Kormányzati vetésforgó

2007-06-18

A publicisták úgy vélik, a kormányfő elsősorban stratégiai-taktikai döntést hozott amikor határozott a kabinet átalakításáról, ami elsősorban a miniszterelnök kormányon belüli helyzetének megváltozása tükrözi. A legtöbb újságíró nem ért egyet a Szilvásy György kormánytagságának fenntartásával, többen pedig a valódi változás teljes hiányáról írnak.

A miniszterelnök június 15-én kormányátalakítást jelentett be, amelyet az elmúlt hetekben a sajtó találgatásai előztek meg. A várakozásoknak megfelelően Kiss Péter eddigi szociális és munkaügyi miniszter lett a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) új vezetője. A MEH eddigi vezetője Szilvásy György a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszteri posztot kapta meg ( a terület eddig is hozzá tartozott). Kiss Péter székét Lamperth Mó

> Publicisztikák
L. Bényei Péter: Mit lép a Gyurcsány-klón a kormányátalakításra? (Stop.hu, 2007. június 16.)
Ugró Miklós: Személytelen kormány (Magyar Nemzet, 2007. június 16.)
Várkonyi Tibor: Körmagyar (Népszava, 2007. június 16.)
Nagy N. Péter Patchwork (Népszabadság, 2007. június 16.)
Magyar Hírlap: Nem vész el csak átalakul (2007. június 16.)
Stemler Miklós: Gyurcsány káderpolitikájának tökéletes csődje (Hírszerző, 2007. június 18.)
Papp László Tamás: Szilvásy-pályakép: a következmények nélküli ember (HVG.hu, 2007. június 18.)
 
nika kapta meg, aki az önkormányzati és területfejlesztési tárcát vezette, az ő helyét pedig Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos veszi. Tárca nélküli miniszteri rangot kapott az Államreform Bizottság vezetője, Draskovics Tibor is.

 

Az ellenzék bírálta a kabinet átalakítását, Pokorni Zoltán, a Fidesz-MPSZ alelnöke kijelentette, hogy nem érti hogyan maradhatott miniszter Szilvásy György, és "a hatalmi osztozkodás" magyarázata az MSZP-n és a koalíción belüli feszültség lehet.

Nem értenek egyet az átalakítással az SZDSZ képviselői sem: a párt parlamenti frakciója és ügyvivői testülete rendkívüli ülést tartott, ahol a kormányátalakítás volt a téma. A szabaddemokraták bírálták az egyeztetés hiányát és a szervezeti okok miatt Draskovics Tibor kinevezésével sem értenek egyet. Támogatják ugyanakkor a titkosszolgálatok leválasztását a MEH-ről és Bajnai Gordon kinevezését. A párt hétpontos javaslatcsomagot tett le a miniszterelnök asztalára, amely szerint egyebek között tudomásul veszik az átalakításokat, ugyanakkor azok nem növelik a bürokráciát és költségeket, ellenben a reformok továbbvitelét szolgálják. Mesterházy Attila, az MSZP parlamenti frakcióvezető-helyettese tárgyalásra alkalmasnak nevezte a dokumentumot.

 

 

 

 

 

Publicisztikák I.

 

L. Bényei Péter: Mit lép a Gyurcsány-klón a kormányátalakításra? (Stop.hu, 2007. június 16.)

"Miért ők? Miért most? Erre a kérdésekre valószínűleg csak Gyurcsány Ferenc és szűkebb köre tudja a pontos választ. A kormányfő szerint nem személyi kérdésekről van szó. Alig hihető, mint ahogy az is: csak helycsere történt és érdemi változás nem lesz."

 

(...) A legizgalmasabb ügy az lesz, hogyan reagál a koalíciós partner a változtatásokra. A döntésből kihagyták őket, ami nem lenne meglepő, ha csak személyekről szólna. Ám a koalíciós szerződés rendelkezik a két párt közötti konzultációról a szerkezeti átalakítások esetében. Úgy tűnik Gyurcsány ezzel nem sokat törődik.

 

(...) Hétfőn a liberálisok eldöntik merre veszik az irányt. Az valószínűtlen, hogy kiugranának a koalícióból néhány helycsere miatt. Legalábbis a Kóka vezette párt ezt nem tenné. A mi Jánosunk teljesen leírná magát, ha ilyesmit kellene bejelentenie, hiszen a Gyurcsány-klón nem mehet szembe mesterével. Abban viszont keményebb állásfoglalásuk lehet, hogy miért marad a kormány erős embere Szilvásy György. Bár igaz, hogy tárca nélküli miniszter lett: tagja lesz az eddig ismeretlen kormánykabinetnek, amelyről eddig csak azt tudjuk ötfős lesz. A sok balhé ellenére sem távozik. Buta lépésnek tűnik egyrészt. Másrészt jelzés arról: kevés az igazi bizalmasa Gyurcsánynak. Muszáj kitartania mellette. Csak emlékeztetnék arra, hogy Orbán ebben nagyobb stratéga volt. Nem ragaszkodott mindenáron mindenkihez. Abban a pozícióban, amit ők töltenek be ez inkább pragmatizmusra vall, semmint negatív emberi tulajdonságra.

