SZDSZ: vissza a jövőbe?

2008-04-25

Az elmúlt időszakban az SZDSZ-en belül egyre többször merült fel Kuncze Gábor visszatérésének lehetősége. A nyilvánosságban először Konrád György író említette meg egy interjúban, hogy szívesen viszontlátná a pártelnöki poszton a politikust. Kóka János jelenlegi pártelnök kijelentette, ha Kuncze Gábor is indul a párt tisztújításán, visszalép a javára.

A véleményformálók többsége egyetért abban, hogy a liberális párt legitimációs, morális és politikai válságban van, amelyből a felemelkedésre az elnökválasztás az egyetlen esély, azonban sokan megkérdőjelezik, hogy erre a pozícióra Kuncze

> Publicisztikák
Mészáros Tamás: A romlás virágai (Népszava, 2008. április 19.) Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva (Magyar Hírlap, 2008. április 19.) 
Tamás Ervin: Kuncze (Népszabadság, 2008. április 19.) 
Gavra Gábor: Hívjuk vissza Horn Gyulát! (Hírszerző, 2008. április 21.) Kocsis L. Mihály: Egy örök Jolly Joe (Magyar Hírlap, 2008. április 21.) Pilhál György: Hattyúk dala (Magyar Nemzet, 2008. április 21.) 
Kőszeg Ferenc: Nyuszi a kalapból (Hírszerző, 2007. április 22.)
 Kasza László: Liberális remény: Kuncze Gábor (Népszava, 2008. április 23.) 
Csontos János: Kuncze for president (Magyar Nemzet, 2008. április 23.) Szerkesztőségi vélemény: Esőre áll (Mancs, 2008. április 24.)

Gábor lenne az ideális jelölt. A publicisztikák elismerik a politikus eddigi szerepét a párt népszerűvé tételében, a Hírszerző azonban abszurditásnak tartja, hogy az elmúlt 15 évben minden válsághelyzetben „egyetlen vezeték és keresztnév ötlik az SZDSZ-es vezetők fejébe”. A Magyar Narancs szerint Kuncze Gábor visszahívása helyett az SZDSZ-nek végre felnőttként, felelősségteljes politikai pártként kellene viselkednie.

A jobboldali véleményformálók a szabaddemokrata párt teljes bukásának bizonyítékaként értékelik azt, hogy „Kóka János, aki már végkép padlóra vitte a pártot” kétségbeesésében úgy nyúlt az SZDSZ jolly jokere után, „mint fuldokló a szalmaszál után”. 



Publicisztikák I.

Mészáros Tamás: A romlás virágai (Népszava, 2008. április 19.)

"Nem kell különös jóstehetség előre látni, nemsokára milyen fájdalmasan fogják megélni a liberálisok saját antipolitikájuk minden rémes következményét. És fájdalom, nem csak ők."


(…) Nem biztos, hogy minderre egyáltalán van logikus magyarázat. Sokkal valószínűbb, hogy miként a koalíció hirtelen felmondásának sem volt, úgy a pártelnök személyével kapcsolatos állásfoglalásoknak sincs kidolgozott forgatókönyve; az egész zavaros folyamat - amely még korántsem ért véget - nem más, mint improvizációk sorozata. A szabad demokraták ügyvivői beleugrottak valamibe, aminek nem látták az alját. Elragadta őket egy homályos, ám sürgető érzület: tenni valamit a megállíthatatlannak tűnő népszerűségvesztés ellen, egyszersmind önérzetesnek látszani önmaguk előtt. A szocialistákkal való szakítás látszott a legjobb ötletnek - képzelhetjük, milyen volt a többi. De semmit nem gondoltak végig igazán. Sem azt, hogy mi lesz a kormányzással, sem azt, hogy ők maguk hogyan politizálnak tovább, és persze - most látjuk - még azt sem, hogy kinek a vezetésével. Kóka ugyan alkalmas volt verni a tamtamot, keménykedni a miniszterelnökkel, játszani a sértett reformerényt, de a lelkük mélyén tudták, hogy maradék választóik ettől még nem fogják megszeretni és elfogadni. Márpedig parlamenti magányukat legalább az elnök személyének relatív elfogadottságával enyhíteniük kell. Lehetséges, Fodor Gábor legott úgy értelmezte a riválisa körül megváltozott hangulatot, hogy a mérleg az ő javára billent. Hogy az övéi benne látják azt a keskenyszájú Kókához képest kompromisszumokra hajlóbb figurát, aki a továbbiakban épp ezért kedvelhetőbb és hasznosabb lehet a párt számára. Hogy míg az elnök úr kissé túlzásba vitte a radikális szigorúságot, addig a fodoristák tábora szép csendben gyarapodott. Csak hát feltehetően Kóka János érzékei sem tompultak el annyira, hogy ne jelezték volna a veszélyt. Alighanem felfogta, hogyan romlanak az esélyei. És amit nagyon nem szeretne, az éppen Fodor fölötte aratott győzelme. Elővette hát a Kuncze-kártyát.

