Polgármesterek a satuban

2006-11-28

A sajtóban megoszlanak a vélemények a miniszterelnök és a városvezetők találkozójáról: egyes vélemények szerint valódi gesztusról, mások értelmezésében csak látszategyeztetésről van szó. Viszonylag egységes azonban a vélemény arról, hogy Orbán Viktor az új testületek létrehozásával személyesen akarja kívánja a fideszes önkormányzatok működését.

Az elmúlt időszakban több egyeztetésre is sor került az önkormányzati ügyek kapcsán: egy ízben a polgármesterek, egyszer pedig a miniszterelnök és az önkormányzati vezetők között. Kósa Lajos november 18-án meghívta a budapesti Hélia Szállóba a városi és megyei vezetőket hogy a kölségvetésről és a nemzeti fejlesztési terv önkormányzati hatásairól egyeztessen velük. A megbeszélésen mintegy harminc polgármester és megyei közgyűlési elnök vett részt. A beszélgetésen részt vett Csabai Lászlóné, Nyíregyháza és Ipkovich György, Szombathely polgármestere. A résztvevők egyetértettek abban: el kell érni a miniszterelnöknél, hogy tárgyalópartnerként fogadja el az önállóan szerveződő csoportot az önkormányzati rendszer átalakításáról szóló egyeztetésen.

 

 

November 21-én került sor a miniszterelnök és önkormányzati vezetők egyeztetésére. Az eredetileg a megyei jogú városok és a régiók fejlesztési vezetői számára meghirdetett találkozón megjelentek a megyei közgyűlések elnökei is, akiket a Vadászteremben már előre készített székek vártak. A találkozó a miniszter 30 perces beszédével kezdődött, melyben az összefogás fontosságát hangsúlyozta. ”Szerintem Magyarországnak az az érdeke, hogy a tárgyalások és partnerség álláspontjára helyezkedjen – mondta bevezetőjében. Ezután felsorolta hét pontját, melyek többsége elmondása szerint konkrét, dátumhoz kötött határozat, nem pedig tárgyalási alapot képező ötlet volt. Bírálta ugyanbakkor az ellenzéket amiatt, hogy a parlamentben bojkottot hirdettek a miniszterelnök ellen, amikor viszont pénzről van szó, hajlandóak tárgyalni. Kósa Lajos szerint a régiók esetében a kormány felrúgta azt az eddig minden kormány által bevált gyakorlatot, hogy a régiók élén választott önkormányzati vezetők vannak. Most kormánymegbízottak állnak ezek élén. „Az ön által felsorolt pontok így értelmezhetetlenek önkormányzati részről, hiszen ez így nem egyeztetés, hanem munkaértekezlet.” Kósa Lajos azt is fontosnak tartja, hogy az önkormányzati intézményrendszer átalakításáról, például a kórháztörvénnyel kapcsolatban, a kormány megkeresse az önkormányzatokat és időben egyeztessen velük. Úgy véli ezek elmaradása miatt már így is több abszurd döntés született. „Ön udvariatlanul elutasítja az önkormányzatok segítő kezét.” Demszky Gábor liberális főpolgármester hozzászólásában ugyanakkor úgy vélte, hogy a kormány és az önkormányzatok egyeztetésében nem a kormány, hanem az önkormányzati oldal jelenti a problémát, mert nincs egységes érdekképviselete. A találkozó után a szocialisták áttörésről, a Fidesz és a KDNP politikusai látszategyeztetésről beszéltek.

 

> Publicisztikák

Magyar Hírlap: Előzés (Magyar Hírlap, 2006.11.18.)

Bihari Tamás: Polgári csapda (Népszava, 2006.11.21.)

Szarka Ágota: Krokodilkönny (Magyar Nemzet, 2006.11.21.)

Várkonyi Tibor: Hívatlan vendégek (Népszava, 2006.11.22.)

