Magyar Vizsla - a sajtó tükrében

2006-01-12

A Magyar Vizsla-ügy elsősorban a baloldali-liberális publicisták intenzív érdeklődésére tart számot. A témával kapcsolatos írások többsége a plakátok és az újság alacsony színvonalát kritizálja, illetve a Fidesz politikusainak szavahihetőségét kérdőjelezi meg. Sólyom László egy korábbi támogatója a köztársasági elnök beavatkozását sürgeti az ügyben.

Az Adózók Érdekvédelmi Szövetségének lapja, a Magyar Vizsla első ízben novemberben került a postaládákba, 3,5 millió példányban. A második szám egy Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt és Kóka János gazdasági és közlekedési minisztert ábrázoló plakáttal hirdeti magát, „Akiknek semmi sem drága” szlogennel. A plakátok január elején kerültek az utcákra. Burány Sándor, az MSZP frakcióvezető-helyettese és Nyakó István, a szocialista párt szóvivője ennek kapcsán felszólította Orbán Viktort, a Fidesz elnökét, hogy fejezze be a szerinte képmutató politizálást, és vállalja nyíltan a véleményét ahelyett, hogy "egy nem létező civil szervezet" mögé rejtőzve folytat negatív kampányt. Az MSZP politikusai hozzátették: a Fidesz fittyet hány a Sólyom László köztársasági elnök újévi beszédében elhangzott, a lejárató kampányt elítélő intelmekre.

 

A választási kampány tisztasága érdekében nyílt levélben fordult a Fidesz kampányfőnökéhez, Rogán Antalhoz az SZDSZ kampányfőnöke, Horn Gábor, aki szerint a Magyar Vizsla című ingyenes kiadvány egyértelmű funkciója azon sértő, rágalmazó és alpári kijelentések megfogalmazása, melyek egyszerre irányulnak egy szocialista és egy liberális politikus ellen. Rogán Antal sajtótájékoztatóján mindössze annyit mondott: „a Magyar Vizsla egy független egyesület, én a tevékenységét kommentálni semmilyen formában nem kívánom”.

Január 8-án az MSZP alelnöke, Újhelyi István sajtótájékoztatóján egy faxot mutatott be, mely elmondása szerint bizonyítja, hogy a kormányellenes Magyar Vizsla kiadvány a Fideszhez köthető. A fax feladója Rogán Antal Fideszes kampányfőnök irodája, a címzett pedig a Magyar Posta. A Fidesz szóvivője, Révész Máriusz hamisítványnak nevezte a szocialisták által közzétett dokumentumot, egyúttal perrel

> Publicisztikák
Horváth Éva: A tökéletes kifogás, (Magyar Hírlap, 2006. január 4.)
Sztankóczy András: Kampány alapfokon (Magyar Hírlap, 2006. január 5.)
Dési János: A magyar Vizsla halad, a karaván ugat (Népszava, 2006. január 5.) Schilling Árpád: Elnök úr, legyen szíves (Magyar Hírlap, 2006. január 6.)
Tóta W. Árpád: Szellemkutya (Index, 2006. január 8.)
Dési János: Sánta kutya (Népszava, 2006. január 9.)
Nagy N. Péter: A hajtók vadászata (Népszabadság, 2006. január 9.)
Bolgár György: A sánta vizslát könnyű megfogni (Metro, 2006. január 10.)
Tanács István: Mese, mese, meskete (Népszabadság, 2006. január 10.)
Szerető Szabolcs: Vizslafrász (Magyar Nemzet, 2006. január 11.)
Várkonyi Tibor: Szakálla volt kender, (Népszava, 2006. január 11.)
Virág Tamás: Mi a közös a Népszavában és a Magyar Vizslában? (Hírszerző, 2006. január 11.)
Makai József: Irány a mosógép, (Magyar Hírlap 2006. január 11.)
Sztankóczy András: Veszélyben a haza (Magyar Hírlap, 2006. január 12.)
Magyar Hírlap: Az elszabadult fax esete (2006. január 12.)

fenyegette meg azokat a médiumokat, amelyek cáfolat nélkül idézik Újhelyit. A pénzügyminiszter eközben vizsgálatot rendelt el a Magyar Postánál a Magyar Vizsla terjesztésének körülményeiről, mely megerősítette, hogy a Fidesz székházából ment ki december 27-én az a fax, amiben a Magyar Vizsla egyik korrektúrázás előtti példánya szerepelt.


A Fidesz közleményben ismerte el, hogy tévedett, amikor hamisítványnak nevezte az MSZP által erről bemutatott másolatot. A párt szerint ugyanakkor a Vizsla-faxot nem a párt munkatársa, hanem a Vizsla kiadványt előállító nyomda egyik alkalmazottja küldte el a soproni postának a párt székházából. Nyitrai Zsolt fideszes országgyűlési képviselő azt mondta, a beismeréssel lezártnak tekintik az ügyet, de néhány kérdést ennek ellenére megfogalmaznak: Igaz lehet-e az, hogy az MSZP kézi vezérlése alatt áll a Magyar Posta? Hogyan juthatott el Újhelyi Istvánhoz egy civil szervezet küldeménye? Betartotta-e a posta a szerződéses partnereit mindenkor megillető titoktartási kötelezettséget?


Deutsch Tamás, a Fidesz frakcióvezető-helyettese bocsánatot kért Újhelyi Isvántól, az MSZP alelnökétől, amiért a párt politikusai azzal vádolták, hogy hamisítvány az általa bemutatott irat. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke január 10-én, a Kossuth Rádió Háttér című műsorában közölte: a kiadványt sikertelenül próbálják a pártjához kötni, de egyúttal sok sikert kívánt a Magyar Vizslának. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke másnap úgy nyilatkozott: felesleges lenne tagadni, hogy a Magyar Vizsla a Fidesz támogatói köréből nőtt ki. Tomecsko Tamás, a Magyar Posta szóvivője ugyanakkor kijelentette: a posta munkatársai betartották a vonatkozó adatkezelési szabályokat.

