A Fidesz érdeke az EP-választással egyidőben tartott országgyűlési választás

2008-05-21

Egyre több jel utal arra, hogy következő időszakban fokozódhat a kisebbségi szocialista kormányzatra gyakorolt politikai nyomás az előrehozott választások kikényszerítése érdekében. Természetesen ennek bekövetkezése továbbra is csak az MSZP és az SZDSZ képviselői által adott parlamenti többség – legalább részleges – támogatásával lehetséges, a politikai környezet azonban több tényező miatt kedvezőtlenebb a kormány számára, mint korábban.

A közjogi helyzet továbbra is egyértelmű az előrehozott választásokkal kapcsolatban: az országgyűlési képviselők egyszerű többsége oszlathatja fel a parlamentet, majd három hónapon belül új Országgyűlést kell választani. Amennyiben abból indulunk ki, hogy a jelenlegi helyzetben a Fidesz, az MDF, és a KDNP frakciója fegyelmezetten megszavazná a parlament feloszlatását, úgy még 19 képviselőnek kellene a jobboldali pártokkal szavaznia. A döntéshez tehát önmagában elég lenne SZDSZ képviselőcsoportja, vagy az MSZP, az SZDSZ és a független képviselők valamilyen kombinációja. 


Választói nyomás

A politikai környezet ugyanakkor korántsem egyértelmű az előrehozott választásokkal kapcsolatban. Mert bár továbbra is érvényes, hogy az MSZP-nek és az SZDSZ-nek jelenleg nem érdeke az országgyűlési választások idő előtti megtartása, az utóbbi időben több vonatkozásban is erősödött a politikai nyomás az előrehozott választások kikényszerítése érdekében. Az első ilyen tényező a választói hangulat, amely a március 9-én megtartott népszavazás óta egy kedvezőtlenebbé vált a kormány számára. Az előrehozott választások iránti választó igény növekedése azonban akkor lett még erőteljesebb, amikor az SZDSZ kilépett a koalícióból, mivel ez gyakorlatilag a kormány részleges bukásaként és politikai válságként jelent meg a nyilvánosságban.

További probléma, hogy kisebbségi szocialista kormány eddig nem tudott – és az SZDSZ júniusi elnökválasztása előtt deklaráltan nem is tud – felmutatni olyan programot vagy politikai üzenetet, amelynek révén növelhette volna a támogatottságát. Az SZDSZ koalícióból való kilépése pedig a felmérések szerint, valamint a párt politizálásának nyilvánosságbeli megítélését tekintve eddig semmiféle előrelépést nem jelentett liberálisok számára. A párt jelenlegi helyzete két közszájon forgó elképzelést cáfol látványosan. Egyrészt azt, hogy a koalíciós szakítás valamiféle előre eltervezett, az MSZP és az SZDSZ számára egyaránt kedvező forgatókönyv szerint történt. Másrészt pedig azt, hogy a kormány pusztán a választók szemében népszerűtlen reformoktól való visszalépés által javítani tudja a megítélését. Ezzel szemben sokkal inkább az látható, hogy a 2006 óta tartó gyenge kormányzati teljesítmény miatt rendült meg a választókban a második Gyurcsány-kormány kompetenciájába vetett hit. A választói bizalmat pedig a kormányfő által eddig sokszor szenvedélyesen képviselt politikától (ld. „reform vagy bukás”) való látványos visszalépés által aligha lehet visszaszerezni. Ez önmagában ugyanis kevés, sőt, fenntartja, erősíti a kormányzati cselekvőképtelenség érzetét. Ebből a szempontból persze kérdés még, hogy milyen politikát hirdet meg és folytat majd kormány a nyár folyamán, és azt miként tudja majd ősszel érvényesíteni úgy, hogy közben kisebbségben van a parlamentben. Mint ahogy kérdés az is, hogy marad-e egyáltalán a kisebbségi kormány az SZDSZ elnökválasztása után is.


