Orbán és a Nők

2006-01-19

Ismét felélénkült a közbeszéd a nők társadalmi-közéleti szerepével kapcsolatosan. A legnagyobb ellenzéki párt – családpolitikájához kapcsoltan – markáns nőpolitikát hirdetett meg, melynek középpontjában a hagyományos női szerep erősítése áll. Az MSZP eközben elsősorban nem a program tartalmi kritikája, hanem Semjén Zsolt abortusszal kapcsolatos nyilatkozatainak felemlegetése révén akarja hitelteleníteni és avítt konzervatívként beállítani a Fideszt.

A nők közéletben való szerepvállalása rendszeresen visszatérő – igaz, nem központi – témája a hazai közéletnek. Legutóbb a Fidesz alelnöke, Pelczné Gáll Ildikó által meghirdetett nőpolitikai program kapcsán merült fel újra ez a kérdés. A Fidesz alelnöke ugyanis a napokban kifejtette: nem híve a nők pozitív diszkriminációjának, a kvótarendszer bevezetésének – tehát annak a gyakorlatnak, hogy a párt rögzítse a nők minimális arányát az egyes vezető testületekben.

 

A nők politikai aktivitása és közügyekben való szerepvállalása olyan terület, melynek kapcsán a pártok ütköztethetik a nőkkel kapcsolatban kialakult, eltérő álláspontjukat – hiszen az egyes szerepfelfogások mögött eltérő ideológiák tapinthatóak ki. A témával kapcsolatban ugyanakkor nem csak a bal- és jobboldali vélemények csapnak össze, hiszen még egyes pártokon belül sincs teljes az egyetértés a kérdésben. Az MSZP politikusainak véleménye például erősen eltér a tekintetben, hogy mennyire kívánatos a nők kvótarendszeren keresztüli előnyökhöz juttatása – ez az egyetlen párt ugyanakkor, melyben bevezették ezt a rendszert, mely szerint a nők arányának minden választott testületben minimum 20 százalékot el kell érnie.

 

A Fidesz női politikusai nyilatkozataikban tiltakoznak a kvótarendszer bevezetése ellen – bár, ennek némiképp ellentmondva, a párt nőtagozatának elnöke a minap úgy nyilatkozott: a nagyobb arányú listás helyek javíthatnának a nők alacsony parlamenti képviseletén. Az SZDSZ véleménye nem egyértelmű a kérdésben: míg egyes női politikusai (Sándor Klára, Ungár Klára) támogatják, a párttagság nagyobb része a politikusnők elmondása alapján ellenzi a kvótarendszert. Ugyanakkor a klasszikus liberális alapelvekkel valóban nehezen összeegyeztethető a koncepció. A kvótarendszert ért leggyakoribb kritika ugyanis éppen arra vonatkozik, hogy parlamenti demokráciában az Országgyűlés összetételét a szabad versenyen alapuló választás határozza meg – a kvóta pedig éppen ezt a versenyt korlátozná.

 

Politikusok a kvótarendszerről

Ungár Klára (SZDSZ)

Az SZDSZ-ben is felmerült a kvóta kérdése, de a párton belül a férfiak többségében nagy volt az ellenállás. Tévedés, hogy a kvótarendszer egy liberális párttól messze van.

Herczog Edit (MSZP)

Az MSZP kimondottan kiáll a pozitív diszkrimináció mellett.

Lendvai Ildikó (MSZP)

Amikor a kvótarendszerről beszélünk, akkor a probléma egy nagyon fontos, de nem mindent megoldó eleméről beszélünk. A kvóta tudniillik a politikai „célvonalban” segíti a nőt, de nem a „startvonalban”.

Gyurcsány Ferenc

Nem jó az, ha az ember úgy keres politikusokat, legyen benne három fiatal, kettő nő. Kormányalakításkor nem akartam ebből statisztikát csinálni, nem akartam egy rossz kvótarendszert alkamazni.

Vígh Ilona (FIDESZ)

Jelenleg csupán harmincnyolc képviselőnő van a parlamentben, közülük is nagyon kevesen lettek törvényhozók egyéni körzetben. A listás helyek jelentenének megoldást ebben az ügyben – de a kvótarendszer nem lenne kívánatos.

