Szkandermérkőzés kérdőjelekkel

2006-05-08

A publicisták többsége szkeptikus a reformígéretekkel kapcsolatban, és úgy látja: a koalíciós egyeztetések a jelentős tervek is legyengülhetnek. Mivel konkrétumok nem láttak napvilágot, az újságírók csak találgatják a leendő intézkedések tartalmát és a koalíciós alku kimenetelét.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök április 24-én sajtótájékoztatón jelentette be, hogy április 27-én és 28-án kezdik meg a koalíciós tárgyalásokat a kormány tagjai, a koalíciós pártok és a frakciók vezetői, szakértői Balatonőszödön. A koalíciós tárgyalások menetrendje: először a programról döntenek a koalíciós partnerek, majd ezt követi a program végrehajtásához szükséges kormányzati, közigazgatási szerkezet kialakítása és csak ezután kerülnek napirendre a személyi kérdések. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke úgy nyilatkozott „A koalícióért önmagáért az SZDSZ természetesen nem fog belépni, akkor megyünk, ha a programunk lényeges elemeinek megvalósítására esély van, és ha ez a kormányprogramban már rögzítésre kerül”.

 

> Publicisztikák
Haszán Zoltán: Egy a kilenc és félhez (Népszabadság, 2006. április 27.)

 

Bencsik András: Feri Öszödön táncol (Demokrata, 2006. április 27.)

Várkonyi Iván: Egyeztetett ellentmondások (Népszabadság, 2006. április 28.)

Magyar Hírlap: Hajrá – húzzunk bele! (Magyar Hírlap, 2006. április 28.)

Magyar Hírlap: Dinamikus egyeztetők (Magyar Hírlap, 2006. április 29.)

Dési László: Aki mer, az nyer (Népszava, 2006. május 5.)

Bugyinszki György: Mínuszos hírek (Népszabadság, 2006. május 8.)

 

Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára április 28-án sajtótájékoztatón elmondta, a koalíciós tárgyalások a kormányfő vitaindítójával kezdődtek, ezt követően a miniszterek tartottak előadást szakterületükről, majd a pártok és a frakciók vezetői fejtették ki véleményüket. Gyurcsány Ferenc végül összefoglalta az elhangzottakat. Az egyeztetések kilenc téma körül összpontosultak: közjogi, államigazgatási, közigazgatási, oktatási, egészségügyi és gazdaságfejlesztési kérdések mellett a munkahelyteremtésről, a gyermekszegénységről és az Új Magyarország programjának elfogadtatásáról volt szó. A hivatalos bejelentések szerint a személyi kérdések egyelőre sem kerültek elő.

 

Az államtitkár azt is elmondta május végére készülhet el a kormányprogram, ezt követően mintegy másfél tucat törvényjavaslatot terjesztenek az Országgyűlés elé. A javaslatok között szerepelnek kétharmados, valamint elképzelhető, hogy alkotmánymódosítást igénylő törvények is. A koalíciós tárgyalások május 2-án folytatódtak Budapesten. A zömmel a szakminiszterek vezette munkacsoportok ettől az időponttól kezdődően mintegy 70 kérdésről egyztetnek.

 

Publicisztikák az egyeztetésekről I.

 

 

Haszán Zoltán: Egy a kilenc és félhez (Népszabadság, 2006. április 27.)

„Az alaphelyzet teljesen más lesz. Most pár virsliző fideszes honatya már az MSZP abszolút többségét jelenti. Ez korántsem olyan erős alkuhelyzet az SZDSZ számára.” S a két kormánypárt közti viták is élesebben jelenhetnek meg.

