Nem volt meglepetés

2006-05-22

A két nagy párt ugyanazon a napon tartotta a választásokat követő rendkívüli kongresszusát. A publicisták egyértelmű véleménye, hogy váratlan fordulat egyik pártrendezvényen sem történt. Az írások többsége kiemeli: kérdéses, hogy a távolmaradók jelenléte esetén is megkapta-e volna az elnökség a támogatást. Az MSZP kongresszusa esetében az esemény formalitása keltett feltűnést: a kormányfő továbbra sem árult el részleteket a várható intézkedésekről; kritikát nem, koalíciókötésre való felhatalmazást azonban kapott a párttagoktól.

 

A hétvégi kongresszusokon a papírforma érvényesült: Gyurcsány Ferenc és Hiller István megkapták a felhatalmazást a koalíciókötésre a kongresszustól; Orbán Viktort és az elnökséget megerősítették pozíciójukban a küldöttek.

> Publicisztikák
Várkonyi Tibor: Kongresszusok napja (Népszava, 2006. május 20.)
Szerető Szabolcs: Konstruktív bizalom (Magyar Nemzet, 2006. május 20.)
Krajczár Gyula: Részeredmény (Népszabadság, 2006. május 20.)
Sebes György: Szeressük egymást (Népszava, 2006. május 22.)
Várkonyi Tibor: A tettek órája (Népszava, 2006. május 22.)
Szále László: Az ördögben lakó részletek (Magyar Hírlap, 2006. május 22.)
Magyar Hírlap: Viktor, a vesztes (Magyar Hírlap, 2006. május 22.)
Kumin Ferenc: Párhuzamos kongresszusok (Magyar Hírlap, 2006. május 22.)
Nagy N. Péter: Hátra harc (Népszabadság, 2006. május 22.)
Vonák Béla: Folytassa Orbán Viktor! – vagy mégsem? (Ma.hu, 2006. május 22.)
 

 

Az MSZP végig nyilvános soron kívüli kongresszusán Gyurcsány Ferenc kijelölt miniszterelnök mellett többek között Hiller István pártelnök is beszédet mondott. Gyurcsány Ferenc a szocialista párt kormányzati szerepvállalásáról, a kormányprogramról beszélt, majd azokról a célkitűzésekről, amelyeket az ország megvalósíthat a következő négy évben. Hiller István az MSZP követendő politikájáról szólva kiemelte: a pártnak hangsúlyosan képviselnie kell a nemzeti értékeket, és nem szabad engednie, hogy a Fidesz kisajátítsa azokat. A párt alapszabálya szerint a kongresszus dönt a kormányzati szerepvállalásról, a koalícióalakítás feltételeiről és a koalíció felmondásáról. Ezzel összhangban a küldöttek felhatalmazást adtak az MSZP kormányzati szerepvállalására és az SZDSZ-szel történő koalícióalakításra.

 

A Fidesz rendkívüli kongresszusán zárt ülésen vitatták meg a legfontosabb napirendi pontokat, így az elnökség beszámolóját a választási eredményről, az új stratégiáról szóló pártelnöki iránymutatást. A nyilvánosságnak elsősorban Pokorni Zoltán beszéde és a választási vereség főbb okainak hét pontba szedett írásos összefoglalója szólt. Az alelnök kifejtette: a Fidesznek nem szabad csak külső okokat azonosítani a vereséghez vezető út értékelésekor. A titkos bizalmi szavazáson a küldöttek megerősítették Orbán Viktor pártelnököt és a négy alelnököt. Orbán Viktor korábban jelezte, akkor tekinti legitimnek a párt vezetését, ha a küldöttek több mint kétharmada megerősíti őket tisztségükben. A jelenlévő küldöttek kétharmadának támogatását a 896 szavazattal valóban megkapta az elnökség, azonban az összes küldött létszámához (1751) mérten csupán 51,2 százalékos volt a támogatottság.

 

Publicisztikák a kongresszusok előtt

 

Várkonyi Tibor: Kongresszusok napja (Népszava, 2006. május 20.)

