Sokrétű érdekek

Ezen a héten is jellemző volt a különböző érdekcsoportok házbéli egymásnak feszülése: folytatódott a szocialista képviselőcsoport és a kormány vitája az ingatlanadó ügyében, elindult az egészségbiztosítókról szóló parlamenti vita, ezen kívül napirenden maradt a költségtérítések ügye és vitás kérdéssé vált a költségvetési hivatal felállítása. A Házszabály módosításában ellenben megegyeztek a pártok, a javaslatot a héten benyújtották.

Ingatlanadó

Folytatódott az ingatlanadó-ügy, melynek végére a hétfő esti szavazások nagy valószínűséggel időlegesen pontot tettek (a szocialisták nem próbálkoztak koherencia-javaslattal annak házszabály-ellenessége miatt, így kénytelenek voltak igent mondani az egész adócsomagra, beleértve az ingatlanadót is). A szocialista frakció vereséget szenvedett (azaz az ingatlanadó egységesen értékalapú lesz), így az ügy két lehetséges következménnyel is járhat. Az egyik, hogy a frakció nem nyugszik bele az eredménybe, napirenden tartja az ügyet, és jövő év elején újra előszedi. A jelenlegi szabályozás ugyanis 2009-től teszi értékalapúvá az ingatlanadózást, így a döntés nem igényel azonnal fellépést vagy azonnali törvénymódosítási kezdeményezést (mivel a Fidesz arra hivatkozott, hogy a módosítókról való szavazásnál „rossz gombot nyomott”, van annak esélye, hogy egy újabb szocialista indítványt a későbbiekben megszavazzon a Ház). Másodsorban a szocialista frakcióban arról beszéltek, hogy a kormánytagok nem szavazhatnak egységesen a frakcióval szemben, hanem külön-külön kell felmentést kérniük, ha el kívánnak térni a többségi állásponttól. 


 Kiemelt események 

Egészségügy – koalíciós szakítópróba?

Az egészségügyi reform kulcskérdés az SZDSZ-nek, hiszen imázsának jelentős eleme, hogy reformpárti, akár a „fontolva haladó szocialistákkal” is dacolva. A héten egyébként ismét elkezdődtek a találgatások, hogy kiléphet-e az SZDSZ a koalícióból, ha a szocialista frakció érdemi pontokon módosítja az egészségügyi javaslatot. Horn Gábor a múlt héten még azt mondta, hogy a liberálisok elmentek a végső határig, ennél többet nem tudnak engedni, a héten viszont már úgy fogalmazott, hogy a koalíciót felmondhatnák ugyan, de az SZDSZ felelősséget érez. Ez az ellentmondásosság nem véletlen, hiszen a liberálisok nem feltétlenül vannak alkupozícióban: a legkevésbé sem érdekük a végsőkig elmenni, azaz borítani a kormánykoalíciót. Egy előrehozott választás jelenleg nagy valószínűséggel az SZDSZ kiesését eredményezné a parlamentből, a szocialista kisebbségi kormányzás pedig nem érné meg a liberális pártnak. Mindenekelőtt azért nem, mert a kisebbségi kormányzás növelné az instabilitás, esetleg az előrehozott választás esélyét, illetve nehezebbé tenné, hogy szakpolitikai ügyekben az SZDSZ érvényesítse akaratát, vagyis bizonyítsa cselekvő-, és kormányzóképességét. Kisebbségi kormányzás esetén viszont komoly problémát jelentene, hogy az SZDSZ egyszerre lépjen fel megvalósításra szánt szakpolitikai programmal, tehát kívülről támogassa a kormányt, de egyúttal láthatóan el is távolodjon a szocialistáktól. Kérdés, hogy az egészségbiztosítás kérdése lesz-e a koalíció legfontosabb kérdése, miközben az SZDSZ-en belüli erőviszonyokról Kóka János utódjának megnevezéséig keveset tudni. Ez amiatt fontos, hogy a koalícióból való kilépés sem egységesen az SZDSZ-en múlik, hanem a párton belül különböző helyzetben lévő, egymással szemben is politizáló politikai csoportokon.

