Gyurcsány, Orbán: a nagy visszatérők

2007-05-16

Az átmeneti visszavonulás után május eleje a Fidesz és az MSZP első emberének párhuzamos aktivizálódását hozta. A visszatérés mindkét politikus esetében a „megújulás” ígéretével függ össze, a két pártelnök a közvélemény és saját pártjának együttes elvárásaira próbál választ adni. Orbán Viktor a Jövőnk konferencián elmondott beszéde egyrészt felkészülés a Fidesz kongresszusára, másrészt iránymutatás a kongresszus utáni időszakra is. Gyurcsány Ferenc pedig – a ciklusban immár sokadszor – ismét új fejezetet nyit a kormányzásban. A miniszterelnök a kormány politikáját Orbán Viktor bírálatán keresztül kibontva az utóbbi időben apátiába süllyedt szocialista szavazótábort is megpróbálja mobilizálni.

Párhuzamos visszavonulások és visszatérések

 

A baloldal és a jobboldal vezetője áprilisban egyaránt visszafogottan szerepelt a nyilvánosságban. Míg azonban a visszavonulás Orbán Viktor és a Fidesz számára népszerűség-emelkedést, Gyurcsány Ferenc és az MSZP számára népszerűségvesztést hozott. Mindez azzal magyarázható, hogy a legnagyobb ellenzéki párt támogatottságára régóta a radikális hangnem jelenti a legerősebb fenyegetést, Orbán háttérbe vonulásával és a Fidesz üzeneteinek visszafogottabbá válásával éppen ez a veszély mérséklődött. Gyurcsány Ferenc háttérbe vonulása ezzel szemben azt eredményezte, hogy a korábban is erőtlennek, szervezetlennek és koncepciótlannak ható kormányzati kommunikáció, frontember és tárcákat összefogó egységes üzenetek nélkül maradt. A két politikus visszavonulásának, majd májusi visszatérésének egyaránt volt taktikai oka, amivel a közvéleményből és a pártjukból érkező együttes elvárásokra kívántak választ adni. Kérdés azonban, hogy a jelenlegi politikai szituáció mennyire ad lehetőséget a politikai szereplők számára a megújulásra, és mennyire tudnak élni a szereplők a helyzet adta lehetőségekkel.

 

 

Felelősséggel a vudu ellen

 

A miniszterelnök áprilisban leginkább csak külpolitikai színtéren szerepelt, a belpolitikai csatározásoktól inkább háttérbe vonult – vélhetően annak érdekében is, hogy saját imázsának újraépítését előkészíthesse. A jelenlegi politikai helyzetre azonban a visszavonulás nem bizonyult helyes reakciónak. A közvélemény ugyanis mindenképpen a miniszterelnökhöz köti a megszorításokat, és az ellenzék által ugyancsak ekként címkézett reformokat, a háttérbe lépéssel viszont Gyurcsány elesett attól a lehetőségtől, hogy intézkedései értelmét magyarázza a közvéleménynek.

 

Gyurcsány Ferenc jelenlegi (és immár sokadik) újrakezdési kísérlete összefügg azzal, hogy a kormányfőt a közvélemény-kutatások és az MSZP is változtatási kényszer alatt tartják. A legutóbbi, a baloldal számára elkeserítő Szonda Ipsos közvélemény-kutatási eredmények ugyanis az MSZP-n belül is növekvő elégedetlenségi hullámot indíthatnak el. A felelőskeresési folyamat kiemelt célpontja pedig a kormányfő és közvetlen környezete lehet. Az MSZP több politikusa (pl. Szili Katalin, Horn Gyula, de visszafogottabban Kiss Péter és Lendvai Ildikó is) utóbbi hetekben tett nyilatkozatában elsősorban a kormányt és annak hibás kommunikációját tette felelőssé azért, hogy az MSZP népszerűsége 1998 óta nem látott mélypontra került. Az MSZP-nek nincsenek önálló, a kormányt támogató akciói, és a tagság egyértelműen a kormányban látja a jelenlegi helyzet megoldásának zálogát. A pártelnöknek tehát – amellett, hogy a kormány kommunikációjában az MSZP-n belüli viszonyoktól függetlenül is változtatásra van szükség – meg kell győznie saját párttársait arról, hogy a kormányzat jelenlegi népszerűtlensége ellenére van esélye arra, hogy 2010-ben is győzelemre vigye a baloldalt.

 

A váltásra azonban nem csak az MSZP-n belül erősödő elégedetlenség miatt van szükség. Amíg a kormányzat a legfontosabb távlati kérdésekben (egészségbiztosítás átalakítása, adórendszer, nyugdíjrendszer) nem hoz döntést, és az intézkedéseit nem tudja valamilyen jövőkép köré rendezni, továbbra sem tudja politikáját elfogadtatni a választókkal; a Fidesz pedig erre rájátszva a reformok „visszarendezésének” ígéretével léphet fel a választók előtt.

