Az oroszlán ugrani készül ? 2. rész

2007-08-16

Az elmúlt héten továbbgyűrűzött a Magyar Gárda kapcsán kialakult sajtóvita. A baloldali publicisták egy része továbbra is veszélyes szervezetként tekint a Jobbik mozgalmára, míg mások úgy ítélik meg, hogy a gárda csak akkor jelentene reális veszélyt, ha valamelyik nagyobb párt vagy intézmény is támogatná. A jobboldali sajtóban megjelent publicisztikák álláspontja sem változott: az újságírók véleménye szerint csupán kormánypárti figyelemleterelésről van szó.

Az elmúlt héten többen is megnyilatkoztak a Magyar Gárda körül kialakult vitában. Demeter Ervin, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának, a Fidesz-MPSZ parlamenti képviselője önkéntesekből álló honi gárda létrehozását javasolta, amelynek működését törvények szabályoznák, és békeidőben polgári

> Publicisztikák
Pilhál György: Sötétség (Magyar Nemzet, 2007. augusztus 10.)
Szász István: Munkára harcra (Népszava, 2007. augusztus 10.) Solymosi Frigyes: Kell-e félnünk a feketeingesektől? (Népszabadság, 2007. augusztus 12.) 
Kozák Gyula: "Megsemmisítés, erőközösség, önvédelem (Népszava,2007. augusztus 13) 
Várkonyi Tibor
: Új gárda a láthatáron (Népszava,2007. augusztus 13) 
Magyar Hírlap: Honi Gárda (2007, augusztus 13.) 
Balogh T. Gyöngyvér: Fekete sereg ágyútűzben (Gondola, 2007. augusztus 14.) 
Andrassew Iván: Rikoltás (Népszava, 2007. augusztus 15.)
Magyar Narancs: Mars! ( 2007. augusztus 16.)

katasztrófavédelmi feladatokat látna el, konfliktushelyzetben pedig kiegészíthetné a hadsereg erejét. Az MSZP és a Szekeres Imre honvédelmi miniszter nyitottnak bizonyult a kezdeményezésre, ugyanakkor Nyakó István, a párt szóvivője kijelentette: a Fidesznek "nincs politikai ütemérzéke", mivel az emberek fejében összekeveredhet a Honi Gárda és a Jobbik által életre hívott Magyar Gárda elnevezése. Hozzátette: a Honi Gárdáról az ötpárti szakértői tárgyalások indulnak, de amennyiben a Fidesz ötletének célja a Magyar Gárdát "törvényesítése" lenne, az MSZP nem támogatja az elképzelést. Gusztos Péter, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese kijelentette: vitatható, hogy szükség lenne egy területi alapú tartalékos haderőre Magyarországon.

Varga László, az MSZP országgyűlési képviselője eközben felszólította a Fideszt és a KDNP-t, hogy nyíltan, pártelnöki szinten határolódjanak el a Magyar Gárdától és Jobbiktól. 
Publicisztikák I.

Pilhál György: Sötétség (Magyar Nemzet, 2007. augusztus 10.)

"Mértékadó baloldali körökben az alakulóban lévő Magyar Gárda kapcsán ugyanis felfegyverzett, a Jobbikhoz kötődő harci alakulatról beszélnek. Leszámítva azt, hogy a Magyar Gárda nincs felfegyverezve, és nem harci alakulat, minden más stimmel."


Mértékadóék valószínűleg összetévesztették a Magyar Gárdát a hatvanas-hetvenes évek Ifjú Gárdájával, ami nagyjából akkora baklövés, mint ha az ember Kiplinget összekeverné a kuplunggal. Az Ifjú Gárdának tényleg volt fegyverzete, rendszeres lőgyakorlatokat tartottak, ők voltak a Munkásőrség kis öcskösei. Tényleg, mi volt a Munkásőrség? A párt hadserege? Ilyen csak Németországban volt a történelem során, az SS (ifjúsági szervezete a Hitlerjugend.)