A fax nyilvánosságra kerülése előtti publicisztikák
Horváth Éva: A tökéletes kifogás, (Magyar Hírlap, 2006. január 4.)
A Magyar Vizsla nemsokára a postaládákba kerül, de tartalmát még nem ismerjük. „Azon gondolkodom, hogy a "luxusbaloldal" óta volt-e a Fidesznek olyan elmés fordulata, amelyikre fel lehetne fűzni a lapszámot”. Horváth Éva eközben azzal mentegeti Kerényi Imrét, hogy kampányban hangzott el a forradalomra felszólító kijelentés.

"…egyébként pedig el sem hiszem, hogy [Kerényi Imre] ilyet mondott. Kampány van, mindenki beszél összevissza, így Kerényi is. Különben sem vagyunk hadsereg. Amit pedig a forradalomról mondott, semmivel sem különb, mint a Magyar Televízió ugyancsak forradalmat vizionáló reklámja. Butaság mind a kettő." (Horváth Éva, az Adózók Érdekvédelmi Szövetségének elnöke, a Friss Levegőt Polgári Kör vezetője, a Magyar Vizsla című lap kiadója, Népszabadság, jan. 3.)’

Csupa jó hír. Jön a Magyar Vizsla második száma. Az AÉSZ elnöke pedig nem árulja el előre a tartalmat. Marad tehát ez a – kíváncsiság okozta – bizsergés. Vajon mi lesz benne? Azon gondolkodom, hogy a "luxusbaloldal" óta volt-e a Fidesznek olyan elmés fordulata, amelyikre fel lehetne fűzni a lapszámot.

(...) Ha nem lenne kampány, el tudnék számolni négyig. Nem csak a nagybetűket ismerném. Olyan kérdéseket is feltennék magamnak, amelyekre elsőre nem tudom a választ. Boldogulnák a nyelvtannal. Rendeltetésszerűen használnám a vízöblítéses vécét. A szemetet szelektíven gyűjteném. Ha nem kellene ötutcányit gyalogolni az első konténerig. Az adót is befizetném, hogyne, pláne. Akárhánykulcsos. És megvárnám, hogy csökkentsék.

Kampány van. Ha majd nincsen, gondolkodom. Bár attól annyira elfáradok, hogy le kell vennem a cipőmet, és hanyatt feküdnöm az első kanapén. Az eszünk pedig visszajön, ha már nem lesz kampány. Addig külföldön pihen. Vagy formalinban, hogy a norvég orvostanhallgatók könnyebben szemügyre vehessék.


Sztankóczy András: Kampány alapfokon, (Magyar Hírlap, 2006. január 5.)
A Magyar Vizsla "megvalósítása szánalmasan amatőr, de a tartalma is totális ostobaság”. Egy ilyen szervezet lényege az lehetne, hogy függetlennek tűnjön, és hitelesnek tűnő információkatt szolgáltasson – mint például a veteránok Kerry ellen az amerikai kampányban. A Vizsla ezzel szemben nyilvánvalóan ezer szállal kötődik a Fideszhez.

"A Magyar Vizsla egy független egyesület, én a tevékenységét kommentálni semmilyen formában nem kívánom." (Rogán Antal, a Fidesz kampányfőnöke, MTI, január 4.)

(...) A Magyar Vizsla amúgy a Fideszen kívül még meglehetősen szoros szálakkal köthető a Fidelitashoz és a polgári körökhöz is.
Mindezzel egyébként nincs semmi baj, más országban is csinálják, csak ott a kampányszakembereknek több eszük van.


Vegyük például George Busht: ha volt döntő kampányfogás, akkor az a motorcsónakos veteránok hirdetése volt, amely Kerryt támadta, hogy nem is harcolt olyan hősiesen Vietnamban. Bushnak természetesen esze ágában sem volt részt venni a szervezet alakuló ülésén, amikor pedig nyilvánosságra került, hogy egy hozzá közel álló ügyvéd szoros kapcsolatban állt a veteránokkal is, az ügyvédet kirúgta.


(...) A vizsla megvalósítása tehát szánalmasan amatőr, de a tartalma is totális ostobaság. Egy ilyen szervezet lényege ugyanis, hogy azzal szólítson meg választókat, ami az ő szájából hitelesen hangzik, és amit a mögötte álló versenyző nem mondhat meg. A veteránok hitelesek voltak, hiszen együtt harcoltak Kerryvel, Bush pedig nem vádaskodhatott, mert ő egyáltalán nem harcolt. A vizsla viszont ugyanazt mondja, mint a Fidesz bármelyik politikusa vagy újságírója, ráadásul semmivel sem hitelesebben, legfeljebb durvábban.
(...) De hogy lássuk, hasonló szellemi erők küzdenek, idézem a szocialista Burány Sándor frappáns válaszát: "A fideszes politikusok által mutatott V betű tehát vizslát jelöl." Tényleg, mint amikor kisiskolások rácsodálkoznak az ábécében rejlő lehetőségekre.

Dési János: A magyar Vizsla halad, a karaván ugat (Népszava, 2006. január 6.)
"Ha magyar vizsla volnék, felháborodottan tiltakoznék azért, amit itt egyesek a nevemben művelnek”. A Fideszhez kötődő kiadvány és reklámja a két választás közötti időket idézi, amikor „hasonló színvonalú szórólapokon simfelték a nyerésre álló MSZP-t, SZDSZ-t, s még egy nyavalyás impresszum sem került azokra a lapokra”.

