Gyurcsány mindent egy lapra tesz fel

2006-06-08

A kormányzati struktúra átszervezését sok kritikával illetik a témában született írások. Az ellenzék által is hangoztatott aggályok (csökkenő demokratikus kontroll, miniszterelnöki teljhatalom) nem csak a jobboldali publicistáknál köszönnek vissza. Többen kiemelik azt is, hogy a megnövekedett felelősség politikailag veszélyessé is válhat a miniszterelnök számára, mivel "mindent egy lapra tesz fel".

 

Gyurcsány Ferenc a választások után jelentős átalakításokat eszközölt az államszervezet átalakításában, hangsúlyozva, hogy olyan új intézményekre, új struktúrára van szükség, amelyek megteremtik a fejlesztő állam lehetőségét.

A bejelentett átalakítások jegyében csökken a minisztériumok száma: a Miniszterelnöki Hivatal mellett tizenegy minisztérium lesz, és megszűnik a közigazgatási államtitkári és a címzetes államtitkári pozíció. Az átalakítások a tárcák jövőbeni feladatköreit is érintik. Ezidáig a minisztériumok alaptevékenységük körében ellátták az igazgatás, fejlesztés, beruházás, szakpolitikai stratégia megvalósítását, háttértevékenységükben pedig a pénzügy, számvitel, kontrolling, informatika területét irányították. Az új struktúra keretén belül viszont egy sor tevékenység kikerül a minisztériumok hatásköréből és máshová helyeződik át.

Az új igazgatási rendszerben a minisztériumok igazgatási tevékenységet végeznek. A minisztériumok hatáskörében marad többek között a szakpolitikai stratégia előkészítése, tervezése, fejlesztési- és beruházási kérdések (miniszter politikai kabinetje), felügyelet, jogi- intézményi szabályozás, intézményi finanszírozás (igazgatási apparátus). A döntéselőkészítést új intézmények segítik majd, úgy mint az Államreform Bizottság, a Fejlesztési Tanács és kabinet és a Kormányzati Szolgáltató Központ. A Fejlesztési Tanács és a kabinet felel majd a fejlesztés- és

beruházás politikájáért (nem ugyanazon a szinten, mint a minisztérium). A Fejlesztési Kabinet a Nemzeti Fejlesztési Tanács része lesz, ami az érintett miniszterekből, a régiók képviselőiből és a fejlesztési kabinet tagjaiból áll majd. A

> Publicisztikák

Csontos János: Titkos kormányzás (Magyar Nemzet, május 31.)

Sztankóczy András: A maga egyszerűségében (Magyar Hírlap, június 1.)

Kiszelly Zoltán: Pártom? Államom? (Heti Válasz, június 1.)

Ugró Miklós: Leárnyékolt kormány (Magyar Nemzet, június 2.)

Füzes Oszkár: A kormány kormányai (Népszabadság, június 2.)

Seres László: Kedves naplóm, ma megszűntettem három minisztériumot (Hírszerző, június 2.)

Magyar Hírlap: Elefánt apróban ( június 2.)

Szerető Szabolcs: Szabályok nélkül (Magyar Nemzet, június 3.)

Hack Péter: Mindent egy lapra (Népszabadság, június 3.)

 

szakpolitikai stratégia megalkotása az Államreform Bizottság feladata lesz, míg a minisztériumok eddigi háttértevékenységét a Kormányzati Szolgáltató Központ végzi el.

 

A Fidesz szerint az alkotmányos kereteket feszegeti az új kormánystruktúra, és formalitássá üresedett a miniszteri poszt. Véleményük szerint a közigazgatást besöpörték a pártirányítással működő szakállamtitkárok, államtitkárok hatáskörébe, megszűntetve ezzel azt a 16 éves gyakorlatot, hogy pártok nem gyakorolhatnak közhatalmat. A Fidesz-MPSZ frakcióvezetője, Navracsics Tibor úgy nyilatkozott, hogy, míg Gyurcsány Ferenc választási kampányában olcsóbb és átláthatóbb államot ígért, addig az új átszervezéssel átláthatatlanná, drágábbá és kevésbé demokratikussá vált a kormányzati szerkezet. A frakcióvezető szerint „intézménydzsungel” lett az eddig működő rendszerből.