(…) Mert ha most a jobboldal alighanem kétharmados többséget szerezne, a liberálisok felelőssége enyhén szólva nem volna elhanyagolható. Nem hirdethetik - bár újabban gyakran tesznek rá gusztustalan kísérleteket -, mintha a kormány népszerűségvesztése az ő hathatós közreműködésük nélkül ment volna végbe. Arról meg talán szólni sem érdemes, milyen fokú politikai elvakultságra vall megpendíteni a szabad demokraták és a Fidesz együttműködésének jövőbeli lehetőségét. Belátható időn belül - márpedig a politikában csak azzal szabad kalkulálni - egy ilyen szövetség, túl az érzelmi tényezőkön, már csak azért is abszurditás, mert a jobboldalnak praktikusan semmi szüksége nem lesz a jelentéktelen liberális pártra. Eltörölni, legfeljebb azt szeretné. És ehhez a legtöbb segítséget maga az SZDSZ kínálja fel ellenfeleinek, amikor a saját soraiban éppúgy kaotikus helyzetet teremt, mint ahogy a kormányzás feltételeit is kiszámíthatatlanná teszi.

Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva (Magyar Hírlap, 2008. április 19.)

"Az Országgyűlés MSZP-s elnöke szerint pártja robogó vonaton ül, amely száguld a szakadék felé (…) a költői hasonlat nem pontos, inkább arról van szó, hogy a mozdonyon van az MSZP, a kocsikon a lakosság, az SZDSZ most próbál leugrani a mozdonyról.+


Ha Kóka visszavárja Kunczét, a parlament megkopott humoristáját az SZDSZ elnöki székébe, akkor ésszerű, hogy Gyurcsány is visszahívja Kovács Lászlót az MSZP élére, bár egyik sem túl kecsegtető ajánlat. A kétségek közt őrlődő állampolgárt az is megdöbbenti, hogy Szili Katalin, az Országgyűlés MSZP-s elnöke szerint pártja robogó vonaton ül, amely száguld a szakadék felé. Ez önmagában még jó is lehetne az országnak, csak az a baj, hogy a költői hasonlat nem pontos, inkább arról van szó, hogy a mozdonyon van az MSZP, a kocsikon a lakosság, az SZDSZ most próbál leugrani a mozdonyról. (…)

Tamás Ervin: Kuncze (Népszabadság, 2008. április 19.)

"Az, hogy Kóka nyíltan vállalta, fele királyságát odaadná elődje visszatértekor (ő frakcióvezető maradna), az nem annyira ambíciói föladását jelzi, hanem azt, hogy a háttérben nagy erőkkel folyik Kuncze Gábor meggyőzése, amely egy esetleges Szent-Iványi-bejelentkezést is esélytelenné tenne."


