Államfői bizonyítványosztás

2007-09-13

A publicisták véleménye megoszlik a köztárasági elnök szeptember 10-i, parlamenti beszédével kapcsolatban. Sokan közülük úgy vélik, hogy az elnök beszéde voltaképpen "mismásolás" volt, és Sólyom László továbbra sem ítélte el kellő súllyal a radikális szervezeteteket, ellenben indokolatlanul támadta a kormánypártokat. Más újságírók ugyanakkor üdvözölték a beszédet, és közbeszéd normalizálására tett kísérletként értékelték azt.

A parlament őszi ülésszakát Sólyom László köztársasági elnök nyitotta meg. A köztársasági elnök beszédében kifejtette: a lakosság bizalma megrendült a politikában, igen nehéz helyzetben van az ország, és csak abban látná a kiutat, ha a politikusok néhány stratégiai kérdésben megegyeznének. Kiemelte, hogy

> Publicisztikák
Lukács Csaba: Elnöki kísérlet (Magyar Nemzet, 2007. szeptember 11.) Bugyinszki György: A félelem joga (Népszabadság, 2007. szeptember 11.) Magyar Hírlap: Államférfi szólt a nemzethez (Magyar Hírlap, 2007. szeptember 11.) 
Dési János: Nyitány fals hangokkal (Népszava, 2007. szeptember 11.) Heiszler Vilmos: A kétfrontos harc szépségei (Népszabadság, 2007. szeptember 12.)
 Mészáros Tamás: Mismás (168óra, 2007. szeptember 13.) 
Sebes György: Szent tájékozódás (Népszava, 2007. szeptember 13.) Balogh T. Gyöngyvér: Félénk értetlenség az Árpád-sávok körül (Gondola, 2007. szeptember 13.)

Magyarországon nincs fasizmus, és attól nem is kell tartani, veszélyt csak a kirekesztő ideológia jelent, ugyanakkor a manipulációnak nevezte a radikalizmussal való félelemkeltést is. Kitért az árpádsávos zászlók használatára is, mint mondta, senki ne vigye azt magával még akkor sem, ha számára nem elég a nemzeti zászló nemzeti érzületének kifejezésére, és hangsúlyozta: legyen emberséges, és vegye figyelembe mások különösen a Holokauszt túlélőinek érzelmeit. Elmondta, hogy nem szabad összemosni a békés tüntetőket azokkal a radikálisokkal, akik rátelepszenek a békés, figyelemfelkeltő megmozdulásokra.

A Fidesz és a KDNP nevében Orbán Viktor, az ellenzéki frakciószövetség és a Fidesz-MPSZ elnöke támogatásáról biztosította a köztársasági elnököt és kijelentette: az államfő a demokráciáért és az emberi méltóságért folytatott küzdelmében számíthat a frakciószövetség minden tagjára. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője felszólalásában kijelentette: Sólyom László beszéde csalódást hagyott benne, mivel keményebb és egyértelműbb mondatokat várt volna tőle a magyarországi radikális mozgalmaktól való elhatárolódásban. 

Téma Pro Kontra
Sólyom László álláspontja a radikális szervezetekről Helyesen hívta fel a figyelmet a kormánypárti manipulációra Nem határolódott el elég élesen a szélsőjobbtól
A beszéd hangvétele Kísérlet a politikai diskurzus normalizására Indokolatlan támadás a kormányoldal ellen

Publicisztikák I.

Lukács Csaba: Elnöki kísérlet (Magyar Nemzet, 2007. szeptember 11.)

"Sólyom László tegnap tett egy kísérletet arra, hogy normalizálja az évek óta megbolondult politikai diskurzust. Nem rajta múlt, hogy nem sikerült. És addig nem is fog senkinek, amíg a hatalmon lévő társaságnak nem változik a célja: bármiről lehet beszélni, csak kormányzati munkájuk és valós teljesítményük ne kerüljön szóba."


