Először újra

2006-04-25

A publicisták eltérően értékelik a választások eredményeit. Míg a jobboldali szerzők főként az elkövetkezendő négy nehéz esztendőről beszélnek az MSZP-SZDSZ koalíció újraválasztása kapcsán, a baloldalon bizakodó a hangulat. A legfontosabb kérdések: az új kormány gazdasági feladatai és a szükséges reformok, illetve a Fidesz-MPSZ és Orbán Viktor jövője a sorban második elvesztett parlamenti választás után.

 

A választások első fordulója után sejthető volt, hogy a jelenlegi kormánykoalíció jelöltjei szerzik meg a mandátumok többségét az alakuló parlamentben. A Fidesz politikai szövetséges nélkül maradt: az MDF vezetése elzárkózott mind az orbáni, mind a gyurcsányi politikától. Ennek ellenére jelöltjeik csaknem fele visszalépett a második fordulóra. Az MSZP és az SZDSZ villámsebességgel, két óra alatt megállapodott a visszalépésekről. A második fordulóra április 23-án került sor, melynek eredményeképpen – bár a külföldi szavazatokat csak később számlálják össze – ismét MSZP és az SZDSZ alakíthat kormányt. Korábban nem volt példa arra a magyar demokrácia történetében, hogy egy regnáló pártszövetségnek újabb négy évre bizalmat szavazzanak a választók. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a szocialisták 190, a Fidesz-KDNP 164, az SZDSZ 20, az MDF 11, és egy független képviselő mandátumot szerez. Orbán Viktor elismerte a jelenlegi koalíció győzelmét, a vereség okát a jobboldali összefogás hiányában látja. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kiemelte, hogy az újonnan alakuló kormánynak olyan országot kell teremtenie, ahol mindenki – függetlenül attól, melyik pártra szavazott – egyformán sikeres lehet, és egyformán jól érezheti magát. Kuncze Gábor békés, nyugodt, gyorsan fejlődő országot ígért, és kijelentette, hogy az SZDSZ készen áll a koalíciós tárgyalások megkezdésére. Dávid Ibolya, az MDF elnöke szerint a választást nem a koalíció nyerte, hanem Fidesz vesztette el, mert uniformizálni akarta a jobboldalt, és értékrendje beazonosíthatatlan volt.

 

> Publicisztikák

Lukács Csaba: Még négy nehéz év (Magyar Nemzet, április 24.)

Bóné Márk: Az MSZP az MDF-fel is alakíthat kormányt (ma.hu, április 24.)

Tihanyi Örs: A koalíció sikerrel fanatizálta híveit (Magyar Nemzet, április 24.)

Nagy Iván Zsolt: Csalódás (Magyar Hírlap április 24.)

Nagy N. Péter: Gól (Népszabadság április 24.)

Dési János- Németh Péter: Oszt jó napot! (Népszava április 24.)

Sztankóczy András: A szépkorú Fidesz (Magyar Hírlap, 2006. április 25.)

Lakner Zoltán: A kisebb kockázat (Magyar Hírlap, 2006. április 25.)

Kéri László: Győzelemről, vereségről (Népszava, 2006. április 25.)

Fejtő Ferenc: Történelmi esemény (Népszava, 2006. április 25.)

Várkonyi Tibor: A hírcsokor élén (Népszava, 2006. április 25.)

Pilhál György: Nincs vége! (Magyar Nemzet, 2006. április 25.)

 

 

 

 

Vélemények a 2. forduló eredményéről I.
Lukács Csaba Még négy nehéz év Magyar Nemzet (Magyar Nemzet, április 24.)

Konzervatív gondolkodású emberként nehéz elkeseredettség nélkül írni a választási eredményről, hiszen a jobboldal elvesztette a választásokat. Ugyanakkor nem lehet mást tenni, mint várni, hogy jobbra forduljanak a dolgok, bár most négy nehéz év következik.

