Politikai jutalom vagy a politika jutalma

2006-12-13

Első látásra magas labdát kapott a Fidesz azzal, hogy Gyurcsány Ferenc jutalmat adott a kormány néhány tagjának. A megszorítások, kiigazító intézkedések és sok érdeksérelemmel járó reformok közepette az ezeket végrehajtó minisztereknek szóló elismerés – éppen a konfliktusok miatt – nem egyszerűen jutalom,hanem politikai üzenet.

Magas labda

 

 

A miniszterek jutalmazásából akkor is könnyen lesz politikai botrány, amikor nincsenek megszorító intézkedések, nem kezdődnek tiltakozást kiváltó reformok, de ezek most újabb érvet adnak a kormányfő döntéseit ellenzők számára. A jutalomosztás jól ellenpontozható intézkedés az ellenzék számára, hiszen a másik oldalon – többek között – a közalkalmazotti jutalmak felfüggesztése áll. A jutalomként kiosztott összeg ráadásul azon a határon belül van, amelyet a politikának sem kell lebontania egy-egy család szintjére, ahogyan például az államadósság érthetővé tétele érdekében a Fidesz is tette korábban.

 

A Fidesz már a jutalmazás lehetőségére is reagált: Szíjjártó Péter saját maga vetette fel, hogy kik, milyen indok alapján kaphatnának jutalmat. Az általa „jelöltek” közül – Hiller István, Kóka János, Petrétei József – azonban csak az oktatási és kulturális minisztert emelte ki végül a miniszterelnök, de a legnagyobb ellenzéki párt reakciója már jelezte, hogy a nyilvánvalónak látszó magas labdát a Fidesz csak egyszer csaphatja le, a kormányoldalon azonban több lehetőség is nyílik a jutalmak kapcsán. Biztosra lehetett venni, hogy a jutalmak megítélése olyan témát dob be a nyilvánosságba, amely könnyedén kerül fölénybe a sokkal nehezebben megérthető reformtervekkel, és az ezekre adott ellenzéki kritikákkal szemben. A politikusoknak politikusok által megítélt pénzjutalom régi beidegződéseket elevenít fel. Ezek egyszerre testesítik meg a „néptől elszakadt, csak önmagával foglalkozó” politikával szembeni kritikákat, de azokat az elvárásokat is, hogy a politikus emelkedjen ki a választók közül, vagyonával, tehetségével, politikusi képességeivel, és legyen több, mint azok, akik őt pozíciójába juttatták. A minisztereknek adott jutalom témája egyszerre szól ennek az ellentétnek a kihasználásáról, valamint arról, hogy a személyekről és pénzről szóló viták sokkal könnyebben jutnak el a nyilvánosság legszélesebb rétegeihez, mint az elvont intézkedések körül kialakult konfliktusok.

 

 

Üzenetértékű jutalomhiány

 

Azon túl, hogy a miniszterelnök döntésének nyilvánvalóan a kormány személyzeti politikájára nézve is jelentősége van, a döntés egyszerre üzenet a nyilvánosságnak, és kísérlet egy új kommunikációs csatorna kialakítására.

 

Nem kerültek a jutalmazottak közé azok a miniszterek, akik nem a kormány saját kezdeményezései miatt kerültek nehezen védhető helyzetbe. Szilvásy György az augusztus 20-i tűzijátékkal kapcsolatos, nemrég nyilvánosságra hozott ombudsmani jelentés miatt került ismét támadások közé, Petrétei József pedig a szeptemberi és októberi rendőrségi intézkedések vizsgálata, illetve a rendőrségen belül kialakult, de nyilvánosságra is került vita miatt volt jutalmazhatatlan. Ebből a szempontból kivétel lehet Szekeres Imre, aki a legutóbb Szálasi Ferenc egyik kormánybiztosának rehabilitálásával hívta fel magára a figyelmet, de az ő esetében a kormány és az MSZP, illetve a párton belüli viszonyok lehetnek meghatározóak.