(...) A köztársasági elnök is úgy gondolja, hogy ebből a helyzetből csakis a stratégiai kérdésekben való meg- és kiegyezés útján, társadalmi bizalom teremtésével és az alkotmányos alapok betartásával lehet kilábalni. Sólyom László szerint ezen a területen ellenzéknek és kormánynak egyaránt van tennivalója: előbbi ne beszéljen „igazi” rendszerváltásról, utóbbi pedig ne akarja megnyirbálni az alkotmányos alapjogokat, és a polgárok egyetértése nélkül ne fogjon reformokba.

(...) Az „akciózó elnök” kezdeményezése riadóztatta a szocialistákat, akik csütörtöki elnökségi ülésükön felkészültek arra, hogy amennyiben Sólyom a saját pályájukon, vagyis az Országházban leckézteti meg a kormánypárti képviselőket, akkor „beszólnak ennek a mindenre elszánt biciklistának”.

Bugyinszki György: A félelem joga (Népszabadság, 2007. szeptember 11.)

"Egy pillanatig nem gondolom, hogy Sólyom László ne volna hiteles demokrata, ki a végsőkig az alkotmányosság pártján áll. De azt igen, hogy az állampolgárok százezreinek, millióinak gyomrát felforgató, pofonegyszerű ügyekben többször is kínosan sokáig kényeskedett és hezitált az elmúlt hónapokban. Ahelyett, hogy nyomban megszólalt volna."


(…) keserűen konstatálom, hogy mintha mégsem mérne azonos mércével. Hisz beszédét hallgatva úgy tűnhetett, hogy a Jobbik nyílt kisebbségellenes kirohanásai és a kormány kétségbeesett, a helyzetre reagálni próbáló törvénymódosítási próbálkozásai hasonló veszélyt jelentenek az emberi szabadságjogok alkotmányos építményére. 

(...) Kétlelkű vagyok Sólyom László köztársasági elnök hétfői parlamenti beszédével kapcsolatban. Egyrészt jelentősnek tartom az államfő ama nyíltszíni kérését, hogy az ellenzéki lelkületet ne árpád-sávos lobogókkal fejezzék ki az utcai demonstrálók, mert az sokak érzékenységét sértheti, és a velünk élő félmúlt tragédiáit idézi. Másrészt visszásnak tartom, hogy a fasisztoid jelenségektől való félelem jogát egyedül a holokauszt-túlélőknek “engedélyezné” - mintha mindenki más, aki aggódik a magyar demokráciáért, egyfajta koalíciós hisztériakampány félrevezetett áldozata volna. 

Magyar Hírlap: Államférfi szólt a nemzethez (Magyar Hírlap, 2007. szeptember 11.)
"Sólyom László figyelemre méltó tényekkel és érvekkel bírálta a kormányzat munkáját."


(…) A tegnapi parlamenti évadnyitót jelentős államfői beszéd teszi maradandóvá. Sólyom László felszólalása az Országgyűlés őszi ülésszakának kezdetén minden bizonnyal jelentős polémiát indít el. Reméljük, hogy ez a vita parlamentáris eszközökkel, a demokratikus normák tiszteletben tartása mellett zajlik majd.

(…) Az államfő egyértelművé tette, hogy pártok felszólítására soha nem szólalt meg, és nem is fog. A félelem eltúlzását, a pánik- és félelemkeltést káros politikai eszköznek nevezte. 

Dési János: Nyitány fals hangokkal (Népszava, 2007. szeptember 11.) 

"Bután néz ki, hogy az elnök, miután egy erősen politikai tartalmú beszédet mond, amelyben alaposan megmossa a kormány fejét is, meg sem várja a miniszterelnök felszólalását, hanem szépen kiballag az üléstermi páholyából – nagyjából éppen akkor, amikor a Fidesz is a folyosók és a büfé felé veszi az irányt."


