Ki akarja a Chartát?

2008-07-11

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a meleg büszkeség napján történt atrocitásokat követően az intolerancia elleni jogos nemzeti önvédelmet kezdeményezett egy Magyar Charta formájában, amelynek gyűlést hirdetett szeptember 6-ára. A kormányfő legfőbb közjogi méltóságokat találkozóra hívta annak megvitatására, mi hiányzik az alkotmányos, demokratikus intézményrendszerből. Míg a baloldali publicisták egy része üdvözölte a kezdeményezést, az újságírók közül mégis sokan megkérdőjelezték a Chartát kezdeményező kormányfő személyének hitelességét és szándékának őszinteségét.

A jobboldali véleményformálók szerint a miniszterelnök beszédéből csak annyi igaz, hogy „betelt a pohár”, de a választóknak „már régen betelt”, mégpedig pont

> Publicisztikák
Nyiri János: Kinek használt a „meleg méltóság menete”? (Gondola, 2008. július 7.) 
Tóta W. Árpád: Molotov és Ribbentrop (Index, 2008. július 7.) 
Király Dávid: Egyszerűen senkik vagytok! (Hírszerző, 2008. július 7.) Bayer Zsolt: A jogos önvédelem (Magyar Hírlap, 2008. július 8.) Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva (Magyar Hírlap, 2008. július 8.) 
Ágh Attila: A Magyar Charta (Népszava, 2008. július 8.)
 Nagy N. Péter: Külső csillagok (Népszabadság, 2008. július 9.) Andrassew Iván: A tobzódó álság (Népszava, 2008. július 9.)
 Bayer Zsolt: Sok charta közt a gyerek (Magyar Hírlap, 2008. július 10.) 
Pilhál György: Ferenc-charta: a franc akarta (Magyar Nemzet, 2008. július 10.) 
Körmendy Zsuzsanna: Akciók paravánja mögött (Magyar Nemzet, 2008. július 10.) 
Szerkesztőségi vélemény: A rács mögé (Magyar Narancs, 2008. július 10.) 
Szerkesztőségi vélemény: Nem egy életbiztosítás (Figyelő, 2008. július 10.) Mészáros Tamás: Védtelenül (168 óra, 2008. július 10.) 
Kondorosi-Brown Róbert: Gyurcsányi vallomástétel szeptember 6-án? (Gondola, 2008. július 10.) 
Torkos Matild: Melegszik a közjogi helyzet (Magyar Hírlap, 2008. július 11.) 
Bolgár György: A Magyar nemaCharta (Népszava, 2008. július 11.)

Gyurcsány Ferenc kormányzásával. A baloldali publicisták úgy vélekednek, a szélsőségek ellen teljes összefogásra van szükség és ezt a folyamatot indíthatja el a miniszterelnök kezdeményezése. A jobboldali álláspont szerint a hétvégén történtek „ürügyet szolgáltattak Gyurcsány aktivizálódására”. Egyes megközelítések azt hangsúlyozták, hogy a Magyar Charta célja a rendszerváltás emlékének felidézése és az SZDSZ újbóli megszólítása volt. 





























Publicisztikák I.

Nyiri János: Kinek használt a „meleg méltóság menete”? (Gondola, 2008. július 7.) 

"Gyurcsány Ferencnél „betelt a pohár”. Örvendünk. Nálunk már régen betelt. Most a kormányfő is odahathatna végre, hogy kiderüljön: Kik szervezték meg rosszul az MTV védelmét 2006. szeptemberben? Kik lőttek a rendőrség székházára? Kik gerjesztik a feszültséget mindig éppen akkor, amikor…”



(…) Most, amikor Gyurcsány és kormánya immár egy hónapja választási kampányt folytat anélkül, hogy ki lennének írva választások, most, amikor a nép elsöprő többsége megkezdte nyári közéleti semmittevését – kinek használ ez a cirkusz?

Először is feltűnően alaposan meg lett szervezve a dolog. A rendőrség megtiltotta volna, ám néhány órán belül „jobb belátásra tértek” a rendőri vezetők. Viszont párját ritkítóan erős fellépést szerveztek meg. Sokkal ütőképesebbet, mint 2006. szeptember 18-án az MTV székházának védelmében… (…) Alig várjuk, hogy tisztán lássunk végre: kik vezetik, kik fizetik a szélsőséges mozgalmakat?

Gyurcsány Ferencnél „betelt a pohár”. Örvendünk. Nálunk már régen betelt. Most a kormányfő is odahathatna végre, hogy kiderüljön: Kik szervezték meg rosszul az MTV védelmét 2006. szeptemberben? Kik lőttek a rendőrség székházára? Kik gerjesztik a feszültséget mindig éppen akkor, amikor… Igen: amikor erre a kormánynak a legnagyobb szüksége van.

(…) Ismételjük: reméljük, Gyurcsány Ferenc és kormánya végre a bűnözőkkel is foglalkozik, nem csak a néphülyítéssel. Ha Gyurcsány Ferenc akar valamit közölni a néppel szeptember 6-án, az általa meghirdetett nagygyűlésen, annak arról kell szólnia, hogy a szélsőséges irányzatok törvénysértő vezetőit végre rács mögé dugták.

Minden egyéb folytatás azt a gyanút erősíti, hogy titkos eszközökkel szervezett műbalhét láthattunk a „meleg büszkeség menete” kapcsán. Amire a melegeknek volt a legkevésbé szükségük, de hát lehetséges, hogy tudtukon kívül ők is csupán eszközei egy sötét hatalmi játszmának.

Tóta W. Árpád: Molotov és Ribbentrop (Index, 2008. július 7.) 