Piaci nyomás

A második tényező a gazdasági és üzleti döntéshozók Fidesz körüli megjelenésében figyelhető meg. A 2006-os és 2007-es évben is állandó téma volt a nyilvánosságban a kormány instabil helyzete, annak pozícióját viszont megszilárdította, hogy a gazdasági szféra nyíltan bizalmatlan volt a Fidesz politikájával kapcsolatban. Ez részben ma is így van, de kormánnyal szembeni piaci elégedetlenség lassan felülírja a Fidesz politikájával kapcsoltban létező bizonytalanságot. Az előrehozott választásokkal kapcsolatos várakozások tehát nem pusztán a választók körében, hanem – és a kormány szempontjából most ez a jelentősebb – abban a döntéshozói körben is megfogalmazódnak, amelyek szükségesek a kormányzás külső stabilitásához. Mindezzel kapcsolatban egyébként nem az a fontos, hogy néhány nagyvállalkozó, vagy vállalkozói szervezet a nyilvánosság előtt konkrétan előrehozott választást, vagy egyszerűen csak változást követel, hanem az, hogy a Fideszre érezhetően nyomás nehezedik piac részéről. Ebből a szempontból árulkodó a Fidesz hallgatása saját korábbi – akár a népszavazási kampányban képviselt – politikájával kapcsolatban. Ehelyett viszont minden napra jut egy fideszes sajtótájékoztató az országban kialakult szociális és gazdasági válsággal kapcsoltban, amely hangulatilag mintha már egy esetleges Fidesz-kormány első szigorú kormányzati intézkedéseinek indoklását készítené elő. 


Ellenzéki nyomás

Más formában tehát, mint korábban, de a Fidesz előrehozott választások kikényszerítésére irányuló törekvése is erősödött az utóbbi időszakban. Ezt jelzi, hogy május 20-án a legnagyobb ellenzéki budapesti tanácskozásával lényegében nyilvánosan is megkezdte a felkészülést a következő parlamenti választásra, melyet sajtóhírek szerint Orbán Viktor pártelnök 2009 tavaszára vár. A párt rendezvényén részt vettek a választókerületi elnökök, a fideszes városok polgármesterei, illetve a választókerületi elnöki tisztséget be nem töltő országgyűlési képviselők. Az előrehozott választások stratégiai szükségességét növeli a Fidesz szempontjából az, hogy megjósolhatatlan, hogy van-e olyan pont, és ha van, mikor, amikor a párt győzelmével kapcsolatos várakozások már olyan mértékűek, hogy a szavazás elhúzódása már árthat a támogatottságnak. Kulcsszerepe lehet ebben a vonatkozásban a 2009-es európai parlamenti választásnak. A jelenlegi pártpreferencia-adatok szerint ugyanis a Fidesz jelentős győzelemre tehet szert jövőre, különösen annak fényében, hogy tisztán listás választásról van szó, amelyen a közvélemény-kutatási előny látványosabban érvényesülhet, mint az országgyűlési választásoknál. A Fideszt a győzelem azonban stratégiailag dilemma elé állíthatja: a pártnak egyszerre kell majd arról beszélni, hogy az MSZP veresége olyan nagyarányú, hogy már semmi értelme nincs a szocialisták melletti választói kiállásnak, és egyszerre arról, hogy az EP-választás még nem a végcél, hanem csak egy újabb lépcsőfok a kormányzás átvétele előtt.

A 2006. őszén bejelentett népszavazási kezdeményezés kapcsán látható volt, hogy a Fidesz – változó intenzitással – képes végigvinni egy közel másfél éves kampányt, majd annak végén felmutatni a támogatottsági csúcspontot. Erre alkalmat adhat az EP-választásig hátralévő egy év is, de az optimális mozgósítás szempontjából nem érdeke a Fidesznek, hogy erre majd egy újabb kampány következzen. A Fidesz számára így az lenne a legkedvezőbb – bár a megvalósítás MSZP-s és/vagy SZDSZ-es országgyűlési képviselők szavazatán múlik –, ha az EP-választást egyszerre tartanák az előrehozott országgyűlési választásokkal.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695