Ha magyar vizsla volnék, felháborodottan tiltakoznék azért, amit itt egyesek a nevemben művelnek.


(...) A várost, sok várost, teleaggatták egy nem túl színvonalas óriásplakáttal - nyilvánvalóan csak azért, hogy ingyenesen többmilliós példányszámban terjesztett lapjukhoz nagyobb kedvet csináljanak. Bizony, az ingyenlapnak is kell ám a cégér - rögtön óriásplakát formájában.
.
(...) Bizonyára a lelkes magyar vizslák dobtak össze nagy titokban néhány tíz, más számítások szerint másfélszáz, millió forintot, hogy amúgy pártsemleges formában kifejezzék nemtetszésüket a kormánnyal kapcsolatban. Nincs is ezzel semmi baj, van itt még felelős kiadó is, egy hölgy, aki kis fideszes liezon után a polgári körökben és egy Orbán Viktor által megnyitott független civil szervezetben találta meg a maga politikai értékeit. Emlékezzünk csak azokra az időkre, amikor a két választási forduló között hasonló színvonalú szórólapokon simfelték a nyerésre álló MSZP-t, SZDSZ-t, s még egy nyavalyás impresszum sem került azokra a lapokra. És akkor mi ott álltunk a legnagyobb bizonytalanságban, hogy vajon ki pénzelhetik mindezt? Akadtak, akikben fölvetődött a Fidesz, mint aki készíttette ezeket. De ezt - már akkor is megmondtuk - nyomban el kellett vetni, hiszen a harcosan kiálló párt nyilván merné vállalni a saját véleményét.

(..) Akkor meg miért kell mégis elvitetni a balhét szegény, semmiről sem tehető vizslákkal? Egyrészt, mert így nyilván mókásabb a történet, a pártizéket már unjuk, mennyivel jobb itt egy friss hang. (...) Amúgy meg mindegy. Mert mint tudjuk, a kutya ugat, a karaván halad.


Schilling Árpád: Elnök úr, legyen szíves, (Magyar Hírlap, 2006. január 6.)
A Sólyom László beszéde után egy nappal megjelent, amerikai maffiafilmek hangulatát idéző plakátok bizonyára nem maradnak válasz nélkül az MSZP részétől. „Szárad már a festék a válaszposzteren, brainstormingolnak a mocsokirodákban mindegyik oldalon”. Éppen ezért ideje lenne, hogy a köztársasági elnök is megszólaljon az ügyben.

Sólyom László köztársasági elnök alig egy hete felszólította a pártokat: eddigi gyakorlatukkal ellentétben kíméljék meg az embereket az idei választásokon a felelőtlen ígérgetéstől, egymás lejáratásától. Nagy ívű, értelmes beszéd volt. Már az is feltűnően bölcs gondolatnak tűnt, hogy beszédét nem a megszokott időben, tehát szilveszter éjjelén mondta el, amikor nyilvánvalóan nem lett volna adófizető polgár ebben az országban, aki végighallgatja.

(...) Erre már másnap impozáns hirdetés fogadta a budapestieket, ha kijózanodva útra keltek munkahelyük felé. A nagyméretű plakáton Gyurcsány Ferenc és Kóka János látható. A grafika egyértelműen egy amerikai maffiafilm hangulatát idézi: a két figura magabiztos eleganciával néz a távolba, mögöttük méregdrága autó és helikopter; szürke és fehér árnyalatok, mélyfekete háttér. A félreértések elkerülése végett hatalmas, vörös betűkkel a következő felirat virít a műalkotáson: "Akiknek semmi sem drága." Kiötlői azt akarták az utca emberének egyértelművé tenni, hogy ez a két politikus (egy MSZP-s és egy SZDSZ-es, mindkettő a kormány tagja) erkölcstelenül lenyúlja, saját javainak gyarapítására fordítja a polgárok pénzét. Úgy vélem, nem kérdés, kik adtak megbízatást erre a baromságra, az emlegetett 2006-os választási kampány szerves részeként.

Tisztelt köztársasági elnök úr, ha tényleg komolyan gondolta azt, amit mondott, akkor arra kérném, hívja már föl a Fidesz első emberét, és kérdezze meg tőle, hogy január elsején családja körében figyelte-e az ön beszédét, mert ha nem, esetleg elküldené neki írásban. Ez a hirdetés ugyanis teljességgel ellentétes az ön által megfogalmazottakkal.

(...) Magától értetődő, hogy nem a megvádolt két személyt szeretném elsősorban megvédeni. Szárad már a festék a válaszposzteren, brainstormingolnak a mocsokirodákban mindegyik oldalon. Nincs olyan információ, amit ne tudnának meg egymásról, telefont lehallgatva, spanok által fülbe súgva, két percen belül.
Én csak azok nevében állok ki, ha ezzel meg nem sértem őket, akik anno nevüket adták Sólyom László mellett. (Emlékszünk, Védegylet.)

(...) Sólyom László úr, legyen szíves, és szóljon a srácoknak, hogy ha már értelmes munkát nem találnak maguknak, menjenek inkább síelni, csak csendesen. Köszönöm.

A fax nyilvánosságra kerülése utáni publicisztikák 1.
Nagy N. Péter: A hajtók vadászata, (Népszabadság, 2006. január 9.)
A Magyar Vizsla – miután előkerült egy fax, mely bizonyítja a Fidesz szerepét az ügyben – most bumerángként üt vissza a feladóknak. A Fidesz évek óta egy centralizált párt, melynek vezetésében nem történt változás - és most a lapot kiadó szervezet is az eldobható szövetségesek számát gyarapítja. „Ezek a vizslák soha vissza nem ugatnak. Ha igen, benn felejtik őket az erdőben, vagy visszakergetik a faxgép mögé - mintha ott sem lettek volna”.