"Chartázni pedig muszáj. Felidézni az emlékeket, azokat a régi szép barna esőket, egy szép barátság kezdetét. Hátha még mindig, már megint vevő lesz rá az SZDSZ, ha már a hippiszárny győzött.”


Betelt a pohár, nicsak. Pedig feneketlen egy pohárnak tűnt. Olyan jókat lehetett vitatkozni rajta, hogy félig üres-e, vagy félig tele van, illetve szörnyülködni, hogy van ez a pohár. Erre egyszer csak betelik, vagyis most már tényleg nincs más hátra, mint alapítani egy chartát.

A poharat azok húgyozták tele, akiket egyébként „radikális fiataloknak”, „tiltakozóknak”, „ellentüntetőknek” szokás becézni; megkattant jogászok és hasonlók pedig „másképp gondolkodóknak” meg „ellenvéleménynek” nevezik őket, ha el nem röhögik.

Amúgy a világszerte bevett megnevezésük: terrorista. A terrorizmus elleni harcban egyébként még a támadó háború is megengedett – legalábbis a magyar kormány vélhetően így gondolja, különben nem vállalnánk szerepet Afganisztánban és Irakban.

(…) Minek ezt magyarázni? Hát csak azért, mert pontosan ugyanezt a distinkciót képtelen meghúzni az eljövendő Charta főereje, a Magyar Szocialista Párt. Már lobogtatják is a gyűlölettörvényt, hogy naugye, naugye, be kell tiltani a gyűlöletet, és akkor majd nem lesz ez. Meg nem lesz semmi se, amire rá lehet fogni, hogy uszítás. Demokrácia, szólásszabadság? Arról pont azt gondolják, mint a páviánok: sokallják.
Pedig nem a szöveggel telt be a pohár, hanem a fizikai erőszakkal. Amit viszont kényelmesen meg lehet úszni, annak ellenére, hogy az elkövetők köre ismert, bizonyíték van bőven, és jogalap is.

Nem azzal van tele a pohár, hogy néhányan utálják a melegeket, a zsidókat vagy az SZDSZ-t, és ennek képességeikhez mérten hangot adnak. Ugyan ki nem szarná le szegény hülye fasisztákat, ha a saját vonulásukon elmondanák, mennyire utálják ezeket meg azokat? (…) Az ütleg nem kódolható, és nem is tolerálható. Az utcai verekedésnek, a testi sértésnek megvan a büntetési tétele; az elhallgattatás szándéka nyugodtan nevezhető aljas indoknak, súlyosbítólag.

(..) De ha elfogynak a páviánok, akkor nem lehet páviánellenes chartát csinálni. Chartázni pedig muszáj. Felidézni az emlékeket, azokat a régi szép barna esőket, egy szép barátság kezdetét. Hátha még mindig, már megint vevő lesz rá az SZDSZ, ha már a hippiszárny győzött. A házasság megmentése fontosabb a páviánkérdésnél. Chartázni muszáj, de nem sürgős, odébb van még a költségvetési szavazás: alakuló gyűlés szeptember 6-án. Tehát akkor még biztosan lesz fasisztaveszély, talán még szlovák terroristák is érkeznek, vagy huszonhárommillió román fasiszta. Két pofonnal egyszerűbb lenne. Túl egyszerű.

Király Dávid: Egyszerűen senkik vagytok! (Hírszerző, 2008. július 7.)

"Abban igaza van, hogy meg kell vizsgálni, mi hiányzik az alkotmányos, demokratikus intézményrendszerből az erőszakos gyülekezet megfékezéséhez, kérdéses azonban, hogy kezdeményezéséhez partnerekre talál-e; az elmúlt években sajnos igen sok kormányzati kezdeményezést láttunk szégyenteljesen homályba veszni.”


(…) Elég volt. Ez már nem a melegek, a zsidók, a cigányok, vagy bármelyik megfélemlített kisebbség ügye. Tűrhetetlen, hogy egy néhány száz fős, bármilyen alkalmat esztelen erőszakra felhasználó banda határozza meg azt, hogy egy ország és a fővárosa hogyan ünnepelhet nemzeti ünnepet, történelmi évfordulót, vagy éppen a melegek jogegyenlőségének fesztiválját.

Elég volt abból, hogy az ünnepeinket utcai harcba fojtó, békés tüntetők ellen nyílt erőszakkal fellépő, melegbárokra Molotov-koktéllal támadó csőcselék ügye jobbára megreked a civil szervezetek, publicisták, szobatudósok és nyilatkozni vágyó alkotmányjogászok szintjén.

Amíg a politika nem avatkozik bele, vagy csak nyilatkozatháború szintjén teszi azt, nem lesz változás. A kisebbségeket érő folyamatos atrocitások, amelyek Magyarországot kiemelik az európai országok sorából, nem lehetnek puszta kampánytémák. Nem lehet, hogy bármelyik, a magyar demokrácia mellett elkötelezett párt arcvesztésnek tekintse, ha ebben a témában együttműködik saját politikai ellenfelével.

(…) Gyurcsány Ferencnél most telt be a pohár, nemzeti önvédelmet hirdetett a csőcselék ellen. Abban igaza van, hogy meg kell vizsgálni, mi hiányzik az alkotmányos, demokratikus intézményrendszerből az erőszakos gyülekezet megfékezéséhez, kérdéses azonban, hogy kezdeményezéséhez partnerekre talál-e; az elmúlt években sajnos igen sok kormányzati kezdeményezést láttunk szégyenteljesen homályba veszni.

