Interjú az elnökkel

2007-07-20

A köztársasági elnök július 15-i televíziós interjújával kapcsolatban a publicisták egy része úgy vélte, hogy az államfő indokolatlanul bírálta a kormányt, és politikai vélemény megfogalmazásával nem reprezentálta a nemzet egységét. Mások szerint Sólyom László alapvetően helyes kritikát fogalmazott meg, amit a kormányzat elhibázott politikája indokol.

Sólyom László köztársasági elnök július 15-én a köztelevízió A szólás szabadsága című műsorának adott interjút. Megítélése szerint az elmúlt egy évben elvi szempontból a két legjelentősebb kérdés az őszödi beszéd és Horn Gyula

> Publicisztikák
Szerető Szabolcs: Egy kellemetlen ember (Magyar Nemzet, 2007. július 17.)
Szász István: Az elnök szólt (Népszava, 2007. július 17.) 
Elek István: Keményít az elnök (Gondola, 2007. július 17.) 
Aczél Endre: Az "akciózó" elnök (Népszabadság, 2007. július 16.) 
Bodoky Tamás: Az elnök különvéleménye (Index, 2007. július 19.)
Martin József Péter: Sólyom László nyilatkozataiból (Figyelő, 2007. július 19.) 
Magyar Narancs: Habemus Papam (2007. július 19.) 
Debreczeni József: Az elnök két problémája (Népszava, 2007. július 19.)

kitüntetésének ügye volt. Az őszödi beszéd kapcsán az államfő kijelentette, hogy a miniszterelnök nem kért bocsánatot, csak magyarázkodott, a hazugságot egy idő után igazságként tüntetve fel. 

Horn Gyula kitüntetésének kapcsán az elnök leszögezte: nem azért nem adományozott kitüntetést a volt kormányfőnek, mert Horn 1956-ban karhatalmista volt, hanem azért, ahogyan akkori szerepét most értékeli. Sólyom László szerint ahhoz, hogy annak a sok "szenvedésnek", amit a megszorítások hoznak, értelme legyen, az szükséges, hogy legyen egy világos, hosszú távú terv. 

Arra, hogy mit gondol a kormány által elindított reformokról, úgy fogalmazott: úgy látja, hogy az idei költségvetést rendbe fogja tenni a kormány, de véleménye szerint nem látszik, hogy a "sok rombolás" helyén, amivel a reform kezdődött, mi épül. Az ellenzékről szólva Sólyom László kijelentette: azt látja, hogy a Fidesz az intézményrendszer hitelét vonja kétségbe, holott az alkotmányos intézményrendszer megfelelő, jól működik, a többi már csak a szereplők dolga. 

A Tubesre tervezett lokátorállomással kapcsolatban azt emelte ki, hogy a Zengővel szemben a Tubes egy vállalható kompromisszum, majd hozzátette: van egy javaslata, hogy a Tubes helyett hol lehetne felépíteni radart, de ezt először az érintett miniszternek mondja el.

Az interjú kapcsán a nyilvánosságban vita kezdődött arról, hogy az államfő vajon túllépte-e a hatáskörét. A kormány hivatalosan nem reagált a köztársasági elnök kijelentéseire, az MSZP és az SZDSZ szerint viszont Sólyom László nyilatkozata elfogult volt, így az Alkotmány előírásaival ellentétesen az elnök nem az együvé tartozást erősítette, hanem a megosztottságot növelte. Ugyanakkor a Szijjártó Péter, az államfő által ugyancsak kritizált Fidesz szóvivője mindössze annyit mondott: pártja tiszteletben tartja a köztársasági elnök véleményét.

A téma kapcsán leggyakrabban használt érvek és ellenérvek
Téma Pro Kontra
Az államfői kritika jogossága Az államfő a pártok fölött áll, jogosan kritizálja őket A bírálat elfogult, nem fejezi ki a nemzet egységét
Az államfő szerepfelfogása Eltér elődeitől, de alkotmányos Alkotmánysértő szereptévesztés


Publicisztikák I.

Szerető Szabolcs: Egy kellemetlen ember (Magyar Nemzet, 2007. július 17.)


"Az államfő szavainak nem a hírérték, hanem a személyiség adta meg a súlyát. Valamint a valóság: azok a jelenségek, amelyekre korábban utalt, ma is mérgezik közéletünket. Sólyom Lászlóról régóta tudható, hogy irtózik a problémák elkenésétől, az érdemi válaszok megkerülésétől. Nehezen viseli például, ha a mai válságjelenségekre hivatkozva megkérdőjelezik a rendszerváltás tényét, de azt sem szíveli, amikor a demokratikus átalakulást az állampárt egykori prominensei a saját érdemükként emlegetik."