Gréczy Zsolt: Bíztató pozícióharc (Népszabadság, 2006.11.23.)

Sebes György: Kényszerű döntés (Népszava, 2006.11.23.)

Bolgár György: Kivonulók kérték (Népszava, 2006.11.24.)

Tanács István: Társbérlet (Népszabadság, 2006.11.25.)

Mészáros Tamás: Szereposztás (Népszava, 2006.11.25.)

Para- Kovács Imre: Egész népemet fogom (Magyar Hírlap, 2006.11.27)

Nagy N. Péter: Fidesz- rükverc a folyóba (Népszabadság, 2006.11.27.)

 

November 25-én a Fidesz-MPSZ rendkívüli, Győrött tartott XXI. Kongresszusán a párt küldöttei elfogadták azt az alapszabály-módosítást, mely létrehozta az Önkormányzati Képviselők Fórumát és az Önkormányzati Képviselők Országos Gyűlését, amely az indoklás szerint a párt egységes önkormányzati politikájának megvalósítása, valamint az általuk jelölt, illetve támogatott polgármesterek és önkormányzati képviselők tevékenységének összehangolása érdekében jött létre. Az országos gyűlésen kívül regionális és választókerületi önkormányzati gyűlések, valamint a Fidesz országos elnöksége mellett egy egy önkormányzati tanács létrehozásáról is döntöttek. Szijjártó Péter hétfőn úgy nyilatkozott: már most szerveződnek a Fidesz választókerületi és regionális önkormányzati gyűlései. Azt azonban az idő rövidsége miatt nem tartotta valószínűnek, hogy az Önkormányzati Képviselők Országos Gyűlése még az idén megtartja első ülését.

 

A fórum az Önkormányzati Képviselők Országos Gyűléséből, a választókerületi és a regionális önkormányzati gyűlésekből, az Önkormányzati Tanácsból és az Önkormányzati Tanács elnökségéből áll. A pártelnök vezette, évente legalább egyszer ülésező Önkormányzati Képviselők Országos Gyűlése olyan egyeztető fórum lesz, amelyen a szövetség által jelölt főpolgármester, a megyei közgyűlési elnökök, polgármesterek és önkormányzati képviselők vesznek részt. Az országos gyűlés mellett a választókerületi elnökök vezetésével választókerületi gyűléseket is tartanak majd a jövőben, ezek pedig regionális gyűléseket hoznak létre, amelynek vezetését a pártelnök által megbízott regionális pártigazgató látja el.

 

Vélemények I.

 

Magyar Hírlap: Előzés (Magyar Hírlap, 2006.11.18.)

(…) Kósáék abban látnák az egyeztető fórum komolyságának zálogát, ha Gyurcsány a megyei közgyűlések elnökeit is meghívná. Ami logikus lépés lenne, hiszen megyékből áll az ország. Mellesleg igen hasznos lenne az ellenzéknek, hisz megnövelné az általa uralt megyei közgyűlések politikai súlyát. Ami éppen ellentétes a kormány törekvésével – az a megyék eljelentéktelenítésében utazik.

(…) Ha a kormány és a helyhatóságok most nem lépnek át a puszta párt- és hatalmi érdekeken, akkor a következő években érkező vagy inkább érkezhető nyolcezermilliárdot is képesek lehetünk úgy eltapsolni, hogy egyetlen konvergencia sem fog végbemenni: az ország gazdasági kettészakadtsága megmarad, mert az elmaradott régiók nem lesznek képesek fölzárkózni, s megmarad az unió kettéosztottsága is, Magyarország pedig marad a periférián, az esélytelenek között, vagy ami még rosszabb: az esélyüket elszalasztók között.

 

(…) Most Gyurcsány Ferenc melegítette fel az ötletet, bizonyára belátva, hogy túl nagy a tét, az EU-s pénzek elosztása, jó fölhasználása, s maga a nemzeti fejlesztési terv sem vihető sikerre a főszerepeket játszó helyhatóságok érdemi bevonása nélkül.

