Reformok és pártkáderek kormánya

Gyurcsány Ferenc még korábban kijelentette, hogy csak a programot követően egyeztetnek a személyei kérdésekről. Ezzel összhangban a kormányprogram még a hivatalos kormánynévsor előtt került nyilvánosságra. A sajtóhíradásokban és az MSZP politikusainak nyilatkozataiban ugyanakkor körvonalazódni látszik az új kormány összetétele. A szocialista miniszterek jelentős része várhatóan a párt erős politikusai közül kerül ki: Kiss Péter a munkaügyi-szociális, Hiller István a kulturális-oktatásügyi, Lamperth Mónika az önkormányzati, Szekeres Imre pedig a honvédelmi minisztérium vezetésére kaphat megbízatást. Biztosnak látszik Szilvássy György, Gráf József, Veres János, és Petrétei József megbízatása is, a várható külügyminiszter személyével kapcsolatban több lehetőség is felmerült.

Megy az ellenzéki agyforgatás a médiában, megy a kormányzás helyetti politikai semmittevés (most már nyilvánvaló, hogy Gyurcsány felkészületlenül vágott neki a második menetnek), megy a bruszt a Józsi gyerek brüsszeli portási állásáért; a baltérfél egy nagy sörmeccs izgalmában kavarog. Nyugi: a végén a győztes/vesztes együtt ül majd le vedelni. Lesz mit, mindenki tudja.

(…) A MOL (ne legyenek tévképzeteik: a cégben a hatalom már régen nem magyar) megvette azon saját részvényeinek a jórészét, amit még az állam tulajdonolt. 250 milliárdért, ha jól emlékszem.

(…) Értik mire költötték a kormányzati helyzetből most nyerők az olajosok milliárdjait? Önre. Az ön szavazatára. Elszórtak egy csomó pénzt, kifolyt a költségvetésből, s most így pótolják. Magyarul: a baloldal választási kampányát a MOL finanszírozta. És még kik?

(…) S most az akadémián a sor. (…)akadémikusok és főnökök; nem lettek kiszórva a pártérdemből és nepotizmusból fölvett alakok. Az elmúlt 16 év alatt egypárszor szépen megmutatták az erejüket. Jaj! Most is ők fogják eladni (a szó szoros értelmében) az intézményt. Jaj! Jaj!

(…) Az ostoba és avíttas liberális haszonelvű versenyelv kiterjesztése a tudomány világába tragikus lenne. Nem is fog megtörténni, mert nem mindenki hülye a vezetők között, de arra jó lesz, hogy a tudományos köztestület államosítása megtörténjék.

Azt már az MSZP két héttel ezelőtti választmányi ülésén bejelentette Gyurcsány Ferenc, hogy átalakítják a közszférát, bevezetik a teljesítmény alapú bérezést a közalkalmazottaknál, karcsúsítják a kormányzati háttérintézményeket, kész az oktatási és egészségügyi program.

(…) Utána hetekig azt „kommunikálták”, hogy „előbb a program, aztán a személyek”. A programról ezért nem lehetett tudni semmit a nagyrészt célzatos kiszivárogtatásokon kívül. Most már körvonalazódik a kormánynévsor, ergo kész a program. De így azért egy kicsit visszás ez az új nemzeti konzultáció – kicsiben és utólag.

(…) Hogy tegnap végre érdemi kérdések is szóba kerültek a kormány és ellenzék között, üdvözlendő, de az igazi értékét az adja meg, ha a jövő héten érdemi döntések is születnek a kétharmados törvényekkel kapcsolatban. (Orbán Viktor javaslata, hogy előbb válasszanak delegáltakat, akik majd a „hogyan tovább”-ról egyeztetnek, mindenesetre kelt némi szkepszist az emberben.)

(…) A konzultációkról azt írta a kormányfő a blogjában (amely kétségkívül a magyar média üstököse: alig pár hónap alatt megkerülhetetlen tényező lett, ezen kívül lehet vele üzenni a koalíciós partnernek): félreértés lenne azt hinni, hogy ez a kormányprogram egyeztetése, inkább annak biztosítása, hogy fontos társadalmi partnerek, közéleti személyiségek megfogalmazhassák a maguk elvárásait és prioritásait. Kérdés, hogy ilyen körülmények között ez működik-e, és van-e/volt-e értelme.

