Kortesbeszéd és évértékelés

2008-02-15

Orbán Viktor idén is megtartotta szokásos, immáron tizedik évértékelő beszédét. A beszéd ezúttal a március 9-i népszavazás kampányába illeszkedett. A publicisták egységes értékelése szerint pártelnök ezúttal kerülte az kormányoldal erőteljes bírálatát, igyekezett pozitív üzeneteket megfogalmazni.

Orbán Viktor beszédét eltérően ítélték meg az újságírók és publicisták. A baloldali lapok publicistái szerint Orbán beszéde lapos, érdektelen, és unalmas volt,

> Publicisztikák
Nagy N. Péter: Orbán diplomája (Népszabadság, 2008. február 14.) 
Dési János: Orbán szürkében (Népszava, 2008. február 14.) 
Szerkesztőségi vélemény: A referendum tétje (Magyar Hírlap, 2008. február 14.) 
Szerető Szabolcs: Szikra (Magyar Nemzet, 2008. február 15.) 
Tamás Gáspár Miklós: Csak a jó csak a szép (Index, 2008. február 14.) 
Bolgár György: Kár érte, kár értünk (Népszava, 2008. február 15.)
Szentmihályi-Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva (Magyar Hírlap, 2008. február 15.)

néhányuk szerint az eseménynek túlzott jelentőséget tulajdonít a média. Többük vádolta az ellenzéki párt elnökét a Kádár-korszak iránt keltett nosztalgiával, és demagógiával. Tamás Gáspár Miklós az Indexen szellemtelennek és kínosnak minősítette Orbán beszédét.

A témában eddig kevesebb jobboldali publicisztika született. A Magyar Hírlap szerkesztőségi cikkében egyetértett a beszédben elhangzottakkal, míg a Magyar Nemzetben Szerető Szabolcs az erőteljesebb üzeneteket kérte számon a pártelnöktől. 

Publicisztikák I.

Nagy N. Péter: Orbán diplomája (Népszabadság, 2008. február 14.)


"Az embereknek egy bonyolult ügy csonttá soványított, élettelenné forgatott változatáról kell véleményt nyilvánítaniuk. Igaz, ehhez sem kaptak Orbántól segítséget - de ez csak azt bántja, akiben van még szándék a válasz előtt mérlegelésre."


(...) A szónok korrekt és visszafogott módon, de csakis mozgósított. Került, amibe került. Például a Kádár-rendszerre való mind megértőbb, bár hamiskás emlékezésbe. Annak regisztrálásába, hogy roszszul mennek a dolgok, mert kevesebb gyerek születik, mint kellene, miközben huszonöt éve így van ez, ciklusoktól, rendszerektől függetlenül. Bemondta Orbán az összes lócára ültethető okosságot arról, hogy csak egészség kell, meg tudás, és fejlődik is a gazdaság, a tőkétől a morálig terjedő ívet egy mozdulattal lelapítva, és betolva a pad alá, hiszen ezekről még nem lesz népszavazás. 

Egyetlen célnak volt alárendelve minden mondat: tessék leszavazni a vizitdíjat, napidíjat és tandíjat. (Csak ne tetszett volna mondani, hogy a magyar eszes nép, mindenki tudja, mert ez az a szint, amelyen technikás magyar futballról beszélnek. Csak a pályán legyőznek bennünket, ahogy a Pisa-felméréseket is csak próbálnánk megérteni, ha nem arról szólnának, hogy nehezen értelmezzük az írott szöveget.) Látszik, rosszak ezek a beszédek, mert bántóan leegyszerűsített propaganda céljaival már-már kamaszos ellenkezést váltanak ki. 

Dési János: Orbán szürkében (Népszava, 2008. február 14.)

"Mindent egybevéve Orbán, bár demagógiának és nem valós kijelentéseknek most sem volt híján – mégiscsak inkább csillapító hatású beszédet mondott. Lehet, azt hiszi, elég jól áll ahhoz, hogy ezt is megengedheti magának. Lehet, hogy belátta, így egy esetleges népszavazási győzelem után, ha majd a felhevült hívek a gyors kormányváltást kérik rajta számon, legalább azt tudja felelni: de hiszen ő nem ígért ilyet."