Amúgy mértékadóék figyelmébe ajánlanám, hogy alakult itt, Magyarországon valamikor a nyolcvanas években egy Maccabi nevezetű ifjúsági szervezet, amely egyenruhát viselt, és az volt a dolga, hogy (fémdetektorokkal, adóvevőkkel) biztosítsa a zsidó közösség rendezvényeit. A Magyar Gárdának nincs fémdetektora, adóvevője, felfegyverkezve sincs. Nem harci alakulat. Valószínűleg az elnevezésben szereplő "Magyar" szó okozott odaát ekkora riadalmat. Tudomásom szerint a fekete ruha viselése nem ütközik semmiféle törvénybe. Ha mégis, akkor be lehet kísérni a kapitányságra az új köztemető ravatalozóinak teljes közönségét, halottak napján meg egy fél ország kerülhetne bilincsbe. Nem a fekete ruhát kellene nézni, inkább azt, ki a sötét. 


Szász István: Munkára harcra (Népszava, 2007. augusztus 10.)

"A múlt őszi randalírozást az idén netán nemzeti gárdák fogják katonás módiba rendezni? A demokratikus erőknek minden ilyenfajta próbálkozás ellen, ha kell, a törvény szigorával, időben fel kell lépniük. S a zérótolerancia okmányt is aláíró Fidesznek a leghatározottabban kellene rendre utasítania a vele szépen tenyésző politikai szimbiózisban élő, nemzeti gárdákba szerveződő szélsőjobboldalt."


(…) Vagyis itt az idő, most vagy soha, nemzeti gárda szerveződik, olyan, amely, mint ígérik, "ha szükséges, akkor a kellő rend- és honvédelmi feladatokat is ellássa". Az elmúlt hetekben nevethetnékem elillant. Ha azt hittem, hogy a radikális, politikai túlmozgásosságban szenvedő Jobbik – a nemzeti gárda ötlete tőle származik – bolondériájáról van csak szó, akkor tévedtem. Most már naponként, követhetetlen bőségben áradnak a hírek, hogy Nyírségi Őrszázadtól hazafias lövészegyletig milyen szerfelett megnőtt a kedv amott, a szélsőjobboldalon, hogy újfajta, "munkára, harcra kész" gárdák szerveződjenek.

(…) Amit becsületes, törvénytisztelő demokrata mindig elutasít, az a rendre, rendcsinálásra való apellálás. Igen, a nemzeti gárda vagy gárdák megalakításával új, veszedelmes fejezet kezdődik a magyar szélsőjobb dicstelen történetében. Távol áll tőlem mindenfajta összeesküvés-elmélet, de nem lehet senki olyan naiv, hogy fel ne vetődjék benne: valahol valakik kitalálták és szponzorálják, anyagi és szellemi munícióval látják el a gárdistákat, ezt a nem mellékesen fekete egyenruhájával is a lehető legrosszabb asszociációkat keltő mozgolódást. 


Solymosi Frigyes: Kell-e félnünk a feketeingesektől? (Népszabadság, 2007. augusztus 12.) 

"Lehet, hogy igaza van Révész Sándornak , és nem kell eltúlozni ezt a szervezkedést, “olyan borzasztóan kevesen vannak, hogy nevetséges félni tőlük”, én azonban aggódóbb vagyok. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az egyenruha, a közösséghez tatozás érzése könnyen elkábítja a fiatalokat, és megfelelő szólamokkal könnyen rossz, szélsőséges irányba lehet őket terelni. Nem zárható ki, hogy csatlakozik a Gárdához az az egyáltalán nem kis létszámú csapat, mely aktívan részt vett a televízió székházának ostromában. Hogy mivé fejlődhetnek az ilyen jellegű alakulatok, arra a háború előtti időszak számos példával szolgált."


Az országban jelenleg uralkodó feszült légkörben egyáltalán nincs arra szükség, hogy polgártársaink sokakban rossz érzéseket felkeltő egyenruháikban masírozzanak, hogy tovább élezzük az ellenségeskedést. Képzeljük csak el, ha Vona Gábor korábbi elgondolása részben beigazolódik, és több ezer (tízezer?) honfitársunk csatlakozik ehhez a mozgalomhoz, és demonstratívan, fekete egyenruhába öltözve, árpádsávos zászlók alatt vonulnak föl időnként az Andrássy úton. Ahol, tegyük fel, néhányan a szélsőjobbról gyakran elhangzó gyűlölködő jelszavakat skandálnak. Vagy tovább menve: úgy érzik, hogy a haza védelmében meg kell zavarni olyan gyűléseket, felvonulásokat, amelyeken másképp gondolkodók vesznek részt. És ha összecsapnak?

