Combino-botrány: egy végtelen történet

2006-08-04

A publicisták legtöbbje szerint tipikus magyar történet a Combino-botrány. Az újságírók – bár eltérő hangsúlyokkal – de egyetértenek abban, hogy a villamosok körül kialakult botrányért Demszky Gábort terheli a felelősség - igaz, a közvélemény másképp gondolja. Ugyancsak nagy az egyetértés abban, hogy ennek aligha lesz következménye. Végül pedig egység mutatkozik a megjelent vélemények stílusában is: az ügyben megszólaló újságírók szinte mindegyike lemondó iróniával ecseteli a történteket.

 

A Siemens által gyártott új Combino villamosok forgalomba helyezése után a felsővezeték-hibák egy hónap alatt csaknem hússzor akasztották meg az utasforgalmat a Nagykörúton. A kisebb leállások után aztán két vezetéktartó oszlop kidőlése már politikai botrányhoz vezetett. Az ellenzék a városvezetést támadta, a lehetséges felelősök között pedig elindult az egymásra mutogatás. Miután a felsővezeték-hibákat kijavították, a 4-es, 6-os vonalán múlt héten ismét üzembe állított járművek szinte naponta meghibásodtak. Legtöbbször szoftver- vagy ajtóhiba miatt állt le a villamosforgalom. Demszky Gábor főpolgármester utasítására ekkor a BKV Zrt. visszarendelte a Combino villamosokat. Szakértők szerint a mostani szerelvényhibák fő oka, hogy a Siemens nem tesztelte megfelelően a járműveket. Ezt közvetve Dirk Rösler, a Siemens AG Combino-projektigazgatója is elismerte, amikor a cég sajtótájékoztatóján kijelentette, az utasforgalom más terhet jelent az ajtókra, előzőleg ugyanis csak homokzsákokkal végezték a tesztelést.

 

A Combino-botrány nem csupán az ellenzék éles bírálatait vonta maga után, hanem koalíciós feszültséghez is vezetett, miután Molnár Gyula, a XI. kerület szocialista polgármestere a Combino-ügyben kijelentette: ez esetben politikai és szakmai felelősségről egyaránt kell beszélni. A nyilatkozat kiverte a biztosítékot a koalíciós partnernél. Lakos Imre az SZDSZ részéről kikérte magának Molnár nyilatkozatát és közölte: az ügyben ők is kerülik Vajda Pál, a közlekedésért felelős szocialista főpolgármester-helyettes nevének felemlegetését.

 

A közvélemény-kutatások szerint ugyanakkor Demszky Gábor népszerűségét alig tépázta meg a Combino-botrány. A Medián legfrissebb, Népszabadságban közölt felmérése szerint továbbra is vezet 52-40 arányban a Fidesz által támogatott Tarlós István előtt. A megkérdezetteknek pedig csupán 12 százaléka mondta azt, hogy elsősorban Demszky Gábor a felelős az új körúti villamosok sorozatos hibáiért.

 

Magyar Hírlap: Nehéz áram (2006. július 17.)

„Sokat vizsgálódni nem kell, mi előre írásba adjuk a főpolgármesternek, hogy nem történtek megfelelő vizsgálatok.”

(…) Nem tizenhat év hanyagságáról van szó csupán, hanem minimum negyven plusz tizenhatról. Ha tehát a városvezetés továbbra is a látványos, kapkodó félmegoldásokat favorizálja, még sok hasonló meglepetésben lesz részünk. Most mindenki a felelősöket keresi. Az ellenzék érthetően Demszkyre mutogat, bár az ő személyes felelőssége aligha kimutatható. Ő maga a BKV vezetőjét firtatja, aki nyilván a mérnököket veszi majd elő. (Javasoljuk kinyomozni, nem látták e Tarlós Istvánt előző éjjel vasfűrésszel a Margit hídon.) A közelgő kampány nem sok jóval biztat. A városvezetés eredményeket akar, az ellenzék pedig a kákán is csomót keres majd. Ez nem kedvez a városnak. Szerencsére fél évig tart csupán, ennyi idő alatt nem lehet túl sokat ártani neki. A városjavítás és -rontás egyaránt évtizedeket vesz igénybe. Úgy kéne gondolkodni róla.

