Minimum húsz év Budapesten?

2006-05-24

A Demszky Gáborral kapcsolatos írások többsége szerint a főpolgármesternek jelenleg nincs esélyes kihívója a politikai palettán – a jobboldalon azonban erős az igény egy fajsúlyos jelöltre. A cikkek többsége kritikus hangvételű a főpolgármesterrel szemben: gyakorlatilag egybehangzó vélemény, hogy Demszky Gábor „belefáradt” a munkába, és a budapesti fejlesztések jelentős része a kampány előtti időszakra összpontosul.

 

2006. május 16-án az SZDSZ Ügyvivő Testülete egyhangúlag támogatta Demszky Gábor ötödszöri jelölését. A főpolgármester még aznap jelezte is: elvállalja a jelöltséget. Kuncze Gábor másnap Demszkyvel közös sajtótájékoztatón jelentette be: támogatja Demszky Gábor jelöltségét. Tirts Tamás, a Fidesz egyik lehetséges főpolgármesterjelöltje a hírre reagálva kijelentette: jó lenne, ha a polgármesterek maximum két ciklust tölthetnének ki, és a közgyűlés választaná őket.

 

Molnár Gyula budapesti elnök az MSZP kongresszusán megemlítette: a szocialisták "ajánlatcsomagot készítenek választási és tartalmi kérdésekről. Ha elfogadják, együtt tudunk működni, ha nem, tudjuk a dolgunkat, egyedül fogunk megmérettetni”. Molnár korábban barátságtalan lépésnek nevezte, hogy Demszky nem egyeztetett velük a bejelentés előtt. Hiller István ugyanakkor egy interjújában koalíciót ajánlott az SZDSZ-nek Budapesten is. Ezt később a pártelnök úgy módosította: az MSZP támogatja Demszky Gábor főpolgármester-jelöltségét, ha a helyettese a jelenlegi XI. kerületi polgármester, Molnár Gyula lehet.

 

Demszky Gábor május 23-án azt javasolja, hogy ha a fővárosban az MSZP támogatja jelölését, a két párt egyetlen forint közpénzt se költsön kampányra az őszi választások előtt, hanem csak a nem fizetett

> Publicisztikák

Király Dávid: Most jó lenni főpolgármesternek! (Hírszerző, 2006.május 11)

Dési János: A két Demszky (Népszava, 2006. május 15)

Csontos János: Demszy meg a forradalom (Magyar Nemzet, 2006. május 17)

Magyar Hírlap: A látszatok embere (Magyar Hírlap, 2006. május 18)

Kis Tibor: Az ötödik nekifutás (Népszabadság, 2006. május 18)

Tóta W. Árpád: Vesztőhely (Magyar Hírlap, 2006. május 20)

Seszták Ágnes: Ötszáz forint (Magyar Nemzet, 2006. május 22)

Kocsis L. Mihály: Egy hóhányó emlékművéhez (Gondola, 2006 május 24)

 

médiában jelenjenek meg. A főpolgármester a Klubrádióban közölte: az így megtakarított összeget a városfejlesztésre kellene fordítani. Demszky Gábor elmondta: javaslatát akkor terjeszti az MSZP elé, amikor leülnek tárgyalni az esetleges fővárosi koalíciós együttműködés feltételeiről, az általános főpolgármester-helyettesi posztról. Elképzelése szerint a kampányt a két párt a rádió- és televízióműsorokon, újságokon keresztül folytatná.

 

Kupper András, a Fidesz fővárosi frakció-vezetője négy jelöltet nevezett meg: Tirts Tamás, Fónagy János, Tarlós István és Cselovszki Zoltán esetleges főpolgármesteri jelöléséről indul egyeztetés a következő hetekben. A budapesti választmány június 13-ig fogadja el a fővárosi listát és a főpolgármester-jelölt személyét, valamint a kerületi önkormányzati képviselőket és a kerületi kompenzációs listákat. Az MDF még nem nevezett meg hivatalos főpolgármester-jelöltet.

 

 

Vélemények a főpolgármesteri posztról I.

 

Király Dávid: Most jó lenni főpolgármesternek! (Hírszerző, 2006.május 11.)

„A főpolgármester közvetlen választása az MSZP legnagyobb problémája a poszttal. A szocialisták az utóbbi években mind a parlamenti, mind az önkormányzati választásokon hülyére nyerik magukat Budapesten, érthető a frusztráció, amiért képtelenek megszerezni a főpolgármesteri széket.”

