Újságírói vélemények a Meleg Méltóság Napjáról

2008-07-03

A július 5-i melegfelvonulás több tekintetben is komoly vitákat generált az újságírók között: többen bírálták a rövid életűnek bizonyult, rendőrségi betiltó határozatot, sokan pedig kormányzati politikai eszközként tekintenek a felvonulása.

A jobboldali lapok publicistái nem lelkesedtek a július 5-i melegfelvonulásért, többségük azt ízléstelennek, és a baloldal politikai eszközének tekintette. A

> Publicisztikák
Révész Sándor: A policáj csizmája (Népszabadság, 2008. június 13.)
Király Dávid: A melegfelvonulás mint közlekedésszervezési kérdés (Hírszerző, 2008. június 14.) 
Virág Tamás: A szivárványszínű úttorlasz (Hírszerző, 2008. június 15.) Pilhál György: Még melegebb lesz ( Magyar Nemzet, 2008. június 21.) Várkonyi Tibor: Hunnia serege (Népszava, 2008. június 26.) 
Joó István: A melegjogi Moloch (Magyar Nemzet, 2008. június 28.) Körmendy Zsuzsanna: Kirúzsozott szabadságunk (Magyar Nemzet, 2008. június 30.)
Bayer Zsolt: A melegbüszkeség napja elé (Magyar Hírlap, 2008 június 30.) Bitó László: "Homofóbia" vagy gyűlöletfüggőség? (Népszabadság, 2008. július 3.) 
Kállai Ákos: A te anyádat, köcsög (Magyar Narancs, 2008. július 3.)

baloldali lapok publicistáinak egy része Toroczkay-Budaházy féle fenyegetésekre reagált, másik részük pedig a rendőrség betiltó határozatát kritizálta.

Bitó László, nyugalmazott élettanprofesszor hosszabb írásban elemezte az ellentüntetők motivációit, Kállai Ákos pedig a Tóta W. Ákos blogján megjelent írás kapcsán fejtette ki véleményét. A legtöbb publicista nem, vagy csak kis terjedelemben foglalkozott a melegjogok kérdésével, vagy szexuális kisebbségek társadalmi helyzetével és megítélésével. Legtöbbjük inkább a felvonulás körüli ügyekre helyezte a hangsúlyt. 








Publicisztikák I.

Révész Sándor: A policáj csizmája (Népszabadság, 2008. június 13.)
„A melegfelvonulás betiltásának kísérlete elbukott. Ennek mindnyájan örülhetünk, akiket a betiltó határozat sértett. Mindenkit sértett, aki ellenzi, hogy polgártársait a Dunába öljék.”


(…) Tóth Gábor rendőrfőkapitány érezhette, hogy nehéz lesz ezt a döntést hitelesen megmagyarázni, mert igen részletes jogi és közlekedésrendészeti magyarázkodást mellékelt hozzá. De hiába ügyeskedett, nem volt akkora zsák, amiből a rendőrség szöge ki ne bújt volna. A rendőrség megpróbálta elpasszolni azt a nehéz és kínos feladatot, hogy megvédje a felvonulókat az őrjöngő homofób csordáktól. Állófogadást csinált volna a felvonulásból valami jól lezárható helyen.

(…) Amilyen fontos, hogy a békés tüntetőket megvédjék a vadakkal szemben, éppoly fontos, hogy akár a vadak is lehessenek békés tüntetők. Ne hagyjuk kiesni az emlékezetünkből, hogy a Lelkiismeret 88 tüntetését is törvénysértő módon oszlatták föl a Gesztenyés-kertben 2003 decemberében. Közvetlenül az után, hogy a rendőrség és a bíróság mérlegelési jogkörével visszaélve nem engedélyezte, hogy Medgyessy Péter háza elé vonuljanak a lemondását követelő tüntetők. 2003 elején pedig, amikor a jobbszélsőtől a balszélsőig mindenféle szervezet tiltakozni kívánt az iraki háború ellen, a rendőrség két hét alatt hat tüntetést tiltott be a közlekedés érdekeire hivatkozva. Ezeket a tiltásokat is vissza kellett vonni, mint a mostanit.

Király Dávid: A melegfelvonulás mint közlekedésszervezési kérdés (Hírszerző, 2008. június 14.)  

„A felvonulás nem közlekedésszervezési kérdés, de még csak nem is ízlésbeli. Olyan társadalmi kérdésről beszélünk, amelyre egyébként a politika még ma sem mindig (általában nem) hajlandó vagy tud választ adni, holott a fent említett korlátoltság és prüdéria addig nem veszik ki, amíg az a hazai politikai elitet is jellemzi.”


