Szakszervezeti tehetetlenség

2006-07-11

Az Országgyűlés kormánypárti többsége július 10-én elfogadta az Új Egyensúly Program adó- és járulékemelésekre vonatkozó részét. Így két nappal korábban hiába demonstráltak a szakszervezetek a megszorító csomag munkavállalókat is jelentős mértékben terhelő intézkedései ellen, a kormány végül könnyedén vitte keresztül terveit. A szakszervezetek eredménytelensége számos okra vezethető vissza, melyek közül azonban jelentőségében kiemelkedik a magyarországi tiltakozási kultúra jellege, a szakszervezetek erőtlensége, valamint a kormány szűk mozgástere.

 

A Gyurcsány-csomagként elhíresült Új Egyensúly Program bejelentése óta számos társadalmi réteg nevében bírálták megszorító intézkedéseket és a kormányt. Július elején ennek nyomán két kisebb tüntetésre és egy szakszervezeti tömegdemonstrációra is sor került. Jelentősebb visszhangot csak utóbbi rendezvény váltott ki, de csupán azért, mert a magyarországi szakszervezetek összefogásával létrejött tüntetés a vártnál sokkal erőtlenebbre sikeredett. A demonstráció a média szinte egységes értékelése szerint kudarcnak tekinthető, mivel azon csak néhány ezer ember vett részt, az elhangzottak pedig a kormánnyal való elégedetlenségen túl nem határoztak meg további célokat és üzeneteket a munkavállalók számára. Hogy a tiltakozás mennyire hatástalan maradt, azt jól kifejezi, hogy két nappal az esemény után a - szakszervezetekhez egyébként közel álló - kormánytöbbség hezitálás nélkül szavazta meg a sérelmezett törvényeket. A szakszervezetek érdekérvényesítésben és mozgósításban mutatott gyengeségét sokan a politika iránti nyári érdektelenséggel magyarázzák, illetve azzal, hogy a megszorító intézkedések hatása majd csak ősztől lesz érezhető. Ennél azonban mélyebb okai is vannak szakszervezetek jelenlegi tehetetlenségének.

 

Tiltakozási kultúra Magyarországon

 

Bár 1990 óta számos tiltakozó tömegdemonstráció volt Magyarországon, a közvélemény ellentmondásosan viszonyul a tüntetésekhez. Márpedig a tiltakozás eredményessége szempontjából nemcsak az abban résztvevők száma döntő, hanem az is, hogy a tüntetők csoportja maga mögé tudja-e állítani a közvélemény meghatározó részét. A társadalom többségének véleményét azonban több tényező is befolyásolhatja. Így például egy tüntetés szolgálhat politikai, vagy gazdasági érdekérvényesítő célokat. Lehet jogszerű vagy jogszerűtlen. A résztvevők megüthetnek radikális, vagy épp visszafogott hangnemet. Sokszor pedig az határozza meg leginkább a tiltakozás megítélését, hogy a tüntetők akadályozzák-e a közlekedést, vagy sem. Az eddigi tapasztalatok szerint a magyar lakosság nem szereti a radikális tiltakozásokat, és egyértelműen negatívan viszonyul a politikai demonstrációkhoz, a gazdasági érdekérvényesítő akciókkal ugyanakkor hajlamos egyetérteni. A különböző érdekszervezetek ezért igyekeznek távol tartani rendezvényeiktől a politikai támogatókat, maguk a pártok pedig gyakran szándékosan a háttérbe húzódnak, ha érdekeltek egy tüntetés sikerében.

Ezeket a követelményeket a szakszervezetek láthatóan igyekeztek figyelembe venni a demonstráció szervezésekor, a kivitelezés azonban nem sikerült tökéletesen. Bár a szakszervezeti tüntetéstől látványosan távoltartották magukat az ellenzéki pártok, a demonstráció nem tudott megszabadulni a – radikális hangvételű - politikai potyautasoktól. A szakszervezeti rendezvény médiában való megjelenése így a két korábbi, politikai jellegű – és kifejezetten Gyurcsány Ferenc személye ellen irányuló – tüntetéshez hasonlított. Ennek következtében nem az érdekképviseleti célokat szolgáló üzenetek, hanem a kormányellenes politikai követelések váltak hangsúlyossá. Ráadásul a felszólaló szakszervezeti vezetők demagógiába hajló beszédei ugyancsak ezt a képet erősítették.

