Orbán és Gyurcsány nyugdíjasoknak udvarol

2006-02-02

A választásokhoz közeledve a nyugdíjasok lettek az ígéretkampány első kiemelt célpontjai, így ismét úgy érezhetik: róluk szól a politika. A kitüntetett figyelem érthető: a választópolgárok egyharmadáért folyik a küzdelem. A hivatalos kampány első felvonásában a Fidesz elsődlegesen anyagi juttatásokkal és a biztonság ígéretével próbálja megszólítani a nyugdíjasokat. Az MSZP a nyugdíjvitában egyszerre játssza a védekező és a támadó fél szerepét: miközben az „szavahihető párt” imázsának megteremtésén munkálkodik, az ellenzék ígéreteinek kedvezőtlen következményeivel riogatja a közvéleményt.

A választási kampányban a nyugdíjas volt az első szavazói csoport, amellyel kapcsolatban élénk vita bontakozott ki a pártok között. A polémiát Orbán Viktor tizennegyedik havi nyugdíjjavaslata robbantotta ki – mely éppen a baloldal támadásaira válaszul született meg. Gyurcsány Ferenc ugyanis azzal támadta Orbán Viktor országjáró körútjának első állomásán tett járulékcsökkentési javaslatát, hogy az két és fél havi juttatással rövidítené meg a nyugdíjasokat (ez később négy hónapra emelkedett a kormányoldal kommunikációjában). A körút következő állomásán, Egerben Orbán Viktor már a 14. havi nyugdíj ígéretével próbálta semlegesíteni a kormányoldal nyugdíjasokat elbizonytalanító támadásait.

 

A Fidesznek ugyanakkor minden oka megvan arra, hogy kiemelt figyelmet fordítson a nyugdíjasokra, akik a jelenleg kicsit több, mint 8 millió választópolgárnak az egyharmadát teszik ki (számuk jelenleg 2,7 millió). A Medián decemberi felmérése szerint a 60 év feletti lakosság körében az MSZP 41, a Fidesz 24 százalékos támogatottsággal rendelkezik, és szimpatizánsainak aránya a korfán felfelé haladva folyamatosan növekszik. A nyugdíjemelési javaslatok előnye továbbá, hogy nem csak azokra hat, akiket közvetlenül érint: a bejelentés pozitív hatása a nyugdíjhoz közel álló középkorú választói csoportra is „átsugárzik” – és ebben a közegben jelenleg szintén az MSZP van előnyben.

 

A 2002-es voksolást követő választáskutatások tanulsága szerint az MSZP győzelmét is jelentős mértékben a nyugdíjas szavazóknak köszönheti. 2002-ben az idősebb korosztályok tették ki az MSZP szavazóinak csaknem

> Nyugdíjasokat a parlamentbe
A fejlett európai társadalmakban tapasztalható általános elöregedési tendencia következtében általános jelenség, hogy a nyugdíjasok aránya megnövekszik a szavazópolgárok között - és ez a népes szavazói csoport egyes esetekben generációs pártokat is bejuttat a parlamentbe. Horvátországban és Szlovéniában a nyugdíjaspártok a törvényhozás és több helyi önkormányzat munkájában is részt vesznek. A Szlovén Nyugdíjas Párt a 90 tagú országgyűlésben négy mandátummal képviselteti magát, és a kormánykoalíció tagjaként ők adják a honvédelmi tárca vezetőjét is.

kétharmadát*. Ráadásul az utóbbi parlamenti ciklusban (részben a száz napos program hangulatjavító intézkedéseinek -13. havi nyugdíj, illetve a 19 ezer forintos egyszeri juttatás- köszönhetően) a szocialisták előnye még tovább növekedett ebben a választói szegmensben.

 

Az idősebb szavazók szimpátiájának megnyerése azért is kiemelten fontos a politikai erők számára, mert körükben az átlagnál magasabb a választói részvétel: egyes vizsgálatok szerint 2002-ben az idősebb korosztályok adták a szavazók felét. Az aktivitás gyakorlatilag egyenes arányban növekszik az életkor előrehaladtával (leszámítva, hogy a legidősebb szavazópolgárok körében a mobilitás csökkenése miatt mutatkozik kismértékű visszaesés).

 

A nyugdíjaskorú lakosságra általánosságban jellemző, hogy – bár általános elégedettségi szintjük nem marad el a lakosság átlagáétól – tartanak attól, hogy életszínvonaluk a jövőben jelentősen romlani fog*** . Ennek következtében kifejezetten érzékenyek a gazdasági-szociális biztonságra irányuló üzenetekre, és választásaik motívumai között is nagyobb súllyal szerepelnek anyagi tényezők. Állami újraelosztástól való fokozott függőségük miatt nyilvánvalóan elsősorban „baloldali” gazdasági ígéretekkel szólíthatóak meg, és mivel médiafogyasztásuk (különösen a televíziónézéssel eltöltött idő tekintetében) meghaladja az átlagot, a nekik címzett politikai üzenetek is könnyebben célba érnek.

