Gyurcsány a csúcson vagy a szocialisták a padlón?

2007-02-28

A publicisták véleménye megoszlik a hétvégi MSZP tisztújító kongresszusról. Sokuk a miniszterelnök sikereként, és politikájának egyértelmű jóváhagyásaként értékelik a szavazás végeredményét. Mások az ultimátumot rossz ízűnek és szükségtelennek tekintik, többük szerint pedig az MSZP elszalasztotta a lehetőséget, hogy leváltsa Gyurcsány Ferencet, és ezért innentől kezdve a párt is viseli a felelősséget a kormány hibás politikája miatt.

A Magyar Szocialista Párt február utolsó hétvégéjén tartott kongresszusa meglepetések nélkül zajlott: Gyurcsány Ferencet pártelnökké, és Juhász Ferencet és Szekeres Imrét elnökhelyettessé, Ujhelyi Istvánt, Kiss Pétert és Hiller Istvánt pedig alelnökké választották. A legtöbb posztra csak egyetlen jelölt volt, így a végeredmény előre eldöntöttnek tekinthető. A miniszterelnök a pártelnöki posztról való

> Publicisztikák
Bugyinszky György: 89 (Népszabadság, 2007. február 26.)
Magyar Hírlap: 89% (2007. február 25.)
Kósa András: Meddig tart még a csukott ajtók mögötti ordítozás? (Hírszerző, 2007. február 26.)
Füzes Oszkár: Jegyzetexpressz: A papír formája (Népszabadság Online, 2007. február 24.)
Kis László: Az analóg gondolkodás veszélyei (Magyar Hírlap, 2007. február 25.)
Villányi Károly: Félnek, mert gyengék (Magyar Nemzet, 2007. február 26.)
Nyiri János: Gyurcsány Ferenc megkapta a felhatalmazást! (Gondola, 2007. február 25.)
Stop.hu: Gyurcsány: négy legyet egy kongresszuson (2007. február 25.)
L. Bényei Péter : Gyurcsány: piros húszszáz durchmars ulti (Stop.hu, 2007. február 26.)
szavazást megelőzően kijelentette: ha nem kap legalább 75 százalékos többséget, lemond mind a pártelnöki, mind a miniszterelnöki posztról, mivel a szavazást bizalmi szavazásnak tekinti. Közvetlenül a kongresszus előtt Szili Katalin az Országgyűlés szocialista elnöke a Népszava hasábjain jelentette meg cikkét, „Muszáj baloldalinak lennünk!” címmel, amelyben új politikát, értékelvű kormányzást sürgetett, és amelyre a kongresszuson Gyurcsány meglehetősen keményen reagált, bár nem nevesítette annak íróját. Szili a második napon már nem vett részt a kongresszuson. A miniszterelnök első beszédében több gondolatát is megismételte, többek között bírálta a Kádár-rendszert is, amelyre a később felszólaló Horn Gyula reagált, miszerint fölösleges újabb frontot nyitni. Felszólalt Lendvai Ildikó is, aki szintén bírálta Szili Katalint, és elmondta: a modernizáció nem a miniszterelnök magánszáma, amit erőszakkal kell a frakció fejébe verni, hanem valódi baloldali program. A kongresszus a miniszterelnököt 89 százalékos többséggel választotta pártelnökké, ugyanakkor a tervezett alapszabály módosítások tekintetében meghátrálni kényszerült, csak a konszenzusra esélyes elemek kerültek szavazásra. Nem kapta meg a kétharmados többséget a tagozatalapítási passzus és az, hogy a felettes pártszervezetek megsemmisíthessenek egyes döntéseket. Az operatív vezetés a Köztársaság térről a Vérmező útra helyezi át székhelyét, és Hiller István vezetésével a most felálló szociáldemokrata alapértékek bizottság megkezdi egy új alapprogram kidolgozását. Gyurcsány Ferenc első pártelnöki beszédében a baloldali politika és a párt működésének megújítását, valamint a közösségi kapcsolatok megerősítését ígérte, és célja, hogy a reformpolitika forrása és fő támogatója az MSZP legyen. Kijelentette: a szocialistáknak van kormányuk, és a kabinet eszerint fog cselekedni, viselkedni.

 

Publicisztikák I.
Bugyinszky György: 89 (Népszabadság, 2007. február 26.)