 

Rab László: Csip a szekéren (Népszabadság, 2006. július 19.)

„A nagykörúti villamoscsere olyan, mint az életünk. Van valamink, ami ütött-kopott, csörög-csattog, de a miénk, működik.”

(…) Ha viszont ezoterikusan közelítjük meg a kérdést, az oszlopok ledőlését égi jelként is fölfoghatjuk. Bizonyára az lett volna a szokatlan, ha minden flottul megy, és a végén észre se vesszük, hogy jobb és kényelmesebb villamoson utazunk. Megszoktuk, hogy büdös, koszos a város; ha egy napon kitisztulna a levegő, talán megszédülnénk, mint magas csúcsokon a felkészületlen hegymászó.

 

Pilhál György: Csúcsokat, oszlopokat dönt (Magyar Nemzet, 2006. július 20.)

A villamos-botrányért a Combinókat kampányeszközként használó Demszky Gábor a felelős.

(…) Tényleg minek örül Demszky? Annak, hogy minden előzetes gondolathasználat nélkül, csak úgy lazán kiküldtek próbamenetre a Nagykörútra egy ilyen Combinót, mire az nemes egyszerűséggel mindjárt két vállra fektetett egy villanyoszlopot? Mondom a megfejtést: a villamosvásárlás, -beüzemelés része akart lenni a főpolgármester-jelölti kampánynak. Ráköltöttek egy kalap pénzt, erre most a körút felén, ki tudja, meddig, villamospótló buszok szállítják a nyomorult adófizetőket. (Megelőzően egy hónap alatt több mint tucatszor állt le a közlekedés különféle problémák miatt – ami csúcs a javából.) A legutóbbi baki nyomán a ripacsnak sem utolsó főpolgármester látványosan kijelentette, folyamatos vizsgálatok lesznek az ügyben. Majd a hét végén felháborodásának adva hangot a BKV-ra hárította a felelősséget. Ahol pedig barátja, Aba Botond ül a keverőpultnál.

 

R. Székely Julianna: Mit utálunk a pirézekben? (Magyar Hírlap, 2006. július 20.)

A városvezetés fixa ideája, hogy a „magyar lakosság bolondul az óriásvillamosokért meg azokért, akiknek köszönheti őket”.

(…) Legyen elég annyi, hogy mielőtt az elkeseredett tömegközlekedési dolgozók édes szüleit szidnánk, vegyük észre, miszerint az ő főnökeiknek, sőt azok főnökeinek is vannak fölmenőik. Ráadásul őket se lenne ildomos a szájunkra venni, mert az ősök a legritkább esetben tehetnek róla, hogy gyermekeik a BKV- vagy városvezetői foglalkozást választották, sőt e szakmák annyira a szívükhöz és pénztárcájukhoz nőttek, hogy akkor se mondanak le róluk, ha teszem azt, Combino óriásvillamosokat kell vásárolniuk és üzemeltetniük az érdekében. Fixa ideájuk ugyanis, hogy a magyar lakosság bolondul az óriásvillamosokért meg azokért, akiknek köszönheti őket, függetlenül attól, hogy a combinózásra a lakosság elég nagy hányadának pénze és idegrendszere megy rá egyelőre, plusz a körúti tömegközlekedés meg a Margit híd.

 

Andrassew Iván: A gyávák évada (Népszava, 2006. július 21.)

„Természetesen Demszky Gáboré a "politikai" felelősség a BKV-ügyben.”

(…) A főpolgármester azért lett gyáva Tarlós István főpolgármester-jelölt szerint, mert nem vállalja magára a felelősséget a BKV-cirkusz miatt.

(…) Természetesen Demszky Gáboré a "politikai" felelősség a BKV-ügyben. A választók majd eldöntik, hogy megbüntetik-e ezért, vagy méltányolják a körülményeket.

 

Magyar Hírlap: Combino-életérzés (2006. július 31.)

A magyar viszonyoknak megfelelően valószínűleg a Combino-botránynak sem lesz felelőse.

(…) A felelősök fölkutatása mindenesetre gőzerővel (ha nem is villamos-erővel) folyik, és nézetünk szerint folyni fog még addig néhány évig, míg az idő múlására való tekintettel okafogyottá nem válik a felelősség, akár egy Kaya Ibrahimos vagy Princz Gáboros történetben.