(…) Az SZDSZ-en belül van egy jól körülírható csoport, amelynek egy esetleges Fodor-győzelem majdnem akkora csapás, mint Orbán hatalomba emelése. Számára létfontosságú nyárig olyan embert találni, aki képes föloldani az ellentéteket, megcsillantani a két-három százalékról való elrugaszkodás esélyét - és nem kevésbé egy valamelyest szabályozott együttműködést a szocialistákkal, elkerülendő egy előre hozott választást. Erre a megmaradt gárdából továbbra is egyetlen ember alkalmas: Kuncze Gábor.

Az, hogy Kóka nyíltan vállalta, fele királyságát odaadná elődje visszatértekor (ő frakcióvezető maradna), az nem annyira ambíciói föladását jelzi, hanem azt, hogy a háttérben nagy erőkkel folyik Kuncze Gábor meggyőzése, amely egy esetleges Szent-Iványi-bejelentkezést is esélytelenné tenne.

(…) Ha csak párbeszédre volna szükség a kisebbségi kormányzáshoz, az még menne. De alkuk kellenek, nem is akármilyenek. Hízelgés, cserealap, befogadás, visszavonás és szabad demokrata polgártársak békén hagyása különböző posztokon. Mindez pedig újabb békétlenségekhez vezethet berkeken belül. A Fidesz szigorított a frakciófegyelmen, képviselői aligha lesznek a büfében szavazáskor, a Magyar Demokrata Fórumnak pedig ugyanolyan fontos az "arculatvédelem", mint a szabad demokratáknak, hiszen ha a legnagyobb ellenzéki párt középre gyalogol, az tőlük is jócskán vehet el voksokat.
Igen, Kuncze Gábor visszajövetele valamit segítene. Min is?

Gavra Gábor, Hívjuk vissza Horn Gyulát! (Hírszerző, 2008. április 21.)

"Kuncze, come back! - rikoltja most az SZDSZ színe-virága Magyar Bálinttól Eörsi Mátyáson át Csepeli Györgyig. Ezek az emberek, az SZDSZ elmúlt másfél évtizedének meghatározó figurái most éppúgy Kunczéban látják pártjuk jövőjét, mint 1993 óta minden válsághelyzetben. A liberális párt elitje a jelek szerint ennyire képes. Ez a csapat kemény - mondaná Horn Gábor, és igaza lenne."


(…) A közvélemény-kutatások eredményeit jelző grafikonokon hónapok óta láthatatlan liberális párt legitimációs, politikai, morális válságából a most vázolt forgatókönyv szerint azonnali vezetőváltás jelentené a kiutat. A megújulás jegyében, nyilván. Logikus lépés: vissza Kunczét az elnöki székbe, de azonnal!

(…) Máig nem tudni, hogy a tavaly tavasszal Kóka mögött álló SZDSZ-es erős emberek (köztük nem utolsósorban Kuncze Gábor) mire gondoltak, amikor az SZDSZ új elnökét keresgélve választásuk az SZDSZ-be csak 2006 elején belépett egykori gazdasági miniszterre esett, de erős a gyanúnk, hogy a szemükben annyi is elég volt a pártjának egy éve sikert és 10 százalékos támogatottságot ígérő Kóka mellett szóló érvnek, hogy amíg ő vezeti az SZDSZ-t, addig sem Fodor Gábor a liberális párt elnöke.

(…) Ám hogy egy katasztrofális Kóka-év, a tavalyi (mielőtt elfelejtenénk: Kuncze Gábor elnöksége alatt előkészített) tisztújítás körüli botrányok, az ebből adódó legitimációs válság, majd egy, a miniszterelnök és az SZDSZ-elit infantilizmusa nyomán előállt koalíciós szakadás után ugyanennek a pártelitnek ne jusson más az eszébe, mint hogy "miután az SZDSZ visszahívta minisztereit, most hívja vissza Kuncze Gábort", akivel majd jól el lehet játszani újra 2001-et vagy 1993-at, az mégiscsak erős.