(…) Az államfőnek – aki bírálta mind a két politikai oldalt, de inkább azért a koalíciós pártokat – egy teljesen normális országban, ahol erős a demokrácia és minden fontos szereplő kötelezőnek ismeri el magára annak szabályait – valószínűleg teljesen igaza lenne. Ahol nem beszélnek egy elbukott választás után csalásról vagy illegitim kormányról a vesztesek, ahol nem kérdőjeleznék meg rendszeresen a demokrácia működését, ahol teljesen természetes, hogy a jobboldal, a konzervatívok még véletlenül sem kacsintanak össze a szélsőjobbal – nos, egy ilyen országban egy ilyen elnöki beszéd után csak így sóhajthatnánk fel: milyen jó, hogy ilyen bölcs a mi elnökünk.

(…) Nagyon szívem szerint való, hogy az elnök felszólított arra, ne használják az ellenzékiség kifejezéséül az árpádsávos zászlót. Indokolása szerint "a halottak és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből” ne. Félrevivő gondolatmenet. Azért ne használják, mert demokráciában nem élünk olyan jelképekkel, amelyek a diktatúrát idézik, főleg ha magyar állampolgárok tömeges legyilkolására emlékeztetnek. Az árpádsávos zászló látványa ellenzéki-politikai gyűléseken nem a holokauszt áldozatainak leszármazottait bántja, hanem minden becsületes embernek kell hogy fájjon.

Publicisztikák II.

Heiszler Vilmos : A kétfrontos harc szépségei (Népszabadság, 2007. szeptember 12.)

"Úgy látszik, a kétfrontos harc hagyománya demokratikus keretek közt is folytatódik. S amíg a fundamentális bírálat a jobbot éri, én boldogan elviselem a baloldalt érő elnöki szurkapiszkákat."


(…) Sólyom elnök lényegi megállapítással kezdte, mely elsősorban a jobboldal magatartását érinti: a pártok közötti megegyezéses politikát jelölte meg a felfelé vezető út kezdeteként – márpedig a Fidesz jelenlegi politikájának talpköve az engesztelhetetlen harc a kormánnyal és pártjaival szemben. Ugyanígy csakis a jobboldal bírálataként foghatjuk fel azt a fejtegetését, mely az alkotmányos alapok megkérdőjelezésének romboló hatásáról szól. 

(…) a jobboldal felé többnyire alapvető, a demokrácia alapértékeit érintő, elvi bírálatok szóltak, míg a baloldal felé inkább aktuálpolitikai kritikák, az alapjogok tervezett szűkítésének kivételével. Tehát Sólyom elnök elvégzi azt a nagyon fontos elhatárolódást a szélsőjobbtól, amit hiába várunk a jobboldal parlamenti letéteményeseitől, s ezt értékelni kell, jobban, mint eddig észlelhettük. A baloldalt ért bírálatok elvi ereje sokkal kisebb, néha a napi politikai csatározás szintjét közelítik (ld. kitüntetések). 

Mészáros Tamás: Mismás (168óra, 2007. szeptember 13.) 

"Sólyom László jó szokása szerint ismét bizonyítványt oszt; mégpedig úgy, hogy a csak utalásszerűen megnevezett politikai szereplők megítélése felettébb objektívnek tűnjék. Az alkotmányosság elfogadásának feltétlen kötelességét nyilvánvalóan a Fidesz és kivált Orbán Viktor számára hangsúlyozta, hiszen a legnagyobb ellenzéki párt vezére az utóbbi időben félreérthetetlen kritikai megjegyzéseket tett az alapokmányra. Eörsi Mátyás elismerésével pedig nem utolsósorban Gyurcsány Ferencnek üzent – a kormányfő volt az ugyanis, aki az ötpárti sajtótájékoztatón a legkeményebben vetette fel a hazai újnácik veszélyességét."


