Munka hadának a lépte dobog

2006-02-14

Az idei választási kampányt eddig döntően pragmatikus, főképp gazdasági témák határozták meg, melyek kapcsán a pártok a választópolgárok hétköznapi problémáira kerestek gyógyírt. Ezek közül is kiemelkedik azonban a munkahelyteremtésről szóló vita, amelynek során a politikai szereplők igyekeznek egyszerre megszólítani a munkanélkülieket, a munkavállalókat, valamint a vállalkozókat. A két nagy párt foglalkoztatáspolitikai téren folytatott összecsapása ugyanakkor túlmutat a választói célcsoportok megnyerésének szándékán: a vita a baloldaliságról szóló hitelességi versennyé vált az MSZP és a Fidesz között.

A munkanélküliség kérdése az európai országok többségében a legsúlyosabb társadalmi és gazdasági problémák közé tartozik. Magyarországon sincs ez másképp, hiszen a foglalkoztatás aránya hagyományosan alacsonynak mondható hazánkban: jelenleg 57 százalékos, az Európai Unió 63 százalékos átlagával szemben. Ráadásul hét éve nem volt ilyen magas a munkanélküliek aránya: 2005-ben átlagosan 7,2 százalékos volt a munkanélküliség, ami kétségtelenül jelentős növekedést jelent a 2002-es esztendő 5,7 százalékos mutatójához képest. Ezen kívül több nemzetközi felmérés is bizonyítja, hogy a munkanélküliség ügye kiemelt fontosságú a magyar lakosság számára. Az egyik legutóbbi európai összehasonlító kutatás szerint a magyarok – az európai átlagot meghaladó mértékben - félnek munkahelyük elvesztésétől, valamint a megkérdezettek fele a munkanélküliséget tartja Magyarország legnagyobb problémájának. Egy másik nemrég készített felmérés pedig arról tanúskodik, hogy a magyar lakosság csaknem fele úgy véli: az uniós csatlakozás óta csökkent a munkahelyek biztonsága.

 

Politikai szempontból ugyanakkor korántsem törvényszerű, hogy a választók által fontosnak tartott témák kerüljenek a kampány középpontjába. Nem a választók, hanem a pártok és politikusok határozzák meg ugyanis azokat a témákat, amelyekről kampányhelyzetben politikai vita alakul ki. A 2002-es parlamenti, valamint a 2004-es európai parlamenti választás gyakran szimbolikus csatáihoz képest a jelenleg zajló választási küzdelemnek éppen az a sajátossága, hogy pártok főként pragmatikus ígéretekkel állnak elő. A kampány mostani szakaszában az árakról, a bérekről, a nyugdíjakról és főleg a munkanélküliség kérdéséről esik a legtöbb szó. Mindez pedig elsősorban a Fidesz politikai stratégiájának a következménye, amely ellenzéki pozíciójából fakadóan – és az említett felmérésektől vélhetően nem függetlenül – kampányának központi elemévé tette a munkahelyteremtés ügyét.

 

> Európai példa
A magas munkanélküliséggel sújtott európai országokban zajló választási kampányokban az utóbbi években gyakran került terítékre a foglalkoztatáspolitika kérdése. Legutóbb a 2005-ös német választások során vált vezető témává a munkahelyteremtés ügye, hiszen Németország számos régiójában 20 százalék fölé emelkedett a munkanélküliek aránya, országos szinten pedig az állástalanok száma 2005-ben túllépte az ötmillió főt. Gerhard Schröder és a szociáldemokraták vereségét azonban nem a puszta tények okozták, hanem jelentős részben a munkanélküliség ügye körül kialakult politikai vita. Schröder kormányának ugyanis korábban éppen a munkanélküliség csökkentése volt a legfőbb célja. Mivel ezt nem tudta teljesíteni, a szociáldemokraták által vezetett kormány sok választó szemében elvesztette a hitelét.

 

 

A foglalkoztatáspolitikai vita előzményei 2004-ig nyúlnak vissza, amikor a Fidesz a baloldali érzelmű szavazók megnyerése érdekében, a „Munka, Otthon, Biztonság” jelmondatot alkalmazva meghirdette a Nemzeti Petíciót. Bár a legnagyobb ellenzéki párt ekkor kizárólag jóléti intézkedéseket követelt a kormánytól, a közvélemény egy része úgy érzékelte: a Nemzeti Petíció a foglakoztatási lehetőségek bővítésének követeléséről szól. Később Orbán Viktor egyre többet beszélt a „munkalapú” gazdaság fontosságáról, valamint a foglalkoztatás bővítésének szükségességéről. A 2006-os kampány célegyenesébe fordulva pedig egyértelműen a munkanélküliség ügyét tette a legfontosabb kérdéssé. A Fidesz elnöke idei évértékelő körútján már egyenesen teljes foglalkoztatást ígért, melyet pártja a társadalombiztosítási járulék tíz százalékpontos csökkentésével kíván megvalósítani. Eddig ez a Fidesz legfontosabb és leghangzatosabb javaslata, valamint minden további ígéret alapja. Orbán Viktor szerint ugyanis, ha el tudna helyezkedni az a 700 ezer ember, aki szeretne dolgozni, akkor Magyarországnak minden problémája megoldódna.

 

Az MSZP szintén politikája középpontjába helyezte a munkahelyteremtés ügyét. A Gyurcsány-kormány programjának egyik fejezete a „Munkahely, munkahely, munkahely” címet viselte. A miniszterelnök által meghirdetett Száz lépés program első 22 lépése ugyancsak a foglalkoztatás bővítését kívánta szolgálni. A kormány a pályakezdők elhelyezkedését célzott járulékkedvezménnyel segítendő bevezette a Start programot. Ezt kezdeményezést kiterjesztve Gyurcsány Ferenc nemrég bejelentette a Gyesről és Gyedről visszatérő édesanyákat és édesapákat segítő Start Plusz, valamint az 50 éven felüli munkakeresőkre vonatkozó Start Extra programot. Végül pedig a miniszterelnök– a Fidesz közérthető radikális járulékcsökkentési ígéretéhez hasonlóan – a nagy állami fejlesztések vizionálásával, a „fejlesztő kormány” jelszavában találta meg a maga fő üzenetét.