(…) Egy liberális képviselőre majdnem tíz szocialista jut az új parlamentben (kilenc és fél, pontosan). Miért kapná meg az SZDSZ a minisztériumok negyedét? Kovács Pisti a fejébe nyomott ördögszarvval jelezte, kivel is cimborálnak a liberálisok a két forduló között, ha kell. Pisti most visszavonult, a „tudjátok kivel” párt vezetői pedig Balatonőszödön a Pisti baráti kör irányítóival próbálják összebékíteni egy néppárt szavazatmaximalizáló, nyílt konfliktusokat kerülő programját egy kis párt radikális elképzeléseivel. Más hangulatban, mint 2002-ben.

 

(…) Az SZDSZ-es politikusok között sokan szurkoltak, hogy 194 fölé kerüljenek a szocik, legyen meg önmagukban a többségük. Úgy valóban egyszerűbb lett volna. A két forduló közötti nagy összeborulás ellenére ugyanis a két párt korántsem azonos. Alig egy éve fenyegetőzött a Szili Katalin-tábor egyik főalakja, Suchman Tamás azzal, hogy ennek a kompromiszszumképtelen SZDSZ-nek el kell tűnnie a parlamentből.

 

(…) Az alaphelyzet teljesen más lesz. Most pár virsliző fideszes honatya már az MSZP abszolút többségét jelenti. Ez korántsem olyan erős alkuhelyzet az SZDSZ számára. Az MSZP-ből kiszivárgó hírek logikája az: jobb, ha az SZDSZ olyan tárcákat kap, ahol nem borít fel mindent. Legyen például az a külügyi. Csakhogy az SZDSZ nem diplomáciai elképzelésekkel, hanem az egészségüggyel kampányolt, mert úgy gondolja, hogy ez érdekli az embereket.

 

(…) És ha sorra végigvesszük a két párt közötti vitás kérdéseket, amelyeknél nincs kompromisszumos megoldás (mondjuk arany középszer: a másfél biztosítós modell), kiderül, hogy az MDF programja több ponton hasonlít az MSZP-éhez, mint az SZDSZ-é (egészségügy, közigazgatás, közjog). És a fórum 11 szavazatával meglenne a parlamenti többség, az SZDSZ nélkül is.

 

(…) Ha Orbán távozik a színről, az SZDSZ pedig megkezdi valóra váltani azt a tervét, hogy koalícióképes lesz a jobb- és a baloldal felé is, mint az a nyugat-európai liberálisoknál természetes. A mostani koalíciós

együttműködés még inkább szól az egymás iránt nyitott személyekről.

 

(…) Az egyelőre nem látszik, hogy a programokról miként egyeznek meg. Persze 2002-ben is messziről indult az alku. Akkor 15 minisztériumból négyet a liberálisok kaptak. Most a 12-ből három néz ki nekik - felülírva a számtant, és helyenként nyilván a kampányígéreteket is.

 

 

Bencsik András: Feri Öszödön táncol (Demokrata, 2006. április 27.)

"Gyurcsány Ferenc a balatonőszödi nyaralójában várja koalíciós társait egy kis kormányalakító beszélgetésre.(...) Halálhörgés és pokol. A nyugdíjasok egy része éhen hal. Az állami alkalmazottak fele utcára kerül. A kisvállalkozók csődbe mennek, vagy felélik évtizedes tartalékaikat".

(…) Gyurcsány Ferenc a balatonőszödi nyaralójában várja koalíciós társait egy kis kormányalakító beszélgetésre. Szép, tartalmas, hogy ne mondjuk, markáns jelképe ez annak az újraformálódó népi demokráciának, ami Gyurcsány Ferencet oly sikeressé edzette.

 

(…) A választások másnapján kiderült, hogy tényleg Orbán Viktornak volt igaza, mert tényleg a hitelezők dörömbölnek az ajtón és tényleg nem a gazdaság dübörög. De hát most már, ugye, annyi. Választott a nép. Óvatosságból azonban a vészforgatókönyvet, ami az elkerülhetetlen katasztrófából való kilábalást célozza meg, reformcsomagnak kell nevezni, ajánlja Gyurcsány Ferenc.