(…)A haza megvédésének szándéka tiszteletre méltó. Aggasztó viszont, hogy ezzel a nemes céllal diszharmóniában a gárda tagjai fekete egyenruhát kívánnak ölteni, és árpádsávos lobogókkal vonulgatni. Jómagam elhiszem, hogy a Jobbikat és az egyesületet érzelmileg semmi nem köti azokhoz a szervezetekhez, pártokhoz, melyeknek tagjai ugyanilyen öltözékben, hasonló zászlókat lobogtatva követtek el szörnyű bűnöket. Az ala pítók a "tiszták nemzedékének" tartják magukat. Feltételezem, hogy nincs különösen jó véleményük apáik, nagyapáik generációjáról, akik - mivel kénytelenek voltak a különböző diktatúrákban élni -, már ab ovo nem tartozhatnak a "tiszták nemzedékéhez", függetlenül attól, hogy ők - ellentétben velük - már kiálltak néhány embert próbáló vizsgát.

Kozák Gyula: "Megsemmisítés, erőközösség, önvédelem" (Népszava,2007. augusztus 13)

"Ha egy szervezet arra készül, hogy legális militarista szervezetté (nemzetőrséggé) váljék, akkor – még ha játékfegyverekkel is, mint a leventemozgalom fapuskái voltak – más emberek elpusztítására képezi ki tagjait."


Tételezzük fel, hogy csupán erős nemzeti elkötelezettségű, jó szándékú fiatalok jelentkeznek a Magyar Gárdába. Olyanok, akik a rendszerváltás után szocializálódtak, s a nagypolitika nem éppen vonzó csatározásainak nyomán egy tisztább, egyértelműbb világban szeretnének élni. Már a megalakulás pillanatában rendkívül erős legitimációval rendelkeznek, hiszen a rendszerváltó kormány honvédelmi minisztere avatja fel a gárdát. Ennek a legitimációnak a nyomán azonban a gárda létrehozója, a parlamenti választásokon a bejutási küszöböt sem elérő Jobbik ideológiája alapján kapják az "elméleti" képzést. Elegendő az interneten megnéznünk a Jobbik honlapját, s képet kaphatunk, hogy mely értékek mentén folytatja e szervezet a tevékenységét: nyíltan antiszemita, nyíltan cigányellenes, rasszista, fajvédő.

A Magyar Gárda tagjai tehát bekerülnek egy csoportba, amelyben új élethelyzet (pozíció), új szerepek hordozóivá válnak. Itt megtanulják, hogyan kell a csoport által támasztott normáknak megfelelően élni, viselkedni, gondolkodni. Folyamatosan mintákat közvetítenek számukra. Közösségre találnak, amelynek opinion leaderjei (véleményalakítói) mind a verbális, mind a fizikai erőszakra képezik őket. A polgári körök eddigi irányultságai többszörösen bizonyították, hogy akikhez képest ők csoportként megjelennek, azok a cigányok, a zsidók, a homoszexuálisok és az idegenek. Gyűlöletük, harciasságuk nyilvánvalóan ezek ellen irányul. Éspedig a nemzetre mint homogén származási közösségre hivatkozva. S mindezt nemzeti mázzal leöntve.

A Magyar Gárda tagjainak fejébe – az alkotmányban biztosított jogok, a szabad véleménynyilvánítás és a szólásszabadság joga alapján – olyan „tudást” fognak tölteni, amely garantáltan torz (s ez még a kisebbik baj, hiszen ártatlan szekták tucatjai is hülyítik tagjaikat!) és a társadalomra veszélyes nézetrendszer kialakításához, kialakulásához vezet. Nemcsak alkalmassá válnak arra, hogy más nézeteket valló embertársaikat gyűlöljék és fizikailag is bántalmazzák, hanem a képzésük során erre folyamatos biztatást és módszereket is fognak kapni. A Magyar Gárda hívó szavai, mint a megsemmisítés, erőközösség, önvédelem, nem magyarázhatók másként, mint ahogy azok itt leírva vannak, vagyis a fizikai erőszakon alapuló irányzat alapfogalmaiként. 