(…) Az előzmények ismeretében Kuncze Gábor bölcs önmérsékletről tett tanúbizonyságot, amikor nemet mondott a kisded játékban történő részvételre. Voltaképpen ő a Kuncze, come back!-mozgalom egyetlen érintettje, aki felnőtt módjára viselkedett - legalábbis eddig.

(…) Kuncze visszautasításának fényében csak még kínzóbbá válik a kérdés: azok az SZDSZ-vezetők, akik aláírták a visszahívását kezdeményező felhívást, tényleg nem érzik annak abszurditását, hogy idestova 15 éve minden válsághelyzetben egyetlen vezeték- és keresztnév ötlik a fejükbe megoldásként? Hogy ezek szerint másfél évtized alatt a liberálisok egyetlen épkézláb első vonalbeli politikust nem tudtak kiállítani maguk közül? És mit gondolnak vajon: az elmúlt hónapokban napvilágra került, az SZDSZ-t és a koalíciót egyaránt felemésztő problémák közül pontosan melyeket oldaná meg Kuncze esetleges visszatérése?

Talán azt hiszik, hogy a Nagy Visszatérés feledtetné, hogy a tavalyi küldöttgyűlés lebonyolításáért a Kuncze-féle pártvezetés felelt; hogy az SZDSZ azóta egyszázalékos párttá vált; hogy időközben ráadásul ellenzékbe is szorult; hogy az MSZP elnökét és az ország miniszterelnökét pedig (az SZDSZ-vezérkar és a közvélemény őszinte sajnálatára) továbbra is Gyurcsány Ferencnek hívják, és hogy (mielőtt még elfelejtenénk) 2008-at írunk, nem pedig 1993-at?

Igaz, el lehet játszani ez utóbbit is. Lehet úgy tenni, mintha az SZDSZ-nek most kéne megvívnia az elmúlt másfél évtized összes, vezetői gyávasága és opportunizmusa miatt nem megvívott küzdelmét a szocialistákkal. Ha ez a cél, arra megfelelőbb ember a Horn-kormány bozótharcaiban edzett Kunczénál tényleg nincs. Csak akkor az eredeti '90-es évekbeli életérzés eléréséhez Kuncze Gáboron kívül Horn Gyulát is reaktiválni kellene, hogy a kormány(?)oldali abszurd fokozhatatlanná váljon.

Talán az MSZP (válsághelyzetek előidézésében és menedzselésében szintén komoly teljesítményre képes) vezérkara és holdudvara már dolgozik ezen a Nagy Visszatérésen is.

Kocsis L. Mihály: Egy örök Jolly Joe (Magyar Hírlap, 2008. április 21.) 
 

"A pártja azonban lassacskán elfogyott, Kunczéval, Kuncze nélkül. Jelenleg olyan mélyrepülésben vannak a szabad madarak, hogy a tengerszint szinte Csomolungmának tetszhet."


(…) Kuncze Gábor, az SZDSZ jolly jokere, de akár Jolly Joe-nak is nevezhetjük, hiszen fegyelmezett katona, akit ott és akkor lehet bevetni, ahol és amikor kell. (S ha bevetik, mindig kikel.)

Most Kóka pártelnök nyúlt utána kétségbeesésében – mint fuldokló a szalmaszál után. Vajon szalmaláng-e a fellobbanás? Vagy komolyan gondolja? Mert bizony, gondolhatja, ilyesmi máskor, másoknak is eszükbe jutott már. És Kuncze jött, pederített egyet a bajszán, egy életem, egy halálom, ezt a pártot én kirántom (a mély süllyedésből). És tette. Előbb persze, tudta, illetve merte (üres vödörrel). Elmondhatjuk, visszatekintve a szabad demokraták zivataros évtizedeire (zwei!), hogy kellett hozzá merészség, nem kevés. Lop stop-tól a lop sok-ig (illetve a még többig).

A pártja azonban lassacskán elfogyott, Kunczéval, Kuncze nélkül. Jelenleg olyan mélyrepülésben vannak a szabad madarak, hogy a tengerszint szinte Csomolungmának tetszhet.