„Ma két pártkongresszusra figyel majd az ország; két hangnem, két magatartás. (...) A téma (…) szükségszerűen különböző, de valami hasonlóság csak várható. És pedig az, hogy nem minden szót szánnak a nyilvánosságnak.”

(…) Ma két pártkongresszusra figyel majd az ország; két hangnem, két magatartás. Így logikus a választások után. Az MSZP a folyamatos kormányzásra készül, küldötteivel elfogadtatja a készülőfélben lévő koalíciós programot, a nélkülözhetetlen reformokat. A vesztes Fidesz, az ellenzék vezető ereje pedig elsősorban belső ügyeivel lesz elfoglalva; kit tekintsen bűnbaknak a nagyon nem várt vereségért, ebből milyen személyi konzekvenciákat vonjon le.

 

(…) A téma tehát szükségszerűen különböző, de valami hasonlóság csak várható. És pedig az, hogy nem minden szót szánnak a nyilvánosságnak. Az MSZP kongresszusának a főszereplője értelemszerűen Gyurcsány Ferenc, az új kormánynak is vezetője. Mindent el fog mondani a küldöttek előtt, amihez pártjának jóváhagyása nélkülözhetetlen, de valószínűleg most még nem minden részlet kerül nyilvánosságra.

 

(…) A Fidesz kongresszusa más jellegű titoktartást helyezett kilátásba. Az a párt, amely rendszerint nyíltságával kérkedik, erősen tart belső feszültségeinek a föltárásától. Különösen attól, kit jelöljön meg név szerint is a választási vereség felelőseként. Egy-két napja még kiszivárogtak olyan hírek, hogy eléggé jelentős csoport egyértelműen Orbán Viktor megnevezésére készül, de a nagy többsége rendületlenül kitart a pártelnök mellett, megrendülésre nem kell számítani. Ennek ellenére a „mit lehet tudni” kételyével a belső elemzést mégis csak szűk körnek teszik lehetővé.

 

 

 

Szerető Szabolcs: Konstruktív bizalom (Magyar Nemzet, 2006. május 20.)

„Elsősorban a tisztségükben megerősítettek felelőssége, hogy megteremtsék a polgári oldal megújításának feltételeit, annak minden szervezeti és személyi következményével együtt. Egy év múlva, a ma még kiszámíthatatlan politikai környezetben összehívandó tisztújító kongresszusnak erről kell majd szólnia.”

(…) Jóval azelőtt, hogy kihirdették volna az idei országgyűlési választások hivatalos és végleges eredményét, a balliberális sajtó számos fórumán kimondatott az ítélet: a Fidesz képtelen a megújulásra, s a vereség tanulságainak feldolgozása, érdemi változtatások nélkül tölti el a következő négy évet a hazai politikában. Tartok tőle, az ellenzéki Szövetség mai kongresszusa megerősíti e vélemények megfogalmazóit meggyőződésükben. De ésszerű, reális-e ettől a tanácskozástól várni a 2010-ben (?) győzelmi esélyt kínáló stratégia megfogalmazását, a siker négy éve elvesztett és máig keresett kulcsának meglelését?

 

(…) A tervek szerint zárt ajtók mögött zajló kongresszus tétje, hogy a küldöttek egy évre, a soros tisztújításig bizalmat szavaznak-e annak a vezetésnek, amellyel nem sikerült elérni a polgári tábor hőn áhított célját, a kormányváltást, vagy pedig egész egyszerűen lefejezik pártjukat.

 

(…) A Fidesz, a jobboldali ellenzék jövőjével kapcsolatos vita ugyan széles körben elkezdődött a nyilvánosságban, az eltérő koncepciók megütköztek, s a párton belülről is jól hallatszott az elégedetlenség hangja, a választások óta eltelt egy hónapban sem állt a nyilvánosság elé senki, aki kihívóként vezetői ambíciót és saját stratégiát szegezett volna Orbán Viktornak és csapatának. E nélkül viszont a támogatás megvonása a legkevésbé sem konstruktívbizalmatlanság megnyilvánulása volna - a parlamentben is csak akkor lehet miniszterelnököt buktatni konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal, ha a többség ugyanazzal a mozdulattal egy új jelöltet ültet a bársonyszékbe. Orbán alternatívája tehát ebben a pillanatban a fejetlenség, a káosz, a hosszú évek munkájával felépített polgári szövetség szétrobbantása, a kormányképes jobboldal felszámolása. Azaz Gyurcsány Ferenc és Dávid Ibolya közös álmának valóra váltása.

