Elkezdődött a vitaszezon

2006-03-13

A Kóka-Áder vitát értékelő írások szerint a két politikus elbeszélt egymás mellett: különböző adatokat soroltak, melyekkel saját - pozitív vagy negatív - víziójukat kívánták alátámasztani. A valódi vita kialakulását néhány publicista szerint az segítette volna elő, ha a televízió KSH-adatokkal "moderálta" volna az eseményt.

A kampány első hivatalos vitája március 8-án zajlott le a közszolgálati televízió „Az Este” című műsorában Kóka János gazdasági- és közlekedési miniszter, valamint Áder János, a Fidesz-MPSZ frakcióvezetője között. A vitáról szóló vita már önmagában is médiaesemény volt, Kóka János végül a hivatalos egyeztetési folyamatot megkerülve, nagy médianyilvánosság előtt, a parlamenti folyosón egyezett meg Áder Jánossal.

A két szereplő vitája nagyrészt kimerült abban, hogy egymás, a ciklus egyes folyamataira jellemzőnek vélt adatait próbálták cáfolni egy általuk relevánsabbnak vélt statisztikával. Először a gázáremelkedésről volt szó, itt a Fidesz 136 százalékos közületi és 40 százalékos lakossági áremelkedést említett, ezzel szemben az SZDS

> Publicisztikák

Tóta W. Árpád: János Jánosnak farkasa (Index, 2006. március 9.)

Sebes György: Janik (Népszava, 2006. március 10.)

Szerető Szabolcs: A Kóka-Medgyessy vita (Magyar Nemzet, 2006. március 10.)

Seres László: A tények bekaphatják (Hírszerző, 2006. március 10.)

Máté T. Gyula : Anyu, segíts! (Magyar Hírlap, 2006. március 10.)

Z-es politikus csak 27,5 százalékos emelkedést ismert be. A megélhetés költségeiről szólva Áder a Medgyessy-kormány programjából idézve kérte számon vitapartnerétől a különböző ígéreteket. Kóka a konkrét intézkedések elmaradását csak az ingyenes jogosítvány esetében ismerte el nyíltan, egyébként elvitatta vitapartnere érveinek jogosságát, arra hivatkozva, hogy az előző kormány intézkedéseiért ő személy szerint nem felelhet. A családtámogatásban a Fidesz frakcióvezetője az adókedvezmények megnyirbálását kritizálta, míg a miniszter a jelenlegi családtámogatási rendszer igazságosságát emelte ki. A munkanélküliségről szólva a két fél szintén nem értett egyet, s definíciós, illetve módszertani vitába bonyolódtak. Áder a munkanélküliségi ráta emelkedésére, Kóka pedig az aktivitási ráta csökkenésére hívta fel a nézők figyelmét. Végül a lakáspolitika került sorra, itt az ellenzéki politikus azt emelte ki, hogy míg az Orbán-kormány támogatásával 270 000, addig a Fészekrakó programmal mindössze 1 ezer lakást vásároltak.

Vélemények a vitáról
Tóta W. Árpád: János Jánosnak farkasa (Index, 2006. március 9.)

A gazdaságinak nem nevezhető vitában egyik fél sem kerekedett felül. Kóka minden eszközzel az SZDSZ-t igyekezte népszerűsíteni, Áder pedig a Medgyessy-kormány ígéreteit kérte számon látványosan értetlenkedő ellenfelén.

 

 

 

 

 

 

 

 

(…) Áder ugye előhúzta Medgyessy ígéreteit, meglehetős joggal, és számonkérte Kókán, mert az a helyzet, hogy Kóka nem ülne ott, ha Medgyessy be nem ígér füvet és fát 2002-ben. Kóka meg, a maga szempointjából, liberális politikusként, szintén joggal jelezte, hogy ő akkoriban egyszerű üzletemberként tengette életét, hagyják őt Medgyessyvel békén, ez egy tök új kormány, és ő még csak másfél éve éldegél liberális politikusként. Mert az SZDSZ kabbalistái (díszkabbalistái!) beleoperáltak egy csipet, ami ötpercenként mondatja vele, hogy liberális politikusként. Értem persze, hogy ezt mondani kell, nehogy szocinak higgye a sok hülye, csak lehetne különböző kifejezéseket is programozni bele

