Politikai vihar a vihar után

2006-08-23

Megoszlanak a vélemények az újságírók között az augusztus 20-i tragédiáról. Jobboldalról egyértelműen a város- és országvezetést teszik felelőssé a történtek miatt. Baloldali publicisták szerint kevésbé egyértelmű a helyzet. Abban is megosztottak a véleményformálók, hogy érdemes-e, és ha igen, milyen mértékben érdemes politikai síkra terelni a történteket. A katasztrófa utóéletével kapcsolatban a legtöbb újságíró úgy látja, hogy a Szilvásy György vezette vizsgálat csak a felelősség elhárítását szolgálta.

Tragédiába torkollott az augusztus 20-i tűzijáték. A rendőrség becslése szerint 1-1,5 millió ember ment ki a Dunapartra, hogy élőben láthassa a pirotechnikai showműsort. A tűzijáték kezdése után néhány perccel hatalmas vihar tört ki, tömegek menekültek biztonságosabbnak tűnő helyekre. A vihar négy ember halálát okozta, köztük egy tizenkét éves kislányét. Egy férfi eltűnt, és több mint ötszázan sérültek meg, ebből hetven ember állapota súlyos. A legkomolyabb károkat a kidőlt fák és letört faágak, illetve a háztetők megrongálódása okozták.

 

Demszky Gábor főpolgármester még 20-án éjjel összehívta a fővárosi védelmi bizottság ülését, amelynek feladata a viharkárok enyhítésének koordinálása lesz. A tragédiát követően felmerült a felelősség kérdése. Demszky Gábor ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy betartották a vonatkozó törvényeket, de a városvezetés csak hivatalos riasztás esetén állíthatja le a tűzijátékot, ilyen riasztást pedig nem kaptak.

 

Szilvásy György kancelláriaminiszter sajtótájékoztatóján megnevezte azokat, akik leállíthatták volna az eseményt: Bodor Tibor, a Miniszterelnöki Hivatal egyik főosztályvezetője, Demszky Gábor, mint a budapesti védelmi bizottság elnöke, Tóth Miklós, a MEH szakállamtitkára és Gál J. Zoltán, a MEH államtitkára. Időközben kiderült, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) fél nyolckor úgynevezett piros színű riasztást küldött a katasztrófavédelemnek, az üzenetet csak a vihar után olvasták ott el; még nem tudni, ezért ki a felelős.

Publicisztikák

GG: Életveszélyes centralizáció (Index, augusztus 22.)

Magyar Hírlap: Kérdések, tragédia után (augusztus 22.)

Torkos Matild: Ítéletidő (Magyar Nemzet, augusztus 22.)

Andrassew Iván: Istencsapás? (Népszava, augusztus 22.)

Bacher Iván: Ünnepölés (Népszabadság, augusztus 22.)

Féderer Ágnes : Ködösítés (Népszabadság, augusztus 22.)

Kozma Géza: Másfél millió bolond városa – Budapest (Vg.hu, augusztus 22.)

Virág Tamás: Vasárnap esti horror: ráverték a kicsikre (Hírszerző, augusztus 23.)

Tamás Ervin: A tragédia utóélete (Népszabadság, augusztus 23.)

Sebes György: Csendet! (Népszava, augusztus 23.)

Magyar Hírlap: A Második katasztrófa (augusztus 23.)

Kulcsár Anna: A tragédia még a kisebbik rossz (Magyar Nemzet, augusztus 23.)