 

 

Megnyerte a 2006-os választásokat az MSZP–SZDSZ-koalíció: a voksok 98,04 százalékának feldolgozása után a szocialistáknak száznyolcvanöt, a liberálisoknak tizennyolc, kettejüknek közösen hat, a Fidesznek százhatvanöt, az MDF-nek pedig tizenegy képviselője lesz a májusban megalakuló új Országgyűlésben, ahol helyet kap egy független jelölt is.

 

(...)Konzervatív gondolkodású emberként nehéz keserűség nélkül írni ezekben a percekben. Nehéz szembesülni azzal a ténnyel, hogy egy olyan Magyarországon élünk, ahol nagyobb az ázsiója a bulvárnak és a látszatnak, mint a tényeknek és a valóságnak. Mégis tudomásul kell venni, hogy a huszonegyedik század elején a világnak ebben a sarkában nem a kormányzati teljesítmény számít, nem az, hogy menet közben megbukik a kormány, hanem az, hogy a kalapból előhúzott jelölt mennyire médiaképes, és a fennálló hatalommal szervilis sajtó hogyan képes szétlőni az ellenzék vezéregyéniségeit. Úgy néz ki, hogy ma az ország olyan embert tart alkalmasnak a vezetésre, aki fél a békáktól, megtalálja az el sem veszett kisgyereket, és időnként őrült táncot lejt a dolgozószobájában.

 

(...). Holnap derűsen, egyenes derékkal fogunk neki újra dolgozni, miután a nekünk fontos értékeket gondosan elrejtettük a párnánk alá. Nem dugjuk a fejünket a homokba: pontosan tudjuk, hogy most újra nehezebb idők jönnek, ugyanakkor nem keseredhetünk el, hiszen erősek és sokan vagyunk. Életbe léptetjük az „ahogy lehet” parancsát: ha a következő négy évben megpróbálják is széthordani az értékeinket, átírni múltunkat, elvágni gyökereinket, egyszer – jobb idők jöttén – úgyis rajtunk fog múlni, hogy össze tudjuk-e gereblyézni újra. Legyetek derűsek – mondta halála előtt az a pápa, aki a „Ne féljetek!” biztatással erőt adott a csüggedőknek. Négy nehéz év jön, de a közös értékeink kétezer esztendőt is kibírtak.

 

Bóné Márk: Az MSZP az MDF-fel is alakíthat kormányt (ma.hu, április 24.)

Az, hogy a Fidesztől elhatárolódott MDF bejutott a parlamentbe, gyengíti az SZDSZ pozícióit. Annak ellenére, hogy valószínűleg a jelenlegi koalíció marad, a liberálisok nem követelőzhetnek az MSZP-vel szemben, hiszen a szocialisták akár – bár erre kevés az esély – az MDF-fel is alakíthatnak kormányt.

 

(...) Persze minden valószívűség szerint a mostani koalíció folytatja a kormányzást, de a kormányalakításkor, így vagy úgy, az MDF-fel is számot kell vetni. Akár kormánypártként, akár konstruktív ellenzékként, de annyi biztos, hogy a szocialistákat a két forduló között segítő MDF erőteljesen gyengíti az SZDSZ pozícióit.

 

(...) Mostantól kezdve ugyanis nem igaz, hogy az SZDSZ nélkül nem lehet kormányt alakítani. Ez abban az esetben lenne csupán igaz, ha a szocialisták csak a szabad demokratákkal együtt alkothatnának abszolút többséget. Így aztán az SZDSZ zsarolási potenciálja jelentősen meggyengült. Aligha engedheti meg magának, hogy ragaszkodjon mondjuk az oktatási tárcához, vagy mondjuk négy minisztériumhoz. Kormányozni ugyanis nélküle is lehet.

 

(...) Annál is inkább, mert a jobboldalon nemigen maradt tér az MDF-nek. A közös értékeket a jobboldali szavazók szemében az MDF elárulta. Szemben a Jobbikkal, amelyik kéretlenül és köszönet igénye nélkül arra bíztatott, hogy hívei szavazzanak a Fideszre. Ez a két hét az eleddig ellenzéki MDF-et tehát a kormányoldalra sodorta. Ez persze nem az egész kormányoldalnak jó, csupán az MSZP-nek, és elsősorban is Gyurcsány Ferencnek, aki nem csak a választások megnyerését - legalábbis jórészt -, de mozgásterének növekedését is megköszönheti Dávid Ibolyának.