(...) A köztársasági elnök megismételte a beiktatása idején mondottakat: a tisztességet szeretné visszahozni a közéletbe. Fenntartotta őszi véleményét: az őszödi beszéd elfogadhatatlan, amit abban a kormányfő elmondott, azt nem lett volna szabad megtennie, s nem maradhat el a lényeget érintő, őszinte bocsánatkérés. Felidézte, amit az első Gyurcsány-csomag aláírásakor közölt: a fájdalmas megszorítások értelmét, célját világosan kijelölő, hosszú távú tervre, azaz valódi reformprogramra lenne szükség. Újfent megintette az ellenzéket: nincs eszköze új választást kiírni, helyteleníti a demokratikus intézményrendszer hitelének kétségbe vonását. Végül: az alkotmányos értékrenddel ellentétesnek tartja egy olyan személy kitüntetését, aki relativizálja 1956 jelentőségét, s ma is büszke a diktatúra megtorlógépezetében való aktív szerepvállalására.

(...) Álláspontja nem szentírás, de intellektuális töltet híján hiábavaló az ellenkezés. Gyurcsány Ferenc sem gondolhatta komolyan, hogy elmaszatolt bocsánatkérését, majd a botrányos őszödi szónoklat legőszintébb igazságbeszéddé stilizálását szó nélkül hagyja a köztársasági elnök. Az alapkérdések megoldatlansága akkor is roncsolja a politikai közösséget, ha nincsenek az utcán tüntetők, ha az indulatok a hőségbe fulladnak. Hol válság van, ott válság van. 

Szász István: Az elnök szólt (Népszava, 2007. július 17.)

"Horn bocsánatot kért 1956-ért. Gyurcsány bocsánatot kért őszödi beszédének durva fogalmazásáért. Sólyom László a maga mind különösebb politizáló elnöki szerepfelfogásával, nyilatkozatával – azzal, amit mondott és amit nem – egész tevékenységével – úgy véli, minden rendben van?"


(...) Az elnök azt is mondja, "botrányokkal van tele a közélet". Igaza van. Jó lenne, ha többet hallanánk arról, hogy milyen botrányokra gondol. Csendben kérdezzük: a melegfesztivál éjszakáján kitört szélsőjobbos atrocitásokra egy szava sincs? Az OVB-be delegált Fidesz-tag törvényellenesen adatot csempész ki – erről mi a véleménye? Elnökünk jobbnak látta március 15-én – miközben a város zengett az uszítástól és a zsidózástól, kő- és tojászápor zúdult a főpolgármesterre és a miniszterelnökre – erdélyi látogatást tenni, s nem emlékszünk, hogy utólag hallottuk volna elmarasztaló szavát.

(...) Szerettük volna hallani, amint államelnökként, úgy is, mint a demokratikus berendezkedés legfőbb őre, részletesen kifejti: egész államrendünkre nézve milyen veszélyt rejt magában az ellenzék konok "illegitimizáló" magatartása. Örömmel hallottuk, hogy az ellenzék állításaival szemben az a véleménye, hogy volt rendszerváltás, s hogy alkotmányunkat jó alaptörvénynek tartja. De mindössze – ennyi? Amikor a miniszterelnököt a legsúlyosabb erkölcsi elmarasztalással illeti, nincs szava az ország kettészakításáról, a szélsőjobbos rohamcsapataival mindennapjainkat hovatovább élhetetlenné brutalizáló ellenzék viselkedéséről? 

Elek István: Keményít az elnök (Gondola, 2007. július 17.) 

 
"Én ugyan azt gondolom, helyes, hogy a demokrácia néhány mai lényeges kérdésében közelebb áll az álláspontja az ellenzékéhez, mint a kormánypártokéhoz, de jobban örülnék, ha világosabbá tudná tenni, hogy ez azért van, mert az adott kérdésekben történetesen az ellenzék képviseli a joggal közösnek remélt, a közösnek tekintendő normát."


(...) Kár, hogy ennek az áldásos hatása gyengébb lesz, mint egy kevésbé kemény, de pontosabb, árnyaltabb múltértékelésé lehetett volna. Hallgatva Sólyom Lászlót vasárnap este A szólás szabadságában, bevallom, én is többször felszisszentem. Nem teszi ki az ablakba, amit ezért majd balról kap, gondoltam.

