Reformkényszer vagy reformdiktatúra?

2006-11-14

Bár kommunikációs szempontból sikerült előrébb lépnie, a tervezett reformok népszerűtlensége miatt továbbra is nehéz dolga lesz a kormánynak. A reformok megkezdése kapcsán így következő időszak legnagyobb kérdése az, hogy sikerül-e elhitetnie a kormánynak a változtatások szükségszerű voltát. Nem véletlen tehát, hogy míg a kormányoldal reformkényszerről, addig a Fidesz reformdiktatúráról beszél.Kormány: hátrálás helyett kezdeményezés

 

 

A szeptember közepe óta tartó politikai válság csendesebbé válásával lélegzethez jutott a kormány, és több területen is igyekezett kezdeményező szerepbe kerülni az eddigi radikalizmusát jelentős mértékben tompító Fidesszel szemben. A kormánypártok október végétől kezdődően jóval aktívabban és határozottabb kezdtek politizálni. A strasbourgi Orbán-beszéd, majd október 23-án történt rendbontásokról nyilvánosságra hangfelvételek kapcsán az MSZP és az SZDSZ politikusai védekezésre kényszerítették a legnagyobb ellenzéki pártot. Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány nyugdíjazási kérelmének visszautasításával pedig végképp nyilvánvaló vált, hogy Gyurcsány Ferenc és kormánya erősebbnek érzi magát, mint szeptember közepe óta bármikor.

 

Ebben a helyzetben a miniszterelnök jól láthatóan tudatosan kezdett kormányzóképességének újjáépítésébe. Gyurcsány Ferenc három javaslatot tett. Először is „gesztuspolitikát” hirdetve párbeszédet kezdeményezett az önkormányzatok és a kormány között, egy önkormányzati egyeztető fórum keretében. A testület arra szolgálna központi és a helyi hatalom képviselői megbeszélhessék a költségvetést, valamint azokat a kormányzati reformterveket, amelyek az önkormányzatokat érintik. A második javaslat szerint a kormány egy paritásos alapon működő Fejlesztéspolitikai Felügyelő Tanács hozna létre. Végül pedig a kormányfő november 22-re konzultációra hívta az önkormányzati vezetőket, akiknek javaslatait beépítené a kormány intézkedései közé is. Mindezekhez Gyurcsány Ferenc hozzátette: 2007-ben el kell kezdeni újra az önkormányzati rendszer átalakításáról beszélni, mivel szerinte 2010 olyan messze van, hogy lehet nagyvonalúnak lenni, mert „ki tudja, ki nyeri a következő választást”. Ezzel azonban a kormányfő azt is leszögezte, hogy 2010-ig stabilnak tartja kormánya pozícióját. Vagyis ha Fidesz hajlana az egyeztetésre a fenti kérdésekben, akkor ezzel közvetett módon a kormány legitimitását megkérdőjelező álláspontját adná fel. Bár ebbe a csapdába nem sétált be a legnagyobb ellenzéki párt, a kormányoldal annyit már mindenképpen elért, hogy a miniszterelnök az eddigi folyamatos hátrálás helyett kezdeményezőként volt képes fellépni.

 

Fidesz: radikalizmus helyett végletesség

 

Azzal párhuzamosan, hogy a kormányoldal defenzívába szorította a Fideszt, a legnagyobb ellenzéki párt korábbi radikális hangvétele is mérséklődött. Bár a Fidesz-frakció továbbra is kivonul az ülésteremből akkor, ha Gyurcsány Ferenc szólásra emelkedik, a miniszterelnök korábbi teljes bojkottja megszűnt. Ennek az első látványos jele éppen a miniszterelnök önkormányzati egyeztető fórumra tett javaslata kapcsán volt megfigyelhető. A párt helyettes szóvivője úgy reagált a kormányfő javaslatára: „Örülünk, hogy Gyurcsány Ferenc végre meghallgatta az ellenzék szavát, és nem söpri le a javaslatait, amiket egyébként több hónappal ezelőtt megfogalmazott a Fidesz.” Ezzel azonban a Gyurcsány Ferencet korábban nem létezőnek tekintő Fidesz hosszú idő óta először reagált érdemben egy miniszterelnöki megszólalásra.

 

Mindez persze korántsem jelenti éles politikai szembenállás végét. Továbbra is megfigyelhető a két nagy politikai oldal nem képes vitahelyzetet kialakítani egymással. A Fidesz esetében azonban a korábbi radikális hangvételű utcai akciókat, demonstrációk nélküli végletes hangvételű politizálás váltotta fel. Így például kormány által tervezett egészségügyi reformtervek kapcsán Mikola István, a Fidesz szakpolitikusa úgy fogalmazott: „Gyakorlatilag meghalnak a betegek ha végigviszik azt a rettenetet, amit megkezdtek most, vagyis az intézményi struktúraváltást.” Ez az álláspont alkalmas lehet arra, hogy a lehető legnépszerűtlenebbé tegye a kormányzati reformokat. Kérdés azonban, hogy a Fidesz nem lő-e túl a célon, hiszen egy ilyen megfogalmazás semmilyen további mozgásteret nem enged magának a Fidesznek sem. A vitában való továbblépés lehetőségének kizárása pedig tartósan lépéshátrányba hozhatja a pártot, ami különösen akkor válhat kedvezőtlenné, amikor a kormány egyes reformterveit külső szereplők is támogatni kezdik. Ez történt a patikaliberalizáció kérdésben is, ahol a Fidesz mereven elutasító véleménye egyre hiteltelenebbé válik azáltal, hogy mind többen támogatják a gyógyszerek egy részének patikákon kívüli értékesítését.

 

A reformok oka: kényszer vagy diktatúra?

 

A kormány az önkormányzati reform ügyében tett egyeztetési ajánlatot a Fidesz számára. Vagyis azon a téren, amelyhez egyrészt kétharmados parlamenti többség szükséges, másrészt pedig maga a legnagyobb ellenzéki párt jelentős számú polgármestere is érdekelt a továbblépésben. Így ebben a kérdésben döntő lehet, hogy a Fidesz belüli erőviszonyok miként alakulnak a következő időszakban. Az önkormányzatok beleszólási jogának intézményesítésével ugyanaz a helyzet, mint a Fidesz október 1-jei, nagyarányú győzelmével: egyszerre erősíti a helyhatósági pozíciók többségét birtokoló Fideszt, és a párt helyi politikusait, ám a tematika – fejlesztési döntéshozatal – közvetlenül az utóbbiakat erősíti, azáltal, hogy egyenként, tehát a központi pártakaratot megkerülve hozza őket helyzetbe.

 

Azokon a reformterületeken (egészségügy, nyugdíj), melyekhez elég pusztán az egyszerű többség, a kormány láthatóan nem is törekszik együttműködésre, ehelyett inkább az országban kialakult kényszerhelyzettel igyekszik alátámasztani a nyilvánosság előtt a változtatások szükségességét. Ezzel szemben a Fidesz reformdiktatúrát emleget, azt üzenve, hogy a kormány valójában az egész ország érdeke ellenére akarja kikényszeríteni a szerkezeti átalakításokat. A következő hetek fontos kérdése lehet, hogy melyik értelmezés válik majd uralkodóvá.

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695