Új Tulajdonosi Program: a bőség kosarából

2008-02-22

Február 18-án Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédet tartott az Országgyűlésben, amelyben értékelte a kormány eddigi teljesítményét, és meghirdette a nagy visszhangot kiváltó Új Tulajdonosi Programot, amely szerint állami cégekből vásárolhatnának tulajdonrészt a kisbefektetők.

A miniszterelnök által meghirdetett Új Tulajdonosi Program és a kormányfő évértékelő beszéde megosztotta a publicistákat. A jobboldali napilapok újságírói

> Publicisztikák
Szerető Szabolcs: Az új polgár (Magyar Nemzet, 2008. február 19.) 
Tanács István: Tudás meg tulajdon (Népszabadság, 2008. február 19.) 
Aczél Endre: Légy polgár! (Népszabadság, 2008. február 19.) 
Tóth Levente: Őszinte részvényem (Népszabadság, 2008. február 20.) Sebes György: Esélyek (Népszava, 2008. február 20.) 
Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva (Magyar Hírlap, 2008. február 19.) 
Szerkesztőségi vélemény: Csábítási kísérlet (Magyar Hírlap, 2008. február 20.) 
Szerkesztőségi vélemény: Csontvázak a szekrényből (Magyar Hírlap, 2008. február 21.) 
Horkay Hörcher Ferenc: Orbán Viktor köpönyege (Heti Válasz, 2008. február 21.) 
Borókai Gábor: Őszinte részvényem (Heti Válasz, 2008. február 21.) Szerkesztőségi vélemény: Egy helyben topog (Figyelő, 2008. február 21.)
Magyar Narancs: Döntsd ide a tőkét! (Magyar Narancs, 2008. február 21.)
Dr. Bencze Izabella
: Polgárosodás és békekölcsön (Magyar Nemzet, 2008. február 21.) 
Lengyel László: Vennél népi részvényt ettől az embertől? (hvg.hu, 2008. február 19.)

úgy ítélték meg, hogy a kormányfő részben a Fidesztől "kölcsönvett" fordulatokat használt, és továbbra is hiteltelennek látják. Többségük az Új Tulajdonosi Programot olyan eszköznek tartja, amellyel Gyurcsány Ferenc a népszavazásról szeretné elterelni a figyelmet.

A baloldali publicisták megosztottak a program kérdésében, sokuk kidolgozatlannak, és egyelőre nehezen értelmezhetőnek tartotta a javaslatot, ugyanakkor többen is kiemelték, hogy a miniszterelnöki beszéd távlatosabb volt, mint az Orbán Viktortól hallott.

A Magyar Narancs szerkesztőségi cikkében ugyan üdvözölte az elgondolást, ugyanakkor óvta attól a kormányt, hogy azt politikája alapelemévé tegye. Horkay Hörcher Ferenc, a Heti Válasz publicistája szerint a beszéd azt bizonyította, hogy a miniszterelnöknek nincs programja, a Figyelő szerkesztőségi cikke pedig a rossz emlékű kuponos privatizációs modellektől óvott. 






Szerető Szabolcs: Az új polgár (Magyar Nemzet, 2008. február 19.)

"Gyurcsány Ferenc nem igazán magával ragadó tegnapi évértékelő beszédében (…) nyugdíjba küldte az országot felforgató, abszolutista reformert, s nem előzmény nélkül meghirdette a polgárosodás fontolva haladó politikáját."


(...) A munka, tudás, tulajdon hármas jelszó köré épített ideológiai alapvetés (Az új miniszterelnök után Debreczeni József talán már írja Az új polgár című könyvét) igazi bravúr: egyszerre plagizálja a Fidesz 1998-as és az MDF 1990-es - szabadság és tulajdon! - programját. Ha baloldali lennék, hiányérzet gyötörne. Az adócsökkentésről alig hallottunk konkrétumokat, oktatásügyben jórészt a korábbi ígéretek ismétlődtek, ám a tulajdonszerzés terve kétségkívül új elem. A részletek kidolgozatlansága miatt azonban itt is csak találgathatjuk a valódi szándékot. Figyelemelterelési kísérlet, gumicsont, amivel a kormány úgy tehet, mintha adna, vagy legalább adni próbálna valamit a mostanában inkább csak sanyargatott polgároknak? Esetleg a maradék állami vagyon tőzsdére vitelének, privatizációjának, külföldi kézre játszásának ravasz előkészítéséről van szó?