Jellemző (...),hogy a fővárosi beszavazóshow során egyetlen szó sem esett, esik Budapestről.

 

(...) Kezdjük ott, hogy bárki foglalja el, vagy épp tartja meg Budapest első emberének székét, lehetőségei korlátozottak. Fontos fejlesztések dőlnek el kerületi önkormányzati bizottságokban; a választóknak köszönhetően a kettős rendszer nem egészült ki a Budapest-fejlesztési minisztériummal, amelynek már a gondolata is agyrém.

 

(...) Az 1950-ben létrejött Nagy-Budapest tulajdonképpen 1990 óta nem más, mint 23 kicsi Budapest, plusz egy hatalmi erőtér, s ez utóbbi miatt oly kívánatos a főpolgármesteri pozíció.

 

(...) Program van, pénz is lesz, aki tehát a következő ciklusban a várost vezeti, számolhat azzal, hogy ha nem csinál nagy hülyeséget, 2010-ben jól jöhet ki a játékból. Valószínűleg ezért nem erőlteti Orbán Viktor a Fidesz számára a főpolgármesteri pozíció megszerzését. A Fidesz elnöke ugyanis tudja, hogy egy jobboldali főpolgármester esetleges sikere felveti azt a kérdést, hogy ha adott egy erős legitimációjú, sikeres főpolgármester és egy, a kormányzati pozíciót megtartani és megszerezni is képtelen pártelnök, akkor kivel is jár jobban a jobboldal.

 

Ez persze csak hipotézis, jobboldali jelöltnek e pillanatban esélye sincs a főpolgármesteri posztra. Tarlós István jó választás a Fidesz számára, Óbuda polgármestere ugyanis nem saját ember, nem nagyon ciki, ha veszít.

 

(...) Emellett nyilván kényszerpálya is, hiszen nincs az az épeszű fideszes potentát, aki belefut egy garantált pofonba.

 

 

(...) Pont a főpolgármester közvetlen választása az MSZP legnagyobb problémája a poszttal. A szocialisták az utóbbi években mind a parlamenti, mind az önkormányzati választásokon hülyére nyerik magukat Budapesten, érthető a frusztráció, amiért képtelenek megszerezni a főpolgármesteri széket. Márpedig jelen pillanatban úgy tűnik: Demszky Gábor akkor lesz főpolgármester, amikor akar, ráadásul a pártelnökként a Fidesztől és az MSZP-től egyenlő távolságot hirdető Demszky nem volt és nem is lesz az MSZP kedvenc szabaddemokratája.

 

(...) a labda – csakúgy, mint tizenhat éve mindig – ezúttal is Demszky Gábornál pattog. Rajta múlik, mit kezd vele.

 

 

Dési János: A két Demszky (Népszava, 2006. május 15.)

Valójában két Demszky Gábort láthatunk: „az egyik a dinamikus, szenvedélyes politikus, aki igazán tudja, mit akar, míg a másik „egy megfáradt ember benyomását kelti.” Nemsokára döntést hoz az SZDSZ, és kérdés, melyik jelöltet indítja a választáson. Ha az előbbit, akkor rá kell szavaznubk, ha az utóbbit,. Akkor érdemes más jelölt után nézni.

Vegyük szemügyre a két Demszky Gábort.

 

Az egyik a dinamikus, szenvedélyes politikus, aki igazán tudja, mit akar. Akinek komoly tekintélyt ad az, hogy azon kevesek egyike, akik valóban a demokratikus ellenzék tagjaiként, jelentős egzisztenciális kockázatot vállalva harcoltak az igazságért. Ez a Demszky főpolgármesterként is új színt hozott az addigi politikusok kopott mezőnyébe. Neki tényleg el lehet hinni, hogy világvárost építünk. Még ha lassan is, ha rossz igazgatási struktúrában, de mégiscsak.

 

(...) A másik Demszky egy megfáradt ember benyomását kelti. Aki ugyan nagyon hozzászokott ahhoz, hogy "főpolgármester úrnak" szólítják, de már korántsem villanyozza föl a nagy kihívás. Beletörődött, hogy a város ma már egy összefüggő nagy közlekedési dugó. Még mindig háromféle parkolókártyát kell ahhoz magunkkal hordanunk, hogy ebben az egy városban valahol nagy nehezen megállhassunk. Ez a Demszky nem tudott érdemben fellépni a kerületek kiskirályságai ellen - egy település, számtalan egymást keresztező akarat. Az eredményt látjuk. Négy év alatt a metró építése sem túl sokat haladt előre - biztos megvan erre is a magyarázat, csakhát ez ma már kit érdekel?