 

(…) Kósa most visszavette javaslatát, s "beelőzve" mára összehívta a megyei jogú városok és megyei közgyűlések vezetőit, hogy céljaikat egyeztetve, fölkészülten érkezzenek a kormányfővel való találkozóra.

 

(…) Kósáék abban látnák az egyeztető fórum komolyságának zálogát, ha Gyurcsány a megyei közgyűlések elnökeit is meghívná. Ami logikus lépés lenne, hiszen megyékből áll az ország. Mellesleg igen hasznos lenne az ellenzéknek, hisz megnövelné az általa uralt megyei közgyűlések politikai súlyát. Ami éppen ellentétes a kormány törekvésével – az a megyék eljelentéktelenítésében utazik.

 

 

 

Bihari Tamás: Polgári csapda (Népszava, 2006.11.21.)

 

„(…) Orbánnak valószínűleg szembe kell majd néznie azzal, hogy nemcsak Debrecen első embere fogalmaz meg az övétől eltérő véleményt, hanem egyre többen érezhetik úgy, politikai karrierjük nem tőle függ. Az önkormányzati képviselők fóruma akár olyan csapdává válhat Orbán számára, amely egy tőle független erőközpontot hozhat létre.”

(…) Az Orbán kigondolta önkormányzati képviselők fóruma semmi más célt nem szolgál, mint azt, hogy a pártvezér szükség esetén kézi vezérléssel mozgathassa a polgármestereket, esetenként beleszólhasson a pénzek elköltésébe is.

 

(…) A polgármesterek pedig tisztában vannak azzal, ahhoz, hogy 2010-ben is a székükben maradhassanak, kevés az unalomig ismételgetett kommunistázás, hazugozás vagy a jövő ködébe vesző és bizonytalan kimenetelű népszavazási kezdeményezés is. Az emberek az utakra, csatornákra, a közlekedésre figyelnek. Kósa Lajos debreceni polgármester: ellenzéki képviselőként a rituális "gyurcsányferencelfogadhatatlan” kijelentéséhez azonnal hozzátette, mint polgármester mindenképpen leül a miniszterelnökkel tárgyalni.

 

(…) Gyurcsánynak és az MSZP-nek óriási lehetőséget is teremthet a katasztrofális önkormányzati vereség, ha tisztes alkut kínálnak a fideszes polgármestereknek. Az is előnyükre válhat, ha kitanulják a kompromisszumok művészetét.

 

 

Szarka Ágota: Krokodilkönny (Magyar Nemzet, 2006.11.21.)

„Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, a Fidesz képviselője kezdeményezésére az önkormányzatok elindultak a hatékony érdekérvényesítés útján a valódi, politikai szempontok feletti együttműködés jegyében. (…) Ezek után Gyurcsány Ferenc előrukkolt egy sokban hasonló ötlettel, természetesen a Lamperth-doktrínának megfelelő kiszerelésben.”

(…) Az igazi tragédia az, hogy ez a kormány már nemcsak az ellenzékkel, de az őt felhatalmazó társadalommal sem tud együttműködni: ezt bizonyítja a számtalan tüntetés, tiltakozás és az október 23-i rendőrattak. Az együttműködés szocialista olvasatban azt jelenti: bólogass. Abban a tragikus helyzetben viszont, amibe az országot a szociálliberális kormány lavírozta, kreativitásra, az alkotó energiák valódi felszabadítására, befogadására lenne szükség. És ezt nem pótolják a parlamentben hullatott krokodilkönnyek. A szerdai egyeztetésen ennél többre lenne szükség, szép szólamokkal már teli a padlás.

 

(…) Több mint négy év kormányzás után a párbeszéd iránti felfokozott igényt természetesen az uniós fejlesztési pénzek sorsa feletti aggodalom váltotta ki, különös tekintettel az önkormányzati választások eredményére és arra, hogy Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, a Fidesz képviselője kezdeményezésére az önkormányzatok elindultak a hatékony érdekérvényesítés útján a valódi, politikai szempontok feletti együttműködés jegyében.