"Gyurcsány Ferenc szombati kongresszusi ultimátuma, hogy ti. ha a küldöttek háromnegyede nem támogatja pártelnökségét, akkor nem csak hogy nem vállalja az MSZP vezetését, de még a kormányfőségről is leköszön, egyvalamire mindenképpen jó volt. Hogy ismét összerántsa az MSZP-t, még mielőtt tagjai úgy istenigazából elbizonytalanodtak volna, egyben rövidre zárta Szili Katalin bontakozó magánszámát az irányváltás tárgykörében. "

 

(..) a gyurcsányi ultimátum vitathatatlan sikerének könnyen lehet az a következménye, hogy a kormányfőben ismét lábra kap az az érzet, hogy ő tulajdonképpen golyóálló - holott senki sem az. A csaknem 90 százalékos egység mostani demonstrálása mindemellett az MSZP kommunikációs mozgásterét is jócskán leszűkítette, hiszen ezek után már jóval kevésbé hitelesen érvelhetnek majd szocialista hangok a nagyobb körültekintés, a fontolva haladás és a reformkorrekciók elodázhatatlan szüksége mellett. Pedig a legtöbben valami ilyesmit várnak most a párttól, amúgy joggal. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc a hétvégén leginkább absztrakt ügyekről - történelmi múltról, alapértékekről, társadalmi kapcsolatok elmélyítéséről - beszélt, konkrét döntések felülvizsgálata helyett.

 

(…) Nem elhallgatható ugyanis a hétvége másik híre, amely a Medián legfrissebb adatait ismerteti: a megkérdezettek mintegy kétharmada gondolja úgy, hogy kormányváltásra volna szükség Magyarországon. Tehát minden korábbinál többen - amibe nyilván belejátszik a gyógyszerárak alakulása, a vizitdíj bevezetése, az emelkedő gázszámlák, és még sok hasonló tétel. Ebben a helyzetben kellene örülniük az embereknek, hogy a kormány feje egy újabb, rövid időn belül immáron második bizalmi szavazással betonozta be magát. (…)

 

 

Magyar Hírlap: 89% (2007. február 25.)

"Nincs abban semmi meglepetés, hogy Gyurcsány Ferencet kétharmadot is meghaladó többséggel választották pártelnökké. Valamelyest szebbé lehetett volna tenni a leányzó fekvését, ha legalább a látszat kedvéért indítanak egy ellenjelöltet. "

 

(...) A jelek szerint a szocialisták számára jelenleg az az út járható, amelyet a miniszterelnök mutat meg a pártnak. Ez pedig ismét felveti a korábban sokszor hangoztatott, az utóbbi időben azonban kifejezetten elhanyagolt problémát: a pártnak van kormánya, vagy a kormánynak pártja? Azzal, hogy a kormányfő vette kezébe a párt irányítását, egyértelművé tette, hogy a kormány állított maga mögé pártot, és feltétlen támogatást vár tőle. (...)

 

(...) A történtek azt mutatják, hogy a szocialistáknak pillanatnyilag nincs még egy olyan ütésálló, hadra kész politikusa, mint Gyurcsány, a kétpólusú állóháborúban. Vagy éppen maguk előtt tolják azt az embert, aki a kiszivárgott őszödi beszéd óta amúgy is a támadások kereszttüzében áll. Adott pillanatban ő még beáldozható anélkül, hogy a kormányzó koalíciót sodorná el a népharag. (…) Nincs még messze Medgyessy Péter esete, aki mögül egy nyaralásnyi idő alatt kihátrált a párt. Gyurcsány persze más típus, rutinos küzdő, aki tartogathat meglepetéseket, amint arról ebben a dühödt reformforgatagban meggyőződhettünk. (...)

 

 

Kósa András: Meddig tart még a csukott ajtók mögötti ordítozás? (Hírszerző, 2007. február 26.)

"Saját politikai helyzete szempontjából a hétvégén ért véget Gyurcsány Ferenc számára az a mély válság, amely tavaly szeptember elején robbant ki, amikor – máig ismeretlen módon – nyilvánosságra került egy zárt frakcióülésen elmondott beszéde. Az, hogy a Magyar Szocialista Párt kongresszusa végül 89,9 százalékos arányban választotta meg a párt elnökévé, jelzi: az MSZP egyelőre szilárdan ott áll mögötte, és azt is elfogadja tőle, hogy immár formálisan is átvegye a párt irányítását."

