Választókerületek rajzolgatása helyett amőbáznak a képviselők

2007-05-25

Egy tavalyelőtti alkotmánybírósági határozat 2007. júniusi határidővel kötelezi az Országgyűlést a választókerületek átrajzolására. A változtatások – mivel igénylik a választási törvény kétharmados módosítását – tárgyalásokra kényszerítik a kormányoldalt és az ellenzéket. A rövid távú megegyezést a Fidesz és az MSZP eltérő politikai érdekei és a mulasztásos alkotmánysértés szankciójának hiánya egyaránt kétségessé teszik. A választási térkép változatlanul hagyása ugyanakkor magas labda lehet a legközelebbi országgyűlési voksolás leendő vesztesének, aki a megállapítottan alkotmánysértő választókerületi aránytalanságok miatt a választási eredmény megóvásával próbálkozhat majd.

Időről időre megfogalmazódik a választási rendszer részeinek vagy egészének reformigénye. A leggyakrabban bonyolultsága, illetve erőteljes aránytalanító hatásai miatt érik támadások a választási eljárásról szóló törvényt, abban pedig általános az egyetértés, hogy célszerű volna jelentősen csökkenteni a parlament jelenleg 386 fős létszámát. A karcsúsítás mértékéről és módjáról azonban – eltérő politikai érdekeik következtében – soha nem jutottak dűlőre a pártok.

 

Választási reform: igény és kötelezettség

 

A választási rendszer átfogó reformjáról jelenleg ugyan nincs szó, az Országgyűlést 2007. június 30-ai határidővel kötelezi egy alkotmánybírósági határozat a 176 egyéni választókerület átrajzolására. A népességmozgások következtében ugyanis 17 év alatt alaposan eltorzultak a lakosságszám-arányok: az ország legnépesebb választókerületében két és félszer több választóra jut egy egyéni mandátum, mint a legkevesebbek által lakott körzetben. Az Alkotmánybíróság 2005-ös határozata szerint már nem biztosított az az – egyenlő választójog alapelvéből következő – alkotmányos követelmény, hogy „az egyéni választókerületekben a választásra jogosultak száma a lehető legkisebb mértékben térjen el egymástól”.

 

A helyzetet bonyolítja, hogy bár a kerületek kialakítása a kormány hatáskörében van, az AB törvényi garanciák megteremtését írja elő, s mivel a választójogi törvény módosításához kétharmados többség szükséges, nélkülözhetetlen a két nagypárt megegyezése. A közelgő határidő mégsem ösztönözte cselekvésre se az MSZP, se a Fidesz politikusait, Fodor Gábor viszont kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és beillesztette a témát pártelnöki kampányába; a választójog egyenlőségének szellemében hirdetett új választási térképe jelenti a tárgyalási alapját az ötpárti egyeztetéseknek. A javaslat, a választásra jogosultak arányát alapul véve, viszonylagos egyensúlyt teremtene a választókerületek között, és mindez nem hagyná érintetlenül az egy megyére jutó mandátumok számát sem: ez az, ami érdekessé teheti a politikai alkudozásokat.

 

 

Változó arányok

 

A választási rendszer reformját célzó korábbi erőfeszítések általában a jelenlegi ellenzék ellenállásán törtek meg, most viszont a szocialisták látszanak ellenérdekeltnek. Budapesten hagyományosan jól teljesít a koalíció: az utóbbi két választáson a 32-ből ugyanazt a 28 egyéni mandátumot szerezték meg, listán pedig 2002-ben 54, tavaly pedig 56 százalékot szereztek együttesen.

