A Kossuth-tér felszabadítása vagy az indulatok elszabadítása?

2007-02-07

A publicisták véleménye nem egyezik a Fidesz kordonbontó akciójának megítélésében. Többen közülük a törvényellenesnek és veszélyesnek látják az eseményeket, amely radikális tüntetők feltüzelésével jár, rossz példát mutat, és politikai értelemben véve is káros, célja pedig egyszerűen a közélet tematizálása. Mások ellenben egy alkotmánysértő állapot jogos felszámolásának aktusaként tekintenek az akcióra, és a kordont a kormányzati önkény megnyilvánulásnak tekintik, amelynek lebontása helyes döntés volt.

A Kossuth-téren október 23-a óta álló, a teret a hermetikusan lezáró

kordont az utóbbi időben többen is támadták, annak bizonytalan jogi

> Publicisztikák
Kósa András: Lebontott kordonok, átejtett Fidesz-hívek (Hírszerző: 2007. február 7.)
Pelle János: Kordon-blőd avagy még csak ez hiányzott nekünk (Hvg.hu: 2007. február 2.)
Uj Péter: Korlátgyakorlatok (Népszabadság: 2007. február 7.)
Torkos Matild: Polgári engedetlenség (Magyar Nemzet: 2007. február 3.)
Krajczár Gyula: Nem számít (Népszabadság: 2007. február 3.)
Nyiri János: Az SZDSZ megtagadta a liberális eszmét – is (Gondola: 2007. február 5.)
Gazda Albert: Viktor, Ferenc, és a pisztolypárbaj (Index: 2007. február 3.)
Michnai Attila: Kossuth tér: kordonbontás helyett szögesdrót (Hvg.hu: 2007. február 3.)
Csermely Péter: Vasfüggöny (Magyar Nemzet: 2007. február 5.)
Gréczy Zsolt: Csavarlázítás (Népszabadság: 2007. február 6.)
Andrassew Iván: Csavarhúzós forradalom (Népszava: 2007. február 3.)
Papp László Tamás: Kordonbontás: senki sem jött ki jól belőle (Hvg.hu: 2007. február 4.)
Szalai-Burszán Balázs: Nem a telihold miatt bontott kordont Orbán (Index: 2007. február 5.)
Magyar Hírlap: Jogsértések láncreakciója (2007. február 3.)
Zelei Miklós:Korlátolt társas felelőtlenség (Magyar Hírlap: 2007. február 4.)
Pelle János: Ki van a parlamenti fémketrecben? (Hvg.hu: 2007 február 5.)
Németh Péter: Túl a jogon, tudatosan (Népszava: 2007. február 5.)
Szász István: Testvéri segítség (Népszava: 2007. február 5.)
Makai József: Bontás (Magyar Hírlap: 2007. február 5.)
Kulcsár Anna: A följelentett Fidesz (Magyar Nemzet:2007. február 6.)
Andrassew Iván: A puncsos tesztpuccs (Népszava: 2007. február 6.)

helyzetét kiemelve. Navracsics Tibor és Szájer József 2007. február 1-jén,

csütörtökön, levélben szólították fel Petrétei József igazságügyi és rendészeti minisztert a kordon lebontására, Szájer pedig az Európai Parlament ülésén is felszólalt a témában. Ezek után, általános meglepetést kiváltva a Fidesz-MPSZ és a KDNP képviselői február 2-án, délelőtt tíz órakor csavarhúzókkal és egyéb szerszámokkal felszerelkezve kivonultak a Kossuth-szoborhoz, és hozzáláttak a kordon lebontásához. A téren szolgálatot teljesítő rendőrök nem avatkoztak közbe. Navracsics Tibor kijelentette: a kordont polgári engedetlenségi akció keretében bontják le, nem tartanak felelősségrevonástól, és nem kívánnak mentelmi joguk mögé bújni sem. Orbán Viktor elmondta: amennyiben a kerítést újraépítik, úgy ők azt újra le fogják bontani. A téren eközben kormányellenes tüntetők jelentek meg, akik hangosan éltették a kordonbontó képviselőket. Az akcióban egyéb elfoglaltságai miatt nem vett nem részt Áder János, Kósa Lajos, Rogán Antal és Pokorni Zoltán sem.

 

 

Danks Emese kormányszóvivő az események kapcsán kijelentette: a kormánynak az az elvi álláspontja, hogy a jogszabályokat mindenkinek, köztük az országgyűlési képviselőknek is be kell tartaniuk, Gusztos Péter pedig „majomparádénak” nevezte az akciót. Lendvai Ildikó, az MSZP parlamenti frakciójának vezetője kijelentette: „Tragikus fordulóponthoz érkezett a Fidesz, mert soha nem volt még példa arra, hogy képviselők jogsértést kövessenek el”, az MDF frakcióvezetője, Herényi Károly pedig furcsának találta, hogy maguk a törvényalkotók kezdeményezzenek polgári engedetlenséget. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint senki nem kérdőjelezheti meg a saját véleménye alapján a törvényeket, a kormányfő több mint károsnak nevezte a Fidesz kordonbontását. Aznap délután Sólyom László köztársasági elnök is közleményt adott ki, amely szerint a jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni, és a képviselők jogellenesen cselekedtek a téren.

 

A téren ezalatt több száz tüntető, rendőrök és televíziós stábok jelentek meg. Az este folyamán a rendőrök a tüntetést feloszlatták, és az éjszaka folyamán a kordont visszaépítették. Másnap a rendőrök a téren megjelent tüntetőket többször is kiszorították, akik minden alkalommal, kis számban, de újra visszaszivárogtak. Többe embert is előállítottak.

 

A Fidesz-MPSZ parlamenti frakciója ezek után többször is felszólította a kormányt és az Országgyűlés elnökét, Szili Katalint a „Kossuth-tér megszállásának” befejezésére. Február 5-én a kordon ügyében összehívták a Parlament Nemzetbiztonsági bizottságának, amely ülésnek időpontjáról az Országgyűlés házbizottsága hoz döntést. A BRFK eközben feljelentette a Fidesz képviselőit, amely feljelentést a Fővárosi Bíróság „elbírálásra alkalmatlannak” nevezete, mivel abból több képviselő személyes adata is hiányzott. A tér sorsáról és a Parlament épültének biztosításáról továbbra is folynak a tárgyalások.

 

Publicisztikák I.

 

Kósa András: Lebontott kordonok, átejtett Fidesz-hívek (Hírszerző: 2007. február 7.)

"Igazán bátor cselekedet volt ez a kordonbontás. Szerencsére Orbán Viktor országgyűlési képviselőnek egyetlen percig sem kellett tartania attól, hogy az egyik helyszínen tartózkodó rendőr esetleg a földre teperi, megbilincseli, netán előállítja. Orbán Viktor országyűlési képviselő biztos lehetett benne, hogy még csak megakadályozni sem próbálják majd abban, amit csinál."

