Fidesz-belharc a kapuk előtt

2007-01-17

A Schmidt Máriát bíráló cikk sajtóvisszhangja meglehetősen egyoldalú, hiszen az eredeti írást közreadó lap csupán egy rövid kommentárral kapcsolódott be a vitába, miközben a publicisztika az elmúlt napok egyik legfontosabb témájává lépett elő. A Schmidt Máriáról szóló cikk végső soron a legnagyobb ellenzéki párt elnökéről is szól, hiszen ismét beemelte a nyilvánosságba a Fidesz és Orbán Viktor kapcsolatáról szóló találgatásokat.

A Fidesz-MPSZ-hez közel állóként számon tartott Magyar Nemzet publicisztikái közt január 15-én „Schmidt Mária ante portas?” címmel jelent meg egy írás, amit az újságírói körökben ismeretlen Horváth Zsolt néven szignáltak. A cikkben többek között fejtegetések jelentek a magyarországi pártokat támogató üzleti körökről, és Schmidt Mária, esteleges pártalapítási szándékairól. A szerző szerint a korábban Orbán Viktor tanácsadójaként dolgozó, jelenleg a Terror Háza Múzeumot vezető Schmidt, közelmúltban örökölt tekintélyes vagyonára támaszkodva és „a nagytőke képviselővel”

> Publicisztikák
Magyar Nemzet, 2007. január 17.
Papp László Tamás: Vadászati engedély Schmidt Máriára (Hírszerző, 2007. január 16.)
Tamás Ervin: Az összeesküvés. (Népszabadság, 2007. január 16.)
Füzes Oszkár: Üzletpolitika. (Népszabadság, 2007. január 17.)
Németh Péter: A pénz beszél.(Népszava, 2007. január 17.)
Gazda Albert: Hová menjen Orbán Viktor? (Index, 2007. január 16.)
Tóta W. Árpád: Térj meg Viktor! (Index, 2007. január 16.)

együttműködve Fideszes polgármestereket és politikusokat keres meg pártalapítási szándékaival. Ennek oka, hogy „elégedetlen a jobboldal spirituális vezetőjével". A „nagytőkések” között a cikk írója Spéder Zoltán, Csányi Sándor, és Nobilis Kristóf nevét említette, de felmerült Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos neve is, mint „aki zsíros üzletekhez képes juttatni az említett üzletemberek vállalkozásait.” Az új, elsősorban Orbán Viktor személye ellen szerveződő pártalakulat elnökének a posztját a publicista szerint Áder János tölthetné be, aki még közelebbről ismereten feltételekhez kötné szerepvállalását.

 

A cikk kisebb fajta vihart kavart a belpolitikai életben: először Szíjjártó Péter, a Fidesz-MPSZ szóvivője jelentette ki: egy politikai pártnak nem dolga a Magyar Nemzet "sci-fi rovatában" megjelent cikkel foglalkozni. Áder János titkársága szerint nem kívánt az ügyel foglalkozni, és eleinte elhárította megkereséseket Schmidt Mária is, majd később közleményt adott ki, amelyben kijelentette: a lapban megjelent publicisztika megállapításai hamisak, és felmerül a kérdés, hogy kinek áll érdekében a jobboldal megosztása, „amikor a kormány katasztrofális teljesítménye az ország működőképességét veszélyezteti.”. Rövidesen találgatások jelentek meg az Index hírportálon, melyek szerint Orbán Viktor a Fideszen belüli hatalmi harcok eldurvulása esetén átvenné a KDNP elnöki tisztét, amit a KDNP kisvártatva cáfolt. Az ügyben megnyilatkozott Kósa Lajos, Debrecen polgármestere is, aki szerint "Leginkább Gyurcsány Ferenc érdekében áll egy ilyen cikk megjelentetése".

 

A sajtóban megjelent, a témához kapcsolódó híradások többsége szerint egyértelmű, hogy Orbán Viktornak vagy Simicska Lajosnak állhatott érdekében a cikk „megrendelése” és a céljuk a párton belüli, Orbán pártelnöki szerepét kifogásoló, kritikai hangok elhallgattatása lehetett.