A magyar vizsla házőrző ebnek nem alkalmas, mert a besurranót éppúgy körülugrálja, mint a barátot. Ez politikailag is igazolódott: az idegenekre uszított vizsla saját gazdáira hozott rontást. A szocialisták dokumentummal a kézben állítják, hogy a milliós példányszámú kormánymaró kiadvány - amely bejegyzett gazdája szerint független - Rogán Antal Fidesz-kampányfőnök faxáról kapott javításokat és visszaigazolást.

A politikai terepen is azt sugallja minden, hogy a Fidesz csak egy szereplő a sok közül, olyan széles összefogást teremtett körülötte Orbán Viktor.


(...) Minden azt sugallja, hogy a jobboldali pártok beszalámizása egy fensőbb cél érdekében történt: kiteljesíti és pártokon felüli párttá teszi a Fideszt. Szervezetté, amely becsatornázza a polgári progresszív gondolkodás eredményeit, és arcot ad nekik. Történetesen ugyanazokat az arcokat másfél évtizede, plusz Rogán Antal, akinek a szobájából most kiugrott a vizsla.


(...) A Fidesz e tekintetben hibátlanul kiszámítható, hogy - ezzel szoros összefüggésben - minden más vonatkozásban kiszámíthatatlan legyen. A rendszerváltozás előtti első hősi megszólalásoktól kezdve, majd a konzervativizmus korai megvetésétől az SZDSZ-barátból ellenséggé váltásán át, a jobbra forduláson keresztül a Kádár-kor minap újra megtalált kisemberéig, akit a teljes foglalkoztatottság rituális üzenetével, illetve a vadkapitalizmus legyőzésének debreceni (!) ígéretével lehetne tán kezessé tenni, itt bármi megtörténhet. Csak egyvalami nem: az, hogy bármely beemelt szövetségesnek egyetlen szava is lehetne arról, hogy mi legyen a sorsuk az általa képviselt ideáknak. Ezek a vizslák soha vissza nem ugatnak. Ha igen, benn felejtik őket az erdőben, vagy visszakergetik a faxgép mögé - mintha ott sem lettek volna.


Tanács István: Mese, mese, meskete, (Népszabadság, 2006. január 10.)
Nem minden választó gondolkodik ugyanúgy, és a pártoknak azzal is foglalkozniuk kell, aki „túl bonyolultnak tartja a világot; csak azt mondják meg, ki, mit lopott - ez elég érzelmi muníciót szolgáltat neki a választáshoz”. Korábban is evidencia volt, hogy a Vizsla a Fidesz nem vállalt kampánylapja – most viszont, a fax előkerülésével az „evidenciából bizonyosság lett”.

Olyan sokfélék az emberek. Az egyik unja már a sárdobálást, mert úgy véli, nem az ellenféllel kellene foglalkozni, hanem programokat, jövőképet felmutatni. Higgadt, tényekre koncentráló politikus urakat szeretne látni, nem olyanokat, akik folyton a másik zsebében turkálnak. A másikat nem érdeklik a programok, túl bonyolultnak tartja a világot; csak azt mondják meg, ki, mit lopott - ez elég érzelmi muníciót szolgáltat neki a választáshoz.

(...) Amúgy - bár kizárólag logikai alapon - evidencia volt, hogy a Magyar Vizsla a Fidesz nyíltan nem vállalt kampánylapja.


(...) Persze, nincs annál kínosabb, mint mikor az evidenciából egzakt bizonyosság lesz, faxon szereplő adat, híváslistáról ellenőrizhető szám.


(...) Nem volt ez másként a Makón terjesztett Polgári Szó ügyében sem, amely a szocialista polgármester, képviselőjelölt lejáratására készült. Akkor is körömszakadtáig tagadták, hogy a helyi fideszes képviselő munkatársai rendelték meg a kiadványt a nyomdától.


A civil szféra, ahogy a magánélet is, átpolitizálódott Magyarországon. A rendszerváltáskor naivul azt hittük, ennek vége, a szakmai kérdések kizárólag szakmaiakká, a magánügyek - ha nem közéleti szereplőről van szó - privát ügyekké válnak.



Szerető Szabolcs: Vizslafrász, (Magyar Nemzet, 2006. január 11.)
A „hatalompárti médiaosztagok” Magyar Vizsla körül gerjesztett hisztériájukkal ’felbecsülhetetlen támogatást nyújtanak a terméknek”. A Vizsla negatív kampányüzenetei kétségtelenül a Fideszt erősítik, de a baloldal szemforgatóan hamis, amikor a „werberi kampány” és a „szélkakasozás” után az államfő újévi beszédére hivatkozik az ügyben – ráadásul a Postát is irányítása alatt tartja.

Az én fejem aztán nem fáj tőle, nincs is közöm hozzá, mégis felhívnám a baloldali stratégák és a pórázuk végén vergődő, hatalompárti médiaosztagok figyelmét, hogy a Magyar Vizsla körül gerjesztett hisztériájukkal felbecsülhetetlen támogatást nyújtanak a terméknek.


(...) Kár tagadni: a párton kívüli, ám kétségkívül nem ebtenyésztéssel foglalkozó egyesület újságja negatív kampány a javából, ami az ellenzék üzeneteit erősíti, s egyértelmű célja a kormányváltó hangulat terjedésének segítése. Az akció forma szerint ettől még elkülönülhet az ügyben szerencsétlenkedő, csetlő-botló Fidesz korteskedésétől. Ki finanszírozza a Magyar Vizslát? – firtatja a hatalompárt. És a vizslafüggetlenségű Népszava egymilliós propagandaszámait? Ki rángatja a Vasárnapi Hírek pórázát?