 

(…) Ha azonban ma a vezetés megkapja a legalább kétharmados bizalmat, éreznie, tudnia kell, hogy az nem feltétel nélküli. Nem biztos például, hogy mindenkit kielégít a vereség okaira adott hivatalos magyarázat. Zárt ajtók mögött most talán messzebbre jutnak.. Elsősorban a tisztségükben megerősítettek felelőssége, hogy megteremtsék a polgári oldal megújításának feltételeit, annak minden szervezeti és személyi következményével együtt. Egy év múlva, a ma még kiszámíthatatlan politikai környezetben összehívandó tisztújító kongresszusnak erről kell majd szólnia.

 

 

Krajczár Gyula: Részeredmény (Népszabadság, 2006. május 20.)

„Gyurcsány valójában most jön, s ehhez a kongresszusnak érintőlegesen lesz csak köze. Arra tulajdonképpen fel van készülve a közvélemény, hogy bizonyos területeken radikális változások következnek majd be. Az a kérdés, hogy Gyurcsány elég bölcs lesz-e az érdeksérelmek adagolásában és ütemezésében, most még nyilván megválaszolatlan marad. De nem sokáig.”

(…) Hatalmi pozícióban a külső szemlélők viszonylag keveset szoktak foglalkozni az adott párttal mint párttal. A megszállottakon kívül ez általában nem érdekel senkit. A prominensek, s így az általuk megtestesített erők a kormányban vagy a kormány körül hemzsegnek, esetleg a frakcióban.

 

(…) Az MSZP-ben nehezebb dominálni, mint nyerni. A pillanatnyi helyzet mindig csak részeredmény. Aki hátradől, könnyen leesik a székről, igaz, többen és többször vissza tudtak ülni rá, kis rekreációt követően. A mostani vezetés hatalomra kerülésekor eleinte a Hiller István által kántált egység megvalósulásának ezernyi jele ezért inkább elkedvetleníthette volna a politikai izgalmak hódolóit, ha még lennének olyan naivak, hogy hisznek a szemüknek. Valójában inkább arról volt szó, s arról van szó most is, hogy Gyurcsány Ferenc a megtestesülése a dinamikus egyensúlynak, s addig marad az, ami, amíg erre képes. De senkinek ne legyenek illúziói: ha nem lesz rá képes, nem lesz szükség semmiféle szövetségi, jogi, szervezeti hókuszpókuszokra, hogy az MSZP ismét kialakítsa a dinamikus egyensúlyt. Ez persze most nem időszerű. Ő nyerte meg a választásokat, még ha vannak is, akik szerint a gólpasszokat is számítani kellene.

 

(…) Gyurcsány valójában most jön, s ehhez a kongresszusnak érintőlegesen lesz csak köze. Az iszonyatosan titokban tartott, a sajtó által azonban itt-ott már meglékelt kormányzati elképzelésekre a hét végén nyilván csak nagy vonalakban adja áldását a párt. Ez következik a helyzetből. Arra tulajdonképpen fel van készülve a közvélemény, hogy bizonyos területeken radikális változások következnek majd be. Az a kérdés, hogy Gyurcsány elég bölcs lesz-e az érdeksérelmek adagolásában és ütemezésében, most még nyilván megválaszolatlan marad. De nem sokáig.

 

Publicisztikák a kongresszus után

 

Sebes György: Szeressük egymást (Népszava, 2006. május 22.)

„Orbán Viktor a kongresszuson újra diadalt ült. Miközben sosem látott mélységbe sodorta önmagát. S hiába a "nemzet ragaszkodása", innen nehéz lesz feljönni. (...) A hatalmon, kormányon lévőket támadni, bírálni, gonosznak nevezni eddig is gyakorlat volt az ellenzéki pártban. Ám most Orbán Viktor azzal állt elő, hogy a szocialisták Adolf Hitler útmutatásai alapján politizálnak.”