 

Az írás, valamint az általa kiváltott vita két szempontból is befolyást gyakorol a politikára. Egyrészről nyilvánvaló módon erősíti Orbán Viktor pozícióját a Fidesz tábora felé, ugyanakkor látható, hogy teljesen elterelte a figyelmet a párt most induló kampányáról.

Publicisztikák I.

Magyar Nemzet, 2007. január 17.
Sajnáljuk, hogy Schmidt Mária érdemben és tételesen nem cáfolta a hivatkozott publicisztikában foglaltakat. (A szerk.)

Papp László Tamás: Vadászati engedély Schmidt Máriára (Hírszerző 2007. január 16.)

"a Fidesz-elnök jelenleg csupán néhány ezernyi fanatikus talpasa szemében minősül félisteni caudillónak, akit zsenialitása örökös primátusra ítél. Sokaknál kihúzta a gyufát, akiknél a politika nem betelefonálós lihegés, hanem egzisztenciaféltő kenyérharc. És talán néhányuknak megsúgták, igaz, Viktornál van a kasszakulcs, de tartsa meg, lesz másik pénztárosunk. "

 

(…) Adott egy történész, akinek (enyhén szólva vitatható) munkásságát a boldog emlékezetű polgári kurzus idején kritizálni nemigen lehetett anélkül, hogy az illető ki ne érdemelte volna a komcsi büdösbogár jelzős szerkezetet, gyakran épp a napilapnak csúfolt orbánista hírharsona újságíró-imitátor munkáslevelezőitől. Erre kiderül, a Nemzet Örökös Igazmondó Miniszterelnöke nősténykobrát dédelgetett az ingujjában. Aki immár családi milliárdok bankjegykupacairól sziszeg rá.

 

(…) Kormányának bukása után Orbán lecserélte volna a Fidesz elitjét a nevének hallatán eksztázisban kitörő polgári körösökre. Mikor ez nem jött be, zakózsebeit telerakta választókerületi elnökökkel. Ha valamelyikük sokat mocorgott, jó nagyot rácsapott a tenyerével, hogy azoknak is csontja tört, akik jól idomítva bólogattak. Tagozatvezetőnek, alelnöknek, konzultációs muftinak odavett csavarkulccsal bénázó androidot, cekkerrel lealázott token womant, a népfrontos szarkofágból reciklált politikai múmiát.

 

(…) És a végén, slusszpoénnak Gyurcsok József paraguru választáspolitológiai reinkarnációját: a nemzet fibrilláló szívcsakráját újraindítani, az összmagyarság energiacelláit feltölteni szándékozó, szingliket elijesztő Mikola dokit. A Fidesz-gründoló ősatyák meg néztek hülyén a levegőbe. És masíroztak a narancsos bukta illatfelhőjének nyomában. De akkor már kezdtek begurulni, mikor a pártelnök azzal igyekezett kidumálni magát, hogy azért buktak ekkorát, mer’ ezek hazudtak és több dohányuk volt. Az pedig végképp kiverte a biztosítékot, hogy a parlamenti fiaskó mások hibája, a helyhatósági diadal viszont Orbán érdeme. Annyira, hogy rögvest kibulizta a tagság unott, foghíjas gyűlésénél az önkormányzati vezetők politikai biztosának tisztét.

 

Tamás Ervin: Az összeesküvés. (Népszabadság 2007. január 16.)

"a dolgozat megjelentetésének időzítése nem lehet véletlen. Célja a kritikus gondolatok féken tartása, a sorok szorosabbra zárása, alapja a kóros bizalmatlanság, eszköze a külső és belső ellenséggel való permanens harc, a félreértelmezett éberség. Mindezeknek, ha ellepik a közéletet, tényleg lehetnek súlyos következményei."