 

Tihanyi Örs: A koalíció sikerrel fanatizálta híveit (Magyar Nemzet, április 24.)

Míg az MSZP nem követett el számottevő hibát a kampány során, és sikeresen fanatizálta híveit, a Fidesz minden olyan bakit elkövetett, ami eddig csak a szocialistákra volt jellemző. Gyurcsány jövője ugyanakkor azon múlik, hogy mikor támad fel a legnagyobb jobboldali párt, lehetőleg egy egyenrangú partnerrel az oldalán.

 

 

Fidesz elveszítette a 2006. évi országgyűlési képviselő-választásokat. Az első forduló eredménye még táptalaja lehetett a kelönféle értelmezéseknek, ám az április 23-i második menet egyértelmű vereséget hozott. A kudarc oka nem az volt, hogy az előző ciklusban az MSZP és az SZDSZ számottevően bővítette volna a szavazóbázisát A két koalíciós párt együttes támogatottsága a 2002-es eredményekhez képest mindössze tizenháromezer fővel bővült.

 

(...) Orbán Viktor démonizálása éppúgy fontos elem volt a repertoárban, mint az egyéni választókerületekre koncentrálódó ígérethalmaz és a társadalom nyugalma iránti elkötelezettség ájtatos hangú bizonygatása. A szocialisták azokat a módszereket is ügyesen adaptálták, amelyeket eddig inkább a jobboldal vett igénybe.

 

(...) A koalíció összességében azért győzött, mert sikerrel fanatizálta híveit, miközben a bizonytalan szavazóknak a baloldal felé húzó részét is maguk mögé állították. Igazán nagy hibát nem követtek el a kampány során, és két durva elszólást (" a kóbor kutyákat be kell gyűjteni", valamint Deutsch-Für Tamás "lediszzsidózása") leszámítva az MSZP-kampány sem botlott meg. Ettől azonban még csöppet sem lesz jobb a magyar államháztartás állapota.

 

(...) Egy 43 kontra 42 százalékos listás eredmény után nem folytathatja a másként gondolkodók sértegetését és megfélemlítését, parlamenti kiabálásait, a bombamerényletekről szóló meséit, mert innentől kezdve elsősorban az ő felelőssége, hogy erősödik-e vagy inkább meggyengül az amúgy is egyre gyakrabban megbicsakló demokratikus intézményrendszer.

 

Nagy Iván Zsolt: Csalódás (Magyar Hírlap, április 24.)

„Az erdélyi magyarság csalódott volt az első forduló után. Az volt. A gond csak az, hogy ennek kialakulásában szerepet játszottak mindazon, vezető vagy véleményformáló pozícióban lévők, akik kísérletet sem tettek a józanság legalább töredékének megőrzésére.”

 

(...) Félreértés ne essék: a racionalitás ebben az esetben nem azt jelenti, hogy a szocialistáknak vagy a liberálisoknak kellene szurkolniuk. A racionalitás az, ami például a pozsonyi Új Szót jellemezte a két forduló között, amelynek főszerkesztője most szombatra azt írta: az ő szempontjukból mindegy, melyik párt nyer a választásokon.

 

(...) De ugyanennyire világos volt a kezdetektől fogva az is, hogy pofonok járnak a Fidesz-győzelemmel is. Csak nem azonnal, hanem akkor, amikor mégsem lesz kettős állampolgárság, és nem lesz szavazati jog, amikor – egyébként nyilvánvaló gazdasági okok miatt – nem nőnek a támogatások, amikor a státustörvény is megmarad puszta retorikai eszköznek, és a vele járó juttatások nem bővülnek.

 

(...) A helyzet ugyanis az, hogy a határon túliakért folytatott igazán látványos magyarországi csaták – amennyi még van, mert mind kevesebb az ilyesmi, s ez szintén árulkodó – azért csak a hazai publikumnak szólnak.

 

Vélemények a 2. forduló eredményéről II.

 

 

Nagy N. Péter: Gól (Népszabadság, április 24.)