(…) Hogy igazából mi történt, az persze titok. A tanácskozás nagy része zárt ajtók mögött zajlott. Az egykori fiatal demokraták pártja – jelképes számú – 20. kongresszusára eljutott oda, hogy inkább magára csukta az ajtót. Hasonló miatt ugyan még nemrég is bírálták a nagy riválist – a szocialistákat –, de a sorozatban második (és eléggé megrendítő) választási vereség után legyünk velük megértőek.

 

 

(…) Csakhogy a kiszivárgott hírek – mert ebben az országban azért semmi sem marad titokban –arra utalnak, hogy nem kezdődött meg a nagy megtisztulás. Volt némi – nevek említése nélküli – kritika, de leginkább színjáték. Szeressük egymást gyerekek. Orbán Viktor pedig – akit ez előzmények után relatíve nagy többséggel vezetőtársaival együtt megerősítettek posztján – azzal állt a nyilvánosság elé, hogy jó munkát végeztek. És a pártban nincs baj, vagy ha van is, azt nem veszik észre.

 

(…) A hatalmon, kormányon lévőket támadni, bírálni, gonosznak nevezni eddig is gyakorlat volt az ellenzéki pártban. Ám most Orbán Viktor azzal állt elő, hogy a szocialisták Adolf Hitler útmutatásai alapján politizálnak. A náci diktátor fő művét, a Mein Kampfot idézte annak indoklásául, mi mozgatja a szocialistákat. Eszerint a gyűlöletet kell felkorbácsolni, s az MSZP ezt teszi, amikor a Fidesz ellen uszít. Ami persze mindent megmagyaráz(hat): választási kudarcot, rossz stratégiát, szerverügyet és más törvénytelenségeket. Orbán Viktor a kongresszuson újra diadalt ült. Miközben sosem látott mélységbe sodorta önmagát. S hiába a "nemzet ragaszkodása", innen nehéz lesz feljönni.

 

 

 

Várkonyi Tibor: A tettek órája (Népszava, 2006. május 22.)

„Ami valójában érdekes volt a kongresszuson, az a filozófia amelyet Gyurcsány Ferenc inkább gondolatiságában, mintsem elemeiben ismertetett. A lényegi mondanivalója az volt, hogy annyi szócséplés, ígérgetések után (…) meg kell kezdődnie a koncepciózus építésnek.”

(…) Kevesen lehettek széles e honban, akik valami falrengető szenzációt vártak az MSZP szombati kongresszusától. Az volt a dolga, hogy a biztos választási győzelem után fölhatalmazást adjon a koalíciós megegyezésre és egyetértését nyilvánítsa a készülő de még alapos kidolgozást igénylő reformokkal. Ez megtörtént folytatódhat minden előkészület arra, hogy június közepén a parlament részleteiben is megismerje az új kormányprogramját, a képviselők elé kerülhessenek az első törvényjavaslatok.

 

(…) Ami valójában érdekes volt a kongresszuson, az a filozófia amelyet Gyurcsány Ferenc inkább gondolatiságában, mintsem elemeiben ismertetett. A lényegi mondanivalója az volt, hogy annyi szócséplés, ígérgetések után (ebben benne van mind a baloldali, mind a konzervatív kormányok időszaka) végre meg kell kezdődnie a koncepciózus építésnek, a rendszerváltás immár nem formai, hanem lényegi mivoltában tovább nem halogatható.

 

(…) Ami Gyurcsány szavaiból kiderült, az az, hogy az új kormánynak minőségileg kell lényegesen másképpen cselekednie mint minden eddigi elődje tette. És nem csupán azért, mert gazdasági kényszer, az uniós kívánalmak ezt követelik, hanem a társadalom vár végre igazi fordulatot. Ez a filozófia gyökeresen más magatartást igényel a koalíció és az ellenzék viszonyában is.

