Bence György halálára

2006-10-31

Bence György halálával nem csupán a tudományos élet, a hazai filozófiai gondolkodás, hanem a politika és a politikára reflektáló értelmiség is veszteséget szenvedett. Filozófia és gyorselemzés között

 

Bence György ismert és elismert politikai filozófusként nem utasította el, hogy gyorselemzést adjon a körülötte – és vele együtt – zajló politikai történésekről. Bence György maga volt a cáfolat arra, hogy a távolság a napi politikai történések és a politika elmélete között lehet nagy, de ez a távolság csökkenthető, csak túl kell tudni lépni a kölcsönös előítéleteken.

 

Számára saját története mutatta meg: vannak olyan helyzetek és történelmi korok, amikor nem is lehet falat állítani az akadémiai értelmiségi és a politikát figyelő, politikai közösségben élő állampolgár szerepe közé. Bence György sajátos élethelyzetét jól jellemzi az, hogy a marxizmusról való gondolkodás számára a Kádár-rendszerben éppen egy mellőzött marxista, Lukács György körében volt fontos. A marxizmusról való érdemi gondolkodás tilalma és a Lukács-kör közelsége azonban Bence Györgyöt is mellőzötté tette. Az előző rendszer meghurcolt ellenzékije Bence György több, vele együtt indulóval elhagyta a marxizmust, majd saját magát később, egy 2001-es interjúban már antikommunistaként határozta meg. A rendszerváltás története Bence György számára ebben az értelemben saját története is volt.

 

Bence György a politikai filozófiát akadémiai tevékenységként művelte, publikációi, egyetemi tanári, oktatói tevékenysége mellett vált a napi politikai események kommentátorává. Saját maga óvatosan, sőt ironikusan bánt az elnevezéssel, de független értelmiségivé vált, „jobb híján”, ahogyan egy alkalommal erről beszélt.

 

„Független elemző”

 

A függetlenség, ha értékeléseiből indulunk ki, Bence György számára nem egyszerűen az értelmiségi lét sokat hangoztatott mércéje volt, hanem elemzéseinek módszere. Soha nem elítélni vagy felmenteni, hanem megérteni és megértetni próbálta a politikai szereplőket. Úgy tanított elemzéseivel is, hogy nem vált kioktatóvá, és aki őt figyelte, aligha gondolhatta, hogy Bence György a mindent jobban tudó pozíciójából, filozófiai-tudományos hátterére hivatkozva szeretné elmondani véleményét a politikáról.

 

Bence György úgy válhatott mintaadóvá az elemzői függetlenséget tekintve, hogy köztudott, mert nyíltan felvállalt volt politikai szerepvállalása. Tanácsadói munkáját is érdeklődés vette körül, hiszen Orbán Viktor segítőjeként ott volt annak a folyamatnak a kezdetén, amelyben a Fidesz a rendszerváltáskor elfoglalt pozícióját feladva elmozdult a jobboldal felé. Bence György tanácsadói tevékenysége párhuzamosan a párt átalakulásával, újrapozícionálásával jól szimbolizálja a Fidesz fordulatát: a tanácsadó személyes kötődésében megjelenik a rendszerváltás utáni magyar politika talán legjelentősebb stratégiai vállalkozása. Ennek elemzői kommentálása pedig Bence György részéről maga az a „módszertan”, ami megmutatja az alternatívát a pártok közleményeit csak megismétlő elemzésekkel szemben.

 

Azokban az években, amikor az „egészpályás letámadás” és a parlamentarizmus Fidesz általi felszámolása voltak a legdivatosabb kategóriák, Bence György pontosan meg tudta mutatni, mi az a logika, ami Orbán Viktorra és pártjára jellemző, mi az, amit az egyszerűen elítélő vélemények nem vesznek figyelembe. Mégis, amivel annyira egyet tudott érteni – a Fidesz jobbra mozdulása – ismét csak az ő marginalizálódását jelentette. Bár Orbán Viktor tanácsadójaként egyetértett azzal, hogy az MSZP és az SZDSZ látványos közeledése után a Fidesz a jobboldalt egyesítve alakítsa meg az ellenpólust, nem tudta elfogadni, hogy ehhez sokszor rasszista retorika társult. De nagyon is sokatmondó, hogy ezt sem pusztán saját zsidó származása okán kifogásolta, hanem arról beszélt, hogy ő és származása milyen „rosszul festett volna a Fidesz jobboldali szövetségeseinek szemében”. Még, amikor saját személyéről volt is szó egy politikai stratégia tükrében, akkor is képes volt a stratégia és a politikai gyakorlat oldaláról figyelni a történéseket.

 

Szemlélődés és gyakorlat

 

A rendszerváltás, vagy ahogyan Bence György nevezte, a „rezsimváltás” előtt Bence György publikálási tilalom alatt állt, a filozófiai szemlélődésre lehetősége alig, a politikai gyakorlatra pedig csak az akkori körülmények között illegálisan volt lehetősége. Kis Jánossal közösen álnéven írt munkája szamizdatban megjelenve fejtette ki hatását, miközben disszertációját csak a rendszer bukása után védhette meg.

 

Bence György helyzetének kettősségét jól jellemzi, hogy – pályatársaihoz hasonlóan – filozófiai munkáit csak kevesen ismerik, ő maga azonban sokat tett azért, hogy a nyilvánosság gazdagabb, a hazai látókör pedig szélesebb legyen. A „szemlék szemléje”, a metazin.hu sokak számára jelent fontos tájékozódási pontot, túl a magyar politika csatáin. Ez a kezdeményezése is, éppúgy, mint elemzései, hozzátettek egyetemi tanári munkájához, mert nem csupán a hallgatóknak, de a szélesebb közvéleménynek is új, szélesebb tudást adott.

 

Bence György a filozófus bölcsességével, de a csak kevesekre jellemző szerénységgel tett hozzá sokat a politika megértéséhez. Halálával ugyanez a magyar politika egy fontos nézőpontot veszített el. Bence György nélkül kevesebb lett a tájékozódási lehetőség, szegényebb a megértés.

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695