(…) Elgondolni sem tudjuk a jövőt nélkülük, és igen nagy szerencsénk, hogy ezt ők maguk sem bírják elgondolni. Világosan megmondták, hogy SZDSZ nélkül nincs élet, vagy ha mégis, az csak látszatélet. Pannon puma oson a végeken, s hirtelen felröppen. Hess, madár!

Kóka János áll a vártán. Nézzük őt erősen, s ha eléggé, akkor valóban meg kell látnunk benne Kuncze Gábort. És a szebb magyar jövendőt. Vagy ha nem szebbet, hát valamilyent.
Mit nekünk kormányválság, közelgő gazdasági csőd, pénzügyi leminősítés! A kérdés nem ez. A kérdés Kuncze! Hogy vajon vállalja-e? 

Publicisztikák II.

Pilhál György: Hattyúk dala (Magyar Nemzet, 2008. április 21.)

"Talán nem mondok újat azzal, ha kijelentem: a szabad madaras párt az utolsókat rúgja, az elnöki pulpitust már fölravatalozták, holló kering a Gizella úti pártszékház fölött."


Meglehet, hogy megint Kuncze Gábor lesz az SZDSZ elnöke. Ez ilyen vetésforgó, időnként mindenkiből elnök lesz a szabad demokratáknál, Kuncze Gáborból speciel többször is. Legelőször magyaros bajsza, brummogós hangja miatt esett rá a választás az akkor még a Mérleg utcában székelő pártban, ráadásul humoros ember hírében állt. (…) Kuncze prolongálását most maga a csalással megválasztott Kóka János elnökember javasolta, akinek egyébiránt nagyon kiáll a rúdja a pártnál, mint beszélik, már állást keres. Talán nem mondok újat azzal, ha kijelentem: a szabad madaras párt az utolsókat rúgja, az elnöki pulpitust már fölravatalozták, holló kering a Gizella úti pártszékház fölött. (…)

Kőszeg Ferenc: Nyuszi a kalapból (Hírszerző, 2007. április 22.) 

"Az SZDSZ megtehetné, hogy komolyan veszi a kilépését a koalícióból, és maga kezdeményezi a parlament föloszlatását. Kockázatos lépés lenne, de talán van öt százaléknyi szavazó ebben az országban, aki nem adja szívesen a szavazatát sem a Fideszre, sem az MSZP-re."


(…) Némelyek úgy vélik, a koalícióból való kilépésnek eleve megvolt a forgatókönyve. Ha ez igaz, nehéz megmondani, mi volt a szerző mondanivalója. Ha az volt a cél, hogy lecseréljék a népszavazási vereség után tehertételnek tetsző Gyurcsányt, ez nem jött be: az MSZP, mint külső támadás esetén mindig, ezúttal is összezárt.

Ráadásul az SZDSZ-re szavazó értelmiségnek az a része, amely beleszeretett Gyurcsányba, mert az MSZP vezetői között látott végre egy embert, aki más volt, mint a szociáldemokratának átkeresztelt Kádár-kori funkcionáriusok, személyes sértésnek vette, hogy idolját épp az SZDSZ próbálja hátba szúrni. Ha a megroggyant hitelű Kókát próbálták a kilépéssel afféle önérzetes és szuverén liberális fenegyerekké stilizálni, hát ez se sikerült.

(…) Kunczét nem először húzzák elő vészhelyzetben Jolly Jokerként. (…) Az április 27-i küldöttgyűlés valószínűleg jóvá fogja hagyni a koalícióból való kilépést, de felhatalmazza az ügyvivőket, hogy keressék a megegyezés lehetőségeit, beleértve egy új koalíciós szerződés megkötését. Ha pedig Kunczét is sikerül meggyőzni - s Magyar Bálint talán nem állt volna ilyen látványosan Kuncze újraválasztása mellé, ha nem látna jó esélyt erre -, júniusban legitim elnöke is lesz az SZDSZ-nek, a kormány pedig kitart akár 2010-ig.