 

 

 

Szále László: Az ördögben lakó részletek (Magyar Hírlap, 2006. május 22.)

„Az ügyvivő kormányfő és még inkább a szocialista pártelnök ezen a kongresszuson is az általánosságok bajnoka volt. (…) a miniszterek kiválasztását a politikai alkuk fogják meghatározni. Nagyon úgy fest, hogy a reformkormány a régi (nem reform) kormánytagokból fog állni. Új emberek nincsenek – éppúgy, ahogy a Fideszben sem.”

(…) A szocialisták kongresszusa ünnepélyesen engedélyezte, amit úgy is muszáj megtenni. Gyurcsány Ferenc felhatalmazást kapott, hogy koalíciót kössön a szabad demokratákkal, de hát ezt diktálja a kormányalakítási felelősség, más lehetőség nincs. De ha már szükség volt erre a formális gesztusra, a kongresszust legalább formálisan tájékoztatni illett volna, mire ad felhatalmazást. Reformkoalícióról állítottak ki biankó csekket a szocialista kongresszusi küldöttek, akik körülbelül annyit tudnak a reformokról, mint mi: semmit.

 

(…) Az ügyvivő kormányfő és még inkább a szocialista pártelnök ezen a kongresszuson is az általánosságok bajnoka volt. Kiderült, hogy országreform lesz és bátor kormányzás. Ennél többet nem tudunk meg, talán azért nem, mert a részletek az ördögben laknak. Ezért olyan nehéz beszélni a részletekről, a konkrétumokról. Gyurcsány Ferenc annyit mondott: mindaz, ami a szocialistáknak fontos, alapvetően érvényesíthető. Alapvetően? Ez olyasféle szó, mint a tulajdonképpen. Ha egy nőnek azt mondom, hogy én tulajdonképpen szeretlek, nem lesz tőle boldog. Akkor sem, ha azt mondom, hogy alapvetően.

 

(…) Gyurcsány Ferenc bölcsen mondja, nem az emberekhez kell programot, hanem a programhoz embereket keresni. Ez volna a titkolózás elvi oka arról, kik kaphatnak tárcát a második Gyurcsány-kormányban. Most annyit tudhattunk meg, hogy nem barátokat, hanem politikusokat fog meghívni a kormányába. Ebből nagyjából arra lehet következtetni, hogy a miniszterek kiválasztását a politikai alkuk fogják meghatározni. Nagyon úgy fest, hogy a reformkormány a régi (nem reform) kormánytagokból fog állni. Új emberek nincsenek – éppúgy, ahogy a Fideszben sem.

 

 

Magyar Hírlap: Viktor, a vesztes (Magyar Hírlap, 2006. május 22.)

„A távol maradók jól tudták, ha nemet mondanak, új helyzetet teremtettek volna. Az új helyzetnek azonban még nincsenek meg a főszereplői. Alighanem azért maradtak távol tehát, mert változást akarnak, de még nem tudják, milyet.”

(…) A fő téma – a kudarc okainak elemzése – elsikkadt, s helyét az a kérdés foglalta el, hogy ezzel a vezetéssel menjenek-e tovább, vagy másikkal. Rövidebben: Orbánnal vagy nélküle. A kérdésföltevés érezhetően inkább a vezérkarnak – ne ködösítsünk: Orbán Viktornak – volt fontos és sürgős, a küldöttek még nincsenek kész a válasszal. Erről tanúskodnak a hozzászólások is. Kósa Lajoséban volt a legtöbb kritika, de ő is változatlanság mellett érvelt, legalábbis a 2007-es tisztújító kongresszusig. Ez logikus, őszig senki se tudna új politikát kialakítani: kapjon még egy esélyt ez a vezetés – vagy vigye el ezt a balhét is.