 

(…) Halálhörgés és pokol. A nyugdíjasok egy része éhen hal. Az állami alkalmazottak fele utcára kerül. A kisvállalkozók csődbe mennek, vagy felélik évtizedes tartalékaikat. A ti dolgotok lesz, hogy a média ezt a katasztrófát hatalmas diadalnak állítsa be. Magyarország kell legyen a legvidámabb barakk az unióban.

 

(…) A XXI. század elejére a polgári demokrácia csapdába került. A média közvetítő szerepből előbb irányító, majd uralkodó szerepbe lépett. A polgári oldal választási vereségét az okozta, hogy ezt a tényt valami különös okból nem volt képes tudomásul venni. Nem az összefogás hiánya okozta a vereséget. A baloldal sem fogott össze senkivel. Azért veszítettünk, mert nem sikerült azonosítani a létállapotot, amiben élünk. Meg kell tudnunk, kik vagyunk, kik az ellenfeleink, és hogyan kell megküzdenünk velük. Erről a három kérdésről az elkövetkezőkben majd sokat kell beszélni.

 

 

 

Várkonyi Iván: Egyeztetett ellentmondások (Népszabadság, 2006. április 28.)

Sürgős reformokra van szükség, azonban kérdés, hogy sikerül-e összefésülni az olykor egymásnak ellet mondó megoldási alternatívákat, lesz-e kompromisszum?

(…) Lassan sikerül überelni a Fideszt: a kormányprogramot 3,2 millióan akarják írni - igaz, sokan hoznának magukkal még egy szervezetet, hátha annak is akad jó ötlete. Az államháztartás reformja már olyan, mint a magyar foci: mindenki ért hozzá, mindenki beszél róla, de nincs, aki normálisan csinálja.

 

(…) Az természetesen érthető, ha a különböző szervezetek megpróbálnak a saját érdekeikért fellépni. Az is rendben van, hogy független vagy függetlennek mondott közgazdászok elmondják a véleményüket a dolgok állásáról. Még az is elfogadható, ha mindenki úgy gondolja: épp nála van a tuti recept, és azt a pirulát kell bevenni, amit ő ad. (Igaz: azt már csak kevesen állítják, hogy az övék nem lesz keserű.) Van ráadásul jó pár logikusnak tűnő lépés, amely egyrészt majd minden bekiabálásban szerepel, másrészt tényleg nem tűnik megkerülhetőnek. Valóban kellene valamit kezdeni az állammal (egészségüggyel, önkormányzatokkal). Jó volna átgondolni, hogy kinek milyen feladatokat akarunk adni, és milyet nem. Szükséges lenne jobbá, egységesebbé és logikusabbá tenni az adórendszert, nem olyan szétszabdalttá, mint amilyen most. De azt ne gondolja senki, hogy lehet olyan programot csinálni, ami mindenkinek megfelel. Választani kell az érdekek között. Ezt nevezik kormányzati felelősségnek. Ez a hatalom ára. A kormányprogramból pedig leginkább annak kell kiderülnie, hogy Gyurcsány Ferenc hajlandó-e ezt az árat megadni.

 

 

Magyar Hírlap: Hajrá – húzzunk bele! (Magyar Hírlap, 2006. április 28.)

„A koalíciós pártok első nagy próbája maga a kormányalakítás. (...) Legyen szó akár az MSZP–SZDSZ koalícióról, akár a Fideszről, a reformokhoz és a belpolitikai klíma változásához azonban valódi politikai akarat kell.”

(…) A koalíciós pártok első nagy próbája maga a kormányalakítás. Mi, kívülállók komoly változásokra számítunk a posztokon, ha igaz, hogy tényleg az új feladatokhoz keresnek embereket. A még nem ismertetett, de szükségszerűnek látszó megszorításokhoz persze nem is igazán kellene új kormány: már tegnap bejelenthette volna a reformok megkezdését Veres János pénzügy- vagy Kóka János gazdasági miniszter. Esetleg maga Gyurcsány Ferenc kormányfő, aki most úgyis meglepően népszerű, a várható lépések pedig borítékolhatóan népszerűtlenek.

