A gárda mindenek előtt

2007-08-31

A közbeszéd első számú témája augusztus végén is a Magyar Gárda maradt. Az ügy elsősorban a baloldali sajtó újságírói számára jelentett alkalmat publicisztikák írására: az avatás óta húsznál több vélemény jelent meg a lapokban, melyek túlnyomó többsége a gárda veszélyességét ecseteli. A jobboldali lapokban jóval kevesebb írás jelent meg, ezek főként hisztériakeltéssel és figyelemeltereléssel vádolták a kormányt.

Augusztus 25-én lezajlott a Magyar Gárda avatóünnepsége. A rendezvényen Für

> Publicisztikák
Szarka Ágota: Durvul a baloldal (Magyar Nemzet, 2007. augusztus 27.) Várkonyi Tibor: Mi jut eszébe…(Népszava, 2007. augusztus 27.) 
Szabó Palócz Attila: A rendőr dolga (Népszava, 2007. augusztus 26.) Bugyinszki György: Indul a Vona (Népszabadság, 2007. augusztus 28.) Gábor György: Én hiszek Orbán Viktornak (Népszava, 2007. augusztus 28.) 
Szendrei Lőrinc: Für Adolf (Népszava, 2007. augusztus 28.) 
Kiss Tibor Noé: Nácik és veszélyek (Hírszerző, 2007. augusztus 28.) 
Seszták Ágnes: Az antifasiszta veszély (Magyar Nemzet, 2007. augusztus 29.) Várkonyi Tibor: Figyelnek ránk (Népszava, 2007. augusztus 29.)
Buják Attila: Fordulat (168 óra, 2007. augusztus 30.) 
Tóth-Szenesi Attila: Gyurcsány megköszönheti a Magyar Gárdának (Index, 2007. augusztus 30.) 
Horváth Zoltán: Áldott/áldatlan állapot (HVG, 2007. augusztus 30.) 
György Attila: Gárdafrász (Magyar Nemzet, 2007. augusztus 30.) 
Figyelő: A Magyar Gárda ügyében (2007. augusztus 30.) 
Seres László: A Magyar Gárda a demokráciát erősíti (Hírszerző, 2007. augusztus 30.) 
Nehéz-Posony Márton: A gárda és a közönsége (Népszabadság, 2007. augusztus 30.) 
Magyar Hírlap: Kormány, sorakozz! (2007. augusztus 30.) 
Dési János: Ágyúval turulra? (Népszava, 2007. augusztus 30.) 
Sebes György: Öt párt (Népszava, 2007. augusztus 30.) 
Hegyi Gyula: Zászlószentelők (Népszava, 2007. augusztus 30.) 
Dévényi István: A Magyar Gárda első sikere: zavar a Fideszben (Heti Válasz, 2007. augusztus 23.) 
Szerető Szabolcs: Riasztó (Magyar Nemzet, 2007. augusztus 31.)
Bolgár György: Fasizálódunk, tehát vagyunk? (Népszava, 2007. augusztus 31. ) 
Pór Vilmos: Menteget és vádol (Népszava, 2007. augusztus 31. ) Magyar Narancs: A nagy kérdés ( 2007. augusztus 30.)

Lajos, korábbi honvédelmi miniszter avatta fel a gárdistákat, a szervezet zászlaját megáldotta a katolikus, a református, és az evangélikus egyház egy –egy képviselője is, valamit felszólalt Wittner Mária, a Fidesz parlamenti képviselője. A rendezvény időtartama alatt a város több pontján is tiltakozó, antifasiszta tüntetéseket szervezetek.

Az MSZP képviselői az eseményen részt vett egyházakat, a Fideszt és a KDNP-t, valamint a köztársasági elnököt szólították fel több ízben a Magyar Gárdától, a Jobbiktól, és a szélsőséges nézeteket vallóktól való elhatárolódásra. A párt vezetői több alkalommal is "fasizmusról" és "különítményesekről" tettek említést, valamint Fideszt a szélsőjobboldallal való együttműködéssel vádolták meg. 

Az augusztus 31-én az MDF kezdeményezte tartott ötpárti sajtótájékoztatón Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője kijelentette: a Magyar Gárda rossz az országnak, és a Fidesznek, ezért nem tartják jó és szükséges egyesületnek, ugyanakkor Gyurcsány Ferenc nem tudja az ország problémáit megoldani, mert nem ért a kormányzáshoz, csak a hisztériakeltéshez. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint viszont a Magyar Gárda a komplett nemzeti szocializmust, a nácizmust képviseli. A kormányfő úgy fogalmazott: le kell győzni a fasizmust és ez nem ijesztgetés a fasizmussal. 






Téma Pro Kontra
Kell-e félni a Magyar Gárdától? Igen, fasisztoid, félkatonai szervezet, alkotmányellenes Nem, semmi rendkívülit nem tettek eddig.
A kormányzati fellépés a gárda ellen Szükséges és helyes, mivel a fasizálódás reális veszély lehet. Csak baloldali figyelemeltereléséről és hisztériakeltésről van szó.
A Fidesz szerepe Nincs köze a gárdához, az kárára válik Egyértelműen együttműködik a szélsőjobbal.
Az egyházak szerepe Nem hivatalos képviselőik vettek részt az eseményen. Nem határolódtak el elég élesen.

 

Publicisztikák I.

Szarka Ágota: Durvul a baloldal (Magyar Nemzet, 2007. augusztus 27.)


"Mindenesetre tény: a Magyar Gárda megalakulása, az avatás körüli hisztéria súlyos látlelet társadalmunk állapotáról. Az "alapító atyák" egyike azt mondta az avatáson: a Magyar Gárdát Gyurcsány Ferenc jelenlegi miniszterelnök hívta életre. A dilettáns, jövőfelélő, népnyúzó politikájával. Ma ott tartunk, hogy egyre többen érzik úgy: a regnáló hatalom nem védi meg őket, sőt. Az állam nem értük van, hanem ellenük."