 

> Baloldaliak-e a nyugdíjasok?

A nyugdíjas szavazók MSZP iránti „elfogultsága” az utóbbi évtizedben alakult ki. A rendszerváltozást követő években az idősebb korosztályhoz tartozó választók elsődlegesen a konzervatív pártok szavazótáborát gyarapították. 1994-ben a középkorúak jelentették az MSZP fő választói bázisát, az idősebbek inkább konzervatív pártokra (MDF, FKGP, KDNP) adták szavazatukat – ami egybevágott értékválasztásaikkal is, hiszen hagyományosan konzervatívabb nézeteket képviselnek. Az MSZP az évek során fokozatosan növelte előnyét a hatvan év felettiek körében, és 2003 után teljesen lineárissá vált az MSZP támogatóinak aránya és az életkor közti összefüggés**.

 

A baloldal előnyében az idősebb korosztályok pártállami politikai szocializációja mellett az is szerepet játszhat, hogy a Fidesz a nyugdíjasok szemében még mindig nem vetkőzte le generációs jellegzetességeit. Az idősebb szavazók továbbá hagyományosan inkább egzisztenciális előnyökkel kecsegtető ígéretekkel, mint ideologikus témákkal mozgósíthatóak – így a Fidesz a szimbolikus politizálás terén mutatkozó előnyét ebben a közegben nem tudja kamatoztatni.

 

 

Ki ígér többet?

 

 

A Fidesz a 14. havi nyugdíj bevezetésén kívül további ígéretekkel is igyekszik megnyerni a nyugdíjas szavazókat. A gyógyszerek ingyenessé tétele, a Büntető Törvénykönyv tervezett szigorítása, az egészségügyi kiadások növelése és a kórházprivatizáció elutasítása is leginkább ezt a választói csoportot célozza. A jobboldal stratégiája egyértelmű: épít az idősebbek körében erős biztonság iránti igényre, és elsődlegesen a baloldali kormány juttatásait igyekszik túllicitálni. A jelenlegi kormány népszerű intézkedéseit (pl. 13. havi nyugdíj) pedig úgy állítja be, mint a polgári kormányzás időszakának eredményét – melyet éppen a polgári kormányzat idejében foganatosított járulékcsökkentés alapozott meg.

 

A baloldal a nyugdíjvitában egyszerre játssza a védekező és a támadó fél szerepét. Miközben a „szavahihető párt” imázsának megteremtésén munkálkodik, az ellenzék ígéreteinek kedvezőtlen következményeivel riogatja a közvéleményt. Az MSZP és Gyurcsány Ferenc egyelőre nem száll bele az ígéretversenybe, hanem az elmúlt négy év kormányzati teljesítményével (tizenharmadik havi nyugdíj, egyszeri 19 ezer forintos juttatás, a nyugdíjak vásárlóerejének növekedése) kampányol, és a kormány ötéves nyugdíjkorrekciós programját népszerűsíti.

 

Emellett az MSZP és a kormányfő is nagy vehemenciával bizonygatja a Fidesz javaslatainak (alacsonyabb tb-járulékból több nyugdíj) képtelenségét, populizmussal vádolva a jobboldalt. A járulékcsökkentéssel kapcsolatos legfontosabb ellenérvként pedig a szocialisták éppen a nyugdíjak és az egészségügyi szolgáltatások csökkenését, illetve a növekvő gyógyszeráremeléseket nevezik meg. Ugyanakkor a 14. havi nyugdíj bevezetésével kapcsolatban a kormányzati kommunikációban érezhető a bizonytalanság: miközben Gyurcsány Ferenc „mulatságosnak” minősítette a Fidesz javaslatait, a kormányoldalról senki sem jelentette ki kategorikusan, hogy a 14. havi nyugdíjemelésre a következő ciklusban nem kerül sor.