 

Az augusztus 20-án történtek politikai vitát gerjesztettek. Lázár János, a Fidesz védelmi kabintejének vezetője azonnali, független vizsgálat megkezdését követelte a kormánytól. Másnap Navracsics Tibor frakcióvezető kijelentette, hogy felelősség terheli Szilvásy György kancelláriaminisztert és Demszky Gábort is, egyben Szilvásy leváltására szólította fel a miniszterelnököt. Tarlós István Fidesz által támogatott főpolgármester-jelölt furcsának nevezte, hogy Demszky egy éve értesíteni tudta a lakosságot a tornádóveszélyről, és akkor „nem történt semmi”, most pedig mindenki hallgatott, ugyanakkor meg is védte ellenfelét. Az MSZP részéről Ujhelyi István államtitkár kifejtette, hogy az idő hiánya miatt nem lehetett volna semmit tenni a katasztrófa ellen. Az SZDSZ Ügyvivői Testülete elítélte a „katasztrófával kampányoló” konzervatívokat, és felszólította a pártokat, hogy a vizsgálatok lezártáig tartózkodjanak a kizárólag politikai célokat szolgáló nyilatkozatoktól.

 

Augusztus 22-én lezárult a Szilvásy György vezette vizsgálat, amely megállapította a katasztrófavédelem ügyeletesének, Bodor Tibor MEH-osztályvezetőnek, a katasztrófavédelem ügyeletesének és az OMSZ felelősségét.

 

Publicisztikák a vizsgálat előtt

 

Torkos Matild: Ítéletidő (Magyar Nemzet, augusztus 22.)

„Az augusztus 20-án este a magyar fővárosra rátört ítéletidő a bőrünkön érezhető, szemmel látható ítéletet is mondott a hatalmukkal visszaélő, felelőtlen, dilettáns és pökhendi ország- és városvezetők fölött.”

 

(…) Csakhogy vannak olyan hatóságok és intézmények, amelyeket az adófizető polgárok pénzéből éppen azért hoztunk létre és működtetünk, hogy a természetikatasztrófa-veszélyekről időben értesüljünk. Ilyen többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat, amelynek műszerei és kommunikációs eszközei előre jelzik az időjárás változását. A természeti katasztrófák idején a lakosság oltalmazásáról a polgári védelemről szóló törvény rendelkezik. Eszerint Budapesten természetikatasztrófa-veszély esetén a főpolgármester kötelessége megszervezni és irányítani polgári védelmi feladatokat, a belügyminiszter intézkedése útján, vagy halasztást nem tűrő esetben annak utólagos tájékoztatásával.

 

(…) Demszky Gábor ezt pontosan tudja, hiszen azért rohant be Budakesziről a városházára, és azért hívta össze a védelmi bizottságot, hogy elterelje, elmaszatolja a saját felelősségét. Vagyis, ha a főpolgármester valóban a felelőst keresi, vegye elő a nyeles tükrét a farzsebéből, nézzen bele, és máris megtalálta. Ehelyett Demszky a katasztrófát is a kampányára használja fel: pénzzel – tízmilliós segéllyel – akarja megváltani a halál okozta fájdalmat, azt mondja a közlekedési káoszban, hogy utazzunk a „felújított” (sic!) kettes metróval.

 

(…) De az önvizsgálat helyett Szilvásy György kancelláriaminiszter is felelősök után kutat, úgy látszik, neki sincs zsebtükre. Az új kormányszóvivő – a Tesco önkiszolgáló áruházban szerzett államigazgatási tapasztalatai alapján – csaknem 24 órán keresztül nem tudott összenyökögni egy megnyugtató választ arra a kérdésre, hogy ilyen katasztrófahelyzetekre van-e kimunkált kormányzati és intézkedési terv. Pedig van. Sőt az önkormányzatoknál is van ilyen. Csak ismerni és főleg alkalmazni kellene.

 

GG: Életveszélyes centralizáció (Index, augusztus 22.)

 

A katasztrófa után felmerül a kérdés, hogy az ország két legfontosabb közjogi méltósága miért hallgat. Az is kérdés, hogy miért nem lehet elmondani, hogy Gyurcsány Ferenc nem volt jelen a tűzijátéknál. És úgy látszik, ha ő nincs jelen, egy ilyen centralizált rendszerben senki nem meri leállítani az eseményt. „Most kiderült, hogy ez a centralizáció életveszélyes. A szó szoros értelmében.”

