Politikai szerencsejáték uniós valutával

2006-08-09

Az euró bevezetése az utóbbi években a baloldali kabinetek gazdaságpolitikájának egyik legkomolyabb problémájává vált – az elmúlt három évben a magyar kormány már harmadszor kényszerül feladni a kitűzött céldátumot. Gyurcsány Ferenc biztonsági játékot folytat és gazdasági mozgásterét igyekszik megőrizni azzal, hogy kihagyja az euró bevezetésének időpontját a konvergencia-programból – ugyanakkor egyes kijelentéseivel éppen a Fidesz által felállított csapdahelyzetbe sétál bele.

 

Az euró bevezetése 2002-től kezdődően vált állandó, mérsékelten intenzív, de időnként felerősödő témájává a hazai politikának. A magyar politikusok a kérdést az uniós csatlakozás ügyéhez hasonlóan közelítik meg. A parlamenti pártok egységesen kiállnak a bevezetés mellett, és üzeneteik megfogalmazásakor hajlanak az euró pozitívumainak túlhangsúlyozására, a következmények egyoldalú bemutatására. A politikai elit és az értelmiség szinte egésze euró-párti, a bevezetés szükségességéről így nem is alakult ki társadalmi vita. Vélhetőleg ennek is köszönhető, hogy a hazai közvéleményt egyfajta optimista tájékozatlanság jellemzi. Az euró iránt legnagyobb lelkesedést mutató magyar lakosság hajlamos túlértékelni az új pénzeszköz bevezetésének jelentőségét, annak csak az előnyeit domborítva ki, az esetleges hátrányait (például rövidtávú áremelkedés) nem tudatosítva. Az euró az itthoni közgondolkodásban

> Ehúzódó vesszőfutás

Az euróövezethez való csatlakozás hivatalos dátumát korábban két ízben változtatta meg a kormány. Az Orbán-kormány még 2006-2007-os csatlakozási időpontot irányzott előre. Medgyessy-kormány első, 2008-ra való módosítása mégsem okozott politikai vihart, mivel azt jelentős konszenzus övezte: 2003. július 16.-án Medgyessy Péter miniszterelnök, László Csaba pénzügyminiszter és Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke közös sajtótájékoztatón jelentették be. Az első kemény politikai viták akkor kezdődtek, amikor Draskovics Tibor pénzügyminiszter még két nappal a csatlakozásunk után 2010-re halasztotta az euró bevezetésének céldátumát (ekkor még szintén viszonylagos egyetértésben a piaccal és a jegybankelnökkel). Az ellenzék már ekkor is keményen támadta a kormányt. Néhány hónappal később azonban már egyre több szkeptikus véleményt lehetett hallani 2010-zel kapcsolatban is. Járai Zsigmond pedig egyre inkább a kormány gazdaságpolitikájának legfőbb kritikusává vált, aki az utóbbi időben már az euróbevezetés legpesszimistább előrejelzéseit adja.

 

2004-től egyre erősödtek az Unió kritikái a magyar költségvetés állapotával kapcsolatban: Magyarország és további öt új tagország (Ciprus, Csehország, Lengyelország, Málta és Szlovákia) ellen 2004 júniusában úgynevezett túlzott deficit eljárás indult, mert a költségvetési hiányuk meghaladta a 3 százalékos maximumot. 2005 márciusában az Európai bizottság figyelmeztette Magyarországot, de elfogadta a konvergenciaprogramot. A frontális összeütközés az Unió pénzügyminisztere és a magyar kormány között 2005 novemberében következett be, amikor az Unió nemcsak figyelmeztetett, de vissza is küldte Magyarországnak a konvergencia-programot, megfenyegetve hazánkat a fejlesztési alapok megvonásával is. A kormányfő válasza a nemzeti érdekvédelem retorikáján alapuló viszonttámadás volt: Gyurcsány alaptalannak és igazságtalannak nevezte az aggodalmakat, visszautasította az Európai Bizottság követelését és kijelentette: a kormány nem hajlandó megfékezni az infrastrukturális befektetéseket vagy a szociális kedvezményeket. Ekkor tette fel az elhíresült kérdését: „A magyarok életszínvonala az európai átlagnál sokkal alacsonyabb. Mi a fenét akar tőlünk Európa?”. A novemberben benyújtott újabb konvergenciaprogramot az Unió januárban szintén visszaküldte, és bírálatot kapott a konvergenciaprogram „tálalása”, azaz a kreatív könyvelés (pl. az „autópályatrükk”) és a nem kellően konkrét intézkedések miatt. Az Unió irányából érkező kritikákat a kormány és a pénzügyminisztérium mindig igyekezett sikerként tálalni. Ennek jellemző példája, amikor a 2005 novemberiében, a program „visszadobása” után Gyurcsány úgy nyilatkozott: a miniszterek tanácsa pozitív döntést hozott, hiszen a költségvetés tervezettnél nagyobb hiánya miatt velünk szemben nem szabtak ki semmiféle szankciót.