 

A nem jutalmazottak köréből még egy tárcavezetőt érdemes kiemelni, akinek mellőzöttsége azonban inkább előny még a maga számára is. Kóka János, gazdasági és közlekedési miniszterként most indított el egy olyan intézkedés-sorozatot, amely vélhetően közel akkora ellenállást vált majd ki, mint a kórházak átalakításának terve. Kóka János azonban sokkal inkább az MSZP és az SZDSZ belső viszonyaira tekintettel maradhatott ki a jutalmazottak közül, nem pedig az általa vezetett tárca tevékenysége miatt. Az indok könnyen bemutatható a miniszterelnök ellenkező irányú döntését felvázolva: Gyurcsány Ferenc, az MSZP elnöki posztjára pályázó kormányfő az SZDSZ elnöki posztjára pályázó Kóka Jánost jutalmazta volna meg, miközben legalább az egyik pártban a koalíciós partnertől való távolság lesz a tisztújítás és a belső kampányok legélesebb témája. Bár Kóka János (és mások sem) jelezték eddig hivatalosan, hogy valóban indulna az SZDSZ pártelnökségért, a belső kampány már láthatóan megindult, és a gazdasági miniszter számára akár hátrányt is jelenthet, hogy a nyilvánosságban „Gyurcsány emberének” tartják.

 

Személyek jutalmazása vagy a kezdeményezések eladása

 

A jutalmazást nem egyszerűen a kormány belső személyi viszonyai, hanem a nyilvánosság előtt zajló politika szempontjai szerint értelmezve, a kiemelt miniszterek személye valójában másodlagos. A jutalom ebben az esetben nem más, mint eszköz arra, hogy felhívja a figyelmet azokra az intézkedésekre és kezdeményezésekre, amelyek a kormány által tervezett reformok miatt fontosak. Ahogyan a Fidesz első reakciója is mutatja, a jutalmak kapcsán felmerülő kérdés az, hogy mivel érdemelte ki azt az adott tárca vagy miniszter. Márpedig a kérdés a téma jellege miatt biztosan felmerül, ebben jut fontos szerep az ügy érthetőségének.

 

A jutalmak által a kormány egyrészről tehát ráirányíthatja a figyelmet a számára fontos területekre és ügyekre, amely pedig eddig az egyik legsúlyosabb probléma kiküszöbölésének – legalább átmeneti – lehetőségét jelenti. A kormány a jutalmakkal bizonyítási kényszer elé állította magát, konfliktust teremtett egy olyan ügyben, amelyről mondanivalója van.

 

A jutalmazásnak ezen túl azonban értékelő jellege is van, hiszen egyes területeket pozitívan emel ki másokhoz képest. Ebből a szempontból pedig a miniszterelnöknek mint jutalmazónak van fontos szerepe. Az egészségügyi reform példáját tekintve, egyre erősebbé válik az a kép, hogy bár a kormány elkezdene egyes reformokat, de ehhez sem a kiérlelt tervek, sem a koalíción belüli egyetértés, és ebből következően a kellő határozottság sem áll rendelkezésére. A legjobb esetben is vannak olyan területek, amelyek élén egy-egy elszánt tárcavezető küzd saját elképzeléseiért, ameddig nem ütközik megbonthatatlan érdekekbe, de ez semmiképpen nem integrálódik egy egységes kormányzati koncepcióba.

 

Nem állítható, hogy a jutalmazás ennek tudatos kiegyensúlyozására kitalált eszköz lenne, de a miniszterelnök egyes minisztereinek, pontosabban néhány tárca fontos szakpolitikai kezdeményezésének kiemelésével azt üzeni, hogy a legtöbbet bírált intézkedések (pl. a konvergenciaprogramból következő megszorítások és a sokat támadott egészségügyi reform) annak a kormányzati politikának az elismert elemei, amelyhez Gyurcsány Ferenc a nevét adja, egyúttal magához is köti.

 

Járulékos haszon

 

Mindezek miatt aligha tekinthető hirtelen jött kármentésnek az, hogy a jutalmazott miniszterek a külön juttatást sorra ajánlották fel jótékonysági célra. A jótékonykodó politikus ugyan eleve gyanús szereplője a politikai kommunikációnak, a jutalmak továbbadása járulékos elemként mégis pozitív imázsépítő eszközzé válhat.

 

Ennél nagyobb jelentősége lehet annak, hogy a mostani jutalmazással a kormány rámutathatott az Orbán-kormány hasonló eljárásának bírált elemeire, azzal, hogy most eleve a nyilvánosság előtt zajlott le a folyamat. Miközben pedig a Fidesz, egy szempontból értékelve a történteket a „megélhetési válság sztahanovistáiról” és a miniszterek fizetésének szükséges megvonásáról beszél, a kormány azt az üzenetet is igyekszik eljuttatni a választókhoz, hogy a jövőben megváltozik a kormányzati munka teljesítményének értékelése is. A Fidesz szempontjából tehát egyértelműen magas labdának látszó ügyről a kormány úgy beszélhet a maga számára fontos szempontok szerint, hogy az ellenzéki bírálat még segíti is kommunikációját.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695