(…) Habár a melegfelvonulás betiltásának kérdése a politikai és civil tiltakozások miatt lényegében egy nap alatt lekerült a napirendről, továbbra sem tudjuk, hogy Budapest rendőrfőkapitánya a napokban miért tiltotta be a rendezvényt. Nem tudjuk, mert a magyarázat hazug. A hivatalos indoklás szerint a menet akadályozná a közlekedést, ez az érv azonban pillanatok alatt megcáfolható.

(…) Ha feltételezzük, hogy Budapest rendőri vezetése nem homofób, akkor egyetlen okot tudok elképzelni: a szervek vélhetően így akarták elkerülni azt, amit tavaly nem sikerült. Jelesül, hogy a melegfelvonulás a néhány száz, tojással és kövekkel felszerelkezett szélsőjobbos csőcseléknek köszönhetően erőszakba torkolljon.

Virág Tamás: A szivárványszínű úttorlasz (Hírszerző, 2008. június 15.) 
 
„A meleg nyári szombati felvonulás tiltása ellen profi módon tiltakoztak a melegek érdekeit védő szervezetek, és sok politikus is úgy érezte, fontos a gyülekezési jog szabadságának védelme. Tették mindezt nagyon helyesen, de egyoldalúan, és közben kicsit árulkodóan arról, milyen összefüggéseket, és milyen információkat tartanak fontosnak.”


(…) Mindenesetre Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány egy nap alatt új szakértői véleményekhez jutott, újragondolta a dolgot, és rájött, hogy „a gyülekezéshez való jog és a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő társadalmi érdek biztosítása prioritást élvez”. A fővárosi folklór arról szól, hogy személyesen Draskovics miniszter "szakértett" neki, de erről biztosat soha nem fogunk tudni. Az viszont már önmagában rossz, hogy ez felmerül, hiszen a rendőrség egyik vezetőjének nagymértékű befolyásolhatóságát feltételezi. Sajnos az sem jobb, ha a főkapitány önmagától gondol össze-vissza mindenfélét.

(…)Jobb lett volna, ha a politikusok a tiltó határozat ellen annak tartalmát vitatva lépnek fel, és az sem lenne baj, ha a melegjogok kiteljesítése érdekében a parlamentben is barkácsolnának, nem csak az újságírók előtt. Ha nagyon tanácstalanok ez ügyben, nézzék meg, mi történt Csehországban az elmúlt években, és hogyan nőtt a politikai döntésekkel (pl. a "melegházasság" évekkel ezelőtti elfogadásakori politikus-nyilatkozatok) párhuzamosan a melegek elfogadottsága, talán azért is, mert nemcsak konfliktusok mentén álltak ki mellettük a döntéshozók, hanem a jogegyenlőséget természetesnek és fontos kérdésnek tartották. 

Pilhál György: Még melegebb lesz ( Magyar Nemzet, 2008. június 21.)

„Pontosabban arról van itt szó, hogy az idén is szabad vonulniuk a meleg polgártársaknak, nem kell állógyűlésre szorítkozniuk, ahogyan azt eredetileg a rendőrség szerette volna.”


(…) Ne vegye el a kedveteket, csibéim, hogy időközben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia bejelentette: nem ért egyet az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatával, vagyis tiltakozik a tavaly elfogadott törvény ellen, amely majdnem a házasság szintjére helyezi az ilyen típusú viszonyt, ugyanis ez szerintük "veszélyes támadást jelent a társadalom alapvető intézménye, a család ellen". Bakfitty. Mit értenek ők az ilyen meghitt konzultációkhoz- Az a lényeg itt, violáim, hogy megértsük egymást. Imre biszexuális gondjait, Géza migrénjét, és hogy tudjuk orvosolni a Ferit ért nemtelen támadásokat a gőzfürdőben - ez a mi küldetésünk, tubarózsáim. 

Várkonyi Tibor: Hunnia serege (Népszava, 2008. június 26.)

”Végre elérkezhetne az ideje az egyértelmű törvényes rendezésnek, amelyből a rendfönntartás is pontosan tudhatja, meddig terjed a hatásköre, és tudhatja a garázda is, hogy nem viheti el szárazon.”


(…) Kávézacc jóslásra vállalkozott a Budapesti Rendőr Főkapitányság a jövő szombatra meghirdetett Büszkeség-napi fölvonulás idejére. A becslése szerint "mindennél hevesebb, kegyetlenebb" támadásoktól kell tartani. A fenyegetésekből ítélve nem látszik kockázatosnak a jövendölés, mert a társadalomellenes erők ocsmány hangnemben mozgósítják híveiket.