Egy biztos: a szélsőséges rohambrigádok szombati akciója - hiába a megdobált demonstrálók, sérült rendőrök, megtámadott politikusok - nem érte el a célját. A melegeket, és a jogaikért küzdőket nem tántorította el, sőt - ebben biztos vagyok - megerősítette.

Július ötödike óta tudjuk, hogy kikkel vállalnak közösséget a melegek ellen bármilyen eszközzel fellépők. Talán egyszer Magyarország is eljut oda, hogy már ciki lesz homofóbnak lenni. Talán.

Bayer Zsolt: A jogos önvédelem (Magyar Hírlap, 2008. július 8.)

"Természetesen azt is tudnunk kell, hogy ez a szeptember 6-ra meghirdetett Magyar Charta sem egyéb, mint nászajándék az SZDSZ-nek. Hátha ismét igent mond a hűtlen ara…"



(…) Tehát, mivel nem hallgattak az okos szóra, most legújabb kori történelmünk legalávalóbb figurája ismét beszélhet hetekig, hónapokig mindarról, ami nem lényeges, és tetszeleghet a demokrácia megmentőjének szerepében. S természetesen azt is tudnunk kell, hogy ez a szeptember 6-ra meghirdetett Magyar Charta sem egyéb, mint nászajándék az SZDSZ-nek. Hátha ismét igent mond a hűtlen ara…

(…) A lényeg pedig ott reszket a farizeus kimondott mondataiban: igen, betelt a pohár, és, igen, eljött a jogos önvédelem ideje.

Ugyanis ma Magyarországon egy agresszív kisebbség megpróbálja ráerőszakolni saját értékrendjét – pontosabban annak hiányát –, akaratát és életvitelét a magára hagyott, elárult, lesajnált többségre.

Igen, nyilvánvaló: a vidék Magyarországát magára hagyták, elárulták és lesajnálják. Megalázzák. A kistelepüléseken élő magyar milliók ma ki vannak vetve még az alkotmány sáncai mögül is. Mert az alkotmány elvben garantálja a jogot a magántulajdonhoz és az élethez. Az emberhez méltó élethez. S elvben a magántulajdon szent és sérthetetlen. De ezt a szentséget és sérthetetlenséget ma milliók nem élvezhetik. (…)

Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva (Magyar Hírlap, 2008. július 8.)

"Ha a nép kiadhatna ilyen közleményt, alighanem ugyanezt nyilatkozná, az ő pohara Gy. F.-fel van tele már régen, a jogos nemzeti önvédelemmel pedig az őszödi beszéd óta próbálkozik.”


(…) A melegnapi atrocitások után meg akarja vitatni a közjogi méltóságokkal, mi hiányzik az alkotmányos, demokratikus intézményrendszerből. Volna mit megvitatni, például azt a legfőbb hiányosságot, hogyan lehetséges, hogy ő még mindig a helyén van, de megint csak nem erről van szó. Most Magyar Charta lesz (nem Magyar Gárda), és "akkor Magyarországon nem káosz lesz, hanem szabad, demokratikus büszkeség". Mert a szélsőségesek ellopják a magyarság szimbólumait és ellopják a szabadság örömét, ez pedig "nem rendőrségi, nem meleg-, nem zsidó-, nem cigány-, hanem közös ügy". Vagyis hát "betelt a pohár". Ha a nép kiadhatna ilyen közleményt, alighanem ugyanezt nyilatkozná, az ő pohara Gy. F.-fel van tele már régen, a jogos nemzeti önvédelemmel pedig az őszödi beszéd óta próbálkozik. (…)

Ágh Attila: A Magyar Charta (Népszava, 2008. július 8.) 
 
"A magyar politikában a konfrontációk keserves évei után eljött már az „építkezés időszaka”, amikor a közélet főszereplőinek a maguk újabb, kibővített szerepkörében kell színre lépniük, hogy megteremtsék a társadalmi párbeszéd intézményrendszerét.”


(…) Két fronton kell ugyanis a káosz kihívására adott válasznak megszületnie, mert az utcai vandalizmus megállításához egyaránt kell a nagy többség megmozdulása és a választott vezetők határozott kiállása. A magyar politikának a szélsőjobb radikalizmus megfékezéséhez új kezdeményezésre, innovációra van szüksége, nevezetesen a közéleti demokrácia minimumának elfogadására és a tömegtámogatás megszerzésére.

Ezt fogalmazza meg a Magyar Charta felhívása, ami egyben távolabbra is tekint. A magyar politikában a konfrontációk keserves évei után eljött már az „építkezés időszaka”, amikor a közélet főszereplőinek a maguk újabb, kibővített szerepkörében kell színre lépniük, hogy megteremtsék a társadalmi párbeszéd intézményrendszerét. A politikának a társadalmi nyitottság irányában kell változnia, egy olyan közélet kialakítása felé, amelyben már a közeljövőben fokozatosan megjelennek a hosszú távú gondolkodást képviselő társadalmi partnerek, vagyis társadalmi-gazdasági megállapodásra van szükség, mert tartós intézményi berendezkedés nélkül nincs demokratikus konszolidáció.

A Magyar Charta kidolgozása és elfogadása önmagában is szükséges a szélsőjobb tombolásának megállítására, de egyben az első lépés is lehet a konszenzusos demokrácia kialakítása felé. A szélsőjobb utcai tombolása ugyanis vitális közös értékeket és érdeket sértett a magyar társadalomban, hiszen valamennyi politikai pártnak és társadalmi szervezetnek közös értéke a demokratikus normák betartása és a közös érdeke a közrend helyreállítása. Sőt leginkább talán éppen a politikán túli gazdasági szférának a legelemibb érdeke a biztonságos üzleti élet alapfeltételeinek garantálása. Ezt a közös értékrendet és érdekrendszert fejezheti ki a Magyar Charta, ami a „Magyar Gárda” nemzetközi lejárató akciói után valódi nemzeti büszkeségként viselheti a magyar nevet.