 

 

Ugró Miklós: Személytelen kormány (Magyar Nemzet, 2007. június 16.)
"Valahol itt kell keresnünk a koalíció valódi erejét. Bármely magas állásra, akármilyen feladatra találnak megfelelően tehetségtelen, dilettáns, szakmailag, erkölcsileg alkalmatlan személyt, mi több, ilyenekből kimeríthetetlen utánpótlással rendelkeznek."

 

(..) Fontos, hogy a miniszterelnök szerint a kormányátalakítás elsősorban nem személyekről szól, „hanem a megváltozott működésről, megváltozó felelősségi viszonyokról, hogy kiteljesítsük és egyértelművé tegyük, hol születnek az átfogó politikai döntések a kormányban”. Ezt a hablatyot hallván szinte örülünk, hogy ezentúl több pénzt költ magára a kormány.Ám Gyurcsány nem csak a költségvetésnek, a demokráciának is ad egy lendületes löketet. Úgy látszik, nem találta elég koncentráltnak saját hatalmát, egy újabb gittegyletet iktatott be maga és a kormánya közé, létrehozván a kormánykabinetet.

 

(...) Vegyük mindjárt Gyurcsány bizalmasát és cinkosát, Szilvásy kancelláriaminisztert. Jó lenne megtudni, miféle új lendületet kap a reform azáltal, hogy Szilvásyt eltávolították a MeH éléről, de újra beindították neki a polgári titkosszolgálatokat felügyelő minisztériumot. Ha eddigi posztján alkalmatlannak bizonyult, mitől lesz jobb az új helyen? Lesz annyira zavaros és korlátolt, mint Tóth András volt, vagy tán még őt is felülmúlja? Megfelelő családi támogatással ez sem lehetetlen. No és Kiss Péter, az új miniszterelnök-helyettes, kancelláriaminiszter méltó lesz-e teljesen alkalmatlan elődjéhez? Bízhatunk benne, hiszen rutinja is van, és az adottságaival sincs hiba – pártjában kevés hozzá fogható sötét intellektus akad. Lamperth Mónika az egyik, aki éppen Kiss Pétert váltja a szociális és munkaügyi bársonyszékben. Mónikáról tudjuk, hogy bármely poszton ugyanolyan teljesítményre képes, született szocialista szakember. Lamperth helyére Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos kerül, aki szintén sokat tett eddig az ország elnyomorításáért, csődbe juttatásáért. Ideje végre, hogy egy miniszteri poszttal is megjutalmazzák az eddigi romboló tevékenységét. Draskovics Tibor volt már miniszter, és akkor annyira kritikán aluli teljesítményt nyújtott, hogy most okvetlenül ki kellett agyalni számára egy tökéletesen felesleges minisztériumot. Draskovics lesz a közigazgatás végrehajtását irányító tárca nélküli miniszter, ami garancia arra, hogy a közigazgatás egyáltalán nem, vagy csak roppant hiányosan lesz végrehajtva.

 

 

Várkonyi Tibor: Körmagyar (Népszava, 2007. június 16.) "Összességében semmi lényeges nem változott. Ami arra utal – más nem is volt várható –, hogy Gyurcsány Ferencnek eltökélt szándéka az eddigi irányzatot folytatni, hiszen minapi éves értékelése is az eredményekre összpontosított. Beszélt róluk a pártvezetők előtt, a parlamentben, az ellenzék harsogása ellenére lezárta az Őszöd nyomán támasztott hangzavart, közben pedig találkozott a magyar diplomáciának legfontosabb külföldi partnerekkel. Ennyiben tehát ez a kormányátalakítási "körmagyar” jelképes jelzése annak, hogy a reformpolitika túl a kiigazításon kijelölt útján halad tovább, de egyszersmind új minőségi lendületet is kap."

 

(...)A kormányátalakítás végül is kormányátalakítás lett, nem csupán egyszerű korlátozott személycsere. Már abban az értelemben, hogy több tárcát érintett, de forradalmian új arc nem jelent meg a miniszterek között. A leglényegesebb változás ott következett be, ahol már előzetesen is várható volt, de a hivatalos bejelentésig biztosan nem tudható. Szilvásy György búcsúzott a kancelláriaminiszteri poszttól, és átvette a polgári titkosszolgálatok irányítását.