 

(…) Ezek után Gyurcsány Ferenc előrukkolt egy sokban hasonló ötlettel, természetesen a Lamperth-doktrínának megfelelő kiszerelésben. Ennek lényege, hogy az önkormányzatokkal való "együttműködést" - a választási eredménytől függetlenül - lehetőleg többségében megbízható elvtársak bonyolítsák, hiszen ők empátiával közelítenek a "reformkényszerhez", és sok a közös ismerős is, ami nyolcezermilliárd elköltése esetén nem mellékes szempont.

 

 

 

Várkonyi Tibor: Hívatlan vendégek (Népszava, 2006.11.22.)

„Nem tudni, Orbán érezte-e azt a hangulatot, amikor késő este összeverbuválta pártja önkormányzati vezetőit, és ráncba szedte Kósa Lajost, amiért nem minden részletében az ő direktívái szerint készítette elő a szerdai találkozót Gyurcsánnyal. Az ugyanis az utasítás, hogy "ne dőljenek be” a koalíciós gesztusoknak”.

(…) Higgadtságban nehéz érvényesíteni a féktelen hatalmi ambíciókat. Azokhoz minél lármásabb és pillanatra sem szunnyadó feszültség szükségeltetik.

 

(…) Úgy hírlik, Orbán Viktor azzal szeretné kisebb botrányba fullasztani Gyurcsány Ferenc mai találkozóját az önkormányzati vezetőkkel, hogy elküldené oda az egyelőre még nem meghívott, de később mégis szívesen látott megyei közgyűlési elnököket is.

 

(…) Nem csoda a pártelnök idegessége, hogy nem jön be a hisztériára épített politizálás. Az októberi randalírozások egyes rétegekben érthetően kezdetben félelmet keltettek, később viszont kifejezetten ellenérzésbe csaptak át. A nagy többség – mérce nincs, de érezni lehetett – nyugalmat akar, a szüntelen vibrálás végét. Erre épített a kormány és a koalíció, amikor különösen most hangsúlyozott gesztusaival, párbeszédet kínál, és mert a legfőbb fideszes és KDNP-s vezetőkkel ez sajnos reménytelennek látszik, a kezét a helyi vezetőknek nyújtotta ki.

 

(…) Nem tudni, Orbán érezte-e azt a hangulatot, amikor késő este összeverbuválta pártja önkormányzati vezetőit, és ráncba szedte Kósa Lajost, amiért nem minden részletében az ő direktívái szerint készítette elő a szerdai találkozót Gyurcsánnyal. Az ugyanis az utasítás, hogy "ne dőljenek be” a koalíciós gesztusoknak.

 

 

 

 

Gréczy Zsolt: Bíztató pozícióharc (Népszabadság, 2006.11.23.)

„A magát "csak" debreceni polgármesterként aposztrofáló politikus új dimenzióba került. Ő tárgyal a miniszterelnökkel pártja nevében, ezáltal ma a Fidesz legexponáltabb emberének nevezhető. Érthető, ha egy ilyen alkalmat kihasznál a kormányfő bírálatára, de előbb-utóbb érdemit is kell mondania: hajlandó-e együttműködni a felállítani javasolt testületek működtetésében.”

(…) A szituáció szokatlan lehet Kósa számára, és kizárt, hogy nem látja: mennyien kezdték a lehetséges új jobboldali vezetőnek látni. Egyszerre kell tehát megjelenítenie a Fidesz követelőző stílusát, Orbán könyörtelenségét, de muszáj alkalmazkodnia a párbeszédre váró sokaság várakozásaihoz is. Ráadásul mindezt Gyurcsány Ferenc javaslatára.

