A megszokott ünnepi események

2007-10-25

A publicisták ezúttal is ellentmondásosan ítélték meg az október 23-i eseményeket. Sokuk szerint az állami rendezvények rendőri biztosítása és elszeparálása túlzó volt, és a kormányoldal gyávaságát bizonyítja. Más újságírók inkább Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc beszédeire helyezték a hangsúlyt, és radikális tüntetők irracionális viselkedését emelték ki

Feszült várakozás előzte meg az idei október 23-i ünnepségeket. Október 22-én, hétfőn este a Szabadság téri rendezvényükről az Operaházban tartott állami rendezvények felé vonuló szélsőségesek és rendőrök többször is összecsaptak, a

> Publicisztikák
Szerkesztőségi vélemény: Az ünnep ára (Magyar Hírlap, 2007. október 25.)
Mile Lajos: Tóth Imre László újabb győzelme (Népszabadság, 2007. október 24.)
Várkonyi Balázs A képmutatás ünnepe (Magyar Hírlap, 2007. október 24.) 
Szerkesztőségi vélemény: Kordonok között ünneplő hatalom (Magyar Hírlap, 2007. október 24.)
Szász István: A forradalom meggyalázása (Népszava, 2007. október 24.)
Papp László Tamás: A demokrácia érettségi bankettje (Hírszerző, 2007. október 24.) 
Balogh T. Gyöngyvér: Egy miniszterelnököt az oldalajtón csempésztek be az ünnepségre (Gondola, 2007. október 25.) 
Ugró Miklós: Fenyegetett rendőrök (Magyar Nemzet, 2007. október 24.) Nagy N. Péter: Törzsi háború és béke (Népszabadság, 2007. október 24.) Bugyinszky György: Eső, színvonal (Népszabadság, 2007. október 24.)

 zavargások során a tüntetők autókat borítottak fel, és molotov-koktélokkal dobálták meg a felvonuló rendőröket. Eközben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az Operaházban mondott beszédet, és kijelentette: a magyar demokráciát nem néhány száz hangoskodó veszélyezteti, és beszéde végén azt kívánat: azt kívánta: ne kelljenek újabb hősök, hogy Magyarország független, szabad és demokratikus legyen. Az este folyamán letartóztatták Toroczkai Lászlót.

A Fidesz október 23-i nagygyűlését ezúttal is az Astoriánál rendezték meg. A rendőrség szerint harmincezer ember jelent meg a megemlékezésen, a Fidesz pedig 250 ezer emberről beszélt. Orbán Viktor a megemlékezésen elmondta: Magyarország 1956-ban egy Kelet elleni forradalmat vívott. Nyugati demokráciát akartak, ami a szabadság, egyenlőség és testvériség eszményére épít. Óvott az erőszakos fellépéstől, és kijelentette: polgárságnak és a leszakadó rétegeknek történelmi szövetséget kell kötnie, aminek első lépése a népszavazás. Az ünnepség után az összegyűlt tömeg a Fidesz és a KDNP politikusaival az élen fáklyákkal és mécsesekkel a Terror házához ment.

A szélsőségesek és rendőrség között ez este nem történtek már jelentősebb összecsapások, csupán néhány, Toroczkai László kiszabadítását követelő tüntető vonult fel. 

Publicisztikák I.

Bugyinszky György: Eső, színvonal (Népszabadság, 2007. október 24.)

"Lassan hozzászokunk, hogy nagy történelmi évfordulóink előestéjén könnygázfelhőbe borul Budapest belvárosa. Meg ahhoz is, hogy pár száz agyament autókat borogatva, Molotov-koktélokat dobálva tiszteleg a dicső múlt előtt, amiként az hétfő este is történt."


(...) Azon sem hőbörgünk már, hogy a politikai jobbfertály a mai napig nem képes felfogni, hogy október 23-án nem a vérbe fojtott forradalomra emlékezünk. Elvégre van nekik terrorházuk, vétek volna nem kihasználni. Az állami megemlékezések is elképzelhetetlenek egy ideje füttyszó és tojászápor nélkül. Kelletlenül, de megszoktuk már mindezt. Mint ahogyan hozzászoktunk ahhoz is, hogy ilyentájt három morális homeless (Budaházy, Toroczkai, Tomcat) szabadtéri rezdüléseit kémleli a teljes magyar sajtó, s a nap végére legalább egyikük előzetesben találja magát.

