Győzött a Fidesz, vesztett a kormány és a szélsőjobb

2008-03-11

Miután a népszavazás a Fidesz egyértelmű győzelmét hozta, a kormányoldalnak nem lesz érdeke sem az eredmények átértelmezése, és így sem az, hogy maga a referendum maradjon a politikai viták középpontjában. A kormány pozíciójával kapcsolatban az lesz a meghatározó, hogy a koalíciós pártok kitartanak-e a gyors megoldáskeresés mellett vagy a kudarc okairól vitatkoznak. A Fidesz szempontjából az eredmény rövid távon egyértelmű győzelem, hosszabb távon viszont kérdés, hogy mekkora marad a párt mozgástere az érintett szakpolitikai kérdésekben.

Magas részvétel

Az 1989-ben tartott "négyigenes" népszavazástól eltekintve nem volt még olyan referendum Magyarországon, amelyen részt vett volna a választásra jogosultak több mint fele. A március 9-én tartott népszavazás részvételi adatai ezért mind a korábbi népszavazási tapasztalatokhoz, mind a közvélemény-kutatások alapján megfogalmazott előzetes várakozásokhoz képest meglepetést jelentettek. A részvételi aránnyal kapcsolatban ugyanis megdőlt az a korábban törvényszerűnek tekintett állítás, hogy a népszavazásokon az önmagukat előzetesen biztos szavazóknak mondóknál végül rendre kevesebb választó adja le a voksát. Az 50 százalékot maghaladó részvételi arány tehát azt jelenti, hogy ez a népszavazás a korábbi referendumoknál jobban megmozgatta a szavazókat. 


A korábbi népszavazásokhoz, valamint választásokhoz képest az is eltérést jelent, hogy a községekben némileg magasabb volt a részvétel, mint a városokban. Ám az adatok területi szempontból nem mutatnak nagy szórást sem megyénként - a legmagasabb részvétel Vas megyében (55%), a legalacsonyabb Komárom-Esztergom megyében (46%) volt - sem város-vidék viszonylatban, azaz a részvétel alapvetően kiegyenlített volt, az országos adatokba ezúttal a fővárosi részvétel is belesimult. 


Egyértelmű eredmény

A részvétellel ellentétben a népszavazás eredménye  nem hozott meglepetést. A nemek aránya országosan 20 százalék alatt maradt, ami megfelelt az előzetes várakozásoknak. Országosan összesen 3,3 millióan szavaztak igennel, míg 640 ezren nemmel, a nem aránya Budapesten volt a legnagyobb. Itt is érvényes azonban, hogy szignifikáns területi különbségekről nem beszélhetünk, a választók túlnyomó többsége mindenhol elutasította vizitdíjat, a kórházi napidíjat, és felsőoktatási tandíjat.

Mind a részvételi adatokból, mind a szavazatok megoszlásából kiderül, hogy a pártpreferenciák erőteljesen meghatározták a népszavazás eredményét. Jellemzően magas volt a részvétel és az igenek aránya a hagyományosan jobboldalinak mondható terülteken. Ezt támasztják alá a megyék, a megyei jogú városok és a fővárosi kerültek adatai is. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a választók egy jelentős része korábbi pártpreferenciájától függetlenül szavazott, ennek következtében emelkedhetett az igennel szavazók aránya jóval 3 millió fő fölé. Ez a szám 1 millió fővel több annál, mint ahányan a Fideszre szavaztak a 2006-os országgyűlési választáson. Ezek tehát azok a választók, akik korábban nem voltak Fidesz-szavazók, de most aktívan a kormány intézkedései ellen foglaltak állást, és ettől ezúttal az sem tántorította el őket, hogy ezzel közvetve Orbán Viktort támogatták. Mindez nem jelenti azt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt tartósan magához kötötte volna ezt a választói réteget, de azt mindenképpen mutatja: a Fidesznek jelenleg bőven van tartaléka. 


Változó irányok

Már a népszavazás előtt látható volt, hogy a politikai irányok, hangsúlyok - a stratégiák változatlansága mellett - mind az MSZP-nél, mind a Fidesznél változóban vannak. 2007-ben lassú irányváltás volt megfigyelhető a két nagy pártnál, erről szólt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megannyi újrakezdési kísérlete és meghirdetett programja, valamint a Fidesz programalkotási folyamata és lassú elmozdulása a választói közép felé. A népszavazás eredménye mindkét részről felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Míg tehát rövid távon a népszavazás közvetlen következményeként, a díjak eltörléséről szóló kormánypárti és fideszes törvényjavaslat fog versenyezni egymással a nyilvánosságban és az Országgyűlés előtt is, és folytatódik a vizitdíjról és a tandíjról, illetve a kieső bevételek pótlásáról zajló vita, addig a hosszú távon mindkét részről igen a nagy tét.