A baloldal a választásokat hiteles perspektívakereséssel és nyitottsággal nyerte meg, míg a Fidesz hibát hibára halmozott. A Gyurcsány-kormány felelőssége azért hatalmas, mert megkapták azt a lehetőséget, hogy nyolc év alatt új Magyarországot építsenek.

 

Így utólag bevallhatjuk, hogy nem könnyű választani. Egészen addig, amíg ott benn kézbe nem vesszük a tollat, minden egyértelműnek tűnik, de ott... Olyan érzés kerítheti hatalmába a nem pártra programozott embert, mint a szülőket a lombikbébiprogram egy bizonyos pontján.

 

(...) Ezt a választást lehet, hogy a szocialisták megnyerték volna, de ezt sosem tudjuk meg, mert még előbb elveszítette a Fidesz. Nem- csak a kampány szarvashibái miatt. Négy év alatt. 2002 áprilisában, amikor is a haza védelmében mozgósítottak a maguk javára, 2004-ben, amikor az uniós csatlakozással a koalíció sutasága miatt brutális élelmiszerár-emelkedést jósoltak, amire a magyar gazdaság történetének egyik legkisebb inflációjával felelt, 2006-ban, amikor a fogyasztás eddig nem tapasztalt mértékű emelkedésének idején a nyomort festették mindenhová.

 

(...) És éppen emiatt a következő Gyurcsány-kormánynak nem pusztán lehetőségei beláthatatlanul nagyok, hanem felelőssége is óriási. Nyolc egynemű év elképesztően régen volt itt utoljára

(...) Évtizedek teltek el tehát úgy Magyarországon, hogy egyetlen politikai gondolat, politikusi-szakértői csapat nem akadt, amelyik valamelyest a maga képére formálhatta volna a világát, és fordítva. A választók most ezt a lehetőséget adták meg a koalíciónak. Talán nem ellentmondásban azzal, hogy ez nem folytatást, hanem új Magyarországot ígért. Ránk férne.

(...) A baloldal, meggyőződésem szerint, a nyitottsággal és a hiteles perspektívakereséssel nyert. Éppen ezért indulhat a mainál jobb természetű politikai küzdelembe egy más jobboldallal.

 

Dési János- Németh Péter: Oszt jó napot! (Népszava, április 24.)

Gyurcsány Ferenc meg tudta fordítani a pártszimpátiát, mert valódi programot tudott adni, és méltó vetélytársa lett Orbán Viktornak, aki kiesett szerepköréből. Gyurcsány személyében olyan vezetője van a baloldalnak, aki tiszteletben tartja a törvényeket, nem úgy, mint Orbán, aki a jogszabályok szélén jár.

 

(...) Amikor Medgyessy Péter elvesztette miniszterelnöki tisztét - itt és most ne firtassuk, hogy miért -, meglehetősen reménytelennek tűnt a szocialista párt helyzete. Nem azért, mert Medgyessy Péter rossz miniszterelnök volt. Hanem azért, mert Medgyessy nem ismerte fel, hogy az a harcmodor, fogalmazzunk inkább így: az a jó modor, amit ő választott, nem képes mobilizálni a baloldali szavazótábort, éppen a legfontosabb réteg ábrándul ki saját vezetéséből.

 

(...). Nos, ezen a helyzeten tudott változtatni Gyurcsány Ferenc, aki először megnyerve saját pártján belül a választási küzdelmet, új víziót adott a kormányzati munkának és egyszersmind Orbán Viktor kemény ellenfeleként jelent meg. Birtokában volt mindazon képességeknek, mint az ellenzék vezére - retorika, lelkesítés -, de Orbán Viktornál többet is tudott: valódi programot adni.

 

(...) Orbán kétségbeesetten szaladt önmaga után, már ha éppen tudta, hogy ki is önmaga. Hol a balra kacsintó, hol a szélsőségekért esedező, hol a kisembert játszó, hol pedig a demokrácia egyetlen letéteményeseként jelentkező szerepét vette elő, de mert túl sokat váltogatta azokat, folyamatosan elvesztette hitelét. Tegyük hozzá, azért is vesztette el hitelét, azért sem találta meg önmagát, mert valódi politikai ellenfélre talált.