 

Az ilyen sztorik amúgy sem olyan egyszerűek, hogy rá lehetne mutatni egy Demszky Gáborra, egy Aba Botondra vagy a Siemens cég bécsi gyárának vezetőjére: te tetted ezt, király, most pedig lakolni fogsz. Nemcsak azért, mert a királyoknak egyáltalán nem szokásuk a lakolás, hanem, mert a felelősség, mifelénk különösen, az imaginárius jelenségek körébe tartozik. A főpolgármester például már rég kijelentette, hogy semmiféle felelősség nem terheli, és nagyot csalatkoznánk, ha Aba Botondtól az utolsó tender-nyitóig nem ugyanígy nyilatkozna mindenki.

 

Az önfényező nagyravágyás, a főnök előtti meghunyászkodás, vagy a költségek, a járulékos munkák célzatosan nagyvonalú kiszámolása pedig feltételezés egyelőre. Bizonyíthatatalan, durva, senkihez sem köthető vádaskodás. Mondhatni, megérzés csak, általános életérzés a nagy magyar valóságban, ahol városon és falun, bankokban és minisztériumokban, kormánypárton és ellenzékben csupa mesésen suhanó, közben el-elakadó méregdrága “Combino" jár.

 

Publicisztikák a botrányról II.

Kocsis L. Mihály: Combinólt fogó (Gondola, 2006. augusztus 1.)

A botránytól függetlenül a felső vezetők biztosan a helyükön maradnak.

(…) Combinót fogtam, de nem ereszt! – mondhatná Budapest vőlegénye, ha bírná még elhagyni ajkait értelmes szó. De most még (már) leginkább hallgat. Ismerjük el, ennél okosabbat nem is igen tehet. Arra vár, hogy jöjjön egy felmentő szakértői jelentés (független, persze), mely mindent megmagyaráz, és megnevezi a felelősöket, akik között az ő neve még véletlenül sem szerepel. Sőt azonban! Talán még ennél is jobban vár egy mindent feloldó nagy ötletre, amellyel a hibából erényt lehetne kovácsolni, éreztetvén a bús (és hiszékeny) pesti néppel, hogy mennyire szereti őt.

 

Makai József: Nyári, koalíciós meleg (Magyar Hírlap, 2006. augusztus 2.)

„A lihegve és kényszeresen előrehozott ünnepélyes átadások meg szokták bosszulni magukat, az már a szocialista idők április negyedikéi, november hetedikéi után kiderült, a demokratikus viszonyok, e tekintetben nem hoznak változást.”

(…) Nagyjából még két hétnek kell eltelnie, szerintem, hogy kiderüljön: a szocialisták egyszerűen imádták a régi villamosokat, a liberálisok pedig direkt lóvontatta kordékat akartak a Nagykörúton látni. De sajnos jött a Siemens, és váratlan szabotázsakcióval a sínekre installálta a világ leghosszabb nem működő szerelvényeit, és még fizettek is érte. Légkondit persze nem hoztak magukkal.

 

Ám amíg ez ki nem derül, marad a mostani helyzet, az "ügy", mely "túlburjánzott saját nagyságrendjén", hogy Lakos Imre szép szavait idézzem, kissé bizonytalanul. Merthogy most akkor Lakos szerint nincsen ügy? Vagy szerinte mégiscsak jelentéktelen incidens, ha a nagyon dinamikus koalíciós városvezetés áldásával vesznek egy rakás villamost, amelyet a közlekedési vállalat képtelen üzembe helyezni?

Lakos azért durvult be, mert Molnár Gyula – aki sokáig azt merte remélni, hogy a szocialisták főpolgármester-jelöltje lesz – azt mondta: "valószínűleg van politikai felelősség" a villamos ügyében. Az MSZP "sok mindenhez másképp" nyúlt volna, de "ebben a pillanatban illetlenség lenne a személyes felelősség felvetése". Ilyen elegáns mondatok az SZDSZ-nél lojálisabb koalíciós partnert is kiborítanának. Molnár nyilatkozatát Lakos a nyári melegnek tudja be. Vajon ebben maradnak?