(...) Aki eddig süket volt az igazságaira, az a Balónak adott válaszait hallva aligha esett kísértésbe, hogy ezután jobban figyeljen rá, és engedje az érveit hatni magára. Pedig az elnöknek többnyire igaza volt. De az igazságait sajnos, az elnöki poszt birtokosától elvárhatónál sokkal kevésbé csomagolta be. Kevéssé tudta érzékeltetni, hogy pártok fölötti normák érvényesítését kéri számon a kormánykoalíción. Helyenként túl sokat, máskor túl keveset mondott. Mindent összevéve, vasárnap este óta könnyebb dolguk van azoknak, akik azzal hárítják el maguktól szavai komolyan vételét, hogy ő valójában az ellenzék álláspontját közvetíti. 

Aczél Endre: Az "akciózó" elnök (Népszabadság, 2007. július 16.) 

"Tiszta sor, hogy azt a ceremoniális kényszerzubbonyt, amit Göncz is, Mádl is megadással viselt, Sólyom le akarja vetni. Előjön mai képéből az az "akciózó", hajdani alkotmánybírósági elnök, aki a boldog emlékezetű Pokol Béla szerint az alkotmányértelmezést inkább alkotmányírással cserélte fel, ami ugyancsak nem volt hivatala. De mai akciózása durván politikus. Teljesen félreérti a szerepét."


(…) Sólyom Lászlónak nem hivatala, hogy interjúrészletekben csemegézzen, azokat értelmezze, s lépéseit saját értelmezéséhez igazítsa. Az egész ügy különben is bajos. Mint arra e hasábokon Gerő András történész éles elmével (hatás nélkül) rámutatott: az elnök egyszerűen téved, amikor a harmadik (a mai) magyar köztársaság értékrendjét 1956-ból (pontosabban az eseményekbe általa beleolvasottakból) eredezteti, mert az értékrend mindig helyhez és időhöz kötött. Az ellen az értékrend ellen, amit mai alkotmányunk tartalmaz, Horn se szóban, se tettben nem vétett.

(...) A tévében már-már becsmérlő szavakkal illette a gyurcsányi reformokat, noha ő elvileg a nemzet egységét testesíti meg, s ebben a minőségében egyszerűen nincs joga, hogy kormányt és ellenzéket minősítsen. Ahhoz sincs, ha már ide jutott a dolog, hogy Gyurcsánynak Őszöd miatti sorozatos bocsánatkéréseit figyelmen kívül hagyja. A napi politikától távol kéne tartania magát, és tökmindegy, hogy ezzel ellentétes magatartását milyen köntösbe (erkölcs, értékrend, tisztesség) burkolja. Ha persze az ő nemzetfogalma azonos az ellenzékével ("mi vagyunk a nemzet"), akkor szíveskedjék ezt kimondani, s akkor már világosabban látjuk, kivel állunk... igen, szemben.

Publicisztikák II.

Bodoky Tamás: Az elnök különvéleménye (Index, 2007. július 19.) 

"Akkor mi a baj Sólyommal? Hogy van véleménye, és azt el is mondja? Politizál az elnök? Micsoda botrány! Bárcsak többet politizálna. Ha egyáltalán létezik szimpatikus harmadik utas, a szekértáborokat elutasító politika ebben az országban, akkor Sólyom Lászlóé az: az alkotmányos értékek és alapjogok, valamint a rendszerváltás azóta jórészt feledésbe ment célkitűzéseinek évtizedek óta következetes képviselete, környezet- és természetvédelem, a határon túli magyarok és a civil szervezetek erősítése. Megannyi fontos és hiteles politikai képviselet nélkül maradt törekvés, amelyekre egész pártot lehetne alapozni manapság, nem csupán egy köztársasági elnöki ciklust."


(...) A balliberálisnak mondott sajtót olvasva az embernek az az érzése, hogy itt megint valami példátlan törvénysértés, hatáskörtúllépés történt, a nemzet egységét megtestesíteni hivatott jóságos nagyapó váratlanul farkasfogakat növesztett, és felfalta Horn Gyulát. Ráadásul pont a születésnapján. Bár az ünnepelt botrányos ünnepi beszéde utólag is fényesen igazolta az elnök (igaz, más természetű) fenntartásait, a felháborodás nem lankad, mert Sólyom nem átallotta az ország nyilvánossága előtt is alaposan megindokolni döntését. Ráadásul ezt az alkalmat felhasználta arra is, hogy rendesen kiossza a pártokat, elsősorban a kormánypártokat, mert feltehetően idejétmúlt elképzelései szerint a mindenkori kormánypárt felelős inkább az ország állapotáért, ami jelenleg leginkább - önmagában és nemzetközi összehasonlításban szemlélve is - búbánatosnak mondható.