 

(...) A hétvége előtt a legfőbb kérdés az volt, sikerül-e Gyurcsány Ferencnek teljesen átvennie az irányítást az MSZP fölött. Ebből a szemszögből nézve a kormányfő a 89,9 százalékos támogatottság ellenére sem aratott teljes győzelmet. Még a hétvégi ülést megelőző hetekben ugyanis két fontos ügyben visszavonulót kellett fújnia. Egyrészt még a kongresszus előtt világossá vált, hogy igen komoly ellenállás van a párton belül azokkal – a központi vezetés szerepét növelő – szervezeti változtatásokkal kapcsolatban, amelyeket Gyurcsány a hatékonyabb működésre hivatkozva szeretett volna végigvinni. Ezek jelentős részét már be sem vitték a testület elé, de a pártreform maradékának egyik legfontosabb részét (amely a felsőbb szintű testületeknek biztosított volna vétójogot a helyi szervezetek döntéseivel szemben) így is leszavazták. Másrészt érzékenyen érintette a kormányfőt, hogy egyik legfőbb bizalmasa – Juhász Ferenc – alig több mint egy héttel az ülés előtt bejelentette: nem vállalja a főállású ügyvezető elnöki posztot. Pedig ez a felállás Gyurcsány ötlete volt, és nyilvánvalóan azt a szándékot tükrözte, hogy a miniszterelnök mellett/helyett egyik legfőbb bizalmasa végezze a párt napi irányítását. (...)

 

(...) A mostani kongresszus után két kérdés azonban így is nyitott maradt. Egyrészt: valóban képes lesz-e olyan egységes csapatként dolgozni a párt felső vezetése, mint ahogy arról Gyurcsány beszélt, vagy pedig időnként kihallatszik majd az öltözőből az ordítozás a csukott ajtó ellenére is? Másrészt: elég lesz-e kormányfőnek heti két nap – ahogy a szombati, Népszavának adott interjúban fogalmazott: egy csütörtök és egy szombat vagy vasárnap – arra, hogy kimozdítsa a mélypontról pártja támogatottságát? (...)

 

 

Füzes Oszkár: Jegyzetexpressz: A papír formája (Népszabadság Online, 2007. február 24.)

"Papír és formaságok nélkül is 2004 óta ő vezette az MSZP-t. Mostanra, mire a papírja is meglett ehhez, azért kicsit megváltozott a formája. Neki is, a pártjának is, az országnak is, és értelemszerűen annak a papírnak is, amely képletesen s valóságosan a kezében tart, hatalom felirattal. Gyurcsány megnyerte a hatalmi harcot az MSZP-ben, ami legalább akkora, ha nem nehezebb feladat, mint hatalomra jutni a parlamenti választások eredményeként."

 

(...) A liberális számára is nehéz lehet belátni, hogy a globalizációval kétségtelenül létrejövő többlet magától nem szivárog „le” azokhoz, akik a rugalmas munkaerőpiacon állásukat, a keményedő versenyben kisvállalkozásukat vesztik. És az is tény, hogy távolról sem mindenki képes újból és újból alkalmazkodni, máshová költözni, más szakmát tanulni, más vállalkozásba kezdeni. Még akkor sem, ha reális esélyük volna erre, és még jobban is járnának. A korábbi Gyurcsány által favorizált „harmadik út” ezt az esélyt kínálta. Gyurcsány utóbb kissé letért erről az útról, előbb balra („jóléti rendszerváltás”), aztán jobbra.(„nem fog fájni”). Mostanra eljutott odáig – és elvonszolta a pártját is -, hogy nincs több újraelosztás, sőt: a sokkal kevesebbet is másképp lehet csak újraosztani. És ez fájni fog. A dolgok rendje szerint a szegényeknek fog jobban fájni, és a gazdagabbak fognak jobban kiabálni. Egy ilyen kurtítási, majd reformálási sorozatot csak nagyon hiteles politikus és párt tudja úgy végig csinálni, hogy a közbizalom és a társadalmi türelem szükséges minimuma fennmaradjon. (...)

 

(...) Gyurcsány ma csak a köz és a társadalom körülbelül fele számára hiteles – pontosan nem tudni, hogy a nagyobbik vagy a kisebbik fele számára. A pártelnök-kormányfő most nyert, de a győzelemtől még messze van. A győzelemhez annak a politikának kell majd nyernie, amelyet a nevéhez kötnek, és végleg a nevéhez kötötte most az MSZP is. A papír formája egyébként adott, neve is van: szavazólap az országgyűlési választásokra. (...)

 

 

Kis László: Az analóg gondolkodás veszélyei (Magyar Hírlap, 2007. február 25.)

"Aztán az MSZP kongresszusa. Mindenki legyint, disznó módon ásítozik, döglik meg az unalomtól, mondván, ezt már ismerjük, sima, barátságos, egyesélyes meccs. Erre mi történik? Mégis kiderül, hogy tétmérkőzés. Mert az egyetlen jelölt, aki történetesen egyben a miniszterelnök is, bejelenti: csak akkor vállalja az egészet, ha legalább háromnegyedes többség áll mögötte. Sőt, azt is kimondja, még a kormány éléről is leköszön, aztán úgy találnak maguknak miniszterelnököt, ahogy akarnak."