(…) Az SZDSZ számára elvben volna egy másik út. Megtehetné, hogy komolyan veszi a kilépését a koalícióból, kritikusan végiggondolja, helyes volt-e, hogy a demokratikus ellenzék pártja örök szövetséget kötött a pártállami funkcionáriusok pártjával, és az értékelés eredményeképpen maga kezdeményezné a parlament föloszlatását. Kockázatos lépés lenne, de talán van öt százaléknyi szavazó ebben az országban, aki nem adja szívesen a szavazatát sem a Fideszre, sem az MSZP-re.

Kasza László: Liberális remény: Kuncze Gábor (Népszava, 2008. április 23.)


"uncze Gábor még nem nyilatkozott. De azt gondolom, hogy ha egy széles, egységes front támogatja, ő is erkölcsi kötelességének érzi pártja megmentését és elfogadja az elnöki tisztséget."


Az SZDSZ a létéért küzd. Hónapok óta 1-2 százalékos támogatottságot jeleznek neki a közvélemény kutatók. Ha nem sikerül gyorsan javítani helyzetén, a következő választáson – legyen az előrehozott, vagy a 2010-ben esedékes – nem kerül be a parlamentbe. Ez pedig a magyar liberális párt végét jelentené. Erre figyelmeztetett a múlt héten Friderikusz TV műsorában Konrád György, a párt alapító tagja, szürke eminenciása. Az író mintegy mentőövként dobta be a fuldokló liberálisoknak Kuncze Gábor nevét. Meggyőződése, hogy csak ő lenne képes csillapítani a párton belüli ellentéteket és legalább részben visszaszerezni az SZDSZ megtépázott társadalmi tekintélyét. Konrád szerint ehhez az kellene, hogy a mostani két elnökjelölt, Kóka János és Fodor Gábor lépjen vissza, adja át helyét Kuncze Gábornak.

(…) De egy fontos név hiányzik a listáról. Fodor Gáboré. Ő évek óta a pártellenzéknek nevezett csoport vezetője. Kétségtelen, neki és táborának esik leginkább nehezére Kuncze visszahívása. A volt elnök véleménye sokszor eltért Fodorétól. Csakhogy most többről van szó személyes, vagy akár tárgyi ellentéteknél. Az SZDSZ léte, fennmaradása a tét. Ha a június 7.-ére kitűzött rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésen Kóka és Fodor is indul, bármelyiket választják meg, a pártot padlóra vivő belső ellentétek megmaradnak, sőt valószínűleg tovább erősödnek. Ez pedig az SZDSZ végét jelentené.

(…) És persze fontos lenne, ha azok az egykori SZDSZ-es vezetők, akiknek nagy érdemeik voltak a magyar liberális párt megalakításában, de az évek során különféle személyi, tárgyi ellentétek miatt elhagyták a pártot, félretennék akár jogos sértettségüket, megbántottságukat és szintén csatlakoznának a Kunczét visszahívó akcióhoz.

(…) Kuncze Gábor még nem nyilatkozott. De azt gondolom, hogy ha egy széles, egységes front támogatja, ő is erkölcsi kötelességének érzi pártja megmentését és elfogadja az elnöki tisztséget.

Csontos János: Kuncze for president (Magyar Nemzet, 2008. április 23.) 

"uncze for president – de a dörmögő humorzsák inkább a Bia-Projekt Zrt. felügyelőbizottságának elnökségét érti ezen."


(…) Buktaszag terjeng: úgy néz ki, hogy a legnagyobb verbális rendszerváltó párt, amelyik tizennyolc éve a legöblösebben kommunistázott, még másfél évtizedig sem élvezheti árulása gyümölcseit, amiért puszta haszon- és hatalomvágyból lepaktált a posztkommunistákkal. A piros helikopterről beejtőernyőzött Kóka János végképp padlóra vitte a pártot, amely már őelőtte is négykézláb közlekedett az asztal alatt.