Költségvetési Hivatal

A kormány a múlt hét végén benyújtotta közpénzügyi javaslatát, mely a költségvetési felelőtlenségnek kíván gátat szabni. A javaslat sok szempontból hitelességjavítást célzó jelzés a piacoknak, hogy a kormány nem kíván lazítani a fiskális szigoron (Gyurcsány Ferenc több külföldi és hazai lapinterjúban is hangsúlyozta, hogy ebben a kérdésben eltökélt). A javaslat ugyanakkor azt az üzenetet küldi a választóknak, hogy egy politikán kívüli kényszer szükséges ahhoz, hogy az általuk választott politikusok felelős döntéseket hozzanak: ez valószínűleg nem javítja a politikai elitről kialakított állampolgári képet. A fiskális szigorról küldött üzenetet egyébként árnyalja, hogy a kormány éppen saját magának hagyott kiskaput, amikor a 2008-2009-es költségvetési javaslatból kiemelte az egyenlegcélra vonatkozó pontot, és átemelte a közpénzügyi csomagba. Utóbbi elbukása esetén semmilyen törvényi előírás nem fogja kötni a kormányt az elsődleges egyenleg tekintetében. Márpedig a közpénzügyi törvényjavaslat elfogadása nem valószínű. A Fidesz nem támogatja a Törvényhozási Költségvetési Hivatal felállítását, hiányolva a vétójogot a jogosítványai közül (Varga Mihály szerint így csak „sóhivatal” jönne létre). A szabályozásban egyébként (annak alkotmányos megalapozása miatt) közvetett módon megjelenne a vétójog, az AB-nek ugyanis alkotmányellenesnek kellene minősítenie az egyenlegcél elérését veszélyeztető jogszabályokat. Ezért valószínű, hogy a Fidesz elutasítása mögött nem tartalmi okok, hanem rövidtávú politikai célok húzódnak meg (ne jöjjön létre „drága hivatal”, a létrehozás támogatása vállalhatatlan lenne a szociális válságról beszélő párt számára). A rövidtávú politikai megalapozottságra utal, hogy Varga Mihály nyilatkozata előtt Tállai András még azt mondta, a Fidesz támogatja a pénzügyminiszter javaslatát, annak ellenére, hogy egyes részletekkel nem ért egyet. A javaslat egyébként középtávon kifejezetten kedvezne a Fidesznek, hiszen jelentősen korlátozná a jelenlegi kormányt abban, hogy választási költségvetést készítsen 2010-re. 



Laborc Sándor és az orosz kérdés 

Komoly vitát kavart az Laborc Sándor jelölése a Nemzetbiztonsági Hivatal élére. Az ellenzék szerint Laborc alkalmatlan, és már megbízottként is sok kárt okozott az NBH-nak, ráadásul Moszkvában végzett, ami a NATO-együttműködést is veszélyeztetheti. Szilvásy György szerint viszont nem emeltek külföldi szolgálatok kifogást, s hozzátette azt is, hogy a másik oldal azért is ellenezheti a jelölést, mert Laborc igyekszik elzárni az információs csapokat. Az ügy felvetése és melegen tartása egyébként kifejezett érdeke a Fidesznek, és illeszkedik is a stratégiájába: az ellenzéki párt hosszú idő óta igyekszik nemzetközi támogatottságot, egyfajta külső hitelességi legitimációt keresni az általa képviselt ügyekhez, a NATO-ra hivatkozás is erre irányul. A tematika ráadásul messzemenően ellenzéki, hiszen áttételesen utal arra, hogy az ellenzék szerint a kormányoldal politikai célokra használja a szolgálatokat, és a felvetés összekapcsolódik az antikommunista-posztkommunista sokat használt szembeállításával is.. A vita ugyanakkor rámutat arra, hogy tágabb kontextusban mennyire különbözik a két nagy párt Oroszország-koncepciója: a Fidesz hosszú évek óta, így kormányon is hűvösen viszonyul Oroszországhoz, míg a szocialisták pragmatikusan oroszbarát álláspontot foglalnak el (igaz ez Medgyessy Péterre és Gyurcsány Ferencre is). A szocialisták belpolitikai pozícióját egyébként ronthatja, ha az SZDSZ – a sajtóhírek szerint – valóban kihátrálni igyekszik Laborc mögül, ebben az esetben ugyanis Szilvásy György egyedül maradhat Laborc támogatásában.



Futárposta - a hét számokban (XI. 9. 17:00 és XI. 16. 14:00 közötti időszak)

Kiemelt jogszabályok a parlamenti ügymenetben