Sűrű köd az euró körül

2006-08-21

A publicisták egyöntetűen elmarasztalják a kormányt amiatt, hogy a konvergenciaprogram nem tartalmazza az euróbevezetés céldátumát. Más kérdésekben sem különböznek radikálisan az álláspontok: az újságírók szerint a kormány gazdaságpolitikája és a választási kampány kényszerítő ereje az oka annak, hogy meghatározatlan ideig a forint marad a magyarországi fizetőeszköz.

A 2006-os választások előtt a pártok szorgalmazták a 2010-es céldátum tartását, az új kormány megalakulása után sűrösödni látszott a köd az új fizetőeszköz bevezetése körül. A céldátum kérdése az Európai Bizottságnak szeptember elsejéig benyújtandó konvergenciaprogrammal kapcsolatban került kereszttűzbe. A program célja, hogy ismertesse és elfogadtassa az Unióval azt a tervet, amelynek végrehajtásával lehetőség nyílik az eurózónához való csatlakozásra. Ehhez azonban teljesíteni kell a maastrichti kritériumokat (max. 3%-os költségvetési deficit, max. 60%-os államadósság a GDP-hez képest, árstabilitás, kamatkonvergencia, árfolyam-stabilitás).

 

Publicisztikák

Lovas István: Mi lesz szeptember 1. után? (Magyar Nemzet, július 31.)

Dombos Pál: Hátrább az euróval! (Népszava, augusztus 3.)

Nánási Tamás: Hazárdjáték (Magyar Nemzet, augusztus 5.)

Török Zoltán: Elszakadt a cérna (Magyar Hírlap, augusztus 10.)

Szajlai Csaba: Viszlát, euró! (Magyar Nemzet, augusztus 16.)

Gazda Albert: Az SZDSZ melegségre vágyik (Index, augusztus 17.)

Magyar Hírlap: Lecke Brüsszelnek (augusztus 18.)

Gavra Gábor: Bénasági Fogadalom (Hírszerző, augusztus 21.)

 

Kisebb megütközést keltett, hogy

Gyurcsány Ferenc

miniszterelnök augusztus 4-én kijelentette, hogy a konvergenciaprogram nem tartalmazza majd az euró bevezetésének céldátumát, így bizonytalanná vált az eurózonához való csatlakozás időpontja. A Fidesz részéről Varga Mihály kijelentette, hogy a programtervezet rossz irányt határoz meg Magyarország számára, mert nem a felzárkózást, hanem további lemaradást erősíti. Az MDF frakcióvezetője, Herényi Károly szerint az SZDSZ-nek ki kellene lépnie a kormányból, hiszen a liberális párt koalíciós feltételként szabta meg az uniós valuta 2010-es bevezetését. Horn Gábor SZDSZ-ügyvivő augusztus 18-án cáfolta a sajtóban megjelent híreszteléseket, és elmondta: a kormányfőtől kapott tájékoztatás alapján az SZDSZ nem tekinti véglegesnek a kiszivárgott programtervet, így továbbra is lehetőség van a költségvetés 2008-as rendbehozatalára. A kormányzati kommunikáció ugyanakkor az euró ügyében eddig sem volt egységes: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is beszélt már 2011-es és 2012-es időpontról.

Publicisztikák a kovergenciaprogramról I.

 

 

Lovas István: Mi lesz szeptember 1. után? (Magyar Nemzet, július 31.)

 

Gyurcsány Ferenc és Joaquín Almunia tárgyalásáról nem lehet biztosat tudni, de Almunia biztosan tisztában van azzal, hogy súlyos a gazdasági válság, és a kormány intézkedései használhatatlanok. Az ellenzék dolga lenne, hogy ne hagyja magát a kormány által befeketíteni Brüsszelben, és elmondja: a Gyurcsány-kabinet populista intézkedései hozták nehéz helyzetbe az országot.

 

 

(…) Almunia azt is pontosan tudta, hogy a magyar deficit több mint háromszor lépi túl a maastrichti kritériumot. De azt is, hogy a helyzet orvoslására kiötlött Gyurcsány-féle megszorító intézkedéseket tartalmazó csomag használhatatlan.