(...) Ebben az országban védtelen állampolgárokra lehet lövetni könnygázzal, gumilövedékkel, és még utána hónapokig, évekig lehet őket sakkban tartani különféle bírósági procedúrákkal. És ha a polgár szelíden kérdez – akár költségvetési kérdésekről is –, a válasz a hatalom részéről annyi, hogy kenetteljesen ismételgeti: egyszer majd jobb lesz, egyébként pedig semmi közötök hozzá. Csak fizessétek be az adótokat…

(...) A hazai és nemzetközi hisztériakeltés dacára több ezren voltak az avatáson, és ez azt is jelzi, nem csak a jelenleg regnáló kormány működése iránt rendült meg a bizalom a társadalom széles rétegeiben. Most kezd tudatosulni, hogy az Európai Unióba való belépésünk sem teremti meg a harmóniát. Egyedül vagyunk, meg kell védenünk magunkat. De erre a hatalmi elit nem alkalmas – ha ezt érzi egy nép, akkor alakít gárdát.

Várkonyi Tibor: Mi jut eszébe…(Népszava, 2007. augusztus 27.)

"Szerencsétlenségünkre a magát konzervatívnak, polgárinak nevező legnagyobb ellenzéki párt soha nem fogja egyértelműen elítélni a szélsőjobbot, amint azt Nyugat-Európában megteszik. A Fidesztől messze áll a nyílt elhatárolódás, maszatolása Torgyántól Csurkáig, most pedig a Magyar Gárdáig terjed. Ez a tény megnöveli a baloldal felelősségét. Az ezen a térfélen állók nem félnek, elszántak és határozottságot várnak."


(...) Most már Gyurcsány is határozottabb, fölfedezte a kuruc.info alantasságát, intézkedéseket ígér. Mintha a társadalom, a politikában arra hivatottaknál, jobban megértette volna az idők szavát. A baloldal vezető politikusainak történelmi a felelősségük, hiszen a több mint ötéves szociáldemokrata–liberális kormányzás idején telepedett rá az országra mindinkább a szélsőjobb, lépett nyíltan színre rejtett zugaiból az újnyilas mozgalom. 

Szabó Palócz Attila: A rendőr dolga (Népszava, 2007. augusztus 26.) 


"A Magyar Gárda megalakulása szinte minden más eseménynél jobban jelzi, hogy lassacskán kezdünk kifelé evickélni az uborkaszezonból. Volt nagy eskütétel, avatóünnepség, volt szükség szerint antifasiszta ellentüntetés, tiltakozás. Kenyeret és cirkuszt – ahogy a nagykönyvben meg van írva.A szocialisták, akik eddig nem nagyon adtak az államelnök véleményére, most össztüzet zúdítottak Sólyom Lászlóra, hogy foglaljon állást az ügyben. Erre reagálva Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetője közölte: az államfő elítéli a félelemkeltésre alkalmas rendezvényeket és a félelemmel való manipuláció eszközét is."


(…) A Fidesz a Magyar Gárda tagjainak szombati avatása előtt felhívást tett közzé, felszólította a szervezetet: tartsa be a törvényeket, tartsa tiszteletben az emberek szabadságjogait, "és ne engedjen teret senkivel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek". A közlemény semleges, visszafogott és mérsékelt. És a lehető legjobban távolságtartó álláspontot képviseli: amíg a gárda tagjai nem követnek el semmi törvénybe ütközőt, addig nem is lehet azt feltételezni, hogy arra készülnek.

(...) Tény azonban, hogy a Magyar Gárda megalapításával a Jobbik, amely a MIÉP-pel koalícióban is csak 2,2 százalékot tudott bezsebelni a parlamenti választásokon, elérte, hogy hetek óta uralja a médiát. Bravúros húzás volt, meg kell hagyni. Vona Gábor pártelnök arcát már azok is megjegyezték, akik csak az esti sorozatok szünetében sugárzott rövid híreket nézik. Ő pedig egy tévéinterjúban arról beszélt, hogy szükség esetén a rendőrségtől is meg kívánják védeni magukat, a lakosságot. Szép kis kavarodás lesz itt az ősszel, ha a rendőrség a gárdistáktól, a gárdisták pedig a rendőrségtől óvnak majd bennünket. És mindenki az igazság zálogának és letéteményesének hiszi önmagát. 

Bugyinszki György: Indul a Vona (Népszabadság, 2007. augusztus 28.)


"Szerintem ne fárasszuk egymást annak latolgatásával, hogy akkor most fasiszta párt-e a Jobbik, meg hogy várjuk ki a végét, hisz csúnya dolog vádaskodni - mert amit a melegfelvonuláson nemrégiben műveltek, az akár a szóban forgó jelző szótári definíciója is lehetne. Ja, hogy a homoszexuálisokat a többség amúgy sem szereti? Pontosan így szokott kezdődni a dolog. Mármint a gyűlölet és a félelem korszakai."


(...) Egy katolikus, evangélikus és egy református istenszolga - ők azok, akik felszentelték a gárdisták árpádsávos zászlóit a budai Várban. Azt üzenvén, hogy a Jóistennek és az általuk képviselt felekezeteknek kedvére való az elszántan szervezkedő fiatalok honvédő hevülete. A katolikus egyház úgy beszél, hogy az inkább hallgatás, az evangélikusok félszegen jelezték, hogy előzetesen nem tudtak e magánakcióról, egyszersmind a reformátusokkal közösen nyilatkozatban deklarálták tegnap, hogy ők ketten csak jó célokért dolgoznak. No, nem a gárdaszentelésre reagálva, csak véletlen egybeesésről van szó.

(...) Ám én ennél jóval konkrétabb és erélyesebb szavakat várnék - mindhárom egyház vezetőitől, a parlamenti jobboldalról nem is beszélve. És igen, a köztársaság elnökétől is, mert Sólyom László szintén meg lett szólítva tegnap gárdaügyben. Nem mintha annyira sokra tartanám az elhatárolósdi kissé lejáratott műfaját. Csak hogy világos legyen, kikkel is állunk szemben mi, hazánkat szeretve féltő magyarok, azaz: demokraták.