(…) A tagolt társadalmi intézményrendszer kiépítésének és a széles társadalmi párbeszédnek a megkezdése – támaszkodva a baloldali mozgalmak felhajtó erejére is – egyben a konszolidáció kétéves programjának a legfontosabb része, avagy alapvetése is. Így reális esély van arra, hogy a konfliktusok korának két évtizede után a 2010-es választást követően megkezdődhessen az együttműködés, a konszenzus kora Magyarországon. Ennek a kezdete lehet a Magyar Charta elfogadása, ami kifelé és befelé is üzen a magyar demokrácia erejéről és érettségéről.

Nagy N. Péter: Külső csillagok (Népszabadság, 2008. július 9.) 

"Már alig hiszik el egymásról a fő közjogi és politikai méltóságok, hogy végső soron azonos kultúrát képviselnek, amellyel szemben egyre intenzívebben mutatkozik egy - remélhetőleg - egészen másik. S azzal is van dolguk.”


(…) Ha a demokrácia, a nemi identitástól független méltóság hisz önmagában, akkor ebből nem lehet katasztrófavízió, csak a rendőrség felszólítása arra, hogy legyen már észnél.

Kiderült azonban, hogy a helyzet még ezzel a mércével mérve is kínos. Hogy többről van szó annál, mint hogy a köztársasági elnök elég gyorsan áll-e ki ilyen esetben, mint ahogy nem ezt teszi, ha egyáltalán lesz szava arra, hogy itt már szinte mindenki, aki nem a jobboldalhoz tartozik, csak jelentős kockázatok árán mondhatja el nyilvánosan, hogy ki ő, és mit gondol a világról.

(…) Mit gondoljunk, amikor a Magyar Charta-felhívásra a nemrég még koalíciós egyeztetésben elkötelezett államtitkár közli, hogy nem vesz részt pártpolitikai megmozduláson? Nem tűnne fel, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is? Hogy a kilencvenes évek második felében előbb a kisgazdáktól, majd a Fidesztől indított dühroham mára szétzilálta a politikai életet? Már alig hiszik el egymásról a fő közjogi és politikai méltóságok, hogy végső soron azonos kultúrát képviselnek, amellyel szemben egyre intenzívebben mutatkozik egy - remélhetőleg - egészen másik. S azzal is van dolguk. (…)

Andrassew Iván: A tobzódó álság (Népszava, 2008. július 9.)

 

"Ami az erkölcsi alapokat illeti: az a parlamenti párt, amelyik a meleg büszkeséget megmutató fölvonulás elleni terrortámadás lelki előkészítésért leginkább felelős, jobban teszi, ha arcátlan feleselés helyett valami kápolna mélyén kéri Isten bocsánatát.”


Álságosnak tartja a KDNP a miniszterelnök bejelentését, miszerint nemzeti önvédelmi gyűlést kíván összehívni.

(…) Ami az erkölcsi alapokat illeti: az a parlamenti párt, amelyik a meleg büszkeséget megmutató fölvonulás elleni terrortámadás lelki előkészítésért leginkább felelős, jobban teszi, ha arcátlan feleselés helyett valami kápolna mélyén kéri Isten bocsánatát.

(…) Tudom, hogy teljességgel reménytelen a katolikus vezetőket bármilyen önvizsgálatos irgalomra rávenni, de jelzem, hogy az emberiség eléggé jelentős része rendkívül hálás lenne, ha papjaik abbahagynák a nemi szervek körüli elhivatott matatást. Mélységesen embertelen, minden szeretetet és könyörületet nélkülöző az, ahogy a homoszexuálisokkal bánnak.

(…) Persze az is lehet, hogy tévedek: a Biblia csak a melegek elpusztítását írja elő, a gyermekek túlbuzgó kedvelését nem annyira rendeli büntetni. És ez elég alap arra, hogy fölényeskedve tegyék még átkozottabbá Isten különös teremtményeinek életét. Szégyelljék magukat, és szóljanak a semjénkedőknek, hogy hallgassanak legalább. Nem fognak hiányozni a Nemzeti Chartáról. Az igazi keresztények annál inkább. 

Bayer Zsolt: Sok charta közt a gyerek (Magyar Hírlap, 2008. július 10.)

"A minden rendszerben győztes magyar miniszterelnök chartája – immáron Magyar Charta néven. Gyurcsány Magyar Chartája olyan éppen, mint Gyurcsány Himnusz-éneklése. A szívre tett kéz hamis és hazug pátosza lengi körül, s persze ismét politikai hátsó szándék.”


Voltak már nekünk chartáink. Elég sok chartánk volt már. S ebből a sokból kettő volt rendben.

Rendben volt az első mindjárt. A Charta 77. Amelyet aláírt egyebek mellett Csoóri Sándor és Václav Havel is.

(…) A következő charta a Demokratikus Charta volt. Még a kilencvenes évek elején hívta életre egy csapat magyar értelmiségi, mert úgy érezték, veszélyben a demokrácia. Illetve… Pontosítsunk ismét. Néhány közülük valóban így érezte, ők leginkább tévedtek, hogy ne mondjam, ostobák voltak. A többség azonban már akkor sem érzett semmit. A többség azért chartázott, hogy rehabilitálja az egykori állampárt és elnyomó rezsim egykori irányítóit, működtetőit, haszonélvezőit. Hogy kihozza a karanténból mindazokat, akiket mindjárt a rendszerváltás első aktusaként a harmadik magyar köztársaságnak kellett volna kitagadnia a közélet és a politika sáncai közül.