 

(…) A kormányfő eredményként könyvelheti el, hogy a több hónapja tartó, "nem állunk szóba az illegitim miniszterelnökkel" jellegű kommunikáció után ott ült a Fidesz összes fontos vidéki vezetője az általa meghirdetett találkozón. Azokat is beengedték, akik - igen kevéssé tiszteletben tartva a politikai-társasági szabályokat - olyan rendezvényre mentek el, ahová nem hívták meg őket.

 

(…) A Fidesz hét végi kongresszusán a pártelnöknek mindenképpen reagálnia kell a miniszterelnök kezdeményezéseire, amelyekhez képest ma ő a folyosóra szorult "persona non gratis" - az ember, aki nemkívánatos ugyan, de semmit nem ad ingyen. A további megbeszélésekről Orbánnak szinte lehetetlen lesz polgármestereit kivonultatni, főleg, ha ő tolta be a terembe a megyei vezetőket. Eközben a feltételeket - legalább részben - a kormányfő szabja - neki is.

 

(…) Nem kevésbé tanulságos azonban Kósa Lajos helyzete. A magát "csak" debreceni polgármesterként aposztrofáló politikus új dimenzióba került. Ő tárgyal a miniszterelnökkel pártja nevében, ezáltal ma a Fidesz legexponáltabb emberének nevezhető. Érthető, ha egy ilyen alkalmat kihasznál a kormányfő bírálatára, de előbb-utóbb érdemit is kell mondania: hajlandó-e együttműködni a felállítani javasolt testületek működtetésében.

 

 

Vélemények II.

 

Sebes György: Kényszerű döntés (Népszava, 2006.11.23.)

„Való igaz, eléggé álságos a kettős szerepet betöltő fideszesek viselkedése. Ha ugyanis a miniszterelnök a parlamentben – előre bejelentve – felszólal, még mindig kivonulnak. Nekik ugyanis egy ilyen ember – aki szerintük lop, csal, hazudik (nem kívánt törlendő) – nem lehet partnerük. De elmennek hozzá – a megyei közgyűlések elnökei akár hívatlanul is, mint tegnap tették –, ha arról van szó, hogy a kormány esetleg több pénzt juttathat térségüknek.”

(…) Természetesen jó dolog, hogy végre leültek tárgyalni. Még akkor is, ha utóbb Kósa Lajos paródiának és PR-akciónak nevezte is a fórumot. Tény, pártbeli főnöke ezt várta tőle.

 

(…) Való igaz, eléggé álságos a kettős szerepet betöltő fideszesek viselkedése. Ha ugyanis a miniszterelnök a parlamentben – előre bejelentve – felszólal, még mindig kivonulnak. Nekik ugyanis egy ilyen ember – aki szerintük lop, csal, hazudik (nem kívánt törlendő) – nem lehet partnerük. De elmennek hozzá – a megyei közgyűlések elnökei akár hívatlanul is, mint tegnap tették –, ha arról van szó, hogy a kormány esetleg több pénzt juttathat térségüknek. S igazuk is van. A mostani szűkös időkben minden forint jól jöhet, függetlenül attól, ki adja.

 

(…) A pártelnök természetesen nem volt jelen a tegnapi találkozón, ám mégis közvetlen szereplője a történetnek. Úgy kell ugyanis találkozni, tárgyalni, párbeszédet folytatni, sőt adott esetben együtt is működni Gyurcsánnyal, hogy Orbán figyel. És józan fideszes nem engedheti meg magának, hogy olyant tegyen – esetleg csak gesztust gyakoroljon –, ami nem tetszik a Nagy Vezérnek.

 

(…) Mindezzel persze Gyurcsány is tisztában van. Nem véletlenül hívta magához éppen az önkormányzati vezetőket. Amellett, hogy valóban szükség lenne a politikai párbeszédre és a két nagy párt politikusai közötti együttműködésre, ők lehetnek azok, akiken keresztül gyengíteni lehet Orbán pozícióit.

