Nemcsak az ülésrend változott a kormányban

2007-06-20

A második Gyurcsány-kormány megalakulásának első évfordulója lehetőséget adott arra, hogy miniszterelnök végrehajtsa a kormány eredetileg őszre tervezett átalakítását. Bár a nyilvánosságban szinte kizárólag Gyurcsány Ferenc párton belüli sakkjátszmájaként értelmezték a kormánytagok ide-oda tologatását, a változásoknak a kormányzás egésze szempontjából is van jelentőségük.Kormánypártok és kormány

 

 

Az utóbbi hetek koalíciós vitái és szocialista belvillongásai után az a kép alakult ki a nyilvánosságban, hogy a miniszterelnök pozíciója ingataggá vált. Mivel azonban a kormányfő leváltása jelenleg egyik kormánypártnak sem érdeke, a különböző erőcsoportok kompromisszumra kényszerültek. A kormányátalakítás jelentőségét egyfelől tehát az adja, hogy Gyurcsány Ferenc ezzel igyekezett újrarendezni a kormányoldalon belüli erőviszonyokat. A miniszterelnök egyszerre erősítette meg a szocialisták kormányon belüli szerepvállalását, és emelte erősebb pozícióba a személyesen hozzá kötődő embereket – ezzel demonstrálta, hogy bár eleget tett pártja bizonyos elvárásainak, személyzeti döntéseiben nem pusztán az MSZP akarata érvényesült.

 

Azzal, hogy Gyurcsány Ferenc a legfőbb párton belüli riválisaként számon tartott Kiss Pétert nevezte ki kancelláriaminiszternek, és így saját helyettesének, csökkent annak lehetősége, hogy a párt az elkövetkező időszakban elmozdítsa a helyéről Gyurcsány Ferencet. A lépés a közvélemény felé ugyanis azt demonstrálja: az MSZP egységes, a legbefolyásosabb vezetők is a kormányfő mellett vannak. Ráadásul az önálló üggyel (tárcával) ettől kezdve nem rendelkező Kiss Péter a Miniszterelnöki Hivatal éléről kisebb eséllyel léphet fel a miniszterelnök alternatívájaként, mint eddig. Kiss Péter helyére, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium élére ugyanakkor az a Lamperth Mónika került, akinek a menesztéséről egyébként Gyurcsány Ferenc 2004-es miniszterelnöki kinevezése óta folyamatosan szó van. Mivel azonban a korábban komoly bázissal rendelkező szocialista politikusként emlegetett Lamperth Mónika súlya ma már korántsem egyértelmű, kormányban tartása kétféleképpen is értelmezhető: utalhat arra, hogy továbbra is jelentős a párton belüli befolyása, de arra is, hogy a Gyurcsány Ferenc nem akart igazán erős vagy az elmúlt években megerősödött szocialista politikust emelni egy fontos – és erősen baloldali karakterű – tárca élére.

 

A kisebbik kormánypárt egy hétpontos javaslat formájában ugyan bírálta a kormányátalakítás néhány elemét, azt azonban az SZDSZ egyértelművé tette, hogy elfogadja a miniszterelnök döntéseit. A koalíciós feszültség tehát még a kormányátalakítás ellenére is csitulni látszik, a liberálisok pontjaiból legfeljebb az derül ki, hogy szeretnének néhány újabb pozíciót létrehozni a maguk számára. Így például egy külgazdaságért felelős kormánybiztosi posztot, amely – az ágazat jelentős exportnövekedésen és tőkebeáramláson nyugvó viszonylagos sikereit tekintve – kedvező megjelenési lehetőséget jelentene az SZDSZ számára. A kérdés csak az, hogy az ilyen követelések, hogyan egyeztethetők össze azzal az általánosságban hangoztatott elvvel, miszerint az SZDSZ nem tartja jónak a kormányzati posztok számának növelését. Az a felvetés ugyanakkor, hogy Szilvásy György a polgári titkosszolgálatok mellett ne felügyelje egyúttal a kormányzati informatika területét is, a nyilvánosságban jól felépíthető javaslat lehet – különösen, mivel ez illeszkedik az elmúlt egy év leghangsúlyosabb ellenzéki bírálataihoz is.

 

Szervezeti változások

 

A sajtó számára legérdekesebb pártpolitikai kérdéseken túl lényeges szervezeti változásokat is hozott a kormányátalakítás, ami egyben az elmúlt egy év hibáinak burkolt beismerését is jelenti. Ezt jelzi Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszterré, valamint Draskovics Tibor közigazgatási végrehajtás irányításáért felelős tárca nélküli miniszterré történő kinevezése.

 

Bajnai Gordon és az eddig általa vezetett Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kormányba emelése az eddigi struktúra elégtelen voltáról árulkodik Ez a lépés mintegy „arcot adva a fejlesztéseknek” jobban kihasználhatóvá teszi az uniós forrásokból adódó lehetőségeket a kormány számára. Amellett tehát megteremti az interpellálhatóság lehetőségét, ez a lépés segítheti a kormányoldalt politikai célja megvalósításában: abban, hogy a fejlesztések nyomán várható politikai siker a kormányzathoz, és ne a többségében ellenzéki vezetésű helyi önkormányzatokhoz kötődjön.

 

Draskovics Tibor új szerepköre annak beismerését jelenti, hogy a közigazgatási államtitkári poszt megszüntetése zavarokat okozott az államigazgatásban. Az Államreform Bizottság eddigi vezetőjének új feladata, hogy „megteremtse az összhangot a minisztériumok között, valamint a reformok előkészítésének szervezése, és végrehajtása. Draskovics Tibor – közigazgatási szakember lévén mintegy a helyére kerülve – tehát „egyszemélyes közigazgatási államtitkár” lesz a korábban megszüntetett közigazgatási államtitkári poszt visszaállítása helyett.

