A kormány új, az ellenzék még a régi

2006-06-21

Ha új színt nem is hozott a politikai közéletbe a megszorító csomaggal kapcsolatos parlamenti vitanap, arra lehetőséget adott, hogy az ellenzéki pártok útkeresésére rávilágítson. A jobboldali erők azzal küzdenek, hogy a „kötelező” kritikák mellett önálló politikai irányvonalukat is megjelenítsék. A KDNP-nek a populizmus és az antiliberalizmus, az MDF-nek a középosztály védelme, a Fidesznek pedig egyelőre az egy helyben járás áll politikájának középpontjában.

 

Kevés új érv hangzott el az Új Egyensúly program június 19-i parlamenti vitanapján. Miután a kormányfő beszédében igyekezett rendet tenni a „kiigazítás”, a „fejlesztés” és a „reform” kifejezések között, az ellenzéki szónokok jelentős részben ugyanazon üzenetet fogalmazták meg. A közös platformot elsősorban az jelentette, hogy a jobboldali pártok a kampányígéretek, a kormányprogram és a megszorítások közötti jelentős ellentmondásokat hangsúlyozták; tehát a kormány hitelességét vitatták.

 

A három ellenzéki párt helyzete összetett és ellentmondásos. Könnyű a választók jelentős részének felháborodását meglovagolva bírálni, hiszen a megszorító csomag már önmagában is rombolja a kormány népszerűségét. Nehéz azonban minderre hosszú távú politikát építeni, mivel a kormánypártoktól most elforduló választók tipikusan hangulati szavazók, akikre nem jellemző, hogy tartósan felsorakoznának egy párt mögött; így a kormányoldal a választások előtti években népszerű-osztogató intézkedésekkel könnyedén visszaszerezheti a bizalmukat. Kérdés emellett az ellenzéki pártok hitelessége is, mivel alternatív javaslatok megfogalmazásától éppen úgy óvakodnak, ahogy a választási kampányban is. A három párt háromféleképpen próbál előnyt kovácsolni az új helyzetből.

 

Fidesz: helybenjárás

 

Bár a Fidesz a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint átvette a vezetést az MSZP-től, ez korántsem biztos, hogy előnyös a párt számára. Előfordulhat ugyanis, hogy ebből saját politikájának sikerét olvassa ki, holott ez sokkal inkább a kormány – részben önként vállalt, részben saját hibáinak köszönhető – népszerűtlenségének és sikertelenségének tulajdonítható. A Fidesz politikájának hibái és hiányosságai ugyanis szembeötlőbbek, mint valaha.

 

A párton belül nincs konszenzus a tekintetben, hogy milyen politikai irányvonalat kövessen a Fidesz. A konkrét erőcsoportok küzdelme javarészt a színfalak mögött zajlik, de a sajtóban rendszeresek az ezzel kapcsolatos, gyakran leegyszerűsítő találgatások. Egy napokban megjelent írás például az Orbán Viktor-Kövér László féle „keményvonalas”, a Navracsics Tibor által fémjelzett „pragmatikus” és a Kósa Lajos- Martonyi János által képviselt „nemzeti liberális” irányzatot különíti el. Az értesülések igazságtartalmáról keveset tudni, annyi azonban nyilvánvalóan látszik: a Fideszben nincs megegyezés a távlati célok tekintetében, és ennek hiánya a párt bénultságát eredményezi; a legnagyobb ellenzéki párt politikája tartalmilag semmi megújulást nem hozott az elveszített választások óta. Állandó hivatkozási alapként szolgál a Fidesz választási programja; a politikusok a kampányban elkoptatott javaslatokat (járulékcsökkentés, a Költségvetési Tanács felállítását) ismételgetik, és a miniszterelnök vagyona továbbra is támadások középpontjában áll. A változatlanság részben tudatos: a Fidesz a parlamenti választásokon mozgósított szavazótáborát akarja megtartani. A rugalmatlan politika miatt azonban a párt nem tud meggyőző alternatívát felmutatni a megszorítások bejelentése által előállt új politikai helyzetben.

 

> Idézetek az Új Egyensúly Program vitájából
„Nos, itt az történt, hogy Önök február, március, április táján osztogatást ígértek, osztogatást mondtak mindenkinek, az emberek azt hihették, hogy osztogatás lesz, és aztán most május végén, június elején kiderül, hogy fosztogatás lesz”.

Navracsics Tibor

 

Ezt a száznapos programot az Országgyűlés három pártja, az MSZP, a Fidesz és az SZDSZ elfogadták, egyedül a Magyar Demokrata Fórum volt az, amelyik próbálta bizonyítani itt a ház falai között, hogy ennek a jóléti intézkedéscsomagnak nincsen meg a fedezete a költségvetésben. Tisztelt képviselőtársaim, a lejtőn a költségvetés ezzel a száznapos program megszavazásával indult el.

Dávid Ibolya

 

Önök; tisztelt képviselőtársaim nem erre kaptak felhatalmazást. Hiszen a választópolgárok számára önök, a választási kampány során ilyen lépéseket, megszorító intézkedéseket még halvány utalás formájában sem vezettek elő.

Latorczai János

A Fidesz cselekvésképtelensége jelentős részben a párton belüli, egyre erőteljesebb konfliktusokból fakad. A Fidesz vezető politikusai (Áder János, Pokorni Zoltán, Rogán Antal) parlamenti és önkormányzati pozíciókban keresnek maguknak menekvési útvonalakat, és jellemzően nagyon óvatosan fogalmaznak a jövőbeli pozíciójukat illetően. Navracsics Tibor, a Fidesz új frakcióvezetője is például a minap igyekezett saját politikai szerepvállalásának jelentőségét kicsinyíteni, amikor kijelentette: „csak bóklászom a politika csatamezején”.

