Egy zaklatott nap utóélete

2006-11-13

A publicisták sokféle elképzelhető okot látnak a rendőrfőkapitány lemondása mögött, de összességében külső és belső támadások együttes hatásának tudják be Gergényi távozását. Az elmúlt hetek eseményeit elemző munkacsoport felállítása főleg jobboldalon váltott ki nagyobb visszhangot, ahol felháborodással fogadták és felesleges önigazolásnak tartják a „kormányhoz közeli” szakemberek felkérését.

Gergényi Péter, Budapest rendőrfőkapitánya 2006. november 8-án benyújtotta nyugdíjazási kérelmét. A rendőri vezető nem indokolta meg a nyilvánosság előtt, miért kérte ez év végén nyugdíjazását, de állítása szerint döntése független a szeptemberi, októberi zavargások miatt elrendelt rendőri intézkedésektől, és az azok miatt őt ért támadásoktól. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter közleményében leszögezte, hogy elégedett Gergényi Péter munkájával; törvényesnek és szakszerűnek tartja a törvényesen be nem jelentett, randalírozáshoz vezető utcai megmozdulásokat felszámoló rendőrségi akciókat. Kontrát Károly és Balogh Zoltán, a Fidesz politikusai úgy nyilatkoztak, hogy Gergényi nyugdíjazása ugyan a felelősség beismerését jelenti, ám nem oldja meg az október 23-ai történések miatt kialakult helyzetet. Hasonlóan nyilatkozott Simicskó István, a KDNP képviselője is.

 

Az SZDSZ megosztott a budapesti rendőrfőkapitány távozásának kérdésében. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke és Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere döntése megváltoztatására kérték Gergényi Pétert. Demszky Gábor szerint Budapestnek egy jól felkészült rendőri vezetőre van szüksége, Gergényi három és féléves tevékenysége alatt pedig javultak a bűnözési statisztikák. Míg Fodor Gábor ügyvivő – az SZDSZ vezetőségének állásfoglalásától eltérően – hangsúlyozta, hogy pártjának inkább az október 23-ai események rendőrségi, ügyészségi, illetve parlamenti kivizsgálásával kellene foglalkoznia. Gusztos Péter a szabad demokraták ügyvivője, a liberális párt parlamenti frakciója által a Parlament emberi jogi bizottságába delegált képviselő álláspontja szerint a főkapitánynak meg kellene várnia, hogy a túlkapások vizsgálata lezáruljon. Több vezető is nyugdíjazását kéri december végével kíván a Budapesti Rendőr-főkapitányságtól (mint Gergényi Péter helyettesei: Lapid Lajos közbiztonságért felelős vezető és Szik László gazdasági helyettes). Danielisz Béla, a Fővárosi Közgyűlés városrendészeti bizottságának elnöke sajnálatát fejezte ki, hogy egyidejűleg több kiváló rendőri vezető is távozik a BRFK-tól. Találgatások folynak arról, hogy mennyiben függnek össze a bejelentések Gergényi Péter nyugdíjazási kérelmével vagy a nyugdíjszabályok változásával.

 

Böhm András, az SZDSZ országos tanácsának elnöke, november 11-én pénteken kijelentette: megoszlanak a vélemények arról, helyes volt-e marasztalni Gergényi Pétert. A kritikára Kuncze Gábor úgy válaszolt, hogy mivel szabad demokrata ügyvivőkre hivatkozva korábban voltak nyilatkozatok a témában, ő fenntartotta magának a jogot, hogy elmondja a véleményét. November 12-én Demszky Gábor levelet írt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, amelyben kifejette: "Budapestnek szilárd és erős rendőrségre van szüksége", és megkérte a kormányfőt, "járjon közbe azért, hogy a jelenlegi budapesti rendőri vezetés a helyén maradjon!" November 13-án, hétfőn Petrétei József, igazságügyi és rendészeti miniszter

> Publicisztikák
Kocsis L. Mihály: Vizsgálat több, minden gyanú felett álló polgár által (Gondola, 2006. november 7.)
Magyar Hírlap: Veszi vaskalapját (2006. november 9.)
Bugyinszki György: A nyugalom díja (Népszabadság, 2006. november 9.)
Kulcsár Anna: Ágyő, Gergényi! (Magyar Nemzet, 2006. november 9.)
Para-Kovács Imre: Nyugdíjba megy az ország (Magyar Hírlap, 2006. november 10.)
Sebes György: Látszatország (Népszava, 2006. november 10.)
Tóth Gy. László: Rozsdamarta vasprefektus (Magyar Nemzet, 2006. november 10.)
Torkos Matild: Tényfeltáró politikai bizottság (Magyar Nemzet, 2006. november 10.)
Pilhál György: Cipó (Magyar Nemzet, 2006. november 13.)