 

(...) Igaz, pár taktikai hiba becsúszott: az első, hogy Sólyom László egyből jogtalannak nevezte az akciót. Azonkívül ez a "polgári engedetlenség" is bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a párt már rég nem áll olyan egységesen Orbán mögött, mint korábban. Áder János, Pokorni Zoltán, Rogán Antal, Kósa Lajos – beszédes névsor, az elmúlt hónapokban éppen ők szerepeltek a legtöbbet a hírekben, mint olyanok, akik egyre kritikusabban figyelik a Fideszben zajló folyamatokat.(...)

 

(...) Persze a kormányzat magának is köszönheti a történteket: több mint három hónap tökölődés, száz nap "majd csak lesz valami" stílusú semmittevés tette lehetővé a Fidesznek, hogy "robbantson" a téli tüntetésszünetben.(…) A helyzet megoldására egy hónap maradt: politikailag nyilvánvalóan vállalhatatlan lenne, ha a március 15-i ünnepségek egy lezárt Kossuth téren zajlanának. Addig még Orbán Viktornak is lesz lehetősége egy-két, a péntekihez hasonló húzásra. Melyeket a többihez hasonlóan el lehet majd felejteni. (...)

 

 

Pelle János: Kordon-blőd avagy még csak ez hiányzott nekünk (Hvg.hu: 2007. február 2.)

"Kérdés persze, hogy egy törvénytelen intézkedést lehet-e kétes legitimitású, önkényes eszközökkel felszámolni. A fal volt a törvényes, és lerombolása a törvénytelen, vagy fordítva? Az emberek többsége, különös tekintettel az ötödik kerület északi részén lakókat, akiket a Kossuth szobor előtti levegőzésben és gyermeksétáltatásban is akadályoz a kettős drótkerítés, nyilvánvalóan az utóbbira szavaznának."

 

(...) A Fidesz most az emberi jogok bajnokaként lép fel, képviselői felajánlották, hogy lemondanak mentelmi jogukról, s Gandhiként, ártatlanságuk tudatában állnak a bíróság elé. A média egy jelentős része bizonyára ragaszkodik majd ahhoz a fikcióhoz, hogy a rendőrség csak a demokrácia védelmében állította vissza a kerítést, s ezzel az október 23-án elkezdődött vita tovább folytatódik, a kedélyek március 15-e közeledtével nemhogy megnyugodnának, tovább forrósodnak. A jobboldali radikális médiák viszont barikádra szólítják a népet, mint Delacroix híres festményén (...)

 

(...) Fontos kérdés, hogy a „politikai provokációval” és „önbíráskodással” vádolt fideszes képviselők soron következő akcióikat összehangolják-e a Kossuth tér szélén gyülekező tüntetőkkel, akik között, s ezt személyesen megállapítottam, több hóbortos alak, és elvakult uszító is akad. Együtt érkeztem például a tett helyszínére egy idősebb úrral, aki már menet közben szidalmazni kezdte a „rendőrök zsidó parancsnokait”, majd barátaihoz csatlakozva, megpróbálta feltüzelni az akkor még csak néhány száz fős tömeget, mely ügyet sem vetett rá. Hiába, az önjelölt szónokokat nem lehet kitiltani a tömegrendezvényekről, és mivel Budapesten nincs Hyde-park, lehet, hogy egyesek a Kossuth-teret szemelték ki erre a célra. (...)

 

 

Uj Péter: Korlátgyakorlatok (Népszabadság: 2007. február 7.)

"Megvan a programunk megint, a szórakozásunk, kisszabású show, szelleminek kevéssé nevezhető szertorna, a két nem túl okos, ám mindenre elszánt sportoló, Orcsány és Gyurbán mutatja be éppen lenyűgöző korlátgyakorlatát.(…) A korlátgyakorlatok lekötik a jó magyarokat, a nívós tornasport kedvelőinek tábora széles, hát még a nívótlané, nem kell annyira magasra tenni a lécet, úgy csak levernék, az meg kinek hiányzik."

 

(…) egyrészt valóban nívótlan és sunyi ez a bekerítősdi, érzi mindenki, de annyira pimf sunyiság, hogy hónapokig föl se tűnt, voltak, vannak nagyobbak bőven. Másrészről meg tényleg a szólásszabadság végzetes sérelme, a demokrácia halála kvázi, sőt nem is kvázi, ha 93 030 000 000 négyzetméterből nagyjából kétezren éppen nem lehet árpád-sávot lengetni, zsidópolitikus-tablókat készíteni, szarban-húgyban sátorozni, és a demokratikus államrend megdöntésére szervezkedni, illetve felhívni. (...)

 

(...) Nem is annyira érdekes már, hogy az év első két napján teljesült a harminc évre tervezett költségvetési hiány (újabb szép siker, hajrá, fiskális politika!, hajrá, államháztartási reform!), és azt sem magyarázza el senki, miért nem megy az, hogy minden faluban legyen vasútvonal, kórház és negyvenfős önkormányzat, meg hogy nem lehet ingyenegészségügy, ingyenközlekedés, ingyenoktatás és huszonharmadik havi nyugdíj egyszerre, illetve lehet, de akkor mindegyik szar lesz, és öt éven belül meg úgyis összedől az egész hóbelevanc, ahogy van, indul a bakterház. (...)

 

 

Torkos Matild: Polgári engedetlenség (Magyar Nemzet: 2007. február 3.)

"Summa summarum: a Kossuth téren nincs szükség kordonra, a fővárosnak nincs szüksége Gergényi Péterre, az országnak nincs szüksége Gyurcsány Ferencre. A megoldás a T. Ház kezében van. Végül is ezért fizetjük őket, ezért álljuk a költségeiket is. És a nép e tekintetben is – mint tudjuk – igen nagyvonalú. Tessék az érdekeiket szolgálni, ott a „műveleti téren”. A Fidesznek is ez a feladata. Most nem teheti meg, hogy az engedetlenségi mozgalmával felhagyjon, magára hagyja az ezreket, tízezreket, akik ott állnak a műveleti téren, megveretésre készen, hogy segítsenek lebontani a rácsokat. Újra és újra… "

 

(...) Pedig a nép példás bölcsességgel viselte el az őszi tüntetések törvénysértő rendőrattakját és azt, hogy azt a teret, ahol a rendszerváltozásunk hajnalán kikiáltották a köztársaságot, egy jogban járatlan rendőrfőnök átminősítse „műveleti térré”, és kirekessze onnan a magyarokat. Gergényi Péter, aki a békés politikai tüntetőkre gumilövedékes, könnygázgránátos, viperás és kardlapos támadást vezényelt, most lakáj módjára igyekszik kiszolgálni a diktatúra iránt igencsak fogékony politikai hatalmat. (...)