 

Az önkormányzati jelöltállítás kapcsán a párt országos vezetése és helyi szervezetei közötti konfliktusok a sajtó állandó témáját szolgáltatják, korábban nem jellemző módon a Fidesz politikusai egyre többet fordulnak a nyilbvánossághoz pártbeli érdeksérelmeik esetén. A párt vezető politikusai egymásnak „üzengetnek” a médián keresztül: Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere például nemrég egy interjúban arról beszélt: Orbán Viktor „táltosnak” alkalmasabb, mint operatív vezetőnek. A párt belső konfliktusai a jobboldali médiában is egyre inkább megjelennek, amire példa a néhány hete Egei Antal álnéven megjelentetett, Pokorni Zoltán alelnököt támadó írás – melyből néhány ponton kiolvasható Orbán Viktor jelenlegi politikájának igazolása is (az írás például amellett érvel, hogy az önkormányzati választás „legalább annyira fontos, mint a kormányzati főhatalom elnyerése volt”).

 

A Fidesznek egyelőre nincsenek új, önálló kezdeményezései, javaslatai leginkább a Gyurcsány-kormány által legelőször bejelentett törvényjavaslatokra emlékeztetnek, és azokra adnak – erősen megkésve – ellentmondásos választ. A választók egy része talán elhiszi, hogy a megszorító intézkedések alternatívája lehet az adócsökkentés, a Költségvetési Tanács felállítása, az állam önkorlátozása. Ezek azonban szélesebb körben aligha adható el konstruktív javaslatoknak, különösen annak fényében, hogy a Fidesz a jelek szerint egyetlen kormányzati lépést sem támogat a kétharmados ügyekben. A nemet mondás politikája eddig sem jött be a Fidesznek, a mostani helyzetben pedig még inkább kockázatos magatartás lehet. Míg ugyanis a Fidesz azon fáradozik, hogy az MSZP felelősségét felnagyítsa, addig az MSZP felelősségét elismerve már azon dolgozik, hogy a változások, reformok kerékkötőjeként állítsa be a legnagyobb ellenzéki pártot. Ebben a Fidesz nagy segítséget nyújthat, amennyiben például leszavazza a parlamenti és önkormányzati képviselők csökkentésének népszerű javaslatát azután, hogy a kampányban még a politikusok „megfelezését” ígérte.

 

KDNP: tőkeellenességgel a keresztény erkölcsökért

 

A saját frakcióval rendelkező KDNP számára jelenleg a legfőbb kihívás, hogy önállóságának létjogosultságát bizonyítsa, a KDNP választások óta folytatott kommunikációja ennek a célnak csak részben felel meg. Miközben a párt részéről erős igény mutatkozik a különállásra, a Fidesz irányából erős az igény az integrációra és együttes fellépésre. A KDNP – sok szempontból az egykori FKGP-re emlékeztető – szociális demagógiába csomagolva fogalmazza meg üzeneteit, főként a bankokat, az idegen tőkét, a multinacionális cégeket támadva; a keresztény erkölcsök védelmét hangsúlyozva. A párt identitását főleg a liberális elvei miatt elutasított SZDSZ-szel szemben fogalmazza meg (feltűnő volt e szempontból, amikor a kormányprogram parlamenti vitáján Semjén Zsolt elnök szinte kizárólag az SZDSZ-nek címezte kritikáit). A párt számára előnyös lehet a parlamenti jelenlét, a külön felszólaló KDNP-s politikusok, de önállóságát alááshatják például a Fidesszel – Fidesz-logo előtt tartott – közös sajtótájékoztatók. A párt támogatottsága a kutatások szerint jelenleg az egy százalékot sem éri el, a párt elnökét, Semjén Zsoltot – visszhangos, provokatív nyilatkozatai ellenére – a választók kevesebb, mint fele ismeri.

 

MDF: kétoldalú ellenzékiség

 

A Demokrata Fórum számára a választások óta a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy ellenzéki pozícióját összeegyeztesse a párt által követett korábbi politikai stratégiával, a két nagy párt, az MSZP és a Fidesz egyidejű bírálatával. Ennek az iránynak a megjelenítését nehezítette ugyanakkor, hogy a pártról heteken keresztül a parlamenti alelnöki posztért folytatott küzdelem kapcsán lehetett a legtöbbet hallani. Az Új Egyensúly Program vitáján már egyértelműen körvonalazódott az MDF politikája. A megszorítások tartalmát az MDF leginkább a párt által megcélzott szavazói csoportokra (közalkalmazottak és köztisztviselők, „középosztály”) gyakorolt kedvezőtlen hatásai miatt támadta, viszont az államháztartási hiány elszabadulását a kormányoldal és a Fidesz közös felelősségeként tálalta(például a száz napos program kapcsán, melyet 2002-ben csak az MDF nem szavazott meg). Jelenleg úgy tűnik, hogy a mindkét irányba kritikus ellenzékiség addig nem jelenthet gondot a párt számára, amíg Orbán Viktor a Fidesz vezetője. Ha azonban a Fidesz elnöke távozik, és a párt nyitottabbá válik a centrumszavazók megszólítására, a két ellenzéki párt közötti pozicionálási küzdelem élesebbé válhat.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695