(...) Az MSZP-n nem azért tört ki a vizslafrász, mert megérintette az államfő újévi beszédének üzenete, hanem mert újabb területen látja veszni monopóliumát. Nem lehet egyszer a durva kampány miatt nyafogni, máskor meg hazugsággyáras hirdetésekkel mérgezni a köztereket, vagy olyan virtuális játékot propagálni, amelyben Orbán Viktor fejére lehet téglákat ejteni. Szélkakasozás, werberi és gyurcsányi tréningek után ne tessék már ennyire finnyásnak lenni!

De nem a szemforgató hamisság a legnagyobb baj. Aznap, amikor az időközi miniszterelnök a közigazgatás politikai semlegességéről szónokolt, kiderült, hogy a Magyar Posta pénzügyminiszteri utasításra vizsgálódik a Magyar Vizsla körül. (...)



Várkonyi Tibor: Szakálla volt kender, (Népszava, 2006. január 11.)
A Fidesz politikusai egymásnak ellentmondó nyilatkozataikkal csak növelik az amúgy is hatalmasra duzzadt botrányt. Ahelyett, hogy továbbra is folytatják a közvélemény félrevezetését, kimondhatnák végre, bocsánat, kapitális bakot lőttünk”.

Hétfőn későn délután még szegény Révész Máriuszt, a Fidesz szóvivőjét sajnáltam, aki alaposan belebukott vasárnapi tévészereplésébe. Idegességében a kezeit tördelve még azt mondta a mikrofonok előtt, hogy az MSZP példátlan politikai krimibe bonyolódott, hamisított, durva tákolmányt tárt a köz elé a Fidesz-központból elfaxolt Magyar Vizsla-oldallal. Másnapra aztán kiderült, a fax mégis igazi, a bemutatott dokumentumon Rogán Antal neve is, száma is hiteles. Hétfő estére viszont inkább már szegény Deutsch Tamáson szánakoztam. Mint pártjának ismételten fölfedezett ügyeletes zsenijét, odaültették az m1 Este című műsorának a stúdiójába, hogy beszéljen arról, amiről a legszívesebben hallgatnának. Sármosan kócos frizurájával a szokása szerint most is folyékonyan szónokolt, csak úgy ömlött ajkáról a szó, mégis dadogott.


(...) Hogyne, hiszen ezúttal azt a sztorit kellett előadnia, amely minden részletében sántikál.


(...) Azt kérdezte Deutsch a tévében, miért az a téma, hogy a Fidesz áll-e a Vizsla mögött, miért nem a számok cáfolata, miért nem az ominózus röplap tartalma. Megmondjuk. Mert a Fidesz a bizonyítékok súlya alatt is váltig kitart az eredeti mese mellett, hogy az egészhez semmi köze, nem a pártjuk hordta össze a lejárató szöveget, hanem a kefe- és ecsetkereskedő dáma.


(..) miért nem mondják ki végre, bocsánat, kapitális bakot lőttünk, de végre itt a vége, fuss el véle. Nem kellene újabb szánalmas nyögésekkel beismergetni.



Virág Tamás: Mi a közös a Népszavában és a Magyar Vizslában(Hírszerző, 2006. január 11.)

A Magyar Vizsla nem egyedi jelenség: a baloldalnak is megvan a maga megvásárolt média-holdudvara. „Vezető politikusok által ajánlott lapok, egymilliós, a kampány alatt megjelenő ingyenszám; csak két példa a hazai sajtó és a politika összefonódását jelző eseményekből. Megvett újságírók és újságok: kinek jó ez, és miért?”

Nem újdonság, hogy a politikusok előszeretettel promotálnak lapokat, szívesen segítenek nekünk abban, mit is olvassunk. Persze csak azóta, hogy van választék, és a szerkesztésbe sem nagyon tudnak beleszólni. Számukra kétségkívül egyszerűbb lehetett az egyívású, igazi alternatívát nem jelentő lapok megjelenést megelőző ellenőrzése.

A legutóbbi választások után Orbán Viktor toborzott a „nemzeti nyilvánosság megteremtése” érdekében Magyar Nemzet-, Demokrata- és Heti Válasz- előfizetőket. Orbán kérése átmeneti sikert hozott, a példányszámok ugyan nőttek, de idővel ez elkopott.

Két éve nyáron a szocialisták pártelnöke gondolta úgy, hogy kicsit meg kell nyomnia a Népszavát: levélben kérte a párttagokat a „felvállaltan baloldali olvasótábor felvállaltan baloldali lapjának” megrendelésére. Levelében Kovács azon merengett: számára „nem mindegy, hogyan tudunk beilleszkedni az Unióba”, és a lap olyan hiteles információt nyújt, amiből „erőt meríthetünk”. A szocialista párt tavaly decemberi „adatpontosítása” óta kedvezményes Népszava-előfizetést és ingyenes apróhirdetési lehetőséget kínál a párttagoknak.

Néhány napja pedig a pedagógusok legnagyobb szakszervezete közölte, hogy ötezer Népszabadság-előfizetést sorsol ki tagjai között a tagkártyákat üzemeltető Magyar Kamarákért Szövetség akciójában, és a tagok rendszeres tájékoztatását is ebben a lapban tervezik. A szakszervezet „ellenpárja” máris tiltakozott, kifogásolva, hogy jobboldali lapokat egyáltalán nem lehet kedvezményesen vásárolni.

Közös szomorúsága a fentieknek, hogy egyik orgánum vezetője sem gondolta, és mondta ki nyilvánosan, hogy nem kér ebből a támogatásból.