Gábor György: Én hiszek Orbán Viktornak (Népszava, 2007. augusztus 28. ) 

"Hetek óta tudható volt, hogy a Jobbik nevű radikális szélsőjobboldali párt – tudják, az, amellyel a Fidesz a legutóbbi helyhatósági választáson 79 helyen indított közös jelöltet – augusztus 25-én rendezi meg a jobboldal egyik emblematikus alakjának közreműködésével paramilitáris pártszolgálatosainak avatóünnepségét a budai Várban. A Fidesznek hetek álltak rendelkezésére, hogy kifejtse, miként vélekedik arról, ha egy párt mellett olyan alakulat jön létre – amint ezt Vona Gábor, a Jobbik elnöke volt szíves elmondani, tudják, az a Vona Gábor, akivel Orbán Viktor egy polgári körben tevékenykedett –, amelynek tagjai árpádsávval ékesített fekete egyenruhát hordanak, fegyveres kiképzésben részesülnek, s "lelkileg, szellemileg és fizikailag felkészítették őket egy olyan eshetőségre, amikor rendkívüli helyzetben szükség van az emberek mozgósítására".


(…) Ámde a Fidesz, azonkívül, hogy fontosnak tartotta hangsúlyozni az egyesülési jog melletti elkötelezett kiállását, egy-két magányos kételkedőtől eltekintve, s az összes többi parlamenti párttal ellentétben mást nem talált lényegesnek elmondani ebben az összefüggésben. 

 

Szendrei Lőrinc: Für Adolf (Népszava, 2007. augusztus 28.) 

A Turuljugend elindult. Van már Führere is.Most már azért imádkozzunk, ne jusson eszébe senkinek, hogy volt egyszer egy kristályéjszaka is…


(...) Weimarizálódhatunk – figyelmeztetett jó korán a néhai miniszterelnök, Antall József, és akkor még nem tudhatta, hogy kormányzati csapatában megbújik egy olyan figura a honvédelmi miniszter gúnyájában, akiben ez a veszély napjainkra szó szerint testet öltött. Rohamcsapatokkal és félrevezetett, politikailag alulbutított tömegekkel lehet a demokráciát agyoncsapni.

 

Kiss Tibor Noé: Nácik és veszélyek (Hírszerző, 2007. augusztus 28.)

"A magyar közélet saját félelmeitől beszűkült szereplőinek nagy része évek óta nem képes mást zsolozsmázni, mint ezeket az elhasznált és érvénytelen kliséket. Győzött az MSZP a választásokon? A kommunisták megint csaltak! Gyurcsány hazudott a választások előtt? Na és, hiszen a fideszfasiszták szétverték az MTV székházát!"


(…) 2007. augusztus 25. azonban viharokat is kavart és kavar. A magyarországi sajtó baloldaliként és liberálisként azonosított része azóta is fúj, prüszköl és sápítozik. A szánalmas kurzuslapoktól a mértékadó orgánumokig nagyjából mindegyikük ugyanazt a nótát fújja: náciveszély, weimarizálódás, holokauszt, a fideszazonnalhatárológgyonel. Vezényel: Tamás Gáspár Miklós. Megalakult a magyar SS.

(…) Persze a túloldalt sem kell féltenünk. A jobboldal médiamunkásainak mantrája a demokratikus szabadságjogokra hivatkozik és a Magyar Gárda hivatalos alapító okiratát idézi: katasztrófa-elhárítás, karitatív akciók, kulturális és történelmi emlékek ápolása, valamint a 17 éve aktuális passzus, Magyarország megmentése. No, és ne feledjük a gárda első akcióterveit sem: parlagfűirtás, véradás.

A Magyar Gárda sokkal inkább posztmodern képződmény, mint magyarországi SS. A gárdisták leértékelt Levi’s sapkát hordanak, a körülöttük sürgölődők egy része pedig nettó médiapojáca, aki most egy másik közönség kegyeit keresi: elég volt csak megnézni Usztics Mátyást és Pörzse Sándort, amint a Franco Nerótól ellesett tekintettel pásztáztak végig az egybegyűltek tömegén.

Seszták Ágnes: Az antifasiszta veszély (Magyar Nemzet, 2007. augusztus 29.)

Amilyen tomboló gyűlölet és elutasítás kísérte a Magyar Gárda megalakulását: szétverni, betiltani, megsemmisíteni, törvényileg eltörölni, megakadályozni, úgy nem tudnak mit kezdeni velük most, hogy felavatták őket. Egy nappal azelőtt vérivó állatok gyülekezete, vasárnaptól meg kivénhedt népi táncosok, másodosztályú pincérek, elhízott bohócgárda.


(...) Amennyiben a baloldal tökéletes hegemóniáját fenyegetve érzi, bármilyen jobbos gyülekezés láttán vagy hallatán csírájában nekimegy a világ leghatékonyabb fegyverével: ez a "fasiszta hordák randalíroznak szép hazánkban, rajta, antifasiszták, ébresztő". Ezt alátámasztandó, megindul a fantázia: fasiszták, rasszisták, nyilasok, Árpád-sávosok, kollaboránsok, mutyizók és kokettálók lepik el a virtuális teret. A baloldali sajtó a nagy megfelelés és igazodás kényszerében képtelen és durva módon járat le minden olyan kezdeményezést, amelyben ellenfelét sejti a jelenlegi hatalomnak.

(...) A Magyar Gárdáról éppen nem tudjuk, mit fog tenni. Ha parlagfüvet irtanak, és utána sörözni mennek, akkor kár volt ekkora hűhó. Ha megtanulnak fegyverrel bánni, az nem árt. A hajdani MHK-mozgalom tagjaként tudok célba lőni, gránátot vetni és kötélen mászni, mégsem érzek kényszert, hogy kilőjem a szomszédom szemét. Az ügy alkalmat teremt az 1,4 százalékos GDP-növekedés bagatellizálására, a náciveszély mítoszának erőltetésére, a baloldali antifasiszták akciózására. Amely egyre agresszívabb, hovatovább a gárdistákat kell megvédeni a megvadult náciellenes különítményektől. Ezzel a nagy antifasiszta viselkedéssel sem kellene kérkedni. 