Pelczné Gáll Ildikó

(FIDESZ)

A Fideszben nagyon sok nő dolgozik, akár az önkormányzatokban, akár a kampánycsapatokban. De szerintem nem szerencsés, ha kvótát állítunk fel vagy darabra számolunk.

 

 

Nemzetközi viszonylatban

 

Hazánkban – azzal együtt, hogy a rendszerváltás óta folyamatosan növekedett a nők száma a közéletben – más, régióbeli országokhoz viszonyítva is alacsony az arányuk a politikai testületekben. Egy 2005-ös összegzés szerint a nők országgyűlési képviselete alapján felállított országrangsorban Magyarország a 101. helyet foglalja el. A 9,1 százalékos parlamenti jelenlét az európai országok mezőnyében a harmadik legalacsonyabb mutató, az Unió tagországai között pedig legutolsó helyre rangsorolja hazánkat. Az önkormányzati testületekben jóval magasabb a nők aránya (1998-ban például 23 százalék volt). A volt szocialista országok közül többre is érvényes az a szabályszerűség, hogy a nők részvétele lényegesen magasabb a helyi önkormányzati testületekben, mint az országos törvényhozásban.

 

Nők a rendszerváltás előtt

A rendszerváltást megelőzően „papíron” kedvezőbb volt a nők közéleti helyzete. A képviselők átlagosan 25 százaléka volt nő, de szerepük szimbolikus maradt, leginkább mint a hivatalos ideológia közvetítői jelentek meg. A párt legmagasabb döntéshozó testületeiben és a kormányban a női politikusok aránya elenyésző volt. Az államszocialista rendszerben az esélyegyenlőség sokszor csak a szlogenek szintjén valósult meg, a nők "egyenjogúsága" a szocialista gazdaságszervezés aktuális érdekeit szolgálta.

Nemzetközi összehasonlításban általánosságban az tapasztalható, hogy a liberális és baloldali pártok által dominált parlamentekben a női képviselők nagyobb arányban vannak jelen. Hazánkban viszont az utóbbi négy parlament arányait áttekintve nem ilyen leegyszerűsített a képlet. Az 1990-ben megválasztott, jobboldali többségű országgyűlésben a nők aránya mindössze 7 százalék volt.

 

Az első MSZP-SZDSZ koalíció kezdetén ez kismértékben megemelkedett (8,5 százalék), majd 1998-ban, az Orbán-kormány hatalomra kerülésekor 11 százalékra nőtt. 2002-ben szocialista-liberális kormányzati ciklus elején a női képviselők aránya 9%-ra esett vissza.

 

 

A nők száma és aránya a Magyar Országgyűlésben, 1990–2002*

 

1990

1994

1998

2002

Női képviselők száma

26

33

43

38

Női képviselők aránya

7,0%

8,5%

11,1%

9,1%

*Az adatok az új országgyűlés megalakulásakor mért arányokat tükrözik

 

 

Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a magyar országgyűlésben a női képviselők jelentős része a baloldali-liberális pártokhoz tartozik. A jelenlegi, 38 női parlamenti képviselő közül 24 ül az MSZP padsoraiban, 3 az SZDSZ-frakcióban, 10 a Fidesz-MPSZ képviselőcsoportjában, míg az MDF mindössze egy képviselőnőt mutathat fel. Az eddigi baloldali-liberális kormányokban továbbá magasabb volt a nők aránya, mint a jobboldali-konzervatív kabinetekben. Míg például a 2002-ben alakult szocialista kormány három női miniszterrel indított (Lamperth Mónika, Csehák Judit és Kóródi Mária), az Orbán-kormányban mindössze egy női tárcavezető szerepelt (Dávid Ibolya).

