Gyurcsány hazabeszélt, Orbán balra

2007-02-19

Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor országértékelő és évadnyitó beszédei a korábbi évekhez képest kisebb visszhangot váltottak ki. A beszédekben megjelenő üzenetek egyikük esetében sem egy látványos új politika kezdőpontját jelentik, hiszen mind a két politikus számára saját, eddig követett stratégiája megerősítése volt az elsődleges cél. A beszédekben megjelenő hangsúlyváltások ugyanakkor már a következő időszak vitáit nyitják meg. Gyurcsány Ferenc a reformokra, Orbán Viktor a baloldaliak megszólítására koncentrált. Évértékelő, országértékelő vagy évadnyitó?

 

 

Az elmúlt héten elhangzott két beszéddel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy valójában miről is szóltak: az elmúlt év értékeléséről vagy a jövőről? Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor beszéde ebből a szempontból eltérő hangsúlyokat mutattak, de mindkét megszólalásra igaz, hogy az elsősorban a jövőről szóló beszédben is éppúgy benne rejlik a múlt értékelése, mint az elmúlt év történéseire koncentráló beszédben a következő időszak meghatározása. A hangsúlybeli különbségek a két beszéd között a két politikus eltérő politikai pozíciójáról, eltérő stratégiájáról árulkodnak. Gyurcsány Ferenc számára a múlt, pontosabban a „balatonőszödi konfliktus” lezárása azt a célt szolgálja, hogy a reformok, a kormány hétköznapi, üzemszerű működése kerülhessen előtérbe. Orbán Viktor esetében a múlt középpontba állítása pedig éppen ennek ellenkezőjét szolgálja: a legnagyobb ellenzéki párt vezetője saját stratégiáját a 2006-os történések értelmezésére építi. Ez pedig már a beszédek tartalmi szempontjairól is szól: egyik beszédtől sem várható, hogy alapvetően új irányt szab a politikai, közéleti vitáknak, mindkét megszólalás célja az eddig követett stratégia megerősítése és folytatása volt.

 

Két sorozat kulcsepizódjai

 

Mindkét beszédről elmondható, hogy egy tágabb politikai stratégiába illeszkedik. Gyurcsány Ferenc parlamenti felszólalása a Szembenézés című írás és a kordonbontással háttérbe szorult televíziós interjú-sorozat elemeit bővítette ki, ezekhez képest jelentette a következő lépést. Orbán Viktor kilencedik évértékelő beszédében pedig sorra köszöntek vissza az elmúlt félév legfontosabb üzenetei, miközben azonban csak annyiban módosította az eddig követett stratégiát, hogy az érdemben nem jelent elmozdulást a megelőző időszakhoz képest.

 

Gyurcsány Ferenc beszéde a reformokat helyezte középpontba, és feltűnően kerülte, de legalábbis látványosan mellékesként kezelte az ellenzékkel kapcsolatos állításokat. Orbán Viktor beszédében úgy került középpontba a kormány, „az új arisztokrácia” bírálata és a baloldali szavazók megszólítása, hogy eközben jól azonosítható üzenetek jelentek meg a saját tábor felé is.

 

A két beszéd alapján jól látható, hogy Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor ugyanazt a csatát vívják egymással szemben, amelyet még tavaly ősszel kezdtek el. Az egymással szembeni érvek nem változtak jelentősen, saját pozíciójukat, saját táborukat tekintve azonban mind a ketten módosítottak az eddigi hangsúlyokon.

 

Vissza a reformokhoz

 

Gyurcsány Ferenc parlamenti beszéde sokkal inkább volt évadnyitó megszólalás, mint az elmúlt év értékelése. Tartalmilag azonban éppen azáltal mondott nagyon is sokat az előző időszakról, hogy nem hangsúlyozta a tavalyi év történéseit. Gyurcsány Ferenc beszéde a megelőző hetek megszólalásaihoz illeszkedik, fokozatosan egyre több konkrétumot említ a reformok menetrendjével, következő lépéseivel kapcsolatban. Az évadnyitó beszéd után ezt a vonalat vitte tovább a nyilvánosságra hozott kormányzati munkaterv, amely havi bontásban részletezi az egyes tárcák feladatit és a miniszterek felelősségét.