Ugró Miklós: Békeprovokátor szakemberek (Magyar Nemzet, 2006. november 13.)

Tóta W. Árpád: Te Péter vagy, azaz kőszikla ( (Index 2006. november 13.)

Ádám Zoltán:, Ízlések és pofonok (Hírszerző, 2006. november 12.)

 

nem írta alá Gergényi Péter nyugdíjazási kérelmét. Danks Emese kormányszóvivő pedig elmondta: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hivatalába kérette Gergényi Pétert, és közölte vele, hogy nem támogatja nyugdíjazási kérelmét, amit a főkapitány tudomásul vett, és ennek megfelelően folytatja munkáját. Demszky Gábor "megnyugvással vette tudomásul Gyurcsány Ferenc döntését", és üdvözölte a döntést Molnár Gyula, a fővárosi közgyűlés MSZP-frakciójának vezetője is. November 17-én Gergényi Péter a fővárostól Pro Urbe díjat vehet át.

 

November 6-án Gyurcsány Ferenc kormányfő felkérésére megalakult az a szakértői munkacsoport, amely a szeptember-októberi fővárosi demonstrációk, rendzavarások és rendfenntartó intézkedések történelmi, társadalmi, lélektani és jogi vonatkozásait elemzi. A munkacsoportot Gönczöl Katalin kriminológus vezeti, és a testület tagjai többek között Györgyi Kálmán nyugalmazott legfőbb ügyész, Bökönyi István nyugállományú altábornagy, Kacziba Antal nyugállományú rendőrvezérőrnagy, Csepeli György szociálpszichológus, Halmai Gábor alkotmányjogász és Ormos Mária történész. A munkacsoport szerdai ülésén Gyurcsány Ferenc is részt vett. Gál Kinga, a Fidesz európai parlamenti képviselője közleményében aggályainak adott hangot a szakértői munkacsoport összetételével és első ülésével kapcsolatban. Véleménye szerint a bizottság arra hivatott, hogy a legalapvetőbb emberi szabadságjogokat megsértő október 23-i eseményeket kivizsgálja, ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a munkacsoport valóban független legyen a pártoktól. Bár a felállított bizottság szakmai hitelessége és felkészültsége vitathatatlan, ugyanakkor kormányzati kötődésük a képviselőnő szerint lehetetlenné teszi az objektív munkavégzést.

 

 

Publicisztikák I.

 

Kocsis L. Mihály: Vizsgálat több, minden gyanú felett álló polgár által (Gondola, 2006. november 7.)

„No végre! Most már igazán megnyugodhatunk(...) A bizottságot maga a miniszterelnök nevezte ki, ami (ugye) egyfajta garancia a működésére. Izgatottan várjuk, hogy mire fognak majd jutni ezek a minden gyanú (és kétely) fölött álló hölgyek és urak, akik ráadásul mind-mind kiváló szakemberek, jogászok, illetve rendőrök. Ha már bennük sem bízhatunk, akkor vajon kiben?!”

No persze, előre halljuk a kákán (Kókán?) is csomót keresőket, akik majd azzal jönnek a tiszteletre méltó névsor olvastán, hogy (netán) maga Kádár elvtárs is csettintene (hunyorítana, vagyis csippentene a szemével – elégedettségében, sőt huncutul, mert alapvetően kedélyes, huncut ember volt, és mindenekfelett igazságos, olyan, mint Mátyás; igaz, hogy nem a Hunyadi), még a Központi Bizottságában is szívesen látná őket, hiszen ő aztán tudta, hogy csakis az ilyen elkötelezett, egyszerű párttagokra lehet és kell alapozni a szocializmus megingathatatlan építményét.

 

(…) Ismerjük el, ilyen tiszta, egyértelmű, megkérdőjelezhetetlen névsort talán még soha nem sikerült összeállítani, de még – sőt! – maguknak a kormánypártoknak sem. Egyenes vonalú, szilárd halmazállapotú! E bizottság minden tagja tudja, hogy csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen. Úgy érdemes. (Csakis úgy!)

Nem akarnánk holmi (olcsó) jóslásokkal a dolgok elébe vágni, de van egy olyan (halvány) érzésünk, hogy a bizottság eredményesen fogja elvégezni nehéz – úgy is mondhatnánk: nehéz és felelősségteljes – munkáját.

 

(…) Míg ellenben ahhoz sem kell túlzó fantázia, hogy elgondoljuk: micsoda kitüntetéseső (pénzjutalom) dől majd a gondos tényfeltárás után derék rendőrségünkre, beleértve (remélhetően) a négylábú állatokat is.