 

(...) Erre persze a megjelentek 89,15 százaléka azt mondja: ez az ember kell nekünk. Ami biztató, stabil többséget jelent. Hiteleset, hiszen nem súrolja a 75-öt, de nem is közelíti a daliás idők 99,8 százalékát. Csak az a baj, hogy erre megint beindul az analógiakeresés, és a semmit nem értő, legfeljebb csak sejtő katonaság-népség pedig újfent bundát szimatol, nekikezd spekulálni. Visszalapoz emlékezetében egészen a kék cédulákig. (...)

Publicisztikák II.

 

 

Villányi Károly: Félnek, mert gyengék (Magyar Nemzet, 2007. február 26.)

"Gyurcsány Ferenc azért szolgált némi meglepetéssel. A szavazás előtt bejelentette, csak akkor vállalja az MSZP vezetését, ha támogatottsága meghaladja a hetvenöt százalékot. Ellenkező esetben a miniszterelnökségről is lemond. A szocialisták megszabadulhattak volna Gyurcsány Ferenctől és csapatától. Nem tették. Elszalasztották a történelmi esélyt. A küldöttek tizenegy százaléka a miniszterelnök bukására voksolt ugyan, de ez nem volt elegendő. Ezzel a bizalmi szavazással a néhány száz küldött ismét legitimálta a hazugság kormányát az „új többség” akaratával szemben. Innentől kezdve az MSZP felelőssége azonos a kormányfőével."

 

(...) A kongresszuson mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányfő és Szili Katalin között kibékíthetetlen ellentét feszül. Gyurcsány Ferenc beszédében – igaz demokrata módjára – rárontott az Országgyűlés elnökére, amiért néhány kérdésben más véleményt fogalmazott meg. Kijutott a kritikákból Kovács Lászlónak is, aki 2000 és 2002 között állítólag hagyományos baloldali programot hirdetett, feladva a párt modernizációs karakterét. A kormányfő szerint most a modernizációhoz kell visszatérni, mert csak ez gyorsíthatja fel a gazdaságot. Volt olyan küldött, aki ezt elhitte? Volt, aki nem emlékezett arra, hogy a 2002-es választási kampányban a Kovács–Medgyessy-tandem egyik legbefolyásosabb tanácsadója, a párt méregkeverője éppen Gyurcsány Ferenc volt? (...)

 

(...) A kormányfő szerint a nemzeti Magyarország programjával szemben áll az általuk képviselt modernizációs polgári Magyarország jövőképe. A gazdaság gyorsulásáról beszélt, ám a mostani makroadatok éppen azt tanúsítják, hogy a gazdaság növekedése – öt év szocialista kormányzás után – lelassult, nőttek az adók, ennek ellenére még mindig napról napra emelkedik az államadósság, megugrott az infláció, egyre több a munkanélküli. (...)

 

 

Nyiri János:Gyurcsány Ferenc megkapta a felhatalmazást! (Gondola, 2007. február 25.)

"Pontosan ott tartunk, ahol a sztálini alkotmány és mutánsai, köztük az 1949. évi magyar népköztársasági alkotmány idején. Akkor is biztosítva volt minden szabadságjog, kivéve azoké, akik állam- és népellenes cselekményekre készültek. És hogy ki készült állam- és népellenes cselekményekre, azt akkor is a szocialisták/kommunisták mondták meg. És az ő rendőrségük akkor is a törvények fölött állt a gyakorlatban. Akárcsak most."

 

(...)A párt, amely elvből elhatárolódik a saját 1989 előtti történetétől, most „megújul”. Azonban emlékszünk arra is, hogy 1989 óta már vagy hétszer újult meg, és jelentette be, hogy most már végleg istenigazából, egyszer s mindenkorra, teljesen és tutin modern szociáldemokrata párttá vált. Elvben az alapításkor is ez történt, ezt jelezte Horn Gyula, amikor pártelnök lett, ugyanő az 1994-es hatalomátvételkor, majd ’95-ben a Bokros-csomag kommunikációjában, aztán Kovács László 1998-ban, az ellenzékbe vonulás utáni elnökváltáskor, aztán 2002-ben az új kormányzás kezdetén, továbbá 2004-ben Gyurcsány miniszterelnökségének kezdetén, és most megint. Gyurcsány Ferenc programjait meg már mazochizmus volna lajstromozni. (...)