(…) Ahhoz képest, hogy Gyurcsány Ferenc nemrég még azt mondta, a feladathoz kell embert keresni, s amíg nincs kész a kormányprogram, addig ne is nyaggassuk személyi kérdésekkel, most ott tartunk, hogy a kormánynévsor lényegében kész, ám a programról nagyon keveset tudunk.

(…) Ha a miniszteri névsort nézzük, az derül ki, hogy olyan túl nagy keresgélés azért nem folyhatott. A névsor a meglévőre, az adottra épül, s mint ilyen nem kecsegtet túl nagy kományzati innovációval.

(…) S ahhoz képest, hogy Gyurcsány Ferencnek nincsenek “politikai barátai", Szilvásy György kancelláriaminiszter lesz, korábbi kormányfői riválisa pedig az előkelő szociális és munkaügyi tárcát kapja, amely a szükségszerű megszorításokat nézve aligha lesz sikertárca ebben a ciklusban. Jól kiviláglik ebből is, mennyire elvi alapon mennek a dolgok, és hogy semmi más nem számít, csak hogy a feladathoz megtalálják a megfelelő embert.

Nem kényeztette el Gyurcsány Ferenc a szabad demokrata küldötteket, amikor a hét végén a kormányprogram tervezetének lebutított változatát küldte el nekik, hogy az alapján szavazzanak a koalíciókötésről. Nem mintha az egész aktusnak lett volna bármi jelentősége, a szabad demokraták valószínűleg egy képregényformában eléjük tárt dokumentumra is készséggel rábólintottak volna, hiszen pontosan tudták ők is, ahogy mindenki más, hogy ebből koalíció lesz.

(…) Ezt figyelembe véve talán tisztességesebb lett volna, ha egyáltalán semmilyen papírt nem kapnak a küldöttek, hiszen ez az Új Magyarország címmel rájuk sózott húsz oldal is azt jelenti, hogy látatlanban is támogatják a kormányt.

(…) Az egészet meg lehetett volna írni egy mondatban is: mindenkinek javítjuk a lehetőségeit. Ami célnak persze kiváló, minden kormány és párt mindig ezt is ígéri, a kérdés csak a hogyan és a miből. Mert miközben az "esély" több tucatszor is szerepel tervezetben, van olyan szó, amelyik egyszer sem. Bizony, az euró az.

Hosszas, és politikai életünkre minden másnál jellemzőbb körkörös fúrások és ellenfúrások után az SZDSZ megnevezte három miniszterét, akik a most kezdődő kormányzati ciklusban a liberális alternatívát vagy mit jelenítik meg a következő Gyurcsány-kormányban. Kóka Jánosról, Molnár Lajosról és Persányi Miklósról van szó, és ami az első két nevet illeti, a 2002-es koalíciós tárgyalásoktól eltérően nem érheti kritika a liberálisokat.

(…) Minden szempontból problematikus viszont a harmadik befutó, a posztját 2003 óta betöltő Persányi Miklós újbóli miniszterjelöltsége.

(…) Az elmúlt három évből nem nagyon emlékszünk egyetlen olyan momentumra sem, amikor Persányi miniszter liberális politikusként nyilvánult volna meg; amikor feltűnt volna, hogy a környezetvédelmi tárca élén valaki az SZDSZ-t képviseli a kormányban.

(…) Tényleg: minek egy liberális pártnak a környezetvédelmi tárca?

(…) A külügyminisztérium feladásával és Persányi Miklós jelölésével az SZDSZ az utolsó pillanatban rontott egyet a kormányalakítás (számukra amúgy kedvezőnek tűnő) összképén. Sovány vigasz, hogy a harcok során elhullott neves környezetvédelmi lobbisták mellett Persányi, ez a békeidőben láthatatlan apparatcsik még mindig kevésbé kínos választásnak tűnik.

A kormánynévsor gyakorlatilag ismertté vált, a hivatalos bejelentésig hátralévő rövid idő éppen elég ahhoz, hogy átnyálazzuk a Ki kicsodát, elkezdjünk ismerkedni a nevekkel és megpróbáljuk megjegyezni a rengeteg új arcot, Molnár Lajosétól kezdve egészen... Molnár Lajoséig.

(…) Ha tehát kizárjuk azt a lehetőséget, hogy eddig életveszélyes fenyegetésekkel tartották távol a kormánytagokat attól, hogy az alkalmasság legcsekélyebb látszatát keltsék, akkor vajon mi lehet az az ok, amely miatt Gyurcsány továbbra is maga mellett akarja tudni Lamperth Mónikát és társait?