 

A kormány kommunikációjában az uniós elutasítással összhangban, 2004 őszétől az euróbevezetés időpontjának lebegtetése vált jellemzővé. Az MSZP politikusai többször is feltették a kérdést: érdemes-e erőltetni a 2010-es dátumot annak gazdasági-társadalmi kényszereivel együtt. A választások hajrájában azonban már a kormányoldal többnyire ragaszkodott a céldátumhoz. A választások elôtt a kormánynak azért kellett minden fórumon a 2010-es euróbevezetési dátumot kommunikálnia, mert különben napvilágra kerülhetett volna az államháztartás valódi helyzete. nem véletlen, hogy a hiányra vonatkozó adatokat éppen ezért csak az első forduló után hozták nyilvánosságra. Gyurcsány Ferenc ugyanakkor a piac felé jelezte a késleltetés szándékát: a Világgazdaságnak nyilatkozva márciusban kijelentette: meg kell kérdezni az emberek véleményét, hogy akarják-e az euró bevezetését vagy nem, Veres János pedig ezzel összhangban egy ízben megfontolandónak nevezte, hogy a magyar gazdaság ne 2010 január, hanem július elsejétől álljon át az euróra. A választások óta a legtöbbször a 2010-es dátum került elő, de a kormányzati következetlenségre jellemző, hogy Gyurcsány Ferenc nyilatkozataiban 2011, 2012 és egyszer a Corvinus Egyetemen 2014- is megjelent már (ez utóbbit később elszólásnak nevezte).

 

mint a nyugat-európai életszínvonal és a megingathatatlanul stabil gazdaság szimbóluma jelenik meg. Az euróövezeti csatlakozással kapcsolatos politikai vita hazánkban (sok európai országgal ellentétben) ideológia-szimbolikus felhangoktól mentesen, kizárólag pragmatikus síkon zajlik. A más országokban gyakran előkerülő érzelmi ellenérv (a fizetőeszköz mint „nemzeti szimbólum”) a politikailag számottevő pártok érvelésében nem jelenik meg.

 

Az euró bevezetése körüli látszólagos konszenzus ellenére körvonalazható a parlamenti pártok eltérő pozíciója. A fő vitakérdések a „Mikor?”:, azaz melyik évben csatlakozunk az eurozónához és a „Milyen áron?”, tehát milyen gazdasági áldozatot érdemes vállalnunk a mielőbbi bevezetés érdekében. A 2006-os választási kampányban bár minden párt leginkább a 2010-es bevezetés mellett érvelt, ez mégis vitákra adott lehetőséget. Az MSZP gyakorlatilag a kormány álláspontját képviselte (erről ld. bővebben az „Elhúzódó vesszőfutás” című keretes írást): a kampányban a 2010-es euróbevezetés tarthatóságát bizonygatta – olykor lebegtetve a késleltetés lehetőségét és egyedüliként hangsúlyozva, hogy a túl gyors csatlakozás társadalmi áldozatokkal is jár. A Fidesz megkérdőjelezte a céldátum teljesítésének realitását a kormány gazdaságpolitikájával – a saját maga által javasolt (kiadásnövelésen és bevételcsökkentésen alapuló) módszerrel azonban elérhetőnek tartotta azt. Sőt, Matolcsy György (akit Orbán mint a Fidesz-programban szereplő 2010-es céldátum fő szorgalmazóját nevezett meg) egy ízben a 2009-es csatlakozást sem zárta ki. A Fidesz kommunikációjában főszerepet játszott az uniós és elemzői bírálatok felidézése is a magyar állam túlköltekezésével kapcsolatban. Az SZDSZ a kampányban piacpártiságban igyekezett „előzni” a szocialistákat, és ennek jegyében központi témájává tette az euró mielőbbi bevezetését. Ezen az alapon következetesen, az MSZP-vel is szembemenve elutasította a 2010-es időpont elhalasztására tett javaslatokat. Az MDF szintén az euró 2010-es bevezetését szorgalmazta, az elhalasztást a felelőtlen, osztogató politikával kapcsolva össze, és hangoztatva: a bevezetés csak politikai akarat kérdése.