Várkonyi Tibor: Figyelnek ránk (Népszava, 2007. augusztus 29.)

"Cáfolja Európa, sőt a sydneyi újság tanulsága szerint a nagyvilág is, hogy mi idehaza eltúlozzuk a Magyar Gárda fölbukkanását. Van olyan honi vélemény, ha a tévéhíradók nem számoltak volna be róla premier planban, a vezető napilapok címoldalukon, nem jelenik meg annyi kommentár, csupán érdeme szerint kurta tudósítás, a külvilágban észre sem veszik az eseményt. Nem! Erre mindenképpen fölfigyeltek volna, és bizonyosan ugyanennyi elmarasztaló véleményt közölnek, mert ezzel a fogalommal a demokratikus világban nem cicáznak. Aki a gonosz emlékű múltat akarja föltámasztani, az hét évtized elmúltával is közellenség, hiába hivatkozik arra, hogy egyelőre alig féltucatnyi legény bújt bele csupán a nácizmust nosztalgiával fölidéző egyenruhába."


(…) Ne csodálkozzanak hát honi, magukat "polgári jobboldalinak" szépítő közszereplők, ha az Angela Merkeleket, Nicolas Sarkozyket és a véleményüket tükröző újságokat ugyanúgy meghökkentik az ilyen hírek, mint szocialistákat, liberálisokat vagy egyéb baloldaliakat. Aki csak taktikázásból is kacérkodik ezekkel a gyászfigurákkal, óvakodik nevükön nevezni őket, kerüli az egyértelmű fogalmazást, számíthat a legalábbis értetlen méltatlankodásra.


Publicisztikák II.

Buják Attila: Fordulat (168 óra, 2007. augusztus 30.)

"Egy őszülő, kissé már nehézkes ifjút látunk, amint recsegő derékkal, lassan – háromheti spéttel – elhagyott eszményei felé fordul, hogy levélben is biztosítsa Magyarország, valamint a világ közvéleményét: hisz az emberi méltóság és a polgári jogegyenlőség eszméiben."



(...) Többek között a honfitárs zsidóság szabadságában és egyenjogúságában is. Orbán Viktorról van szó, aki az elmúlt héten – Navracsics frakcióvezetővel közösen – "megnyugtató levélben" válaszolt az European Jewish Congress elnökének, Moshe Kantornak és Ronald S. Laudernak, a Zsidó Világkongresszus elnökének. Utóbbiak az elhatalmasodó magyarországi gárdaalapítási hullám miatt aggódnak. Mint látjuk: fölöslegesen, hisz Orbán Viktor szívhez szóló levelében megnyugtatja őket: nem kell félni, ha kell, a zsidók védelmére kel,
Magyarországon mindenki egyenlő. Ami, lássuk be: 140 évvel báró Eötvös után nem egy nagy etvasz. De hát tudjuk – történt azóta egy s más... Többek között most, szombaton, amikor összeállt a Vona Gábor-féle "atlétikus fekete sereg", egy lejárt szavatosságú exhadügyér által felszentelve "a külső és belső ellenség" elleni védelemre, esetleg a "kisantant", és a "cigánybűnözés" elleni küzdelemre. Sportosak és ifjak, úgy néznek ki, mint egy lövészeti terepgyakorlatra kiképzett Elvis-fan-klub.

Tóth-Szenesi Attila: Gyurcsány megköszönheti a Magyar Gárdának (Index, 2007. augusztus 30.)

"Gyurcsány annyiban más elődeinél, hogy tudatosan egy olyan államférfi pózát vette magára, aki hajlandó elismerni gyengeségeit, de egy dologban nem ismer tréfát, ez pedig a fasizmus. És nem elég neki, hogy éles szavakkal elítéli a rossz időkre emlékeztető csoportokat, folyamatos elhatárolódást vár az egész politikai osztálytól, beleértve az ellenzéket is. Mostani akciójával már a forró őszre készül. Ha valamelyik kormányellenes tüntetésen felbukkan egy népi táncos ruhába bújtatott gárdista, aki habzó szájjal követeli Gyurcsány takarodását, akkor majd azt lehet mondani drámai hangon napirend előtt a parlamentben, hogy "a fasiszta csőcselék a vesztemet akarja, de én nem hátrálok meg a szélsőjobboldal előtt, nem hagyom veszni drága hazámat". Gyurcsányból pedig sokaknak elegük van, de éppen az árpádsávos zászlósok miatt nem mennek le a térre tüntetni, nem akarnak rossz társaságba keveredni."


(...) Gyurcsány okosan csinálja, mert leszámítva a szocialisták mellett minden körülmények között kitartó kemény magot (a közvélemény-kutatásokból látjuk, ez a választók körülbelül 18 százaléka, ennyi emberrel választást nyerni nem lehet), a mocsár nagy részét az tartja vissza a Fidesztől, hogy elhiszi: a párt a szélsőjobboldallal kokettál. Márcsak azért is, mert tényleg kokettál. Wittner Mária, a párt parlamenti képviselője tényleg beszélt a gárdaavatón, de például Orbán elnök is többször fogta pártját a radikálisok szimbólumának számító árpádsávos zászlónak, és bizonyára az sem véletlen, hogy legújabb könyvének borítóján olyan közelről szerepel a nemzeti címer, hogy igen hangsúlyosan látszanak a vörös-ezüst sávok. 

(...) Mindazonáltal senki ne gondolja, hogy a Fidesz vezérkara tapsikolt örömében, hogy megalakult a Magyar Gárda. A forgatókönyvet ismerniük kellett, mégis úgy tesznek, mintha nem a saját politikai jövőjük lenne a tét. A fasisztaveszély előrángatásával, láttuk, választást lehet nyerni, és ami most folyik, az már akár a 2010-es kampány része is lehet, és ebben a Fidesz vesztésre áll.