 

Volt egy tűzijáték, kapcsolódott hozzá egy tömegkatasztrófa, felelős természetesen nincs, Bolgárúr szerint pedig még a kérdés felvetése is ízléstelenség; a fricztamási pályán – ez egy következmények nélküli ország – nagyjából ennyit lehet bejárni a témában publicisztikafronton. Két ember viszont – feltűnt-e? – nagy-nagy csendben maradt (mi több, utolérhetetlennek bizonyult) majd huszonnégy óráig. Igen, a miniszterelnökről és a köztársasági elnökről van szó. A főváros példa nélküli katasztrófát szenved, az ország két első közjogi méltósága pedig nem mutatkozik, ez legalábbis egy újabb izgalmas demokratikus fejlemény.

 

(…) A valószínűbb feltételezés az, hogy miniszterelnökünk jó messze volt innen, tán még egy kontinenssel is arrébb, hiszen majdnem egy napig tartott, amíg hazakerült; és ráadásul rögtön egy olyan sajtótájékoztatón debütált, amit nem is az ő nevére, hanem a kancelláriaminiszterére hirdettek meg. Az is kérdés persze, hogy munkatársai a távollétet miért tagadják váltig?

 

 

(…) Még egyes, túloldalról erősen kormányhűnek tartott publicisták is megjegyezték, hogy Orbán Viktor sokat bírált hatalomösszevonása így utólag akár a demokratikus intézményrendszer tündöklésének is nevezhető Gyurcsány intézkedéseinek fényében. Most kiderült, hogy ez a centralizáció életveszélyes. A szó szoros értelmében.

 

Magyar Hírlap: Kérdések, tragédia után (augusztus 22.)

 

A tragédia utóélete tipikusan jelzi, hogy valami nincs rendben a magyarországi politikai viszonyokkal: igaz ez a vizsgálatra, az ellenzék viselkedésére, a felelősök egymásra mutogatására – és az egyes emberek viselkedésére is.

 

(…) Az mindenesetre érdekes, hogy a vizsgálatot az a miniszter vezeti, akinek a hivatalában – rajta kívül – még három ember leállíthatta volna a tűzijátékot. Azt is tudjuk, a katasztrófavédelem ügyeletese csak jóval a vihar után nyitotta ki azt az e-mailt, amelyben a meteorológiai szolgálat figyelmeztette a veszélyre, csaknem másfél órával a tűzijáték kezdete előtt.

 

(…) A tragédia utáni nap eseményei nem sok jóval kecsegtetnek. Mindenki buzgón mutogat a másikra, a tűzijátékot szervező Nexus Reklámügynökség nyomtalanul eltűnt; pedig ha hinni lehet az Index hírének, VIP-vendégeit – politikusokat, üzletembereket – még SMS-ben intette, ne felejtsenek el esőkabátot vinni külön hajójukra, a jó néppel viszont nem törődtek. A miniszterelnök nem állt ki a nyilvánosság elé, noha kötelessége lett volna. Az pedig, ahogy az ellenzék igyekszik meglovagolni a közhangulatot, ebben a politikai kultúrában nem meglepő, mégis gyalázat.

 

(…) A szerencsétlenség lesújtó bizonyítványt állított ki az országról, ahol semmi sem működik normálisan. Ideje komolyan venni a figyelmeztetéseket. Azt is, hogy az ombudsman helyettese szerint ha felennyian intézkedtek volna a vihar alatt, mint ahányan tegnap vizsgálatokat sürgettek, talán elkerülhető lett volna a tragédia. Egy ünnepnek nem az ad méltóságot, hogy az égbe röppentünk néhány millió forintot, hanem az, hogy a idelent sem hagyunk összedőlni mindent.

 

Bacher Iván: Ünnepölés (Népszabadság, augusztus 22.)

A tragédiának több felelőse van, tehát nem fogják megtalálni. Az biztos, hogy nehéz ekkora tömeget kezelni. De vannak tanulságok: például legyen felelőse egy ekkora rendezvénynek, és az is jó lenne, ha a politika nem szennyezné be a gyászt.