 

A KDNP szintén azt sérelmezte, hogy a miniszterek jogköre nagyban csorbult az új szerkezetben. A párt politikusai szerint nem elfogadható, hogy a létrejött három új intézmény vezetői a miniszterek felett állnak.

 

Az MDF állásfoglalásában kifejtette: Gyurcsány Ferenc kormányának megalakításával azt üzente, hogy a miniszterek politikusoknak kell lenniük, nem szakpolitikusoknak és a miniszterelnöki akaratot kell végrehajtaniuk. Az MDF politikusai úgy vélik: Magyarországnak még soha nem volt ennyire centralizált, a miniszterelnöki akaratnak ennyire alárendelt kormánya.

 

Vélemények az átszervezésekről I.

 

Csontos János: Titkos kormányzás (Magyar Nemzet, május 31.)

„Tegnap reggel különösen izgatott volt az ügyeletes riporter, Gadácsi János, elvégre kisebbfajta történelmi pillanat, hogy egy miniszterelnök saját magától veszi át a kormányrudat. Nyilván rajzott benne számtalan szebbnél szebb gondolat, amit közérdekű kérdéssé formálhat: ki fog kormányozni és mit, továbbá miért kell rekordhosszúságú idő a háztáji átadás-átvételhez.”

 

Gyurcsány Ferenc illetlennek érzi a kabinet névsorát az orrunkra kötni.

 

(…)A névsorból mindenképp hiányzik Magyar Bálint, a bukott oktatási miniszter, akit az államreform égisze alatt új, eddig nem létezett euróosztó szervezet elnökhelyettesi székével kárpótol Gyurcsány – nyilván a meghirdetett karcsúsító kiigazítás jegyében. Ám vele kapcsolatban a kormányfő szerint „nagyon pontatlanul szólnak a hírek”, de pontosításra nincs mód, mivel „nagyon bonyolult lenne itt elmondani, hogyan fog átalakulni a kormányzás szerkezete és a kormányzás folyamatainak egy része”. Kedves nép, majd időben megtudtok mindent, ami rátok tartozik, addig is tanuljatok szorgalmasan, hogy egyszer felérjetek hozzánk, s talán szót tudjunk érteni. Addig is legyen elég annyi, hogy „létre fog jönni egy új intézmény a teljes nemzeti fejlesztéspolitika kialakítására és végrehajtására, ez különbözni fog az eddigiektől, és ebben az egyik intézményben lesz Magyar Bálintnak fontos szerepe”. Értik? Az egy intézményből az egyikben.

 

A miniszterhelyettesi funkcióra Gyurcsány szerint azért volna szükség, mert így kevesebb államtitkár lenne, a miniszter több felelősséget viselne, és csupán egy helyettese lenne. Szerinte sok konfliktus forrása volt, hogy eddig két helyettes volt, a politikai meg a közigazgatási államtitkár, s ez összezavarta a viszonyokat. Én meg eddig úgy tudtam, hogy a politikai államtitkár a politikát, míg a közigazgatási a szakmát képviselte a tárcáknál, akár a jegyző az önkormányzatokban. Ez utóbbi akár tovább is szolgálhat kormányváltás után. De ez biztosan tényleg túl zavaros, a miniszterhelyettes titulus meg olyan simogató kádári nosztalgiaborzongást okoz a szociáldemokrata hátakon. Homályos viszont, hogy ha „kevesebb államtitkár” lesz, egyáltalán csökken-e a kormányzati vízfej a helyettesekkel, vagy még inkább növekszik; illetve, hogy hívják majd a miniszterhelyettes helyettesét vagy helyetteseit, illetve a helyettes államtitkárokat. Az ellenzék szabódására adott kormányfői reakció: „A Fidesz ezt nem támogatta, de mindegy, akkor majd másként fogjuk őket elnevezni.” Igaz is: minden csak elnevezés kérdése. Így lesz a csomagból megszorítás, a megszorításból meg államreform.(…)

 

 

 

 

Sztankóczy András: A maga egyszerűségében (Magyar Hírlap, június 1.)

Két kérdés vethető fel az új struktúrával összefüggésben. Az egyik, hogy valóban egyszerűsödik-e általa a kormányzati rendszer, a másik pedig, hogy a minisztériumok jogkörének csökkentésével jár-e együtt. Nem világos, hogy mi lesz a minisztériumok feladata a továbbiakban, „bár ilyen miniszterekkel alighanem a feladatmegvonás a legjobb, amit az ember tehet.”