(…)Ami igazán veszélyes, azok a Jobbik vidéki portyái. Szélsőjobboldali portálokon lehet olvasni beszámolókat arról, hogy már a Gárda megalakulása előtt is felkerestek olyan falvakat, ahol úgy gondolták, hogy a cigányok bántják a magyarokat. Ilyenkor lassan végiggurultak árpádsávos zászlóikkal díszített autóikkal a településeken, úgymond, a magyarok védelmében, majd hazamentek. Az MSZP ilyenkor nem tiltakozott, mivel hétköznapi cigányellenességben nincs nagy különbség a két nagy párt szavazótábora között. A cigányok integrálása és ha kell, megvédése, és nem a szélsőjobboldallal való riogatás lenne az a feladat, ami érdemes lenne a kormány kiemelt figyelmére. Csakhogy ezzel választást nem lehet nyerni.

Horváth Zoltán: Áldott/áldatlan állapot (HVG, 2007. augusztus 30.) 

"Talán jó lenne, ha az egyházak kármentőnek remélt semmitmondásban reménykedő stratégái nem csupán azt mondanák, hogy egy papjuk aktív jelenléte, szakszerű szertartása nem azonos az egyház képviseletével, hanem - tájékozódva, hogy embereik mire is kívánták adni vallásuk áldását - világosan és mértékadóan döntenének, és kinyilatkoztatnának. Akár azt, hogy áldásukat adják az áldásra. Esetleg - történelmi tapasztalataik okán is - kijelentenék: azokon a zászlókon nincsen, nem lehet áldás."


(...) A Várban közreműködő papok felerészben jelesre vizsgáztak: amit mondtak, közérthető volt. Bizonyítványuk másik felét egyházaik dolga lenne kiállítani. A "mi ott sem voltunk" alapállás ugyanis tán épp azokat gondolkodtatja el, akiknek már éppen elegük volt a sok sumákolásból: az adócsaló cégek eltüntetése végett mímelt hülyeséghez való állampolgári jogról értekezőkből, a pártpénzsimlikben rendet tenni nem akarókból, az uszító beszédeket smafunak deklaráló, csak a belőlük születő gyűlölettetteket minősíteni hajlandó törvényhozókból, -értelmezőkből és -alkalmazókból.

György Attila: Gárdafrász (Magyar Nemzet, 2007. augusztus 30.)

"Gondoljunk csak bele, felebarátaim: hányan érezzük magunkénak azokat az ügyeket, amelyekért rendszerint az " antifasiszta ligák", a melegek szövetségei, a roma szervezetek, a szabad demokraták et cetera szoktak tüntetni? Hányan vonulnánk utcára tüntetni egy rózsaszín bőrtangás fiatalember, egy hajdani pufajkás és egy kigyúrt, aranyláncos, elnyomott roma között? Nem azt mondom ezzel, hogy a magyar emberek többsége ezek ellen van - de hogy velük nincs, az biztos. És amíg ez a nemzetietlen szubkultúra tüntet bármilyen ügy ellen - bármiről is legyen szó, a szóban forgó ügy hirtelen nemesedni kezd."


(...) Unalomig elcsépelt "érve" az aggódóknak és ellenzőknek, hogy a gárda félelmet és bizonytalanságot kelt az ország lakossága egy részében. Ez bizony meglehet. Elvégre a gárda elsősorban a magyar nemzeti érdekek és értékek védelmére esküdött fel. És azoknak, akik ezeket az érdekeket és értékeket támadják, valóban lehet okuk a félelemre. És legyen is. Ideje már. Aztán az a bizonyos fekete egyenruha- Ami ráadásul fekete-fehér- Nahát persze, okos ember a kákán is talál csomót. Badarság lenne most hirtelen felsorolni azt a pár száz hadsereget, katonai alakulatot, amelyeknek fekete egyenruhája van. És nincs miért magyarázkodni. Hiszen ugyanilyen vádak érték volna a gárdát, ha barna ingben, zöldben, veresben vagy éppen hupikékben virított volna. Talán az egy rózsaszín nem szúrna annyira szemet.

(...) Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért: valami születőben van. Valami, amit lehet minősíteni, lehet rágalmazni, meg lehet próbálni betiltani: már túl van a vajúdás kínjain. Ami ezek után következik: mindössze viszonyulás valami létezőhöz. Ez a létező pedig az a nemzeti akarat, amely létrehozta a Magyar Gárdát. A magam részéről bízom benne, hogy szebb jövőhöz vezet.

Figyelő: A Magyar Gárda ügyében (2007. augusztus 30.)

"A fekete egyenruhás, árpádsávos, szánalmas és elvakult masírozóktól, akik a nyilas időket idéző szimbólumrendszerrel provokálják a közvéleményt, minden demokratának illik egyértelműen elhatárolódnia. A Fidesz most láthatóan távolságpróbát tart a szélsőségektől. Lázár János, Hódmezővásárhely polgármesterének egyértelmű szavait Pokorni Zoltán és a lapunknak nyilatkozó Navracsics Tibor szintén világos elhatárolódása követte. Korábban azonban sem a gárdisták, se más hasonló ügyben nem volt egyértelmű a kommunikáció."



(...) A magyar jobboldal vezető ereje mindeddig "megspórolta" az egyértelmű elhatárolódást a szélsőséges csoportoktól, valószínűleg azért, mert fél (t) attól, hogy emiatt szavazatokat veszít. Máig nincs éles- Nyugat-Európában szokásos- határvonal a Fidesz és a szélsőjobb között. És ez még nagyobb baj, mint a gárda megalakulása. Mert arra máshol is van példa, hogy néhány ezres tömeg letűnt és ordas eszmékkel hergeli a közvéleményt, ám ez alapjaiban nem ássa alá a demokráciát. Az elhatárolódás tőlünk nyugatabbra nem bal- vagy jobboldal kérdése. És még csak nem is azé, hogy amúgy milyen véleménnyel vagyunk a regnáló hatalomról, vagy hogy milyen érdeke fűződik a hazai baloldalnak ahhoz, hogy összemossa a demokratikus jobboldalt a szélsőségesekkel. Aktívan és egyértelműen kell elutasítani a gárdistákat, az árpádsávot, és minden, kettős beszédre alkalmas szimbólumot. Merthogy, ugye, bűnösök között cinkos, aki néma. 