(…) A baj valószínűleg nem a rendőrségnél kezdődik, hanem a törvény elégtelenségén. A 2006-os, politikától sugallt rendbontások óta az egyik vezető jelszó a "gyülekezés és a szólás korlátlan szabadsága". Ami vitathatatlanul egyik alapértéke a demokráciának. De szintén alapérték az alkotmányos közrend, és annak védelmével kezdődnek a zavarok. Egyesek szerint a rendőrség nem mer határozottan föllépni, innen bizonytalan magatartása. 

Publicisztikák II.

Joó István: A melegjogi Moloch (Magyar Nemzet, 2008. június 28.)

„A balliberális rárontológusok arról sem szólnak, hogy a tavalyi és korábbi büszkeségi menetek szervezett szereplőinek milyen viselkedése adott ürügyet arra, hogy némely bepalizott vonulónak behúzzanak egyet-kettőt az ellentüntetők. (Nem tudom, megsérültek-e annyira, mint Révész Máriusz fideszes honatya Tóth úr elődjének rendőreitől.)”


(…) A gyurcsányizmust nap mint nap vitaminnal injekciózó szélmagyarkodóknál mégis nagyobb azoknak a vétke, akik verbálisan a homofóbia alá rekesztik az egész társadalmat. Akik hazug cikkek özönével fedik el, hogy legfeljebb egy stupid töredék az, amelyik a saját nemükhöz szexuálisan vonzódókat l’art pour l’art gyűlöli. Akik nem világítják meg, hogy a homoszexuálisok többsége is elítéli a szószólóikként feltolakvó megélhetési mozgalmárokat, akik "büszkeségi" meneteikkel mindenekelőtt nekik árthatnak.

(…) Nem hagyhatjuk viszont, hogy a homoszexualitást valakik bálvánnyá, kultusszá emeljék. És azt sem, hogy felhasználják a melegjogi akitivizmust a család intézményének végső elroncsolásához. Hogy a jogegyenlőség hiányáról hazudozzanak, holott az igazi házasságra (emlékszünk: egy férfi, egy nő!) mindenkinek azonos joga van. S hogy szavazóbázist koholjanak rettegni késztetett meleg emberek hajlamából egy böszme kisebbség számára.

Körmendy Zsuzsanna: Kirúzsozott szabadságunk (Magyar Nemzet, 2008. június 30.)

„Bizonyára emlékeznek még Szetey Gábor államtitkár vallomására, aki ösztönvilágának mélyebb rétegeit oly előzékenyen osztotta meg az ő altesti ügyeire amúgy nem kíváncsi országgal. Egy internetes újság fórumán ezt a kérdést tették föl neki: "Maga színésznek tanult. A coming out előtt gyakorolta a könnyezést?" S a kérdező a lényeget érintette: mert a melegfelvonulás elsősorban show, utána biznisz, s végül de nem utolsósorban bunkó a politikai rivális meg az egyházak ellen.”


(…) Idehaza a melegfelvonulást hosszú évek szívós munkájával sikerült az év legkínosabb napjává tenni. Idén a rendőrség először betiltotta a rendezvényt, majd ezt visszavonta. Épp csak megvárták, hogy néhány "nagyformátumú" politikus, mint például Lévai Katalin elmondhassa, mit kíván a magyartól az európai demokrácia. De a híradókból úgy tűnt, nem a tömegek döngették a rendőrség kapuját, hogy ide nekünk a melegfesztivált. Nem a gyerekkocsit tologató anyukák dühöngtek, amiért a július eleji, valószínűleg forró vasárnapon már megint nem lesz lezárva az Andrássy út. Nem a nyugdíjasok háborogtak, hogy kimehetnek az unalmas Városligetbe, pedig ők szívesebben néznének egy keskeny csípejű, ingerlően szőrös férfihátsót rózsaszín szívecskés tangában. Arról sem hallottunk, hogy különböző felekezetek az ökumené jegyében parlamenti beadványt készítettek volna az ügyben, hogy ne csak a Biblia legyen ölmeleg segédeszköz a várva várt felvonuláson, hanem legyen ott a Talmud meg a Korán is. 

Bayer Zsolt: A melegbüszkeség napja elé (Magyar Hírlap, 2008 június 30.) 


„A homoszexualitás attól lesz probléma, hogy valakik mesterségesen azzá teszik. S miután azzá tették, miután felmutatták mint problémát, mindjárt orvosolni is kívánják a dolgot.”