(…) Aztán harmadszorra született még egy tisztességes charta. Csoóri Sándor hívta életre, Márciusi Charta néven. Tisztességes charta volt, mert nem volt mögötte aljas politikai szándék, csak nemzetféltés és hit. Hamvába holt a Márciusi Charta – mert Magyarországon még minden a hamvába hal, ha a Demokratikus Charta szégyenét vállaló értelmiség úgy akarja.

S most itt a következő charta.

A minden rendszerben győztes magyar miniszterelnök chartája – immáron Magyar Charta néven. Gyurcsány Magyar Chartája olyan éppen, mint Gyurcsány Himnusz-éneklése. A szívre tett kéz hamis és hazug pátosza lengi körül, s persze ismét politikai hátsó szándék. Nevezetesen, ismét legyen valami, ami eltereli a figyelmet a lényegről. Az ország állapotáról, sok-sok gazemberségről, a kormányzati alkalmatlanságról, a szekrényből naponta kizuhanó csontvázakról.

Gyurcsány és tettestársai, az a chartás magyar értelmiség ismét a demokráciát védi a nem létező ellenségtől. Most a homoszexuálisokat ért atrocitást növesztik fel a Magyar Köztársaságot fenyegető végső veszéllyé. S teszik ezt azok, akik két esztendővel ezelőtt parancsot adtak a szabadon és demokratikusan ünneplő tömeg szétverésére, megtámadására. (…)
Publicisztikák II.

Pilhál György: Ferenc-charta: a franc akarta (Magyar Nemzet, 2008. július 10.)
"Hogy mit akar ezzel az egésszel a kormányfő, nem tudni, valószínűleg valami obeliszkfélét állítani önmagának, emlékezzen az utókor arra, hogy volt itt egy Ferenc, aki még chartát is készített.”


Magyar Charta néven szeretne ünnepélyes nyilatkozatot, alapokmányt nyélbe ütni Gyurcsány Ferenc. Ez nem biztos, hogy sikerülni fog neki, ugyanis eddig senkinek sem tetszett az ötlet, beleértve még a szabad demokratákat is. Hogy mit akar ezzel az egésszel a kormányfő, nem tudni, valószínűleg valami obeliszkfélét állítani önmagának, emlékezzen az utókor arra, hogy volt itt egy Ferenc, aki még chartát is készített. Az alapgondolatot az adta, hogy itt volt ez a szombati fesztivál, meg ami még vele jár, rendbontás, dobálás, balhé. (…) Kétségbeejtő, ahogyan ez a megtépázott ember ragaszkodik a hatalomhoz, a szerepléshez, a megalomániához. Tehetné például azt is, hogy kijelenti a nagyvilágnak: ezt az eseményt bizony jól "elszúrtuk", tetyetutya a rendőrségünk, kétségbeejtő a közbiztonságunk, sőt én magam is alkalmatlan vagyok arra a tisztségre, amire megpuccsoltam magam. De nem. Gyurcsány Ferenc chartát kíván kiadni az esemény kapcsán. Ez amolyan Aranybulla-szerű lenne, pár év múlva történelemérettségin meg tétel. (…)

Körmendy Zsuzsanna: Akciók paravánja mögött (Magyar Nemzet, 2008. július 10.)

"Ahhoz, hogy önvédelem szerveződjék, sok pénz és mindenekelőtt ürügy kell. A homoszexuálisok meg a feltűnően jól szervezett, gyanúsan biztonságos és jókedvű maroknyi szélsőjobb most tettek egy szívességet a kormányfőnek. Közösen szolgáltattak ürügyet Gyurcsány aktivizálódásához.”


(…) Kinek az érdeke, hogy a melegfelvonulás minél provokatívabb legyen, s lehetőleg botrányba torkolljon? A rendőrségnek, mint megmutattuk, több okból sem az. Nem érdekük a homoszexuálisoknak sem, hiszen az ilyen csinnadrattás agresszív show csak az ellenérzéseket fokozza. A polgári oldalt is ki lehet zárni, hiszen a homoszexualitást tolerálja ugyan, "ha nem teszik kötelezővé", de számos kérdésben - például a homoszexuális párok gyerekvállalásának ügyében - markáns ellenvéleményt képvisel. (…) Az SZDSZnek? Amely úgy beszél, mintha ellenzék lenne, úgy szavaz, mintha még koalíciós társ lenne, s úgy viselkedik, mintha a kormány kormánya lenne? Igen, az SZDSZ-nek érdeke a botránykeltés, mert ha botrány van, akkor lehet acsarogni a sajtóban, lehet követelni az elhatárolódásokat, és lehet futni külföldre, s nyilatkozgatni, milyen homofób ez a szörnyű Magyarország.