 

(…) Ha Orbán kétharmados megerősítést kér, ám legyen meg a kétharmad, ők nem mondanak igent, de nemet sem. Ez azt jelzi, nekik korai volt a kongresszus. A távol maradók jól tudták, ha nemet mondanak, új helyzetet teremtettek volna. Az új helyzetnek azonban még nincsenek meg a főszereplői. Alighanem azért maradtak távol tehát, mert változást akarnak, de még nem tudják, milyet. S pillanatnyilag nincs is, aki tudna, akarna, merne most Orbán Viktor helyébe lépni. A párt és vezére valóban Orbán fogta Fidesz, Fidesz fogta Orbán. Ez lehet az oka, hogy a távol maradók fönntartással fogadták el Orbán pótolhatatlanságát, a jelen lévők túlnyomó többsége pedig fönntartás nélkül demonstrálta ugyanezt.

 

(…) Szombaton a győztes párt százszázalékos fölhatalmazást adott vezetőinek, a vesztes 88 százalékban erősítette meg vezérkarát. A hatalomkoncentráció nagyjából azonosnak látszik. Ez a vesztesnél meglepő, a győztesnél természetesnek mondható. De az utóbbi a veszélyesebb – ha kontrollnélküliséghez vezet.

 

 

 

Kumin Ferenc: Párhuzamos kongresszusok (Magyar Hírlap, 2006. május 22.)

„Azt, hogy a szocialisták együtt fognak kormányozni az SZDSZ-szel egy akármilyen kompromisszumok mentén megkötött koalícióban, természetesen nem a kongresszusi szavazás döntötte el, hanem a választók sokasága.”

(…) A pártnak működnie kell mindenféle megszakítás, anarchikus átmenet nélkül, és ezt a célt nem veszélyeztetheti önérzet, dac, kétely vagy indulat. Az MSZP kongresszusának esete illusztrálja talán a legtisztábban a párton belüli akaratérvényesítés határait. Ha ellenszavazat nélkül szavaznak meg a küldöttek egy olyan határozatot, amely a leginkább izgalmas kérdéseket homályban hagyja, akkor ez vajon azt jelenti, hogy a szocialisták küldöttei között egy sincs, akinek kifogása lenne az ilyen gyakorlat ellen? Aligha. A küldött azonban racionális lény, mérlegeli ellenszavazatának lehetséges hatását. Azt, hogy a szocialisták együtt fognak kormányozni az SZDSZ-szel egy akármilyen kompromisszumok mentén megkötött koalícióban, természetesen nem a kongresszusi szavazás döntötte el, hanem a választók sokasága.

 

(…) A Fidesz párhuzamosan zajló kongresszusán a zárt ülés már önmagában negatív üzenetnek tűnhet, de egyáltalán nem szokatlan. Vereség után természetes, hogy az okokat firtató rendezvényt nem rakja ki egy párt sem büszkén az ablakba, így volt ez a szocialistáknál is az államfő-választási fiaskó után. Egy párt sem akar dacos, számon kérő stílusban felszólaló küldötteket mutogatni, és az érintettek arcát sem akarja a kamerák kereszttüzében láttatni egy bizalmi szavazás alkalmával. Persze egy 88 százalékos megerősítés közvetítése még akár élőben sem jött volna rosszul, de talán a szervezők sem voltak ennyire biztosak a dolgukban.

 

(…) Nem tudható persze, hogy milyen eredmény született volna a kétharmados igény bejelentése nélkül, de annyi látható, hogy az elgondolás meghozta gyümölcsét. A 88 százalék valóban nagyon sok, viszont nem kéne szó nélkül elmenni a maradék 12 mellett sem. Ők a racionális szempontok ellenére nemmel szavaztak, ami azt mutatja, hogy elégedetlenségük mély és megingathatatlan. A többiek pedig már láthatják, hogy páran képviselik ezt a véleményt, még ha nincsenek is sokan, még ha nem is voltak elegen.

 

 

Nagy N. Péter: Hátra harc (Népszabadság, 2006. május 22.)

A Fidesz 2002-ben a médiát és a mozgósítás hibáit nevezte meg a vereség okaként, most a médiát és az MDF-et. Az MSZP kongresszusán még ennyi sem történt, „de itt előbb-utóbb történnie kell. Óriási kihívások érik a szocialistákat. Egyelőre nem a Fidesztől.”