 

(…) Na és pont ezért érdekes ennek a vitának a viszonyrendszere. Áder azt mondja, ti hazudtatok, druszám, hát valljátok be! Kóka viszont arról próbál beszélni, hogy nem ő volt, de ti viszont most is hazudtok, és úgy csúsztattok, mint egy gyakorlott pirosozó díszcigány. Na és ebben is van igazság, nem a száraz tények, hanem az érveléstechnika tükrében. Technika... a gőzdaru, az technika, ez gányolás!

 

(…) Ha nincs előkészítve odavágó hamis adat, inkább megidéz egy idős hölgyet, aki Jászfényszarun az utolsó sorban ült, eladta a tüdejét szívgyógyszerért, és már arra sincs pénze, hogy magára nyissa a gázcsapot. Valamint nemrég elütötte a varsói gyors, és amputálni kellett a fejét. Minden tiszteletem a szegény kisnyugdíjasoké amúgy, bár rajtuk talán a legtöbbet egy nyugdíjasklub-hálózat segítene. De most gazdasági folyamatokról vitatkozunk, vagy balladákat furulyázunk a rőzsehordó nőről? Két külön műfaj. Szegények, betegek, elesettek mindig lesznek, sőt elárulom, hogy a kommunizmusban is voltak; a kádárizmus iránti nosztalgia egyik oka, hogy a diktatúrában a szegénységkutatást és főleg publikálását elnyomták, a hajléktalanokat meg begyűjtötték. Két kormányképes erő gazdasági vitája alatt nem azt értjük, hogy lesznek-e szegények négy év múlva. Igen, lesznek ilyen nénik a lakossági fórumokon negyvenezer év múlva is, sőt a kazincbarcikai kórház csövei is vízkövesek maradnak örökre.

 

 

Sebes György Janik (Népszava, 2006. március 10.)

A bizonytalan választók aligha ebben a vitában kapták meg a döntéshozatalhoz szükséges impulzust. A KSH tényeinek híján a vitázók minden kontroll nélkül monologizálhattak, saját adataikat, számsoraikat sulykolva nézőközönségükbe.

 

 

 

 

 

 

 

(…) Kétséges, hányan rágták tövig a körmüket az izgalomtól (feltehetően nagyon kevesen, az izgulósabbak nyilván a Milan-Bayern meccset választották). És aligha kapott sok bizonytalan szavazó impulzusokat az áprilisi ikszeléshez. Áder és Kóka ezúttal nem volt Jani (bár házhoz jöttek), s szépen elbeszéltek egymás mellett. Remekül felkészültek mindketten, de mondandójukat kevéssé zavarta, hogy a másik mit mondott. Így aztán csak nagy néha ütköztek a nézetek, a két szereplő inkább a közönségnek játszott, őket igyekeztek maguk mellé állítani.

 

(…) Áder János ugyanis azzal a szent elhatározással érkezett a stúdióba, hogy bebizonyítja választási plakátjaik igazát, miszerint "rosszabbul élünk, mint négy éve". A jövőről annyi mondandója volt, hogy egyetértett Kóka Jánossal, aki szerint "négy év múlva jobban fogunk élni, mint most", bár ennek feltételéül azt jelölte meg, hogy polgári kormány alakuljon Magyarországon, Orbán Viktor vezetésével. Részletekbe nem veszett, ami érthető is, hiszen a Fidesz részletes programját még senki sem ismeri.

 

(…) Megállapíthatták, hogy a Fidesz frakcióvezetőjét feltűnően kisminkelték és szokásától eltérően gyakran mosolygott, a gazdasági miniszter pedig - aki ötpercenként hangsúlyozta liberális mivoltát - ugyancsak nagyon elegáns volt. S ha a nézők az egymásra szórt szám-bombákat nem értették, hát magukra vessenek: a 21. század köztévéje annyira független - mindentől és mindenkitől -, hogy még képeket sem ad.

 

 

Szerető Szabolcs: A Kóka-Medgyessy vita (Magyar Nemzet, 2006. március 10.)