Várkonyi Tibor: Új gárda a láthatáron (Népszava,2007. augusztus 13)

"Örvendjünk, hogy végre van valami, ami alkalmas lehet konszenzus teremtésére. De mert a politika furcsa jószág, két megjegyzés csak ide kívánkozik. Demeter nem viseli el, hogy ne próbáljon szurkálni. Gyönge ország vagyunk – mondja –, és csak ilyen helyen fordulhat elő, hogy „mindenféle őrző-védő cégek meg egyéb szerveződések” látják el ezt a feladatot. A képviselő úr valószínűleg tudatosan összekeveri – merthogy különben tudja, nem kétséges – a magánszektor üzleti tevékenységét a közrendre és közbiztonságra hivatott alakulatok hivatásával."


(…) A másik sajátos megjegyzés Demeter képviselő úr nyilatkozatában, hogy a javaslatának "nincs semmi köze a Jobbik által létrehozott Magyar Gárda elnevezésű szervezethez". Remek. Csak valahogy hiányzik annak a politikai értékelése, hogy ezt a talpig feketébe, árpádsávba bújtatott, ráadásul fegyveresnek is szánt testületet milyen hátsó szándék indítaná útjára és a különbségtevés, mi, Fidesz nem ilyen lovat akarnánk.

De ne legyünk telhetetlenek! Az ifjú demokraták, ha komolyan gondolják szándékukat, így is megkapják majd a magukét a szélsőjobbtól, hogy „fölvizezik nemzetmentő ötletüket”. És tényleg várjuk ki a végét, mi alakul majd ki az egyszerre inflálódásnak indult gárdákból.
Publicisztikák II.

Magyar Hírlap: Honi Gárda (2007, augusztus 13.)

"A radikális jobboldali szervezetek a következmények nélkül maradt őszi események miatt léptek, s a gárdák létrehozásától nyilván a később szavazatokban megnyilvánuló politikai támogatottságot várják. A Fidesz csak most látta elérkezettnek az időt arra, hogy rendbe tegye a "gárdák ügyét" a jobboldalon."


A Jobbik-vezér nyilván örült, hogy a gárdaötlettel az uborkaszezonban sikerült végre áttörni az elhallgatás médiafalát. Az egyenruha színének, a rossz emlékeket idéző fekete szín választásának miértjére vonatkozó kérdést például azzal intézte el: nekik tetszik a fekete. Kár, hogy nem mindenkinek Mátyás fekete seregét juttatja eszébe.

A Honi Gárda nevű szervezet Simicskó István javaslatára a honvédség keretében működne önkéntesekből, békeidőben főleg a természeti katasztrófáknál nyújtana segítséget. Június elején még általános vitára sem tartották alkalmasnak a javaslatot, most azonban szokatlan dolog történt a belpolitikában: a szocialisták – élükön Szekeres Imre honvédelmi miniszterrel – több szólamban üdvözlik az ellenzéki javaslatot. A politikai szekértáborok között zajló egyre durvább hangú acsarkodások közepette annyira szokatlanul léleküdítő ez a nagy egyetértés, hogy az ember óhatatlanul gyanakodni kezd: vajon mi lehet a háttérben, amiről mi már megint semmit nem tudunk?


Balogh T. Gyöngyvér: Fekete sereg ágyútűzben (Gondola, 2007. augusztus 14.)

"Az az ágyútűz tehát, amelyet a Jobbikra bömböltetnek a feketeruhás fiatalok miatt, indokolatlan – lenne. Indoka azért mégis van. Dübörög a maradék vagyon elidegenítése. Az adósság elöntötte a költségvetést. Vergődik az egészségügy. Afrikaiak terjesztik a HIV-vírust az elemi önbecsülésüket is elvesztett magyar lányok körében."


(…) Ugyan nem ijedősek a hivatal hisztériakeltői: ők aztán tisztában vannak a valós erőviszonyokkal. Ám a mögöttük felgyülemlett plebsz összerezzent egy kicsit. Jön a fekete sereg… Ami még ennél is kellemetlenebb – nem több – a hivatalnak: Mátyás serege erőt sugároz azokba, vagy azok egy részébe, akik már majdnem föladták. Már csaknem beletörődtek abba, hogy életüket abban az uralmi rendszerben fogják leélni, amelybe beleszülettek. Látják: íme, sorakoznak a fiatalok… Akiket nem terített le a drogmámor, nem butított el M. Bálint gagyi iskolarendszere, nem degenerált a média, nem hizlalt föl a gyorsétterem-láncok kétes tartalmú étele és "üdítő" itala. Elindulhat valami – gondolják, hallván, hogy a gárda elnöke az ötvenhat most fölavatandó fiatal után több száz új jelentkezőről már tud.