(...) Alkotmányjogászként ugyanakkor pontosan tudja, meddig terjed a hatalma: már tavaly ősszel világossá tette, hogy az őszödi beszédről mi a véleménye, és hogy új választásokat írna ki, hogyha megtehetné. De nem teheti, és ezt tiszteletben tartva továbbra is együttműködik a kormánnyal. 

Martin József Péter: Sólyom László nyilatkozataiból (Figyelő, 2007. július 19.)

"A végletesen megosztott magyar közéletben, ahol a felek nemegyszer pszichológiai polgárháborút folytatnak egymás ellen, nehéz mit kezdeni egy hatalmat gyakorló politikus autonóm véleményével. Nehéz hová tenni, ha - éppen - a köztársasági elnök morális, civil szempontok szerint (is) nyilatkozik, és nem a szokásos fekete-fehér, igen-nem alapon mond véleményt a hazai politikáról. Kétségtelen, hogy Sólyom szerepfelfogása eltér elődjeiétől. Öntörvényű álláspontjával sokszor lehet, és néha kell is vitatkozni. De éppen a nagy pártok Sólyomot bíráló nyilatkozatai - most éppen a szocialisták heves ellenkezései -jelzik a leginkább, hogy szükség van a kritikus államfői állásfoglalásokra."


(...) A köztársasági elnök öntörvényűségét mutatja, hogy kijelentéseit nem egyik vagy másik oldal álláspontjához igazítja. Hétvégi interjújában például bírálta a reformok állását, azt, hogy nincs hosszabb távú "útiterv" arra vonatkozóan, merre tart a nagy állami rendszerek átalakulása, hol állunk majd egy-két-három év múlva. Az államfő ismét összeegyeztethetetlennek tartotta a demokratikus Magyarország értékrendjével azt, ahogyan Horn Gyula saját, ötven évvel ezelőtti szerepét értékeli. Az elnök Gyurcsány Ferenc tavalyi őszödi szereplésén nem tud "túllépni", mivel szerinte a beszédet követően nem bocsánatkérés hangzott el, hanem magyarázkodás. Ám a "Sólyom -csomagból" kapott az ellenzék is, mondván, több ízben kétségbe vonják a demokratikus intézményrendszer hitelét. Legutóbb pedig Majtényi László ombudsmani jelölésével kapcsolatban került szembe egymással az államfő és a Fidesz. Az MSZP nem így látja. Szerintük Sólyomnak "jobbra húz a szíve"; és nem teljesíti "politikán felül álló" funkcióját. Nehezen képzelhető el, hogy egy politikus - és a köztársasági elnök kétségtelenül az-felette álljon a politikának. Benne áll ő, esetleg mellette. 

Magyar Narancs: Habemus Papam ( 2007. július 19.)

"Sólyom László hivatalát talán valami nagy szó- és gyóntatószéknek képzeli. Pedig nem az. Azért, mert a pásztor báránynak, ha ugyan nem birkának szeretné látni , még nem lesz tagja a nyájnak senki. A pásztorról viszont meglesz a véleménye."


Sólyom úgy véli, az 56-os forradalom, fundamentális értékek hordozója, a szilárd talapzat, melybe a köztársaság léte kapaszkodik. Esz szép gondolat. De hol volt az államfő 2006 október 23-án este? Az 56-os emlékmű felavatásán, hol mind személyes meggyőződésből, mind kötelességből megjelenni tartozott volna, hiába kerestük tekintetünkkel. Csak az agg tudós, Kosáry Domokos bátorságát tudtuk csodálni, midőn dacolva a csürhe ordításával, elmondta ünnepi beszédét. És ha már kiállás. A mi szerény erkölcsi tudásunk szerint alávaló gaztett volt az, amikor kizárólag túlerőben lévő náci suhancok két hete az identitásuk miatt vertek meg embereket Budapesten. Sólyom Lászlót azonban a rasszista erőszak nem sarkallta megszólalásra: elnökünk erkölcsétől a részvét, az együttérzés a gyengébbel, az ártatlanul megtámadottal, úgy látszik, idegen. Hacsak épp a felháborodás és a felindultság miatt némult ő el fullra.