 

(…) Schmidt Mária történészből a Magyar Nemzet hasábjain hirtelenjében üzletasszony lett, az odaadó Orbán-barátból pedig sötétben bujkáló, konspiráló ellenség, aki a múlt hónapban a Népszabadságban (nyilván a szocialista nagytőkével jó előre egyeztetve) hirdette meg keresztes hadjáratát a Fidesz elnöke ellen azzal, hogy úgy vélte - Gyurcsánnyal együtt -, neki is mennie kéne. Tény, hogy a főigazgató asszony már tavaly is házába invitálta a jobboldal jeleseit, s a találkozón téma volt Orbán Viktor esetleges utódlása. Elképzelhető, hogy néhány szalonban, fórumokon a különböző hatalmi variációk újra és újra fölvetődnek.

 

(…) a Fidesszel rokonszenvezők táborában, ha foltokban is, de megjelent a kritika az elnök politikájával szemben. Logikus következtetés, hogy ilyenkor az ellentábor merészebb következtetéseket von le a szokatlan jelenségből, mint amennyivel az bír. Az viszont már érdekes, ha a jobboldal vezető lapjában kiált valaki farkast, s odáig megy, hogy az új konzervatív párt - a bennfentesek szerint - nem mást, mint Áder Jánost szemelte ki az elnöki posztra. Horváth Zsolt elemzése tehát számos ponton információvá vedlik, amelyet nyilván valamennyi érintett kétségbeesetten és gőzerővel cáfolni fog.

 

Füzes Oszkár: Üzletpolitika. (Népszabadság 2007. január 17.)

(…) nem kizárt, hogy a nagytőke egy részének elege van Orbánból. Ha netán így van, megvonja támogatását tőle, más címzettet keres. Talál. A kérdés, megéri-e neki (az adott nagytőkésnek), hogy ilyesmibe pénzzel és személyével is belekeveredjen. Biztos ugyanis, hogy nyilvánosságra kerül, ráadásul jócskán eltorzítva. És akkor nincs az a pénz, amely elég szavazatot hozna.

 

(…) A Sion bölcsei után a legnépszerűbb összeesküvés-elmélet a nagytőke világuralmi terveinek örökzöldje. Mi sem természetesebb, hogy a honi nagytőke is összeesküdjön időnként, hol megszerezni, hol elveszejteni valakit, egy álneves cikket megér. Mindig akadnak olyan darabkák, amelyeket látszólag logikusan össze lehet rakni.

 

(…) Az OTP-vezért sokadszor gyanúsítják, miniszterelnök akar lenni. A dolog természeténél fogva ilyesmit nehéz cáfolni, különben is: ki ne akarna kormányfő lenni, ha megtehetné?

Publicisztikák II.

 

 

Németh Péter: A pénz beszél.(Népszava, 2007. január 17.)

„A cikk megjelentetése és a vázolt körülmények azt sugallják, hogy ma még elég egy ilyen írás közzététele ahhoz, hogy az alternatívákban gondolkodókat elijesszék a további lépésektől. A háttérinformációk is arról szólnak, hogy ma még az Orbán–Simicska párosnak megvan az ereje ahhoz, hogy letörjön minden olyan kezdeményezést, amely gyengítené őket.”

 

(...) A konklúzió tehát nem lehet más, mint hogy "Horváth Zsolt” egyszeri üzenet volt, amely üzenetet nem a lap küldte a címzettnek; a Magyar Nemzet egyúttal a "postaláda” szerepét játszotta el. És ha így van – meggyőződésem, hogy így van –, akkor továbbléphetünk az álomfejtésben, azaz megkísérelhetjük kideríteni, hogy ki üzent és miért. A politikát figyelők, a jelenségeket elemzők számára nem olyan nagy rejtvény a megfejtés, ismerve a Fidesz szereplőit és azokat, akik befolyással lehetnek a Magyar Nemzetre, elég gyorsan leszűkíthető a kör.