Seres László: A Magyar Gárda a demokráciát erősíti (Hírszerző, 2007. augusztus 30.)

"A gárda létrejötte fél Európában kiverte a biztosítékot, nem mindegy tehát, hogy a kormány és a társadalom antináci többsége hogyan reagál. Ám ha az antifasiszták csak a Fideszre húzzák rá a szélsőjobbos problematikát, az kényelmes önbecsapás: bármennyi évet hezitált is a Fidesz a szélsőjobb elítélésével, nem kizárólag nekik van dolguk az árpádsávok népével. Sőt. Mint minden kollektivista őrület, ez is közös gondunk."


A demokráciát ugyanis az elmúlt 17 évben nem annyira a nyilasok fenyegették, hanem azok az állam- és közigazgatási szereplők, diszkrimináló vagy korrupt önkormányzatok, önkényes rendőrök, bírák vagy ügyészek, akik politikai vagy más, hasonlóan kiszámíthatatlan okból hagytak külsérelmi nyomot az intézményrendszeren, és így: a társadalmon, aláásva egész generációk bizodalmát a szabadságban.

Mindehhez hozzájön, hogy "náciveszély" ürügyén a ballib oldal visszatérő reflexe a szabadságjogok szűkítése, szigorítása, holott valaki egyszer már nyilvánosan örülhetne is annak, milyen liberális a magyar egyesülési jog, amelybe igen, belefér az is, hogy árpádsávos emberek fegyvertelen önképző gárdát alapíthatnak, ha egyébként betartják az alkotmányt. Ez van, és ez így van jól. A magyar jogszabályok – némely kulcsfontosságú Ab-határozat hátszelével - 17 év alatt nagyjából megfelelően kezelték a problémát. A politika és a civil szféra azonban – és ez a kulcskérdés – egyáltalán nem. A szélsőjobbra adott megfelelő társadalmi választ, a lőgyakorlatokról vagy a szabad szólás határairól szóló diskurzust nem válthatja ki az, ha a miniszterelnök kvázi fenyegető jelleggel arra kéri a legfőbb ügyészt, "kísérje a részletekre is kiterjedő különös figyelemmel" a gárdát (lévén annak "működése veszélyezteti az ország nyugalmát és biztonságát"), ha egyszer a tiltás esélyei – egyelőre legalábbis – a nullával egyenlők. És ezt Gyurcsány is pontosan tudja.

Nehéz-Posony Márton: A gárda és a közönsége (Népszabadság, 2007. augusztus 30.) 

"Az úgynevezett balliberális oldalon, amely az Orbán-kormány alatt az alkotmányos jogok, így a szólásszabadság és az egyesülési jog kérlelhetetlen védelmezőjének tűnt, mintha egyre többen lennének, akik e jogok gyakorlását a képviselt nézetek tartalmától függően engedélyeznék, s a nekik nem tetsző nézetekkel szemben az adminisztratív tiltás eszközével lépnének fel."


(...) Az avatás ugyanakkor azoknak, akik közvetlen közelről figyelték, megkönnyítette a döntést abban a kérdésben, hogy magát a gárdát inkább tiltani, vagy kiröhögni érdemes. A magam részéről az utóbbira hajlanék, mert bár én is inkább operettkatona voltam, de legalább vezényszóra menetelni megtanultam, az egyenruha pedig csak ritkán állt rajtunk úgy, mint tehénen a pisztolytáska.

(...) Nem hiszem, hogy valamennyiüket a rendszerváltozás vagy az újkori magyar kapitalizmus gazdasági sorscsapásai hajtották volna a várba. Inkább tűntek a lelkesítő szavakra és a nyers erő látványára kiéhezett, az önálló gondolkodástól irtózó emberek csordájának.

Magyar Hírlap: Kormány, sorakozz! (2007. augusztus 30.)

"Az egész nyáron folytatott médiakormányzás újabb felvonásához érkeztünk. Most drámai hangon szélsőségesekről, fasizálódásról, nyilasokról beszélnek – egy aprólékosan kidolgozott forgatókönyv alapján –, és sorakozót fújnak. A kormány közleménye ilyen szempontból önleleplező: médiavihart kever-kavar, hogy a sorsunk szempontjából húsba vágó kérdésekről elterelje a figyelmet. Mintha ezt a felhabosított gárdaügyet nekik találták volna ki, vagy netán ők rendelték volna meg. Hogy (mellé)beszélni lehessen."



(…) Szombaton úgy tettek a kormánypártok, mintha a Magyar Gárda megalakulása miatt elsötétült volna felettünk az ég. Sólyom László hivatala ekkor közölte: az államfő elítéli a félelemkeltésre alkalmas rendezvényeket és a félelemmel való manipuláció eszközét is. Tavaly ősz óta szinte egyszer sem találtak meghallhatásra Sólyom László gondolatai a kormánypártoknál. Most sem.

A kormány tegnapi állásfoglalása hamisítatlan példája a félelemmel való manipulációnak. Hiszen mást sem szajkóz a Magyar Gárdától független lakosságnak: neked félned kell! Neked ettől kell félned! Jövőkép, önbizalom, identitástudat helyett félelmet önteni belénk: ez az, amit határozottan visszautasítunk.


Publicisztikák III.

Dési János: Ágyúval turulra? (Népszava, 2007. augusztus 30.)

"Az SZDSZ elnöke, Kóka János politikusi karrierje talán legjobb lépését tette tegnap meg, amikor felajánlotta a Fidesznek, hogy alapvető kérdésekben, konstruktív ellenzékként hajlandó pártja együttműködni a Fidesszel, ha az cserében szakít az önkormányzatokban a Jobbikkal."