 

(...) A szocialisták véleménye, tekintve, hogy jelenleg az ő politikai hatalmuk védelmének szimbóluma a vasrács, szót sem érdemel. Nyüszítenek, mert érzik, hogy ezt tényleg elk…rták. Nem kicsit. Nagyon. Most aztán tényleg be vannak szorítva. Ha Gyurcsánynak ahhoz még nincs is mersze, hogy a kóbor kutyákat a telepekre vigye, és rács mögé dugja, ahhoz már van, hogy az Országgyűlés épületét önkényesen a rácsok mögé zárja. Nem csoda, hogy a szabadságpárti Fidesz nem bírja elviselni ezt a helyzetet. Szégyen is lenne a demokráciánkra, ha eltűrné 2007 tavaszán egy uniós tagállamban ezt az abnormális helyzetet. (...)

 

 

Krajczár Gyula: Nem számít (Népszabadság: 2007. február 3.)

"Orbán Viktoron keresztül a magyar korszellem nyilatkozott meg. Fogják őt és társait szidni, becsmérelni, precízen kritizálni, s dicsérni, hozsannázni, "tudományosan" alátámasztani, de ez nem fog számítani. Az egyik olvasatban eggyel gyarapodnak amúgy is tekintélyes számú bűnei, a másikban történelmi érdemei, miközben a magyar nép ismét hatalmasat lép előre, ismét leteszi a névjegyét saját magának, hiszen vagy lesz kordon a Kossuth téren, vagy nem. "

 

(...) Kordonbontó Viktor jól látja a dolgokat: lesz itt jogi vita, de az nem számít. Ők vállalják a következményeket, lesz, ami lesz. Még be sem fejezte a mondatot, s a vita már tartott. De még el sem kezdte a mondatot, sőt, még a bontást se, amikor már jó ideje nem számított semmi. (...)

 

(...) Ha valamit, hát ezt írhatjuk le úgy, hogy morális válság. A kordonnak is van története, s ez éppen abban a fázisban volt, hogy minden parlamenti párt egyetértett az eltávolításával. Ha ez igaz, akkor vannak ismert és konszolidáltnak tűnő módszerei annak, hogy egy bármilyen bükkfafejű rendőrfőkapitányt megtérdeltessenek. De ez nem számít, tudjuk a klasszikustól. Háború van, amelyben nem a társadalom problémáit kell megoldani, nem az életet kell menedzselni, hanem győzni kell, lesz, ami lesz. (...)

 

 

Nyiri János: Az SZDSZ megtagadta a liberális eszmét – is (Gondola: 2007. február 5.)

"Ha lenne az SZDSZ-nek valami csekélyke kis köze is a liberális eszmeiséghez, akkor már február 2-án délután teljes mellszélességgel ki kellett volna állnia Orbán Viktor és a Fidesz mellett. Amit az ellenzék vezető parlamenti ereje tett, az ugyanis maga a vegytiszta liberalizmus. Ha félretesszük a napi politikát, és hajlandók vagyunk tényleg elvi kérdésekkel is foglalkozni, akkor nem mondhatunk mást, mint hogy Orbán Viktorék ismét liberálisok lettek. Igen, visszatértek 1988-90-es önmagukhoz, pontosabban a Fidesznek ahhoz a jellemvonásához, amely idővel kikopott a meghatározó vonások közül. Ám az élet úgy hozta, hogy ismét elő kellett venni a sifonérból a polgári engedetlenség eszközét, ismét ki kellett menni az utcára. "

 

(...) A magyar demokrácia üres forma, mint a weimari Németország volt Hitler hatalomátvételétől kezdve a Harmadik Birodalom intézményrendszerének kiépítéséig. Ez a hazug rendszer manifesztálódik a Kossuth téri kordonban. A demokratikus Magyarország erői, köztük a Fidesz és a KDNP már több ízben megpróbálták úgymond törvényes úton elérni a korlátok eltávolítását. Miután ez nem sikerült, azt tették, amit demokratának tennie kell, ha belátja, hogy az állam antidemokratikus módon működik. A Fidesz és a KDNP megjelent politikusai (az éppen távollévők egyhangú támogatásával) erőszakmentesen szétbontották az antidemokratikus hatalomgyakorlás tárgyiasult jelképét, a kordont. Ha lennének liberálisok, akkor ott kellett volna ténykedniük Orbánék oldalán, és ha fizikailag lemaradtak is, legalább utólag, szóban és politikai erejükkel ki kellett volna állniuk a liberális bátorság eme újabb fényes tette mellett. (...)

 

 

Gazda Albert: Viktor, Ferenc, és a pisztolypárbaj (Index: 2007. február 3.)

"Hanem aztán a Fidesz vezetői észrevették egyszer csak, hogy Ferenc (miniszterelnök) reformkommunikációs offenzívába kezdett. Feltűnt nekik az is, hogy a Parlament előtt rozsdáll a kordon, amely mellett amúgy szemrebbenés nélkül sétálnak már el a népek, mintha a városképhez tartozna. Nem szép, sőt ronda, de legalább a miénk. Kitalálták a fideszesek – hivatalosan Orbán Viktor és Szájer József agyából pattant ki a forradalmi szikra –, el kéne bontani onnét az egészet. Egyrészt a turisták jobban tudnák fényképezni az Országházat, másrészt nem Sándor (televíziós műsorvezető) és Ferenc (miniszterelnök) táncáról szólnának a hírek, hanem az ellenzéki pártról. És látszik majd, hogy elnöke, Viktor (spirituális vezető) igenis a helyén van, vitézkedik ereje teljében. Nosza, munkához láttak. "

 

(...) Hanem aztán a Fidesz dolgos politikusai – mínusz Áder János, Kósa Lajos, Pokorni Zoltán, Rogán Antal; lehet, ennek egyszer jelentősége lesz, de az sem kizárt, hogy nem lesz egyáltalán –, mint akik nagy dolgukat jól végezték, tettek néhány nyilatkozatot, és visszavonultak a Parlament falai közé. Megjelentek helyettük az ősszel hazaküldött világmegváltók, zavaros fejükkel, árpádsávos zászlóikkal. (...)

 

(...) Akkor azt gondoltam, Viktor (spirituális vezető) és a Fidesz vezérkara megint nem tudta, mit cselekszik. Vagy ha tudta, hogy ezeket utcára viszi, akkor vagy ostoba, vagy cinikus. Ostoba, mert ha ezek kimennek, az nem a Fidesznek, a kormánypártoknak használ. Kontraproduktív. A fiúk Ferenc (miniszterelnök) malmában dolgoznak. Hajtják reá a vizet. Hisz ebben az országban nincsen forradalmi hangulat. A zemberek nyugalmat szeretnének. A Jobbikkal vállvetve nem lehet kormányt szétkergetni. Ha ősszel nem sikerült, most sem fog. Csak kupleráj lesz és zűrzavar. Azt utáljuk. Mindenki utálja. (...)