(...) Új politika helyett a kormányzás új, nyugodtabbnak remélt szakaszát hirdette meg az elbizonytalanodott, hitevesztett ember benyomását keltő, de a hatalomhoz a régi elszántsággal ragaszkodó szónok. Csak az nem világos, hogy mitől is hozna ez a kis stílusváltás minőségi fordulatot a kormányzásban. Igaz, a baloldal vezére Őszödön már megvallotta: "Nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem." Talán most mégis sikerül? Hihet benne, aki hinni akar. 

Tanács István: Tudás meg tulajdon (Népszabadság, 2008. február 19.) 
 
"A miniszterelnöki beszéd nem vesztegetett sok szót a stagnáló gazdaságra, az inflációra, a nemzetközi gazdasági környezetben tapasztalható baljós tendenciákra - egyetlen igazi nóvuma csupán a költségvetési hiányt nem növelő osztogatásra teremtene lehetőséget. Ha ez úgy működne, ahogyan előadta, akkor már az Antall-kormány idején mindenkiből polgár lett volna, aki kárpótlási jegyet vagy alacsonyra beárazott részvényt kapott."


(...) A miniszterelnök politikai jövője is összekapcsolódik e sokadik programhirdetés hitelességével: talán a pártja is szeretne megbizonyosodni arról, hogy még mindig ő az a személy, aki bárki másnál inkább képes irányt mutatni, és ennek helyességéről meggyőzni a közvéleményt. A beszéd őszinte mondatokkal kezdődött: Gyurcsány elnézést kért a csalódásért és bizonytalanságért, amelyet az elmúlt másfél év kormányzati intézkedései okoztak. Később azt mondta: javaslata, az új magyar polgárosodás nem politikai pr-trükk. Az erre vonatkozó ajánlásokat és javaslatokat vitára kell bocsátani; nem lehet őket fölülről bevezetni.

(...) Az én fogalmaim szerint a polgárosodásnak az a klasszikus útja, amikor a képzett munkavállalók sokasága jól fizető állást talál, ahol a tudását értéktermelésre, önmegvalósításra használja, az érte kapott pénzből pedig felhalmozásra, gyarapodásra is futja. E klasszikus (kitaposott) út vezet a tulajdonos polgárrá válás felé - amely a többség számára az elmúlt 18 évben elmaradt. Egy ideig azt hittem, errefelé kanyarodik majd a beszéd tulajdonra vonatkozó része. Kiderült azonban, hogy Gyurcsány Ferenc nem erre gondol, hanem - mint egy korábbi kampány idején új földosztással - most a megmaradt állami cégek bizonyos hányadának kiárusításával akar tulajdonos polgárságot létrehozni.

Aczél Endre: Légy polgár! (Népszabadság, 2008. február 19.)

"Vitán felül áll, hogy Gyurcsány távlatosabb dolgokról beszélt, mint az ellenzék vezére."


(...) A miniszterelnöki évértékelőnek egyetlen vadonatúj - a beszéd jó negyedét kitevő - része volt: az Új tulajdonosi program. Kiderült belőle (összegszerűen ugyancsak nem meglepetésre), hogy az állam kezén még mindig több százmilliárdnyi privatizálásra váró vagyon van, s ebből az említett program keretében a kormány "pár ezerért százezret" alapon százezreknek osztani kíván.