 

(…) A fal akkor szép, ha minél több borsót hánynak rá alapon ezért az ellenzéknek ez a tanács adható: módszeresen, szisztematikusan, állhatatosan és nagy intenzitással értesse meg az unióval, mindeddig sokkal inkább a Gyurcsány-kormány tett populista kijelentéseket és játszotta ki Brüsszelt a magyar választók ellen, míg ő, az ellenzék, kifejezetten azt szeretné, ha a magyar gazdaság hosszú távú érdekében az unió a legszigorúbb intézkedéseket hozná azok ellen, akik osztogatása és mértéktelen lopása, valamint kiszolgáló klientúrájának ultragazdaggá tétele juttatta el a magyar gazdaságot a 2002-es állapotától idáig.

 

(…) A magyar ellenzék vezetőjének pedig az Európai Bizottság elnökével és az unió más, meghatározó politikusaival munkába lépésüket követő napokban találkoznia kellene, és elmondania: nemcsak az unió hosszú távú érdeke a szabályokat súlyosan megszegők példás megbüntetése, de az is, hogy a jövőben a magyar kormánynak átutalandó pénzeket még a szokásosnál is jóval nagyobb figyelemmel ellenőrizze. Mindebből természetesen nem lesz semmi. De legalább akkor, ha ez a feltételezett forgatókönyv bekövetkezik, senki nem hangoztathatja tudatlanságából fakadó ártatlanságát.

 

Dombos Pál: Hátrább az euróval! (Népszava, augusztus 3.)

 

Ha minden más szempontot alárendel a kormány az euró korai bevezetésének, akkor a társadalom rosszabbul jár. A keynesiánus álláspont szerint érdemesebb lenne egy reális, mondjuk 2014-es céldátum megjelölése.

 

(…) A jelenség lényege: a teljes gazdaságpolitika alárendelése egy euró bevezetési céldátumnak. A most érvényes céldátum 2010, és Gyurcsány Ferenc e dátumhoz, a múlt őszi néhány hetes habozásától eltekintve, formálisan ragaszkodni látszott. Gyakorlatilag azonban a választás előtti időszakban a gazdaságpolitikát mégsem rendelte szigorúan alá e célnak. Az a tény, hogy a kormányfő kinevezett egy Konvergencia Tanácsot, azt bizonyítja, hogy ő még ma is nyitott a logikus, megfontolt érvelésre.

 

(…) A neoliberális és monetarista szakemberek hangorkánja persze teli torokból fenyeget a "befektetők" elfordulásával, ám ez tömény félrevezetés. A termelő tőke számára a valutanem kérdése nem jelentős, őket fontosabb szempontok érdeklik. Például a munkaerő minősége és ára, az állami kedvezmény- és adópolitika.

 

(…) A gyors, 2010-es eurót célzó "csomag" viszont idén 350 milliárdot, a következő két évben pedig egyenként 1000-1000 milliárdot vesz ki a zsebünkből, vagyis összesen 2350 milliárd "kiadást" jelent a társadalomnak, mindössze körülbelül két év és (idén augusztus 1-től számítva) öt hó alatt. Ez már önmagában is több a 2240 milliárd "bevételnél", vagyis a "csomag" úgyszólván már 2008. végéig sem "éri meg" a társadalom számára.

 

(…) Akkor még két évet kellene ilyen 3 százalékos hiány melletti állapotban eltölteni 2013 végéig ahhoz, hogy azután az euró nagy kegye engedélyezhető legyen számunkra. Vagyis ez legkorábban 2014. január 1-i eurót jelentene. Ennél korábbi euró "túl drága" lenne számunkra, akkor már "olcsóbb" lenne kockáztatni a jelzett támogatást. Egyébként a gazdasági megfigyelők többsége is hasonló euró bevezetési időpontot tart reálisnak. Ésszerű lenne most kihasználni az alkalmat és egy új, harmonikusabb, reális céldátumot, például 2014-et benyújtani. Az egész magyar társadalom úgy érezné, hogy ez jobban "megéri".

 

Nánási Tamás: Hazárdjáték (Magyar Nemzet, augusztus 5.)

 

Azzal, hogy a konvergenciaprogram nem tartalmaz euró-bevezetési céldátumot, Gyurcsány Ferenc ismét rontott az ország hitelén. Tette ezt mindazért, hogy megnövelje a szocialista pártban a frakciófegyelmet. „A közvélemény azon része, amelyik értőn figyeli a híreket, már régen kikövetkeztette, hogy a kormány abban sem hisz, amit saját maga hirdet.”