Áder János joggal kérheti számon a kormányprogramot a csak később hatalomra jutott Gyurcsány-kormányon, hiszen Medgyessyék programjuk megvalósítására kaptak a választóktól felhatalmazást. Kóka állandó elhatárolódása azt sejteti, hogy a kormánypártok jelenleg is csak egy „kirakatprogram”-mal kampányolnak, melynek megvalósítását nem érzik önmagukra nézve kötelezőnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(…) A kormányprogram a mandátumokban megjelenő erőviszonyokat úgy-ahogy tükrözve döntően az MSZP kampányüzenetei, -ígéretei köré épült: mégiscsak ezekre szavazott a választók relatív többsége. Nem Áder János szeszélye, hanem a demokratikus rendszer lényegéből következik, hogy a parlamenti ciklus végén az ellenzék ezzel a programmal számoltatja el a kormány tagjait, hiszen ők ezen ígéretek választói jóváhagyásának köszönhetik hivatalukat, függetlenül attól, mikor foglalták el bársonyszéküket. Menet közben lehet minisztert, sőt miniszterelnököt is cserélni, de a politikai legitimációt szerző programtól csak a demokratikus elv megerőszakolásával lehet egy új választáson szerzett felhatalmazás nélkül alapjaiban eltérni.

 

Áder János és Kóka János szerdai televíziós vitájának ez a tanulsága, nem pedig az, amit a felületes sajtókommentárok kiemeltek: a felek úgymond meddő számháborút folytatva megint elbeszéltek egymás mellett. A gazdasági miniszter „liberális” politikusként sem tolhatja el magától a nem lesz gáz- és gyógyszeráremelés típusú baloldali populista ígéretekért viselt felelősséget, nem beszélhet önkényesen kiragadott (!) mondatokról, hiszen ha ezek a – mondjuk ki: – hazugságok négy éve nem hangoznak el, ma ő sem lenne kormánytag.

 

(…) Kuncze Gábor elismerte, hogy kormányon maradva az „SZDSZ” megszorító intézkedéseket tervez, ám a pártelnök szerint ezek részleteit nem a kampányban fogják ismertetni. Kóka tehát egy kirakatprogramot mutogatott a stúdióban, amelynek éppen annyi köze lehet kormánya valódi szándékaihoz, mint a Medgyessy-féle Kánaán-tervnek a mai gyurcsányi valósághoz. Igazságtalan volna azt mondani, hogy négy év alatt nem fejlődtek. Most előre szólnak: átverik a választókat.

 

 

Seres László: A tények bekaphatják (Hírszerző, 2006. március 10.)

Felháborító, hogy a közszolgálati televízió egy szakpolitikai vita megrendezésénél az egyik fél követelésére kiiktatja a tényeket, azaz a vitát moderáló objektív tényezőt. Releváns adatsorok híján a választópolgár nem tudott eligazodni a manipulatív részigazságok, értelmezések között.

 

 

 

 

 

 

 

 

(…) Magyarország azonban a statisztika, és ami még fontosabb: a Központi Statisztikai Hivatal által ismert, penetrált terület. Mi bizony fel vagyunk mérve, meg vagyunk számolva, be vagyunk kategorizálva, és a végén olyan profi kis körtabellában meg színes oszlopokban bukkanunk fel, szinte nem is ismerünk magunkra, jó lett volna előtte megfésülködni. A statisztikusok előtt nincs könyörület: ezek felmérik a háztartásainkat, fogyasztási, lakhatási, egészségügyi helyzetünket, gazdasági, kereskedelmi viszonyainkat, és olyan ágazatokra bontják le az életünket, amelyekről nem is hallottunk.

 

(…) Annak, hogy a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség kampánystábja átvette a színvonalas MTV-műsor szerkesztését (Baló: "A Fidesz kérésére nem teszünk a képernyőre sem KSH-, sem más adatokat és táblázatokat") az lett a következménye, hogy az Áder-Kóka vitában követhetetlenül hemzsegtek a KSH-adatok és -hivatkozások. Anélkül, hogy azokat a műsorvezető kézben tartotta, koordinálta, manipulatív felhasználás esetén helyrerakta volna, és anélkül, hogy az árakra, bérekre, életszínvonalra vonatkozó forrásadatokat a tévénézőknek a már említett helyes kis grafikonok formájában megmutathatták volna.