(…) Az egész mesterségesen gerjesztett álprobléma teljes abszurditását éppen ezek a parádék mutatják meg, hiszen – miképpen fentebb vázoltuk – mi is volna ezeknek a beteg "jogvédőknek" az eredeti céljuk? Az, hogy a homoszexualitással kapcsolatos előítéleteket feloldják, és a homoszexualitást elfogadtassák a társadalommal. Nos, kérdem én, el lehet fogadtatni a társadalommal, hogy önmaguk szexuális másságára "büszke" akárkik egy teherautó platóján, ülepükbe színes tollakat tűzve, egymással üzekedve, vonagolva végigmasírozzanak a városon, nagymamák és kisgyerekek szeme láttára? Vagy, másképpen feltéve a kérdést, tényleg az jellemzi homoszexuális embertársainkat, hogy feltétlenül undort keltő viseletekben és undorító magatartást tanúsítva, nyilvános szexuális életet élve – vagy azt imitálva – megbotránkoztassák a többségi társadalmat?

(…) Azoknak pedig, akik most az ocsmány buzi-show megzavarására és a balhéra készülnek, üzenem, hogy azok a beteg és perverz provokátorok csak erre várnak. Ha egyszer végre úgy kellene végigvonaglaniuk az Andrássy úton, hogy a kutya nem állna az út szélén, s csak néma csönd és bezárt ablakok kísérnék szomorú és gyomorforgató útjukat, akkor maguktól abbahagynák. 

Bitó László: "Homofóbia" vagy gyűlöletfüggőség? (Népszabadság, 2008. július 3.)

„Az, hogy a hasonló felvonulást idén a budapesti rendőr-főkapitányság hetekkel az esemény előtt elutasította, majd - a felháborodásra reagálva - mégis engedélyezte, alkalmat adhatott a rendőrségnek a felkészülésre, az esetleges ellentüntetések kordában tartására, az atrocitások meg-akadályozására.”


(…)Tőlünk nyugatra a szexualitás sokféleségének korábban is sokkal szélesebb elfogadottságával találkozhattunk. Pár évvel ezelőtt Kölnben voltam feleségemmel egy ilyen felvonulás idején. Karneváli légkör lengte be az eseményt: három-négysornyi néző övezte útjukat, s megtapsolták, lelkesen buzdították a feldíszített, gördülő dobogókon a biológiai nemiségükben bizony olykor nehezen meghatározható szereplőket. Egyetlen rossz szót sem hallottunk. (New Yorkban ez már évekkel korábban is így volt.) Mi a tolerancia terén ettől sajnos még távol állunk.

(…) A tavaly előtti és tavaly őszi atrocitásokhoz (tévészékház!) vezető politikai tüntetések sora - beleértve az ezekhez csatlakozott-toborzott csőcselék viselkedését - fenyegetően mutatta: vannak, akik szinte bármikor készek zsidózni, cigányozni, tojást vagy éppen utcakövet dobálni. Ezek között akadnak nemcsak balhét kereső "futballhuligánok", hanem ami sokkal veszélyesebb, vannak gyűlöletfüggővé vált személyek is. Ezen azt értem, hogy vannak szerencsétlen, frusztrált emberek, akiknek olyannyira inger- és eseményszegény az életük, érzelmileg annyira "alultápláltak", hogy már csak a gyűlölet hozza izgalomba őket, indítja be szervezetük mozgósító (pl. adrenalin) és agyuk endorphin- és más hangulatemelő rendszereit. Ezek a hormonkoktélok a drogok kiváltotta eufóriához hasonló mechanizmussal működő állapot forrásai lehetnek, és így függőséget okozhatnak.

Kállai Ákos: A te anyádat, köcsög (Magyar Narancs, 2008. július 3.)

„Nos, tehát Tóta W. Árpád idén a Meleg Méltóság Napjáról homofób írással emlékezett meg (Seggel előre, w.blog.hu, június 19.). Véleménye szerint a szexuális kisebbségiek maguk tehetnek róla, hogy még mindig korlátozva vannak a jogaik, mivel a Meleg Méltóság Menetében nem elég behízelgő modorban csörgetik a láncaikat.”


(…) A melegfelvonulásnak nem célja bemutatni, hogy milyen a „homoszexualitás”. Több okból sem. Egyrészt, mert a melegfelvonulás nemcsak a homoszexuális, hanem minden szexuális és nemi identitású kisebbség és az őket támogatók közös felvonulása. Másrészt, mert nincs olyan, hogy „homoszexualitás”. Van helyette sok különféle buzi, akikben semmi más közös nincs azon kívül, hogy jellemzően azonos neművel létesítenek szexuális kapcsolatot.

(…) De azért sem lehetséges a homoszexualitást bemutatni egy felvonulás keretében, mert a felvonulás nem hétköznapi helyzet, akár jogkövető tüntetésnek, akár színpompás karneválnak tekinti is valaki. Hétköznapi melegeket hétköznap tessék nézegetni!

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695