 

(…) Kérdezhetjük, és joggal, mi történik akkor, ha (netán) valami – feltételezve, de meg nem engedve (még szép, hogy nem megengedve!) – belezavarna ebbe a sokak által joggal várt egyértelmű képbe? Hiszen – Churchillt idézve – az ember időnként véletlenül is belebotolhatik az igazságba.

 

Szerencsére azonban ilyenkor feltápászkodik és továbbhalad. (Elvégre azért haladó értelmiségi.)

 

 

Magyar Hírlap: Veszi vaskalapját (2006. november 9.)

 

„Hiba volt kritikátlanul (és arrogáns módon) védenie beosztottjait. A rendőri állománynak az tett volna jót, szerintünk, ha elöljárójuk is jelzi: nem tolerálja a túlkapásokat. Mi nem hisszük – és nem tudjuk elfogadni –, hogy gyengítené a rendőrséget, ha elöljárójuk leszögezte volna: ragaszkodik a törvényességhez.”

(...) Jelenleg nehéz elképzelnünk, hogy Gergényi döntése ne lenne közvetlen következménye az október 23-án tapasztalt rendőri fellépésnek. Gergényi szeptemberben – a tévészékház példátlanul sikeres ostroma után – szabad kezet kapott ahhoz, hogy rendet tegyen a fővárosban. A feladatnak végül is eleget tett – de az ár túl nagy volt. Legfőképpen politikailag. Eleinte még hivatkozhatott a kormányzati többség, hogy a zavargásokat mindenképpen meg kellett fékezni, de idővel egyértelművé kezdett válni, hogy helyenként a rendőri fellépés is elhibázott volt.

 

(...) Gergényi talán legnagyobb hibája, hogy erről nem volt hajlandó tudomást venni. Ettől nyilván jó vezetőnek érezte magát – bár mi változatlanul úgy véljük, hiba volt kritikátlanul (és arrogáns módon) védenie beosztottjait. A rendőri állománynak az tett volna jót, szerintünk, ha elöljárójuk is jelzi: nem tolerálja a túlkapásokat. Mi nem hisszük – és nem tudjuk elfogadni –, hogy gyengítené a rendőrséget, ha elöljárójuk leszögezte volna: ragaszkodik a törvényességhez. A határozott, szakszerű és kemény fellépés nem azonos a brutalitással. A tömegoszlatás a földön fekvők rugdosásával. A zavargások megfékezése az őrszobákon való bántalmazással. Ezt, úgy tűnik, Gergényi nem tudta megérteni. Vagy nem is akarta. Ezért maradt egyedül, ezért hátrálhatott ki mögüle a politika.

 

(...)Előszeretettel játszotta a kemény zsarut. Erre Magyarországon lenne elég vevő: távozhatott volna kevésbé dicstelen módon.

 

 

 

 

Bugyinszki György: A nyugalom díja (Népszabadság, 2006. november 9.)

„A Vasprefektus tehát minden jel szerint egyszerűen belefáradt abba, hogy a vezetése alá tartozó szervezetet napi politikai szempontok kereszttüzében működtesse. És valljuk be: valamennyire mi, az események puszta figyelői is beleőszülünk már ebbe.”

Akárhogy vesszük is, mindenképpen üzenetértékű, hogy Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány tegnap benyújtotta nyugdíjazási kérelmét a rendészeti miniszternek. A kérdés csak az, hogy miféle üzenetet hallunk ki Gergényi döntéséből.

 

A Fidesz-KDNP-féle rendőrállamozásra fogékonyak vélhetően az október 23-i tervszerű és tudatos rendőrségi hatáskörtúllépésekről szóló vádak beismerését látják majd bele a fővárosi főrendőr visszavonulásába. És persze az ellenzéki nyomásgyakorlás diadalát, hisz a nevezett parlamenti alakulatok a közelmúltban többször is felszólították Gergényit távozásra. Abszurd ugyanakkor, hogy amikor ez megtörtént, első reakcióikban már úgy fogalmaztak, nem is Gergényivel van itt igazából gond, valójában Gyurcsánynak kellene mennie. A hangulatkeltés feketeövesei talán egészen odáig merészkednek majd, hogy Gergényi leléptetésének ötlete egyenesen a kormányfő fejéből pattant ki, csak hogy egy szimbolikus megtisztulási aktussal maga mögött tudhassa "őrült hatalomféltésének" legmocskosabb fejezetét. A mór megtette kötelességét, amennyiben sikeresen elfojtotta az utcai lázongásokat, a mór tehát most már mehet.