(…) Sólyom László még mindig nem akarja megérteni, hogy a posztnyilasok masírozásától a magyar demokraták félnek, tekintet nélkül arra, hogy zsidók vagy sem. De meg kell adni, azért figyelmeztette mindazokat, akiket illet, hogy tapintatból ne az árpádsávos zászlót válasszák jelképül, majd újra az alkotmányos alapjogok mindenhatóságáról szólva egyszersmind óva int a véleményszabadság korlátozásától, mert az mindenkit érinthet (már miért érintene, ha csak azokét korlátozzuk, akik mások ellen uszítanak?), és figyelmeztet, hogy sem a nemzeti, sem az antifasiszta jelzőt ne sajátítsa ki senki. 

(…) Igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el, hogy ezeket az intelmeket az elnök úr csakugyan igyekezett jótékony társadalmi és politikai általánosságban szétosztani, és ekként jelezni a szélesebb nyilvánosságnak: márpedig ő felülemelkedik a pártpolitikán. Csak hát, fájdalom, ez a szándék annak is elejét veszi, hogy egyenesen és kertelés nélkül beszéljen, minthogy az adott politikai helyzettől és eseményektől a pártok magatartása nemigen választható el. Azokat, akik így vagy úgy cimborálnak a posztnyilasokkal, meg azokat, akik tiltakozva ellenük úgymond „manipulálnak a félelemmel”, talán mégse lehet egy kalap alá venni. A túlságosan magas felülnézetből olyan elnagyolt képpé mosódnak egybe a dolgok, hogy annak már semmi köze a valósághoz. 

Sebes György : Szent tájékozódás (Népszava, 2007. szeptember 13.) 

"Az államfőtől azért ennél többet várunk. Azt, hogy ne egyoldalú vélemények alapján fejtse ki – várt és jól fogadott – álláspontját. Munkatársai tehát széleskörűen informálják beszéde előtt. S ne is csak a sajtóból tájékozódjon, amire neki meg is kell lennie minden lehetőségének."


(…)Sólyom László a tavaly ősszel történtek kapcsán úgy fogalmazott, "az a kérdés, kik állnak bíró elé… Megismerve néhány vádiratot, megrendítően súlyos jogsértéseket követtek el rendőrök". Szerinte ehhez képest nagyon kevés ügy jut el a bírósági tárgyalásig, "mert az elkövetőket nem tudja azonosítani az ügyészség, s ebben a rendőrség egyáltalán nem együttműködő."

(…) Joggal merül fel a kérdés, honnan szerezte a köztársasági elnök a parlamentben – és így az ország nyilvánossága előtt – elmondott információit. Az elnöki hivatal főosztályvezetője szerint Sólyom László a sajtóban megjelent különböző nyilatkozatokra alapozta véleményét. Ugyancsak a sajtóhíreket jelölte meg forrásul Kumin Ferenc arra, honnan veszi az államfő, hogy az ilyen jogsértések 80 százaléka felderítetlen maradt. Így már az eset is súlyos. Tudniillik az említett megállapítások főleg jobboldali sajtótermékekből származhatnak. 

Balogh T. Gyöngyvér: Félénk értetlenség az Árpád-sávok körül (Gondola, 2007. szeptember 13.)

"Igazi európai humanistaként nyilatkozott a köztársasági elnök az Árpád-sávos zászló ügyében. A Parlamentben személyes hitelességgel mondta el: "A holokauszt az emberiség egyetemes példázatává emelkedett, mint mítosz örök érvényű lett, s azoknak, akik ott voltak, mindig jelenvaló. Az áldozatok emlékezése önazonosságuk része, és gyermekeiké is. Ha ezt végre megértené a magyar társadalom, ha belegondolna, mi történt, nem jutna eszébe senkinek viccelődni. A halottak iránti, és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből ne az Árpád-sávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét, vagy aki magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót! Legyen emberséges, gondoljon arra, mit okoz ezzel. Ezt a félelmet csúfolja meg az is, aki eszközül használja.".


(…) a köztársasági elnökkel csak egyetérteni lehet a kérdésben. A magyar államfő ugyanis nem hisztériát keltett - mint azt őellene föllépve néhány perccel, pár órával később a fizetett, populista hiszterizálók tették a Parlamentben, majd a képernyőn.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695