 

 

Elnyerhető mandátumok száma

 
 

Egyéni választókerületben

Területi listán

 

Megye (+Budapest)

Jelenleg

A javaslat szerint

Jelenleg

A javaslat szerint

Tervezett változás összesen

Budapest

32

30

28

26

-4

Baranya

7

7

6

6

-

Bács-Kiskun

10

9

8

8

-1

Békés

7

7

6

6

-

Borsod-Abaúj-Zemplén

13

12

11

11

-1

Csongrád

7

7

6

6

-

Fejér

7

7

6

6

-

Győr-Moson-Sopron

7

8

6

7

+2

Hajdú-Bihar

9

9

8

8

-

Heves

6

6

5

5

-

Jász-Nagykun-Szolnok

8

7

6

6

-1

Komárom-Esztergom

5

6

5

5

+1

Nógrád

4

4

4

3

-1

Pest

16

20

14

17

+7

Somogy

6

6

5

5

-

Szabolcs-Szatmár-Bereg

10

10

9

8

-1

Tolna

5

4

4

4

-1

Vas

5

5

4

4

-

Veszprém

7

7

6

6

-

Zala

5

5

5

5

-

Összesen:

176

176

152

152

-

 

Fodor javaslata szerint épp a főváros lenne a legnagyobb vesztese a kerülethatár-módosításoknak: összesen 4 mandátummal kevesebbet osztanának ki Budapesten, míg az a Pest megye, ahol az előző két alkalommal az MSZP-SZDSZ a fővárosi eredményét 7-7 százalékponttal alulmúlta, illetve a 16-ból 2002-ben csak 5, 2006-ban pedig 9 egyéni mandátumot tudott elhozni, 7-tel is növelhetné képviselőinek számát. A másik győztes a szintén hagyományosan jobboldali Győr-Moson-Sopron megye lenne, ahol kettővel nőne a kiosztható mandátumok száma.

 

 

 

Érvek és érdekek

 

Azokban a megyékben, ahol csak eggyel változik az elnyerhető képviselői helyek száma, kevéssé körvonalazhatóak a politikai hatások, már csak azért is, mert ennél sokkal több múlik azon, pontosan hol húzódnának az új

> Franciaország: a rossz példa?

 

Nem csak a magyar politikai elitnek esik nehezére a népesség mozgását a választókerületi térképen lekövetni. Franciaországban utoljára 1986-ban rajzolták át a kerülethatárokat (az akkori legfrissebb, 1982-es demográfiai adatok szerint), s egyidejűleg törvényt is hoztak arról, hogy minden második népességi felmérés után módosítani kell a választókörzetek határait. Mivel 1990-ben és 1999-ben is volt népszámlálás, és az 577 választókörzet határai mit sem változtak, a különböző francia kormányok 8 éve nem tesznek eleget törvényi kötelezettségüknek, annak ellenére sem, hogy az Alkotmányos Tanács többször is felemelte szavát a szükséges módosítások érdekében.

Az aránytalanságok pedig szembeszökőek. Az 1999-es adatok szerint, a legkisebb lakossággal bíró Lozère megyében egy szavazat három Bouches-du-Rhône megyei szavazattal egyenértékű. Még ennél is lényegesen nagyobb, 5,5-szörös eltérést mutat a legkevesebb és a legtöbb lakosú választókerületek aránya: Lozère 2. szavazókerületében 34.400, míg Val d’Oise 2. szavazókerületében 188.134 lakosra jut egy szék a nemzetgyűlésben.

A hatalmas aránytalanságok megszüntetését rendre halasztgatták a kormányok, így a június 10-én és 17-én esedékes választásokat továbbra is az 1982-es demográfiai adatok alapján kialakított választókerületi rendszer szerint bonyolítják le.

 

 

kerülethatárok. Ezzel magyarázható az ellenzék visszafogott lelkesedése is; a Fidesz egyenesen ahhoz a feltételhez kötötte a javaslat támogatását, hogy a választókerületek kialakítása a jelenlegi kormányzati hatáskörből átkerül a kétharmados törvény hatálya alá. A kereszténydemokrata Salamon László szerint ennél is jobb megoldás lehetne, ha a választókerületi beosztást nem egy választásokon érdekelt, hanem „egy objektív szerv” állapítaná meg. Mivel azonban a Fidesz és a KDNP az Országos Választási Bizottságot az utóbbi hónapokban politikailag elfogult szervként igyekszik beállítani, ez a nyilatkozat – elfogulatlan szerv hiányában – az együttműködés mögüli esetleges kihátrálást is előkészítheti. Ami pedig az objektivitást illeti, a választási rendszer megváltoztatása mindig politikai kérdés, nem függetleníthető a pártok érdekeitől, ezért legfeljebb egy paritásos alapon létrehozott testület megbízása elképzelhető a feladat elvégzésére.