 

 

(...) Rövidesen jelöltet kell állítani a főpolgármesteri tisztségre. Ha az első Demszkyt indítják, habozás nélkül kell támogatnunk, mert ő lesz nekünk a legjobb. (...) Ha a második Demszkyt, akkor talán érdemesebb körülnézni a piacon. S egy ilyen szép karrier után nem belehajszolni egy csúnya vereségbe. Tizenhat év ebben a műfajban olyan életmű, amely egykor majd biztosan szobrot, teret érdemel majd. Akkor inkább valaki más. (...)

 

 

 

Csontos János: Demszky meg a forradalom (Magyar Nemzet, 2006. május 17.)

 

„Komoly építész, urbanista, közigazgatási vagy városgazdász szakember egyszerűen nem állíthatja, hogy a tizenhat éves Demszky-éra alatt bármilyen területen fejlődött volna a főváros: a hanyatlás, az európai élvonaltól való leszakadás regisztrálása már különösebb szakmai vizsgálódást sem igényel. Felelősséggel kimondható: Demszky alkalmatlan feladata ellátására, s feltehetőleg már az is marad – s ezzel nyilván Kuncze és Gyurcsány is tökéletesen tisztában van.”

Egymásra torlódó hírek az SZDSZ háza tájáról. Pető Iván kijelentette: „megelégednének” három tárcával az MSZP-vel való újabb koalícióban, ami 25–30 százalékos kormányzati részesedést jelentene a hat és fél százalékos pártnak. Összeült továbbá a hét végén a fővárosi választmányuk elnöksége, s felkérte Demszky Gábort, hogy a párt jelöltjeként induljon az őszi főpolgármester-választáson, mert „a liberális érdekek képviseletét, a város folyamatos fejlődésének biztosítását az ő személye tudja legmegfelelőbben biztosítani”.

 

(...) E hírcsokorhoz tartozik az is, hogy beelőzve az országos megszorítások bejelentését, hétfőn – négyévi kínos koalíciós tétlenkedés után – megkezdődött a 4-es metró Gellért téri állomásának építése, ami miatt hat hónapig nem lehet majd autóval közlekedni a Műegyetem rakparton. A Gellért téri munkálatok állítólag 2009 októberében fejeződnek be, s várhatóan idén novembertől egy-egy sávban indulhat meg a forgalom a rakparton.

 

(...) Az SZDSZ csupán a szokott pimasz, amely zsaroló pozícióját végképp kiaknázza: még a Gizella utca vár hálát a szocialista vendégvoksolóktól, hogy átszavazhattak rájuk az „Orbán-vész” megfékezése érdekében – pedig az államfőválasztás után sokan közülük letették a nagy esküt, hogy ezt soha többet.

 

(...) Ugyanennek a szembenézésre képtelen, reparálhatatlan önképnek a megnyilvánulása Demszky Gábor újrajelölése is elvbarátai által. Komoly építész, urbanista, közigazgatási vagy városgazdász szakember egyszerűen nem állíthatja, hogy a tizenhat éves Demszky-éra alatt bármilyen területen fejlődött volna a főváros: a hanyatlás, az európai élvonaltól való leszakadás regisztrálása már különösebb szakmai vizsgálódást sem igényel. Felelősséggel kimondható: Demszky alkalmatlan feladata ellátására, s feltehetőleg már az is marad – s ezzel nyilván Kuncze és Gyurcsány is tökéletesen tisztában van.

 

(...) Kuncze Gáborban nem tudtunk csalódni, mert hozzá nem fűztünk reményeket. Demszkyvel más a helyzet: hézagos ismereteink alapján a rendszerváltozás egyik szabadsághősének gondoltuk. Nincs azonban kiábrándítóbb, mint amikor a sajtószabadság hajdani harcosa hatalomgyakorlóként, egy megnyert sajtóper után országos körözést adat ki egy ellenzéki napilap főszerkesztője ellen. Hol itt a liberális elvek képviselete? Hol az úri elegancia?

 

 

Magyar Hírlap: A látszatok embere (Magyar Hírlap, 2006. május 18.)

Demszky Gábor "a tettek embereként indult, de mára inkább a tettetések, vagyis a látszatok embere lett.” A főpolgármester mostantól verbálisan is ráerősít, bejelentette, hetenként fog beszámolni arról, mit ígért és mit teljesített. (...) nagyon ráférne Budapestre egy jobb főpolgármester, de úgy látszik, nincsen.”