(...) Ha október 23., akkor az elmaradhatatlan Fidesz-rendezvény. Ilyenkor jellemzően három dolgot nem úszhatunk meg. A vezér harcias szavait a nemzetáruló kormány közelgő és kíméletlen felelősségre vonásáról - ez kipipálva. A szervezők orbitális hazugságát a jelen lévő szimpatizánsok volumenéről; a polgári toll idén is jócskán megszaladt: a harmincezerből 250 ezer lett - legalábbis narancssárga papíron. S végül: menetrendszerűen érkeztek a fideszes vádak idén is, melyek szerint a rendőrség szándékosan "tolja rá" az árpádsávosokat a békés plebejus sziesztára. Miközben, lássuk be, mindenbe bele lehet kötni. Ha az árpádsávval érkezőket a rendőrök úgymond pofára távol tartják a fideszes gyűléstől, az ugyanúgy a diktatúra holtbiztos jele volna Orbánék szerint, mint ha odaengedik a zűrösebbnek tűnő nemzetféltőket is, hogy elvegyüljenek a tömegben. Sakk-matt. Teszem hozzá: szerencsére ez alkalommal mindenki biztonságban el tudta hagyni a helyszínt.

Nagy N. Péter: Törzsi háború és béke (Népszabadság, 2007. október 24.)

"Bár a törzsi háború minden szükséges jelvényét felhordták a vezérek az idei ünnepre, most az alkalomnak is megvolt a maga kisugárzása, ereje. Ha törzsszövetség körvonalai nem rajzolódtak is ki, hadüzeneteket ezúttal csak az utca küldött, s inkább csak a kormány rendőreinek."


(...) Gyurcsány Ferenc is Nagy Imrétől indult, bár ő ezt a "kályhát" már korábban kijelölte. Nem konfrontálódott, nem kereste a nemzeti egység megbontóit, ehelyett az egység illúziójának reményét adta, azt is inkább megrendült hanghordozással, mintsem nyílt politikai ajánlattal. Definíciója, mely szerint a diktatúra állítások sorozata, a demokrácia viszont kérdezni tud, sajátos értelmezési tartományban jelent meg, hiszen tudni lehetett, másnap Orbán Viktor épp "A kérdések", a parlamenten kívüli eszközökkel remélt kormánybuktatás, a népszavazás köré szervezi beszédét.

(...) Orbán köszönés, megszólítás nélkül robbant be a színpadra, ahol azonnal Nagy Imrével kezdett. De nem ám, mint keleti gyökerű végső soron kommunistával, hanem fontos hivatkozásként. Ettől fogva lehetett tudni, hogy a támadó forma csillapított tartalmat visz magával. Rikítóan durva fordulatokkal nyugtatta esőverte tömegét a Fidesz elnöke. Közölte, hogy 1956 a Kelet elleni forradalom volt, s a Kelet újra itt van, nyilván helytartóival együtt. (1848-ban meg a Nyugat ellen keltünk fel?) Nem oldotta fel az ellentmondást, hogy akkor miért a Nyugat számára verik dobra az országot, mint másutt mondotta volt több ízben. A haza nem lehet ellenzékben 2002-es tétele tehát megtalálta a külső ellenséget, ami nélkül ez a konstrukció aligha működtethető. Megint csak az oroszok és a hozzájuk húzók kárhozatára. Csakhogy: semmi erőszak, mert az az ő eszközük, nem a miénk - hangzott Orbántól a használati utasítás.


Ugró Miklós: Fenyegetett rendőrök (Magyar Nemzet, 2007. október 24.)

"Mindenesetre Sólyom László beszéde reményt adott, hogy a tavalyi rendőri barbarizmus nem marad törvényes következmények nélkül. Lehet ez fenyegetés egyeseknek, de ha a hatóság az egyenruha anonimitása mögé bújik, párthadseregként lép fel, s visszaélve erejével embereket nyomorít meg, akkor ráfér a rendőrökre, hogy fenyegetve érezzék magukat."


(...) Érdekes, a budapesti műszaki egyetem környékét nem kellett több négyzetkilométeres körben lezárni, a Gellért téren nem igazoltatták és motozták meg a járókelőket marcona rohamosztagosok, pedig a köztársasági elnök hétfőn délután a Műegyetem rakparton is fokozottan védendő közjogi méltóság, nem csak este az Operában. 

Balogh T. Gyöngyvér: Egy miniszterelnököt az oldalajtón csempésztek be az ünnepségre (Gondola, 2007. október 25.)

"Meglepő jeleneteket hoz felszínre az európai demokrácia. A napokban megesett, hogy egy miniszterelnöknek rendőrsorfal között kellett beosonnia egy gyönyörű épületbe, de nem a főajtón, hanem a hulladékmozgatásra épített oldalajtón."


(...) Az ünneplés érdekes módon folytatódott másnap: rendőrtömeg közepén, többszörös védőrács biztosításában köszöntöttek, majd húztak föl nemzeti zászlót. A társadalom nem egyenruhás tagjai a távoli utcákba voltak kirekesztve, ott gyakorolhatták – és gyakorolták is – a véleménynyilvánításhoz fűződő alapvető emberi jogot. 