No és a kormány? Miért jó neki a melegfelvonulás botrányba fullasztása? A válaszhoz nézzük meg a szombati és hétfői napilapok címoldalait. A manipulált sajtóban sosem az a fontos, ami első oldalra kerül, hanem amit a címoldalra került hír- és képanyag kiszorít. Keressük csak meg, hogyan tálalták a melegtüntetés híreiben dagonyázó napilapok az évtized egyik legnagyobb korrupciós ügyének tárgyalását! Merthogy pénteken, tehát egy nappal a melegtüntetés előtt többórás vádbeszéd hangzott el a bíróságon az évek óta húzódó Kulcsár-ügyben. (…) A hétfői lapszámok már teljes egészében az igazságnak szentelték magukat. Jött szomorú szemű Gyurcsány Ferenc, másfélszeresére megnyúlt arccal, és közölte, hogy betelt a pohár. Mi egyetértünk vele. Nekünk is. Betelt, mert betöltötte. ő volt benne az utolsó csepp. Betöltötte szerepét a manipuláns sajtó, betöltötte funkcióját a rendzavarásban érdekelt melegtüntetés. Jó annak, aki szereti ezt a poros politikai operettet. Aki valami jót vár Gyurcsány szeptember 6-ra meghirdetett Magyar Charta összejövetelétől. Jó annak, aki még elhiszi, hogy a saját reformjainak csapdájából kivergődni képtelen kormányfő a legcsekélyebbre is képes saját érdekei megvédésén kívül. Gyurcsány Ferenc szeptember 6-ra valójában polgárháborút hirdetett. Hatalma kurta idejét hosszabbítgatja. Ahhoz, hogy önvédelem szerveződjék, sok pénz és mindenekelőtt ürügy kell. A homoszexuálisok meg a feltűnően jól szervezett, gyanúsan biztonságos és jókedvű maroknyi szélsőjobb most tettek egy szívességet a kormányfőnek. Közösen szolgáltattak ürügyet Gyurcsány aktivizálódásához. (…)

Szerkesztőségi vélemény: A rács mögé (Magyar Narancs, 2008. július 10.)

"Ha az állam intézményei ezt képtelenek lesznek megtorolni, és súlyos, példás és kellően nagy számú jogerős bírói ítélet útján igazságot szolgáltatni, úgy az a képzet alakulhat ki az ország polgáraiban, hogy ezt szabad, ez a dolgok elintézési módja. Hogy ezt meg lehet tenni a köztársasággal és annak tetszőlegesen kipécézett csoportjával.”


(…) A miniszterelnök szeptemberre nagygyűlést hívott össze, és széles társadalmi összefogást reklámozott a demokrácia védelmében. Ez rendben is lenne, még akkor is, ha egy rakás féleszű ebből arra a következtetésre jut majd, hogy a melegfelvonulást épp azért „szervezte”a kormányfő, netán hogy a nácik is Gyurcsánynak dolgoztak („elterelni a figyelmet a gazdasági problémákról”). A kormányfő a „Magyar Chartát” és az őszi demonstrációt a Népszabadság szerint avval indokolta, hogy „közösen kell megvédeni a demokratikus Magyarországot, mert az intézményrendszer és a szabályok láthatóan nem nyújtanak védelmet.” Mi van?

(…) Ha az állam intézményei ezt képtelenek lesznek megtorolni, és súlyos, példás és kellően nagy számú jogerős bírói ítélet útján igazságot szolgáltatni, úgy az a képzet alakulhat ki az ország polgáraiban, hogy ezt szabad, ez a dolgok elintézési módja. Hogy ezt meg lehet tenni a köztársasággal és annak tetszőlegesen kipécézett csoportjával. (…)

Szerkesztőségi vélemény: Nem egy életbiztosítás (Figyelő, 2008. július 10.)

"Kilóg ugyanis a lóláb, amikor a megtépázott népszerűségű miniszterelnök minden egyes alkalmat azonnal kihasznál, hogy élére álljon az antifasizmusnak, és beszorítsa a jobboldalt a cinkos szerepébe.”


(…) Az ország szégyene, ami történt, összeegyeztethetetlen a demokráciával és az európai normákkal. Nem világos ugyanakkor, hogy miért nem tud a rendőrség semlegesítni néhány száz fős, rendre felbukkanó, azaz jól beazonosítható tömeget.

(…)Van mit máshogy csinálni.
Először is, a kormánynak biztosítania kell a rendőrség ütőképességét. (…) Másodszor is, a Fidesz vezette jobboldalnak fel kell hagynia minden kettős beszéddel. Ez ügyben van némi elmozdulás a korábbiakhoz képest: a Fidesz most már nem veszi egy kalap alá a felvonulókat az erőszakot alkalmazó ellentüntetőkkel, és a hét végi atrocitásoktól is korrektül elhatárolódott.

(…) Végül, de nem utolsósorban, a kormányzó szocialistáknak és a kormányfőnek nem lenne szabad a zavargásokat politikai haszonszerzésre felhasználni. Kilóg ugyanis a lóláb, amikor a megtépázott népszerűségű miniszterelnök minden egyes alkalmat azonnal kihasznál, hogy élére álljon az antifasizmusnak, és beszorítsa a jobboldalt a cinkos szerepébe. Most éppen egy új mozgalomért, Magyar Chartáért kiált. Márpedig az antirasszizmus és az antifasizmus nem a baloldal, hanem az egész ország ügye. E nélkül egyszerűen nincs európai Magyarország.

Mészáros Tamás: Védtelenül (168 óra, 2008. július 10.)

„amíg Magyarországon a parlamenti jobboldal úgy gondolkodik, hogy a társadalmi nyugalom és biztonság csupán a baloldal meg a liberálisok malmára hajtja a vizet, és ezért a gyenge szólamokon túl nem áll érdekében megértetni saját táborával, hogy mi a különbség a nemzeti érzület megélése és a szélsőjobbos akcionizmus között, addig itt az erőszak csak eszkalálódni fog.”