 

Mégsem valószínű, hogy a javaslat az ellenzék ellenállása miatt hiúsulna meg, hiszen az MSZP-vel ellentétben a Fidesz számára kedvező változásokat hozna – amennyiben nem nélkülük húzzák meg az új kerületi határokat. A szocialisták azonban hamar a szükséges korrekciókat kezdték emlegetni, sőt Wiener György, az MSZP szakpolitikusa, nyilatkozatával épp a változtatások céljával – a torzító hatásokat csökkentő szándékkal – ment szembe: „úgy kell kialakítani a választókerületeket, hogy a 2006-os választásokat alapul véve ne változzon semmi”. Ilyen megoldás azonban csak teljesen szabálytalan, amőbaszerű választókerületek rajzolásával volna lehetséges, amely megoldás bizonyosan nem kap kétharmados többséget a parlamentben.

 

A szocialistáknak mégis nehéz lenne nemet mondaniuk az arányosító szándékú módosításokra, mivel a párt, illetve a miniszterelnök többször állt elő a teljes választási rendszert érintő reformjavaslattal, amelyek mindegyikének célja volt a választói akarathoz a jelenleginél arányosabban igazodó parlament létrehozása. Az alkotmánybírósági határozat mellett ez késztetheti az MSZP-t konstruktivitásra, amelynek eredményeképp elképzelhető, hogy a bejutási küszöb 1994-es 4-ről 5 százalékra emelése óta először történik érdemi beavatkozás a választási rendszerbe.

 

A Fidesznek pedig az okozhat fejfájást, hogy bár érdekelt a változásokban, azt csak a kormánnyal közösen képes tető alá hozni, az együttműködést viszont nehezen tudja beilleszteni jelenlegi politikájába. Az előrehozott választások kitartó követelése átsegítheti az ingoványos talajon a pártot. A választási rendszer számukra kedvező átalakítását – elkötelezett választóiknak – tálalhatják az időközi választásokon való sikeres szereplés szükséges feltételeként, ami viszont ronthatja az MSZP-vel szembeni tárgyalási pozícióikat.

 

A kisebb pártokat minimálisan érintené csak a változás (ezzel is magyarázható, hogy visszafogottan nyilatkoztak csak a témában): amíg a két nagypárt dominálja a hazai politikát, egyéni mandátumra eleve csak közös indulás vagy visszalépések esetén esélyesek a kisebbek, a szűkmarkú területi listák rendszere miatt a pártokra adott szavazatok pedig jellemzően a kompenzációs listán hasznosulnak. Az országosan viszonylag kiegyensúlyozott támogatottságú MDF ezért szinte egyáltalán nem érezné meg a módosulásokat, sőt a Budapesten erős SZDSZ-nek is – a 2006-os szavazatarányokat figyelembe véve – minimális gyengülést jelentenének csak.

 

A pártok egyelőre abban értenek egyet, hogy az AB által adott június 30-ai határidőre biztosan nem jutnak megegyezésre, tehát újabb mulasztásos alkotmánysértésnek néz elébe az Országgyűlés. Mivel azonban az alkotmányos mulasztás semmiféle szankciót nem von maga után, arra sincs garancia, hogy egyáltalán a következő választásokig (ameddig borítékolhatóan tovább nőnek a választókerületek közötti aránytalanságok) sikerül megállapodniuk a pártoknak. A fő kényszerítő erőt az jelentheti, hogy ha minden marad a régiben, a következő választások vesztese – a már most megállapítottan alkotmánysértő választókerületi aránytalanságokra hivatkozva – esetleg megpróbálja majd megóvni az eredményt.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384