 

Feltűnő ugyanakkor, hogy a pártok a nyugdíjak kérdésében álláspontot „cseréltek” az utóbbi években. A Fidesz kormányzati pozícióban még a nyugdíjak közti differenciált emelés szükségességét hangsúlyozta. A párt politikusai az utóbbi években gyakran nyilatkozták, hogy a polgári kormány felszámolta a rendszerben mutatkozó igazságtalanságokat azáltal, hogy elsősorban a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkező időseket támogatta. Az MSZP ezzel szemben a 2002-es kampányban és kormányra kerülését követően az egységes juttatások politikáját képviselte a minden nyugdíjas számára folyósított 13. havi nyugdíjjal és egyszeri 19 ezer forintos juttatással. Jelenleg fordított a helyzet. Az ötéves nyugdíjkorrekciós programmal éppen a kormányoldal képviseli a méltányos, egyes csoportokat (pl. özvegyi nyugdíjasok) kiemelten kezelő támogatási politikát; a Fidesz pedig ellenzékben a 14. havi nyugdíj javaslatával áll elő, ezzel eltekintve a differenciált emelésektől.

 

A kis pártok kevéssé tudnak megnyilvánulni a nyugdíjakkal kapcsolatos vitában. Az SZDSZ programjában szereplő javaslatok (aktív időskor elősegítése, a magánnyugdíjpénztári tagság ösztönzése) nem jelennek meg markánsan a nyilvánosságban. A MDF pedig nem ismertette a nyugdíjasokkal kapcsolatos javaslatait, és nem vett részt az erről szóló vitában sem – ugyanakkor mindkét kispárt visszatérően támadja a nagy pártok ígéretlicitjét.

 

A nyugdíjas szavazókért folytatott kampányban a civil szervezetek is exponálták magukat. A nagy pártok mindent megtesznek annak érdekében, hogy saját javaslataik hitelesítésére minél több nyugdíjasszervezetet sorakoztassanak fel maguk mellett. Ennek köszönhetően nyugdíjasok csoportjai között is felerősödtek az ellentétek, amit leginkább az MSZP próbál saját javára fordítani. A párt szóvivője a 14. havi nyugdíj bevezetését támogató közleményen tévesen feltüntetett nyugdíjasszervezetek kapcsán már egyenesen a Fidesz „újabb Vizsla-ügyéről” beszélt.

 

A nyugdíjasok meggyőzési versenyében a két nagy párt közül várhatóan az tud majd győzni, amelyiknek sikerül elhitetnie a választókkal, hogy 2006 után teljesíti majd az ígéreteit. Ezt a célt a két párt egyelőre különböző utakon próbálja elérni. A Fidesz elnöke nagyívű és költséges ígéreteket tesz, melyek teljesülését azzal igyekszik garantálni, hogy visszautal az előző kormány teljesített ígéreteire is. A baloldal és vezetője ugyanakkor azzal igyekszik megteremteni a hitelességét, hogy saját szavahihetőségét bizonygatja, és a populistának, és demagógnak címkézett jobboldallal szemben a felelős, realista és cselekvő kormányoldalt állítja szembe.

 

Valószínűsíthető azonban, hogy a közeljövőben a baloldal a sokszor emlegetett nyugdíjkorrekciós tervet is újabb, konkrét javaslatokkal fejeli meg. A már elfogadott intézkedéscsomag ugyanis kevésbé alkalmas arra, hogy a párt támogatására mozgósítsa a szavazókat, mint egy olyan, jövőre vonatkozó ígéret, melyet a kormány az újabb választói felhatalmazást követően hajt végre. Ráadásul az MSZP nyolc lépésből álló nyugdíjkorrekciós programja a választók számára nehezebben befogadható és elsősorban a kisnyugdíjasoknak kedvez – így választási ígéretként kevésbé hatásos, mint a Fidesz által javasolt, minden nyugdíjast egységesen érintő 14. havi juttatás.

 

Ha az MSZP kimarad a további ígérgetési versenyből, az a párt vesztét is jelentheti. Az eddigi tapasztalatok alapján ugyanis úgy tűnik: a politikusokkal szembeni választói bizalmatlanság ellenére a szavazók odafigyelnek az őket érintő javaslatokra. Könnyen lehet tehát, hogy az a párt tud majd több bizonytalan szavazót az urnákhoz szólítani, amelyik többet ígér a kampányban.

 

 

 

Felhasznált források (az internetes hivatkozások mellett):

 

* Gazsó Ferenc (2003): Pártpreferenciák generációs metszetben. In: Parlamenti választások 2002. Századvég Kiadó, Budapest.

 

 

** Karácsony Gergely (2005): A történelem fogságában. Generációk, életutak és politikai preferenciák Magyarországon. In: Törések, hálók, hidak: választói magatartás és politikai tagoltság Matgyarországon. DKMK, Budapest.

 

*** S. Molnár Edit (2004): Életmód és közérzet az idősödés korában. In: Társadalmi Riport 2004. Társadalomkutatási Intézet Rt., Budapest.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695