 

(…) Legyen szó akár az MSZP–SZDSZ koalícióról, akár a Fideszről, a reformokhoz és a belpolitikai klíma változásához azonban valódi politikai akarat kell. Mindaz, ami eddig nagyon hiányzott. Szerintünk azonban tovább egyik sem halogatható. Húzzanak bele, ha tényleg úgy gondolják, hogy Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

 

Publicisztikák az egyeztetésekről II.

 

Magyar Hírlap: Dinamikus egyeztetők (Magyar Hírlap, 2006. április 29.)

A koalíció pártjai rendkívül elszántak és határozottak a reformok tekintetében, azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy azok többségének megvalósításához kétharmados többség szükségeltetik.

(…) „Dinamizmusra van szükség” – jelentette ki a kormányfő tegnap a koalíciós egyeztetéseken, bár ezt csak a blogjából tudjuk, hiszen a tanácskozáson elhangzottak szigorúan titkosak.

 

(…) Horn Gábor szabad demokrata kampányfőnök közölte, hogy számos új törvényt készítettek elő, és legalább tizenöt kész törvénytervezettel akarnak az új parlament elé állni. Biztató, bár nem látni, mi fog ezekből megvalósulni, hiszen vannak köztük kétharmados törvények is, és nem valószínű, hogy a Fidesz különösen kooperatív hangulatban lenne. Borítékoljuk, hogy semmit sem szavaz meg, ami kicsit is népszerűtlen intézkedésnek tűnik, egyék meg a kormánypártok, amit főztek, gondolják.

 

(… ) Egyértelműen kiábrándító volt viszont a Bauer-Bokros-Csillag-Mihályi-féle javaslatcsomaggal kapcsolatos reakció. Horn szerint „tanulságos vélemény, de nem egyezik a liberális párt álláspontjával”. Horn megszólalása is tanulságos vélemény: ugyanis ha ez a tanulmány már a liberális párt álláspontjával sem egyezik, akkor nagy a baj. (Hacsak nem arról van szó, hogy a szabad demokraták azért tolják el maguktól, hátha úgy jobban tetszik majd az MSZP-nek.) A négy közgazdász által vázolt elképzelések nagy része pedig alighanem felülmúlja azt, amivel majd a teljes kormányapparátus előáll.

 

 

Dési László: Aki mer, az nyer (Népszava, 2006. május 5.)

"Ha azt látjuk az állami bürokrácia leépítésében gyorsan áttörést tudnak elérni, akkor azért reménykedhetünk". A közigazgatás racionalizálása lehet a biztosíték a további reformokhoz, ez lehet a koalíció első nagy próbatétele, valamint az ellenzéki együttműködésé is.

(…) Többé-kevésbé zárt ajtók mögött készül a kormányprogram, de ha majd nyilvánosságot kap, akkor is viszonylag kevesen veszik majd maguknak a fáradságot, hogy elolvassák. Ám biztosan akad néhány olyan pont, amely nagyon gyorsan megmutathatja, mennyire gondolja mindazt komolyan a Gyurcsány Ferenc vezette kabinet, amiről oly sokat beszélt a kampányban.

 

(…) Hogy a végrehajtandó gazdaságpolitika jó-e, hónapok múlva derül csak ki, hogy a szükséges egészségügyi reform tényleg ér e valamit azt esetleg csak évek elteltével mondhatjuk meg- már csak ezért is nehéz a megalapozott véleménymondás. Ám, ha azt látjuk az állami bürokrácia leépítésében gyorsan áttörést tudnak elérni, akkor azért reménykedhetünk.