Demszky Gábor bejelentette, újra indul a főpolgármesterségért. (...) A tettek embereként indult, de mára inkább a tettetések, vagyis a látszatok embere lett. Kutatók górcsövére méltó feladat volna például a “fővárosi cikluselmélet" vizsgálata, a budapesti fejlesztések ritmusa ugyanis feltűnő korrelációt mutat az önkormányzati választásokkal. A főpolgármester mostantól verbálisan is ráerősít, bejelentette, hetenként fog beszámolni arról, mit ígért és mit teljesített.

 

(...) Sokakban – bennünk is – fölvetődik a kérdés: vajon miért indul ötödször is?

 

Ő maga három okot jelöl meg: az országgyűlési választások kedvező erdményét, azt, hogy a megkérdezettek háromnegyede biztatta a folytatásra, végül az elmúlt négy év eredményeit, melyek – szerinte – önmagukért beszélnek. Nekünk ez nem ilyen egyértelmű, s noha a város fejlődésében számos részeredményt nyugtázhatunk, az alapvető problémák – közlekedés, közbiztonság, lakhatás, levegővétel – megoldása terén nem tudnánk jó jegyet adni a városvezetésnek.

 

Az újraindulásnak van egy negyedik oka is: nincs számottevő ellenfél. (...) A “nagy testvér" ugyan nehezen tudja megemészteni, hogy alighanem megint nem az immár háromszoros győztes szocialista párt adja a főpolgármestert, de nem sokat tesz érte. Most sincs senki a szocialisták között, aki méltó ellenfele lehetne a korántsem szárnyaló főpolgármesternek. Ezen a téren a Fidesznek sem jeleskedik, ami persze inkább érthető: a főváros rég nem a Fidesz babértermő helye. Ismét kialakulhat olyan helyzet, hogy Demszkynek nincs alternatívája – a várospolitikájának volna –, s muszáj indulnia, mert győzelemre van ítélve. Nagyon ráférne Budapestre egy jobb főpolgármester, de úgy látszik, nincsen.

 

 

 

Kis Tibor: Az ötödik nekifutás (Népszabadság, 2006. május 18.)

Amennyiben Demszky Gábor jól kalkulál, ismét ő lehet Budapest főpolgármestere. A fő kérdés azonban az lehet:amennyiben közös jelöltet indít az MSZP és a Fidesz, most is lesznek-e olyan fegyelmezettek a szocialista szavazók, hogy a szabaddemokrata jelöltet támogatják.

Budapest-szerte csengtek a telefonok, Demszky Gábor érdeklődésével újraindulási esélyei felől, amikor a kérdés formálissá vált: az SZDSZ ötödször is Demszkyt jelöli főpolgármesternek.

 

(...) Tény, hogy Demszky Gábor szintén emblematikus alakja a pártnak. A tizenhat egy helyen töltött évvel egyszersmind a rendszerváltás nemzedékének egyik politikai csúcstartója - nimbusza, ha foszladozott is, nem vált semmivé, mint annyi másnak. Pedig két éve, nyáron sokan temették. Az olcsón igénybe vett vállalati terepjáró a horvátországi ingatlanfelújítással nem volt nagy ügy, de könnyen érthető - és az ilyenek gyorsabban okoznak morális sebet, mint a nagyobb horderejűek, ámde bonyolultabbak.

 

(...) Legfeljebb a szocialistáknak okoz némi gondot, hogy potenciális partnerük ismét kész helyzet elé állította őket. A forgatókönyv nem ismeretlen, hiszen Demszky kisebb-nagyobb huzavonával előbb Katona Bélával, majd Gy. Németh Erzsébettel szemben nyertesen került ki a mérkőzésből.

 

(...) Az SZDSZ lépése tehát logikus, még akkor is, ha az előttünk álló hónapok történései kikezdhetik a most fölálló koalíció népszerűségét. Eggyel nem számolnak: azzal, amivel eddig sem szoktak. Az MSZP-vel, illetve annak szavazóbázisával. A szocialisták az államfőválasztás után nehezen újrateremtett egységét újabb teherpróbának vetik alá, mert a pártban, még inkább a vonzáskörzetében most egyesek úgy érezhetik: az SZDSZ ismét diktál. Lehet persze, hogy a szocialisták ennek megkérik majd az árát, ami Demszky esetleges mozgásterét még inkább behatárolja, ám az azért kérdés marad, hogy az MSZP-n belül, és még inkább a hívek között milyen visszhangot ver egy leendő paktum. Megosztóbb-e Demszky személye ma, mint négy, nyolc, tizenhat éve? Magyarán: ősszel is olyan fegyelmezett lesz-e a szavazótábor, mint tavasszal?