 

(…) Én voltam egyszer a pesti Duna partján tűzijáték idején, huszonöt éve. Elő nem fordulhatott volna többé, hogy a fővárosban töltsem ezt a jeles estét. Borzalmas volt. Pedig nem történt semmi baj. De egy ekkora tömeg már kezelhetetlen és életveszélyes; aki benne van, az pontosan érzi. Gyerekkel odamerészkedni pedig végképp elképesztő felelőtlenség.

 

(…) Nem lehet viccelődni; emberek haltak meg a legnagyobb, legbékésebb, legnépibb állami ünnepen. Köztük gyermek is. És bár ez is elviselhetetlenül sok, a beszámolókat hallva, látva, csodának tűnik, hogy az áldozatok száma nem lett nagyságrendekkel nagyobb.

 

(…) Az augusztus 20-ai pesti tűzijátéknak számos felelőse van. Nincsen tehát egy se. Aki a petárdákat fellövi, az nem felelős az alant hömpölygő publikumért. A rendőrség nem ért a meteorológiához, a katasztrófavédelem pedig álmában sem gondolta volna, hogy ekkora lesz a vihar. Persze, jelezte állítólag a meteorológia, néhány vízi rendőr is résen volt, valami mégsem működött. De félő, hogy ha valamennyi jelzés célba ér, azt sem vette volna komolyan senki.

 

(…) Például utólag ne citáljuk az ide vonatkozó, hirtelenjében megtalált cikkelyeket, útmutatásokat, mert (utólag) azok annyit érnek, mintha nem lennének. Például legyen ilyenkor valaki, aki felelős egy ekkora rendezvényért, és aki vállalja a döntést ilyenkor. Például a csónakok, hajók, bárkák naszádok és lélekvesztők tucatjait ne szabadjon a lángoló hegy tövéhez engedni többé. Például legyen a vízi rendőrségnek olyan járműve, amely állja a vihart. Például a gyásztól minden politikust el kell zavarni azonnal és maradéktalanul.

 

Féderer Ágnes: Ködösítés (Népszabadság, augusztus 22.)

Ha normálisan működne az ország, lenne felelőse a vasárnapi tragédiának. Ehelyett a felelősök elbújnak, és hirtelen előkapott jogszabályokra hivatkozva mentegetőznek. A vihar elült, és elkezdődött a ködösítés.

 

(…) A meteorológusok állítják, hogy ők már szombaton figyelmeztettek, vasárnap este fél nyolckor pedig bemondták - az illetékeseknek e-mailben el is küldték - a "piros jelzést". Ennél többet nem tehettek.

 

(…) Egy normálisan működő országban egy állami ünnepnek nemcsak szervezői, hanem felelősei is vannak. És ezek a felelősök nem tűnnek el a kritikus órákban, nem húzzák a vállukba a nyakukat, és nem álcázzák utasításra váró lebonyolítóknak magukat. Másnap pedig nem bújnak hirtelen előkerült működési szabályzatok és törvénycikkelyek mögé, nem hivatkoznak arra, hogy szimpla zivatarra gondoltak, nem orkánra. És semmiképpen nem mutogatnak viharos erővel - egymásra. Hanem józanul mérlegelnek, s amikor kell, mernek cselekedni is. Összefognak, szerveznek, segítséget kérnek.

 

(…) Utólag persze könnyű okosnak lenni. Még az is megeshet, hogy ha akadtak volna cselekvőképes szereplői az ünneplő sokaságnak, nem hitt volna nekik senki. Ünneprontók, legyintettek volna talán rájuk. Meglehet, éppen Demszky Gábor miatt, aki két éve már kellően blamálta magát a nagy dérrel-dúrral beharangozott, aztán elmaradt hurrikánjával. Most a főpolgármester is csendben volt. A vihar miatt pánik tört ki vasárnap.

 

Kozma Géza: Másfél millió bolond városa – Budapest (Vg.hu, augusztus 22.)

Másfél millió ember az egyértelmű meteorológiai előrejelzések ellenére kiment megnézni a tűzijátékot, és pánikba esett. A tragédia ebből következett, az többség mégis azt várja, hogy az állam vállalja a felelősséget, pedig az ember elsősorban önmagáért felelős. Csak könnyebb a vezetőkre fogni.