 

(…) Ugyanakkor a tűzoltásra a miniszterelnök tegnap olyan módszert választott, amivel ismét nagy kárt okozott az országnak. Különös az a döntés, hogy szeptemberben olyan konvergenciaprogrammal kínáljuk meg az Európai Uniót, amelyből egyszerűen kihagyjuk az euró magyarországi bevezetésének dátumát. Tesszük ezt akkor, amikor Brüsszel már háromszor intett meg minket amiatt, mert megalapozatlannak találta a kormány uniós valutával kapcsolatos elképzeléseit.

 

(…) Gyurcsány Ferenc tegnap kiállt a frakcióegyeztetés után a sajtó képviselői elé, világgá kürtölte a tervezett lépést, és azonnal elindította a lejtőn a magyar valutát, feljebb emelte a büdzsé kiadásait, tovább nehezítette mindnyájunk életét. Fél perc alatt rontott az ország helyzetén, csupán azért, hogy a szocialista pártban megerősítse a fegyelmet és a saját helyzetét. Ez nem más, mint hazárdjáték a hatalomért, aminek minden magyar polgár áldozatul esik.

 

(…) De annak, aki mindmáig azzal hitegette az embereket, hogy 2010-ben már az uniós valutában kapják a fizetésüket, nehéz kimondani, hogy ez valójában három, négy vagy még több esztendővel később lesz. Pedig nem lenne különösebb következménye ennek, mert a közvélemény azon része, amelyik értőn figyeli a híreket, már régen kikövetkeztette, hogy a kormány abban sem hisz, amit saját maga hirdet.

 

Török Zoltán: Elszakadt a cérna (Magyar Hírlap, augusztus 10.)

 

Az Európai Unió előzmények nélkül lépett fel a konvergenciaprogramok irracionalitása ellen. Amíg ez nem történt meg, a magyar kormányok folytathatták a gátlástalan ámítás politikáját. Az új program csak 2007-2008-ról adhat reális képet, ami még mindig jobb, mint eddig bármikor, de ezt a tervet már kötelező lenne teljesíteni.

 

(...) Magyarország csak nem konvergált, a gazdasági mutatók csak nem közeledtek az Európai Unió által elvártakhoz. Sőt mintha inkább távolodtunk volna… Ennek azonban hosszú éveken keresztül elmaradtak a következményei. Az EU hümmögött ugyan, hogy túl nagy a vállalás, szépek az ígéretek, nem biztos, hogy minden úgy lesz, ahogy a magyar kollégák ígérik. De a hümmögésnél nem jutott tovább. Imigyen a mindenkori magyar kormányok folytatták a gátlástalan ámítás (és önámítás) politikáját.

 

(…) Felállt az új kormány, a miniszterelnök bejelentette a megszorító intézkedéseket. Ez rövid távon egészen biztosan orvosolja a leginkább szemet szúró problémát, a rendkívül magas államháztartási hiányt. Az adóemelések révén több pénzt kasszíroz be az állam (már az utolsó idei hónapokban is, jövőre pedig még inkább), és igyekszik kevesebbet költeni (ebben azonban nem mutatkozik nagyon tehetségesnek). A kettő egyenlege az államháztartási hiány csökkenése lesz – kétségtelenül.

 

(…) 2009-ben tehát még tovább kellene csökkennie a hiánynak. 2010-ben pedig még tovább. Csakhogy a megszorító tervekből már semmi nem következik 2009-re, pláne nem 2010-re. Tehát minden, amit a konvergenciaprogramban 2009–2010-ről olvasunk majd, konkrétumok hiányában merő kormányzati képzelődés marad.

 

(…) Csak akkor lehet értelmes középtávú terveket adni, ha a következő egy-két évben sikerül teljesíteni a bevállalt makropályát. Addig pedig azt elvárni, hogy Magyarország hiteles konvergenciaprogramot képes letenni az asztalra, olyan, mint fából vaskarikát készíteni. Eddig még csak a mesebeli kovácsnak sikerült ez a produkció…

 

Publicisztikák a kovergenciaprogramról II.

 

Szajlai Csaba: Viszlát, euró! (Magyar Nemzet, augusztus 16.)

 

Rég nem kérdés, hogy legyen-e euró, hiszen ez lenne az egyetlen kézzelfogható haszna az ország uniós csatlakozásának. „Csak a bizonytalanság a biztos az euró magyarországi átvételével kapcsolatban. Mert hiába indít a miniszterelnök ötpárti hadjáratot a konvergenciaprogramról, ha a kormány nem eltökélt a közös uniós valuta bevezetésének ügyében.”