 

 

Pártprogramok az euró bevezetéséről

MSZP A csatlakozás gazdaságpolitikai programját törvénybe foglaljuk. 2008-ban teljesítjük az európai

monetáris unióhoz történő csatlakozáshoz

szükséges egyensúlyi követelményeket, és ezzel létrejönnek az euró bevezetésének közgazdasági feltételei. A közös európai pénz ugyanis megéri a bevezetéséért tett erőfeszítéseket. Az euró a stabilitás, a védett gazdaság, az európai jólét, a hétköznapi biztonság jelképe.

Fidesz Eurót 2010-ben! Magyarország hosszú távú gazdaság- és társadalompolitikai céljaival összhangban 2010-ben lehetővé tesszük a közös európai fizetőeszköz bevezetését.
MDF Eurót 2010-ben! Az MDF következetesen kiállt és kiáll a 2010-es bevezetési dátum mellett. Az euró mielőbbi bevezetése elengedhetetlen Magyarország számára. (...) Az euró bevezetéséhez nem az osztogató politikán keresztül vezet az út Azok a politikai erők, amelyek a 2010-es dátum tarthatatlanságát sugallják, a rövid távú, önös politikai céljaikat takargatják, és nem az ország jövőjét tartják szem előtt.
SZDSZ Miért kell nekünk az euró?

 

• A magyar és külföldi beruházók

árfolyamkockázat nélkül tervezhessenek,

biztonságosan legyen több munkahely.

• Kihasználhassuk, hogy nyitott ország vagyunk,

Európa közepén minden évben jöjjenek

a turisták, tervezhető legyen a szabadság.

 

2007–2008:

– a jelentős kiigazítások

évei: nagy rendszerek

átalakítása.

• A maastrichti kritériumok

2008-as elérésének

elôkészítése.

• 2009–2010:

előszoba az euró 2010-es

bevezetéséhez.

Választás előtt, választás után

 

Abban, hogy az új szocialista-szabaddemokrata kormány megalakulását követően viszonylag gyorsan előlépett a megszorító csomaggal, jelentős szerepe van a szeptember 1-jei határidőnek, amikor a kormánynak be kell nyújtania módosított konvergencia-programját. Mivel a kétszer visszautasított program és a közös valuta bevezetési dátumának többszöri módosítása már jelentős politikai presztízsveszteséget és gazdasági hitelvesztést eredményezett, a kormány nem kockáztathatja az esetleges újabb visszautasítást, ehhez pedig nemcsak tervezett, de bejelentett intézkedések is kellenek. A kormány a konvergenciaprogram sikerének megteremtése érdekében külső szereplők által is igyekszik hitelesíteni a programot (ezt a célt szolgálja például a konvergenciatanács). A bizalom erősítését szolgálta Veres és Gyurcsány brüsszeli „Canossa-járása” is, amikor a készülő program alapelveit személyesen mutatták be az Unió pénzügyi biztosának. A találkozó egyfajta fordulópontot jelentett: a pénzügyminiszter (két héttel korábbi nyilatkozatának ellentmondva) egyértelművé tette: a kormány nem ragaszkodik a 2010-es dátumhoz. Veres János ugyanakkor azzal tért ki a konkrét csatlakozási időpontra vonatkozó kérdések elől: a szeptemberben benyújtandó konvergencia-program tartalmazza majd a tervezett céldátumot.