 

(…) Két nappal a Szent István-napi ünnepség után, amikor a hírekből világosan kiolvasható, hogy a tűzijáték senkit sem ölt vagy sebesített meg, hogy a rendőrség és a mentők a vihar kezdetekor tették kötelességüket, hogy a meteorológia nem tud időben ilyen szűk területre érvényes, biztos előrejelzést adni, amely elvette volna másfélmillió (becsült adat) ember kedvét attól, hogy ilyen tömegben, háta mögött szűk utcákkal, összetömörüljön.

 

(…) Ennek ellenére két napja más sem folyik, mint a felelős keresése, akinek a tűzijátékot le kellett volna tiltania, a népet biztos menedékre terelnie. Mintha a halálokat, sebesüléseket és anyagi károkat nem természeti csapás és megrémült emberek esztelen magatartása okozta volna, az utóbbihoz számítva sokaknak azt az igyekezetét, hogy egy tömeglátványosságot a lehető legközelebbről, és a lehetséges legteljesebben lássanak.

 

(…) Megfordított képe ez annak a jelenségnek, amely a hatóságokat teszi felelőssé az utcai szemétért, a közlekedési dugókért, a minden javító vagy újító ötlethez való állami támogatás követelésének. Az állam járuljon hozzá az adózók pénzéből a kockázati tőkéhez, – mondják, - noha a szakértők szerint tíz ötlet közül egyen kell megkeresni a többi kilenc veszteségét, ezt csak a saját pénzéből kockáztathatja valaki. A tudásalapú termékek kiválasztását, előállítását sem lehet az államtól számon kérni, mint ahogy azt a szocialista gazdaság példája fényesen bizonyítja. Sajnos ritkán hallott figyelmeztetés, hogy a műszaki fejlődést szolgáló EU-támogatások igénylése sem múlhat a bürokraták ötletességén. Az állami beruházások helye az infrastruktúrában van. De mint Brecht találóan megállapította: "A népet nem lehet leváltani."

 

Publicisztikák a vizsgálat után

 

Virág Tamás: Vasárnap esti horror: ráverték a kicsikre (Hírszerző, augusztus 23.)

„Kicsit okosabbak lettünk: megtanultuk, hogy nem bízhatunk sem az állami intézmények együttműködésében, felelősségteljes munkájában, sem a politikusok irányításában. Ha meghív minket az állam egy rendezvényére, legyünk körültekintőek és óvatosak.”

 

(…) Majdnem két napot vártunk arra, hogy megtudjuk, az egész vasárnap esti horrorról egy Miniszterelnöki Hivatal-béli főosztályvezető, egy tűzoltó és egy meteorológus tehet. Az ártatlan és semmiről nem tudó politikusok még vizsgálják a meteorológusok és a katasztrófavédelmisek vezetőjének felelősségét is, abban azonban egyetértenek, hogy ők nem hibáztak.

 

(…) Ha valakiktől tartanunk kell, azok azon politikusok, akik a rájuk bízott felelősséggel és feladatokkal így tudnak megbirkózni. És persze szidhatjuk a szolgálatokat, azok vezetőit és dolgozóit, de a megbízás kereteit, az esemény garanciális elemeit mégiscsak a döntéshozóknak kellene biztosítani, számon kérni, végrehajtatni.

 

(…) A jelenleginél sokkal többet kéne beszélni arról, hogy miként működik most a riasztás rendszere, mégpedig úgy, hogy mi – a buta nép – is megértsük, majd el kéne jutni odáig, hogy ezen mit lehet/kell megváltoztatni. Mert ugyan szórakoztató ez a felelősség-tologatás, de azért az mégiscsak elfogadhatatlan, hogy be kelljen nyelnünk: minden rendben van így, tulajdonképpen csak „meteorológiai vis maior helyzet” történt, ami áldozatokkal járt.

 

Tamás Ervin: A tragédia utóélete (Népszabadság, augusztus 23.)