 

A parlamenti pártok esetében gyakran jelentős eltérést mutat, hogy milyen befolyással rendelkeznek a nők a párton belüli döntéshozásban, és hogy mennyire jelenik meg ez a választók előtt is. Az MSZP esetében ez e két szempont viszonylag egybeesik: a vezető testületekben hazai viszonylatban magas arányban vannak jelen a nők, és a pártnak több, a nyilvánosságban sokat szereplő, emblematikus szereplője van (pl. Szili Katalin, Lendvai Ildikó, Lamperth Mónika és korábban Lévai Katalin). Az SZDSZ-ben – leginkább az utolsó tisztújítás óta – igen alacsony a vezető testületekben a nők aránya (13 fős ügyvivői testületben 1, a 98 fős Országos Tanácsban 12 fő), a legtöbbet szereplő politikusok között és a párt vezetői körében is régóta csak férfiakat találunk – ezért a nyilvánosságban is férficentrikus pártként van jelen. Az MDF a legtöbbet szereplő, a visszafogott hangnemet előnyben részesítő elnök, Dávid Ibolya miatt annak ellenére is „nőies” pártnak hat, hogy vezetésében és frakciójában ő a női nem egyetlen képviselője. A Fidesz vezető testületeiben alacsony a nők aránya, sokat szereplő, befolyásos tagjai között pedig gyakorlatilag Ungár Klára kilépése óta nem voltak jelen – egészen Pelczné Gáll Ildikó tavalyi alelnökké választásáig.

 

A politikai kampányokban leginkább az utóbbi években jellemző, hogy a pártok a kifejezetten női szavazókat megszólító programokkal vagy szlogenekkel lépnek a választók elé. A női választók iránti növekvő figyelem politikailag mindenképpen indokolt, hiszen általános tapasztalat (nem csak hazánkban), hogy a női szavazókat általánosságban kevésbé érdekli a pártpolitika, körükben hagyományosan magasabb a bizonytalanok aránya is. Jellemző továbbá, hogy a pártok elsősorban a politikán túli, mindennapi élethez kapcsolódó üzenetekkel – gyermekvállalás könnyítése, munkahelyi lehetőségek javítása, stb. – próbálják megdobogtatni a női választók szívét.

 

Az utóbbi időben több olyan politikai akció is volt, mely kifejezetten a női szavazók megnyerésére irányult. 2002-ben az MSZP köszöntötte nők napja alkalmából a gyengébb nem képviselőit óriásplakáton, azt javasolva: „2002 legyen a nők éve”. A 2004-es, EP-választási kampányban pedig az MDF elnökasszonya állt elő a női választókat célzó üzenettel és óriásplakáttal („Nő az esély”) – ugyanakkor egyik kezdeményezés mögött sem húzódott meg kifejezetten a nőkre kidolgozott program.

 

A Fidesz az utóbbi időben jutott el arra a felismerésre, hogy nyilvános szereplői és vezetői körében erősen alulreprezentáltak a női politikusok – és ez akadályozhatja a pártot a női szavazók megszólításában. Pelczné Gáll Ildikó alelnökké választását követően egyfajta szimbólummá is vált, mellyel a Fidesz igyekszik felülírni a választókban a korábban kialakult férfias, erőszakos párt imázsát. Az alelnök eddig leginkább gazdasági kérdésekben nyilatkozott, tudatos, a személye köré felépített kampánnyal azonban most először jelent meg a választók előtt.

 

A Fidesz jelenlegi, nőket célzó kampánya a párt számára több szempontból is előnnyel járhat. Egyrészt az elmúlt hetek fiaskói és az állandó magyarázkodási kényszer után ismét kezdeményező szerepben tűnhet fel, és háttérbe szoríthatja a kormány szintén elsődlegesen nők körében népszerű intézkedését, a bébikötvény bevezetését. Másrészről, a program révén a párt összekapcsolhatja a nőkkel kapcsolatos és családbarát kommunikációját, felidézve a Fidesz kormányzásának a választók szemében egyik legmarkánsabb elemét: a családnak nyújtott támogatásokat és kedvezményeket.