Papp László Tamás: A demokrácia érettségi bankettje (Hírszerző, 2007. október 24.)

"Kormánypártjainknak tematizációs szempontból nyilván előnyös lett volna, ha – tavalyhoz hasonlóan - hetekig az épületeket ostromló, tereket megszálló Szent Korona-fetisiszta, heveny bibsiallergiában szenvedő újhungaristák vannak a hírfókuszban. A Fidesznek is jó nap virradt volna propagandaopció tekintetében, ha újfent békés (vagy immár ártalmatlanított) demonstrálókat (is) ütlegelő, gumilövedékes Katyusákkal tüzelő, azonosítószám nélküli rendőrök virítanak az operatőrök látómezejében."



(...) A törésvonal ott húzódik: alkotmánysáncon bévül maradok, vagy kilépek onnan. Gyurcsány szintén övéinek üzent: no para, no pasaran. Nem kell az öncélú balhé, gyerekek. Így az események mederben folydogáltak, csupán pár szennyfoltos hullámocska csapott ki onnan. Tőlük pedig nem kell félni. Az óvodában, illetve az elemi suli alsó tagozata környékén megszokott egy figyelemkeltő cselekvés. Amennyiben valamelyik gyerek magára irányítaná a tekinteteket, rángatja padtársa haját, belerúg az ülepébe, körzőjével szurkálja. Legtöbben ezt tízéves szülinapunk után lassan kinőjük. De van, aki nem. Ő kukákat borogat, táblaüveget zúz, sörösüvegben benzint mixel.

(...) A pár száz ember, aki néhány órát hisztizett a fővárosban, a szélsőjobboldal páriái. Akiknek politikai fizimiskája már a Jobbik és Csurka számára is gáz. Frusztrációs neurózistól gyötört lúzerek, a nyilasok pancser utóérzetei. Szálasiba oltott Gyalog-galopp. Részeg tahó, aki a banketten lefejeli a poharakat. Inkább nevetséges, mint félelemkeltő. 

Publicisztikák II.

Szász István: A forradalom meggyalázása (Népszava, 2007. október 24.)

"Nevezzük csak nevén azt, ami délután öttől késő éjszakáig tapasztalhatott bárki, akit rossz sorsa akkor arra a környékre vitt. Kérdezem: mi köze 1956 eszmeiségének az üvöltő, szakadatlan zsidózáshoz? 56 tisztaságát rasszista megnyilvánulás, antiszemita szólam nem fertőzte!"


(...) Most már politikáról sincs szó! Már arról sincs szó, hogy elzavarni kívánják az amúgy törvényesen megválasztott demokratikus kormányt. Úgy délután hat órától kezdve kísérőszólammá degradálódott a „Gyurcsány, takarodj!” Helyette: zsidó takarodj, rohadt zsidó kormány, rohadt zsidó rendőrök, ez és semmi más.

(...) Szégyenkezem, és mélységes szomorúságot érzek. Nagy Imre, Maléter Pál – valamennyien a reformok oldalára állt kommunisták –, a zsidó Gimes Miklós, a zsidó Angyal István és ki tudja még mennyien hiába áldozták fel életüket, mert a demokrácia 17. évében Budapest utcái nem az ő hősiességük dicséretétől, hanem zsidózástól hangosak. A szabadság hőseire való emlékezést autók felborítása, szemeteskukák feldöntögetése és a tagolatlan, emberhez méltatlan mocskolódás váltja fel. Lehúzni a redőnyt, vigyük be a díszvirágot, jönnek a forradalmárok – mondja leplezetlen utálattal egy Nagymező utcai szórakozóhely pincére, és nekem szégyentől ég az arcom.

Szerkesztőségi vélemény: Kordonok között ünneplő hatalom (Magyar Hírlap, 2007. október 24.)

"Tessék szépen előbújni a kordonok mögül, és szembenézni az országgal, az "istenadta néppel", hogy Magyarország ismét magára találjon, és végre a saját életét élje. Mert csak azt tekinthetjük magunkhoz méltónak."


(...) Nem csak a csodálkozó külföldi turisták miatt mondjuk: zárt ajtók mögött, kiürített utcákon ünnepelni méltatlan ötvenhat szelleméhez. A hatalom olyan helyzetet teremtett október 23-ra, amelyben nyilvánvalóvá vált, hogy fél. Rettegve lesi az eget, s ha esős időt jósolnak a meteorológusok, akkor megkönnyebbülten felsóhajt: szép napunk lesz. 

Várkonyi Balázs: A képmutatás ünnepe (Magyar Hírlap, 2007. október 24.)

