Oktatáspolitika: más kárára tanulnak

2006-06-16

A rendszerváltás utáni hazai oktatási rendszer a politikai, ideológiai küzdelmek egyik fő csatatere. A gyakori kormányváltásoknak köszönhetően az oktatáspolitikában szinte teljesen hiányzik a folyamatosság. Négyrészes elemzésünkben részletesen feltárjuk a hazai oktatáspolitika jellemzőit, és megvizsgáljuk, miért nem tudták a rendszerváltás utáni kormányzatok orvosolni a rendszer betegségeit. Az első részben az oktatási programokat, a pártok oktatáspolitikáit vetjük össze.

 

Míg a magyar oktatás a kilencvenes évek előtti államszocialista rendszer egyik „sikerágazatának” számított, ma már inkább a „válsághangulat” jellemzi a területet. 1990 előtt a magyar diákok nemzetközi összehasonlításban is jelentős tanulmányi eredményeket tudtak felmutatni. Az oktatási rendszerrel kapcsolatos aggodalmak leginkább annak sikerességét megkérdőjelező adatok kerülésével együtt erősödtek fel. A közoktatásról a diákok nemzetközi összehasonlításokban mutatott romló teljesítménye, a felsőoktatásról pedig a magas diplomás-munkanélküliség állított ki „rossz bizonyítványt”.

 

Az oktatáspolitika növekvő jelentőségét mutatja, hogy a köz-és felsőoktatásban részt vevő diákok száma, az oktatásügyre költött pénzek mennyisége az utóbbi években folyamatosan növekedett az Európai Unióban, tagállami és a közösségi szinten egyaránt (1). Az oktatás az egyik legszélesebb érintkezési felület az állam és a polgárok közt; melyen keresztül az ország vezetése részt vállalhat nemcsak a társadalom közös ismeretrendszerének kialakításában, de szocializációjában és szemléletformálásában is. Ugyanakkor a munkaerőpiacot is alakítja: a rendszer minősége meghatározza a munka világában való egyéni érvényesülést, társadalmi léptékben pedig a nemzetgazdaság teljesítőképességét.

 

Hazánkban az oktatáspolitika a társadalom egynegyedét érinti közvetlenül. Magyarországon jelenleg 2,3 millió diák tanul alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézményben, a pedagógusok száma pedig csak a közoktatásban 160 ezer főt tesz ki. Egy átlagos magyar diák a jelenlegi szabályozás szerint minimálisan körülbelül 13 ezer órát tölt el az iskolában az iskolakötelezettség

> Négy állítás az oktatásról

 

A rendszerváltás utáni kormányok által létrehozott decentralizált, iskolák autonómiájára épülő rendszerben nehéz érvényesíteni a kormányzati akaratot – ennek ellenére minden kormány a mélyreható átalakítások szándékával lép fel.

 

A hazai oktatási rendszer a bal-és jobboldal ideológiai-világnézeti küzdelmeinek egyik fő csatatere; melyen minden új kormány az előző ciklus örökségének eltörlésére és saját világnézetének megfelelő átalakításokra törekszik.

 

A pedagógusokban erős bizalmatlanság és ellenállás alakult ki a folytonosságot aláásó reformjavaslatokkal szemben, támogatás hiányában a kormányzat programjait csak részben képes átültetni a gyakorlatba – az eredmény pedig egy nehezen átlátható, „félreformokból” felépülő, kaotikus és kevéssé hatékony rendszer.

 

A politikai küzdelmek eredményeképpen a hazai közgondolkodásban a tandíjhoz való viszony erős szimbolikus jelentőséget kapott; annak eltörlése a „diákbarát”, bevezetése a „diáknyúzó” politika ismérvévé vált.

 

határát jelentő 18 éves korig (2). A felsőoktatásban ráadásul erős expanzió következett be a rendszerváltás óta: míg a kilencvenes években a felsőfokú képzés időtartama alá eső generációk létszáma mindössze 12 százalékkal nőtt, addig a képzésben résztvevők száma megháromszorozódott.

 

 

A magyar oktatásügy egyik legfőbb problémája a folyamatosság hiánya. Az 1989 utáni kormányváltások következtében a jelentős programok és reformfolyamatok többszöri leállítása-újraindítása pedig jelentősen aláásta a kormányzatba vetett hitet, és növelte a bizonytalanságot és ellenállást az oktatás fő érintettjei, a diákok és a pedagógusok körében. A kormányzat hitelét csökkenti, hogy az oktatás gyakran vált a botránypolitika színterévé – mint az utóbbi ciklusban a Sulinet, a Tankönyvkiadó eladása és a kétszintű érettségi lebonyolítása kapcsán. A politikusok körében az oktatással kapcsolatos alapkérdésekben sem körvonalazódik a konszenzus; és igen gyakori, hogy a kormányoldalon még támogatott kezdeményezések ellenzéki pártként komoly kritikákat kapnak – például az egyetemek összevonása a szocialisták, a bolognai folyamat a Fidesz részéről. A gyakran politikai „bosszútól” vezérelt átalakítási javaslatokkal szembeni szakmai ellenállás nagyban megnehezíti a kormányzati akarat érvényesítését – ahogy azt a központi tantervek bevezetésének nehézségei is mutatják.