"Átláthatóbb, strukturáltabb lesz az új kormányzás." (Gyurcsány Ferenc, MTI, máj. 31.)

"Súlyok és ellensúlyok bonyolult rendszerét teremtjük meg magán a kormányzaton belül is." (Gyurcsány Ferenc, MTI, máj. 31.)

 

Több mint egy hónap feszült várakozás után végre kezd kikristályosodni, milyen is lesz az új kormányzati struktúrája a második reformkor első köztársasága második kormányának. Egyszerűbb és bonyolultabb. Mi a biztató kezdet, ha nem ez? A két jelző között felfedezhető ugyan némi ellentmondás, de én ezt inkább filozófiának nevezném, amely az egész kormányzást áthatja és lendületbe hozza.

 

(...) De az is szép példája az új, szélcsatornában tervezett államnak, amikor kirúgnak egy minisztert, úgy mint Magyar Bálintot, aki azután rögvest kap egy olyan pozíciót, amely addig nem is létezett. Már csak az nem teljesen világos, Magyar a súly vagy az ellensúly kategóriába tartozik-e, adottságai kétségtelenül bármelyik szerepre maximálisan képessé teszik. És egyáltalán, minden olyan szerepre, ahol a beosztottak zavaros ügyeinek nincsenek következményei, ahol nem kell semmit megszervezni és lebonyolítani. Még csak nemrég óta vagyunk uniós tagok, de azt hiszem, az uniós fejlesztés pontosan ilyen. Ráadásul Románia rövidesen EU-tag lesz, igazán kell valaki, akinek tapasztalatai vannak a határon átnyúló együttműködésben.

 

"Államreform-bizottság, fejlesztési tanács és kabinet, kormányzati szolgáltatóközpont, egy sor tevékenység kikerül a minisztériumokból" – mondta tegnap a kormányfő, már csak azt nem látom át, mi lesz a feladatuk a minisztériumoknak és a minisztereknek, bár ilyen miniszterekkel alighanem a feladatmegvonás a legjobb, amit az ember tehet.

 

 

Kiszelly Zoltán: Pártom? Államom? (Heti Válasz, június 1.)

„A kormányzati struktúra tovább közelít a hazai baloldalon még mindig etalonnak számító brit modellhez. A kormánytagok befolyása csökken, míg a miniszterelnöké ezzel arányosan nő. Kérdés, hogy az összevont minisztériumok feladatkörén tovább osztoznak-e a miniszterelnöki, kormány- és miniszteri biztosok, illetve hogy mi lesz a Medgyessy által létrehozott, majd Csipkerózsika- álomba szenderedett testületekkel.”

A parlament alakuló ülése óta körvonalazódó kormányzati struktúra minőségi változást hoz a magyar politika világába. Gyurcsány Ferenc a "politikán kívülről", az üzleti életből érkező első kormányfőként most kapott igazán lehetőséget rá, hogy pártja után a végrehajtó hatalmat is elképzeléseihez igazítsa. Kérdés, hogy a miniszterelnök tehetségéből és a sors által számára biztosított lehetőségből mire futja, mennyire tudja Magyarországot két, három vagy négy év alatt formálni. Az őszi önkormányzati választások után - menetrend szerint legalábbis - két és fél évig nem lesz választás, így a kormányfő azonnali szavazatveszteség nélkül kezdhet reformokba. Mielőtt azonban munkához látna, párton belüli pozícióját kell stabilizálnia. Itt segíthet a Medgyessy Péter bukásához vezető okok elemzése. Neki ugyanis nem volt pártbázisa, és az elégedetlenkedők idővel egységfrontba tömörültek ellene. Gyurcsány sem rendelkezik (még) a párt sáncain belüli stabil fellegvárral, talán ezért is kezd hosszú távú építkezésbe.

 

(…) A kormányzati struktúra tovább közelít a hazai baloldalon még mindig etalonnak számító brit modellhez. A kormánytagok befolyása csökken, míg a miniszterelnöké ezzel arányosan nő. Kérdés, hogy az összevont minisztériumok feladatkörén tovább osztoznak-e a miniszterelnöki, kormány- és miniszteri biztosok, illetve hogy mi lesz a Medgyessy által létrehozott, majd Csipkerózsika- álomba szenderedett testületekkel.