 

(…) Pedig – gyakorlatilag és elméletileg – a magyar euró lenne az egyetlen kézzelfogható gazdasági haszna európai uniós csatlakozásunknak. Ha már a pénz nem úgy csordogál a brüsszeli közös kasszából, mint azt korábban reméltük.

 

(…) Rég nem kérdés, legyen-e magyar euró. Ráadásul a mi helyzetünk különleges. Részint azért, mert hazánk nyitott gazdaságú ország – az itthon megtermelt javak jelentős része kivitelre megy. Másrészt azt, hogy bevezetjük az eurót, a kormány vállalta, amikor aláírta az uniós csatlakozásról szóló szerződést. Harmadrészt van egy sajátos gondunk: a devizahitelek. Nemcsak a lakosság, de a hazai cégek jelentős része is euróalapú kölcsönben adósodott el, és pengeti vissza havi törlesztőrészletét. Utóbbiak sokáig abban bíztak, hogy néhány éven belül hazánk is tagja lesz az euróövezetnek, s így nem kell aggódni azért, mi lesz a forint árfolyamával.

 

(…) A legnagyobb problémát persze az jelenti, hogy hazánk egy saját maga által vállalt célt nem tud teljesíteni, ami bizony nagy pech a világ szemében. Hiszen elveszik az ország hitelessége, egy hiteltelen állam pedig nem fejlődőképes, egy idő után pedig csak magas kamatok mellett kaphat kölcsönt. Eközben az államadósság finanszírozása a leminősítések következtében megdrágulhat.

 

Gazda Albert: Az SZDSZ melegségre vágyik (Index, augusztus 17.)

Ha az SZDSZ prominensei hangoztatnak valamit, amiből elmondásuk szerint nem fognak engedni, az nem koalíciós szakítópróba, hanem tárgyalási alap. Így van ez a konvergenciaprogram esetében is, amiből kimaradt az euró bevezetésének céldátuma. Evidens volt, hogy a kispárt rá fog bólintani a programtervre, a kérdés csak az, hogy mit szól majd ehhez az Európai Bizottság.

 

(…) Az elmúlt napokban az SZDSZ kétségkívül igyekezett hangoztatni úton-útfélen, hogy nem konvergenciaprogram a konvergenciaprogram, ha hiányzik belőle az euró bevezetésének 2010-es céldátuma. Miután azonban a miniszterelnök meglátogatta a kisebbik balpárt frakcióját, már kevésbé hangosan hangsúlyozzák ezt.

 

(…) A szociknak ugyanis minden körülmények közt szükségük van az SZDSZ-re. Fordítva dettó. Szemléletesen látszott ez a 2002-es és a 2006-os országgyűlési méredzkedésekkor, amikor annak köszönhetően jöhetett váltás előbb, s maradhatott hatalomban az aktuális kormány utóbb, mert a szabad demokraták nem buktak fel a választási küszöbben. Egyfelől az MSZP egyedül aligha lett volna elég mindkétszer – másfelől úgy néz ki, az SZDSZ-nek megvan az a stabil, öt százalék fölötti bázisa, amely révén képviselői hosszú távon is belakhatják a Parlament zugait.

 

(…) Az SZDSZ csodás érdekérvényesítő képességét – avagy zsarolási potenciálját - megéneklő megközelítések legendák. Az MSZP nagy, az SZDSZ kicsi. Ezért az MSZP többször, az SZDSZ kevesebbszer veri keresztül, amit akar. Matematika.

 

(…) Szóval: konvergenciaprogram az elszánt és egyetértő újságcikkekkel szinkronban lesz, és idejében el fogják fogadni őt. A kormánypártok támogatásával, az ellenzék ellenkezése mellett. Nem az a kérdés, hogy az SZDSZ bólint-e a benne foglaltakra. Hanem az, hogy az Európai Bizottságnak is tetszik-e majd a tartalma. Ám ez már egy másik történet.

 

Magyar Hírlap: Lecke Brüsszelnek (Magyar Hírlap, augusztus 18.)

„A program nem túl meggyőző”, nincs benne euró-bevezetési céldátum, és csak 2009-ig ad viszonylag pontos képet. Választási években ráadásul el szokott szállni a költségvetés, és hiába olvassuk, hogy szükség van kiadáscsökkentő intézkedésekre, ha nem tudjuk, pontosan mik lennének azok.