 

 

1. táblázat: oktatáspolitika a rendszerváltás után

1990 Az önkormányzati törvény megszületése, mely rögzíti, hogy az alap-és középfokú oktatás biztosítása a helyi önkormányzatok feladata.
1993

Az új közoktatási törvény elfogadása, mely újrafogalmazza az oktatási szabadságot, a magániskolák, valamint az egyházi iskolák alapításának szabadságát.

 

Az országgyűlés elfogadja az új felsőoktatási törvényt.

1995 A NAT (Nemzeti Alap Tanterv) bevezetése.

 

A felsőoktatási tandíj bevezetése.

1996

Kormányrendelet az egyetemi felvételit kiváltó kétszintű érettségi rendszer kidolgozásáról.

 

A felsőoktatási törvény módosítása kötelezővé teszi a főiskoláknak, hogy több tudományágban oktassanak, ennek hiányában csak ideiglenes akkreditációt kaphattak.

 

1997 A Sulinet-program megindítása az iskolák informatikai eszközökkel való ellátására.
1998 A kormányzati átalakítás során a kultúra ügyeit elveszik az Oktatási Minisztériumtól: önálló oktatási tárca jön létre.

 

A kormány visszaállítja a tandíjmentességet.

A Sulinet-program leállítása.

 

1999 A kerettantervek bevezetése,a háromszintű tantervi struktúra megalapozása

 

Magyarország aláírja a bolognai nyilatkozatot, melyben vállalja, hogy legkésőbb 2010-ig bevezeti a kétciklusú felsőoktatást.

 

Az iskola-integráció megindítása a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosítása révén.

2001 A versenypiaci viszonyokat korlátozó, a tankönyvpiac rendjét szabályozó törvény elfogadása,

 

2001 őszén diákhitel bevezetése.

 

A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat elfogadása, amely a terület koordinálására létrehozta az Országos Felnőttképzési Tanácsot, illetve a Nemzeti Felnőttképzési Intézetet.

2002 Béremelés a pedagógusok körében, diplomás minimálbér bevezetése, tandíjemelés (100 lépés program).
2003

Mádl Ferenc köztársasági elnök aláírta a közoktatási törvény módosítását, ezzel megkezdődik az oktatási reform.

 

Júliusban megindul az informatikai eszközök vásárlását támogató Sulinet Expressz program.

2004 Az oktatási tárca magántőke bevonásával 10.000 kollégiumi helyet biztosító kollégiumépítési programot hirdet.
2005

Sólyom László köztársasági elnök aláírja a felsőoktatás működését és szerkezetét szabályozó új felsőoktatási törvényt, amely megteremti a jogi hátteret a Bolognai Egyezmény által megkövetelt változtatások és reformok hazai bevezetéséhez.

 

Lezajlik az első, botrányoktól kísért kétszintű érettségi.

2006 Sulinet Expressz program leállítása.
Pártvíziók 2006

 

A 2006-os pártprogramok oktatási fejezeteit végigolvasva azt tapasztalhatjuk, hogy a népszerűségvadász és szimbolikus intézkedések jelentős túlsúlyban vannak az oktatás finanszírozásának vagy szerkezetének lényegi átalakítását célzó javaslatokkal szemben – vélhetően nem függetlenül az elmúlt ciklus oktatási reformjai által keltett felzúdulástól. Az üzenetek és ígéretek így sok tekintetben összecsengtek egymással (oktatás munkaerőpiaci igényekhez közelítése, tananyag korszerűsítése, iskola-felújítások), azonban néhány egyértelmű ütközőpont is kirajzolódott a kampányban.

 

A Fidesz oktatási programja (3) például a nagyvonalú ígéretek (diákhitel emelése, kamatának csökkentése és maximalizálása) mellett sok tekintetben a kormányzati oktatáspolitika tagadásán alapult. Ennek alapján a Fidesz politikusai többek között a kisiskolák megtartását, a (egyébként Orbán-kormány által megindított) bolognai folyamat szerepének csökkentését ígérték, a szimbolikus témák iránti elkötelezettségüket pedig az erkölcsi oktatás előtérbe helyezése és a gimnáziumi érettségihez „kötelező” határon túli látogatás fejezte ki. A kisiskolai alsó tagozatok „megmentésének” népszerű javaslata kapcsán ugyanakkor az MSZP koalíciós partnerével is szembekerült. Az MSZP programjában (4) ezen túl kiemelt szerepet kapott a szakképzés és hiányszakmák oktatásának erősítése, és a szociális szempontok érvényesítése.