(...) De engedtessék meg annyi, hogy némi nemzetközi tapasztalat után azt mondjam: nem vagyok egészen biztos abban, hogy a magyar dolgozó feltétlenül tulajdonlásra vágyik. Viszont majdnem biztos vagyok benne, hogy ugyanarra a srófra fog járni az agya, mint a brit postásé a Margaret Thatcher által privatizált British Telecom elsőbbségi (munkavállalói) részvényvásárlásánál: "ha vettem ezerért és tovább tudom adni tízezerért, akkor a differenciából elviszem az asszonyt Thaiföldre, oszt' jól járunk mindannyian". Miként a bt.-részvények, a cseh (ingyen)kuponok is néhány tucat okos befektető kezén landoltak utóbb. A Gyurcsány-kormánynak tehát olyan kereteket kéne most kialakítani, amelyek valóban érdekeltté teszik azokat a bizonyos százezreket a tartós tulajdonlásban. Ha megteszi, még annak az ideológiának is hitele támadhat, hogy a polgár csak tulajdonlás révén válik igazán polgárrá. 

Tóth Levente: Őszinte részvényem (Népszabadság, 2008. február 20.)

"A kormányfő által most meghirdetett Új tulajdonosi programmal nekem nincs különösebb bajom, bár programnak vékony, ötletnek meg régi."


(...) Én magyar állampolgárként ma is az állami vállalatok tulajdonosának tartom magam. A kormánynak az a dolga, hogy ezzel a közvagyonnal a lehető legjobban sáfárkodjon. Ennek egyik formája lehet a privatizáció. Pusztán azért azonban, mert esetleg nem kívánok MVM-részvényt jegyezni, még nem károsíthatnak meg engem a közvagyonért felelősek azzal, hogy másoknak nem a valós értékén adják el egy állami cég részvényét. Ha viszont nem erről, hanem csupán a korábban szokványos kedvezményekről van szó, akkor mi ebben az újdonság?

(...) A pesti tőzsdén kívül ezen a privatizációs akción hosszú távon főleg azok nyerhetnek, akik második hullámban, a kisbefektetőktől összevásárolják majd a részvényeket. A kormánynak ez egy ideális biztonsági program: bukni nem lehet vele, viszont úgy adhat végre valamit, hogy nem kerül pénzébe. Izgalmasabb lehetne így népszavazás előtt például a leendő egészségpénztárakat működtető részvénytársaságok papírjait is felkínálni a kisbefektetőknek - vizitdíjnyugta-beszámítással. Hadd tudja meg a magyar, üzlet-e neki is az egészségügy. 

Sebes György: Esélyek (Népszava, 2008. február 20.)

"A beszédet megalapozta, hogy a miniszterelnök a jelek szerint megkönnyebbült. Az idén ugyanis – az előző másfél évtől eltérően – már nem a kényszerek alakítják a politikát. Legalábbis – szavai szerint – nyugodtabb kormányzásra készül, az ország pedig nyugodtabb időszaknak néz elébe."


(...) Aki persze azt hitte, hogy a miniszterelnök évértékelője valamiféle égi mannát jelent majd a gondok megoldására, annak csalódnia kellett. Gyurcsány óvatos beszédet tartott. Tanult az előző évekből, nem hirdetett nehezen megvalósítható új terveket és programokat, legfeljebb majdan követendő irányokat jelölt ki. Még az új tulajdonosi programról is azt mondta, a következő hónapok vitái alakítják majd ki a pontos kereteit. Mindenesetre e ponton látványosan összekapcsolódtak a koalíciót alkotó pártok elképzelései, vagyis a szociáldemokrata és a liberális gondolkodás. Ennek lényege, hogy a gondoskodó államnak nem dolga közvetlenül tennie polgáraiért: nekik kell megküzdeniük önmaguk előrejutásáért, a kormányzatnak pedig ehhez kell segítséget nyújtania.

(...) Ám a következő szavazások esélyeit mégsem az dönti majd el, hogy leül-e négyszemközt Gyurcsány és Orbán. Sokkal inkább az, hogy a megszorítások időszaka után valóban nyugodtabb élet köszönt-e az országra. Gyakorlatiasabban: meg tudja-e valósítani ehhez fűződő terveit Gyurcsány Ferenc. Ha valóban vissza tudnak térni a polgárosodás eszméihez, az nemcsak Magyarország esélyeit erősítheti, hanem a miniszterelnökét, pártjáét és a koalícióét is. Ellenkező esetben előkerül a régi lemez, és már Orbán Viktor sem lesz annyira visszafogott, mint mostani interjúkörútján. 

Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva (Magyar Hírlap, 2008. február 19.)

"Ha tehetné, Gy. F. egész Magyarországot tőzsdére engedné, hadd érezze a külföldi befektető a tulajdonlás örömét. Az ötlet egyébként nem új, a szintén karizmatikus elvtárs és jogelőd, Rákosi Mátyás idejében békekölcsönt lehetett, sőt kellett is jegyezni."


(...) Az egykori sokemeletes magasságú választási portrénak megfelelő emeletes marhaságokat megtetézve az évértékelésről megfeledkezett szónok új tulajdonosi programot hirdetett. A boldog proletár (bocsánat, polgár) állami cégekben kaphat tulajdonrészt, vagyis részvényese lehet a MÁV-nak, a Volánnak, az autópályának, a Gellért-hegynek és a kormányzati negyednek is. 

Szerkesztőségi vélemény: Csábítási kísérlet (Magyar Hírlap, 2008. február 20.) 

"A csőbehúzási szándék azonban elég egyértelmű: nem tartjuk valószínűnek, hogy a kormányfői bejelentés fordulatot hozhat a koalíció megítélésében. És a csábítási kísérlet sikertelensége miatt a Gyurcsány-féle kormányzásról szóló tragikomédia el is érkezhet az utolsó felvonásához."


(...) Egyértelmű, hogy az indítvány több sebből vérzik. Legnagyobb baja az, hogy a bejelentés hiteltelen személytől érkezett. Az őszödi beszéd kiszivárgása óta az emberek jobb esetben kételkedve, de inkább teljes hitetlenséggel fogadják az aktuális miniszterelnök ígéreteit. Amúgy meg gondoljunk bele: Gyurcsány Ferenc eddigi kormányzása alatt volt már 100 lépés program, Új Magyarország program, Új egyensúly program, Zászlóshajó program, 48 pont, hétpontos tisztasági csomag. És mi valósult meg belőlük?

(...) Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a politikai környezetet sem, amelyben Gyurcsány bejelentése elhangzott. Az ország népszavazás előtt áll, és majdnem biztosra vehető az ellenzéki felvetések elfogadása. Egy ilyen eredmény tovább mélyítené a kormányt övező bizalmi válságot. A tulajdonszerzési ígéret tehát egy olyan csábítási kísérletnek a részét képezi, amely elbizonytalaníthatja a koalícióval szemben állókat. Legalábbis ebben reménykedik a miniszterelnök. Hiszen aki időt nyer, életet nyer! Abban is bízik, hogy bejelentésével csapdát állít: ha az ellenzék a megvalósíthatatlan – vagy az állampolgároknak előnytelen – kísérlettel szembehelyezkedik, akkor a hivatalos propaganda elkezdhet mutogatni: "Íme, a kormány pozitív irányú próbálkozásait aláaknázza a jobboldal." 

Szerkesztőségi vélemény: Csontvázak a szekrényből (Magyar Hírlap, 2008. február 21.)

"Hétfő óta barátkozunk a kormányfői ötlettel, az Új tulajdonosi program fogalmával. Megbarátkozni vele aligha sikerül, egyszerűen mert lázálom. Gumicsont, amin rágódhat a nagyközönség. Tudatmódosító szer: akár azt az érzést is keltheti, hogy a milliárdosok kormánya gondol a kisemberekre is."