 

(…) Gergényi továbbra is hiszi, hogy október 23-án alapvetően törvényesen és szakszerűen jártak el emberei a tömegoszlatásnál, a minden irányból érkező politikai (és szakmai) kóstolgatásokból viszont elege lett. Részint az ellenzéki vádakból (amelyeket egyébként a nemzetbiztonsági bizottság előtt bemutatott és azóta nyilvánossá tett hangszalagokkal Gergényiék cáfoltak), másrészt abból, hogy a kormányoldal is hajlamosnak mutatkozik az utcai rendteremtés eredményességéhez hasonló súllyal emlegetni a rendőri túlkapások problémakörét.

 

(…) Úgy tűnik, az elmúlt hetek hatósági fellépéseit vizsgáló, miniszterelnöki kezdeményezésre felálló szakértői bizottság létrehozását Gergényi a személyével kapcsolatos kormányzati bizalmatlanság jeleként értelmezi. Ehhez jött még nyilvános összeszólalkozása az ORFK vezetőjével a hatósági azonosítók ügyében, és a rendőrség tárgyi felszereltségének gyatraságával való szembesülés, emlékezzünk csak a kerti slaughoz hasonló erővel locsoló vízágyúkra, és a suhintásra elporladó védőpajzsokra. Hogy Gergényi bejelentésére maga a kormány sem volt felkészülve, azt Petrétei József szakminiszter szokatlanul kései reagálása is alátámasztani látszik.

 

 

 

 

Kulcsár Anna: Ágyő, Gergényi! (Magyar Nemzet, 2006. november 9.)

„Gergényi a tévészékháznál, a körutakon és egyebütt végül is megvívta véres harcait. A feladatot teljesítette, s most elviszi a balhét a rendőrállamot idéző fellépésekért. Bárki legyen is azonban az utódja, amíg Gyurcsány a miniszterelnök, semmi sem változik. Az ügyeket például a régi recept szerint próbálják elkenni: a felelős eltávolítása után bizottságot alakítanak. Gönczöl Katalin jogász vezetésével éppen most lépett hivatalba az a társaság, amely a megtévesztésig hasonlít a 2002 júniusában létrehozott köztársasági etikai tanácsra.”

(…) Voltaképp sajnáljuk Gergényit. A főkapitány biztos pont volt az életünkben. Tudhattuk: ő aztán teljesíti a kívánalmakat, a kimondott vagy ki nem mondott elvárást akkor is, ha a lépés, amelyet meg kell tennie, nem jogállami. Ezt példák sora igazolja. A rendőrség a tábornok vezetése alatt a rendszerváltozás óta nem tapasztalt mértékben és módon sértette meg az alapvető emberi-politikai jogokat: a szólás és a gyülekezés szabadságát s az emberi méltóságot. Jó néhány intézkedése a jogállam arculcsapása volt.

A főkapitány azonban fejlődött is. Kezdetben beérte azzal, hogy betiltotta, feloszlatta a Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc háza elé tervezett tüntetéseket. A lovas, kutyás, motoros rendőrök azonban már ekkortájt, vagyis a Gesztenyéskertben, majd az Erzsébet téren, illetve a Margit híd környékén megmutatták, mire képes az erőszakszervezet, ha a számára kiadott parancs túllépi a jog és vele a józan ész határait. Nem hagyható ki a sorból az sem, hogy a főkapitány tavaly májusban a miniszterelnök és az akkori belügyminiszter, Lamperth Mónika szeme láttára hurcoltatta el azt a politikust, aki transzparenssel a kezében közölte: „Gyurcsány, nem vagy méltó a Bibó-szobor avatására.”

 

A politikai jogokat sértő rendőri megnyilvánulások a kormányfő őszödi beszédének kiszivárgása után új fázisba léptek. Ne feledjük azonban, ez már azt követően történt, hogy a fegyveres testület felügyeletét átvette az igazságügyi tárca. A Pécsett hajdan tudományos szocializmust oktató, most alkotmányjogász Petrétei József fennhatósága alatt a rendőrség tevékenysége osztályharcos formákat öltött. Ennek részeként a helyhatósági választás előtt a belügyi-igazságügyi kormányzat megakadályozta a Fidesz fővárosi nagygyűlését. Majd minden jogi alap nélkül Gergényi műveleti területté nyilvánította a Kossuth teret, és kitiltotta onnan a miniszterelnök hazugságai ellen tiltakozókat. Az adófizetők pénzén fenntartott rendvédelmi szervezet a titkosszolgálatokkal együtt így közvetve vagy közvetlenül a politikai ellenfél ellehetetlenítésében vett részt. A hazai és a nemzetközi közvéleményt megbotránkoztatva ilyen célokra használták fel az 1956-os forradalom évfordulóját is, noha az ünnep előestéjén az államfő figyelmeztette az igazságügy-minisztert a békés megoldás szükségességére.