A kormány kénytelen helyreállítani a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj bevezetése előtti állapotot, ami ezen intézkedések - sokáig kormánypártok által is sugallt - jelképes értelmezése miatt a nyilvánosságban az eddigi kormányzati politika egyértelmű kudarcaként jelenik meg. A kormány ebből a helyzetből a referendum előtt meghirdetett "Új politikával" igyekszik kitörni, amely az adócsökkentés, az Új Tulajdonosi Program pozitív üzeneteit igyekszik a középpontba állítani. A kérdés csak az, hogy az új politika elemei elég erősek lehetnek-e, és hogy a nem várt mértékű népszavazási vereség következtében láthatóan némileg zavarba jött kormánypártok elég egységesek lesznek-e az új politikai irányvonal megjelenítéséhez.

Ebben a vonatkozásban érdekes, hogy miközben a miniszterelnök már a hivatalos urnazárás perceiben igyekezett túllépni a népszavazáson azzal, hogy ismertette a tervezett módosító javaslatokat, néhány órával később már el is kezdődött az az ügy, ami átmenetileg mégis lecövekelheti a kormányoldalt a referendumon elszenvedett kudarc mellett. Horn Gábor megjegyzései az MSZP vezérkarával és a Gyurcsány Ferencnek küldött választói üzenettel kapcsolatban nem csupán abból a szempontból jelentenek politikai problémát, hogy gyengítik a kormányfő értelmezését az eredményekről. A legnagyobb kockázatot az a konfliktus  jelenti, amely már a következő napon megjelent Horn Gábor bocsánatkérését és az MSZP frakciójának ülését követően. Amennyiben ugyanis vita bontakozik ki arról - szinte mindegy, hogy kinek a kezdeményezésére -, hogy hibát követett-e el Horn Gábor, hogy távoznia kell-e a koalíciós együttműködésért felelős államtitkárnak, a kormány résztvevői pontosan arról beszélnek, aminek érvényességét korábban tagadták: a népszavazásnak van hatása a kormány működésére, stabilitására.

A helyzetet ráadásul nehezíti tehát, hogy a népszavazás után ismét megkérdőjeleződhet Gyurcsány Ferenc és a kormány pozíciójának stabilitása. Még akkor is, ha ebben a vonatkozásban alapvetően nem változott a helyzet a népszavazás előtti viszonyokhoz képest: továbbra sem látszik a nyilvánosság előtt olyan alternatív szocialista politikus , aki a jelenlegi politikai hangulatban - saját jövőjét kockára téve - nyíltan fellépne a kormányfővel szemben és maga mögé tudná állítani az MSZP és az SZDSZ képviselőinek többségét.

A Fidesz részéről ugyancsak megfigyelhető az a törekvés, hogy tartsa magát a népszavazás előtt megkezdett politikai irányváltáshoz. Ez tűnik ki abból, hogy a Fidesz vezetői a nagy népszavazási győzelem ellenére is igyekezetek óvatosan fogalmazni: nem hívták szavazóikat az utcára, nem követelték a kormány azonnali lemondását, siettek azonnal eltávolodni a március 9-én este összegyűlt radikális tüntetőcsoportoktól - akik így minden politikai erőtől elhatárolva, tömegtámogatottság nélkül a népszavazás veszteseinek mondhatók.

A Fidesz jelenleg érdeke, hogy magához tudja kötni azt az igen széles választóréteget, aki a népszavazás során igennel szavazott, és amelyet egy radikális fellépés könnyen elriaszthat. Éppen ezért a rövid távon nagy győzelmet elkönyvelő Fidesznek főként hosszú távon kell kockázatokkal számolnia. A népszavazáson győztes orbáni stratégia most ugyanis megkérdőjelezhetetlenné vált a párton belül, kérdés azonban, hogy működhet-e ez a stratégia egy országgyűlési választás esetében, és vajon nem szorítja-e szakpolitikai szempontból túlságosan szűk korlátok közé a Fideszt ez a népszavazási eredmény.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695