 

(...) A jobboldalnak, ahhoz, hogy méltó vetélytársa legyen az új baloldalnak, új vezetőre lesz szüksége. Olyanra, akinek nem ilyesfajta "oszt jó napotos" a demokrácia felfogása. Olyanra, aki nem a jogszabályok szélén jár, hanem mindenkor a törvényekben hisz. A győztes baloldalnak most van ilyen vezetője. Ezért is nem csaphatta be Orbán Viktor az országot. Orbán képtelen volt felvenni a versenyt azzal az új lendülettel, amit a baloldali vezető hozott be a magyar politika színpadára.

 

Sztankóczy András: A szépkorú Fidesz (Magyar Hírlap, 2006. 04. 25.)

 

Orbán Viktor elérte célját: egységesített egy politikai oldalt, csak éppenséggel az ellenfelét. Dávid Ibolya jobban tette volna, ha visszalépteti jelöltjeit és lelkiismereti szavazásra buzdít, mert könnyebb lett volna szavazatokat szereznie a Fidesztől, és Orbánnak nehezebb lett volna bűnbakot találnia.

 

(...) A vereséget mindenki megérdemelte volna, ám ez matematikailag még Bolyai és Neumann hazájában is megoldhatatlannak tűnik

 

(…) Mit nyert az MDF ahhoz képest, ha mondjuk az első forduló után visszalépteti a jelölteket és híveit lelkiismereti szavazásra szólítja fel? Nem tudunk meg ennyit a Tisztelet Társaságáról és Dávid Ibolyának könnyebb dolga lett volna a következő négy évben szavazókat leszakítania a Fideszről, Orbánnak pedig nehezebb bűnbakot keresnie.

 

(...) Ugyanakkor el kell ismerni, Orbán elérte stratégiai célját: egyesítette az egyik politikai oldalt, csak történetesen a másikat. Nagyban az ő munkájának köszönhető, hogy a baloldalon ma egy a tábor, egy a zászló.

 

(...) Kuncze Gábor lapunknak adott interjújában az MDF-el (tehát nem is a Fidesszel!) kapcsolatos együttműködés lehetőségét firtató kérdést azzal hárította el , hogy "léteznek ideológiai különbségek is". Ki gondolta volna, hogy léteznek eltérések egy liberális és egy konzervatív párt között? A jelenlegi helyzet szerint a liberális párt akkor lesz koalícióképes egy konzervatív párttal, ha az liberális lesz. Az SZDSZ legkomolyabb esélye a megmaradásra, ha sikerül felemelni a parlamentbe jutási küszöböt, mert minél magasabb, annál több szocialistának kell átszavazni a liberálisokra.

 

(...) Az MSZP feladata ehhez képest egyszerű, csak rendbe kell hozni a költségvetést, és végre kell hajtani néhány nagy reformot, úgy hogy az négy év múlva ne vigyen, hanem hozzon szavazatot.

 

Lakner Zoltán: A kisebb kockázat (Magyar Hírlap, 2006. 04. 25.)

 

A Fidesz vereségének okai nem 2006-ban kezdődtek: ilyen a szövetségi politika hiánya, a program által felvetett kérdések és a radikális jobboldal szerepe. Az új kormány legfontosabb teendői az államháztartási reform, és az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok teljesítése.

 

(...) Három győztese és egy vesztese van az országgyűlési választásoknak. Az MSZP és az SZDSZ újra elnyerte a felhatalmazást a kormányalakításra. Az MDF megkapaszkodott, megkísérelheti a jobbközép pólus létrehozását. A Fidesz egy százalékponttal többet kapott ugyan listán, mint 2002-ben, de alulmaradt.

 

(...) A vereség hivatalos okaként maradt "az összefogás hiánya", a budapesti értelmiség és a média ellenségessége, valamint az "égiek" beavatkozása (vagy ennek az elmaradása).

 

(...) Miközben a Fidesz- és Orbán-saga folytatódik, a magyar politika fókusza a kormányoldalra helyeződik át. Mire jut a koalíció az újabb négy év alatt?