 

(...) A legfontosabb újítás igen szomorú: Gyurcsány Ferenc arra kapott felhatalmazást, hogy lövethet. Első pillantásra meg lehet lepődni, sőt sértődni, de tessék csak belegondolni! Igen, van Magyarországon egy embercsoport, az MSZP, amelynek legfelső grémiuma felhatalmazta a miniszterelnököt a kormányzati erőszak gyakorlására. Ha Gyurcsány Ferenc jónak látja, és él ezzel a felhatalmazással, akkor „másnap” erre a kongresszusi döntésre fog hivatkozni. Hogy mikor lesz ez a „másnap”, még nem tudjuk. Lehet, hogy március 16-án, lehet, hogy előbb, lehet, hogy később, de abban csak reménykedhetünk, hogy soha. (...)

 

 

Stop.hu: Gyurcsány: négy legyet egy kongresszuson (2007. február 25.)

"Megfigyelők szerint ezzel Gyurcsány négy legyet ütött egy csapásra. Egyrészt a támogatás immár nemcsak személyének, hanem a politikájának is szól. Az MSZP frakciója után most az egész kongresszus elköteleződött a reformok folytatása mellett. Ezt mutatja, hogy lényegében vita nélkül fogadták el azt a politikai nyilatkozatot, amely egyértelműen rögzíti: az MSZP kiáll az egészségügyi reform mellett, végigviszi a konvergencia programot, támogatja a nyugdíjreformot."

 

(...) egyértelmű üzenet az MSZP-be: aki arra bazírozott, hogy most csak átmeneti döntést hoz a kongresszus, hogy lehet súlyok-ellensúlyok rendszerében működtetni az MSZP-t Gyurcsány pártelnöksége alatt, no, azoknak csalódniuk kellett. Így járt mindenek előtt Szili Katalin, akinek a végső döfést Lendvai Ildikó vitte be azzal, hogy a házelnök Népszavában kifejtett, valóban meglehetősen zavaros politikai gondolatait a venezuelai baloldali populistához, Castro jó barátjához, Hugo Chavezhez hasonlította. A másik vesztes Szekeres Imre, akinek párton belüli erősödését vetítette elő jó néhány elemző az elmúlt hetekben, ám ő mégis kevesebb szavazatot kapott elnökhelyettesként, mint Juhász Ferenc. Gyurcsány ki is használta a lehetőséget, és már az első elnökségi ülésen felkente első helyettesének Juhászt. Szekeres néhány napja még arról nyilatkozott, hogy ő stratégiai igazgatója, Juhász csak termelési igazgatója lesz a pártnak. Nos, ha így is lenne, az első stratégiai lépése máris megbukott. (...)

 

 

L. Bényei Péter : Gyurcsány: piros húszszáz durchmars ulti (Stop.hu, 2007. február 26.)

 

"Nem nagyon értem, miért volt szükség az ultimátumra. Veszélyes, értelmetlen lépésnek tűnt. Megnéztem volna, ha teszem azt nem 89.15%-ot, hanem csak 73.43%-ot szerez. Nem lett volna esélye, hogy kidumálja: ez már majdnem 75%. Kiderült volna, hogy a Fidesznél van a piros hetes, ami nélkül nincs ulti. És bizony a jelenlegi helyzetben tök igazuk lett volna, ha minden fórumon követelték volna a lemondását. Egy blöff még elmegy, második nincs. "

 

(...) Lehet azt mondani, hogy ezzel a lépéssel azt akarta, színt valljanak a párttagok. Ennyire bízik bennük? Az öreg megmondta pedig: minden támogatást megkapott eddig, nem is érti a szavazatok követelését. Hornnak igaza van. Tavaly ősszel akár ki is farolhattak volna mögüle. Mégsem tették. Nemcsak a másik pártelnök ultimátumán múlt ez. Kétségkívül Orbán is sokat tett azért, hogy Gyurcsány a helyén maradhatott. (...)

 

(...) Ami viszont érdekes: Szili Katalin szerepe. Az eddig is látható volt, hogy olyan potenciális jelölt lehet majd idővel, akit nem anyázhat csak úgy, ész nélkül a jobboldal. Bizonyította ezt korábban is. Elég csak a kettős állampolgársággal kapcsolatos álláspontjára gondolni. Most a pénteken megjelent Népszava cikkében a többi között arról is ír: nem lehet csakis a versenyt szem előtt tartani a kormányzásban. A társadalom bonyolultabb. Józan gondolat. (...)

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695