 

A kormányfő most ahhoz a korábban sikerrel alkalmazott eszközhöz nyúlt (mint 2005-ben, az Orbán Viktor politikájának következetlenségét bemutató szélkakas-kampány során), amely a kormányzati programot kifejezetten az ellenzék - és főleg Orbán Viktor - politikájával szemben fogalmazza meg. Az ellenfél éles bírálatának középpontjában azonban az elmúlt hónapokkal szemben nem Orbán Viktor politikájának radikalizmusa, hanem „gyáva”, népszerűséghajhász gazdaságpolitikája áll. Orbán Viktor a miniszterelnök szerint gazdasági kényszerekkel dacoló (idősebb George Bush szótárából kölcsönzött) „vudu gazdaságpolitikát” hirdet, „amely szembemegy a közgazdaságtan ismert tételeivel, amely szembemegy a racionális megfontolással, amely vágyakból és az irracionalitásból épít kesze-kusza, bár sokak számára hihetőnek vélt politikát”.

 

Abban, hogy a kormányfő új szakaszt nyisson a kormányzásban, segíti az a tényező is, hogy a szándékosan óvatos inflációra, gazdasági fejlődésre és hiányra vonatkozó előrejelzések után a napvilágot látott adatok a vártnál kedvezőbb képet mutatnak, így az eddigi intézkedéseket „sikerként” tálalhatja a kormány. Az offenzív hangnem, a Fidesz és különösen Orbán bírálata pedig erősítheti a szocialista szavazótábor elkötelezettségét is. Ahhoz azonban, hogy a kormányfő a szélesebb közvéleménnyel el tudja fogadtatni intézkedéseit, továbbra is szükség van arra, hogy a választók lássák: az egyes lépések milyen gazdasági-társadalmi modell irányába mutatnak; a reformok értelmezése nélkül a kormány nem számíthat arra, hogy intézkedései 2010-hez közeledve automatikusan „beérnek” és találkoznak a választók elvárásaival.

 

 

Fidesz: tovább a paradoxonok útján

Orbán Viktor már a tisztújítást megelőzően megkezdte kijelölni a párt jövőbeli politikájának prioritását. A kongresszus előtt a Fidesz elnökének két fő célja van: növelje a személyére leadott voksok arányát, és – ezzel összefüggésben – az ország irányítására alkalmas vezetőként tudjon megjelenni a választók előtt. A Fidesz és a párt körüli értelmiség irányából egyre erősödő programalkotási igényre adott választ a pártelnök egyik fő üzenete: a Fidesz „már holnaptól” készen áll a kormányzásra. A szövetséges Nemzeti Fórum gyűlésén, illetve a Jövőnk konferenciasorozat zárórendezvényén a pártelnök a közkiadások szinten tartását, a kormányzat kiadásainak és a korrupciónak a visszaszorítását, „radikális adócsökkentést” és gazdasági növekedést középpontba helyező politikát irányzott elő. Mindez ugyanakkor nem jelent újdonságot a Fidesz gazdaságpolitikájában: Orbán Viktor továbbra is a lényegesebb közkiadások csökkentése nélkül ígér adócsökkentést, a „szpáhi elven működő adórendszer” megváltoztatását.

 

A hétvégi Orbán-beszédek rámutattak arra: továbbra is a „változás” és a „helybenjárás” ellentmondása jellemzi a Fideszt. A párt vezetői közül sokan beszélnek a politika megújításának szükségességéről, megkezdődött egyfajta programalkotási munka, a párt a szimbolikus üzenetek megfogalmazására is nagyobb hangsúlyt fektetett az utóbbi időben, a hagyományos nemzeti (népies) politizálás hagyományaihoz visszanyúlva, melybe a párt körüli értelmiséget is igyekszik bevonni. A párt ugyanakkor továbbra is „ideológiamentességet” hirdet, minden választói csoportot el akar érni, Orbán Viktor pedig leegyszerűsítő üzeneteivel valójában semlegesíti - és saját politikájának irányába tereli - a Fidesz megújulási kísérleteit. Jellemző példája az ellentmondásoknak, hogy míg Varga Mihály az utóbbi időszakban több fórumon is azt üzente a gazdasági döntéshozóknak: a Fidesz az államkassza helyzetére való tekintettel elállt a jelentős adócsökkentés javaslatától, Orbán újra és újra megismétli „radikális adócsökkentésre” vonatkozó ígéretét.

 

A „már holnaptól” üzenete ugyanakkor egy újabb ellentmondást is felszínre hozott a párt politikájában: míg a Fidesz programot hirdet, a korábban Orbán által a „kormány elkergetésének” lehetőségét is magában hordozó népszavazási kezdeményezés sorsa továbbra is bizonytalan. A referendum komoly fenyegetést jelent a párt elnöke számára, a Fidesznek ugyanis július elejéig össze kell gyűjtenie az aláírásokat, amihez a közeljövőben el kell kezdenie a gyűjtést – közel sem biztos viszont, hogy a nagyobb mozgósító erővel rendelkező kérdések (vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj) szerepelhetnek majd a szavazólapon. A pártelnök hezitálását mutatja, hogy utóbbi nyilatkozataiban egyáltalán nem jelent meg a népszavazás témája. Mindez arra utal: nem kizárt, hogy a Fidesz elnöke az Országos Választási Bizottság elfogultságára hivatkozva „kitáncol” a kezdeményezés mögül. Ez a lépés ugyan rövid távon mindenképpen presztízsveszteséget okozhat Orbánnak, hosszabb távon viszont egy jelentősebb kudarcot, egy érdektelenségbe fulladó népszavazást előzhet meg.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695