 

A Combinókat Demszky Gábor kivonatta a forgalomból, gondolom, október másodikáig nem nagyon fognak járni. Ez a kampányra leselkedő veszély tehát elhárul. Ám az újságban az olvastam, hogy elkészült az egész Budapestet lefedő vezeték nélküli internetszolgáltatás koncepciója. Miután kiröhögtük magunkat, húzódjunk fedezékbe.

 

Buják Attila: Oszlopos Simeon (168 Óra, 2006. augusztus 3.)

„Oszlopos Simeon Demszky igazi remete. Nagy magányos. Ezért húzódott föl az oszloptetőre. Ülni, várni. De az oszlop bedőlt.”

(…) Megjöttek a villamospótlók. Jó kis kampánymutatvány. Simeonnak leckét adott a múlt. Mert hiába a szürreális Siemens villamos, ha a pálya alatt ott rohad ez az óriás, szürke, csúnya, élő, lihegő város, százéves vascsöveivel, buherált vezetékeivel, Lázár György-kori vasoszlopaival, mocskos kirakataival. Az egész katyvasszal, amelyben egybeolvad kő, fém, rozsda, történelem, és a hőségben bugyborékol, mint a szilvalekvár.

 

De most jön, aki jól kitakarít. Jön Tarlós mester Óbuda (és a Fidesz) színeiben, aki a maga bumfordi nyerseségével, homofób nyárspolgáriságával, képmutató tisztaságmániájával akár sikeres is lehet. (Lásd a szlovák, a lengyel példát.) Jön a Tarlós úr, hogy kiűzze a városból a koldusokat és a zenészeket, az összes gyanús elemet. Jön Tarlós, és közben jön a magas gázár, új adótörvény, őszi sarcolás, jön az a sok felpiszkált, dühös szavazó. Míg Simeonunk oszlopán merengett, amíg a sárga rohamkombínók elakadtak a guanóban, meghirdette a rend és a kutyaszarmentesség magyar metropolisát, amelyben minden kátyút azonnali hatállyal letartóztatnak és tarkón lőnek. És ez így hirtelen necces lett.

 

Pláne Simeonunkkal. Őt kellene életre generálni, ha nem reménytelen. Elmagyarázni neki, hogy ez Pest, nem Stockholm, itt a villamos elvből kopott, ragacsos, műbőr. Itt az embernek egyetlen vacak autója, egyetlen kátyúja van. Elmondani: kampányérvnek mennyire vérszegény, hogy „nem én vagyok Orbán Viktor jelöltje”. (Na és, mondja a buszmegállók dühös embere, és behúzza az ikszet.) Elmondani, hogy nem muszáj. Hogy van élet a főpolgármesterség után is. Elmondani, hogy más dolog szavazni, és más – jobb híján – beletörődni. Simeon alatt lassan dől az oszlop. Lassan le kéne mászni! Mi már lent vagyunk, Simeon.

 

Váncsa István: A nemzeti jövő nagyszerű szimfóniája (Élet és Irodalom, 2006. augusztus 4.)

A Combino-botrány hű tükre magyarországi viszonyoknak.

(…) Ami pedig a Combino-sztorit illeti, az nem kudarc, mint hinnénk, hanem inkább sikertörténet. Először is a körúti villamosközlekedés, ha csak részben is, de megmaradt. A 4-est és a 6-ost meg is lehetett volna szüntetni, ahogy Budapesten már legalább harminc villamosvonalat megszüntettek, továbbá a körúti síneket is fel lehetett volna szedni, hasonlóképp mondjuk a Rákóczi útiakhoz, hogy a környezet, a járókelők és a helybeliek egészsége érdekében buszok rohangáljanak inkább. Örüljünk, hogy a körúton maradt valami, ami sárga, áramszedője van, és néha mozog. Másrészt: igaz, hogy a peron magasságát, nyilván colstok hiányában, nem sikerült a villamos küszöbével összepasszítani, az esőbeállók nem védenek az eső ellen, de a nap ellen se, mert nem vetnek árnyékot és így tovább, ám ez csak azért érdekes, mert látjuk. Valószínű, hogy ami nem a két szemünk előtt megy végbe, az is ilyen. Valószínű, hogy nálunk ez a standard, csak nem tudunk róla, és azt hisszük, hogy a dolgok ebben az országban mégiscsak rendben folydogálnak. Hát persze. Ahogy a Combino project folydogál, ugyanúgy.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695