Publicisztikák II.

 

 

Michnai Attila: Kossuth tér: kordonbontás helyett szögesdrót (Hvg.hu: 2007. február 3.)

"És akkor jön ez a Kossuth-téri cirkusz, mialatt a kenyér árát éppen emelni készülnek, elvégre azt is gázzal sütik. Van hát téma, amit valódi táplálék helyett gittként rágcsáltathat velünk a média. Nagyeszű politkai elemzők okításán felnőtt népességünkben persze azonnal felmerül az ősi oknyomozói kérdés: cui prodest, vagyis kinek az érdeke? "

 

(...) Kétbalkezes ellenzéki politikusainknak gondolkodniuk kellett volna, mielőtt cselekszenek. Jóval többre mentek volna némi leleménnyel, hiszen a megoldás kínálja magát. A közbeszédben vasfüggönyként emlegetett rendőrtorlaszt igenis az eredetihez hasonlóvá kellene tenni! Némi leleménnyel és bizonyos performansz elemek révén szögesdrótos, őrtornyos, de akár nyomsávos, őrkutyás műveleti területté változtathatták volna a Kossuth teret az ellenzék mozgékonyabb elméjű tagjai. Védné őket képviselő mentelmük, no meg az "ártatlan" indoklás: mi csak segíteni akartunk a védőknek, elvégre mi is odabent dolgozunk! Ez talán csak nem szabálysértési tényállás? (...)

 

(...) A józan ész azt diktálná, hogy a tudomány fellegei közé való, alkotmányjogot érintő téma utcai csetepaték keretei között történő megvitatása kizárólag kormányzati érdek volna. Hiszen ezáltal az iskola- és kórházbezárások, a bér- és kedvezménycsökkentések, a gyógyszer- és közműdíj áremelések helyett néhány indifferens közterület-négyzetméter körüli terméketlen vita vonja el a nyilvánosság figyelmét. Mi jobbat kívánhatna a Gyurcsány kormány? (...)

 

 

Csermely Péter: Vasfüggöny (Magyar Nemzet: 2007. február 5.)

"Magyarországon különös állapotok uralkodnak. Budapest közepén demonstrációjukat be nem jelentett tüntetők állnak szemben azonosító nélküli rendőrökkel. Ez a felállás úgy jöhetett létre, hogy a Fidesz országgyűlési képviselői, vállalva tettük következményeit, lebontották a Kossuth térre mindenféle jogalap nélkül kihelyezett rendőrségi kordont. "

(...) Miután szétszedték, a kordon csodálatos változáson ment keresztül. A demokrácia és a jogállam szimbóluma lett, amelyet a Fidesz politikusai galádul ledöntöttek. Kiderült, hogy a kordon védett minket az anarchia sötét erőitől. Megtudtuk, hogy a kordon a törvény és a rend jelképe volt, melyek nélküle semmivé lettek. Tudomásunkra hozták, hogy a kordon az Alkotmányt és a törvényességet óvta, s nélküle a szakadék szélén billegünk. Sejteni engedték, hogy míg a lakosság léhán él bele a világba, addig a kordon őrködik a vártán, Budapest népe álmán.Persze, akik ezeket mondják, azok hazudnak. A kordon azért kedves nekik, mert őket és tetteiket védi és egyszersmind jelképezi. A törvénytelenségeket, a hazugságok sorát, a sutba vágott elveket, a kitalált KRESZ-táblákat, a szétvert és szétlőtt kormányellenes tüntetéseket, az ömlő könnyű, lovakkal legázolt tiltakozókat, a pénzügyi és politikai trükköket, az elkúrtuk mentalitást, a reformnak csúfolt szabad rablást. (...)

 

(...) Felnőtt emberek, lemondva mentelmi jogukról, állampolgárként vállalva tettük következményeit, lebontották azt a vasfüggönyt, amely törvényen túli eszközként védelmezte a koalíció politikusait. Pedig a koalíció tagjai is felnőtt emberek, az intézkedéseik által kiváltott reakcióktól ők sem bújhatnak el. Valószínűleg nem is árt nekik egy kis továbbképzés a demokráciából, különösen a magukat valami félreértés révén liberálisnak tartó Kuncze-gárdának. De kedve szerint okulhat és tanulhat belőle mindenki, akit foglalkoztatnak Magyarország közügyei. Főként azt, hogy nem kell félni. Nekünk, tőlük, semmiképpen. (...)

 

Gréczy Zsolt: Csavarlázítás (Népszabadság: 2007. február 6.)

"Orbán Viktor tehát, kész helyzet elé állítva frakciótársait, fogja a villáskulcsot - talán ezt kapta az azóta a nyilvánosságból eltűnt munkástagozati vezetőtől, Kontúr Páltól - és mindent feszeget. Rácsot, jogszabályt, demokráciát. "

 

(...) A miniszterelnök a szokásos hévvel magyarázza a mechanizmust, szemmel láthatóan hiszi, amit mond. Közben rendre azt hangoztatja, hogy mindaz, amit csinálnak, nagyon fontos, de nem tökéletes, hogy sokat hibáznak - és tényleg -, nagy szükségük lenne érdemi kontrollra. Ezzel szemben Orbán Viktor mindenkinek megtiltaná, hogy találkozzon Gyurcsánnyal, a jelenlegi legnagyobb probléma pedig szerinte az, hogy a Kossuth teret lezárták. És valóban, az emberek többsége nem örül ennek, de nem feledi azokat a napokat sem, amelyek tavaly ősszel köszöntöttek az Országház előtti területre. A rendőrség ugyanis nem azért záratta le a teret, mert reflexszerűen lábbal tiporja a gyülekezési és véleménynyilvánítási jogot. Hanem, mert október 23-a jubileuma ott, azon a téren, miközben a külföldi méltóságokat vártuk, elveszítette a méltóság minden esélyét. Mert ott akasztani akartak, antiszemita kórusok alakultak, fenyegető listák készültek. (...)

 

(...) Az első fogóval és csavarhúzóval együtt jelent meg a metró aluljárójában Ekrem Kemál és néhány társa. Ahogy jöttek ők, úgy maradt távol - különös véletlen - Áder, Kósa, Pokorni és Rogán. Mintha a Fidesz elnöke már nem csupán egykori társaiban, de saját népszavazási, kormánybuktató akciójában sem bízna, ismét elébe szaladt. Mert az vagy átmegy az Alkotmánybíróságon, vagy nem. S ha igen, vagy lesz rá kétmillió szavazat, vagy nem. És ha lesz is, miért menne a kormány? Marad hát a permanens harc, a felülről vezérelt népi elégedetlenség az "új többség" nevében, a megannyi erőltetett, hamis párhuzam - most éppen a vasfüggöny van soron: hátha még van belőle valahol egy darab, hátha elő lehet piszkálni a régi érzéseket lassan emberöltőnyi távolságból is. (...)