Egy ilyen tragédia után az embernek az az érzése, hogy a hétköznapok is veszélyesek. Ráadásul a felelősség kérdése sem tisztázott. „Ha a vészhelyzet kezelésében nem is, önigazolásban fantasztikus tehetségek bukkantak felszínre.”

 

(…) Hétfőn már egyetlen nagy figyelmeztetéssé vált az ország, kiderült, hogy valakik, valahol mást sem csináltak, csak jelezték a vihart, hivatalos nyoma azonban egyelőre csak egy árva e-mailnek van, amit a katasztrófavédelemnél négy órával később észleltek.

 

(…) Az embernek ilyenkor az az érzése, hogy szürke hétköznapokon is lőporos hordón ül, s csak szerencsés sorsának köszönheti, hogy az nem robban alatta. Trolik ráznak, kátyúk mélyülnek csapdákká, villanyoszlopok dőlnek, emelvények roppannak össze, magyarán csak a csendes fohász segít. Mert az édeskevés, hogy másnaptól mindenkinek akad mentőötlete, ésszerű magyarázata riasztási láncról, mobilszolgáltatók által történő azonnali sms-tájékoztatásról, tömegoszlatásról

 

(…) Hivatalosan is elhangzott, hogy nem a tűzijáték, hanem a vihar tehet a tömegkatasztrófáról. Kikezdhető okoskodás, hiszen ha közlik, nincs parádé, így kilenckor nincs ekkora tömeg a Duna-parton sem. Csakhogy régóta olyan a magyar közélet klímája, hogy reálisan számba vehető a reakció: százezrek néztek volna az égboltra - ugyan, kérem, dilettáns óvatoskodás, vihar egy pohár vízben, vagy egyszerűen csak engem akarnak félrevezetni - a végén megtartják, mi pedig lemaradunk róla.

 

(…) Nem működő mechanizmusokkal teli az ország, ilyenkor különösen fájdalmas szembesülni ezzel, de tévedés ezt az átszervezésekre fogni, már csak azért is, mert a "fenyegetett" mentőszolgálat tette leginkább a dolgát.

 

Sebes György: Csendet! (Népszava, augusztus 23.)

A felelősök megtalálása szakmai kérdés, és nem a politika dolga. Szomorú, hogy Magyarországon a pártok nem képesek felismerni: van olyan helyzet is, amikor nincs szükség politikára.

 

(…) A vasárnap este történteknek sok embert és szervezetet kell(ene) önvizsgálatra késztetniük. Megnézni, mindent megtettek-e, hogy elkerüljék a katasztrófát, levonni a tanulságokat, felkészülni arra, hogy legközelebb ne történhessen tragédia. És félreértés ne essék: itt szakmai, civil, emberi dolgokról van szó. Olyanokról, amelyek a katasztrófavédelemtől a tévétársaságokig sok mindenkit érintenek. Széles tárháza lehet itt a teendőknek

 

(…) Ám ez itt Magyarország. Magyar politikus ilyenkor felelősöket kutat. Az egyik fele hivatalból, mert tisztában van vele, hogy úgyis ezt követelik tőle. A másik fele pedig követeli, mert más dolga úgy sincs. Sőt, az a fele, amelyik követeli, kisvártatva meg is találja. Mindenkinél előbb, szinte evidencia gyanánt. És zeng a kórus: Demszky menjen, mert alkalmatlan és hulljanak fejek a kormányban is. Lehetőleg a Szilvásyé, mert ő köztudottan a Gyurcsány barátja.

 

(…) Persze, sok hiba történt. És jó lenne, ha máskor nem történne. (Máskor más történik, mindig olyasmi, amire az ember nincs felkészülve, hiába sejti, hogy egyszer bekövetkezhet.) De ha a politikusok csak annyit tudnak tenni - mint általában -, hogy egymásra mutogatnak, miközben azt hajtogatják, hogy "mongyonle", akkor inkább maradjanak csendben. És ne próbálják saját politikai céljaikra meglovagolni a - vélt - közhangulatot. És ha majd csend lesz, akkor méltóképpen emlékezhetünk az áldozatokra és lassan elkezdhetünk beszélni arról is, hogyan tovább.