 

A beszédnek nem volt kiemelkedő, megjegyezhető és ismételhető központi üzenete, mert éppen az volt a célja, hogy a reformokra koncentráló kormányzati stratégiát erősítse meg. A beszéd visszatérő eleme volt az a három éves időszakot átfogó „menetrend”, amely 2009-ig fokozatos javulást vázolt fel. A reformokon belül ugyanakkor hangsúlyeltolódás volt megfigyelhető: az egészségügy, csak mint a kormányzati önkritika tárgya jelent meg, a jövőre vonatkozóan azonban az oktatás és a fejlesztéspolitika emelkedett ki. Gyurcsány Ferenc ezzel azt üzente, hogy a konfliktusok nem zökkentik ki a kormányt a reformfolyamatból, a viták nem akadályai, hanem „természetes” kísérői az átalakításoknak, ezért lehetségessé vált a továbblépés. A fejlesztési irányok konkrétumai ugyanakkor elnyomták a reformokat, hiszen a beszéd során „kiosztott” sokmilliárd forint látványosabb volt, mint a botrányok átdefiniálására irányuló kísérlet, amellyel Gyurcsány a reformok szükségességét indokolta. A miniszterelnöki beszéd bizonytalanságot „ígért” a következő évre, a hangsúlyt azonban a rákövetkező időszak pozitív fejleményeire helyezte.

 

Gyurcsány Ferenc néhány burkolt oldalvágást leszámítva nem foglalkozott érdemben az ellenzékkel, viszont többször is megköszönte a koalíciós frakciók támogatását. A kormányfő ezzel azt az egyébként Orbán Viktor által meghonosított szereposztást elevenítette fel, amelyben a miniszterelnök felülemelkedik a pártpolitikai csatározásokon, hiszen feladata csupán azoknak a stratégiai irányoknak a meghatározása, melyek végigvitele elvezet az általa kitűzött célig. Ezt erősíti a kormányzati menetrend, amely az egyes célokhoz felelősökként rendeli hozzá a minisztériumokat: Gyurcsány Ferenc a jövőben tehát hátrébb léphet abból a helyzetből, amely a kormányalakítást követő hónapokban őt állította középpontba mind a megszorítások, mint a reformok magyarázata során. A pártoktól való távolság ugyanakkor ezekben a napokban azt a célt is szolgálta, hogy a kormányfői reformkommunikációt ne zavarja meg az ellenzéki stratégiára való reagálás.

 

Balra nyitott, jobbra zárt

 

Orbán Viktor évértékelő beszédének középpontjában az új többség nemrégiben bevezetett fogalma állt. A vizuálisan is hangsúlyos szerepet kapott, és a volt spanyol miniszterelnöktől, Aznartól kölcsönvett szlogen azon a rendezvényen került elő, amikor a pártelnök beszédével lezárult az igazságosságot újrafogalmazni igyekvő egyhónapos kampányszakasz. Az új többség – az önkormányzati választáson és a közvélemény-kutatásokban megmutatkozó – fogalmáról már akkor látszott, hogy stratégiailag ellentétes igazságosság-kampánnyal. Az igazságossággal kapcsolatban tett kijelentések (például a vitaindítóban) ugyanis markáns politikai döntést sejtettek, amely előnyben részesít egyes programokat és célcsoportokat, másokat viszont háttérbe szorít, vagyis leválaszt a Fidesz támogatói táboráról. Az új többség fogalma azonban ismét a „mindenkit elérni” célkitűzését fogalmazta meg.

 

 

Orbán évértékelő beszéde pedig jól mutatta, hogy milyen nehézséget jelent a Fidesz számára, hogy a kormánnyal szembeni elutasítottságot pozitív oldalról is megfogalmazza, és az új többséget a Fidesz többségévé alakítsa. Az évértékelő lényegében nem definiálta, csak újra deklarálta az új többség meglétét. Az „új arisztokráciának” nevezett kormányoldalon kívül szinte mindenki beletartozik az új többségbe, de a beszédben nem jelent meg olyan üzenet, amely egyesítené is ezt a heterogén szavazói csoportot, vagy legalább megmutatná a következő stratégiai lépést ennek érdekében.

 

Az orbáni „plebejus politika” lényegében a kormányzók-kormányzottak szembeállításra épül, de tartalmilag nem megy messzebb annál a pozíciónál, amelyet Orbán a Nemzeti Konzultáció során meghatározott, és amelynek lényege az, hogy a Fidesz elnöke a nép tagjaként nem programot kínál, csupán közvetíti a választók akaratát. Ez az üzenet ellenpontozza a kormányzati „reformdiktatúrát”, az emberek akarata, sőt érdekei ellen végrehajtott változtatásokat.