(…) Mintha ennél azért kisebb gyalázatra számítottak volna akár a felvonuló melegek és szimpatizánsaik, akár a védelmükre kivezényelt rendőrök - sőt, még a politikai szereplők is. Pedig pontosan tudhatták, mi következik. A miniszterelnök aztán vasárnap kijelentette: betelt a pohár. Ugyanezen a napon az igazságügyi és rendészeti tárca sajtófőnöke sietett közölni, hogy a rendőrség határozottan, ugyanakkor szak- és jogszerűen intézkedett, a megfelelő helyen és a megfelelő erőkkel lépett fel, sikeresen akadályozva meg a súlyosabb atrocitásokat. Vagyis minden kezdődik elölről, amit a tévészékház ostroma óta többször is átéltünk. Nemcsak az erőszak, hanem a nyomában járó maszatolás is. A pohár ugyanis már régen betelt. És sem a rendőrség, sem az igazságszolgáltatás nem képes úrrá lenni a helyzeten - noha a szóvivői jelentések a demokrácia minden újabb vereségét a jogállam diadalaként igyekeznek beállítani.

(…) És Navracsics Tibor, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője most farizeus módon azt mondja: "A kisebbségi kormány tehetetlensége miatt a rendőrség továbbra sincs abban a helyzetben, hogy biztosítani tudja a köznyugalmat." Holott a rendőrséget az ellenzéki retorika hozta olyan helyzetbe, amelyben sem a főtisztek, sem az állomány nem vállalja a kemény, ha kell, preventív fellépést az egyre veszélyesebb bandákkal szemben.

(…) És mit várhatunk az ügyészi és bírói gyakorlattól? Az eddigi tapasztalatok alapján majdhogynem semmit. Molotovkoktélos merénylőket rongálással vádolnak meg, pusztító szándékú verekedőket garázdasággal. Nevetséges pénzbüntetéseket rónak ki a fél fővárost megbénító "akcióhősökre"; a szervezett zavargások ismert értelmi szerzői és logisztikai irányítói akadálytalanul tevékenykednek. A magyar jogállam tisztségviselői vagy elgyávultak, vagy híján vannak történelem-, és valóságismeretnek - netán politikai beállítódásuk szerint intézkednek és ítélkeznek. És ennek semmi köze a kisebbségi kormányzáshoz. Ennek a demokrácia torz felfogásához, a hivatással járó felelősség elhárításához, a plurális jogállam pártatlan köztisztviselői mentalitásának kialakulatlanságához van köze. Tárgyalhat a legfőbb közjogi méltóságokkal a kormányfő, és létrehívhatja az önvédelmi Magyar Chartát, mindez aligha fog ártani. De amíg Magyarországon a parlamenti jobboldal úgy gondolkodik, hogy a társadalmi nyugalom és biztonság csupán a baloldal meg a liberálisok malmára hajtja a vizet, és ezért a gyenge szólamokon túl nem áll érdekében megértetni saját táborával, hogy mi a különbség a nemzeti érzület megélése és a szélsőjobbos akcionizmus között, addig itt az erőszak csak eszkalálódni fog. (…)

Szerkesztőségi vélemény: Pofonok völgye (Heti válasz, 2008. július 10.)

"Legszembetűnőbb a cselekvésre felhatalmazott, ám hiteltelensége miatt béna miniszterelnök újabb kommunikációs kísérlete. A régi recept szerint felállítandó Magyar charta összehívása.”


(…) Miért épp a július ötödiki melegfelvonulás nyomán borul ki Gyurcsány Ferenc, amikor nem is egy kisebbség terrorizálja a többséget, hanem egy kisebbség egy másik kisebbséget? Homofóbok a főváros szívében vonuló homoszexuálisokat. Nem mintha ez a megfélemlítés elfogadható vagy elviselhető lenne. Mert nem az.

A terrorizálás minden formája elviselhetetlen. Meggátolandó és megbüntetendő. Többek között erre való az állam. Ezért fizetjük az adót. Ezért tartjuk fenn az erőszakszervezeteket és a kormányt. A miniszterelnököt is. S nem azért, hogy az esemény másnapján tehetetlenségét kinyilvánítva nagygyűlést hívjon össze. Arra az eszköztelen civil világ lenne hivatott vagy az ellenzék. (Tényleg, hol az ellenzék ilyenkor?) 

(…) A július ötödiki zavargásra nincs mentség. Védhetetlen. S még ha egy kisebbség idézte is elő, valamennyiünket hozott méltatlan helyzetbe. És a politikai elit ahelyett, hogy az előttünk tornyosuló problémákat igyekezne megoldani, csak a hasznát lesi. Legszembetűnőbb a cselekvésre felhatalmazott, ám hiteltelensége miatt béna miniszterelnök újabb kommunikációs kísérlete. A régi recept szerint felállítandó Magyar charta összehívása. Ha igaz, hogy Magyarországon pár száz feltüzelt figura terrorizálhatja a többséget, ahogy ezt a rendőrséget és a titkosszolgálatokat irányító Gyurcsány Ferenc állítja, akkor a kormányfőnek sürgősen el kell engednie görcsösen markolt székét, és át kell adnia helyét másnak.(…)

Kondorosi-Brown Róbert: Gyurcsányi vallomástétel szeptember 6-án? (Gondola, 2008. július 10.)

"A bocsánatkérésre, a zsidó családtól elvett házról való vallomástételre, a híres „elévült” adórendellenesség bevallására, a 2004 óta cinikusan megválaszolatlan „ki az a Gyurcsányi?” kérdés tisztázására jó alkalom lesz szeptember 6.”


(…) A budapesti kormányfő aligha találhatott volna jobb alkalmat arra, hogy valljon a társadalom előtt. A szélsőségek, az indulatok, az intolerancia elleni jogos nemzeti önvédelmet csak hiteles politikus kezdeményezheti. Olyan politikus tehát, akinek még elszámolnivalója van a nyilvánosság előtt, mégpedig meglehetősen súlyos kérdésben, nem léphet emberek elé szép gondolatokkal. Mert hiteltelen lenne, és lejáratná a szép gondolatokat is.