 

(...) A közigazgatás és az egészségügy reformja kockázatos vállalkozás, számos érdekcsoport meggyőzése szükséges. Ám még mindig kevésbé kockázatos a kormánypártoknak, mintha a sodródás és a "működtetgetés" be nem vált stratégiáját alkalmaznák.

 

Vélemények a 2. forduló eredményéről III.

 

Kéri László: Győzelemről, vereségről (Népszava, 2006. 04. 25)

Gyurcsány Ferenc kétéves munkája megteremtette a baloldali összefogást és lendületet, és ez meghozta a győzelmet pártja számára. Ezzel szemben a Fidesz előre elkönyvelte a győzelmét, a politikai baloldalt fölösleges akadályként kezelve nem tudott újabb szavazókat szerezni. E két folyamatot szemlélve tehát nem meglepőek a 2006-os választási eredmények.

 

A szocialisták győzelmének öt olyan fontos előfeltételét érdemes összefoglalnunk, amelyek később még mélyreható elemzéseket igényelnek. Mindenekelőtt az időben lebonyolított miniszterelnök-cserét kell említeni.

 

(…) A második tényező már az új helyzetből fakadt, ugyanis Gyurcsány Ferenccel megtalálta a baloldal a maga versenyképes vezetőjét is.

 

(…) A harmadik elem már ennek az új helyzetnek a következményeként rajzolódott ki: megdöbbentő és korábban sohasem látott fegyelmezettséggel viselkedett a szocialista pártvezetés az egész kampány-időszakban

 

(…) A negyedik összetevő, hogy a szocialista kampányüzem viszonylag kevés hibával működött.

 

(…) Az ötödik mozzanatot a közönség csak a legutolsó két hétben érzékelhette: tömegesen jelenetek meg a fiatalok az MSZP holdudvarában és rendezvényein.

 

(...) De, ha azt is folyamatosan érzékeltetem a velem egyet nem értőkkel, hogy őket nem tekintem a politikai közösség természetes részének, hanem éppen ellenkezőleg: úgy ítélem meg, ők nemcsak kisebbséget jelentenek, hanem zavaró, kiküszöbölendő kisebbséget, akkor ez a politikai vezetői magatartás a modern demokrácia lényegének félreértéséről tanúskodik.

 

(…) Csupán utalnánk a Financial Times-affértól a miniszterelnöki vitában elszenvedett fiaskóig terjedő hosszadalmas sorozatra, továbbá arra, ahogyan a vezérkar minden egyes esetben képtelennek bizonyult kellő időben korrigálni.

 

(...) Orbán Viktor és szűkebb csapata valami fatális tévedéstől vezérelten megelőlegezte magának a többségi szerepkört azelőtt, mielőtt megküzdött volna e többségért.

 

Fejtő Ferenc: Történelmi esemény (Népszava, 2006. 04. 25)

Az ország újraválasztotta a Gyurcsány Ferenc által vezetett kormányt, amivel történelmi jelentőségű lépés. A szavazók nemcsak az orbáni populizmusnak mondtak nemet, hanem igent mondtak egy olyan programra, amely értékekre épít: az őszinte hazafiságra, az igazságra és a szellemi szabadságra.

 

(...) Túlzás veszélye nélkül merem mondani, hogy a most lezajlott magyarországi országgyűlési választás történelmi volt, amelynek teljes jelentősége nem csak egy új parlament, egy új kormány létrejötte.

 

(...) Az orbánista populizmus alapjában nem is egy politikai irány, hanem mint a szó eredeti értelme mutatja, egy szinte vallásos hit, amelynek tételeivel vitatkozni annyi, mint a nemzethez való tartozást tagadni.

 

(...) Nem azért kapott Gyurcsány baloldali többséget, mintha csodákat művelt volna kormányzásának rövid ideje alatt,és a nemzet minden baját meggyógyította volna. A program gyôzött, a szakértelem, az ôszinte hazafiság, az igazság és a szellemi szabadság eszményei. És az egyik legfontosabb eredménye a választásoknak az, hogy Dávid Ibolya személyében a magyar középosztályvégre talált olyan képviseletet,amely elválasztotta magát minden szélsôségtôl.