 

Ahogyan Gyurcsány Ferenc beszélt békéről és háborúról, úgy Orbán Viktor is megfogalmazta pozícióját az élesen konfrontatív szembenállásban. A Fidesz elnöke reagálva a Fideszt ért bírálatokra, valamint az egyre nehezebben védhető bojkottra, feltételhez kötötte az összefogást és az együttműködés lehetőségét. A feltétel azonban ugyanaz, mint ami tavaly ősszel volt válasz arra az újra és újra felvetődő kérdésre, hogy mi a Fidesz alternatív programja. Orbán Viktor akkor is azt a választ adta, hogy az első lépés a felelősségrevonás kell, hogy legyen („fizessenek a hazugok”). Annak érdekében, hogy a Fidesznek ne kelljen belemennie egy kormányt erősítő reformvitába, Orbán Viktor egy előzetes, a reformvitát megelőző, annál fontosabb vitatémát igyekszik generálni. Részben ugyanezt a célt szolgálta a kordonbontással középpontba állított, a szabadságjogokról szóló vita is: a Fidesz eszerint addig nem vitázhat a reformokról, ameddig a vitát lehetővé tévő demokratikus alapfeltételek – a gyülekezési jog és a szólásszabadság – nem teljesülnek.

 

Orbán Viktor beszédében megismételte a kormányt fenyegető korábbi üzeneteit azzal kapcsolatban, hogy Gyurcsány Ferenc nem töltheti ki mandátumát, mivel „minél később szabadulunk meg ettől a kormánytól, minél később vetünk véget a kapzsiság politikájának, annál több évünk megy majd rá a visszakapaszkodásra”. Mint a beszéd sok más elemére, erre is igaz, hogy konkrét lépést nem mutatott fel a Fidesz elnöke, és ezúttal nem részletezte az egyelőre még bizonytalan sorsú népszavazási kezdeményezés lehetséges következményeit sem.

 

A beszéd fő vonulatát ugyan a „szavazatgyűjtés”, a célcsoportok részletes felsorolása adta, de Orbán Viktor több ponton is reagált a Fidesz belső viszonyairól szóló találgatásokra, a stratégiát érintő nyilvánosan is felmerült kétségekre. A sokat bírált „egy a tábor, egy a zászló”, kétszer is választási vereséget eredményező stratégiájára a Fidesz elnöke ennek kiterjesztésével reagált. Az „egy az ország, egy a zászló” elképzelése egyszerre szól az új többségről és a Fidesz követendő irányáról is. Az első szemponttal kapcsolatban azonban a már említett bizonytalanságokat is megjeleníti, hiszen pontosan az nem derült ki a beszédből, hogy mi lesz a zászlóra írva, mi lesz az az üzenet, program, amely egyesíteni lesz képes a Fidesz szavazótáborát az MSZP lemorzsolódott támogatóival és a radikális jobboldaliakkal. Befelé szóló, a kritikát megfogalmazóknak címzett üzenet volt az is, hogy a polgári oldalnak győztesként kell tekintenie magára, ez pedig kihúzza a talajt a spekulációk alól, amelyek abból indultak ki, hogy a 2002-es és 2006-os vereség miatt módosítani kellene a Fidesz stratégiáján, netán a miniszterelnök-jelölt személyén.

 

A beszédben feltűnő volt a megemlített Fideszes politikusok névsora, mint ahogyan azoké is, akik kimaradt a pártelnök országértékeléséből. Kósa Lajos, Navracsics Tibor, Varga Mihály és mások látványosan egy táborba kerültek Orbánnal, Pokorni Zoltán és Rogán Antal azonban legalább ilyen látványosan maradtak ki belőle. Akik dicséretet kaptak Orbántól, és azok, akikről megfeledkezett, egyaránt szóba kerültek korábban, mint a pártelnök potenciális ellenfelei, ezért nem lehet mellékesnek tekinteni a Fidesz személyzeti politikájának ilyen látványos megjelenését.

 

A beszédek utóélete

 

Egyik beszédtől sem várható, hogy a következő időszakban gyökeresen átformálná a politikai vitákat. A miniszterelnöki megszólalást a másnapi, rendőrség elleni fegyveres támadás szorította háttérbe, Orbán esetében viszont a megjelenő stratégia pontatlansága teszi nehézkessé a beszéd átültetését a mindennapi politikai küzdelembe. Orbán beszéde a befejezetlen mondatok beszéde volt, mert a problémákat csak felvetette, de sem saját tábora, sem a megszólítani kívánt baloldaliak számára nem mutatta meg a következő lépést. Gyurcsány Ferenc beszédét a következő napokban a kormány cselekvési programjának kommunikációja egészítheti ki pontosítva a reformok folytatásának irányát. Orbán Viktor viszont további eseményeken bővítheti ki az új többség értelmezését. Kérdés, hogy a Jövőnk-kampány újabb szakaszai vagy a kommunizmus áldozatainak emléknapja lehetőséget adnak-e a májusi tisztújítás előtt a kormánnyal szemben álló szavazói csoportok pozitív megszólítására.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695