 

 

 

Bolgár György: Kivonulók kérték (Népszava, 2006.11.24.)

„A megyei közgyűlések fideszes elnökei, vagyis a bevonulók, valamint többi fideszes társuk, a kivonulók ezért pajzsukra emelve Orbán Viktort (aki magával viszi majd az Igen és a Nem, Magyarország Chartát) azt kérik, hogy az Európai Unió mindenféle bürokratikus halogatás nélkül adja át nekik a nyolcezermilliárd forintot.”

(…) a kivonuló bevonulók azt kérik, hogy csak nekik rendezzenek műsort. Az ORTT-t felszólítják, hogy Gyurcsány hangjától vonja meg a frekvenciát, Orbán Viktor hangszálaira pedig szereljék rá a solti nagyadót, ami nem mond ellent annak a követelésnek, hogy a nagy adókat radikálisan csökkenteni kell. Egyébként meg ők is nagyon szeretnék már aláírni az Igen, Magyarország, Igen, Nyolcezermilliárd Chartát.

 

(…) Ellenben igenis ott a helyük ugyanannak a parlamentnek egy másik termében, ahová nem is hívták őket, de ahol szintén az a hazug gazember, még mindig miniszterelnök szónokol. Érthető, nem? Szabad ember, szabad parlamenti képviselő azt csinál, amit akar. Ha ott akar lenni, ott lesz, ha nem akar ott lenni, nem lesz ott. A szabad helyváltoztatás alapvető emberi jog. A mi adófizetői pénzünkért. Kinn is vannak, benn is vannak.

 

(…) Végtére is micsoda dolog az, hogy oda nem hívják meg őket, és főleg Orbán Viktort (apropó, mi van az Igen, Magyarország Chartával és a beígért aláírásgyűjtéssel, csak nem felejtették el?), elvégre senki nem vonhatja kétségbe, hogy a kormány olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek az egész országot, benne az ellenzéket is érintik. Ha pedig egyszer a kormányülések témái az ellenzékre is tartoznak, akkor egy hazug miniszterelnöknek kötelessége beengedni a tárgyalóterembe a Fideszt, valamint a vele testvéri szövetségben lévő polgári köröket is, mert mi az, hogy a polgárokat kívül akarják tartani a kormányon és a parlamenten?

 

(…) A megyei közgyűlések fideszes elnökei, vagyis a bevonulók, valamint többi fideszes társuk, a kivonulók ezért pajzsukra emelve Orbán Viktort (aki magával viszi majd az Igen és a Nem, Magyarország Chartát) azt kérik, hogy az Európai Unió mindenféle bürokratikus halogatás nélkül adja át nekik a nyolcezermilliárd forintot.

 

 

 

Tanács István: Társbérlet (Népszabadság, 2006.11.25.)

„Egy dolog, melyik politikai erő hogyan jött ki a szerdai fejlesztési konzultációból, és más dolog, hogyan jön ki - az ország. A józanabbak már kezdtek örülni, hogy az ádáz ellenfelek egyrészt szóba állnak egymással, másrészt talán arról is beszélnek, amiről kellene. Ehhez képest megint összevesztek.”