 

(…) Kétségtelen szólnak arról hírek, hogy a minisztériumok száma csökken, korlátozzák az egy minisztériumba kinevezhető államtitkárok számát, ha ez tényleg így lesz, akkor az felettébb dicséretes. Nem csak azért, mert néhány százmillió forintot így meg lehet spórolni - de azért is. Ám leginkább mégis azért, mert ez egy fontos, példamutató lépés lehet - jelezve azt az állampolgároknak, hogy nem csak másokon húzogatja a kormány azt a nadrágszíjat. Mem elég a puszta létszámcsökkentés, szükséges a feladatok, a hatáskörök újragondolása is. Számtalan, jobbnál jobb terv létezik erre, elég legyen most csak Sárközy Tamás professzor által kidolgozott reformcsomagot felemlíteni.

 

(…) És itt még csak meg sem állhat a menet. Bizony, neki kell menni az önkormányzatoknak, felül kell vizsgálni a megyék szerepét, azt hogy mekkora testület, mekkora apparátus kell oda. (Sokkal kisebb.) El kell dönteni, hogy a települési önkormányzatokban mekkora testületeket érdemes működtetni (Sokkal kisebbeket) És akkor itt jön a következő dolog. Végre megegyezni már a parlament létszámában. A 386 helyett szerintem legtöbben beérnénk egy 200-250 fős Házzal is.

 

(…) De még valaminek a próbája ez. A kormányzat és az ellenzék együttműködésének. Mert közigazgatási reformot, parlamenti létszámcsökkentést nem lehet csak közösen véghezvinni.

Természetesen az ellenzék dolga az, hogy bírálja, kontrolálja a hatalom döntéseit. Ám mégiscsak akadnak olyan ügyek, amelyekben fontos lehet a közös cél.

 

 

Bugyinszki György: Mínuszos hírek (Népszabadság, 2006. május 8.)

„A koalíción belüli ellenállások híre már előre félmegoldásokat sejtet, azonnali, határozott cselekvések helyett. Túl sok a rossz tapasztalat.” Félő, hogy ez a ciklus sem hoz igazi változásokat.

(…) A kormányalakítási tárgyalásokról kiszivárgott hírek szerint az MSZP közigazgatási reformtervét leginkább maguk a szocialisták fúrják, az SZDSZ pedig csak akkor kaphatja meg az egészségügyi tárcát, ha becsszóra megígéri, nem valósítja meg a több-biztosítós rendszert, amivel kampányolt.

 

(…) Az asztalon van még a második áfakulcs emelése, a szociális kiadások átcsoportosítása a rászorultsági elv jegyében és egy önkormányzati reform is, amely jelentősen megnyirbálná a kiosztható helyi képviselői posztok számát. Utóbbi - mivel kétharmados döntést igényel - a nem éppen segítőkész Fidesz nélkül kivihetetlen.

 

(…) A jelentős tételekkel kapcsolatos konkrétumokat akkora koalíciós titkolózás övezi, mintha nem is a köz pénzének elosztásáról folyna a kötélhúzás. Minden a feje tetejére állt: a kormánypártokon belüli törésvonalakról már értesülhettünk, a reformtervek részleteit azonban homály fedi, a felek fegyelmezetten össszezártak.

 

(…) A koalíción belüli ellenállások híre már előre félmegoldásokat sejtet, azonnali, határozott cselekvések helyett. Túl sok a rossz tapasztalat. A status quót érdemben nem bolygató lecsippentés politikájának komoly hagyománya van minálunk, holott a kivonás nem közgazdasági, hanem matematikai művelet - általános iskola, alsó tagozat. De a politikában nem mindig működik. Gyurcsány Ferenc többször világossá tette, csak abban az esetben vállalja a miniszterelnökséget, ha a mögötte álló frakciók garantálják a reformokhoz szükséges törvények elfogadását. Gyurcsány a köztársasági elnök kérdésére azt felelte, hogy készen áll a kormányzásra. Nyilván kisebb megszorításokkal.

 

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695