 

 

Tóta W. Árpád: Vesztőhely (Magyar Hírlap, 2006. május 20.)

 

"Demszkyt az ellenzék most nem győzheti le. Őt a szocialista pártnak kell legyőznie. Kár lenne, ha meg se próbálná. A húsz év Demszky szájából is rosszul hangzik".

Ha egy távoli ország vezetőjéről csak annyit hallok, hogy tizenhat éve a helyén van, először egy pohos afrikai diktátor jut eszembe, esetleg egy pápa. Ha viszont hozzáteszik, hogy az illető annak rendje és módja szerint megmérette magát négyévente, szabad választásokon, akkor menten egy zseniális politikusra gondolok inkább, egy kivételes emberre, akinek programja van, és rendre teljesíti, amiért aztán újraválasztja a hálás tömeg. Budapest első emberéről ennél sokkal többet – és egész mást is – lehet tudni, de a lényeg mégis: Demszky Gábor az az ember, aki meg szokta nyerni a főpolgármester-választást. Az a foglalkozása, hogy főpolgármester; senki másnak nem ez a foglalkozása, tehát Demszky óriási fórral indul mindig, főleg ha a kihívója mondjuk vívó, és soha még legóból se épített semmit, és nem is érdekelte. Nem mintha Demszky kérgesre malterozta volna a tenyerét. Négyévente előveszi a legót, aztán megint három év pihi.

 

(...) Budapesten a Fidesz esélytelen. Ez itt egy nagyváros, ahogy Orbán Viktor maga konstatálta, liberális attitűdű hely, itt ők nehezen értenek szót. A liberális attitűd azt jelenti, hogy lehet az a jelölt akármilyen jóképű és felkészült, abban a pillanatban elbukott, hogy megjelenik mellette mondjuk Semjén Zsolt vagy akár az árnyéka.

 

(...) A KDNP nyilván besorol a nagy testvér mellé. Tehát bárki legyen is a Fidesz jelöltje, lehet akár a rutinos és egyáltalán nem hülye Tirts Tamás – ő talán még emlékszik valamire liberális témakörben is –, egyszer csak eljön az idő, amikor Semjén Zsolt odateszi magát, és megkéri szépen ezt a főleg Pesten meleg várost, hogy legyen szíves támogatni az illetőt. Az illető pedig haza is mehet azonmód.

 

(...) Demszkyt az ellenzék most nem győzheti le. Őt a szocialista pártnak kell legyőznie. Kár lenne, ha meg se próbálná. A húsz év Demszky szájából is rosszul hangzik.

 

 

Seszták Ágnes: Ötszáz forint (Magyar Nemzet, 2006. május 22.)

 

„Ebből a városhól 380 ezren távoztak Demszky vircsaftja miatt, és az "isztriai lovag", aki mellesleg szintén elmenekült a maga vezette városból, újra felajánlkozik további négy évig bitorolni a várost (...). Régen el kellett volna már zavarni, csak ahhoz a jobboldalon évek óta ugrásra készen kellene állnia egy felkészült szakembernek. Nem négynek”.

(...) Hogy miért nem a horribilis pénzekért felújított körúti villamospályához választottak hozzáillő villamost, erről sokat és sokfélét beszélnek, elég annyi, hogy ezt a pillanatot találta Demszky Gábor alkalmasnak arra, hogy ötödször is jelöltesse magát a főpolgármesteri posztra. Aszongya, hogy nem ért máshoz, nem akarja abbahagyni, és be akarja fejezni

 

Kicsiny módosítással, Budapest vőlegénye ehhez sem ért, és nagy örömünkre szolgálna, ha abbahagyná és befejezné azt a szégyenletes züllesztést, aminek tizenhat év alatt ezt a várost kitette. Tudjuk, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének Budapest az utolsó biztos bástyája, de miért nekünk kell ezt folyamatosan megszívni? Aki nem látja, hogy a főváros a szabad demokrata kötődésű cégek, együttesek, csoportok, személyek kifizető pénztára, fejőstehene, az nem lát semmit. Aki nem látja, hogy a főváros amellett, hogy koszfészek, agresszív bandák portyahelye, lepusztult porták és kihalt főutcák csődtömege, az nem lát semmit. Aki nem látja a röhejes táblaerdőt, amely biztosít minket, miszerint ezt az utcát meg azt az utcát a főváros ebben az évben fel fogja újítani, az nyugodtan tőrje ki a bokáját a kátyúk lyukaiban.