 

(...) Föltehetően alapvető politikai megfontolás indokolja a többi változtatást is, de talán nem ekkora jelentőséggel. Draskovics Tibor előléptetése tárca nélküli miniszterré azt erősítheti meg, hogy a reformok netán nagyobb lendületet is kapnak, míg Bajnai Gordon az önkormányzatok és a területfejlesztés gazdájaként arra utalhat; a közigazgatásban is végig kell vinni az átalakítást. Az ellenzék berzenkedése ellenére is, mert a régiók megerősítése uniós kötelezettség. Lamperth Mónikának meg ott kell folytatnia a szociális és munkaügyekben, ahol Kiss Péter abbahagyta.

 

 

Nagy N. Péter: Patchwork (Népszabadság, 2007. június 16.)

"A miniszterelnök ügyesen sakkozott a kormányátalakítással. Csakhogy mi köze mindennek bárki máshoz, mint a kormányzó emberekhez? Nem kell-e gyanakvással élnünk, amikor azt olvassuk például Kiss Pétertől, hogy "a miniszterelnök azzal a szándékkal rendezte át a kormányt, hogy erős lépéseket tudjunk tenni, és én ebbe szívesen beleálltam". Idegennek érzi az ember az olyan lépéseket, amelyekbe beleállnak. Nem lehet benne biztos, hogy mindez rá tartozik. Ahhoz az kéne, hogy a sebesség és a gyorsulás posztmodern alternatívája mellett megjelenjen a hagyományos kérdés, amely az irányra, illetve a vezetés minőségére is vonatkozik."

 

(...) Nem lehet tudni, hogy a pártnak vagy Gurcsánynak tett gesztus, esetleg mindkettő, hogy Kiss ilyen nehéz helyzetben beállt Gyurcsány mögé, pedig kibekkelhette volna a még kritikusabb helyzetig, amikor már ő jön, ahogyan már 2004-ben is úgy volt, de nem úgy lett. Az is benne van az átalakításban, hogy ez nincs benne. Egy biztos: a kormányfő mindenkit megmozdított, akit meg kellett mozdítania - ügyelve arra, hogy senkit se mozdítson el. Tett gesztusokat az MSZP-nek, jelezte, hogy nem ragaszkodik már hozzá, hogy a kormányzati szabadság szokatlanul nagy átmérőjű köreivel vezéreljen, s egyben védje magát. És onnan is kapott támogatást.

 

(...) Kérdés, hogy vajon Gyurcsány Ferenc tényleg feladta-e kiskormányát, az uniós pénzekre és a reformok menetére vigyázó külön világát. Nem eshet-e meg velünk, hogy bár szemünk a gázpedálon, a lényeg valahol egészen máshol. Mert például egyszerűen csak le kellett csendesíteni, meg kellett nyerni a nép rokonszenvét veszni látó, ezért egyre feszültebb szocialistákat, más nem történt. S őket, mint már oly sokszor, megint az nyugtatja meg, ha Kiss Péter, a lassú víz, ismét partközelbe kerülhet, ha nincs kicsatornázva a legfontosabb medrekből. Ez is megtörtént hát.

 

Publicisztikák II.

 

Magyar Hírlap: Nem vész el csak átalakul (2007. június 16.)

"Gyurcsány Ferenc a napokban még igyekezett hárítani a kormányátalakításra vonatkozó kérdéseket: "hát, előbb-utóbb biztos" lesz – mondta hétfőn. Ez az előbb-utóbb látszólag nagyon hamar bekövetkezett. A sietség persze egyáltalán nem véletlen: az átalakítás mindössze egy törvénymódosítást igényel, mégis szükség van hozzá a parlamentre. Így most a módosításokat a rendkívüli nyári ülésszak végéig meg lehet oldani. Sietni kellett, ezért az elterelő hadműveletek csak péntekig tartottak: négy minisztérium vezetésén változtat és két új tárca nélküli minisztert nevez ki Gyurcsány Ferenc."

 

(...) Ha megnézzük a neveket és az újra leosztott pozíciókat, láthatjuk: lényegi változtatás nem történt. Ugyanazok az emberek ültek át más funkciókba, akik eddig is ott mozogtak a kulcspozíciókban. Az átalakítás lényege tehát csak annyi, hogy megváltozott az ülésrend.

Hiszen tudjuk: ha tapsunkkal felriasztjuk a verebeket a faágról, azok valóban szétröppennek, de percekkel később már vissza is térnek ugyanarra az ágra – egy kicsit más sorrendben, de ugyanazok a madarak ülnek ismét ugyanazon az ágon.