 

Publicisztikák II.

 

 

Para-Kovács Imre: Nyugdíjba megy az ország (Magyar Hírlap, 2006. november 10.)

„A kormányfő gyűrögeti a nyugdíjreformról szóló napirend előttijét, és arra gondol, hogy viperát melengetett a keblén, amikor ilyen elánnal védte rendőreit, akik most a legjobb sztorit biztosítják az ellenzék szónokainak a lelepleződött rendőrségről, a bukott vezetésről és a terrorról.”

(...) A budapesti rendőrfőkapitány egyszer csak kitalálja, hogy ő bizony elmegy nyugdíjba, mert az egészség és a család mindenekelőtt. Nem akar ő hülye kérdésekre válaszolni, műveleti területeket kijelölni, tömeget oszlatni, hanem majd játszik az unokákkal, akik lovagolnak rajta, kergetőznek a diófa alatt, és a nagypapa mesél.

 

(...) A kormányfő gyűrögeti a nyugdíjreformról szóló napirend előttijét, és arra gondol, hogy viperát melengetett a keblén, amikor ilyen elánnal védte rendőreit, akik most a legjobb sztorit biztosítják az ellenzék szónokainak a lelepleződött rendőrségről, a bukott vezetésről és a terrorról.

 

(...) A járványos nyugdíjba vonulás elsődleges következménye (leszámítva a humorosnak szánt párhuzamot a kormány panaszkodásának tárgyával) a Fidesz azonnali támadásba lendülése. A legutóbbi tréningen már meg is kapták az új kazettákat a képviselők, mert azóta nem jelenhetnek meg nyilvános helyen anélkül, hogy el ne mondanák: Gergényi lemondása a rendőrterror elismerése, ami kezdetnek jó, de korántsem elegendő, és mostantól mondani fogják, amíg Orbán ki nem cseréli bennük a csipet.

 

(...) Mindemellett magam is nehezen tudok elképzelni más okot, mint az utcai cirkuszban felőrlődött idegrendszert, hiszen azt mégsem merem feltételezni, hogy mindannyian megsértődtek a kényes kérdésektől, és tulajdonképpen duzzogni mennek a tanyára.

 

A politikusok magyarázkodhatnak, de magyarázkodásuk eleve kudarcra van ítélve, mert nem kell rajta lenni a fideszes bérlistán ahhoz, hogy kételkedéssel fogadjuk Gergényi méla rapjét, miszerint "az elmúlt hetek eseményei és mostani döntése között nincs összefüggés". (...)

 

 

 

Sebes György: Látszatország (Népszava, 2006. november 10.)

„Egyre szaporodnak azok az ügyeink, amelyek nem arról szólnak, amiről. Gergényi Péter nyugdíjazási kérelme sem az, aminek látszik. Hanem: az egész társadalom jövőjét meghatározó politikai probléma megoldását sürgeti. (...). Azt kell eldönteni, hogyan viszonyuljon ez az ország mindahhoz, ami szeptember 18. és október 23. között, de különösen a két kitüntetett dátumon történt.„

A Magyar Televízió székházának ostromáról, valamint az 50. évforduló hivatalos ünnepségei mellett történtekről kell állást foglalni. Megtették már eddig is sokan, sokféleképpen. És különös eredmény alakult ki. Az elsőről valami olyasmi, hogy néhány megtévedt, elvadult fiatal – akik nem tartoztak a másutt békésen tüntetőkhöz – helytelen dolgokat művelt, de tehették, mert a rendőrség nem volt felkészülve rá, azt se tudták, mit kell tenni. Az október 23-i eseményeknek pedig az a látszata, hogy a megtévedt és elvadult rendőrség minden eszközzel igyekezett provokálni a békés tömeget, hogy aztán sok embernek jól elláthassa a baját. Napjainkban úgy szaporodnak az akkori sérültek, mint az előző rendszerben a partizánok.

 

Ha pedig valaki a valóságot akarja megismerni vagy az igazságot keresi, hát annak rég rossz. Ahogy távolodunk az eseményektől, úgy kerekedik egyre inkább felül – a keresztény megbékélés szellemében – a Fidesz és a kereszténydemokraták propagandája. Nekik a végső cél – a miniszterelnök eltávolítása – érdekében semmi sem drága. Ha a demokratikus alapintézményeket kell beáldozni, az sem. Ha a csendes és békés többséget védő rendőrséget kell lehetetlenné tenni, az sem. Áldozatok nélkül nincs győzelem – gondolják. És ennek megfelelően cselekszenek.