 

Mindezek után kisebb meglepetésként hatott, amikor másfél hét múlva a miniszterelnök az MSZP frakcióval közölte: A konvergenciaprogram nem tartalmazza az euró bevezetésének céldátumát”, hozzátéve: „a konvergenciaprogram nem az euróról szól, hanem arról, hogy a közpénzügyek hogyan kerülnek olyan állapotba Magyarországon, hogy be lehessen vezetni az eurót”. A program eredeti célja ugyanis éppen az, hogy a GDP-arányos költségvetési hiányt (mely Magyarországon a legmagasabb az Unión belül, 2006-ban egyes előrejelzések szerint elérheti a 10 százalékot is) a következő években az uniós szabályoknak megfelelően először három százalék alá csökkentse, majd pedig teljesen felszámolja – kifejezetten az euróbevezetés érdekében. A kormányzat kisebb meghökkenést keltő bejelentését két irányból lehet megközelíteni: milyen gazdasági, és milyen politikai előnyökkel (illetve hátulütőkkel) járhat.

 

 

Gazdasági szempontok

 

A gazdasági elemzők és hitelminősítők eltérő véleményeket fogalmaznak meg a lebegtetés „hasznosságáról”: egyik álláspont szerint a kormány csak úgy tudná visszanyerni a hitelességét a piac előtt, ha végre konkrét időponttal állna elő. Mások szerint kifejezetten szerencsés a konkrét dátum nélkülözése (amit a gazdasági szereplők amúgy is kételkedve fogadnának), a cél a hiteles és teljesíthető program. A kormány valószínűleg ez utóbbi álláspontot osztja.

 

A kormány számára előny lehet továbbá, ha nem szorítja magát korlátok közé, inkább megőrzi gazdasági mozgásterét – ellenkező esetben akár politikai öngyilkossággal felérő újabb megszorító csomag bevezetésére is szüksége lehetne a 2010-es választást követő években – amennyiben például a jelenlegi egyensúlyjavító lépések vagy reformok egyensúlyjavító hatása elmaradna a tervezettől (a konkrét dátum megjelölésére egyébként a kormánynak nincs kötelezettsége). A kormánynak pedig, mivel vissza akarja szerezni hitelességét a piac szemében, nincs újabb „dobása”, a következő bejelentett dátumhoz minden áron ragaszkodnia kell. A céldátum bejelentésének halogatása tehát arra utalhat, hogy még a kormányzat sem döntött még az ügyben.

 

Problémát jelenthet azonban, hogy mivel a konvergenciaprogram konkrétumai alapján elvben már meghatározható lenne az az időpont, amikor az euró bevezetésre kerülhet; a kormány a konkrét dátum elhallgatásával olyan, nem kívánt üzenetet is küldhet a piac felé, hogy „maga sem veszi komolyan” a saját programját.

 

> Túlköltekező államok és következmények

Jelenleg a megengedettnél nagyobb arányú deficit miatt öt ország ellen zajlik eljárás az európai Unióban: Németország, Portugália, Ciprus, Olaszország és Egyesült Királyság. A deficiteljárás azonban ritkán von maga után komolyabb szankciókat. A strukturális alapokból való kizárás például kizárólag Portugáliát fenyegette közvetlenül, amikor 2001-ben 4 százalékot is meghaladó államháztartási hiányt produkált; ám végül radikális hiánycsökkentő lépésekkel sikerült elkerülni a büntetést. (Forrás: Napi Gazdaság, 2006. augusztus 7.). Hasonló lépéseket Almunia pénzügyi biztos legutóbbi nyilatkozata az Unió nem tervez foganatosítani hazánkkal szemben.

 

A büntetés tehát nem jellemző az Unión belül, de a közösségnek sok problémát okoz az ismétlődően túlköltekező országok (pl. portugál, görög) kevéssé kiszámítható gazdaságpolitikája. Ezen példákból okulva az Unió az utóbbi időben inkább a belépési feltételek kíméletlen, korábbinál sokkal szigorúbb betartatására törekszik. Nagy feltűnést keltett például, hogy Litvánia euróövezeti csatlakozása azért hiúsult meg, mert az infláció három század százalékkal maradt el (2,6 helyett, 2,63 volt a pénzromlás üteme), a lépést pedig az Európai Központi Bank képviselője precedensértékűnek nevezte. Az Unió ennek alapján a jövőben várhatóan nem lesz olyan elnéző, mint volt annak idején más országokkal (pl. Olaszországgal, Görögországgal, vagy Belgiummal.