 

A Fidesz jelenlegi programjának kidolgozásában figyelembe vette azt is, hogy a magyar társadalomban a nők sem kifejezetten fogékonyak a harcias feminista szólamokra. Így a párt elsődlegesen olyan üzenetekkel igyekszik megszólítani a szavazókat, melyekben a nők hátrányos társadalmi (elsődlegesen munkaerőpiaci) helyzetének orvoslásán túl – a német kereszténydemokraták által képviselt családpolitikával egybecsengő módon – azt hangoztatja: a nőknek meg kell adni a választás lehetőségét a modern és a hagyományos családi szerep között, vissza kell szerezni a házimunka becsületét, és el kell érni, hogy visszaálljon a gyermekes nők és családanyák iránt az utóbbi időben megkopott tisztelet.

 

A Fidesz által adott válaszok ez esetben jelentősen különböznek az MSZP-étől. A párt politikusainak nyilatkozataiban a hagyományos, családi szerep megtartása helyett inkább a női mivolt és a modern életviszonyok – a munka, a család és a tanulás – összehangolásának fontossága kerül előtérbe. Miközben tehát a bizonytalan szavazókért folytatott küzdelemben általában egyre inkább elmosódnak az ideológiai különbségek a két nagy párt között, a család-és nőpolitika egy olyan terület lehet, ahol a világnézeti ellentétek kiélezőnek.

 

 
> Nőpolitika a hagyományos családmoodell védelmében

„A mai női ideál olyan hamis, hogy megvalósításra sem érdemes. Erre a célra kiszemelt topmodellek és sztárok élete csupa póz, a kirakatban jól mutat, de a való életben nem állja meg a helyét”.

 

„Azt sugallják, hogy egyedül jó lenni(...) Pedig a Jóisten az embert nem egyedüllétre teremtette. Adott neki rögtön egy társat”.

 

„Ma is sokkal többen maradnának otthon, választva a főállású anyaságot, ha nem lenne szükség az ő keresetükre. Ha a férjük annyit keresne, hogy nyugodtan megélhetnének belőle”.

 

„Ha a nőknek a fontossági sorrendet kell felállítani, a lelkük mélyén előbbre helyezik a családot, mint a hivatásukat. És ez az a tény, ami nem fér össze, amit nem tudnak összeegyeztetni - bármennyire is akarják - a mai pénzorientált, ultraliberális szemlélettel”.

 

Pelczné Gáll Ildikó Szövetségi Gyűlésen elmondott beszéde, 2005. november 3.

 

Az MSZP is igyekszik ideológiai síkra terelni a nőprogrammal kapcsolatos vitát. Lendvai Ildikó azzal válaszolt, hogy a nők "nem másodosztályú állampolgárok”, az életnek és a közéletnek nincs könnyített női változata – ezért nincs létjogosultsága a Fidesz nőkre kihegyezett kampányának sem. A legfőbb támadási pont az MSZP számára viszont az volt, hogy a női program kapcsán felidézte a Fidesszel szövetséges KDNP elnökének, Semjén Zsoltnak az abortuszt ellenző nyilatkozatait – melynek alapján azzal vádolta meg a pártszövetséget, hogy a nők önrendelkezési jogát másodlagosnak tekinti. Az MSZP tehát azzal igyekszik „elriasztani” a Fidesztől a női szavazókat, hogy azt sulykolja: a jobboldal kormányra kerülése esetén szigorítana a művi terhességmegszakítás törvényi szabályozásán. A szocialisták célja, hogy a női program kapcsán is avítt, múltba tekintő és szélsőséges pártként határozzák meg a Fideszt – de nem valószínű, hogy a párt több hetes női kampányának „semlegesítéséhez” ez elég lesz.

 

Bár az MSZP most elvi okokkal indokolja, hogy nem száll be a nők számára indított ígéretlicitbe, ez a pozíció még kényelmetlenné válhat a párt számára. A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint a nők és a férfiak körében azonos a két nagy párt támogatottsága. A bizonytalan szavazókért folytatott küzdelemnek pedig kiemelt terepe a női szavazók meggyőzése. Könnyen lehet, hogy ha az MSZP nem lép időben – tehát nem kínál fel hasonlóan jól meghirdetett, a női választókra kihegyezett kampányt – akkor ezen a téren lépéshátrányba kerül a legnagyobb ellenzéki párttal szemben.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695