 

Azért ne higgyük, hogy - a látszat ellenére - Gyurcsány minden lépését a machiavellizmus irányítja. Annyi már most is látszik: a teljes egészében csak lapzárta után megismerhető kormányprogram érdemi változásokat hoz az ország életében. Magyarország a nemzetközi munkamegosztást elmélyítő és a versenyt fokozó globalizáció, valamint a turbókapitalizmus körülményei között modernizálódik tovább. A piaci viszonyok négy év múlva minden eddiginél meghatározóbbak lesznek. A baloldal jövőképének középpontjában egy olyan ország áll, amelyben minél többen kapcsolódnak be a multinacionális cégek által diktált piaci versenybe. A napjainkban meghatározó nyugati liberális felfogás ereje pont a bővülő fogyasztáson alapuló kapitalizmus "vonzásában" rejlik, ez a mákony irányítja a kereskedelmi média bűvöletében élő - és a választás kimenetelét meghatározó - bizonytalan szavazókat.(…)

 

 

Ugró Miklós: Leárnyékolt kormány (Magyar Nemzet, június 2.)

A három, valódi döntéshozó intézmény vezetői olyan irányítói pozícióhoz jutottak, amellyel a hatalom igazi birtokosaivá váltak. Az egyik testület élén az „áfavisszatartó” miniszter, a másikon a 100 leggazdagabb magyar egyike, a harmadikonpedig egy hazai üzemeket korábban bezárató személyzeti igazgató áll majd.

(..,) holnaptól kezdve már a legkiválóbb elmék fogják fejleszteni a stratégiát, összehangolni a koordinációt, strategizálni az összhangot, reformálni a tanácsot, államosítani a nemzetet, magyarán: elkölteni a közpénzeket. Az egész „racionalizált” vircsaft élén a „túlhatalmában fékezett” Gyurcsány áll, aki méltó munkatársakat emelt maga mellé. Az államreform-bizottság vezetője, Draskovics Tibor bizonyított már. Mint tapasztalt megszorítási szakértő, körbetartozás-generátor, áfavisszatartó virtuóz, mindenféle gazdasági felemelkedés és reform ihletett letéteményese. Nélküle nem jutottunk volna idáig, személye garancia arra, hogy tovább haladunk a megkezdett úton. A kormányzati szolgáltató központ élére Szetey Gábor kerül, aki szintén remek referenciákkal rendelkezik. Sikeres üzletemberként már egy hazai dohánygyárat és egy édességüzemet is bezáratott, csak azért nem többet, mert az utóbbi időben Argentínában tartózkodott. A fejlesztési kabinet (vagy ügynökség?) leendő főnöke Bajnai Gordon lesz, aki rajta van a 100 leggazdagabb magyar listáján, következésképpen a vérében lehet a közérdek feltétlen és alázatos szolgálata.

 

Vélemények az átszervezésekről II.

 

Füzes Oszkár: A kormány kormányai (Népszabadság, június 2.)

Olyan új helyzetet teremtett a kormányzati szerkezet átalakítás, amelyben megvalósulhat a „kormány feletti kormány” helyzete ..„Reformkorban nem logikátlan, hogy akinek hatalmában áll, megkerüli, sőt megszünteti a fönnálló hierarchiát. Ha sikerül neki, némi időhöz és mozgástérhez jut addig, amíg bele nem gabalyodik az új, immár általa teremtett hierarchiába. Óra indul, tér szűkül”.

Bajnai Gordon miniszterelnök-helyettesnek, mivel hivatalosan nem, csupán gyakorlatilag az, elég lesz a gyakorlati hatalmat gyakorolnia. Nem kell bíbelődnie hivatalos és informális érdekcsoportokkal, elméletileg nem lesz senkinek lekötelezettje és lekötelezője sem.