"Karanténba zárták magukat, már megint. A pórnépet kitiltották az ünnepi helyszínekről. Újfent bizonyították, hogy a nép nélkül is tudnak ünnepelni. Így aztán a tartalom és a méltóság oda, a díszes ceremóniából nem marad más, mint a formalitás, a kötelezettség rutinszerű teljesítése, letudása."


(...) Az ország békés többsége aligha tud mit kezdeni az autófelborogatással, a sörösüveg-dobálással, a hirtelen előkerülő furkósbotokkal. De az ország nyugalmas többségében – ha nem is borogat autót, és nem kap kaszára – mindegyre gyűlik a düh, a dac, a revánsvágy: büntetni Őszödért, büntetni a hazugságokért, a megcsalt hitért, az elcsalt ígéretekért, a felsrófolt közterhekért, a megrövidített kisemberekért. A becsapott országért.

(...) Meg kell látni és meg kell szeretni a másikban azt, ami jó – mondja a kormányfő, miközben épp a megszeretni való jót tanulmányozzák egymásban az utcai küzdők és a tévékészülékek előtt szorongók. A mi állításunk, a szabadság, a demokrácia, az emberi méltóság igenlése, annak elfogadása, hogy mi, csetlő-botló emberek alkotjuk az országot, hogy minden hatalom belőlünk származik – summáz Gyurcsány, és a közönség végre fellélegezhet, mert a miniszterelnök kimondta a végső igazságot. Igen, minden hatalom a dolgozó népé. De a hatalom azért belőlük származik.

Mile Lajos: Tóth Imre László újabb győzelme (Népszabadság, 2007. október 24.)

Kisebb rendbontásokkal tarkítva ugyan, ám összességében rendben zajlottak az ünnepi megemlékezések. Szép mondat, a rendőrségi jelentésektől a nagyköveti beszámolókig bármelyik hivatalos dokumentumban megállná a helyét, úgyhogy hagyjuk is.


(...) Miután hermetikusan lezárták a főváros nagy részét, Gyurcsány Ferenc az Operában helyénvaló dolgokat is mondott. Többek között azt, hogy a mai demokrácia az '56-os barikádoknak csak az egyik oldalán küzdők hősiességéből eredeztethető, és hogy a nép velük van, velünk van. Kivel is, kedves miniszterelnök úr? Hát ahol csak meg tetszik jelenni, azonnal kitör a balhé. Nehéz ezt a szeretet, az azonosulás jeleként felfogni, még akkor is, ha a hőbörgő vandálokat sem lehet kedvelni

(...) Orbán Viktor hosszasan értelmezte az ország Kelethez fűződő viszonyát. Igaz, a Kelet-Habsburgokra elfelejtett kitérni, ám a veszély újra itt van. (Az oroszok már a spájzban vannak.) Annyira nem ijedtem meg, de legyen ez az én hibám. Viszont felszólított az erőszakmentességre, nagyon helyesen. Csak hát tudni lehet már rég, hogy ha minél nagyobb tömegben szólítjuk folyamatosan az utcára az embereket, annál inkább előfordulhatnak botrányok (tudom: a provokátorok). Közben a parlament ülésterméből meg állandóan kivonulunk, mintha az egész frakciónak egyszerre és folyamatosan prosztataproblémái lennének.

Szerkesztőségi vélemény: Az ünnep ára (Magyar Hírlap, 2007. október 25.)

"Az idei ünnepi biztosítás látványos volt, kiterjedt és hatékony. Azt már mindenki maga válaszolja meg, hogy vajon megérte-e. Mindegyik kordonra szükség volt? Minden intézkedés feltétlenül indokolt volt? Vajon tényleg csak így lehet ünnepelni Magyarországon?"


(...) Nem tudunk egyetérteni azokkal, akik szerint a készültség mindenképpen szükséges volt, és tartósan ilyen állapotokra kell berendezkednünk. Először is nem árt leszögezni, hogy az erőszakos megoldásokkal kísérletezők megbuktak. Azt nem mondjuk, hogy eltűntek volna a politikai palettáról, de kijelenthetjük, hogy marginálisak. Hangosak, de lényegtelenek.

(...) Egyébként meddig lehet majd a 2006-os eseményekre hivatkozva minden eddiginél szigorúbb korlátok közé szorítani a budapestieket? Jövőre mire hivatkoznak? A 2006-os zavargásokra vagy arra, hogy 2007-ben tulajdonképpen nagyobb problémák nélkül elmúlt az ünnep? Ha ez lenne a békés ünnep ára, nos, akkor ez az ár magas. Nem csak az "eszmei értéke" magas. Hiszen a végén úgyis mi fizetjük meg a biztosítás árát. Elvégre erre való az adóbeszedés és a költségvetés.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695