(...) Egyébként akár jól is jöhet még az ötlet - az általuk képviselt gazdasági elitnek. Ahogyan a kárpótlási jegyekből sem a kisemberek gyarapodtak, úgy "megismétlődhet a történelem". Hasonló privatizációs megoldásokkal ugyanis találkozhattunk már más országokban, de vagy megbuktak, vagy súlyos mellékhatással jártak; a tehetősek villámgyorsan felvásárolták a a kistulajdonosok részét, óriási vagyonkoncentráció keletkezett, míg a kisemberek fillérei elolvadtak.
(...) Magyarország előtt számtalan sürgető feladat áll. Felelős kormányzat ezeken ügyködne. A mai, saját felelőtlensége és legitimációs válsága béklyójában vergődő kabinet pedig látszatjótékonykodik. De a semmit adja hallgatási díjként. Közben az ország a korrupcióban vergődik: kilencszázmilliós csalás árnyéka vetül egy pályázatközvetítő cégre; a lapunknak nyilatkozó szakember eurómilliók eltüntetésének veszélyére figyelmeztet; patikabotrány, terézvárosi ingatlanpanama gyanúja mérgezi a közhangulatot. Pedig még nincs is itt a végelszámoltatás ideje. 

Horkay Hörcher Ferenc: Orbán Viktor köpönyege (Heti Válasz, 2008. február 21.)

"Elhalasztott évértékelőjéből mini Orbán-beszédet fabrikált a miniszterelnök. Sejthetően épp ezért tolta arrább időpontját is egy héttel. Ám nemcsak a tartalma sikerült üresebbre, a kivitelezést is "eltáncolta". Ráadásul, ugyebár, hiányzott a beszéd mögül a személyes fedezet. Márpedig e nélkül minden politikai beszéd csak szófia."


(...) Gyurcsánynak ugyanis elemi érdeke volt nem túl sokat és nem túl hangsúlyosan beszélni az elmúlt esztendőről. Igaz, ezt a kényes feladatot váratlanul jól oldotta meg. A kormányfő képes volt némi megértést mutatni az ország sorsa iránt, s ez alkalommal a sikerpropagandát is viszonylag visszafogottan adagolta.

(...) Végül volt egy elem, amely nem Orbánra, inkább Medgyessyre hajazott: ahogy ő annak idején közjogi meglepetéssel próbált operálni, úgy dobta be most Gyurcsány a kisbefektetői tulajdonosi programot, kommunikációs gumicsontnak. Összességében elmondhatjuk: a még hivatalban lévő kormányfő önként sorolt be a magát ismét kormányképes erőként felmutató Fidesz erős embere mögé, ezzel a stratégiával pedig csak vesztesként jöhetett ki. Pedig azt hihette, ha példaképe, Tony Blair nem szégyellt átemelni egész programcsomagokat elődje, Margaret Thatcher politikájából, most ő is vígan megteheti ezt Orbánéval. Ám nem jól kalkulált: Blair egy "halott oroszlántól" kölcsönzött, ő viszont legfőbb riválisának nyelvét és programpontjait adaptálta. Ezzel pedig ország-világ előtt világossá tette: csakugyan nincs saját kormányprogramja. 

Borókai Gábor: Őszinte részvényem (Heti Válasz, 2008. február 21.)

"A kormányfő beszéde olyan, mint Marie Antoinette kiszólása. Csak épp a tudatlan dáma kaláccsal etette volna az éhező francia parasztokat, Gyurcsány meg mézet sem tesz a madzagra."


(...) Kormányunk feje azt mondja, hogy tulajdonhoz kívánja juttatni az ő népét. Hogy polgár legyen. Citoyen. Állami vállalatrészeket kínálna vételre, hogy a vevők tanulják a tulajdonosi létet és felelősséget, és gyarapodjanak. Szép gondolat. Gyurcsány Ferenc társadalmi párbeszédet hirdetett, hogy eldönthessük, mely állami tulajdonban lévő cégek vonhatóak be a programba. Az ajánlat szerint az állami vagyon kilencven százalékának, köztük a még nyereséget termelő Ferihegy Airportnak vagy MÁV Cargónak elfüstölése után akár hónapokat is tölthetünk azzal, hogy a rogyadozó MÁV-Startot, esetleg a hasonlóan lepusztított Magyar Postát szeretnénk-e tulajdonolni.