 

(…) a legnagyobb befolyással Simicska Lajos bír, vannak bennfentesek, akik azt állítják, hogy nagyobb a befolyása Orbán Viktorénál is. De mert az írás Orbán Viktor érdekében született, az látszik valószínűnek, hogy az Orbán–Simicska kettős állhat a háttérben; mondják, ez a duó megbonthatatlan, a háttérben állhatnak baráti, üzleti és politikai érdekek egyaránt. Az elemzők arra figyelmeztetnek, hogy miközben a cikk a baloldal multijait bírálja, valójában teljes egészében, a Fidesszel kapcsolatosan is, a pénz körül forog. És ha pénzügyi szemléletről beszélünk, nem nehéz kitalálni, hogy kit nevezzünk meg háttérfőszereplőnek. Mindenesetre érdemes odafigyelni: ma már a Fideszben több pénzügyi központ is létezik. Azaz: nem egy centrum lehetséges immár, az új elképzelésekhez, az új politikához már másnak is van pénze. Most az a nagy kérdés, hogy igaz-e a mondás: a pénz beszél.

 

 

Gazda Albert: hová menjen Orbán Viktor? (Index, 2007. január 16.)

„Mi történik a Fideszben, ha Orbán Viktor eligazol? A párt megszabadul rossz szellemétől, és mivel lesz egy hozzá képest jobbra vitézkedő erő, ügyesen megpróbálhat araszolni a centrum felé, elkezdheti szólongatni az innen és onnan is kiábrándultakat, szerkeszthet okos gazdaság-, szociál-, kultúr és nemzetpolitkát, befejezheti a vérszemet kapott Dávid Ibolya-alakulat fojtogatását.”

 

(...) Ha máshonnét nem, a szócső Magyar Nemzet jeles kolumnistájának – a legendás Egei Antal cimborájának – hála megtudhattuk, hogy Schmidt Mária máris ott áll a kapuk előtt, miközben a hóna alatt Áder János, a csornai Bronson pödri bajszát. (Mögöttük a karvalytőke köszörüli karmait.) Korábban Pokorni Zoltán kapta meg a magáét ugyanazokon a hasábokon, Kósa Lajost maga a főnök osztotta ki, Rogán Antal az ötödik kerületben gyűjti a későbbi felíveléshez szükséges tapasztalatot, Deutsch-Für Tamás pedig bajuszt növesztett.

 

(...) Közben előkerült a hír, miszerint Orbán Viktor a Fidesz utáni időkre készülve kiszemelte magának a Kereszténydemokrata Néppártot. Ez mondjuk egyszerre vicces és figyelemre méltó. Alaposan végiggondolva überzseniálisnak is tűnhet a forgatókönyv – ha van ilyen. Hiszen sokszorosan bebizonyosodott, hogy az eredeti Orbán-terv, amely az egytáborzászló elv jegyében minden jobboldali erőt ugyanabba a karámba terelt, így nem maradt mondandója a langyosak számára, megbukott.

 

Tóta W. Árpád: Térj meg Viktor! (Index, 2007. január 16.)

"A tegnapi párttabló koccant kissé a Magyar Nemzetben megjelent rágalom- és fenyegetésfüzérrel, miszerint Schmidt Mária, Áder János (?!), valamint barátjuk, Gonosz Nagytőke pártot készül alapítani. Pont olyasmit, mint amivel Pokorni Zoltánt vádolta meg a Pravda pár hónapja: konzervatív-liberális erőt."

 

(…) Lehet még épeszű jobboldal a Fideszből is. Orbán Viktor feláll, összeszedi az asztaláról a szemetet: a Demokratát, az énekeskönyvet, a kiszöszösödött prolizakót, és elhúz szépen. Nem ám messzire, csak a szomszédba: a Kereszténydemokrata Néppártba. Amit ő csinál, az oda való. A túlvilágról eredeteztetett fáraó-legitimitás, a valláserkölcsi buzgalom, a tévedhetetlenség és a morális többség röhejes mítosza. Ezek meghitt, kellemesen patinás cuccok, kényelmesen be lehet velük rendezni egy zsákutcát, de a szekuláris Magyarországon többet visz, mint hoz. Lengyelországban elég volt egy randa kormányválsághoz, itt ez kevés.

 

(…) Kevés, kevés ez már a győzelemhez. Avítt, okkult, ostoba. Orbán Viktornak a KDNP élén van a helye. Ő maga mondta valamikor, hogy keresztény pártot akar. Tessék, készen van, csak be kell ülni a tutiba. Semjén Zsolt meg főzhet kávét. Mindenki a helyére kerül.

 

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695