(...) Az ok annyi, hogy néhány suhanc pár hivatásos bajkeverővel az élen nagy ravaszdin úgy próbált nyilasosdit játszani, hogy közben persze ők nem is nyilasok. Á, dehogy. Aki ezt terjeszti róluk, az bizony nagyon csúnya ember, azt ők összevissza perlik majd. Miközben ott van az egészben az a kacsintás, amelynek jelentése, hogy „hát persze, még nem tartunk ott, hogy nyíltan nyilasok lehessünk, de érezzük az igényt már rá”. És a keretlegénytanoncok közönsége pontosan érti, miről van szó és boldogan tapsikol a mutatványhoz.

(...) Másrészt lehet, mégiscsak demonstrálni kell, hogy akármit mégsem szabad eltűrnie a társadalom jobb érzésű tagjainak és vezetőinek. Önmagában ez az ötvenhat huclipuc persze semmi, inkább csak kiröhögésre érdemes figura. Csakhogy érezhetően van körülüttök egy közeg, amely biztatja őket. És ami az igazán nagy baj, részben a Fidesz is ide tartozik. Képviselőnője részt vesz az avatáson és szép szavakkal emlékezik meg a Sátán elleni küzdelemről – igaz, később azt lehet mondani, hogy a szerencsétlen sorsú hölgynek flepnije van arról, hogy bármit mondhat. Hát nem. Igaz, Loppert Dániel a Fidesz ifjúsági tagozatának a vezetője kimondta azt, amit ki kellett, hogy mindez tűrhetetlen. Ez elismerést érdemel. De momentán még nem ő a párt legfontosabb embere.

Sebes György: Öt párt (Népszava, 2007. augusztus 30.)


"Ha tehát az öt parlamenti párt együtt mond nemet az új félkatonai szervezet jelképeire és gondolatiságára, az fontos lehet a külföld számára is. Ezért javasolt az MDF közös nemzetközi sajtótájékoztatót. Csakhogy e pillanatban az ötből három párt áll egyértelműen távol a Magyar Gárdától. Kettő viszont egyelőre hezitál és ott tart, hogy a szerveződés valószínűleg nem nagyon jó dolog, viszont a kormány és Gyurcsány Ferenc biztosan rossz."


(...) Az öt párt majdnem egy éve lépett fel utoljára egységesen. Egy nappal azután, hogy a „békés tüntetők” feldúlták a Magyar Televízió székházát. Akkor nyilatkozatban szólították fel azokat, "akik az elmúlt órákban a békés és demokratikus tüntetéseket rendbontással zavarták meg, mások testi épségét szándékosan veszélyeztették, vagyonában kárt tettek, hogy haladéktalanul hagyjanak fel ezekkel cselekményekkel és tartózkodjanak a további jogsértésektől”. E dokumentumot az ijedtség indokolta, hiszen előző éjjel olyasmi történt, ami már nagyon régen. De hatását mutatja, hogy a következő napokban többször feldúlták a belvárost, majd jött az emlékezetes október 23. És közben a Fidesz egyszer sem mulasztotta el tüzelni az utcák népét. Persze most is kellene egy ötpárti nyilatkozat. De jó lenne, ha legalább abban egyetértenének, mi árt egyértelműen az országnak.

Hegyi Gyula: Zászlószentelők (Népszava, 2007. augusztus 30.)

"Lehet vitatkozni azon, hogy támogathatnak-e az egyházak konzervatív politikai pártokat. A régi demokráciák tanulsága szerint az egyház akkor jár el bölcsen, ha felülemelkedik mindenfajta pártpolitikai küzdelmen. De egyházi személyek és keresztény hívők asszisztálása szélsőjobboldali akciókhoz a keresztény tanítás és a krisztusi szeretetparancs nyilvánvaló tagadása."


(...) Elkeserítő volt látni a Magyar Gárda avatásához asszisztáló keresztény papokat. Nem elég a hivatalos egyházi mentegetődzés arról, hogy nem kértek előzetes engedélyt a "szenteléshez". Aki boldogként tiszteli Salkaházi Sárát, az semmilyen formában sem asszisztálhat a gyilkosok eszméjének és jelképeinek bármilyen formában történő újraidézéséhez. Ezt illő és üdvös lenne az egyházi vezetőknek is kimondaniuk.Egyes magyar egyházi személyek szélsőjobboldali gesztusai nem először keltenek nemzetközi botrányt. Ismeretes, hogy az osztrák protestánsok mennyire felháborodtak azon, hogy az öreg holokauszttagadó „történészt” meghívták egy budapesti református templomba. 

Dévényi István: A Magyar Gárda első sikere: zavar a Fideszben (Heti Válasz, 2007. augusztus 23.)

"A Magyar Gárda azonban csak a felszín, a valódi kérdés az, hogy érdemes-e továbbra is ragaszkodni a jobboldal egészét lefedni kívánó, s így valódi szövetségesek nélkül maradó Fidesz ideájához. Mert erről szól valójában a történet, amelynek legelején a frissiben párttá alakult Jobbikot találjuk. Csak emlékezzünk: az ifjú radikálisok majd belefulladtak a totális médiacsöndbe, hát kétségbeesésükben őrültebbnél-őrültebb akciókra ragadtatták magukat. S most itt a gárda, a MIÉP-re szavazók, meg a Fideszt kényszerből választók voksainak bezsebelésére. Ügyes húzás, profi munka, kár, hogy a helyzetből nem csak a Jobbik, de az MSZP és az SZDSZ is busásan profitál."


(...) A Fidesz meg eszi, amit főzött. Ám annyi haszna talán mégis lesz a gárdának - már a parlagfű-irtás, véradás és hadisírok gondozása mellett -, hogy a jobboldalon ismét szóba kerülhet, miként is nézzen ki az a bizonyos polgári jobboldal.

Szerető Szabolcs: Riasztó (Magyar Nemzet, 2007. augusztus 31.)