(...) A visszafogott Orbán megelégedett azzal, hogy teljesen nyilvánvaló és már sokszor előadott s nem is teljesen igaz dolgokkal jöjjön elő. Például azzal, hogy a tandíj bevezetése esetén a szegény családból származók nem tanulhatnak tovább. (Bezzeg a Kádár-korban…). „Elfeledkezve” arról, hogy a jó tanulmányi eredményt elérőknek a jövőben sem kellene fizetniük. Meg aztán ma is úgy van ám, hogy aki kevésbé jó tanuló, az azért befizetheti magát a felsőoktatásra, így jár főiskolára-egyetemre majdnem a hallgatók fele, s éppen a Fidesz változtatta meg így a viszonyokat.

(...) Aztán az a gondolatmenet sem tökéletes, hogy aki az igenre szavaz, az áll a változás mellé. Hiszen az igenek a reformok megnehezítését, lelassítását jelentik, vagyis valaminek a megakadályozását. Miközben Orbán éppen ezekhez az igenekhez társítja szónoklatában a változás igényét. Az igen most nemet jelent – minden maradjon úgy, ahogy eddig. 

Szerkesztőségi vélemény: A referendum tétje (Magyar Hírlap, 2008. február 14.)

"Orbán Viktor rámutatott, hogy a referendumnak nagy a tétje: a megfelelő választói részvétellel Magyarország lakossága új korszakot nyithat, először fordulhat elő demokráciánk története során, hogy egy népi mozgalom konkrét ügyekben győzelmet arat a hatalom felett."


(...) A tegnapi Orbán-beszéd üzenete egyértelmű: úgy tehetjük meg az első lépést hazánknak a térségben nemrég birtokolt első helyének visszaszerzése felé, ha a felnőtt lakosság elmegy a referendum napján szavazni, és jóváhagyja a tandíj, a vizitdíj, valamint a kórházi napidíj eltörlésére vonatkozó indítványokat. A nagy kérdés abból adódik, hogy vajon a pozitív irányú elmozdulás lehetőségét átérzik-e az utóbbi időben a politika egészéből egyre inkább kiábrándult tömegek.

(...) Az igenek győzelmét követő változások előtt csak akkor nyílhat szabad út, ha a nagy részvételt szorgalmazó csoportok valóban elérik céljukat. A felmérések kimutatták, hogy a lakosság döntő többsége támogatja a Fidesz kezdeményezéseit. Elméletileg. De ha nem tudatosítják benne, hogy most nem a politika úri huncutsága miatt kell jelen lenni az urnáknál, hanem valóban életbevágó tétje lehet minden egyes voksnak, akkor a rossz időjárás vagy egy érdekes tévéműsor is otthon tarthat sokakat. Az aktivizálódást elváró felhívásnak el kell jutnia a választópolgárok millióihoz, és ők népszavazási részvételükkel fogják bizonyítani, hogy vették az üzenetet.

Szerető Szabolcs: Szikra (Magyar Nemzet, 2008. február 15.)

"Minden elemző azt várta Orbán Viktor szerdai évértékelő beszédétől, hogy azzal az ellenzék vezetője belép a népszavazási kampányba. Ördögük volt."


(...) Orbán Viktor évértékelő kortesbeszéde a maga igen, siker és jövő hívószavaival bizonyára senkit sem riasztott el a Fidesz-táboron kívül igennel szavazást fontolgatók közül.(…) Kérdés: nem veszít-e ezzel az ellenzék többet a réven, mint amennyit nyer a vámon? Gyanítom ugyanis, hogy a mihamarabb politikai fordulatot akaró saját bázis erőteljesebb üzeneteket hallana.

(... )A népszavazási küzdelemből egyelőre mintha hiányozna a szikra, a választókat az urnákhoz csábító, a tétet érzékeltető feszültség. Végül is a referendum akkor lehet eredményes, ha az a kormánypolitikáról szóló protestszavazássá válik. Az ellenfél pedig most is mindent bevet. Az már csak olyan. 

Publicisztikák II.

Tamás Gáspár Miklós: Csak a jó csak a szép (Index, 2008. február 14.) 

"Orbán Viktor elismerte, amit sejtettünk, hogy nem lesz itt semmi. Ugyanaz, még rosszabb stílusban."


(...) Amit hallhattunk, az színvonalával kínos föltűnést keltett volna bármely XVIII. kerületi csehóban. Orbán Viktor a jelek szerint azt képzeli, hogy azért van pénzszűkében a kormányzat (vagy az állam: műveletlen ember módjára nem tesz különbséget a kettő között), mert a miniszterek tanácsadóiktól tanulmányokat rendelnek és irodabútort vásárolnak.