(...) Ebbe a langyos vízbe csobbant bele a Magyar Vizsla, és hatalmas hullámokat vert. Most leginkább az foglalkoztat mindenkit, tényleg Rogán szobájából küldték-e el átnézés után a lap egyik oldalát. Lesznek itt még történetek, például a lap főszerkesztője ma preventíve közölte az egyik rádióban, hogy „állítólag az ügyvédje” is fideszes, sőt lehet, hogy a könyvelője is.

(...) Mindez sebesen erodálja a sajtó szavahihetőségét, és sodorja a hazai médiát szorosan a politikusok mellé. Persze, ha már mellettük vannak, legalább könnyű dörgölődzni.


 

Bolgár György: A sánta vizslát könnyű megfogni (Metro, 2006. január 10.)
„A Fidesz vezetői folyamatosan vizet prédikálnak. Békéről, nyugalomról, szeretetről, tisztességről beszelnek. ami nagyon szép, ugyanakkor mossák kezeiket, amikor a hozzájuk közel álló sajtóban napról napra jelennek meg a legútszélibb durvaságok, mocskolódások”.

Lehet, sőt biztos, hogy ennek a Vizsla-ügynek nagyobb a füstje, mint a lángja. Hiszen bármekkora is a botrány, végeredményben nem tudtunk meg semmi olyan újdonságot, amiről eddig ne lett volna tudomásunk. Tessék mondani. meglep az bárkit is, hogy egy hárommillió példányban terjesztett, vadul és primitíven kormányellenes ingyenkiadvány mögött (valahol a sűrű, sötét belvárosi rengetegben) ott áll a Fidesz? Ugyan már!


(...) A botrány egyik oka az, hogy a nyilvánosságra került papír azt látszik igazömi: a Fidesz (választóknak) felelős politikusai nem mondanak igazat, amikor tagadnak mindennemű kapcsolatot pártjuk és előretolt harci egységeik között.


(...) Nem csoda, hogy válaszként be van itt dobva minden, a perrel való fenyegetőzéstől odáig, hogy nem is volt nyitva az irodaház, be sem lehetett oda menni. Másik ok ugyancsak összefügg az igazmondás vagy a hazugság kérdésével. Arról van szó ugyanis, hogy a Fidesz vezetői folyamatosan vizet prédikálnak. Békéről, nyugalomról, szeretetről, tisztességről beszelnek. ami nagyon szép, ugyanakkor mossák kezeiket, amikor a hozzájuk közel álló sajtóban napról napra jelennek meg a legútszélibb durvaságok, mocskolódások(nem a bírálatról. kritikáról beszelek, hanem a legalpáribb hangnemről).


Igaz, egyetlen lap sincs a párt birtokában, így aztán nyugodtan mondhatják, hol kérem, nem a mi ízlésünk, de hát mit tegyünk, sajtószabadság van. Csakhogy abban a pillanatban, amikor a nyilvánvaló összefüggéseket egy tárgyi bizonyíték (vagy egy annak látszó fax) is alátámasztja, már a vak is láthatja, hogy aki vizet prédikál, valójában bortiszik. És ezt még a hívők (vagy a hívek/ sem nagyon díjazzák, hát még az el nem kőtelezett választók.


A fax nyilvánosságra kerülése utáni publicisztikák 2.

 

Tóta W. Árpád: Szellemkutya, (Index, 2006. január 8.)
A Magyar Vizsla ügyében a Fidesz lejáratta magát a hazugságaival és igénytelen kampányával – de az MSZP is ezt tette az ügyben folytatott nyomozásával. „Végül is kilopkodni a Postáról a másnak szóló levelet se épp lovagias, akár hamisíthat is az ilyen; mért pont azt ne tenné. Fair Play díjat, mint tudjuk, nem osztanak”.

Szép történet ez a magyarvizslás, olyan szép, mint egy jól összekevert közös hányás. Ez jutott most vérszerződés helyett, egyelőre.
Hogy Újhelyi István felgyűri az ingujjat, és nekilát bebizonyítani, hogy a Magyar Vizslát a Fidesz szerkeszti. Bebizonyítani? Minek? Kinek? Van egyáltalán valaki az országban, aki elhiszi, hogy ez egy civil kezdeményezés, ami csak úgy összekalapozott százmilliót abból a célból, hogy a fideszes agyhalottak szlogenjeit szétterítse? Nem, ilyen hülye ember nincsen. Első blikkre tök világos, hogy micsoda a Magyar Vizsla.
Újhelyi ennek ellenére lobogtatja a faxot, és bizonyít a hazáért, rendületlenül, és egyidejűleg dagad a büszkeségtől, hogy ők bezzeg odaírják a szélkakas alá a nevüket, bevállalják a cikit, nem sunnyognak, őszintén tahók.

(...) De vajon hogyan került hozzá az a fax? A történet szerint a Fidesz-irodából küldték a Magyar Postára, de hogy ki és miért küldené el pont oda, az nem világos. Viszont még ha ez valami véletlen lenne is, akkor is hozzá kell még képzelni egy postai alkalmazottat, aki mindjárt tudja, hogy az üzenet Újhelyi Istvánnak szól. Engem éppenséggel nem nyugtatna meg, hogy a postára bízott üzeneteim holmi betanított pártmunkások kezein mennek át, de szerencsére nem bízok a postára semmit, hiszen van e-mail, a csomagot meg úgyis ellopnák, de legalábbis kinyitják, hogy megnézzék, érdemes-e ellopni. De ez mellékszál.

