagy burkolt célja éppen az, hogy konkrét ügyek kapcsán is szóra bírja az elnököt, aki egyelőre tartózkodik attól, hogy reagáljon a személyét érintő – akár kedvező, akár kedvezőtlen tartalmú – állításokra. A pártok magatartása érthető: amennyiben a köztársasági elnök velük szemben politizál (és korábban ez volt a jellemző), akkor egyértelművé teszik a köztársasági elnök politikai elkötelezettségét, és szándékaitól függetlenül „megidézik” őt a politikai színtérre, a maguk oldalára állítják, így eszközként használják fel a politikai összecsapásokban.

Érdekes azonban, hogy a jobboldal által megválasztott államfő agresszív közbeszéddel szemben megfogalmazott nyilatkozatait elsődlegesen a szocialista-liberális oldal használta fel a politikai küzdelmekben, az államfőt egyfajta „pajzsként” tartva maga elé a negatív kampányban. Hiller István például már Kerényi Imre „forradalmi” beszéde után utalt arra: reméli, hogy az elnök megóvja az országot az „ilyen mentalitástól”, és nem hagyja, hogy tovább durvuljon a közélet hangneme. Az elnök beszéde utáni versenyt – melyben a pártok egymást túlszárnyalva igyekeztek egyetérteni az elhangzottakkal – az SZDSZ igyekezett megnyerni azzal, hogy felkérte Sólyom Lászlót: segítsen a többi párttal is elfogadtatni a liberálisok által kezdeményezett etikai kódexet, mely biztosítaná a kampány visszafogott hangnemét.

Az MSZP is Sólyom László újévi beszédével védte és erősítette magát, amikor a Magyar Vizsla folyóiratot is készítő Adózók Érdekvédelmi Szövetségének óriásplakátjai megjelentek az utcákon. Az MSZP ifjúsági szervezetének elnöke, Komássy Ákos például úgy fogalmazott: „a Fidesz ölebe, a Magyar Vizsla gúnyt űzött a köztársasági elnök szavaiból”. A legnagyobb jobboldali párt számára az államfő beszéde eközben két okból is kellemetlenné vált. A magyar zászló hiánya jól láthatóan zavart okozott a jobboldalon, mert ugyan az esetet nem hagyhatták szó nélkül, a Fidesz támogatásával és hivatalos jelölésével megválasztott államfőt nem tették ki nyílt bírálatnak – így a kritika szócsövei a jobboldalhoz kötődő szervezetek és sajtóorgánumok lettek. A Magyar Vizsla kapcsán pedig az MSZP éppen Sólyom Lászlóra hivatkozva támadhatta a pártot negatív kampányolással.

Négy rossz között?

A legfontosabb kérdés az, hogy Sólyom László a továbbiakban hogyan reagál – és reagál-e egyáltalán – a választási kampány közeledtével szükségképpen elharapózó lejárató kampány mindennapi jelenségeire, és hogy általánosságban, vagy konkrét ügyekben is felemeli-e majd a szavát. Az elnök előtt jelen helyzetben négy választási lehetőség áll. 


1. Az államfő továbbra is ígéri, de végül nem avatkozik be a kampány menetébe azáltal, hogy bármelyik politikai oldalt megdorgálja a lejárató kampány miatt. Ezt azzal egészíti ki, hogy – mint eddig is – a politikai pártokat általánosságban vonja felelősségre az élesedő hangnem kapcsán.

2. Beavatkozik a kampány menetébe, és valamelyik pártot felszólítja, hogy hagyjon fel a megosztó kommunikációval. Ezzel azonban nyíltan állást foglal valamelyik oldal mellett: egy konkrét ügy kapcsán szólal meg, a megtámadott mellé áll, és a támadót hitelteleníti.

3. Mindkét oldal ellen állást foglal azáltal, hogy a baloldal és a jobboldal kampányának egy-egy konkrét ügye kapcsán bírálja a pártokat – például kölcsönösen megrója a jobboldalt a „luxusbaloldalizás”, a baloldalt pedig a „szélkakasozás” miatt. Sólyom László így egyszerre léphet fel a Fidesszel szemben Kerényi Imre és a Magyar Vizsla, az MSZP-vel a szélkakas-kampány és a megjelenés előtt álló újabb Kende-könyv kapcsán. Ezzel a köztársasági elnök elkerülheti, hogy egyik vagy másik oldal támogatójaként állítsák be.

4. Nem avatkozik be, hallgatásba burkolózik és kommunikációjából kikoptatja a pártok megosztó kampányának témáját.


Kommunikációs lehetőségek az államfő előtt

Nem avatkozik be

Beavatkozik

1) Ígéri a fellépést, és általánosságban kritizálja a pártokat. 2) Egyik oldalt támadja – ezáltal a másik politikai oldalhoz „csapódik” .
4) Nem beszél többet a negatív kampányról. 3) Mindkét oldalt bírálja, konkrét ügyek kapcsán.



Sólyom László számára mindaddig előnyös a kampánnyal foglalkozni, amíg csak ígéri – hiszen abban a pillanatban, hogy ezt egy konkrét ügy kapcsán meg is teszi, maga is a politikai csatározások részesévé válik, és a tekintélyes elnöki szerep magaslatából a pártpolitika mocsarába süllyed. Éppen azért az államfő személyes presztízse szempontjából nem csak az egyik oldal bírálata (2) lehet kedvezőtlen, hanem mindkét politikai oldal (3) együttes támadása is. Nem előnyös az államfő megítélése szempontjából az sem, ha szó nélkül hagyja a lejárató kampánytörekvéseket (4) – hiszen a közvélemény elvárja az államfőtől, hogy „békítőként” lépjen fel az elharapózó társadalmi ellentétekkel szemben.

Az államfő számára ezért a legelőnyösebb pozíció, ha továbbra is csak az ígéretek szintjén, illetve általánosságban beszél a közbeszéd visszásságairól (1) – ezzel elkerülve azt, hogy végleg a pártpolitika porondjára lépjen. Ez esetben azonban az elnök lemond arról a lehetőségről, hogy valóban tompítsa a kampány hangnemét. A mindenkinek szóló, általános bírálatokat ugyanis egyik párt sem veszi magára, sőt, a rivális ellen is fordíthatja. Az ilyen kijelentések ezért valójában nem támadják, hanem védik a pártok negatív kampányát. Ha tehát Sólyom László valóban célul tűzte ki, hogy finomítja a közélet hangnemét, ezt azzal érheti el, hogy nyíltan állást foglal az egyik, vagy mindkét politikai oldallal szemben – akár személyes népszerűségének rovására is.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695