A koalícióból való kilépés teátrális gesztusa után a klientúra azzal szembesült: májustól kieshet az állami felügyelőbizottságokból, regionális tanácsokból, s így már nem is olyan jó móka a kormányt kívülről támogatni. (Például az antiliberális Szilvásy megmentése ügyében.) A „liberális” végromlás a Kuncze-érában kezdődött, de a messzeség megszépítő: még Konrád György is reaktiválta magát, hogy Kuncze Gábort a pártmessiás szerepébe pofozza. Elvégre ha az állami pénzek bedugulnak, nehéz lesz lánglelkű piacpárti héroszként állni a vártán. Kuncze visszatérését most olyan aláírók szorgalmazzák, akik annak idején óriásplakátokon köszönték meg neki a távozását. (Más plakátok szerint a liberalizmus elsikkasztása fűződött a nevéhez.) Amikor Orbán Viktor tért vissza pártja elnöki székébe, a liberális sajtó epébe mártotta tollát. Mára kifogyhatott a tinta.

(…) Fertő! Kuncze még az övéi szerint is falazott a gyanúsan karambolozó Hornnak. És ez a látszatember lenne a megmentő! Kuncze for president – de a dörmögő humorzsák inkább a Bia-Projekt Zrt. felügyelőbizottságának elnökségét érti ezen. A törökbálinti ingatlanbizniszbe már Keller László is belebukott polgármesterként. Az illető cég vezérigazgatója pedig az a Pimper Richárd, aki Gál J. Zoltán helyettese volt a kancellárián, ahonnan decemberben gyanús „targoncatenderek” miatt kellett távoznia. A csaló párt örvén a polgári stíl nem tolvajbandázik, úgyhogy szerényen csak annyit jegyezzünk meg: ennek a kizsigerelt országnak nincsen erre további két éve.

Szerkesztőségi vélemény: Esőre áll (Mancs, 2008. április 24.)

"lyenformán nem is ajánlhatunk mást, csak azt, hogy az érintettek mindegyike borítson a fejére egy vödör hideg vizet, hátha attól kijózanodik. Sokat gondoljanak arra, hogy mit hozna a Fidesz kétharmada. Hátha fog menni: felnőttként viselkedni."


(…) Visszahívták Kunczét. Most. Hogy megint legyen ő az elnök, mert épp senki nem alkalmas elnöknek. Kuncze Gábor kétségkívül népszerű politikus, tekintélye vélhetően túlnyúlik az SZDSZ szemhatárán. S mint ilyen, fellépése egy politikai kártya. Volt eddig. Mert most épp egy mínuszos játszmában dobták be. Lehetett volna legalább a negyvenszázig, még az ultiig várni, de nem, elő vele, hátha még egy tök filkó is felülüti. Ezen is túl vagyunk. Ezt a kártyalapot fogták és összetépték. Mintha annyi jó lap lenne a kezükben.

(…) Talán viselkednének már úgy, mint egy politikai párt, amit a szavazók bizalma juttatott be a parlamentbe. És ezért - meglepő módon nyilván - felelősséggel tartoznak nekik. Elsősorban abban az irányban, hogy a nevezett szavazók milyen elképzelések alapján ragadtatták magukat e lépésre (a reájuk szavazásra). Hogy mit akartak tőlük, s mit bíztak rájuk. S mindannak, meg kedvvel hangoztatott elveik fényében mi is lehet a teendő működésük elsődleges terepén, a parlamentben. Például kitalálnák, hogy a jövőben mi az, amit a kormány esetleges előterjesztéseiből támogatni tudnak, mi az, amire ne adj' isten rábírhatják a kormányzókat. Vagy éppenséggel miben csatlakoznának az ellenzékhez, s ugyan miért? Az ugyanis, hogy mi történik az országgal a következő pár hónapban, épp ezeken a válaszokon múlik. (…)

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695