(...) .Végül is kilopkodni a Postáról a másnak szóló levelet se épp lovagias, akár hamisíthat is az ilyen; mért pont azt ne tenné. Fair play díjat, mint tudjuk, nem osztanak. A

(...) A tervük pedig az, hogy mindezek láttán az úgynevezett emberek bólintanak, nyugtázzák, hogy hálistennek mégsem kampánylap a Vizsla, azt mint mértékadó orgánumot veszik kézbe, és felháborodottan tudják meg belőle, hogy minden szar, de bezzeg a Gyurcsánynak rengeteg a pénze, Kókának meg helikoptere van.


(...) Odaszaratják a kutyájukat a köztársasági elnök még meleg asztalára, és utána bekopognak a cédulámért. Én meg majd azon felbuzdulva, hogy máris ekkora svunggal hazudnak az arcomba, bizonyára megválasztom őket. Hogyne. Inkább ezek a sunyi, alattomos és gyáva alakok, mint a kapzsi kapitalisták a helikopterrel. (...)


 

Dési János: Sánta kutya, (Népszava, 2006. január 9.)
A Magyar Vizsla unalmas, nincs köze az adózók érdekvédelméhez, rengeteg pénzt felemésztett, és a Fidesz politikusainak gondolatai köszönnek rajta benne. Most pedig, hogy kiderült: a Fidesz politikusai valótlanságot állítanak az ügyben, a párt ahelyett, hogy visszavonulna, még agresszívebb kampányba kezd.

Egy. A Magyar Vizsla című szórólap dögunalmas. Szánalmas utánzata mindannak, amit egyes Fidesz vezetők a "luxusbaloldali" kormányról, illetve annak vezetőjéről elmondtak.

Kettő. A nyomtatványnak egészen biztosan nincsen köze szegény vizslákhoz
Három. A nyomtatványnak egészen biztosan nincsen köze az adózók érdekvédelméhez, még ha ezt - maga sem túlzottan meggyőződve ennek igazságtartalmáról - megpróbálja elhitetni.

Négy. Lehet, hogy megjelenés előtt elolvasták prominens fideszesek a kéziratot, lehet, hogy nem, de ez a lényegen nem változtat. A milliónyi példányban kinyomtatott papíron a fideszesek nem túl eredeti, nem túl szellemes gondolatai öltenek testet.

Öt. Mindettől egy darabbal több fideszes szavazó nem lesz, mint ahogyan valószínűtlen, hogy valaki meglátván az ingyenes szórólapot több mint ezer óriásplakáton reklámozó posztert, vagy magát a lapot, a homlokára csap és azt kiáltja: én a luxusbaloldalra márpedig ezentúl sohasem voksolok.

Hat. Tehát pénzkidobás ez az egész, méghozzá igen sok pénz elherdálása. (Kinek a pénze és honnan van, azért a magamfajta csak kíváncsi rá. De ígérjük, erre még visszatérünk.)

Hét. Mindezek után nem csodálom, hogy a megkérdezett fideszesek tagadják a kapcsolatot. Tényleg szégyenteljes az egész, ráadásul még nem is hatékony. Nem jött be. Van ilyen. Akkor már tényleg jobb a balhét elvitetni, szegény lelkes polgári körös hölggyel.

Nyolc. Mindenesetre mutatja - ha elfogadjuk, hogy nincs közvetlen kapcsolat a polgári körös hölgy és a Fidesz között -, hogy elég veszélyes ügy uszítani embereket az ellenség csepülésére. Mert akkor bizonyos emberek ezt komolyan veszik, összeszedik a sok tíz vagy százmilliós összeget rá és máris lehet menni magyarázkodni.

Kilenc. Na és akkor most mi van? Fény derült esetleg némi füllentésre és a füllentő, fülét-farkát behúzva eloldalog? Á nem. Majd rátesz egy lapáttal, amelyben legalább kétszer elő kell, hogy forduljon a "luxusbaloldal" kifejezés és az "emberek azt kívánják" szófordulat, különben nem kap rétest estére.

Tíz, tíz, tiszta víz.

 

Makai József: Irány a mosógép, (Magyar Hírlap 2006. január 11.)
„Nem mintha teljesen érdektelen lenne a magyar állat esete. Inkább csak az a bajom vele, hogy bántóan rosszul kivitelezett akció. Nem a fax miatt: az már csak a rossz elképzelés dilettáns befejezése. Az egész volt csapnivaló, a kezdetektől fogva”.

"Mosógépbe szorult egy gyerekeivel bújócskázó apa Ausztráliában, olyannyira, hogy csak tűzoltói segédlettel jutott ki rejtekéből." (Uno.hu)

Kizárólag erről vagyok hajlandó értekezni máma.

(...) Mert ha nem ezekkel foglalkoznék, akkor például avval az idézettel kéne traktálnom az olvasót, miszerint "Horváth Éva, a (…) Magyar Vizsla Egyesület elnöke, a sajtótájékoztatón elhangzottakra reagálva, az MTI-nek adott nyilatkozatában felháborodását hangoztatta, »hogy különböző emberek mire használják fel a mi munkánkat, így az adózók érdekvédelmi képviselőiként végzett munkánkat, és úgy látszik, hogy egyeseknek nagyon fáj az, amit mi írunk, és amit mi közlünk az adófizetőkkel«".
Ugyanő korábban "arra a kérdésre, tudja-e, hogy 1,3 millió forintnyi az államadósság rá eső része, mekkora volt 2002-ben" azt mondta: a szervezet nem kimondott adószakértőket tömörít, így nem is akarnak a GDP-vel és egyéb részletszámokkal foglalkozni.
Ráérzési adófizetők.