 

Ha így nézzük, a személy és a tisztség ideálisnak tűnik az ország legfontosabb döntési és pénzelosztási funkciójára, az uniós források hasznosításának irányítására. Bajnai, ha tényleg ő lesz, és tényleg így lesz, nem "csak" az eliten belüli lobbik belharcaitól, hanem a pártcsatáktól is mentesítheti a fejlesztési politikát. Amely, ne tévedjünk, drasztikusan átrajzolja majd az egész hazai erőtérképet. Politikailag, üzletileg, társadalmilag. Az uniós pénzek belépése növekvő részben új országos és vidéki eliteket, újfajta alku- és konfliktusmódszereket, általában az érvényesülés egészen új formáit hozza magával. Bajnai kabinetje fölött látszólag ott marad a politika, a fejlesztési tanács formájában - valójában azonban mint főnök és mint politika, kizárólag a miniszterelnök lesz fölötte. Nyugi, nem az egykori Országos Tervhivatal reinkarnálódik, hanem egy piacgazdaság-fejlesztő mechanizmus. Eddig, ilyen formában, nem létezett. Bajnai fölött mégsem csak Gyurcsány áll, hanem az egész uniós szabályrendszer meg az EU-piac "láthatatlan keze", és láthatók a globális pénzmozgások vassal húzott vonalai is.

 

Alatta pedig ott lesz a magyar ugar. Draskovics Tibornak kell fölszántania: államreform ürügyén megtörve ezeréves hatalmi és mentalitásbeli beidegződéseket. Ha Bajnai az új ügyeké, akkor Draskovics a régi dolgok "miniszterelnök-helyettese". Rá kisebbrészt az új állam-működési szerkezet kialakítása vár. Nagyobbrészt a mostani igazgatási és elosztási romok eltakarítása - nehogy útjában maradjanak Bajnainak.

 

Személyzetisnek jön Szetey Gábor, csak látszólag lesz nehéz megrostálnia a központi apparátust. Sokkal nehezebb újat öszszetoborozni: hozott anyagból dolgozik.

 

(…) 1990 óta minden magyar kormányfő kancellár, övé a kormány. Gyurcsány rádupláz: lényegében két saját kormánya lesz, és a Bajnai-Draskovics-Szetey-kabinet akár "kormányabb" is lehet a miniszterek testületénél. Nagyjából tudni, hogy Szilvásy Györgytől Gál. J Zoltánon át Kiss Péterig és Kóka Jánosig kikből áll az a sajátos politikai bizottság, amely valójában kormányoz. Parlamentárisan persze, és négy év múlva általunk leválthatóan. Valahogy úgy, mint például az amerikai elnök.

 

Reformkorban nem logikátlan, hogy akinek hatalmában áll, megkerüli, sőt megszünteti a fönnálló hierarchiát. Ha sikerül neki, némi időhöz és mozgástérhez jut addig, amíg bele nem gabalyodik az új, immár általa teremtett hierarchiába. Óra indul, tér szűkül.

 

 

Seres László: Kedves naplóm, ma megszűntettem három minisztériumot (Hírszerző, június 2.)

„Nagyon sok energiám elmegy arra, hogy egyszerűsítés és racionalizálás címén áttekinthetetlen, korporatív elemekkel átszőtt struktúrát hozzak létre, ahol kis színes nyilak mutatnak egyik kockáról a másikra. Imádom a kis színes nyilakat, a kivetíthető ábrákat, amik átgondolt rendszerre utalnak”.

Két nagyon fontos dolog történt ma: átalakítottam a magyar kormányzati struktúrát és végre lenyírtuk Totót, mégse rasztásodjon annyira a szőre. Az utóbbi volt a nehezebb, Bálint mondta is, hogy kíméletesen, mert vinnyog – decibelben tehát rosszabb volt a helyzet, mint amikor az SZDSZ-t nyírtuk. Én, amikor éppen nem játszom túl a szerepemet, jobban szeretek csendben dolgozni, mert van színe, fénye a csendnek. Szombaton tompa, kontúr nélküli, opálos, de most hétköznap van, és én végre átformálhattam a kormánystruktúrát.

 

Hogy minden jobban, olcsóbban, hatékonyabban működjön. Hogy mindannyiunknak jobb legyen. Hogy a köztársaságnak végre legyen arca: az enyém.

 

(…) A teljes felhatalmazás birtokában megpróbáltam végre nyugodtan aludni, hát nem sikerült. Giddens hívott hajnalban, hogy mi legyen a harmadik úttal. Megmondtam neki, hova dugja. Nem örült. Totó ugatott, Tamás felébredt, szóval bonyolódik az élet, hogy semmi ne legyen olyan egyszerű. Reggel futottam, ittam egy teát, utána megszüntettem három minisztériumot és megetettem Totót.

