Két új miniszter: két SZDSZ a kormányban

2007-04-20

Horváth Ágnes egészségügyi és Fodor Gábor környezetvédelmi miniszterré történő kinevezésével az SZDSZ körül zajló változások több hónapja tartó folyamata ért véget. A liberálisok kétségtelenül markánsabbá váltak a koalíción belül, kérdés azonban, hogy a jelentős imázsváltás mire lesz elég a jövőben. A minisztercserék ugyanakkor nem pusztán az SZDSZ-re lesznek hatással. A kormányoldal számára a két miniszter lehetőségeket és veszélyeket is hordoz, és kihívás elé állítja a Fidesz-KDNP szövetséget is.

 

Pártpolitikusok vagy szakpolitikusok vitája

 

Fodor Gábor környezetvédelmi miniszteri posztjának a liberális párt szempontjából előnye és veszélye egyaránt van. Szakpolitikai szempontból jó szereposztás lehet, hogy a gazdasági liberalizmust képviselő Kóka János viszi a gazdasági ügyeket, az emberi jogi, alternatív politikai kérdésekhez közelebb álló Fodor pedig az előbbi szemponttal sokszor konfliktusban lévő környezetvédelmet. Kóka János számára ugyanakkor kedvező, hogy Fodornak így csökken a mozgástere abban, hogy kritizálja az SZDSZ új vezetését, valamint a kormányt, és a párton belüli ellenzék vezetőjeként építse magát a következő, 2009-ben esedékes tisztújításra. Az SZDSZ legfőbb döntéshozó szerveként működő ügyvivői testületben tapasztalható kiegyenlített erőviszonyok miatt ráadásul Kóka János számára különösen fontos, hogy be tudja vonni a Fodor-szárny tagjait a kormányzat munkájába. Fodor Gábor döntése a poszt elvállalásáról így annak ellenére is mérsékli a belső ellenzéket, hogy a környezetvédelmi tárca vezetőjeként nagyobb állami szerepvállalást szükségesnek tartó Fodor már egyértelműen előrevetítette a gazdasági miniszterrel való konfrontáció lehetőségét.

 

A két tárca tehát két SZDSZ-irányt jeleníthet meg, ami előnyére válhat a pártnak is – fontos kérdés azonban, hogy a köztük lévő vitákat a nyilvánosság hogyan értelmezi: párton belüli személyes konfliktusként, vagy szakpolitikai alternatívák termékeny versengéseként. Különösen jelentős kérdéssé válhat ebből a szempontból a jövőben is napirenden maradó energiapolitika ügye, melyben az eltérő gazdasági és környezetvédelmi szempontok (például a hagyományos vagy megújuló energiaforrások) a korábbiakban is okoztak kormányzaton belüli konfliktusokat – melyekben rendszerint a környezetvédelmi tárca maradt alul.

 

Fodor Gábor kinevezése egyértelműen zavart okozott az ellenzék soraiban is. Az SZDSZ elnökválasztási kampányában a Fidesz és a jobboldali média – vélhetően taktikai szempontokat is szem előtt tartva – látványos kampányt folytatott Fodor Gábor mellett. Fodor Gábor miniszterré – és ezzel együtt komoly politikai tényezővé – válásával azonban a Fidesz-KDNP frakciószövetségnek az érdeke, hogy növelje a távolságot vele szemben, ellenkező esetben veszélyt jelenthet a Fideszre a liberális érzelmű jobboldaliak „elcsábítása” miatt.

 

Az első reakció az ellenzék részéről az elismerés volt. Illés Zoltán, Fidesz környezetvédelmi szakértője kijelentette: a környezetvédelem jobban jár Fodor Gábor kinevezésével. Nagy Andor, az országgyűlés környezetvédelmi bizottságának KDNP-s elnöke egy nappal később viszont már arról beszélt: a környezetvédelem is az SZDSZ „politikai zsákmányszerzésének áldozatává vált” – hozzátéve viszont: a miniszterjelölttel nincs problémája, régóta ismeri, és tehetséges politikusnak tartja. A Fodor Gáborral kapcsolatos ellentmondásos ellenzéki reakciók fakadhatnak abból, hogy a leendő miniszter valóban viszonylagos elismertségnek örvend a Fidesz és KDNP politikusai között is. Másrészről nem zárható ki az sem, hogy a Fidesz-KDNP egyes politikusai Fodor Gáborban látják az SZDSZ azon következő elnökét, aki a jövőben esetleg a Fidesz potenciális koalíciós partnerévé teheti a liberális pártot.