 

(…) Mint tehát szinte by the way kiderült, az ötven percen át hivatkozott adatok a) fejben tartott, pártpolitikailag adekvát módon értelmezett KSH-adatok, b) ami ennél is lényegesebb, a reálfolyamatokban élő Emberek személyes történetei, ill. az általuk az ő Drága Politikusuknak megőrzésre átadott gáz- és villanyszámlák, amelyek mint cseppben a tenger.

 

(…) Nyilvánvalóan nem lehet minden politikusi állítás mellé statisztika-ellenőrt állítani, aki elmondja, igaz/nem igaz, hogy megdupláztuk, csökkentettük, átadtuk, igen, megcsináltuk. Ám a helyzet az, hogy vagy igaz valami, vagy nem. A vélemény szabad, de a hír, értsd: a számszerű tény, szent. Ha nincs képernyőre vihető KSH-adat, mert a stúdióban a párt szerkeszt, akkor arra tartjuk a tévés műsorvezetőt, hogy tegye objektív valósággá azt, ami egyes fejekben tetszőlegesen értelmezhető, pártprogramfüggő részigazság. A tét nem kevesebb, mint a világ rendje.

 

 

Máté T. Gyula : Anyu, segíts! (Magyar Hírlap, 2006. március 10.)

A vita két résztvevője saját szavazótáborának játszotta el szerepét, melyhez kellékül az érveiket alátámasztó gazdasági mutatók szolgáltak. A kockázatos fordulatokat mindketten kerülték, így sem nyertest, sem vesztest nem lehet hirdetni.

 

 

 

 

 

 

 

(…) Az ötödik újkori magyar szabad választás első komolyabb vitája leginkább arra volt jó, hogy cáfolja Winston Churchill tételét, miszerint a polgári demokrácia rossz, de jobbat még nem találtak ki nála. Nos, ha a demokrácia ilyesmivel jár, ennél nagyjából bármi jobb lehet, amíg nem lőnek benne. Ami persze így nyilván a vita kiváltotta érzelmi túlzás, hiszen végül is nem kötelező ilyesmit nézni. De mi van, ha valaki abból indul ki, hogy szavazni értelmesen is lehet, s ezért érdemes megismerni a versengő pártok véleményét a voksolás előtt. S ők törekszenek is azt értelmesen közreadni.

 

(…) Igazából nem is egymással beszéltek, saját közönségüknek játszottak. Mindenki azt mondta, amit tábora hallani akart, s ebbe természetesen az érveket igazoló gazdasági mutatók is beletartoztak. Logikus felvetés lehetne, tegyünk igazságot akkor a számok alapján, hiszen ez mégiscsak jól megfogható, racionális kategória. Ám miképp lehetne ezt megtenni, ha az egyik fél az alma átmérőjéről, a másik meg a súlyáról beszél, s gyakorta az említett gyümölcs sem ugyanaz a gyümölcs? Sehogy. Bár természetesen akad majd mindkét oldalon szakértő és közgazdász, aki ezt eléggé meggyőzően megteszi. Azt pedig a már említett Churchill is elmondta: csak annak a statisztikának hiszek, amelyet magam hamisítottam meg.

 

A vita szerda este a hanglejtésekben, gesztikulálásokban, vizuális elemekben merült ki. A szó szoros értelmében kimerült, ugyanis sem Kóka, sem Áder nem kockáztatott, nyugodtnak, kimértnek, megfontoltnak igyekezett mutatkozni. Nyerni ezzel nem nyerhetett egyik sem, de nem is veszített. A nagy csatát nem is nekik kell megvívniuk, ez csak amolyan Gyurcsány–Orbán light volt. Ultra light. Ami persze a jövő. A jelent a jövendőbeli vitákról szóló vita és a két nagy párt óriásplakátjai jelentik. Az egyik innen nézve tényfeltáró, onnan figyelve halálváró. A másik optimizmusa a túloldalról már náci jelszónak tűnik.

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695