 

 

Andrassew Iván: Csavarhúzós forradalom (Népszava: 2007. február 3.)

"Orbán matatott a garázsban, talált pár csavarhúzót, tanakodott magával, hogy mit lehetne ezekkel kezdeni. Hát forradalmat! Jól meg is fontolta, amolyan karizmatikus szellemi vezetőhöz illően: kár volt ősszel egy kis hideg miatt abbahagyni a Gyurcsány-verő cirkuszt, most jó az idő, hazajött Szájer is, lepjük már meg az országot azzal, hogy nem márciusban kezdjük a balhét, hanem legott. Hátha kitart a meteorológiai tavaszig az általános fölmelegedés, és akkor kellemes időben lesz ez a harc a végső. Hajrá, Magyarország! Hajrá, tmk-brigád! "

 

(...) Nem tudom, az ádáz forradalmárkodáshoz mi adta meg most a nagy világosodást, mert az talán mégsem elég, hogy csavarhúzót talált. Talán most tudatosult benne az, ami a Schmidt Mária-ügy óta egy ország előtt nyilvánvaló: kihátrált mögüle a tőke, és nincs más lehetősége az életben maradáshoz, mint a nyegle utcaszínházasdi. Hátha bejön most az egyszer. Bár igazi talány, miképpen tudott olyan, megfontoltabbnak tűnő embereket ilyesmire rávenni, mint Navracsics, és az utcán egyre szinglisebb módon viselkedő Mikola. Legalább ők megérthették volna, hogy például Budapest lakosságának túlnyomó többsége kifejezetten helyesli, hogy a rendőrség műveleti területnek tekinti a Kossuth teret, és nem bánja a kordonokat. Akkor se, ha persze lehet jogi meg városképi kifogás ellenük. (...)

 

(..) Ez a harc lesz a végső? Ez bizony. Várjuk Satut a hangosbeszélőnél! Molnár Tamás már be is jelentette a tavaszi hadjáratot. Orbánnak köszönetet mondott. A városban zűrzavar, vonulás… Ami összetartozik, megint összeért. Ha a rendőrség elég fegyelmezett: meg tudja a csavaros eszű Orbánnak adni a lehetőséget, hogy mindennap ország-világ előtt tetten érve járassa le magát, ahogy ősz óta teszi, szorgalmasan. (...)

 

 

Papp László Tamás: Kordonbontás: senki sem jött ki jól belőle (Hvg.hu: 2007. február 4.)
"A Fidesz sem lehet igazán büszke magára. Elvi alapon éppúgy nem, mint pragmatikus nézőpontból. Mert egyrészt: ha valakit a rendőrség jogtalanul tartóztat le, akkor sincs jogom képviselőként elfűrészelni az őrszoba cellájának rácsát és sutyiban kiszabadítani, tudván, hogy a foglárok úgysem merészelnek bilincsbe verni. Ez megint csak azt sugallja, hogy a köztisztség viselőjének olyasmit is szabad, amit a poros fülű, mezei átlagpolgárnak nem. Ugyanis aligha lehetnek kétségeink: ha egy parlamenti sarzsi nélküli radikáljobbos közkatona próbálta volna bontani a záróelemeket, hátracsavart-összebéklyózott kézzel hurcolják végig a flaszteren. "

 

(...) Még azt se lehet mondani, hogy ebből így direkt politikai nyeresége lenne a kormánytöbbségnek. Az emberjogi pedigréjű SZDSZ-nek kifejezetten balul sült el a rendpárti keménykedés. Független szabadelvű tekintélyek, intézmények, pl. a Társaság a Szabadságjogokért emiatt a rendőrséget, mint a politika játékszerét bírálja. De a nagyobbik hatalomgyakorló párt is a rövidebbet húzta a rácsokkal körülvett Országház miatt. A pártszempontú haszonelv alapján a szocialisták előnyösebben jöttek volna ki, ha nincs kordonzárlat. És, ha hetven-nyolcvan, baseballütővel, kisbaltával, benzinben pácolt faszénnel ellátott huligán kísérletet tett volna a törvényhozás elfoglalására, elég lett volna szétzavarásukra a vízágyú sugara és néhány könnygáz-és gumilövedék. Kormányunk illetékese lehangolva tárhatná szét kezeit, hogy lám, egyesek meg akarták dönteni az alkotmányos rendet, és tetejébe még igaza is lenne. Mindenki a randalírozókról beszélne, s nem a kordont szidná. De, mint annyi mindent, ezt is sikerült elrontani. (...)

 

(...) És vajon a gyakorlati voksvadászat szempontjából mire jutott ezzel Orbán Viktor? Azok, akik eddig – dacára a megszorításoknak - nem pártoltak el a koalíciótól, azok a mostani, kétségtelenül flottul lebonyolított akció hatására sem igen fognak. A bizonytalanokat szociális protestkampánnyal, jóléti demagógiával lehet átcsábítani, nem pedig ilyen, tradíciókkal szerencsére nem rendelkező joghézagos gerillaakcióval. Úgy tűnik, a Fideszben szilárdulóban van az öncélú cselekvés voluntarista ellenzéki taktikája (miközben a koalíció a kommunikáció mindenhatóságában hisz, és a a hibákat a rossz nyilvánosságkezelés számlájára írja). A margó felé nyitott, középre zárt szövetségi politika ez. Az események mindkét pólust az irracionalitás, az egyoldalú szimbolikus-retorikai politizálás holtsávja felé tolják. Ha más nem, a politikaundor felívelő és a szavazási hajlandóság lesüllyedő mutatónak jeges zuhanya remélhetőleg észre téríti őket. (...)

 

 

Szalai-Burszán Balázs: Nem a telihold miatt bontott kordont Orbán (Index: 2007. február 5.)

"Hát, egyfelől úgy tűnik, pár szegény jobbikoson, tarsolylemezes okkultistán és a téli hónapokban feltöltődött huligánon kívül nem sokan ugrottak zászlót lengetni, őket meg megint otthagyta a Fidesz, sőt maga Viktor, nem tudom, én a helyükben tutira nem mennék ki márciusban még egyszer égetni magam, szóval valami látványosat kell majd kitalálni, egy ilyen kaliberű húzás biztos nem lesz elég. "

 

(...) A másik hozomány: ha az elemzők végképp megegyeznek abban, hogy a gyurcsányi kommunikáció megakasztásának szándéka áll a háttérben, és a demonstráció ezzel egy időben továbbra is csak némi kergetőzésre korlátozódik, vagy arra se, akkor előbb-utóbb csak érdekelni kezdi a lakosság egy jelentősebb hányadát, hogy mégis mi a francot akart mondani a miniszterelnök. Az elmélet szerint Orbánék pont ezt nem szeretnék, tehát úgy tűnik, most minden szempontból sikerül mellényúlni. (...)