(...) Nem mintha teljesen érdektelen lenne a magyar állat esete. Inkább csak az a bajom vele, hogy bántóan rosszul kivitelezett akció. Nem a fax miatt: az már csak a rossz elképzelés dilettáns befejezése. Az egész volt csapnivaló, a kezdetektől fogva. Akkor már inkább arra lennék kíváncsi, Matthäus hogyan juttatja ki a világbajnokságra a hermafrodita jegesmedvék csapatát. A döntőt a mosógépből nézném végig. Ha beférek az ausztrál mellé.



Sztankóczy András: Veszélyben a haza (Magyar Hírlap, 2006. január 12.)
Hiller „túlspirázza szerepét”, amikor a Magyar Vizsla kapcsán a demokrácia védelmére szólít fel. Igaz, a szocialisták még soka nem jártak ennyire sikerrel: „még egy kicsit több Kerényi, és a Fideszben azon kezdhetnek gondolkodni, a következő ciklusban kiket jelöljenek elnöknek az ellenzéki vezetésű országgyűlési bizottságokba”.

"Magyarország határponthoz érkezett. Védjük együtt a magyar demokráciát! Védjük együtt közös hazánkat, a Magyar Köztársaságot." (Hiller István, az MSZP elnöke, MTI, jan. 11.)

Mikor e sorokat olvassák, én már egy gyalogsági ásó segítségével Budaörsön építem a védvonalakat, abból kiindulva, hogy a királyaspiránsok jellemzően onnan szoktak támadni. És még a monarchia visszaállítása a jobbik eset, mert a másik lehetőség a totális diktatúra Orbán Viktor és Kerényi Imre vezetésével, természetesen. De szerencsére van harmadik eshetőség is – árulja el a kiutat Hiller István –, hiszen mindenki választhatja a fideszes "félelemkeltés" helyett a "nyugodt életet, a rendet és a biztonságot", vagyis az MSZP-t.

Hiller minden alkalommal túlspirázza szerepét, amely szokás nemcsak az ő, hanem általában a legtöbb magyar komikus teljesítményét is jelentősen rontja. Amit a Fidesz az elmúlt időben művel, az nem félelmetes, hanem szánalmas. A nagy gonddal felépített ellenzéki pártnál jelen pillanatban összekeverik a negatív kampányt a negatív IQ-val. Orbán Viktor zavarát jelzi, hogy tegnapelőtt adott egy rádióinterjút, amelyben megdicsérte Kerényit ("bárcsak Kerényikkel lenne tele az ország"), és megvédte a Magyar Vizslát.

A pártelnök annyira rossz helyzetben van, hogy kénytelen a biztos bázist erősíteni, miközben nyilvánvaló, hogy még egy kicsit több Kerényi, és a Fideszben azon kezdhetnek gondolkodni, a következő ciklusban kiket jelöljenek elnöknek az ellenzéki vezetésű országgyűlési bizottságokba. "A Fideszhez akarják kötni, ha jól látom, de szerintem ez nem jár sikerrel" – mondta a Vizsláról Orbán, hovatovább az ország első számú hobbikinológusa, miközben a szocialisták még soha nem jártak ennyire sikerrel.

Magyar Hírlap: Az elszabadult fax esete (2006. január 12.)
A Fidesz nyomdában landoló faxa után egy további talányra kell választ találni: hogy került ugyanaz az irat a Postáról a Köztársaság térre. Elfogadható válasz híján „megmarad a gyanú, hogy a PM-től körülbelül annyira független a fax-ügy, mint mondjuk a Fidesztől a Magyar Vizsla”.

Néhány napja írtuk ugyanitt, hogy leginkább csak fikción alapuló műfajokban tudjuk elképzelni a véletlenek olyan szintű összejátszását, mint a „miként faxolt egy utcáról betoppant idegen Vizsla-oldalakat a Fidesz székházból a fideszesek tudta nélkül“ című történetben, és íme, ismét hasonló helyzetben találjuk magunkat. Ezúttal az önmagát Sopronból a budapesti Köztársaság térre teleportáló fax esetével állunk szemben. Egy kétségtelenül látványos, ám magyarázat nélküli jelenséggel, amelyet nemcsak mi nem értünk, hanem – hivatalosan – totális a homály azoknál is, akiktől a fax elindult (a Magyar Postánál), és sűrű a köd a postát felügyelő pénzügyi tárcánál is. Noha még vizsgálat is volt.

(...) Maradjunk azonban a Vizsla-ügynél. A helyzet ugyanis az, hogy ha nincs elkövető személy, és az önmagát számítógépes vírusként továbbküldő faxról szóló változatot sem tartjuk elég hitelesnek, akkor nem tudjuk kizárni azt a lehetőséget, hogy a Magyar Posta valóban szabályszerűen járt el, ám ez a szabály úgy szól: a PM kérésére be kell mutatniuk a tárcának az általa kért szerződéseket, s ez a felszólítás meg is fogalmazódott. Akkor igen, a posta tiszta. Ez a lehetőség azonban önmagában is aggályos, főleg, hogy a PM szóvivője szerint alkalomadtán élnek is vele. Az ugyanis nem tisztázott, hogy a tárcánál mikor tartanak szükségesnek egy ilyen lépést.


Törvénytelenségnél még csak-csak meg tudnánk érteni, bár ilyenkor is inkább a rendőrségi vizsgálatot tartanánk kívánatosnak, ám most nincs szó bűnügyről. Politikáról és kampányról van szó, ami viszont még akkor is törvényes, ha a kampány éppenséggel negatív, a célpontja pedig a kormányoldal. Szóval: furcsa ez, s az is marad, amíg nem kapunk valami ésszerű magyarázatot a fax vándorlására. Anélkül ugyanis megmarad a gyanú, hogy a PM-től körülbelül annyira független a fax-ügy, mint mondjuk a Fidesztől a Magyar Vizsla.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695