A megegyezés nyitotta meg a politikai vitát

2006-06-27

Bár a koalíciós pártok kompromisszumos egészségügyi javaslata a sajtóban az SZDSZ diadalaként jelent meg, szinte minden vonatkozásban a szocialisták szakpolitikai törekvéseit tükrözi vissza. Ennek ellenére a Fidesz a közvélemény ellenállására építve az egészségügy piacosításaként és a több biztosítós modell bevezetéseként tálalja és támadja a kormány tervét. Az egészségbiztosítási modellek kérdésében a vita valójában csak most kezdődik, ennek tétjét pedig növelheti a Fidesz népszavazási kezdeményezése. Kinek a győzelme?

A kormánypártok által alapelveiben elfogadott - de még véglegesítésre váró - egészségügyi reformtervezet a legjobb példa arra, hogy leegyszerűsítő séma az egészségügy átalakítását az „egy-vagy több biztosítós modell” vagy az „állami vagy piaci” egészségügy kérdésére szűkíteni. A létrejött modell ugyanis nem sorolható be egyik kategóriába sem. Az új rendszerben ugyanis az egységes társadalombiztosítás fenntartása mellett jönnek létre versengő egészségpénztárak, melyekben kisebbségi tulajdonosként megjelenik ugyan a magántőke – de a nagyobb tulajdonrész továbbra is az államé marad. Tehát egy állami tulajdonban lévő központi egészségbiztosító marad, de több pénztár jön létre.

Bár a sajtóban szinte mindenütt az jelent meg, hogy a megszületett kompromisszum az SZDSZ javaslatához van közel, a tervezet számos vonatkozásban közelebb áll az MSZP (legutóbb Gyurcsány által előterjesztett) tervezetéhez. Az új modell értelmében nem a biztosítók, hanem csak az egészségpénztárak szintjén valósul meg – erősen korlátozott – verseny. Az egészségpénztárak ráadásul nem tekinthetőek autonóm piaci szereplőknek,

 Disszonáns szakmai visszhangok
A koncepció kezdeti szakmai értékelése nem nevezhető kedvezőnek: a biztosítók nem látják, miért éri meg belépni az egészségügyi pénztárakba, az egészségügyi szakértők szerint pedig nem megvalósítható az új modell, és az emberek többsége nem fog élni pénztárválasztási jogával. A modell kapcsán mind szakmai, mind politikai körökben számos felmerülő kérdések közül a legfontosabb: miért éri majd meg a befektetőknek belépni az egészségpénztárakba. A tervezet szerint a befektetők rövid távon nem realizálhatnak profitot, és a hosszabb távú megtérülés is bizonytalan. Emellett a magáncégeknek a „sorsolás” miatt is óriási rizikót kell vállalniuk, ha a piacra lépés mellett döntenek, a kockázatokat ezt pedig tovább erősítik azok a fideszes nyilatkozatok, melyek kormányra kerülés esetére a korábbi rendszer visszaállítását helyezik kilátásba.

mivel ezekben az állam lesz a többségi tulajdonos. Így a „verseny” is a dominánsan állami szereplők között zajlik majd. A kiegészítő ellátás ráadásul az MSZP által régóta szorgalmazott regionális rendszerben valósul meg – bár a biztosítók elvben országos hatáskörben működnek, a gyakorlatban területi alapon szervezik az ellátást. Hogy a jelenlegi modell milyen távol van az SZDSZ által javasolt eredeti modelltől, jól mutatja Mihályi Péter, az Államreform Bizottság Egészségügyi Munkacsoportjának vezetőjének kijelentése is. A korábbi liberális koncepciót kidolgozó közgazdász ugyanis kijelentette a koncepció kapcsán: ha nem sikerül rábírni a magánszereplőket a belépésre, akkor a reformot el kell vetni, ugyanis„annak nincs értelme, hogy egy állami biztosító helyett ezentúl több állami biztosító működjön”. 

Eldördült a kampánypisztoly 

Az egészségbiztosítási modell kapcsán tapasztalt inbtenzív koalíciós vita elcsitulása után a kormányzat és az ellenzék közötti konfliktus újult ki teljes erővel. A Fidesz láthatóan készült az új modell elleni kampányra: már a megállapodás tartalmának nyilvánosságra kerülését megelőzően is nyilatkozatokban utasította el az egészségügy és a társadalombiztosítás „privatizációját”, Navracsics Tibor pedig Gyurcsány-idézetekkel érvelt a modellel szemben.