Ne használjunk olyan mindjárt olyan kifejezéseket, hogy igazmondás vagy hazugság. Mondjuk inkább úgy, hogy precizitás. Legyen a precíz fogalmazás a mi egyik sarkalatos értékrendünk. Vajon így fogalmazott-e a pártelnök, amikor azt állította, hogy őt nem a pártok ültették "ebbe a székbe", (…) Nem, nem fogalmazott precízen, de mondhatnánk másképpen is. Mert hát ki a búbánatos istennyila más ültette Sólyom Lászlót a Sándor-palota teraszára, mint 185 országgyűlési képviselő, 99 százalékos valószínűséggel a Fidesz és a KDNP , azaz két párt tagjai? Sólyom Lászlót nem a védegylet választotta államfővé, hanem a parlament, bármennyire is igyekszik az elnök elhitetni, hogy ő az emberek, vagy mindenki vagy a civilek elnöke lenne (szemben a gaz pártok cselvetéseivel).

Debreczeni József: Az elnök két problémája (2007. július 19.)

"Fölvetődik a kérdés: szabad-e ilyen markáns állásfoglalásokat tennie "a nemzet egységét" kifejezni hivatott államfőnek a kormánypolitikát illetően? Ráadásul olyan hangon, ami inkább a felületes ellenzéki publicistáéra hajaz, semmint a köztársasági elnökére. Tegyük föl, hogy szabad s hogy az elnök csak a "nép hangján" akart megszólalni. De akkor fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy mit mond ugyanez a hang az ellenzék, pontosabban a Fidesz reformokhoz való viszonyáról, ami minden konstruktivitást nélkülöz, a totális tagadásra épül, s nagyjából azt közvetíti, hogy a reformnak egy célja van a kormányzat és annak sleppje részéről: a közjavak és a közpénzek ellopása?"


(...) Láthatóan igen eltökélt, igen tudatos és öntudatos, mi több: makacs és hiú. Ezért elődeinél nagyobb kockázati tényező lehet a pártelvű parlamentarizmus számára. Mert azt tudni kell, hogy a parlamentáris kormányzati rendszerekben az államfő – noha a nemzet egységét testesíti meg, így bizonyos értelemben a pártok fölött áll – korántsem teljesen független a pártoktól. Különösen a kormánypártoktól nem: akiktől – jó esetben ellenzéki támogatással, azaz kétharmaddal – mandátumot kap.

(...) Ám meg kell állapítanunk, Sólyom Lászlót e téren: a kormányzati politika "végrehajtása" terén nemigen érheti vád. Elődeinél kevesebb alkalommal élt a neki megadatott halasztó hatályú jogokkal – hogy a neki meg nem adatott "jogokról” (lásd Göncz kinevezés-megtagadásait) ne is beszéljünk. S bár Baló György kérdésére határozottan kijelenti, hogy a kormány vagy az ellenzék vezetőivel semmilyen érdemi kapcsolata nincs, ami bizonyára igaz, igaz a folytatás is: csak "amennyire a napi munka szükségessé teszi. Tehát az államot működtetni kell, bármi is a véleményünk egymásról, és én büszke vagyok arra, hogy senki nem mondhatja, hogy bárkinek, akár miniszterelnöknek, akár ellenzéknek betartanék vagy nem működnék a lehető legmesszebbmenően együtt mindabban, amit kötelességem megtenni…" Ezzel együtt mégis azt kell látnunk, hogy Sólyom valójában nem a pártok "fölött lebeg”, hanem inkább a pártokkal szemben áll. Ez részint jó – részint veszélyes lehet. Jó abból a szempontból, hogy igyekszik visszafoglalni tőlük az általuk illetéktelenül elfoglalt – elődei által helytelenül átengedett – területeket. Például a legfőbb ügyész vagy az országgyűlési biztosok jelölési jogát (erről szólt előző cikkem a lapban: Ki dacol az alkotmánnyal?). Veszélyes lehet amiatt, hogy az elnök általánosan is a pártokkal szemben értelmezi a maga identitását és legitimitását – szerintem az alkotmányos renddel már nem éppen összehangzó módon. Kijelenti például, önmagára vonatkoztatva, hogy "akit nem pártok ültetnek ebbe a székbe… annak számolnia kell azzal, hogy ezentúl voltaképpen az emberekre számíthat, és arra számíthat, hogy megértik a törekvéseit”.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695