 

 

Magyar Hírlap: Jogsértések láncreakciója (2007. február 3.)

"A tegnapi fővárosi történések bizonyítják, hogy a jogtalanságok láncreakciója minden szempontból csődhelyzethez vezet. A műveleti terület az egész ország, amelyet művelni kellene, hogy mindnyájan jobban éljünk benne. Itt azonban még nem tartunk. Az eseményeket figyelve, az a benyomásunk, hogy nagyobb próbát láttunk. Próbát, arra nézve, mi történik, hogyan zajlik le az esemény, amikor egymásnak feszülnek majd az erők. Szóval, próbálkozunk. Amikor aztán eljön az előadás ideje, már mindenkinek jó lenne, ha pontosan tudná a szerepét. "

 

(...) Jogsértő, hogy a rendőrség hónapokon át műveleti területnek nyilvánította a Kossuth teret, korlátozva ezzel az emberek gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságát. Még koalíciós képviselők is nemet mondtak a demokratikus szabadságjogok hatósági megkurtítására, a kormány azonban egyre csak halogatta a bontatást. Ilyen előzmények után jött a Fidesz képviselőcsoportjának tegnapi akciója, amikor a honatyák saját kezűleg "szabadították fel" a teret. Ha egy közember fog hozzá, hogy lebontsa a kordont, elviszi a rendőr. A tegnapi "honatyai önbíráskodás" megint megmutatta országnak-világnak, hogy vannak emberek, akiknek sokkal többet szabad, mint a többieknek. (...)

 

(...) És van nekünk ezzel szemben egy szolgáló és védő hatóságunk, törvényalkalmazó rendőrségünk. De szerepzavarba esett, jogalkotóként lépett fel, s aztán a jogsértő kordont újra felépítette. És itt vagyunk mi, a közemberek, a civilek, kissé már kifárasztva a rendszerváltás csaknem két évtizede tartó és mára megbukott rendszerétől, és nézzük, ahogy választottjaink kátyúnk vaskordonjait rángatják. (..)

 

Publicisztikák III.

 

Zelei Miklós:Korlátolt társas felelőtlenség (Magyar Hírlap: 2007. február 4.)

"Nem ez az első eset a történelemben, hogy valaki a törvényt úgy állítja helyre, hogy cselekedetével törvényt sért. "

 

(...) Az MSZP elődjének emberei 1989-ben törvénytelenséget emlegettek például Krassó György akciója kapcsán. Ma azt mondják, hogy a Kossuth téri vaskordonok ledöntése veszélyezteti a demokráciát. Egy akció, amelynek célja egy törvénytelen állapot megszüntetése, a demokráciát miért veszélyeztetné? Hozzányúlni egy törvénytelenül felállított korláthoz és ledönteni – miért volna antidemokratikus tett? Miért volna antidemokratikus cselekedet figyelmeztetni arra, hogy a szolgáló és védő rendőrség olyan helyzetbe került, amikor egy jogkorlátozó intézkedést kényszerül szolgálni és védeni? Demokratikus-e egy ilyen rendőrség? (...)

 

(...) Jelkép a Kossuth téri vaskordon. Azoknak a korlátozásoknak és korlátoknak a jelképe, amelyek a rendszerváltás rendszerének a bukását mutatják. Például annak a félemlítésnek a fizikai megvalósulása, amely a munkahelyeken tölti el a megélhetésükért, a puszta létükért a minimálbér vaskordonjai között rettegő embereket. Akiknek nincs érdekképviseletük, akik tudják, az a legjobb, ha meg se szólalnak, mert rögtön röpülnek. Azoknak a korlátoknak is fizikai megvalósulása, amelyek az emberek fejében őrződtek meg az 1990 előtti időkből, meg még korábbról: választók és választottak elméjében egyaránt. Amelyeket nem tudnak átlépni annak érdekében, hogy megtárgyaljanak és megoldjanak feladatokat. A cívisváros példája, az egykor három-négy felé is adózó, a legkülönfélébb ellenfelekkel és barátokkal egyszerre tárgyaló Debrecen esete ebből a szempontból most különösen figyelemre méltó. A Fidesz egyre erőteljesebb és népszerűbb vezetője a polgármester, a város nyakas kálvinistái kifütyülik a miniszterelnököt – akivel tárgyalnak, mert a város érdeke ezt kívánja. (...)

 

 

Pelle János: Ki van a parlamenti fémketrecben? (Hvg.hu: 2007 február 5.)

(...) Normális ember (ha még maradt ilyen az V. kerület északi részén) nem érthet egyet a jelenlegi abszurd állapotok fenntartásával, azzal, hogy a Kossuth teret a rendőrség minden jogalap nélkül, “műveleti területté” nyilvánította, és akként használja. Ráadásul a legutóbbi fejlemények arra mutatnak, hogy a rendőrök a “kordon védelmében” immár a környező utcákban is fellépnek a gyülekezők ellen. Legutóbb már hevenyészett barikádot állítottak fel a Kálmán Imre és a Báthory utcában, ami tekintettel az erőviszonyokra (kétszer annyi rohamrendőr, mint amennyi tüntető), túlzott óvatosságnak tűnik. De előrevetíti annak a lehetőségét, hogy a rendbontások megelőzése érdekében nagyobb területre is kiterjesztik a kordonokat. Lehet, hogy előbb-utóbb előbb a Lipótvárost, aztán az egész Nagykörúton belüli területet “zónává” nyilvánítják? (...)

 

(...) Arra, ami a tüntetések korlátozása, illetve a médián belüli “tematizálásuk” és az intézkedések értelmezése körül az utóbbi hónapokban zajlik, 1989 óta nem volt példa Magyarországon. Az nem lep meg senkit, hogy újra és újra feltűnik a nacionalista tüntetők “kemény magja”, akiket a média elrettentő példaként mutat be, félelmet gerjeszt velük, amivel a baloldal saját összetartását, kohéziós erejét igyekszik erősíteni. Ilyen figurák, néhány tucat követővel mindig akadtak, megjelentek, majd eltűntek az éji homályban, mint a “Potyka bácsi” vezette bőrfejűek, akik éppen a Kossuth téren zavarták meg az október 23-i ünnepséget, 1992-ben. Arra viszont nem akadt példa , hogy a rendőrök, és a mögöttük álló politikusok „szakszerűen” kezelték volna a radikálisokat, mintha maguk sem tudnák pontosan, mi előnyösebb a számukra: ha hagyják hőzöngeni őket, vagy ha erőteljesen fellépnek ellenük. (...)