 

A munkahelyteremtés kérdéséhez kapcsolódva mindkét nagy politikai erő előszeretettel ígér a kis- és közepes vállalkozásoknak is. A Fidesz rendszeresen hivatkozik a kormányzása idején bevezetett Széchenyi-tervre, a kormányoldal pedig a már egyébként meglévő intézményekből létrehozandó Magyar Vállalkozások Bankjával ígér több, és egyszerűbben igénybe vehető támogatást a vállalkozóknak. A foglalkoztatáspolitikai vitában így a megcélzott választói csoportok körét a lehető legszélesebbre bővítették a pártok. Üzeneteik egyszerre szólnak a 300-400 ezer álláskeresőnek, a munkahelyüket féltő munkavállalóknak, valamint a munkaadóknak, közülük is elsősorban a mintegy félmillió kis- és középvállalkozónak.

 

A foglalkoztatáspolitikai vita jellemzői

 

A munkanélküliség ügyében folytatott vita nem csupán kiemelt kampánytéma lett, hanem magán viseli a kampány egészének jellemzőit is. Itt is megfigyelhető a szlogenek cseréje: a „Munka, Otthon, Biztonság” hármas jelszavához hasonlóan a „Munkahely, Munkahely, Munkahely” fordulat is hol az egyik, hol a másik oldalon tűnik fel.

 

Szintén jellemzője a vitának a számháború, a hamisítással való vádaskodás, valamint az egyes mutatók önkényes értelmezése. A Fidesz mindig a munkanélküliek számára, a kormányoldal viszont a foglalkoztatottság növekedésére hivatkozik. Ebből következően azonban a kormány gyakran bonyolult magyarázatra kényszerül a Fidesz egyszerű üzeneteivel szemben. Így az ellenzéki párt „az ígért négyszázezer munkahely helyett négyszázezer munkanélküli van” üzenetére válaszul a kormányoldalnak azt kellene megértetni a választókkal, hogy a munkanélküliség növekedése valójában pozitív fejlemény, hiszen az eddig inaktívak számának csökkenését jelzi.

 

A választási kampány egészéhez hasonlóan az is látható ebben a vitában, hogy a pártok küzdelme két szintre bomlott: külön verseng egymással az MSZP és a Fidesz, és ebbe a versenybe csak alkalmanként tud beleszólni az SZDSZ és az MDF. A kampánylogikának megfelelően azonban minden szereplőre jellemző, hogy egy, a választópolgárok számára jól kommunikálható üzenetet keres. Így bár minden politikus tudja, hogy a munkanélküliség problémája nagyon összetett kérdés, ami nem oldható meg egy csapásra, ma mindenkinek van egyetlen gyors és biztos csodaszere. A Fidesznek a radikális járulékcsökkentés, az MSZP-nek a fejlesztés, az SZDSZ-nek az egykulcsos adó, az MDF-nek pedig a minimálbér-csökkentés.

 

 

Munkanélküliség: pártok gyógyszerei

Katona Kálmán, 2006. február 2. „A munkanélküliség csökkenése érdekében fontosnak tartjuk a minimálbér csökkentését a munkanélküliség által leginkább sújtott régiókban. Az elmúlt évek ugyanis bebizonyították: a minimálbér emelése nem mindenhol segített az embereken, sőt sokan éppen emiatt vesztették el állásukat.”
Orbán Viktor, 2006. február 11. „Nem ígéretekre van szükség. Meg kell oldani azt a feladatot, hogy aki dolgozni akar, annak lehessen biztos munkahelye. Mi a magunk javaslatát előterjesztettük és kimondtuk, hogy az első és elkerülhetetlen feladat, hogy csökkenteni kell a munkát terhelő adókat, a tb-járulékot 10 százalékponttal. […] A kormány nem felszámolni akarja a munkanélküliséget, hanem csak a következményeit akarja kezelni. Mi egy szemléletmód ellen küzdünk, amely kis sem meri tűzni célul, hogy Magyarországon a dolgozni akaró emberek munkához juthassanak. „
Kóka János, 2006. február 9. „Az egykulcsos adórendszer az egyetlen markáns eszköz a foglalkoztatás növelésére.”
Gyurcsány Ferenc, 2006. február 12.

 

 

 

„A kormánypártok oldalán kidolgozott program van a következő öt évre építkezésre, fejlesztésekre, adó- és járulékcsökkentésekre, a szakképzés teljes átalakítására, a szociális bérlakásépítés ösztönzésére, és van egy meglehetősen egyszerű és szerintem nem működő program, ami annyiból áll, hogy a tb-járulékot 10 százalékkal csökkenteni kell.”

 

Végül pedig a foglalkoztatáspolitikai vita részévé vált annak a küzdelemnek, melyet a két nagy párt folytat a baloldali üzenetekre fogékony választók megnyeréséért. A Fidesz „munkaalapú gazdaságról”, az MSZP a „munkásemberek” érdekének képviseletéről beszél. Ugyanakkor mindkét fél igyekszik hitelteleníteni a másikat. A Fidesz ebben a kérdésben is „luxuspolitikával” vádolja a kormányt, míg a szocialisták a járulékcsökkentés ígéretére hivatkozva nevezik konzervatívnak („konzervpolitika”) a nagyobbik ellenzéki pártot.

 

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695