Az utóbbi időszakban számos olyan kommentár látott napvilágot, mely szerint az Unió jelenleg a Közép-Kelet európai országok (Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Magyarország) euróövezeti csatlakozásában lát kiemelt kockázatot politikai és/vagy gazdasági okokból kifolyólag. Az érezhető bizalmatlanság csökkentése érdekében a szlovák pénzügyminiszter a napokban nagy nemzetközi visszhangot keltő kijelentést tett: amennyiben Szlovákia nem csatlakozik 2009-ben az eurózónához, lemond miniszteri posztjáról.

 

 

 

 

 

Politikai vonatkozások

 

A Fidesz stratégiája jelen helyzetben, hogy kizárólag belpolitikai porondon értelmezze az euróövezethez való csatlakozás ügyét. A párt tartja magát a kampányban követett irányvonalhoz, és gazdaságilag inkoherens, népszerű üzeneteket küld a választók felé. A párt ragaszkodik a 2010-es euróövezeti csatlakozáshoz – mivel az az emberek jólétének növekedéséhez vezet –, azonban elutasítja a megszorításokat. A párt kommunikációjában a konvergenciaprogram az „új megszorítócsomag” – ami helyett a párt adócsökkentést javasol.

 

A kormány ezzel szemben próbálja „kint tartani” a konvergenciaprogramot és az euróbevezetés ügyét a határokon kívül, igyekszik annak jelentőségét csökkenti, és a közvélemény érdeklődését elfordítani tőle. A konkrét dátum elhallgatásának így egyfajta defenzív politikai lépésként tekinthető, hátterében az állhat, hogy nem akarják helyzetbe hozni az ellenzéket. Azzal, hogy nem beszélnek a konvergenciaprogram részleteiről, így az euróbevezetésrôl sem, egyelőre az újabb megszorításokról sem alakulhat ki valódi vita. Orbán Viktor megállapítása, miszerint a konvergenciaprogram valójában egy újabb, megszorító csomag lesz, a kormányoldal számára kellemetlen vitákat eredményezhet – a kormány pedig elkerülheti ezt a vitát az időpont lebegtetésével. Gyurcsány azonban maga is a Fidesz helyzetértékelését erősíti: kijelentése, miszerint „a konvergenciaprogram baloldali karakterű lesz” – éppen azt a Fidesz számára kedvező képzetet kelti, hogy a konvergenciaprogram egy újabb csomag. A kormányfő valószínűleg inkább úgy olthatná ki a konvergenciaprogram iránt a Fidesz által feléleszteni próbált érdeklődést, ha kijelentené: a program csak a már bejelentett intézkedéseket tartalmazza.

 

A kormányoldal az önkormányzati választások előtt azért is félhet az

> MDF: közeledés, SZDSZ: távolodás

A kis pártok közül csak az MDF próbálja a jelenlegi helyzetet maga javára fordítani. A párt a programban is rögzített alapelvek mentén kommunikál: politikai összefogásra szólít fel és a megbízható gazdaságpolitikához szükséges konkrét céldátum meghatározását indítványozza. Az SZDSZ ezzel szemben nem jelenik meg a vitában – ezzel újabb, korábban programja egyik központi elemét képező és beígért témáját hagyva el. A párt politikusai gyakorlatilag nem nyilatkoznak az euró bevezetés kívánatos dátumáról. Az egyetlen nagyobb visszhangot kapott liberális kommentár (mely a hiteles konvergenciaprogram szükségességét hangsúlyozta) is a „határon túlról”, az Szent-Iványi István EP-képviselőtől származott.

 

euróbevezetés elhalasztásának bejelentésétől, mivel a hazai közvéleményben azt felfokozott várakozás kíséri. Jelen helyzetben a későbbi dátum bejelentése további kockázatot hordoz: a Fidesz az időpont kitolását azonnal beillesztheti a „választások előtt hazudott a kormány” kommunikációs sémába, szembesítve a miniszterelnököt korábbi, 2010-re vonatkozó ígéreteivel.

 

A céldátum lebegtetése ugyanakkor szintén nem veszélytelen politikai szempontból: tovább erősíti a választókban a bizonytalan kormányról kialakult képet egy olyan időpontban, amikor a kormány hosszú távú tervei körül egyébként is túl sok a kérdőjel.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695