A kormányoldal jelenleg nehéz helyzetben van akkor, amikor szembe akar szállni a Fidesz támadásaival, a koalíciós partnerek üzenetei ugyanis gyengítik egymást. Az MSZP-s politikusok a Fidesszel szembeszállva az új modellt modellt az egységes, állami felügyelet alatt működő társadalombiztosítással, az alapellátás megmaradásával, és ezen keresztül a szolidaritási elv érvényesülésével azonosítják. Az SZDSZ politikusai ugyanakkor a magántőke és a piaci szemlélet megjelenése miatt beszélnek sikerről – ennek hangsúlyozásával pedig éppen az egészségügy piacosítását támadó Fidesz állításait erősíthetik. Az SZDSZ számára az egészségügyi reform, a „több biztosítós” egészségügy valódi identitáskérdés: a reformpártiságával kampányoló SZDSZ így nem teheti meg, hogy ne menjen szembe a reformok radikalizmusát a közvélemény felé tompítani próbáló MSZP-vel.

A széttartó koalíciós üzenetek jelen esetben inkább az MSZP számára jelenthetnek nehézséget: bár az egészségbiztosítási modellek kérdésében a közvélemény álláspontja még képlékeny, annyi a kutatásokból bizonyosnak tűnik, hogy a tisztán magánbiztosítókon alapuló, piacorientált több-biztosítós egészségügy rendkívül népszerűtlen a szélesebb választói közegben (támogatottsága a mérések szerint mindössze 5 százalék körüli) – és ez igaz az MSZP szavazótáborára is. Az úgynevezett „vegyes modell” elfogadottságára vonatkozóan ellentmondásosak az eredmények: míg a Medián április végi vizsgálata szerint a választók abszolút többsége (55 százalék) a Századvég-Forsense júniusi felmérése szerint kevesebb, mint egyharmada (29 százalék), míg egy SZDSZ által megrendelt kutatás szerint közel kétharmada (61 százalék) támogatja az állami és magánbiztosítók együttes jelenlétén alapuló vegyes rendszert.

A több biztosítós, tisztán piaci egészségügy az SZDSZ szavazótáborán kívül tehát nyilvánvalóan népszerűtlen – a „vegyes” modell ügyében ugyanakkor a közvélemény még bizonytalan. A kérdés „kiforratlansága” a politikai kampányok szerepét emeli ki. Ahogy a kutatásokban a nem „kibeszélt” témára vonatkozó kérdés eltérő szövegezése is drámai különbségeket eredményezhet a válaszokban, a pártok üzenetei is sokat formálhatnak a választók gondolkodásán – meghatározva azt, hogy a közvéleményben az új modell mellett vagy azzal szemben alakul-e ki viszonylagos konszenzus. Nyilvánvaló továbbá, hogy ebben a küzdelemben a pártok nem csak a társadalom véleményének szondázására, de meggyőzésre is próbálják használni a közvélemény-kutatásokat. 

Az elkövetkező időszak fő kérdése tehát, sikerül-e az MSZP-nek meggyőzni a választókat arról, hogy a megszületett „vegyes modell” javít az egészségügyi ellátáson és senkit nem szorít ki a rendszerből, vagy a Fidesz kerül ki győztesen értelmezési versenyből, és elterjed az a nézet, miszerint a kormánypártok által létrehozott „több biztosítós, piaci modell” a társadalom kevésbé tehetős tagjainak, több millió embernek az egészségügyi ellátásból való kieséséhez vezet. Az egészségügyi reformmal kapcsolatos vita tehát nem befejeződött, hanem megkezdődött a koalíciós kompromisszummal. A vita tétje nem csekély, hiszen a kormány munkájának elbírálásakor 2010-ben a választók számára az egyik fő szempont a reformok – és ezen belül is a legnagyobb felzúdulást kiváltó egészségügyi reform – megítélése lesz. A kezdeményezés közvetlen jelentőségét pedig tovább növelheti, ha a Fidesz a várakozásoknak megfelelően a népszavazás témái közé emeli a több biztosítós modell elvetését is - amivel a párt aktualizálhatja is a referendum megtartásakor már politikailag meghaladottnak számító kérdéscsomagot is.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695