(...) A polgárosítani kívánt ország harmada ráadásul mélyszegénysége miatt eleve kirekesztett a tranzakcióból, a felette billegő egyharmad számára a bankok épp mostanában dolgozzák ki rohammunkában a hitelt kiváltó hitelkonstrukciókat, nehogy fedezet nélkül maradjon a kölcsön. Nem épp kedvező a környezet a befektetésekre. No persze, úgy általában. Merthogy a rendszerváltoztatásnak voltak nyertesei is. Akik bármikor képesek venni bármit. 

Szerkesztőségi vélemény: Egy helyben topog (Figyelő, 2008. február 21.) 

"A tulajdonosi program kapcsán Gyurcsány Ferenc nem árult el túl sokat a részletekről, de abba a kevésbe is becsúszott egy olyan mondat, amelyet jobb lett volna kihagyni. Annak meglebegtetése kapcsán, hogy néhány ezres induló befektetéssel százezres részvénycsomagot lehet majd szerezni, azonnal két szó juthat az eszünkbe: spekuláns és felvásárlás."


(...) Fennáll a veszélye, hogy a pénzügyekben járatlan emberektől spekulánsok vásárolják fel, majd továbbítják egy kézbe a papírokat. Az elképzelés ráadásul némileg megkésett: a mindenkinek tulajdont adó kuponos privatizáció bő tizenöt éve volt divat a régió egyes országaiban. De akár még jól is elsülhet a píár-ízű javaslat. Ha korrekt cégértékelés alapján, 10-20 százalékos diszkonttal, valamint részletfizetéssel kínálják fel a valóban tőzsdeérettre "kikupált" cégek papírjait, s ha ilyen feltételekkel azokat meg is veszik a magyar kisbefektetők, akik aztán még stabil árfolyamnyereségre, illetve osztalékbevételre is szert tesznek, akkor elmondhatjuk, hogy az új tulajdonosi program volt Gyurcsány Ferenc csapatának egyik legjobb ötlete.

(...) Még akkor is, ha önmagában ez egyáltalán nem orvosolja a magyar gazdaság bajait. És nem változtat azon sem, hogy egy hitelességét vesztett kormány és egy megegyezésre képtelen ellenzék által lefékezett ország egy helyben topog. 

Szekesztőségi vélemény: Döntsd ide a tőkét! (Magyar Narancs, 2008. február 21.)

"Ám a polgározás dacára az össznépi részvényprogram rokonszenves kezdeményezés, sőt, akár bele is illik a Gyurcsány-kormány különféle - fogyasztói, páciensi, hallgatói, szolgáltatás-igénybevevői - öntudatra ébresztő politikai intézkedéseinek sorába."


(...) Mármost a kormányfő által javasolt módszer lenne a legjobb biztosíték arra, hogy e monstrumoktól ne áron alul, bennfentes módon szabaduljon meg az állam, hogy ne oligarchák vigyék őket haza az utolsó ablakkeretig. Vagy legalábbis ne rögtön: hisz nincs az az állami beavatkozás, ami a részvények koncentrációját akár középtávon meg tudná akadályozni.

(...) Az viszont már nagyobb baj, hogy a program sikere esetén a kistulajdonosok tízezrei lesznek majd érdekeltek a piacnyitás és a monopóliumok lebontásának elnapolásában. Attól, mert az MVM-et 49 százalékban kisbefektetők tulajdonolják, nem lesz olcsóbb az áram, és a posta sem dúr el kevesebb ajánlott levelet. Hogy is lesz ez akkor a szabad versennyel?

(…) súlyos tévedés lenne, ha a kormányfő vagy a kormány úgy vélné, evvel a következő két évre le is tette gyönge válláról a kormányzás vagy a kormányzásról való gondolkodás terhét. Nem és nem. Jó játék lesz: munkaidő után.

Dr. Bencze Izabella: Polgárosodás és békekölcsön (Magyar Nemzet, 2008. február 21.)