 

(…) Nagyon sok energiám elmegy arra, hogy egyszerűsítés és racionalizálás címén áttekinthetetlen, korporatív elemekkel átszőtt struktúrát hozzak létre, ahol kis színes nyilak mutatnak egyik kockáról a másikra. Imádom a kis színes nyilakat, a kivetíthető ábrákat, amik átgondolt rendszerre utalnak; ezen dolgoztam késő éjjelig, vagy kora hajnalig, hogy is kell ezt mondani? A "minisztériumok" nevű kocka van az összes kocka legalján. (…)

 

 

Magyar Hírlap: Elefánt apróban (Magyar Hírlap, június 2.)

Nem lehet kétséges, hogy a kormányzati struktúra átalakításával Gyurcsány Ferenc olyan hatalom birtokosa lesz, amilyennel rendszerváltás óta eddig egy miniszterelnök sem rendelkezett. A három új szerkezeti elem, amely a stratégiai döntéseket hozza, mind a miniszterelnöktől függ, de nem tartozik felelősséggel az Országgyűlés irányába.

Annyit elöljáróban mindenképpen kijelenthetünk: Orbán Viktor ilyen mértékű miniszterelnöki hatalomkoncentrációról csak álmodhatott, amilyennel Gyurcsány Ferenc rendelkezik az új kormányzati struktúrában. Ez azonban egyáltalán nem értékítélet: egy erős kormányfői hatalom éppúgy lehet az ország szempontjából jó, mint rossz. Az átalakítás mértékéhez képest roppant (ál)szerénynek tűnik az a kormányfői mondat, hogy “a nagy elefántot csak apró falatokban lehet megenni".

 

Az új intézmények közül a leglogikusabbnak és a legkönnyebben értelmezhetőnek egyértelműen a Kormányzati Szolgáltató Központ tűnik, amely valóban egy rakás adminisztratív tevékenységet vehet át a minisztériumoktól, amelyek eddig erre saját apparátust tartottak fent.

 

(...) Az viszont már most biztosan látszik, hogy elképesztően rövid pórázon lesznek tartva a tárcák és a tárcavezetők, legfeljebb a kapott utasítások végrehajtásában brillírozhatnak, a kreativitás nem lesz munkaköri feltétel, igaz, kreativitásból a többségük eddig sem tudott túl sokat felmutatni. A kormányüléseknél pedig jóval fontosabb esemény lesz, amikor ennek a néhány új szervezetnek a vezetője ül össze a miniszterelnöki dolgozószobában.

 

Ha létezik egy jól kigondolt, életképes kormányzati elképzelés Magyarország fejlődésére, akkor az új kormányzati struktúra elősegítheti ennek a viszonylag gyors – és minden területre kiterjedő – megvalósítását. Azt azonban, hogy a jelszavakon túl valóban létezik-e ilyen elképzelés, és ha igen, akkor annak levezénylésére tényleg Gyurcsány Ferenc és az általa kiválasztott néhány ember a leginkább alkalmas, egyelőre nem tudhatjuk.

 

 

Szerető Szabolcs: Szabályok nélkül (Magyar Nemzet, június 3.)

„A kívülről zűrzavarosnak tetsző kormányzati átalakítás egyetlen világosan látható vezérmotívuma a totális miniszterelnöki hatalom megteremtése. Ez önmagában nem lenne baj, ám most a normaszegés világbajnoka áll a kormányrúdnál. 1990 óta nem volt akkora szükség erős, elszánt és kormányképes demokratikus ellenzékre a parlamentben, mint most”.

A demokrácia ünnepi pillanatai közé tartozik egy új kormány bemutatása. Az eskütételhez vagy a parlament választás utáni alakuló üléséhez hasonlóan olyan esemény, melyhez méltóság társul, s melyről akkor is bizonyos tisztelettel illik szólni, ha a politikai főhatalom gyakorlására felhatalmazást szerző erők vélhetőleg továbbra sem a cikkíró által helyesnek gondolt irányba kormányozzák az országot.