"A hatalom érdekeit szolgálja a gárdaügy azért is, mert a baloldalt egyesíti, a jobboldalt megosztja. Ettől függetlenül a Magyar Gárda életre hívói valós igényekre, sérelmekre, félelmekre építhetnek. A tekintélyét vesztett hatalom arroganciája fásulttá vagy agresszívvé, de mindenképpen frusztrálttá teszi a társadalmat. Ezt a tehetetlen elégedetlenséget a Fidesz alkotmányos eszközökkel oldaná (népszavazás), míg a miniszterelnök csak hergeli a tömeget, s – miután ellenérdekelt – elrekeszti a válság megoldásának demokratikus útjait. Így a radikalizálódó közhangulat oka és gerjesztője maga a kormány."



(...) Bár kétségkívül a Fidesz számára nehezebb feladat az ügy kezelése, az korántsem megoldhatatlan. A múlt hét végén a jobboldal nyerésre állt: a gárdaavatáson semmi olyan nem történt, ami a hisztérikus félelemkeltést igazolta volna, Wittner Mária sem mondott semmi olyat, amitől el kellene határolódni, ellenben a saját maga moderálására soha nem kényszerített baloldal radikálisai az ellentüntetésen fenyegették, inzultálták az ellenségként azonosítottakat. Ezek után kifejezetten rossz ütemben érkezett Pokorni Zoltán elhatárolódási kísérlete.

(...) Mintha még mindig nem értenék a Fideszben, hogy egyoldalú gesztusoknak nincs helyük a politikai küzdelemben. Ezzel ugyanis nem szerelték le, inkább csak bátorították a demokratikus ellenzéket a szélsőségesség vádjával revolverező koalíciót, ellenben felbőszítettek sok jobboldali szavazót. A felmérések szerint a többség nem azonosul a Magyar Gárdával, valamelyest tart is tőle, de nem ragadt rá a koalíció hisztériája, tehát a harcias tiltakozók is csak egy kisebbséget jelenítenek meg. 

Bolgár György: Fasizálódunk, tehát vagyunk? (Népszava, 2007. augusztus 31. )

A gárda ezért vízválasztó. A mindeddig feltűnően hallgató Orbán Viktor történelmi döntés előtt áll. Még van visszaút, és ha elindul rajta, intve sajtójának és seregének is, hogy kövesse, az ország ki tud csúszni a fenyegető kutyaszorítóból. A Fidesz vezetője az elmúlt másfél évtizedben képes volt többször is látványosan irányt változtatni. Most pártjának van olyan ereje, hogy neki ne kelljen vereségtől tartania, a magyar társadalom pedig esélyt kaphat arra, hogy győzzön a demokrácia. Ha nem így lesz, az is veszít, aki megnyeri a következő választásokat.


(…) attól egy társadalom még valóban nem feltétlenül közeledik a fasizmushoz, hogy újfasiszta szervezetek alakulnak, fenyegetően lépnek föl és ki is nyilvánítják néhány éve még gondosan titkolt ambícióikat. Ez a demokrácia természetes (bár a maga konkrét valóságában undorító) folyamata. Ám ezzel párhuzamosan sajnos a magyar társadalom is egyre megengedőbbé válik a jogilag talán még megengedhetővel, ugyanakkor emberileg megengedhetetlennel szemben, ráadásul – és ez a lényeg – a gazdasági, szociális és társadalmi problémákat a jelek szerint mind többen vagy mind nyíltabban nem demokratikus úton látják megoldhatónak, hanem valamiféle állami kényszerítő erővel (amely persze addig brutálisan antidemokratikusnak minősül, ameddig a komcsik és a liberálisok kezében van). Ezért először őket kell eltakarítani (és ebben a Fidesz meg a szélsőségesek egy követ fújnak), akár erőszakkal is, hogy az állam végre megint a még keményebb központi hatalmat álmodók irányítása alatt állhasson. 

Pór Vilmos: Menteget és vádol (Népszava, 2007. augusztus 31. )

A Magyar Gárda újabb "tisztavatása" 23-án lesz. Ahová a szervezők már ezreket várnak. Mit ezeret, tízezeret… Emlékezzünk, a nácizmus egy sörpuccsal kezdődött! S világégés kellett hozzá, hogy véget érjen. Akinek fáj a sok tízmillió halott emléke, annak oda kell állnia amellé, aki az újraéledő szikrákat elfojtja.


Magyar Narancs: A nagy kérdés ( 2007. augusztus 30.)

"Hogy a Magyar Gárda a következő választásokon mivel próbálkozik sejthető. Forradalmi igyekezetük alig palástolható, ugyanakkor láthatóan feszélyezi őket jogrendünk. A rasszista uszítás, a (névtelen) fenyegetőzés, az egyenruhás masírozás belefér, más aligha. Mondjuk részt vesznek – új egyenruhájukban – az őszi (tavaszi, jövő őszi, stb.) tüntetéseken, és ott csúnya szavak ismételgetésével próbálják távozásra bírni a kormányt: ám ez talán kevésé fog jólesni azoknak a nem nyilas tüntetőknek, akik maguk is azért mennek, hogy távozásar bírják a kormányt."


(...) A baloldali és liberális pártok kétségkívül egyszerűbb helyzetben vannak, az elhatárolódás nem is lehet kétséges. A szélsőjobboldal Magyarországon is a mindenkori legerősebb jobboldali párt számára volt –és maradt- probléma. Így volt ez az antalli MDF idején is. Az alapkérdés ugyanis 1990 óta változatlan. Miként gyűjthetők be a szélsőjobbos választók voksai úgy, hogy a nekik tett gesztusok ne riasszanak el nagy számú mérsékelt szavazót?

(...) Ha jóhiszeműek vagyunk, a Fidesz e lehetetlen stratégiai szituációban félreérthetetlenül igyekezett fölmutatni a maga szilárd demokratikus meggyőződését. Ha rosszhiszeműek: a szélsőjobbal annyi kompromisszumot kötő Fidesz legalább a látszatát igyekezett fenntartani annak, hogy semmi köze ezekhez.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695