 

Magyar Hírlap: A Második katasztrófa (augusztus 23.)

A Szilvásy vezette vizsgálatról megállapíthatjuk, hogy katasztrofális eredménnyel zárult. A vizsgálatnak egyetlen célja volt: néhány ember felmentésével gyors eredményt felmutatni – és elhárítani a felelősséget.

 

(…) Abból, amit a miniszterelnök, a kancelláriaminiszter, illetve a kormányszóvivő elárult, mindössze az látszik, hogy egyetlen céljuk van: a határozottság látszatát keltve felmutatni néhány lehulló fejet, aztán mielőbb menekülni még a téma elől is.

 

(…) Lehet, hogy valóban hibáztak a meteorológusok is, de a kormányzati megállapításokat hallgatva mindinkább az az érzésünk, mintha legfőbb bűnük az lett volna, hogy a vihar után elmondták, milyen korán értesítették az illetékeseket, csak azok sehol – a Miniszterelnöki Hivatalban – sem figyeltek rájuk. De a leginkább kétségbeejtő az, hogy vizsgálat ide vagy oda, csöppet sem érezzük magunkat tőle nagyobb biztonságban.

 

(…) Az rendben van, hogy a meteorológusokat megtanítják részletesebb, esetleg politikusok számára is érthető leveleket írni, a katasztrófavédelemnél meg előírják a gyakoribb e-mail-ellenőrzést, de valóban csak ezen múlott az egész? Nem az a baj inkább, hogy a felelősök nem érzik magukat annak?

 

A hírek szerint a kormány új törvényt készít elő, és szabályozni fogja, hasonló helyzetekben mi a teendő. Helyes, de írják hozzá azt a teendőt is, hogy elhárítani a katasztrófát kell, nem a felelősséget.

 

Kulcsár Anna: A tragédia még a kisebbik rossz (Magyar Nemzet, augusztus 23.)

A kormány felelős az augusztus 20-án történtek miatt, és most megpróbálják elhitetni mindenkivel, hogy a Titanic tragédiájának is a jéghegy volt az oka, nem pedig a vezetők kapzsisága. Kenyér mellé cirkuszt adnak a népnek – bármi áron.

 

(…) Apróbb mulasztások történtek csupán - összegezte a vizsgálat megállapításait Szilvásy György kancelláriaminiszter. A személyi konzekvenciákat levonták. Így szokott ez lenni. Elég csak a jól ismert népszerű sztorit említeni: már a Titanic tragédiájának is a jéghegy volt az oka. Nem a luxushajó tulajdonosának, vezetőinek hiú kapzsisága, mohósága. Az elemek a felelősek mindig, amikor teret nyer a gátlástalanság.

 

(…) A szabad demokraták öntelt politikusa beszélt az Örömkoncertről, de azt nem mondta meg, vajon minek kellene örülnünk. Annak, hogy ilyen kiváló kormányunk van, a kormánynak pedig ilyen pökhendi, kivagyi államtitkára? Vagy annak talán, hogy a hazugságok s az egyre vékonyabb szelet kenyér mellé időnként cirkuszt is mellékelnek? Mint most például, bármi áron? Szólt a szabad demokraták embere a tűzijátékról is. Majd kérdésre elmondta, hogy az egészet egyetlen cég szervezi.

 

(…) A hatalomtól megszédült kormányerők a felelős megnevezését ígértek, de már akkor is a vis maiorra, az elháríthatatlan külső erőre utaltak. Bele kell törődnünk, hogy bármilyen borzasztó, így a legjobb. A kisebbik rosszat választották, amikor nem küldték haza a tömeget. Gyurcsány fekete öltönyt és kenetteljes ábrázatot öltött a tragédia másnapján. Így állt ki a kamerák elé. No igen, az együttérzés. Bármiről legyen szó, hamisan cseng minden mondata.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695