 

(...) Gyurcsány Ferenc vitathatatlanul nehéz helyzetbe került. Bár mint miniszterelnök, minden további nélkül utasíthatja a rendőrfőkapitányt, hogy bontsa le a kerítéseket a Kossuth-téren, de ezt mégsem teheti, mert nyilvánosan meghátrálna, ráadásul éppen az MSZP elnökválasztó kongresszusa előtt hozná lehetetlen helyzetbe a szocialista pártvezetőket, akik nyilvánosan kiálltak mellette. De nem tarthatja fenn - holmi rendőrfőkapitányi döntésre hivatkozva - a fémketrecet a Parlament körül, mert ezzel magára veszi a rácsokért viselt felelősséget, ami nem épp lelkesítő perspektíva, és már most rémes az üzenete itthon és külföldön egyaránt. (...)

 

 

Németh Péter: Túl a jogon, tudatosan (Népszava: 2007. február 5.)

"A Fidesz pontosan úgy viselkedett, mint a nyolcvanas évek végén, igyekezett a jogszabályokat a legprecízebben értelmezni, s amit nem szankcionáltak vagy pontatlanul fogalmaztak meg, azt kihasználni. Mindez pontosan kiolvasható Pünkösti Árpád előbb a Népszabadságban, később kötetben megjelent írásából, a "Szeplőtelen fogantatásból”, azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy mindaz, amit a nyolcvanas évek végén tett a Fidesz, az emberek többségének szemében pozitív volt."

 

(...) Mert hát persze senki sem ment neki a Fidesz országgyűlési képviselőinek, amikor nekiálltak kordont bontani, következésképp nem is ütköztek meg senkivel. De hát melyik az a rendőr, amelyik venné ma Magyarországon a bátorságot magának, hogy az amúgy tetten ért, következésképp a mentelmi jogát érvénytelenné tevő helyzetben megállítson egy fideszes kezet, lefogja azokat, akik valami törvénytelent követnek el? "Kamaszos tempó” – mondta erre Mécs Imre a Hír Tévé kamerája és mikrofonja előtt, s ebben a megfogalmazásban volt némi jovialitás, valami megengedő a csínytevőkkel szemben. De hát Orbánék egyáltalán nem csínytevők akartak lenni, ők igenis visszaélve országgyűlési képviselői mivoltukkal hajtottak végre olyan akciót, amely azonnali jeladás volt mindazoknak, akik az utcán kívánják eldönteni azt, amit demokratikus körülmények között a szavazófülkében kellene. Puccskísérlet volt ez a javából, tudatosabb, mint a tavaly szeptemberi, mert eleve arra játszott, hogy újra fölvonulnak a tömegek, s most már esetleg csatlakoznak hozzájuk azok is, akik nem a politika margójára szorulva randalíroznak a fővárosban, hanem esetleg a friss gázszámlától megijedve szállnának szembe a kormánnyal. (...)

 

(...) A rendszeretők ma némiképp elégedetten dőlhetnek hátra, a Fidesz puccskísérlete hamvába holt, a Kossuth téren egy jól körülírható csoport próbálkozik újra meg újra, demokráciafelfogásuk valószínűleg nagyon messze áll a jogállamiság kritériumaitól, igaz, viszonylag közel a Fidesz vezetőjéhez. Még sincs ok az elégedettségre, a nyugalomra, mert a magyar parlament egyik legnagyobb pártja újra átlépett egy határt, és ez a határsértés durvább az összes korábbinál. Mert lehet, hogy kezükben a jogszabályokkal Szájerék tudnak kibúvókat találni, de azzal azért többé-kevésbé mindenki tisztában van, törvénysértést követtek el. (...)

 

Szász István: Testvéri segítség (Népszava: 2007. február 5.)

 

"A karakán "fémműves akció” után Orbán Viktornak elkél a támogatás. Azért is, mert az első gyors felmérések azt mutatják, hogy a közvélemény többsége nem támogatja az újabb botránykeltést. De sebaj, előlépnek az új barátok! Itt van nyomban Thürmer Gyula, aki odanyilatkozott: "A Magyar Kommunista Munkáspárt szerint igazságos és tisztességes akció volt a Fidesz képviselőinek kordonbontása. A helyzetet a Gyurcsány-kormány idézte elő dölyfös, erőszakos, az emberek akaratát semmibe vevő politikájával.” Bizony, ez testvéri segítségnyújtás a javából! "

 

(...) Mármost itt van a rendszerváltás után tizenhét évvel is vehemensen kommunistázó Orbán elnök úr, aki Brüsszelben erőlteti, hogy az unió a kommunista utódállamoknak ne adjon anyagi támogatást. Viszont közben befutott a Thürmer-féle testvéri segítségnyújtás. És egy szót sem hallottam arról, hogy a nagy antikommunista vezér nem kér a bolsevik támogatásból. Látni kell, hogy a hazai politikában komoly változás történik. Már jelezte a fordulatot Szűrös Mátyás volt moszkvai nagykövet, magas rangú MSZMP-vezető, amikor a Magyar Fórumnak adott nyilatkozatában kifejtette: immár Thürmer Gyula is nagyon fogékony a nemzeti sorskérdések iránt. (...)

 

 

Makai József: Bontás (Magyar Hírlap: 2007. február 5.)

" A magyar embereket sokk érte. Képviselőket láttak dolgozni. Ez annyira megdöbbentő élmény volt, hogy a kormánnyal elégedetlen tömegek egyszerűen otthon maradtak. A dolgozó képviselők láttán döbbentek rá, hogy mégiscsak lesznek reformok. És azok mindenkit érintenek majd. Egyébként a képviselők is megdöbbenhettek. Nyilván akadtak, akik elégedetten sóhajtottak. Hogy végre valami értelmeset művelnek. Gondolom, ők voltak azok, akik leginkább csalódtak, miután bekerültek a parlamentbe. És másnap hiába keresték az istállót, hogy reggelente kiganézzanak, délután meg takarmányt adjanak a jószágnak. Ekkora böszme nagy épület, és sehol egy kis háztáji. Egy világ omlott össze bennük, amikor megértették, a parlamentben valami egészen mást jelent az, hogy nagy állat. "

 

"A hétvégén állt a kordon, de a Fidesz frakciója nem volt sehol. Valószínűleg újabb, a magyar emberek elől elzárt területeket találtak. És mivel náluk volt a szerszámuk, hát azokat is lebontották. Egyelőre nem tudni, mikor érnek vissza a Parlamenthez. Talán miután az egész országot felszabadították. Addig, míg ez be nem következik, a Parlament körül marad a kordon. Meg a tüntetők és a rendőrök. Ők együtt lassan a város idegenforgalmi nevezetességei közé kerülnek. Polizei mit Demonstrant. Megtekinthető a parlamenti körséta előtt és után. Kérjük, a korona és a kordon közelében ne vakuzzanak, bitte. "

 

"A kordon marad, mert hirtelen senki sem tudja, hogyan kéne elbontani. Pontosabban a Fidesz tudta, de azóta visszaszerelték. Mivel mindenki úgy gondolja, hogy a kordonra nincs szükség, a kordon marad. Mert hátha visszatér ötven király és államfő. És őket kerítés mögött célszerű tartani. Hogy kárt ne tegyenek a demokrácia kényes szövetében. Az is lehet, hogy mire a Fidesz visszatér a felszabadító körútról, a kordont már elbontják. És akkor a szerszámkészlettel leemelhetik a Parlament főkapuját. Mert az is el van zárva a nép elől. "

 

 

Kulcsár Anna: A följelentett Fidesz (Magyar Nemzet:2007. február 6.)