 

(…) Pedig – ezt szögezzük le – egyetlen ország sem tud úgy konvergenciaprogramot írni, mint mi. És nincs ebben semmi árvalányhajas túlzás, egyszerűen gyakorlat kérdése ez: senki másnak nem kellett ennyit írnia. Az biztos, hogy most is alaposan feladtuk a leckét Brüsszelnek (nem lennénk a helyükben), hiszen nem jöhetnek majd azzal az érvvel, hogy Magyarország nem képes a vállalt időpontra teljesíteni az euróbevezetéshez szükséges feltételeket. Vállalt időpont ugyanis nincs.

 

(…) A legkorábbi új dátum tehát 2010. Szép kerek szám. Csak eszünkbe jut, hogy Gyurcsány Ferenc az idei deficit magyarázatánál többször is említette, hogy választási években el szokott szállni a költségvetés.

 

(…) Az egyik megoldás, hogy 2010-ben elmarad a voksolás, de eme szál felgöngyölítését meghagynánk a Kuruc.infónak, mi inkább arra gondolunk, hogy nem lesz itt euró 2013-ban. Már csak azért sem, mert a konvergenciaprogramban az olyan biztató ígéretek mellett, mint a további elbocsátások a központi közigazgatásban, szerepel a vizitdíj meg a közigazgatási reform is miközben utóbbiról már tudjuk, hogy súlyos sebet kapott, és a vizitdíj bevezetésének oddsainál is elbizonytalanodni látszanak a londoni fogadóirodák.

 

Gavra Gábor: Bénasági Fogadalom (Hírszerző, augusztus 21.)

A miniszterelnök nem képes az ország szemébe mondani azt a nyilvánvaló tényt, hogy 2009-ig nem jön rendbe az államháztartás, és a következő tíz évben nem lesz magyar euró. A konvergenciaprogram körüli kormányzati ködösítés gondolkodásra késztetheti az MSZP és az SZDSZ szavazóit, hogy miért adták a jelenlegi kormánypártokra voksaikat.

 

(…) A Miniszterelnök és Környezete helyzetét komolyan nehezíthette, hogy ha a Brüsszelbe a távoli szeptember elsején postázandó dokumentum megfelel a Becsszóra Hiteles Adatokra Épülő, Egyben Anyánk Életére Teljesíthető Konvergencia-programmal szemben támasztott kívánalmaknak, az mintegy automatikusan maga után vonja a magyar államháztartás helyzetével, az államadósság mértékével, valamint a költségvetési egyensúly helyreállításának várható időpontjával kapcsolatos eddigi vetítések, ködösítések és nettó hazugságok lelepleződését.

 

(…) A Miniszterelnök Környezete, amelyben eddig egy fekete lyukhoz hasonlóan vesztek el az információk mindenről, ami a konvergencia-programmal kapcsolatos, most megnyílt résnyire a fürkésző szemek előtt: kapott a nép egy piszkozatot, merengjen el rajta, aztán ha tartalmában, vagy a nyilvánosságra kerülés módja miatt mégis kínos pillanatok következnének, a Miniszterelnök és Környezete még mindig széttárhatja a karját: nekik ugyan nincs közük ehhez az egészhez; sokkal inkább az amúgy is eredendően gonosz jegybanki vezetésnek, esetleg egy minisztériumi portásnak – a 30 oldalas dokumentum különben is gondolatkísérlet csupán; szeptemberre minden sokkal, de sokkal jobbra fordul.

 

(…) És ezzel eljutottunk a konvergencia-ügyi kiszivárogtatásból adódó legfőbb kérdéshez: vajon mit kezdjünk azzal a miniszterelnökkel, aki csak saját pénzügyminisztériuma, koalíciós partnere, az Országgyűlés illetékes bizottságai előtt titkolózik hónapok óta konvergencia-ügyben; de egy taktikailag megfelelőnek látszó pillanatban – nyilván nem az ő jóváhagyása nélkül – környezetének tagjai bármikor képesek a programtervezet valamelyik verzióját ország-világ elé tárni?

 

(…) És azzal a miniszterelnökkel mit kezdjünk, aki hónapok óta képtelen egyenesen a szemünkbe mondani az általa (e dokumentumból kitetszően) nyilvánvalóan tudott igazságot, mely szerint 2009 végéig nem-lesz-egyensúlyban az államháztartás, a következő 10 évben pedig nem-lesz-ma-gyar-e-u-ró?

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695