A szélsőségek, az indulatok, az intolerancia elleni jogos nemzeti önvédelem gondolata szép. Ezek hirdetéséhez meg kell tisztulnia annak a politikusnak, aki besározódott, de most azt akarja, hogy komolyan vegyék.

(…) ”A kormányfő szerint (…) ha így megy tovább, akkor nemcsak a szabadság örömében most megzavartaknak, hanem azután nekünk is félnünk kell, és meggondolnunk, hogy kimegyünk-e az utcára.”
Igen. Ez pontos helyzetelemzés. Csakhogy, ha most ez a félelem a baj, akkor nem kellett volna „végighazudni az utóbbi másfél-két évet.” Tudni, „hogy amit mondunk, az nem igaz.” Hazudni „reggel, éjjel, meg este.”

A bocsánatkérésre, a zsidó családtól elvett házról való vallomástételre, a híres „elévült” adórendellenesség bevallására, a 2004 óta cinikusan megválaszolatlan „ki az a Gyurcsányi?” kérdés tisztázására jó alkalom lesz szeptember 6.

Ha ezek megtétele nélkül bármely politikus vagy politikai párt mégis, csendben maradva aláírja a Magyar Chartát, az ezzel némaságával cinkossá züllik. 

Torkos Matild: Melegszik a közjogi helyzet (Magyar Hírlap, 2008. július 11.)

"Gyurcsány azt mondta tegnap: "Alapvető joga minden polgárnak, hogy szabadon meghatározhassa, megélhesse nemzeti, vallási, kulturális hovatartozását, szexuális identitását." A politikai vélemény szabadságáról mintha megfeledkezett volna a miniszterelnök.”


Már az is meglepő, hogy a közjogi méltóságok hatáskörükbe tartozó feladatnak tartják, hogy a végrehajtó hatalom fejének elmagyarázzák, miként kell a kormányzati hatalommal a törvényes keretek között biztosítania a rendet és a szabadságjogok alkotmányos gyakorlását. Különösen figyelemre méltó Sólyom László készséges együttműködése, hiszen ő az, aki eddig még arra sem volt hajlandó, hogy az ombudsmanjelöltjeiről egyeztessen a parlamenti pártokkal. Elképzelni nem tudjuk, milyen ötletekkel segíthet az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság elnöke a kormányfőnek abban, hogy a véleményszabadságukkal élni kívánók tüntetéseit ne lőjék szét gumilövedékekkel a rendőrök, illetve abban, hogy a leszbikusok, a transzvesztiták és homoszexuálisok, nem tudni milyen politikai célból rendezett, sok esetben közfelháborodást kiváltó karneváljukat háborítatlanul tarthassák meg.

Ha Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként nem képes a rendelkezésére álló hatalmi eszközökkel biztosítani a közrendet, akkor a hatalmát biztosító Országgyűlésnek kell levonnia a megfelelő konzekvenciát. Ha a végrehajtó hatalomnak nem elegendő a közrend fenntartásához a törvényes eszköz, akkor is a parlamentnek mint törvényhozó testületnek kell – a megfelelő jogszabály módosítása útján – tennie a dolgát. Akiket tegnap összehívott Gyurcsány, éppen azoknak nincs közvetlen feladatuk a közrend biztosításában, hiszen éppen ezért nevezzük őket úgymond közjogi méltóságoknak.

Bolgár György: A Magyar nemaCharta (Népszava, 2008. július 11.)

"Az igazán nagy baj azonban az, hogy a társadalom jelentős, talán nagyobbik része sem érzi úgy, hogy közösen kellene megvédeni a demokráciát, és ezért teheti meg Orbán, hogy ő is csak és kizárólag Gyurcsánytól féltse.”


(…) Gyurcsány persze tudhatta volna ezt már az előtt is, hogy előállt az ötletével, és nem vall különösebben fineszes (pláne fideszes) politikusra, hogy mégis helybe ment a ló inkriminált szervéért. Politikailag tehát nincs, nem volt igaza (még ha politikai előnyt remélt volna tőle, akkor sem), ellenben tartalmilag mégis. Ugyanis nem megy, nem fog menni másképp, mint valamilyen egységes föllépéssel. Hogy mi nem fog menni? Mihez kéne Charta? Miért kellene Gyurcsánynak és Orbánnak legalább kivételes alkalmakkor együtt felvonulnia?

(…) azért kellene Gyurcsánynak és Orbánnak, ha nem is kéz a kézben, együtt felvonulnia, mert valahogyan híveik értésére kellene adniuk, hogy bár élesen szemben állnak egymással, mégis mindketten elfogadják a demokratikus játékszabályokat, és ha nincs más lehetőség, föllépnek a demokrácia tudatos ellenségeivel, szétverőivel szemben.

(…)Az igazi demokratáknak azonban bal- és jobboldalon egyaránt az volna a feladatuk, hogy érzékeltessék: csak demokratikusan lehet, kell és érdemes folytatni. Nincs más út, vagy ha van, az az önkény, az erőszak, a gazdasági és politikai öngyilkosság útja. Nem kellene megvárni azt a tragédiát, amely a társadalom tudatlanabb, tájékozatlanabb rétegeit is felrázná közömbösségéből. Nem Gyurcsány győzelme lenne, ha a bal- és jobboldal egységesen lépne fel a szélsőségesekkel szemben, és nem a Fidesz győzelme, ha olyan országban kerülne hatalomra, amely rendre és diktatúrára áhítozik. Tessék már felébredni!

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695