" Az Országház épületét, a jogállam szimbólumát kettős kordon védi. Így zárják ki a térről az esetleg ott tüntetni szándékozó polgárokat, meg a csupán sétára induló, az épületben gyönyörködni kívánó fővárosiakat és külföldieket. A közérdekű munkájukat végző újságírókat nemkülönben. Apelláta pedig nincs, hiszen Budapest főkapitánya nem hozott szabályszerű határozatot az ügyben. Ezzel voltaképpen kizárta a jogorvoslat lehetőségét. Nincs mit megkérdőjelezni, vitássá tenni a bíróságon. Az igazságszolgáltatás a napokban bizonyára kézhez kapja a feljelentést, majd kitűzi a tárgyalást. Már most borítékolható azonban, hogy válasza elutasító lesz. "

 

(...) Mitől lenne kirívóan közösségellenes - garázda - a rácsot elbontó képviselők magatartása? A Fidesz politikusai udvarias, korrekt hangnemben tárgyaltak, beszéltek a rendőrökkel és minden jelenlévővel. Nem okoztak botrányt. Nemcsak kihívón, de szimplán sem volt közösségellenes a tevékenységük. Sőt! A közösségnek - az ország bármilyen beállítottságú, pártszimpátiájú lakójának - érdeke az, hogy a kordon megszűnjön a Kossuth téren. Annak felállítása ugyanis többszörösen alkotmány- és törvénysértő. A főkapitány a rendőrségi törvény szerint védett személyek biztonságának szavatolásáért elrendelheti ugyan egyes területek, útvonalak kiürítését, ám a Kossuth téren már rég nem erről van szó. A védett külföldi személyiségek, akik október 23-án az öt hazai közjogi méltóság társaságában, zárt körben ünnepelték a forradalom évfordulóját, hazamentek. Emlékeikben legfeljebb az üres Kossuth tér él, ahol a helyi lakosok véletlenül sem vehettek részt az emiatt párját ritkító ceremónián. Hogy mi a véleményük ezek után a polgári demokrácia magyarországi viszonyairól, ők tudják. Mi viszont úgy véljük: a jelenlegi kormánypárti többség a rendszerváltozás óta soha nem látott módon korlátozta és korlátozza az alapvető alkotmányos jogokat, és ezzel a jogállamot veszélyezteti. A kormányerők a hatalom ismételt megragadása óta nem válogatnak az eszközökben. Céljuk a politikai ellenfél elnémítása, táborának szétzúzása, szétzilálása. (...)

 

(...) Időszerű tehát emlékezetbe idézni az Amnesty International egy korábbi akcióját. A nemzetközi jogvédő szervezet 2000 decemberében olyan hirdetést tett közzé, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon a rendőrök cigánygyerekek fogát rúgják ki. A plakáton megjelenített ocsmány, véres láb - az akkori magyarázat szerint - ugyan nem konkrét esetekre utalt, csupán azt kívánta hangsúlyozni, hogy a rendőrség visszaélhet hatalmával és megalázhatja a kisebbségben élő embereket. Tevékenysége brutalitásba torkollhat. A Gergényi által irányított, rendre azonosító jel nélkül fellépő testület érzékelhető közelségbe hozta mindazt a rémséget, amely akkor idehaza elképzelhetetlen volt. S amit ma számunkra immár a kordonokkal körülvett Kossuth tér jelez. (...)

 

 

Andrassew Iván: A puncsos tesztpuccs (Népszava: 2007. február 6.)

"Orbán Viktor őszi puccskísérletének bukása, vagy mondjuk jegelése után szinte mindenki meglepődött azon, hogy a múlt hét végére időzítve ismét próbálkozott. Bár ez már inkább csak olyan puncsos árnyalatúra sikerült, nincs mit csodálkozni azon, hogy belekezdett. Mondják, Orbán legnagyobb hibája, hogy képtelen jól időzíteni. Mindig jóval az olimpia után tud világcsúcsra futni. De most jól időzített. Ez teszt volt, és jól sikerült. A kérdés már csak az, hogy észhez tér-e attól, ami kiderült, vagy még jobban gorombul. Kétségbeejtő helyzetben van: ha most, tavasszal nem jut hatalomra, ha nem is örökre, de hosszú időre kiírja magát a történelemből. Pláne annak aranylapjairól, amelyekre való. Önmaga, és nem különben szerető és ádáz hívei szerint. (Volt, amikor magam is úgy gondoltam."

 

(…) úgy képzelte, hogy egy nagyon morcos kampánnyal úgy is győzhet, ha nincs programja. Nem győzött, programozni már ősszel is késő volt, most meg pláne. Nem elég, hogy a miniszterelnököt nem utálja eléggé a nép – pláne az a része, amelyik valóban megválasztotta, vagyis azok, akiket "becsapott” –, ráadásul Gyurcsányból sugárzik, hogy legalább víziója van a jövőről, Orbánról meg az, hogy nincs. A programtalanságot már Orbán ma még csakugyan létező aurája sem tudja eltakarni. Viszont sürget az idő: ha nem hamar jut hatalomra, az eladósodott Fidesz bedől, az egész jobboldal átrendeződik. Nélküle. A "nemzeti” tőkére nem számíthat. Már arra sem. A "tőke” utálja a zavargókat. Pláne a veszteseket. (...)

 

(…)Orbán most fölmérhette, kik azok, akik tűzön-vízen át követik, és kik azok, akik eddig, és itt megálltak. Most ugyan nincs ereje arra, hogy ezektől megszabaduljon, de hatalmas fekete pontot kaptak. Bár az is lehet, hogy hamarosan végképp távozniuk kell a Fidesz élvonalából. Nem lenne meglepő, ha ez már a közelgő Fidesz-kongresszus előtt is szóba kerülne, jól irányított sutyorgás szinten. Ez elterelné a figyelmet. Hogy miről, az már mindegy egy ilyen szomorkás végjátékban. De az is lehet, hogy eltávolításuk másra vár, hiszen Orbán a kongresszus előtt bevetheti a Bod Péter Ákos-trükköt. Ha márciusban nem sikerül közelebb jutni a hatalomhoz, "a jobboldal összetartása érdekében” teátrálisan hátralép egyet, és maga elé tol valakit. Ez is hatásosabb lenne, ha a Kossuth tér nagyszínpadáról harsogná erőteljes Semjén-bólogatással. (...)

 

 

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695