(...) Mert közben a helyzet komoly. Például a dél-alföldi régió, amelyik ráadásul nem is a legrosszabb helyzetben van Magyarországon, 1995 és 2003 között 15 százalékkal esett vissza az egy főre jutó GDP-t tekintve az átlaghoz képest is. Az alsóbb rendű utak néhol szinte járhatatlanok. Vannak kistérségek, ahol a 30 százalékot alig haladja meg a foglalkoztatás. A régiót azonban már nem lehet két részre szakítani: a 47-es út egyik állomása például az MSZP-s Szeged, a másik a fideszes Hódmezővásárhely. Úgy is volt, hogy a regionális fejlesztési tanácsban a helyi fideszesek tudomásul veszik: a kormányoldalé a többség. A kormánypártiak meg tudomásul veszik, számos településen és a megyei választáson az ellenzék győzött. Az ellenzék elfogadja, hogy az önkormányzati választáson vesztes Balogh László lesz a régióelnök, aki viszont felajánlja a társelnökséget a három ellenzéki megyei elnöknek is. Úgy volt továbbá, hogy ők el is fogadják. De aztán a szerdai veszekedés hatására pénteken mégsem fogadták el. Talán azért, mert a Fidesz-központ nem nézte volna ezt jó szemmel; talán azért, mert a miniszterelnök indulatos kioktatása megalázta őket. A megyei elnökök úgy viselkedtek, ahogy pártjuk várta, de egyikük váratlanul beajánlotta maga helyett az új bajai fideszes polgármestert, aki még váratlanabbul elfogadta a társelnökséget.

 

(…) Bajnai Gordon kormánybiztos azt mondta tegnap: a régiótanácsokban talán létrejöhet Magyarországon egy új politikai kultúra. Ettől még messze vagyunk, de az Európai Unió támogatása új helyzetet teremt: immár úgy lehet működtetni a rendszert, hogy pénz is van benne. Ettől kezdve pedig a tényleges érdekek fölülírhatják az éppen aktuális pártpolitikát.

 

 

 

Mészáros Tamás: Szereposztás (Népszava, 2006.11.25.)

„Kósa más eset. Régóta városvezető, és mint ilyen, átlagon felül sikeres. Ezt a tőkét lassan-óvatosan felhasználhatja távolabbi ambíciók érdekében. A hangsúly azon van, hogy lassan. Még korai volna dobbantania, de már reszelgetheti az oroszlánkörmeit. Kihasználhatja, hogy Orbánnak szüksége van rá abban a kettős játékban, amit a kormányfő ellen folytat. Kósa a hitelt érdemlő városvezető, aki mutogathatja a Fidesz önkormányzati muszkliját, és kellő időben rávilágít majd, hogy Gyurcsány a tárgyalásokon megfelelt a jobboldal legrosszabb sejtéseinek.”

(…) Kósa most még nem Orbán ellenében, hanem éppenséggel mellette manőverez. Neki is megvan a kiosztott szerepe a Gyurcsány elleni hecckampányban. Mert továbbra sem valamiféle konszenzus a cél.

 

(…) A vélemények mintha megegyeznének abban, hogy Gyurcsány Ferencnek sikerült megtörnie az ellene irányuló ellenzéki bojkottot, a Fidesznek pedig le kellett nyelnie a békát – mármint azt, hogy az önkormányzati vezetők bizony odamennek tárgyalni a "persona non grata” kormányfővel, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy visszautasítsák a beleszólás lehetőségét az uniós pénzek elosztásába.

 

(…)Mindez igen szépen hangzik, mégsem ilyen világos a helyzet. Kétségtelen persze, hogy Gyurcsány profitált már a találkozó létrejöttének tényéből is. Végtére sikerült párbeszédre késztetnie azokat az ellenfeleit, akik a parlamentben parancsszóra kivonulnak, amikor szólásra emelkedik.

 

(…) A jobboldal vezető ereje nem engedhette meg magának, hogy elutasítsa a miniszterelnök felhívását a konstruktivitásra – ez egyszerűen népszerűtlen lépés lett volna.

 

(…) Némelyek persze úgy vélik, Kósa nem beszélhetett más hangnemben, elvégre, legalább látszatra tartania kellett magát az orbáni vonalhoz. A lényeg mégis az, hogy üdvözölte Gyurcsány ajánlatát: hogyha a régiók létrehozzák érdekképviseletüket, a miniszterelnök elfogadja azt partnerként.