 

A közvélemény pedig leginkább az ő álláspontjukkal találkozhat. Mert a másik oldal változatlanul betartja a demokratizmus játékszabályait. Tisztességes igyekszik maradni, annak is látszani, ezért átengedi a terepet a jobboldalnak. Vagyis azoknak, akik a zavargásokat, a rend és a rendőrség elleni támadásokat is megengedhetőnek tartják, ha Gyurcsány eltávolításának "szent céljáról” van szó. A kormány ebben a helyzetben még gondolkodik, mit is mondjon Gergényinek.

 

A csendes többség is vár. Megnyugtatást. Hogy az őrületnek vége szakad. Hogy nem a látszatok olyan országában kell élnie, ahol átváltoztak az értékek is.

 

 

Tóth Gy. László: Rozsdamarta vasprefektus (Magyar Nemzet, 2006. november 10.)

Gergényi „túlzott határozottsága, cinizmusa és gátlástalan hazudozása nem növelte a rendőrség iránti bizalmat. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy váratlanul bejelentette: tisztségéről lemond, a jövőben nyugdíjasként vigyázza a rendet. Megfutamodása érthető, de erkölcsösnek és jogszerűnek nem nevezhető”.

A könnygázgránátok füstjének eloszlása után egyre tisztábban látni, hogy az utóbbi hetek brutális rendőri fellépésének - a rend jogszerű helyreállítása mellett és helyett - más célja is volt.

 

(...)Gergényi Péter vasprefektus, budapesti rendőrfőkapitány a jelek szerint valóban vasból van, ezért mielőbbi eltávolítása mindenféle döntési pozícióból a parlamenti demokrácia és a jogállam fenntartásának elengedhetetlen feltétele. Szakmai alkalmatlanságának bizonyítéka, hogy az MTV ostromakor a rendőrség képtelen volt az épület megvédésére. Az utóbbi napokban pedig milliók láthatták élőben, hogy a rendfenntartók egy része terrorista bűnözővé válva, minden ok nélkül hogyan élt vissza erőfölényével.

 

(...) Gergényi úr demokráciafelfogása és viselkedése még ennél is problematikusabb. Hiába látták ugyanis október 23án milliónyian a törvénysértések sokaságát, magatehetetlen földön fekvők rugdosását, a fejmagasságban célzott lövések leadását, a könnygázgránátok indokolatlan használatát, valamint az azonosító szám nélküli egyenruhásokat, Gergényi nem hátrált: szerinte minden törvényes, jogszerű és arányos volt. Még azt is letagadta, amit csak a vak nem látott. A konkrét esetekről nem tudott, és láthatóan nagyon meg volt elégedve magával. Komoly önértékelési problémákra utal, hogy lényegében szó nélkül, önkényesen távozott az illetékes parlamenti bizottság meghallgatásáról. Műveleti területről beszélt, miközben kiderült: ilyen jogi fogalom a rendőrségi törvényben nem létezik.

 

Túlzott határozottsága, cinizmusa és gátlástalan hazudozása nem növelte a rendőrség iránti bizalmat. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy váratlanul bejelentette: tisztségéről lemond, a jövőben nyugdíjasként vigyázza a rendet. Megfutamodása érthető, de erkölcsösnek és jogszerűnek nem nevezhető. Távozása kisebb kilépési hullámot idézett elő a rendőrség soraiban. Ezek szerint nemcsak Gergényi , de a vasgárda többi tagja sem kívánja alávetni magát a jogállami normák megsértése miatti utólagos eljárásoknak. Az úgynevezett magyar baloldali és liberális humán értelmiségiek, valamint a politikusok nagy része ismét nyilvánvalóvá tette: nincsenek elveik, erkölcsi normáik.

 

 

 

 

Torkos Matild: Tényfeltáró politikai bizottság (Magyar Nemzet, 2006. november 10.)

„A bizottság tagjai közül megkülönböztetett figyelmet érdemel a fasiszta rémkorszak szakértőjeként közismert történész. Vajon a Rákosi-, illetve a Kádár-korszak ÁVH-jának, illetve a hálózatba szervezett titkosrendőrségének működését ismerő kutatókat miért kell nélkülöznie a nagy tudású grémiumnak?”

Gyurcsány Ferenc az MSZ(M)P-hez lojális szakemberekből felállította az "utcai erőszak" hátterét hatvan napig vizsgáló nyolctagú bizottságot.

 

(...)Ötmillió forintért persze - és természetesen közpénzből. Mi másból? Úgy látszik, Gyurcsány tényleg nem tudja, mi folyik körülötte. Vagy tudja, de szeretné, ha az általa összeállított grémium is írásba adná, amit a nyolcvan évre titkosított titkosszolgálati információk nélkül tudni lehet.