 

 

Szakszervezeti erőtlenség

 

A demonstráció sikertelenségének másik fontos oka a szakszervezetek hagyományosan gyenge érdekérvényesítő képességében keresendő. Ez persze nem jelenti azt, hogy a munkavállalói érdekképviseletek eleve gyenge mozgósító erővel rendelkeznének, hiszen például Pedagógusok Szakszervezete 1995 szeptemberében mintegy 80-100 ezer fő tüntetését szervezte meg a Kossuth térre az akkori megszorítások ellen tiltakozva.

Azóta azonban változott mind az érdekegyeztetés rendszere (1998-tól a szakszervezetek csak konzultatív jogosítvánnyal rendelkeznek együttdöntési jog helyett), mind a szakszervezetek megítélése. Az államszocialista múlt eredményeként amúgy is negatív megítélésű munkavállalói tömörülések népszerűsége a 1990-es évek első feléhez képest is romlott. A szakaszervezetek így évek óta azon intézmények közé tartoznak, melyekben legkevésbé bízik a közvélemény. Megítélésükről sokat elárul, hogy az egyik legutóbbi Medián-felmérés szerint a szakszervezeteket még a biztosító társaságok is megelőzik a bizalmi rangsorban.

 

 

Társadalmi-politikai intézmények bizalmi indexe

Intézmény Bizalmi index (1-100)

Köztársasági Elnök

68

Alkotmánybíróság

67

Európai Bizottság

62

Ügyészség

61

Bíróságok

58

Önkormányzatok

58

Magyar Televízió

56

Magyar Rádió

56

Rendőrség

56

Hadsereg

49

Napilapok

48

Egyházak

47

Kereskedelmi bankok

44

Parlament

44

Kormány

43

Biztosítók

37

Pártok

36

Szakszervezetek

33

 

Forrás: Medián, 2005

 

 

Szűk kormányzati mozgástér

 

A szakszervezeti követelések eddigi visszautasítása természetesen a kormány szűk – gazdasági és politikai – mozgásterére is visszavezethető. A kormánynak az utóbbi hetekben ugyanis szembesülnie kellett azzal, hogy bár kutatások szerint a közvélemény többsége szükségesnek tartja a megszorítást, a terhek legnagyobb részét az egyes rétegek szeretnék valamely más társadalmi csoportra hárítani. Míg a bankok, a befektetők és munkaadók rossz megoldásnak tartják az őket érintő adóemeléseket és új adókat, addig a munkavállalók főként a reálbérek várható csökkenése, valamint a járulékemelések ellen tiltakoznak. A kormány ugyanakkor igyekezett minél jobban szétteríteni a társadalomra nehezedő terheket. A kabinet szempontjából ennek hátránya, hogy szinte minden érdekcsoporttal konfliktusba került. Előnye viszont, hogy eddig egyetlen jelentősebb társadalmi csoport sem tudta - abszolút vesztesnek kikiáltva – megszervezni önmagát.

A kormány szűk költségvetési mozgástere miatt tehát nem tud jelentősen engedni a megszorító csomag egyetlen eleméből sem, a terhek szétosztásával azonban szűkítette a különböző érdekcsoportok mozgásterét is. A szakszervezeteknek emiatt nehezen tudnak amellett érvelni, hogy a munkavállalók helyett még több terhet hárítsanak a munkaadókra, a szociálisan legnehezebb helyzetben lévőket (nyugdíjasok, szegények) érintő állami kiadások további csökkentését pedig szintén nem javasolhatják. Ebben a helyzetben viszont a legutóbbi demonstráción a kormányellenes politikai érvelés maradt az egyetlen lehetőség a szakszervezetek számára.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384