 

(...) Tudjuk mindannyian, hogy nagyon sok nehézség vár a magyarkormányra. Most elsôsorban talán annak az aknamunkának az elhárítása, amelyben Orbán Viktor utolsó "fegyverével",a Magyar Nemzeti Bankelnökének segítségével igyekszik a külföldi pénzvilágot meggyôzni arról, hogy a kormánymunkája eleve kudarcra ítélt.

 

Várkonyi Tibor: A hírcsokor élén (Népszava, 2006. 04. 25.)

A magyarországi választások eredménye több szempontból is fontos a külföldi elemzők szerint: egyrészt az elmúlt tizenhat évben először kapott újra bizalmat a kormányoldal Közép-Európában, másrészt ezzel a győzelemmel többségbe kerültek a baloldali irányítású államok. A harmadik dolog, ami érdekessé teszi az új kormányt, a gazdasági problémák megoldása.

 

 

(...) Bármennyire meglepő is, Magyarország ilyen mértékben, mint most, utoljára a rendszerváltozás idején és - horribile dictu - a Kádár rezsim "legvidámabb barakk" korszakában uralta a nemzetközi sajtó híreit.

 

(...) A kommentárok zömében sok a közös vonás. Az első megállapítás, amely szinte mindenütt fölbukkan, hogy Közép-Európában, ahol az elmúlt tizenhat évben a különböző színű kormányok a választók hangulatát követve mindig váltották egymást, most első ízben sikerült egy koalíciónak meghosszabbítania a mandátumát.

 

(...) A másik, amely ugyancsak túllép a térség szűken vett határain, hogy a budapesti szocialista-liberális koalíció győzelmével a huszonöt tagú Európai Unió tagországainak több mint a felében immár baloldali színezetű kabinet kormányoz.

 

(...) Bár a szakszerű gazdasági és pénzügyi kommentárok elismerik, hogy Magyarország kedvező arányban vonzza a külföldi tőkét, kiemelik a második Gyurcsány-kabinetre váró emberfölötti feladatot is, az EU által izgatottan várt, az államháztartást rendberakó konvergencia programot.

 

Pilhál György: Nincs vége! (Magyar Nemzet, 2006. 04. 25.)

„Nem szabad sírnunk. Kapott itt már virágesőt Rákosi is, Kádár is, aztán mivé lettek.”

 

(...) Ne siránkozzatok! Lesz még magyar, áll Buda még. Ez egy ilyen ország, a Balkántól kicsit északra. Parányit még várni kell, kedveseim! Nekem hajnalra beduzzadtak a könnyzacskóim, a papír zsebkendőim elfogytak, meg a magyarázataim is. Lyukas zsákba fölösleges gabonát tölteni. Magyarországon vagyunk. Egy következmények nélküli territóriumban.

 

(...) Hogyan reagál az egészre az Európai Unió, beveszik-e szájon át a Gyurcsány-dózist vagy marad minden a régiben. Utóbbira tippelek. Ne dőljetek bele a kardba, volt itt már nagyobb baj, abból is kijöttünk. Az élet sokszor egy sikátor, a kiúttalanságot sugallja, de ezt nem szabad elhinni!

 

(...) Ha majd alábbhagy a gyurcsányi örömpezsgőzés, hiszem, fejéhez kap majd a magyar. Az lesz, amilyenné látni szeretnénk.

Maradjatok, higgyetek! Ebben a világban boldogulni is lehet, a gengszterek is kitörhetik a nyakukat... Én viszont makacsul mondom: "Turulmadár, szállj,/ sehol meg ne állj./ Vidd el a mi üzenetünk:/ lesz még magyar nyár!"

Nem szabad sírnunk. Kapott itt már virágesőt Rákosi is, Kádár is, aztán mivé lettek... Ha kaptunk is pofont, talpra kell állnunk, sorsunk ez és irányjelzőnk. Egy hazárdőr nem nyúlhat le egy hazát...

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695