 

A kis pártok valamivel merészebb javaslatokat fogalmaztak meg, de összességében itt is a népszerű ígéretek túlsúlya tapasztalható. Az SZDSZ szociális szempontokat szintén erősen hangsúlyozó programjában (5) a megkezdett reformok mellett nagy szerepet kaptak a diákok „kényelmét” szolgáló intézkedések (pl. hallgatói jogok kiterjesztése, ösztöndíjak bővítése). Az SZDSZ – reformfolyamatok iránt fogékonyabb szavazótáborának elpártolásától nem félve – a felsőoktatás jelentős átalakításának folytatását tűzte ki célul, bár leginkább csak az általánosságok szintjén maradva. Az MDF oktatási programjában (6) számos konzervatív eszmeiségű tétel is helyet kapott (pl. pedagógusok számának csökkentése, egyházak szerepének növelése az oktatásban, évismétlés és érdemjegyes értékelés visszaállítása), több vonatkozásban azonban ez a program is a sokat kritizált „osztogatós” logikát követte (ösztöndíjak minden típusának jelentős emelése, laptopok biztosítása a hallgatóknak). Összességében elmondható tehát: a 2006-os kampányban a pártok oktatási koncepciói leginkább a fiatal választói csoport megszólítását célozták, és nemigen nyújtottak átfogó koncepciót az oktatás rendszerének strukturális átalakítására.

 

 

2. táblázat: parlamenti pártok oktatási programjai I.

  Fidesz MDF
Általános képzés Mindennapos testnevelés

 

 

Óvodaépítési és bővítési program

 

Ingyenes és tartós tankönyvek

 

Ingyenes első diákigazolvány

 

Határon túli kirándulások beépítése az alaptantervbe

 

Az értékközvetítés feladatának újragondolása (pl. hittan-és etikaoktatás)

Tanár döntési kompetenciájának visszaadása: osztályozás, értékelés

 

 

Fogyatkozó

gyereklétszám miatt felszabaduló pedagógusok átképzése

 

Egyházak bővülő szerepvállalásának támogatása

 

Alapfokú művészeti oktatás értékeinek megőrzése

 

Szak-képzés Gyakorlati képzés megerősítése

 

 

Vállalatok bevonása a képzés kialakításába

 

Országos Képzési Jegyzék felülvizsgálata, a benne szereplő szakképesítések számának csökkentése

 

 

Modulokra épülő rendszer kialakítása

Felső-oktatás Átjárhatóság

 

Bolognai folyamat korrekciója

 

Tanárképzés területén hagyományos képzésre való visszatérés lehetősége

 

Kutatóközpontok megerősítése,

Kárpát medencei tudáshálózat

 

Havi 30.000-ről havi 45.000 Ft-ra emelni a maximális összeget

 

Diákhitel kamatának csökkentése és maximálása

Bolognai folyamat végigvitele

 

 

Magántőke bevonásával történő felsőoktatási fejlesztések

 

30%-os ösztöndíj emelés, több köztársasági ösztöndíj

 

Külföldi ösztöndíjak 50%-os emelése.

 

Hallgatók 60-70%-a rendelkezzen laptoppal

 

Doktorandusz keretlétszám 50%-os emelése; doktori ösztöndíjak emelése

Munkapiaci alkal-mazkodás A diplomás pályakezdőt alkalmazó munkaadó mentesítése 2 éven keresztül a TB járulékok alól  

 

 

2. táblázat: parlamenti pártok oktatási programjai II.

  MSZP SZDSZ
Általános képzés Iskolafelújítási program

 

 

Közoktatás hatékonyabb finanszírozása

 

Tananyagcsökkentés

 

Az alsó

tagozatos osztályok a megtartása kistelepüléseken

 

Digitális tananyagok létrehozása (Játék és tanulás egysége)

 

 

Egészségesebb ételek az iskolai büfékben

 

Iskolafelújítási program

 

Világítás és fűtéskorszerűsítés az iskolákban

 

Szakképzés A szak- és felnőtt-épzésben az élethosszig tartó tanulás

feltételeinek támogatása

 

A képzés kibővítése a hiányszakmákban

 

Szakiskolai fejlesztő programok beindítása

 

 

Térségi integrált szakképző központok létrehozása

 

Felső-oktatás Új hallgatói szociális rendszer

 

 

A felsőoktatási intézmények infrastrukturális fejlesztésének folytatása, a kollégiumi férőhelyek növelése

 

 

Új felsőoktatási szakképzési központok létesítése

 

Hallgatói jogok kiterjesztése

 

 

Munkaerőpiac és tudomány kapcsolatának erősítése

 

Képzés szerkezetének és tartalmának megújítása,

gazdasági és akadémiai vezetés szétválasztása

 

Kollégiumépítés

Munkapiaci alkal-mazkodás A bolognai struktúra és a munkaerőpiac gyakorlati igényeinek össze-hangolása  

 

Források és jegyzetek

 

1. Például a felnőttképzés, az élethosszig tartó tanulás előtérbe kerülésével.

 

2. 12 évnyi kötelező oktatási kötelezettséget figyelembe véve, napi 6 órányi tanórával és 9 hónapnyi éves oktatási időszakkal számolva.

 

 

3. Hajrá Magyarország! – A Fidesz-MPSZ választási programja

 

 

4. Erős köztársaság, sikeres Magyarország – Az MSZP választási programja

 

5. Szabadság, Verseny, Szolidaritás 2006-2010 – Az SZDSZ választási programja

 

6. Normális Magyarországért! – Az MDF választási programja

 

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695