Mi kellene a Fidesznek a kétharmadhoz?

A kormánykoalíció felbomlásának híre nem változtatott jelentősen a pártok népszerűségén: továbbra is elsöprő Fidesz-fölényt mutatnak a közvélemény-kutatások, megszaporodott ugyanakkor a bizonytalan szavazók száma. Egy esetleges előrehozott választáson – amelyet a választók relatív többsége kívánatosnak tart – borítékolható lenne a Fidesz győzelme, kétharmados parlamenti többségre azonban valószínűtlen, hogy szert tehetne.

Áprilisban az SZDSZ kormánykoalícióból való kilépésének híre nem változtatott jelentősen a pártpreferenciákon: szinte valamennyi közvélemény-kutató intézet eredménye szerint tovább csökkent az MSZP és az SZDSZ támogatottsága. A Századvég-Forsense felmérése a szocialisták támogatottságát a teljes népességen belül pontosan 10 százalékra teszi. Az SZDSZ támogatóinak száma továbbra sem éri el a parlamenti bejutási küszöböt, a kisebb pártok közül ezúttal is csak az MDF-nek lenne esélye a parlamentbe kerülésre. 

Továbbra is rendkívül magas – bár több intézet szerint is kismértékű csökkenést mutat – a Fidesz támogatottsága, a teljes népességben több mint az MSZP szimpatizánsainak 2,5-szerese, míg a biztos szavazó pártválasztók körében ugyanez az arány a legtöbb mérés szerint háromszoros, sőt a Századvég-Forsense szerint a 3,5-szeres arányt is meghaladja. A két nagypárt közti jelentős különbséget árnyalja a bizonytalanok növekvő aránya: a Tárki szerint az előző hónaphoz képest mintegy 7 százalékponttal gyarapodott azon válaszadók száma, akik nem rendelkeznek konkrét pártpreferenciával, vagy nem árulják el azt.

 
A Századvég-Forsense eredményei szerint az SZDSZ döntése, amellyel visszahívta a párt minisztereit a kormányból, jelentősen megosztja a választókat. A döntést az összes megkérdezett 42 százaléka támogatta, 43 százaléka pedig ellenezte, míg a Fidesz szavazótáborán belül 60 százalék támogatta a liberális párt döntését. A várakozásokat tekintve a válaszadók legnagyobb része – 43 százalék – az előrehozott választásokat tekintené a legüdvösebbnek, 15 százalékuk a koalíció helyreállítását tartaná szükségesnek, 13 százalékuk a Gyurcsány Ferenc nélküli kormányzást favorizálná, s csak 10 százalék tartja a legkedvezőbb megoldásnak a jelenlegi kisebbségi kormányzást. 

Ebben a kérdésben is döntőnek számítanak a pártpreferenciák: a Fidesz szavazóinak 73 százaléka az előrehozott választást pártolná, míg az MSZP szavazói között a koalíció újrakötésének lehetősége a legnépszerűbb: 44 százalékuk támogatná ezt. A bizonytalan preferenciákkal rendelkezők relatív többsége is az előrehozott választásokat támogatná. A megkérdezettek többsége, 54 százalékuk tartja valószínűtlennek, hogy a kisebbségi kormány képes kitölteni a ciklusból hátralévő két évet. 


Támogatott a BKV-sztrájk? 

A Medián felmérése szerint a budapestiek többsége elfogadta az április 7-én tartott, félnapos BKV-sztrájkot, tehát részben vagy teljesen támogatta azt. A legtöbb megkérdezett szerint a közlekedési vállalatok dolgozói a járatritkítások ellen tiltakoztak, többségük pedig úgy ítélte meg: indokolt lenne, hogy a Budapest-környéki települések jobban járuljanak hozzá a BKV üzemeltetési költségeihez. 

A Szonda-Ipsos április 14-én végzett telefonos kutatást a témában, eszerint a megkérdeztettek 71 százaléka gondolja úgy, hogy a BKV anyagi helyzetének rendezése elsősorban a főváros feladata lenne. A felmérés szerint a válaszadók harmada a vállalat rossz gazdálkodását tette felelőssé a kialakult helyzetért, míg 17 százalékuk a vezetők túl magas fizetését vélte legfontosabb oknak.


Lehet-e a Fidesznek kétharmados többsége? 

Mivel a kutatások egyre erőteljesebb Fidesz-előnyt mérnek, a jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt esetleges kétharmados parlamenti többségével kapcsolatban is megindultak a találgatások. A Political Capital múlt héten, a Magyar Narancsban megjelent elemzésében arra kereste a választ, milyen választási eredmények mellett juthatna a Fidesz a már alkotmánymódosításhoz is elégséges 258 mandátumhoz. 

Első megközelítésben, a közvélemény-kutatási adatokból kiindulva a Fidesz listás eredményeit rögzítettük (Budapesten 57, a 19 megyében pedig 61 százalékon), és azt vizsgáltuk, hogy két-, három-, illetve négypárti parlament mellett hány egyéni választókerületi győzelemre lenne szüksége a kétharmados többséghez (lásd. 3. Táblázat). 

Második megközelítésben az egyéni választókerületi győzelmek arányát rögzítettük (mivel 45 olyan választókerület van, ahol az elmúlt három választás során mindig MSZP-s vagy SZDSZ-es jelölt nyert, 131-45-ös arányt állapítottunk meg a Fidesz javára), és ezekhez rendeltük hozzá a kétharmadhoz szükséges listás eredményeket (lásd. 4. Táblázat).

A táblázatokból látható, hogy minél több párt lépi át az ötszázalékos küszöböt, annál jobb eredményt kell a kétharmados többséghez produkálni. A kutatási eredmények alapján bár nem tűnnek lehetetlennek ezek a forgatókönyvek, a jelenleg magas számú bizonytalan szavazók aktivizálása, a kormány költekezési hajlandóságának választások előtti erősödése alaposan átrajzolhatja a képet. 

A teljes elemzés és a módszertan a Magyar Narancs 18. számában és itt olvasható