(…) De visszatérve a névsorhoz: generális magyarázat csak egy létezik. Gyurcsány Ferenc egója. A miniszterelnök ki akar ragyogni kormányából, mert egyrészt ezt szavazatszerzési szempontból hatékonynak tartja, másrészt a konkurrenciának még a lehetőségét is ki akarja zárni. Orbán Viktor legjobb tanítványát Gyurcsány Ferencnek hívják. S az egyébként a modern európia szociáldemokrácia iránt annyira érdeklődő kormányfőnek elkerülte a figyelmét, hogy a világ sok helyén a politikában egyáltalán nem természetes a kontraszelekció, sőt, nehéz elhinni, de léteznek olyan országok, ahol nem szégyen, ha tehetséges emberekből lesznek miniszterek. Bár kétségkívül léteznek más baloldali trendek is, amelyek legalább olyan vonzóak. Evo Morales bolíviai elnök igazságügy-minisztere nemrég még takarítónő volt. Erős beágyazottsággal, persze.

Ma erős a gazdaság, stabil és nagy a jólét – mondta Medgyessy Péter megpuccsolása után a kormányfői hatalmat először megkaparintó Gyurcsány Ferenc 2004-ben a magyar Országgyűlésben.

(…) Még azt is mondta, hogy „válságban nem a gazdaság van, hanem a Fidesz”. Negyven nap sem telt el, és Gyurcsány Ferenc most a kormány közeli lap tudósítása szerint azt mondja: „A kiigazítást meg kell csinálni, mert nagy a baj.” A miniszterelnök hol kiigazításnak, hol reformintézkedésnek nevezi a brutális megszorítást.

(…) Kutyából tényleg nem lesz szalonna. A szocialisták, csakúgy, mint kommunista elődeik, a legutóbbi kampányban is „hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon”. Most (is) társadalmi békéről papolnak, ami az ő olvasatukban annyit tesz: a nép tűrje el zokszó nélkül, ha elnyomói szíjat hasítanak a hátából, ha bérrabszolgává züllesztik, ha továbbra is a zsebében kotorásznak a verejtékes munkája gyümölcséből milliárdossá lett urak. Megszorítás ide, országreform oda, a szocialista és liberális elit tovább dőzsöl a gazdaság által megtermelt osztalékból.

(…) Hogy van az, hogy ha Dániában a hatalom a nyugdíjkorhatár felemelésével vagy az egyetemisták ösztöndíjának lefaragásával fenyeget, nyomban százezrek tüntetnek, figyelmeztetve a kormányt a társadalmi béke fennmaradásának feltételeire? Hogy van az, hogy ha Franciaországban két év helyett csupán egyévnyi garantált munkát biztosítana az állam a pályakezdőknek, akkor százezernyi ifjú véres tüntetések árán is megvédi jogait? Valóban nincs határa az áprilisban csúnyán becsapott magyar nép türelmének? Azt hiszem, ideje lenne egy hosszú sétának a kormányzati negyedben.

Intenzív, egy hónapos tárgyalás-sorozaton egyeztették a szocialisták és a szabaddemokraták programjukat.

(…) A megállapodás kulcsszava a reform. Másfél évtizeddel a rendszerváltás után a közélet, a gazdaság és a politika minden szférája változtatást követel. Ne tagadjuk le,hogy szorító kényszerűség (bár szerencsére korántsem annyira "szorító", mint ahogy azt a Fidesz beállítja) a költségvetési egyensúly megteremtése. De a megállapodás korántsem csak gazdasági reformról és nem csak a költségvetés rendbetételéről szól. Az új szövetség egy új, modern állam- és társadalom-berendezkedést vetít elénk. Lényege, hogy minden téren csökkenti a tulnagyra nőtt " gondoskodó" állam szerepét, ehelyett épít az öntudatos állampolgárok kezdeményezőképességére, a versenyre és az ezt kiegészítő szolidaritásra.

(…) Az új szövetség egy modern, nyugatos gondolkodású, igazságos Magyarország- képet állít elénk, ahol szigorúbb törvényesség, kevesebb privilégium, magasabb versenykövetelmények, az egyén nagyobb felelőssége fog dominálni. A jelenleg látványosan növekvő társadalmi támogatottság biztosítékot ad a koaliciónak arra, hogy az átmeneti megszorításokat is tartalmazó uj szövetségi programot kereszetülvigye. Hogy az ellenzék a nemzeti konszenzust igénylő kérdésekben kész lesz-e az együttműködésre ezt már a parlament rendkívüli nyári ülésszakán meglátjuk.