 

(...) Ebből a városhól 380 ezren távoztak Demszky vircsaftja miatt, és az "isztriai lovag", aki mellesleg szintén elmenekült a maga vezette városból, újra felajánlkozik további négy évig bitorolni a várost graftitis, plazás haverjaival, szmogos levegőjével, az autósok megrablásával és a soha tel nem épülő metrók meséjével. Régen el kellett volna már zavarni, csak ahhoz a jobboldalon évek óta ugrásra készen kellene állnia egy felkészült szakembernek. Nem négynek

 

 

Kocsis L. Mihály: Egy hóhányó emlékművéhez (Gondola, 2006 május 24.)

Demszky Gábor főpolgármestersége esetén minden szereplő viselkedése érthetetlen. Nem értjük „a pártokat, akik nem tudnak (nem akarnak?, nem mernek?) egy esélyes jelöltet állítani Demszky Gáborral szemben. Sem önmagunkat, akik majd megint megválasztjuk, ötödször is (valahogy úgy, mintha Pilátus kérdésére egyenként ugyan „mást”, csoportosan azonban mindig Barabást kiáltanánk)”. Egyedül Demszky viselkedése érthető.

Körülbelül akkor lehetett biztosan tudni, hogy Demszky ismét „bedobja a kalapját” (hogy ezt az amerikai politikából ismert fordulatot alkalmazzuk) a főpolgármesterségért folyó versenyben, amikor Orbán Viktor a miniszterelnök-jelölti vitában bejelentette, hogy a Fidesz, kormányra kerülése esetén, létrehozza a Budapest Minisztériumot.

 

(...) A budapesti ember elkomorodik, de tudja, a főpolgár ebben igazán mester: ha valamit elkezd, azt befejezi. De majd csak később. Tizenhat év kevés volt, jöjjön az újabb négy! Meglássuk, be lesz fejezve addigra nagy mű, a gép forog, s az alkotó végre elpihen, noha nem babérokon, mert az nincs.

 

De nem is kell belépni. Hiszen nem lehet nem belelépni. („Mint aki halkan belelépett, / s jönnek feléje távol, ferde illatok…” – Karinthy Frigyes.) A mai Budapesten két dolgot nem lehet csinálni: 1. autóval közlekedni, 2. gyalog. Ha autóban ülsz, egyszerűen nem érted Petőfit, aki szerint „Míg állni látszék az idő, / Bár a szekér szaladt”. Hogyhogy haladt? A szekér. Lassan kétszáz év eltelt, az egy vagy két lóerős szekér szaladt, a sok lóerős autó ellenben áll. És még szerencsénk is van, ha igen. Nagyobb a baj, ha megy. Mert akkor tízméterenként belehajt egy kátyúba… a többit ismerjük. Közlekedési szakemberek rég felfigyeltek arra, hogy a magyar fővárosban (nos, a vidék sincs éppen lemaradva e tekintetben) a magyar autósok tekintete nem a szembejövő forgalmat fürkészi, hanem közvetlenül kocsija előtt, az utat. Hogy hátha! Hátha időben észreveszi, s ki tudja kerülni. Vagy ha nem, hát megfelelően lelassíthat.

 

(...) És tényleg nem értjük.

Sem a pártokat, akik nem tudnak (nem akarnak?, nem mernek?) egy esélyes jelöltet állítani Demszky Gáborral szemben. Sem önmagunkat, akik majd megint megválasztjuk, ötödször is (valahogy úgy, mintha Pilátus kérdésére egyenként ugyan „mást”, csoportosan azonban mindig Barabást kiáltanánk).

 

Még leginkább talán magát Demszkyt lehet érteni! Ő nyilván elégedett a teljesítményével, és akkor legalább egy ember van, aki igen. Amúgy, emlékezzünk rá, tényleg jól mutat a hókotró nyergében. Akkor van igazán nyeregben, amikor télvíz idején hányja a hót. (Hóhahó!) Virtigli hóhányó. Ennyi legalább elmondható róla. Különben meg, utána a vízözön.

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695