Kis összerezzenés az egyik oldalon, apró reményébredés a másikon. Mindennek azonban így is alig van valós jelentősége. Az uniós pénzek továbbra is áramolhatnak a külföldi pályázókhoz, a termőföldre idegenek teszik a kezüket, a szőlőtőkéket vérszomjasan vágják az erre ösztönzött rövidlátók, a kamat, a profit pedig zavartalanul áramolhat kifelé… 


Andrassew Iván: Rikoltás (Népszava, 2007. augusztus 15.) 

"Akkor rikoltsunk világosat: ha egy folyamatosan, kényszeresen zsidózó, buzizó – ezek Dunába lövetését utcán skandáló –, cigányozó, nyilas zászlót lengető párt olyan alakulatokat hoz létre, amelyek tagjai lőkiképzést kapnak, és ráadásul olyan egyenruhát viselnek, amelyik hasonlít a világtörténelem legmocskosabb eszméjét megtestesítők egyenruhájára, akkor nem is beszélhetünk másról, mint fasizmusról. "


Azok az emberek, akik ezt ránk szabadítják, nem valódi fasiszták, hanem megélhetési nyilasok. Időben észrevették, hogy mekkora üzlet van a magyar társadalom mintegy ötödét-tizedét kitevő, teljesen sötét erőben. Ez egy rendkívül buta, a saját tehetségtelensége és lustasága miatt folyamatosan kisebbrendűségi komplexusokkal küszködő, azt az egész magyarságra kivetítő, mindig másokra mutogató, szinte bármire kapható réteg. El kell látni őket könyvekkel, filmekkel, zászlókkal, párttal, a legbetegesebbeket egyenruhákkal. Ez kitűnő üzlet. Ehhez kell a Magyar Gárda is. Für Lajos védnökségével – hogy ügyesen belekeverjék az egész jobboldalt.

(…) Most majd újabb fegyverre és egyenruhára gerjedő szerencsétlenek is vonulgatnak. Itt arról van szó, hogy a legnagyobb ellenzéki párt kis mutyiszövetségese alakít a fasisztákéra erősen emlékeztető, vérmeskedő alakulatot. Aki a fasisztákra emlékeztet, az arra is, hogy a fasizmus a világ leggyilkosabb ideológiája. Sőt lényegében semmi másról nem szól, mint mások kipusztításáról. Hangsúlyozom: nem kirekesztésben, elszigetelésben, hanem "végső megoldásban", gyilkolásban. Nem jó, ha ezek lőni tanulnak. Aki mindezzel akár csak tűhegynyi közösséget vállal, az vagy teljesen hülye, vagy politikai bűnöző. 


Magyar Narancs: Mars! ( 2007. augusztus 16.)

"A Magyar Gárdától, bár célja a fenyegetés, önmagában nincs okunk tartani. Akkor lesz, ha akár csak egy is melléjük áll az állam intézményei vagy a fősodor pártjai közül – akár nyíltan, akár hallgatólagosan; akár tettben, akár gondolatban. Ezt kell ebben az országban a demokratáknak megakadályozniuk mindenáron."



(...) Sehol sincs tehát az megírva, hogy egy X időpontban alig látható fasiszta pártocska X+N időpontban ne jutna hatalomra – félig meddig parlamenti úton. A két háború ehhez a német és az olasz köztársaság önvédelmi képességeinek végzetes meggyengülése kellett: a konzervatív jobboldal autoritárius hajlandóság, ostobasága és cinizmusa, a baloldal megosztottsága, az intézményrendszer, a hivatalnoki kar, a katonaság és a rendőrség csöndes átitatódása a a radikális nacionalizmussal.

(...) Hogy a Jobbik a legutóbbi országgyűlési választáson (a hozzájuk képest fogatlan MIÉP-pel közös) listán alig ért el 2 százalékot, természetesen megnyugtató: ám helytelen lenne azt gondolni, hogy ez így is fog maradni, mindenképpen és szükségszerűen, anélkül, hogy a demokrácia hívei akár csak a kisujjukat is mozdítanák, vagy tudomást vennének a virtigli fasiszta opció létéről a politikai piacon.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695