(...) Az egykor értelmesnek tetsző jobboldali politikusnak az a baja, hogy már most mindent megnyert – mellette van a magyarországi honpolgárok elsöprő többsége (mármint a szavazni óhajtó kisebbség zöme), a legtöbb intézmény, a civil társadalom legtöbb önkéntes társulása, győzni fog a következő (és minden eljövendő) népszavazáson – , ámde az alkotmányos szokásjog miatt még évekig várnia kell, ameddig elkezdhet kormányozni, addig valamivel ki kell tölteni az időt, senkivel nem szabad összeveszni, barátkozni kell a Nyugattal, még mielőtt elterjednének a hazai fasizálódás valóságos méreteiről beszámoló hírek. Nem szabad elriasztani egyetlen fókuszcsoportot se. Ennél dögunalmasabb föladatot még nem mért senkire a Magyarok Istene. 

Bolgár György: Kár érte, kár értünk (Népszava, 2008. február 15.) 

"Hová jutottunk, te jó ég? És már észre sem vesszük. Oda, hogy a nagyobbik ellenzéki párt vezetője minden év elején úgynevezett évértékelő beszédet tart, a közvélemény, benne elsősorban a média pedig úgy figyeli a szertartást, mint valami különleges súlyú ünnepi eseményt."


(...) Kétségtelen, Orbán azt is jó politikai érzékkel ismerte föl (számos veresége ellenére változatlanul kiváló a politikai érzéke és ösztöne), hogy ellenzékből is lehet diktálni. Lehet közéleti, nagypolitikai napirendet írni, lehet a kormányt nyomás alatt tartani, lehet a népet folyamatosan hergelni, lehet támadni, lehet csatákat vívni, győzni és taktikai visszavonulásokat végrehajtani, közben pedig ide-oda hajtani a hadseregbe toborzott szerencsétlen önkénteseket a vezérkar mellé rendelt, szolgálatba beosztott média segítségével. Orbán Attila Árpád (igen, mind egyszerre, sőt Viktor, vagyis győztes, győző) valójában had- és népvezér, aki a 21. század polgári demokráciáját csak pillanatnyi történelmi körülménynek tekinti, miközben megállíthatatlanul folytatja háborúját a hatalom megszerzéséért.
(...) Úgyhogy teljesen felesleges azt mérlegelni, vajon Orbán Viktor évértékelő beszédében harciasabb vagy békülékenyebb hangot ütött-e meg, azonnali kormányváltást vizionált-e vagy csak későbbit, hazaárulózott-e egy sort, vagy ezúttal csak felelőtlenséggel vádolta a kormányt, mert nem ez a lényeg. Ha ma békülékenyebb volt, akkor is át akarja venni a hatalmat minden lehetséges eszközzel, és ha harciasabb volt, akkor is. Ha kell, holnap ütni fog, ha előnyösebbnek ítéli, akkor simogatni. Holott egy modern polgári demokráciában nem volna szabad had- és népvezérként viselkedni. Ez a rendszer lényege. Felelős politikusként kellene, aki nem azt mondja, hogy minden rossz, amit az ellenfeleim csinálnak, hanem azt, hogy ez és ez helytelen, én helyette máshogy, mégpedig így és így csinálnám. De Orbán csak azt mondja, hogy ő gyorsabban növelné a gazdaságot.

Szentmihályi-Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva (Magyar Hírlap, 2008. február 15.) 
"(...) a Fidesz elnöke visszafogott és a körülményekhez képest optimista volt, alaposan meglepve a balliberálisokat, akik azt várták, hogy felsorolja a kormány országrontó bűneit, de ez nem fért volna bele egy órába."


(...) Az MSZP pallérozott elméjű szóvivője szerint Orbán buta, beteg és lusta országot akar, mert ő a maradiság politikusa, Gusztos Péter pedig ismét arról regélt, hogy a Fidesz szocializmust akar, az MDF szóvivője pedig kettős beszédről és hatalmi harcról panaszkodott. Amilyen buta, beteg és lusta ez az ország, még képes lesz igent mondani a népszavazási kérdésekre, vagyis nem lesz méltó arra, hogy a ragyogó balliberális elmék reformjai egészségessé, okossá és versenyképessé tegyék

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695