 

Kompromisszumos vagy kompromisszumra képtelen miniszter?

 

 

Az, hogy az SZDSZ ügyvivői testülete nagy többséggel Horváth Ágnest választotta meg egészségügyiminiszter-jelöltnek Erdős Attilával szemben, a sajtó gyakorlatilag egyértelműen „Kóka János első vereségeként” tálalta. Ugyanakkor az említett értelmezésnek több tényező is ellentmondani látszik. Egyrészt, az egészségügyi államtitkárt éppen az újdonsült pártelnök igyekezett kampányszerűen az SZDSZ-hez kapcsolni, liberális politikusként „felépíteni”. Horváth Ágnessel ugyanis éppen az volt a probléma, hogy még kevésbé látszott „SZDSZ-esnek”, mint elődje, Molnár Lajos, márpedig a kisebbik kormánypártnak hosszabb távon szüksége van arra, hogy a választók hozzá kössék az egészségügyi reformot. Ezen túlmenően mindkét szóba jöhető egészségügyi minisztert Kóka János jelölte a posztra. Azzal azonban, hogy általánossá vált az a vélekedés, mely szerint Horváth Ágnes minisztersége Kóka János „kudarca”, az SZDSZ elnöke valóban presztízsveszteséget szenvedett.

 

A kormány és a párt szempontjából az új egészségügyi miniszter mellett szól, hogy részese volt az eddigi reformfolyamatnak, így személye egyfajta biztosíték is a liberálisok számára az eddigi irányvonal tartására – ráadásul a szocialisták egészségpolitikusa is Horváth Ágnest nevezte a megfelelőbb jelöltnek. Kérdés viszont, hogy mennyire tud megfelelni annak a miniszterelnök és Kóka János által is hangsúlyozott feltételnek, mely szerint az új miniszternek kompromisszumkész és a szakmai szervezetek által is elfogadott politikusnak kell lennie. Horváth Ágnes imázsa ugyanis az elmúlt hónapokban szinte ugyanúgy megkopott a tárca körüli konfliktusokban, mint a leköszönt egészségügyi miniszteré.

 

Horváth Ágnes jelölése a Fidesz számára is kihívást jelent, több okból kifolyólag is. Egyrészt, a jobboldal már a szavazás előtt elkezdte támadni Erdős Attilát üzleti ügyei miatt, ezek a kritikák azonban irrelevánssá váltak Horváth Ágnes jelölését követően. Horváth Ágnes jelölése azt is jelenti ugyanakkor, hogy nem lesz irányváltás a tárca politikájában, így a Fidesz nem tud újabb fogást keresni az egészségügyi reformon. A legnagyobb ellenzéki párt így a Molnár Lajossal szemben korábban számtalanszor elhangzott kritikákat fogalmazza meg – figyelmen kívül hagyva ráadásul azt, hogy az új jelölt éppen kompromisszumkészségét és a „puhítás” iránti hajlandóságát hangsúlyozza.

 

Az egészségügyi reform elkövetkező legfontosabb kihívása, hogy a koalíciós partnerek között kompromisszum szülessen a biztosítási modellek tekintetében. Annak ellenére, hogy a koalíciós partnerek nyilatkozataiban még inkább az álláspontok különbségei jelennek meg, tartalmi szempontból már inkább közeledés tapasztalható. Az új miniszter és a pártelnök között pedig már körvonalazódni kezd egyfajta SZDSZ-en belüli szereposztás. Horváth Ágnes a szocialisták irányában a tárgyalásos megegyezés lehetőségét hangsúlyozza – kompromisszumos javaslatként csomagolva például a korábban is több biztosítós modell egyik lehetséges változataként említett megoldást, melynek értelmében a versengő biztosítók mellett megmaradna az állami Országos Egészségbiztosítási Pénztár is. Kóka János pártelnök ezzel szemben a liberális szavazókhoz beszélve az SZDSZ érdekeinek markáns képviselőjeként jelenik meg, azt hangsúlyozva: a koalíciós partnert meg kell győzni a több biztosítós liberális modell helyességéről. Mindez arra is rámutat: a biztosítási modellekről kezdődő koalíciós vitában a kompromisszum legalább annyira a kommunikáción, mint a „tartalmon” múlik, így a partnerek között létrejöhet olyan megegyezés, melyet mindkét párt saját elveinek érvényesüléseként értelmezhet majd a szavazók előtt.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695