"Minden bizonnyal így lenne, ha a tulajdonlás örömét csupán a részvények tulajdonlása jelentené. Csakhogy lehet, hogy a miniszterelnök által polgárosodásra szánt ezreknek előbb más dolgok tulajdonlására lenne szüksége: tehermentes lakásra, súlyos hitelterhek nélküli ingó vagyonra és elegendő tőkére a gyerekek taníttatásához."


(...) A megoldás persze minden bizonnyal jót tenne a tőzsdének és az üzleti világnak. De ha így van, miért nem történt meg eddig? Miért nem a tőzsdén keresztül és miért zárt körben, néha tőzsdezárás után került sor a legjelentősebb állami tulajdonba tartozó cégek értékesítésére? A meghirdetett konstrukció aligha képzelhető el másként ugyanis, mint egyes társaságok tőzsdére történő bevezetésével. Ott azonban nem azok tolonganak majd részvényvételért, akiknek csupán pár százezrük van befektetésre. Vagy arra számít a miniszterelnök úr, hogy sokan még nem tudják, hogy egy ilyen típusú befektetés csak akkor hoz hasznot, ha a társaság legfőbb, a tervek szerint állami tulajdonú többségű szerve - nyereséges működés esetén - osztalékfizetésről dönt évente egyszer? Ám ha mégis a befektetett öszszegre mint készpénzre van szüksége a kisbefektető polgárnak, és nincs pénze megvárni a kedvező tulajdonosi döntést, el kell adnia - ha tudja - a részvényét egy olyan tőzsdei világban, amelyben aligha ismerős. Persze nem állítható, hogy ilyen módon nem lehet meggazdagodni. De erre a típusú gondolkodásra és tulajdonlásra meg kell érni, a lehetőségeket meg kell tanulni, és főképp tőkével kell rendelkezni az esetleges veszteségek túléléséhez.

(...) Az persze tény, hogy a befektetés itt sem produkál azonnal hasznot, amit aztán az erre spekuláló új polgárok majd el is unnak. És akkor beköszönt a ragyogó alkalom, csakúgy, mint pár éve a kárpótlási folyamat idején: jönnek a "jó emberek", és készpénzért - lehetőleg kivárva az alacsonyabb árat - felvásárolják a részvényeket a tulajdon örömétől nem elvakult emberektől, családoktól. Azok majd boldogok és hálásak lesznek, mert visszakapták pár száz ezer forintjukat, míg az új tulajdonosoknak már lesz idejük - és pénzük - kivárni az osztalékfizetés kecsegtető pillanatát. De az új tulajdonosok nem polgárosodni akarnak majd, ők már vélhetően ma is a pénzarisztokráciához tartoznak 

Lengyel László: Vennél népi részvényt ettől az embertől? (HVG.hu, 2008. február 19.)

"Gyurcsány Ferencnek létkérdés volt a beszéd. Ha nem tudja szavaival újra elvarázsolni saját pártjának vezetőit és választóit, akkor búcsúznia kell. Ismét bizonyította, hogy kitűnő kampánypolitikus. Képes vert helyzetből fölkelni. A napot fogcsikorgatva elkezdeni, és mosolyogni, harcba menni. Kár érte."


(...) Már késő. Nincs értelme a népi részvény programnak akkor, amikor a tőzsde rendkívüli hullámzása és az állami vállalatok felkészületlensége miatt aligha kerülhet sor tőzsdei megjelenésre. "Vennél használt autót ettől az embertől?" - szólt a gúnyos kérdés Richard Nixonról. "Vennél népi részvényt ettől az embertől?" - főként Őszöd, a 2007-es őszi hadjárat stb., stb. után. A befektetők számára a 200-250 milliárd forintos "minicsomag" észrevehetetlen, viszont többre nem ad módot a konvergencia-program. A kormányzás nem akarat és improvizáció. 

Igazi magyar tragédia, hogy az ország rendszerváltás utáni történetének két legtehetségesebb politikusa nem tesz jót az országnak. Az egyik, Gyurcsány, jót csinál rosszul. A másik, Orbán, rosszat csinál jól. A tegnap elkezdődött.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695