 

Az Államreform Bizottság bázisán létrejön a kormányfő politikai, stratégiai tanácsadó testülete, amely miniszterelnök megfogalmazása szerint „tovább viszi azokat a nagyon fontos és nagyon jó hagyományokat, hogy sikerült a kormányzati munkába bevonni rektorok, közigazgatási szakemberek, gazdaságkutatók véleményét”. Mindez arra utal, hogy a kormány a szakpolitikai előkészítést és egyeztetést illetően javítani szeretne az eddigi gyakorlaton, mivel a legtöbb kritikát éppen ezek hiánya miatt kapta az elmúlt egy évben. Más oldalról ugyanezt szolgálja, hogy a kancelláriaminiszter szerepe is némileg megváltozik: „azért lesz felelős, hogy a koalíciós frakciókkal és a kabinetvezetőkkel együttműködve világos politikai mandátumot alakítson ki közép- és hosszú távú kérdésekben”. A döntések erősebb politikai hátterének megteremtéséről szól végül az öttagú kormányzati kabinet felállítása is, amely miniszterelnök mellé az eddigi három kormánykabinet (társadalompolitikai, gazdasági, nemzetbiztonsági) vezetőjét – Kiss Péter, Veres János, Szilvásy György – és Kóka Jánost, az SZDSZ pártelnökét vonja be a legfelsőbb szintű döntéshozatalba. Egyes – a döntéseket nehezítő – pártpolitikai okok miatt létrejött párhuzamosságok azonban továbbra sem szűnnek meg. Így például a Magyar Bálint alelnökségével működő Fejlesztéspolitikai Irányító Testület marad a Miniszterelnöki Hivatalon belül, és e pozíció fenntartásához az SZDSZ hétpontos határozatában is ragaszkodott.

 

Az, hogy Szilvásy György tárca nélküli miniszterként marad a Miniszterelnöki Hivatal felügyelete alól kivett polgári titkosszolgálatok élén szervezeti értelemben visszatérést jelent a 2002 előtti gyakorlathoz. Szilvásy György személyét tekintve viszont kockázatos döntés, mivel még inkább felerősítheti a titkosszolgálati botrányok kapcsán indított politikai támadásokat. Ugyanakkor ez a lépés azt is mutatja, hogy a kormány nyerhetőnek ítéli a Szilvásy György személyét, illetve a titkosszolgálatokat érintő vitákat.

 

Szimbolikus újrakezdés

 

A kormányátalakításnak végül szimbolikus értelemben is jelentősége van. Az elmúlt egy évben ugyanis a jelentős imázsvesztést elszenvedett Gyurcsány Ferenc többször tett már arra kísérletet, hogy különböző kezdeményezésekkel kitörjön a védekező pozícióból, és új szakaszt nyisson a kormányzásban. Ilyen volt korábban a Szembenézés című tanulmánnyal indított reform-magyarázó kampány, amely azonban nem hozta meg a várt eredményt, sőt a tavasszal kirobbant újabb botrányok (Demcsák-ügy, rendőrségi és titkosszolgálati ügyek) miatt ismét defenzívába szorították a kormányoldalt. Ezek után több információ is megjelent arról a sajtóban, hogy Gyurcsány Ferenc 2007 őszén kíván végrehajtani egy olyan kormányátalakítást, amely alapja lehet az új kezdetnek. Csakhogy az utóbbi hónapokban bekövetkezett kényszerű személycserék az egészségügyi, valamint az igazságügyi és rendészeti tárca élén logikussá tették a tervezett kormányátalakítás előrehozását. A kormányzati személycserék őszi folytatása ugyanis állandósította volna a bizonytalanságot a kormány körül. Az elhúzódó kormányszóvivő-kinevezés pedig már az elmúlt időszakban is a kormány cselekvésképtelenségének szimbólumává vált a nyilvánosságban.

 

Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a miniszterelnök kihasználta a kormány megalakulásának első évfordulóját. Gyurcsány Ferenc nyilvános szereplések sokaságával, a Corvinus egyetemen tartott több mint két órás előadásával, valamint az Országgyűlésben megismételt – sokadszor átértelmezett – őszödi beszéddel készítette elő a kormányátalakítást, amelynek legfőbb üzenete, hogy a hogy a kormányzás új szakaszba lép. Az, hogy a Fidesz egyszerű politikai alkunak, a kormánypártokon belüli torzsalkodás eredményének igyekszik lefesteni a kormányátalítást, jelzi: a legnagyobb ellenzéki párt is tisztában van azzal, hogy a kormányátalakításban benne van a megújulás lehetősége.

 

Gyurcsány Ferenc a változtatások bejelentésekor úgy fogalmazott: „Számomra a kormány átalakítása az első év végén elsősorban nem személyi kérdés, hanem a kormány működésének megváltoztatási lehetőségét adja. Azt, hogy miután a nagy hajó sok év után lendületet vett és elindult, most már más a feladat, most mozgásban kell tartani, pontosabban kell vinni abba a kikötőbe, amelyikbe szánjuk.” A kérdés csak az, hogy a miniszterelnök meg tudja-e fogalmazni, milyen kikötőbe kívánja kormányozni az országot, ezzel ugyanis az elmúlt egy évben adós maradt.

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695