 

(…) A Fidesz vezérkara pedig csak erre vár. Ha nem tudják elérni, hogy polgármestereiken keresztül gyámság alá helyezzék a kormányt, azt fogják állítani, hogy lám, a miniszterelnök becsapta őket, és esze ágában sincs megegyezni bármiben – ugye, milyen igazunk volt, hogy gyanakodtunk a posztkommunistákra! Kósa Lajos ebben a színházban mindvégig a méltatlankodó pragmatistát alakítja majd: mi szerettünk volna együttműködni az ország érdekében, de hát ezekkel nem lehet.

 

(…) Nem hiszek tehát abban, hogy Debrecen polgármestere külön utat próbál járni, mintegy Orbán radikalizmusával szemben. Azt sem hiszem, hogy belátható időn belül komolyan kihívná őt a pártelnökségért. Kósa okos, és tudja, hogy nem pótolhatja a Vezért a Fidesz élén. Nemcsak azért, mert a központosított és a pártkongresszuson mindjárt még tovább centralizált egyszemélyi hatalommal szemben esélytelen (minthogy minden posztra Orbán jogosult kinevezni), hanem mindenekelőtt azért, mert nincs karizmája.

 

(…) Kósa más eset. Régóta városvezető, és mint ilyen, átlagon felül sikeres. Ezt a tőkét lassan-óvatosan felhasználhatja távolabbi ambíciók érdekében. A hangsúly azon van, hogy lassan. Még korai volna dobbantania, de már reszelgetheti az oroszlánkörmeit. Kihasználhatja, hogy Orbánnak szüksége van rá abban a kettős játékban, amit a kormányfő ellen folytat. Kósa a hitelt érdemlő városvezető, aki mutogathatja a Fidesz önkormányzati muszkliját, és kellő időben rávilágít majd, hogy Gyurcsány a tárgyalásokon megfelelt a jobboldal legrosszabb sejtéseinek.

 

 

 

 

Nagy N. Péter: Fidesz- rükverc a folyóba (Népszabadság, 2006.11.27.)

„A térfoglaló lázadás ezennel véget ért. Orbán Viktor nem kis politikai ügyességről tanúságot téve szinte mindig csak egy lépéssel maradt le a legradikálisabbak mögött. Nem veszítette el az arcát. De a győzelemhez szükséges kreativitás és ihletettség ezúttal is hiányzott belőle. A végeredmény se győzelem, se vereség. A döntetlen egy újabb testületet formájában jelent meg, amelynek nevét csak a legodaadóbb hívek lesznek képesek visszamondani, akár csak egy hét múlva is.”

(…) Táltosfoggal jött a világra, aki képes volt megjósolni, hogy a szeptember 18-i tömeges dührohammal kezdődő politikai krízis több mint két hónap múlva azzal ér véget, hogy a Fidesz rendkívüli kongresszusa létrehozza az önkormányzati képviselőinek tanácsát.

 

(…) Ismét elhangzott a 2002. május 7-én a Dísz téren szabadalmaztatott "a haza nem lehet ellenzékben" fordulat Orbán Viktortól, amely önmagában is a lehető legerősebb kihívás a minden ember egyenlő voltából kimozdíthatatlan demokratikus gondolkodás számára. Azt feltételezi, hogy a haza hívei az egyik oldalon vannak (azon, amely politikailag ellenzékben van, erkölcsileg viszont egyszer s mindenkorra győztes), a többiek pedig legfeljebb a tisztítótűzben reménykedhetnek.

 

(…)A térfoglaló lázadás ezennel véget ért. Orbán Viktor nem kis politikai ügyességről tanúságot téve szinte mindig csak egy lépéssel maradt le a legradikálisabbak mögött. Nem veszítette el az arcát. De a győzelemhez szükséges kreativitás és ihletettség ezúttal is hiányzott belőle. A végeredmény se győzelem, se vereség. A döntetlen egy újabb testületet formájában jelent meg, amelynek nevét csak a legodaadóbb hívek lesznek képesek visszamondani, akár csak egy hét múlva is.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695