 

(...) A kormányátalakítás legnagyobb botránya Szilvásy György "szereplése": a továbbiakban tárca nélküli miniszterként irányítja a polgári titkosszolgálatokat, és hozzá kerül a kormányzati informatika is. Szilvásy már csütörtökön bejelentette, hogy még a héten távozik a kancellária éléről. Sokkal érdekesebb azonban, miként beszélt arról, a jövőben mivel szeretne foglalkozni: lehet, hogy ő lesz a polgári titkosszolgálatok tárca nélküli minisztere vagy az újonnan létrejövő Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., esetleg a kormányzati informatika vezetője. Háromból kettő bejött – mintha csak a fivére által üzemeltetett kormányzati jósda előrejelzései szerint alakultak volna a dolgok. Vagy ügyesek voltak a titkosszolgálatok – és jól súgtak. Szilvásy szerepváltoztatásában épp az a felháborító, hogy az utóbbi hetek-hónapok nevéhez kötődő botrányai után, és azok ellenére, továbbra is a titkosszolgálatok felügyelete marad a hatáskörében.

 

 

Stemler Miklós: Gyurcsány káderpolitikájának tökéletes csődje (Hírszerző, 2007. június 18.)

"A kormány a napokban úgy ért első évének végére, hogy nyilvánvalóvá vált Gyurcsány káderpolitikájának tökéletes csődje. A kormányfő emberei kulcspozíciókban buktak meg, óhatatlanul mentorukat is magukkal rántva. Az aktuális, nem is olyan régen még hevesen tagadott kormányátalakítás ennek az igazságnak meglehetősen kései belátása, ami most már vajmi keveset ment meg Gyurcsány imázsából."

 

(...) Régi igazság: egy igazán jó válsághoz nem kell ellenzéki segítség. Míg ősszel Orbán elhibázott hiperaktivítása minden másnál jobban fonta össze a miniszterelnököt saját pártjával és az úgynevezett Magyar Liberális Párttal, addig most, ha van egy csöpp esze, hátradőlve várja ki, míg a koalíciós partnerek leszalámizzák egymást, és fejét veszik miniszterelnöküknek.

 

(...) Gyurcsány Ferenc nem elsősorban a Fidesznek, avagy a renitenskedő szocialistának köszönheti a nehéz időket, hanem magának, és az őt körülvevőknek. A miniszterelnök emberei mára nagyobbrészt elfogytak vagy kompromittálódtak: már csak az a kérdés, mi lesz magának a miniszterelnöknek a sorsa.

 

 

Papp László Tamás: Szilvásy-pályakép: a következmények nélküli ember (HVG.hu, 2007. június 18.)

"Mindenesetre a politikai haszonelv szempontjából biztonságosabb lett volna a miniszterelnöki familiárist a Nemzeti Vagyonkezelő, esetleg az összkormányzati informatika élére állítani. Káderelfekvőnek az is megteszi, és legalább nincs annyira szem előtt. De úgy tűnik, Gyurcsány – III. Richárd után szabadon – a „maradék népszerűségemet a cimborámért” elvét képviseli. De emiatt fájjon a koalíciót adó pártok feje."

 

(...) Néhány hónapon belül két ilyen skandalum a nyugati világban bárki másnál külön, egyenként is azonnali távozást eredményezett volna. Ami nem felfelé buktatást, átmeneti parkolópályát jelent, hanem végleges (de legalábbis huzamos időre szóló) kiűzetést a politikai elit felhőrégióiból. S akkor még Szilvásy többszörösen bedobott, aztán letitkosított, állítólagos terrorfenyegetésről szóló blöff ízű próbálkozásairól nem is szóltunk. Ehhez képest úgy megy, hogy marad. Ráadásul pont azon terület civil kontrollját megtestesítve, amely az ő családtagjait is foglalkoztatató és közvetve támogató alapítvány révén vált „botránytól sújtott területté”.

 

(...) Gyurcsány Ferenc a neki időnként keresztbetevő MSZP-pártokráciával szemben a – régi barátságon/üzletelésen megedzett - hivatali lojalitás mintaképének véli Szilvásyt, akiről továbbra sem kíván lemondani. Privátim emócióktól vezéreltetve nem képes belátni: hű kádere alkalmatlan bármiféle, nyilvános szerepléssel együtt járó közéleti pozíció betöltésére. Mivel pályafutása során – KISZ-osztályvezető, helyettes és közigazgatási államtitkár, kabinetfőnök – jórészt döntés-előkészítő, apparátusi háttérmunka volt a reszortja, a szürke eminenciás maszkja hozzánőtt az arcához. Amellett nála valószínűleg habituális eredetű a kommunikációs csődhalmaz, amit - bizonyítványát magyarázandó - felhalmozott.

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695