 

(…) És vajon miért finanszírozzuk adóforintjainkból a vizsgálóbizottság felállítására jogosult Országgyűlést, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, a Nemzetbiztonsági Hivatalt, a különféle nyomozó hatóságokat, ügyészséget, ha a miniszterelnök tisztánlátásához mégis csak és kizárólag egy általa verbuvált csapatra van szükség?

 

(…) Nem lett volna itt semmilyen zavargás, ha a miniszterelnök nem hazudja azt, hogy nincs szükség megszorításra, majd padlássöprésbe nem kezd, ha nem szivárog ki, hogy őszödön elismerte, szándékosan hazudott a hatalom megtartásáért ennek a "kurva országnak", ha nem mondta volna azt, hogy nem kell félni, a becsapottak majd megunják a tüntetést. Azért a sikeres provokáció után bevetett vipera, a gumilövedék, a kardlap, a könnygáz, a vízágyú sok volt.

Publicisztikák III.

 

 

Pilhál György: Cipó (Magyar Nemzet, 2006. november 13.)

"Anyát, gyereket, papot, országgyűlési képviselőt agyba-főbe verő előemberekről nyilatkozik így a szadesz frontembere. Ja, és ami a lényeg: a szabad demokraták marasztalnák vitézlő Gergényi Pétert pozíciójában, akit én egyébként süldő kora óta ismerek, együtt lovagoltunk a Tattersaalban, Cipó volt a beceneve, borzasztóan ügyetlen volt, így aztán később beállt rendőrnek, idővel elneveztette magát "vasprefektusnak", és meghirdette a nulla toleranciát."

(...) Szerintem nem kellene marasztalni Gergényi ( Cipó ) Pétert, ellenben - távozása esetén - sem kéne átugrani a történteken. Azért itt történt egy és más. Megcsúfolták az emberi méltóságot, kilőtték egy ember szemét, agyba-főbe vertek minden arra járót - korra, nemre, származásra, felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül. Nem, tényleg ne menjen el ilyen elegánsan Gergényi (Cipó) Előtte feleljen! Mint annak idején a rendőriskolán.

 

(...) Azt mondja a szabad demokrata párt országos tanácsának elnöke, Bőhm András: "Abban teljes nézetazonosság volt, senki nem kérdőjelezte meg, hogy a budapesti rendőrség a demokrácia védelmében lépett fel, fellépése törvényes volt-" (Október 23-ra kell gondolni természetesen, a Gergényi-körmenetre, a gumilövedékekre, a vízágyúkra, a könnygázgránátokra, a lovasrohamokra, a gumibotokra, a viperákra...

 

(...) Anyát, gyereket, papot, országgyűlési képviselőt agyba-főbe verő előemberekről nyilatkozik így a szadesz frontembere. Ja, és ami a lényeg: a szabad demokraták marasztalnák vitézlő Gergényi Pétert pozíciójában, akit én egyébként süldő kora óta ismerek, együtt lovagoltunk a Tattersaalban, Cipó volt a beceneve, borzasztóan ügyetlen volt, így aztán később beállt rendőrnek, idővel elneveztette magát "vasprefektusnak", és meghirdette a nulla toleranciát. Valószínűleg ennek keretében verte most össze Budapest lakosságát. És az SZDSZ most visszasírja. Egymásra találtak.

 

 

 

 

 

Ugró Miklós: Békeprovokátor szakemberek (Magyar Nemzet, 2006. november 13.)

"Békeprovokátor szakemberek és specialisták bőségesen vannak a baloldalon, olyan nehézkes robotra, mint Gergényi, nincs többé szükség. Az ellenzék megregulázásakor a jogtalan erőszaknak még a látszatát is kerülni kell."

(...) Az ócskavasprefektus meg mehet a MÉH-be. A vasprefektus elvégezte feladatát. Bebizonyította, hogy az egyébként pártsemleges, független rendőrség bevethető párthadseregként is. Az állományban nosztalgiák élnek a régi-jó kádári idők iránt. A maiak is utálják a pestieket, az értelmiségieket, a diákokat, a fiatalokat, a hosszú hajúakat, a kopaszokat, úgy általában az összes reakcióst, akiket szolgálniuk és védeniük kellene.

