Az MSZP-ről is szól a népszavazás

2008-01-16

Egyelőre elszigeteltek azok a hangok, amelyek a nagyobbik kormánypárt, az MSZP sorain belülről fejezik ki elégedetlenségüket a Gyurcsány-kormány politikájával szemben. A párt belső erőviszonyainak képlékenységét fokozza viszont az, hogy minden egyes párton belüli bírálat jelentős visszhangot kap a nyilvánosságban, a legnagyobb ellenzéki párt pedig kifejezetten igyekszik felhívni a figyelmet az MSZP bomlásának lehetőségére.

Belső viták és elbizonytalanodó választók 

A Gyurcsány-kormány megalakulása óta mindkét koalíciós párt kénytelen viselni azt a népszerűségvesztést, amely mára a közvélemény-kutatások szerint a szocialistáknak egyértelmű mélypontot, a szabad demokratáknak (SZDSZ) pedig a parlamenti bejutási küszöb alatti támogatottságot jelent. Az MSZP támogatottságának csökkenése azt mutatja, hogy csak a legelkötelezettebb választók vallják magukat ma is a szocialista párt szavazóinak, miközben a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz nem csupán megtartotta korábbi támogatóit, de kismértékben számukat is növelni tudta. Tény ugyanakkor, hogy továbbra sem indult meg a tömeges átvándorlás az MSZP táborából a Fidesz felé, az egykori kormánypárti szavazók legnagyobb része a bizonytalanokhoz csatlakozott, akiknek aránya - a két választás között megszokott módon - jelentősen megnőtt.

Bár egyértelmű, hogy a közvélemény-kutatási adatokból ma még semmilyen következtetést nem lehet levonni a következő országgyűlési választás eredményeivel kapcsolatban, az MSZP-re különösen jellemző az a tétel, hogy a politikusokat sokkal jobban foglalkoztatják a pártpreferencia-kutatások, mint a választókat. Ez pedig komoly csapdahelyzetet jelent, mert ha a párton belül válsághangulat alakul ki, akkor az gyorsan megjelenik a szélesebb nyilvánosság előtt is. Az MSZP hagyományosan az a párt a magyar politikában, amely belső konfliktusait rendszeresen a nyilvánosság elé viszi, és a párt befolyásos vezető politikusai gyakran a sajtón keresztül üzengetnek egymásnak. Az elmúlt időszakban ez a tendencia látványosan felerősödött, amit jól mutat az, hogy a párton belül formális vezető posztot nem betöltő, de nyilvánvalóan befolyásos országgyűlési elnök, Szili Katalin többször is a nyilvánosság előtt vonta kétségbe a Gyurcsány-kormány politikájának hitelességét. A házelnök mellett az egészségbiztosítási törvénnyel kapcsolatban léptek a választók elé azok a szocialista képviselők, akik kifejezetten szembementek a biztosítási rendszerről szóló koalíciós megállapodással. Karsai József és Tóth Károly akciói jelentős figyelmet kaptak a média részéről, ugyanakkor aligha lehet őket meghatározónak tartani abból a szempontból, hogy általánosan is jeleznének valamiféle irányváltó hangulatot az MSZP-n belül. Ebből a szempontból fontos, hogy a Főváros harmadik kerületében kettészakadt önkormányzati MSZP-frakció esete érdemben ugyan nem befolyásolja az erőviszonyokat, a választók számára azonban olyan üzenetet küld, mintha a szocialista politikusok már a menekülés útját keresnék.

Az MSZP számára a legnagyobb problémát ugyanaz jelenti, mint a párt elbizonytalanodott szavazói számára: a kormány tevékenységében továbbra sem rajzolódott ki az a "menetrend" és program, amely a következő országgyűlési választáshoz közeledve ismét megerősítené a szocialistákat. Az erősödő "kibeszélés", a párton belülről a kormányfő-pártelnök felé megfogalmazott kritika abból a szempontból jelent problémát, hogy a nyilvánosságban rögzülhet az MSZP-vel kapcsolatos válsághangulat. Az említett esetek olyan ördögi kört hozhatnak létre, amely az MSZP kormányzati teljesítményével kapcsolatos vitákat teljesen háttérbe szoríthatja: a gyengülő támogatottságra a szocialista politikusok válsághelyzetként reagálnak, ami viszont lehetetlenné teszi, hogy a párt a kormányzásra koncentrálhasson, ami pedig akadályozza, hogy a reformok végrehajtásán és bemutatásán keresztül szerezzék vissza a szavazókat.

A népszavazás és Gyurcsány Ferenc pozíciója

A közelgő, a Fidesz által kezdeményezett népszavazás abban az esetben fenyegeti közvetlenül a kormányfő pozícióját, ha a részvételi adatok és szavazati arányok vitathatatlan helyzetet eredményeznek: vagyis a népszavazásokon hagyományosan alacsony számban résztvevő magyar választók jelentős része (és nem csupán a Fidesz törzstáborának tagjai) elutasítják a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a felsőoktatási tandíjat. Bár az MSZP-nek - pusztán a politikai racionalitást figyelembe véve - ekkor sem feltétlenül érdeke lecserélni a miniszterelnököt, de az esetleges Fidesz-győzelem kapcsán az ellenzék nyilvánvalóan a kormány és programja teljes széthullásáról beszélne, ami tovább nehezítené a politikai stabilizációt.

Ebből a szempontból a népszavazás tehát az MSZP-ről is szól majd. A kampányra a párt saját magára nézve fegyelmezettséget ígért, a népszavazás azonban nem ér véget a voksolás napján és az eredmény megállapításával. A következő időszakban minden szereplő saját politikájának megfelelően igyekszik majd újraértelmezni a történteket, ami kritikus időszak lehet az MSZP számára. Amennyiben a párt ebben az időszakban is önmagáról beszélve igyekszik megoldani az esetleges vereséget, a szocialisták ismét nem a választók felé fordulnak, akiknek elkötelezettségét így aligha sikerül majd megerősíteni.

A népszavazási kampány ugyanakkor lehetőséget is jelent, amelyen keresztül az MSZP a kormánypárti szavazókhoz szólhat, és pótolva az elmúlt másfél év elmulasztott lehetőségeit, megkísérelheti elmagyarázni a választóknak, hogy miről is szólnak a választás óta eltelt időszak kormányzati intézkedései. Az MSZP azonban csak akkor lehet képes saját pozíciójának stabilizálására, ha a kampányban már nem az esetleges vereség következményeivel és saját helyzetével foglalkozik, hanem képes elérni a választókat is, amit akadályoz az, hogy a Fidesz - a részvételi arány növelése érdekében - részben továbbra is a kormány sorsáról szóló döntésként értelmezi a referendumot.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695