 

(…) Csakhogy éppen e ceremónia levezénylője tett meg mindent azért, hogy ne lehessen pátosszal tekinteni a tegnapi eseményre. Az ügyvezető és leendő miniszterelnök ugyanis – miként a hatalom megragadásakor – a most éppen választások nyomán létrejövő kormányának programját, szerkezetét és összetételét egy olyan folyamat végén határozta meg, melyben minden demokratikus szokást és íratlan szabályt félretolt. A piacgazdaságot megcsúfoló versenyelőnyét gátlástalanul, a törvényeket rugalmasan kezelve kihasználó vadkapitalista üzletembert módszerei a politikába is követték.

 

(…)Ezek, illetve a héten ismertetett „átlátható”, a szakmai kontrollt kiiktató kormányzati struktúra megismerése után különösen nehéz az elvárható komolysággal beszélni a miniszteri listáról. Göncz Kinga mint külügyminiszter? Veres János mint az „egyensúly embere”? Lamperth Mónika mint az „államreform egyik legizgalmasabb feladatának” felelőse? A baloldal vezére bátran számolhatott a hiúsággal: a szocialista párt meghatározó emberei boldogan osztoznak vele a kormányzás felelősségében még úgy is, hogy kiürített minisztériumaik élén bajosan tudnak majd önálló szakpolitikát képviselve maradandót alkotni. A tűzhöz jóval közelebb lesznek a különféle új kormányzati intézmények és a Szilvásy György irányította kancellária vezetői, mint mondjuk a kormányfő politikai helyettesének becézett Kiss Péter leendő szociális és munkaügyi miniszter.

 

A kívülről zűrzavarosnak tetsző kormányzati átalakítás egyetlen világosan látható vezérmotívuma a totális miniszterelnöki hatalom megteremtése. Ez önmagában nem lenne baj, ám most a normaszegés világbajnoka áll a kormányrúdnál. 1990 óta nem volt akkora szükség erős, elszánt és kormányképes demokratikus ellenzékre a parlamentben, mint most.

 

 

Hack Péter: Mindent egy lapra (Népszabadság, június 3.)

„ A látványosan megerősödő miniszterelnöki hatalom, a gyengülő miniszteri jogkörök létrehozása gyengíti azt a védelmi vonalat, amit a kormány tagjai a miniszterelnök köré vonnak. A kormánytagok hagyományosan "elvihetik a balhét" olyan ügyekben, melyekben a közvélemény joggal várja a politikai következményeket, a politikai felelősség megállapítását.”

(…) A kormány összetételét szemlélve azt láthatjuk, hogy a miniszterelnök figyelt arra, hogy a szocialista párton belül erős pozíciókat betöltő esetleges ellenlábasai tagjai legyenek a kormánynak, így a népszerűtlen intézkedések nyomán előálló politikai viharban ne kerülhessenek a tiszta kezű kívülálló pozíciójába. A többi miniszter esetében nem annyira korábbi kormányzati teljesítményük, mint könnyen beáldozható helyzetük szól miniszteri megbízatásuk mellett. Különösen figyelemreméltó, hogy a negyedik kormányban történő részvételre készülő szabad demokraták most már nemcsak elnöküket, hanem az összes ügyvivőjüket távol tartják a kormányzati felelősségtől.

 

A kormány ilyen összetételével és a kormányzati struktúra átalakításával Gyurcsány Ferenc mindent egy lapra tesz fel egy rendkívül kockázatos játszmában. Az új kormányban az eddig megjelent tervek szerint az érdemi döntések jelentős része már nem a kormányüléseken, hanem az újonnan felállítandó testületekben fog megszületni. A kormányzati struktúra ilyen megbontása egyrészről könnyíti a miniszterelnök helyzetét, mivel a kormányzatot nem testületi döntéshozó szervként, hanem valamifajta vállalati menedzsmentként kezeli, ugyanakkor Gyurcsány Ferenc minden korábbinál inkább magára rántja a kormányzati hibákért való közvetlen felelősséget.

 

A látványosan megerősödő miniszterelnöki hatalom, a gyengülő miniszteri jogkörök létrehozása gyengíti azt a védelmi vonalat, amit a kormány tagjai a miniszterelnök köré vonnak. A kormánytagok hagyományosan "elvihetik a balhét" olyan ügyekben, melyekben a közvélemény joggal várja a politikai következményeket, a politikai felelősség megállapítását. (…)

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695