(…) Csak látszólag teljes a változatlanság a jobboldal gyűjtőpártjánál, mert az elnök a nyilvánosság kizárásával beszélt. A belső nyilvánosság is töredékes volt, hiszen a küldöttek harmada el sem ment, aki pedig ott volt, szemben a négy évvel ezelőtti egyetlen ellenszavazattal, most több mint száz protest-voksot adott le.

 

(…) 2002-ben a médiát és a mozgósítás hibáit nevezték meg a vereség okaként, most a médiát és az MDF-et. Lényeges, a jobboldal világlátásának minőségét érintő észrevételről nem tudunk. Nem értesültünk róla, hogy a világ változásait elhárítani igyekvő, antikapitalista, antiglobalista alapállás érvényességéről elhangzottak volna kérdések. Vagy arról, hogy az ellenfélnek és országának apokaliptikus ábrázolását változatlanul helyesnek tartják-e. Sőt, éppen ellenkezőleg: Orbán Viktor most szombaton Adolf Hitler Mein Kampfját idézve szólt a szerinte gyűlöletkeltéssel operáló szocialistákról.

 

(…) Az nyilván véletlen, hogy Orbán beszólásának napján utasítja át a vezérszerepet a túloldalra Gyurcsány (blogjában), az viszont nem, ahogy az MSZP-ről ír. Pártja ugyanis egy napon két kongresszust tartott. A csarnokban a küldöttek szavazólapokkal a kézben lezárták a választásokat, minden egyéb helyen - például napilapokkal a kézben - tárgyalhattak arról, hogy mi következik. Megbolygatnak az egészségügytől az oktatáson át a közigazgatásig minden nagy rendszert, de még nem tudják, hogyan. Erről azonban még nem beszéltek. Ezen a kongresszuson sem történt tehát ebben az értelemben semmi, de itt előbb-utóbb történnie kell. Óriási kihívások érik a szocialistákat. Egyelőre nem a Fidesztől.

 

 

 

Vonák Béla: Folytassa Orbán Viktor! – vagy mégsem? (Ma.hu, 2006. május 22.)

„Egy biztos: a Fidesz nagyjából egy esztendő múlva tisztújító kongresszust fog tartani, ahol már teljes létszámban fog megjelenni a küldöttek hada, így a pártelnöki pozíció megszerzéséért még komoly harcok várhatóak.”

(…) Első látásra elsöprő többséggel szavaztak bizalmat Orbán Viktornak, ám ha kicsit a számok mögé nézünk nem olyan egyértelmű a kép. Az előzetes megbeszélések miatt a kongresszusi küldöttek azt hitték, nem kell eljönniük a kongresszusra - nagyjából ezzel magyarázta Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője azt az apróságot, hogy a meghívottak közel harmada nem jelent meg azon a bizalmi szavazáson, melyet Orbán Viktor kért önmaga ellen. Ehhez később csatlakoztak a Szövetség alelnökei is, és láthatólag jól döntöttek, mert a megjelentek nagy része mellettük szavazott.

 

(…) Mint ismeretes, a Fidesz elnöke kétharmados támogatottság esetén vállalta a folytatást, és bár a megjelentek elsöprő többsége mellette szavazott, ha az egész küldöttlistát nézzük, akkor az 50 százalékot alig haladta meg a mellette voksolók száma. Egy biztos: a Fidesz nagyjából egy esztendő múlva tisztújító kongresszust fog tartani, ahol már teljes létszámban fog megjelenni a küldöttek hada, így a pártelnöki pozíció megszerzéséért még komoly harcok várhatóak.

 

(…) Sokan Kósa Lajost látnák szívesen az elnöki székben, mellette szól többek között az is, hogy neve még nem járatódott le az elmúlt évek sárdobálása alatt, és Debrecenben kétségtelenül maradandót alkotott. Most hétvégén látszólag a folytatásra – maximum egy évre – szavazott a Fidesz-kongresszus, 2007-ben azonban már nagyobb lesz a tét, hiszen az új pártvezetéssel kell majd ráfordulni a következő országgyűlési választásokra. Két vereség után többet nem hibázhat a Szövetség.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695