Természetesen tudjuk, hogy egy kormányprogrammal szemben csak mérsékelt elvárásokat szabad megfogalmazni. Egy kormányprogram nagyobbik része ezerszer hallott szóvirágokból, szépen csengő fordulatokból áll. Erre tehát számítottunk, de azért a tegnap nyilvánosságra hozott dokumentum nyitó mondata még minket is meglepett a maga patetikus értelmetlenségével: "Haza és haladás – az a vágy és ambíció hajt bennünket, hogy az új világot értő, alakító progresszió és a nemzeti sokaság felemelkedésének ügye újra összekapaszkodhasson."

(...) Vegyük például az egyik kiemelt területet, az oktatást. "A kistelepüléseken – ahol ez lehetséges – megőrizzük az általános iskolák alsó tagozatait" – tökéletes számonkérhetetlenség, és éppen egy olyan neuralgikus témában, amelyben a két koalíciós partner véleménye szemben áll egymással. Elkenik a pedagógusi óraszámemelés és a nyolcosztályos gimnáziumok ügyét is, amihez képest dicséretes a nyíltság, hogy írnak az utólagos tandíjról, bármit gondolunk is egyébként magáról az intézményről. Hasonlóan elmaszatolt kompromisszumot láthatunk egy másik kulcsterület, az egészségügy és egy másik koalíciós ütközőpont, a több-biztosítós modell esetében is. Majd megvizsgálják, ígérik. A biztosítók számánál egyébként alighanem fontosabb, hogy mikor sikerül végre lerakni bármilyen működő rendszer alapkövét, vagyis elérni azt, hogy tudjuk, ki fizeti rendesen társadalombiztosítási járulékát, és ki a potyautas. Elkeserítő, hogy ezt a program 2008-ra ígéri, főképp, hogy ígérték ezt már 2006-ra is. Hogy mi tart ezen a 21. században még másfél évig, el nem tudjuk képzelni.

(...) Ám ne legyünk igazságtalanok: aki határozott, pozitív üzenet felmutatására vágyott, annak sem kellett csalódnia. Lapunk teljes súlyával kiáll a kormány mellett azzal, hogy mi is "támogatjuk a sportfejlesztések interdiszciplináris megvalósítását". Alighanem megleltük az Új Magyarország létrehozásának archimedesi pontját.

Kormányprogramot olvasni jó - főleg akkor, ha az ember függetleníti magát a korábbi tapasztalataitól, elzsongul a reális helyzetértékelésen, ennek következtében nem helyezkedik zsigerből szembe a szöveg optimizmusával. Nekem például már a kampányban is tetszett a kormányprogram bevezetőjében szereplő kijelentés: mindenkire szükség van.

(...) A kormányprogram nyilvánosságra kerülésével kicsivel közelebb jutottunk ahhoz, hogy megtudjuk: hogyan is képzelik mindezt a gyakorlatban? Kicsivel, mondom, mert a szöveg meglehetősen általános, és kinek-kinek nehéz kiolvasni belőle a saját helyzetében várható konkrétumokat. Egy dolog azonban bizonyos: kettéválnak a rövid távú költségvetési megtakarítások és az országreform legalábbis középtávú intézkedései.

(...) Könnyű belátni, hogy az államszervezet mára akadályozójává vált a gazdasági, társadalmi modernizációnak. Hogy a hivatalok rugalmatlanok, az eljárások hosszadalmasak és bürokratikusak, az egész rendszer pazarló és kontraproduktív. A közigazgatás valóban nem teljesítményelven működik. Csakhogy a tényleges változáshoz elég-e, ha a köztisztviselők alkalmazási feltételeit a piaci szféráéhoz teszik hasonlatossá, ha tömeges létszámcsökkentést hajtanak végre, ha csökkentik a hivatalok számát - vagy mindez nem segít azon, hogy rosszul van összerakva az egész rendszer?

(...) Az ördög a részletekben rejlik tehát - nagyon nehéz dolga lesz a kormánynak, ha valóban végig akarja vinni, amit leírt. A kormány várható összetételéből úgy látszik: nemcsak a kampányban volt egység és elszántság, hanem a kormányzásban is az lesz - a szocialisták hangadói a kabinetben is ott ülnek. Ha a társadalom úgy látja, nem csökken az eltökéltség, s még azt is érzi cseppet, hogy "mindenkire szükség van", akkor a jelenlegi társadalmi támogatás egy része fenntartható lesz addig, amíg a reform eredményei érzékelhetők lesznek.