 

(...) A rendőrség tehát megbízható és bármikor bevethető. Alkalmas nagyobb, összetettebb, komplikáltabb feladatok megoldására is. Ami eddig történt, az csak felkészülés volt, alapozás, bemelegítés, hamarosan még komolyabb bevetésekre is sor kerülhet. Hiszen már nem kell sokáig dresszírozni a közvélemény béke- és hazaszerető, felelősen gondolkodó, normális részét, hogy visítozva követelje az "ellenforradalom lefejezését". Persze más kifejezéseket használnak majd, de a lényeg ugyanaz. (Sajnos, a köztársaság elleni összeesküvés megfogalmazás is foglalt történelmileg, pedig az egész jól bejött nekik.) Szabad, objektív, független sajtójuk eddig is volt hozzá, most már zsebben vannak a rendőri bérencek is. Békeprovokátor szakemberek és specialisták bőségesen vannak a baloldalon, olyan nehézkes robotra, mint Gergényi, nincs többé szükség. Az ellenzék megregulázásakor a jogtalan erőszaknak még a látszatát is kerülni kell.

 

 

Tóta W. Árpád: Te Péter vagy, azaz kőszikla (Index, 2006. november 13.)

"Gergényi nem lép le. Legalább nem marad tapasztalt kapitány nélkül Budapest. Hurrá. Volna viszont még néhány apróság. Egy bocsánatkérő sajtótájékoztató dobostortával és erkélyjelenettel, ahol a főkapitány töredelmesen megköveti az újságírókat és rajtuk keresztül mindenkit azokért a böszme hazugságokért."

(...) Gergényi nem lép le. Legalább nem marad tapasztalt kapitány nélkül Budapest. Hurrá. Volna viszont még néhány apróság. Egy bocsánatkérő sajtótájékoztató dobostortával és erkélyjelenettel, ahol a főkapitány töredelmesen megköveti az újságírókat és rajtuk keresztül mindenkit azokért a böszme hazugságokért. A leesett jelvényekért, a viperáért, az azonosítószámok körüli ködösítésért. Mondja ki még egyszer: kérem szépen. Kérem szépen, bocsássanak meg nekem, sokszor és sokat vétkeztem.

 

(...) Néhány őszinte szó arról, miért nincs semmiféle eljárás a rendőröket húzogató, foglalkozásukra nézve zavargásszervező Debil és Gyík ellen, és ha ez így oké, akkor miért van viszont Budaházy és Tomcat ellen. Még néhány őszinte szó arról, mit csináltak a rohamrendőrök az MTV-székház szomszédságában az ostrom alatt, ki és mire adott parancsot, és mire miért nem. A hazugságkeret egy időre kimerült. Most a feltöltésének van itt az ideje.

 

(...) Egy vizsgálat a műveleti területek parancsnokaival együtt, amelynek végén előkerülnek például azok a rendőrök, akik rohampajzsból építettek paravánt a kamera elé, hogy mögötte megműthessék azt a szerencsétlen illetőt. Annak kimondása, hogy ezután is mindig lesz vizsgálat, és a rendőrök a rendet védik, nem egymást a kamerától.

 

 

Ádám Zoltán. Ízlések és pofonok (Hírszerző, 2006. november 12.)

"Távozási szándékának bejelentésekor a demokratikus ellenzék hagyományát mérvadónak tekintő SZDSZ vezetőinek fel kellett volna lélegezniük. Ehelyett maradásra kérték a főkapitányt, tizenhat évvel a jogállami elveket hangsúlyozó rendszerváltás után saját paródiájává változtatva a liberális politizálást, nem segítve, hanem akadályozva a keleti sztyeppék felé gravitáló köztársaság válságának megoldását."

(...) A Köztársaság rendőrsége alkotmányos kötelességének teljesítése közben kudarcot vallott annak egyértelművé tételében, hogy ki ellen irányul a fellépése. Tudniillik mindenki ellen irányult, aki az útjába került, és az útjába kerülni nem okvetlenül önkéntes döntés eredménye volt.

 

 

 

(...) Az október 23-ihoz hasonló, kiterjedt zavargások idején bizonyára nehezen érhető el, hogy a rendőrség csak és kizárólag azzal szemben lépjen fel, akivel szemben kell. Senki nem gondolja, hogy az éles harci helyzetek kezelésében tapasztalatlan rendőrök minden hibát és jogsértést rosszhiszeműen követtek el. De a hibákat és a jogsértéseket ki kell vizsgálni, és a történtekért felelősséget viselő rendőrfőkapitány nem ellenezheti ezt.

 

(...) Távozási szándékának bejelentésekor a demokratikus ellenzék hagyományát mérvadónak tekintő SZDSZ vezetőinek fel kellett volna lélegezniük. Ehelyett maradásra kérték a főkapitányt, tizenhat évvel a jogállami elveket hangsúlyozó rendszerváltás után saját paródiájává változtatva a liberális politizálást, nem segítve, hanem akadályozva a keleti sztyeppék felé gravitáló köztársaság válságának megoldását.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695