Az állam így nem működik

2008-12-12

A publicisták, mint mindig, ezúttal is megosztottak az államfő jelöltállítási gyakorlatával szemben. Az ügy mindkét oldalon jelentős érdeklődést kavart, többen is komoly kritikákat fogalmaztak meg mind az MSZP, mind a köztársasági elnök irányába.

Többen bírálták az elnököt a jelölési gyakorlat miatt, különösen a baloldalinak mondott lapokban kifogásolták az egyeztetés már megszokott hiányát. A szerző

> Publicisztikák
Torkos Matild: A "szocialista lelkiismeret" (Népszabadság, 2008. december 9.) 
Simon Zoltán: Lehetőség (Népszava, 2008. december 9.) 
Tóth Ákos: Lelkiismeret (Népszabadság, 2008. december 9.) 
Forró Evelyn: Sólyom László és a banán-demokrácia (Stop.hu, 2008. december 9.) 
Panyi Szabolcs: Sólyom László elkerülhetetlen bukása (Hírszerző, 2008. december 9.)
 Hazafi Zsolt: Az államfő, a főbírójelölés és a komcsik (Hírszerző, 2008. december 10.) 
Hack Péter: Kiút a káoszból - Hack Péter javaslata (HVG Online, 2008. december 11.) 
Szerkesztőségi vélemény: Makacsok (Magyar Narancs, 2008. december 11.) Kulcsár Anna: Zsákmányszerző szocialisták (Magyar Nemzet, 2008. december 11.) 
Kumin Ferenc: A méltányosság művészete (Index, 2008. december 12.)

k szerint egyértelműen Sólyomnak szólt az elutasítás, a jelölt szakmai kvalitásait nem kérdőjelezték meg.

A jobboldalinak mondott lapokban a jelölt elutasításának okát ezzel szemben sokkal inkább éppen annak szakmaiságában látták. Több publicista is úgy gondolja, hogy az MSZP céljaival ellentétes, hogy szuverén, szakmailag elismert jelölt kerüljön a főbírói posztra.
Hack Péter három jelöltön alapuló rendszer bevezetését szorgalmazta publicisztikájában, míg Kumin Ferenc a Köztársasági Elnöki Hivatal Stratégiai és Kommunikációs Főosztályának vezetője az eljárás méltatlanságára hívta fel a figyelmet írásában. 








Publicisztikák I.

Torkos Matild: A "szocialista lelkiismeret" (Népszabadság, 2008. december 9.) 

„A szocialisták egyszerűen nem akarnak a Legfelsőbb Bíróság élére politikától független, szakmai alapon kiválasztott, erős legitimitással rendelkező elnököt.”


(…) Hiába jelentette be a Fidesz, a KDNP, az SZDSZ és az MDF is, hogy frakciója tagjai megszavazzák Havasiné Orbán Máriát főbírónak, a végeredményt tekintve ez semmit nem jelentett. Ugyanis az MSZP úgy döntött, képviselőik "a lelkiismeretük" szerint szavazhatnak – bármit is jelentsen ez. Voltak, akik a titkos szavazás előtt nagy tétben mertek volna fogadni arra, hogy a szocialista nyilatkozat azt jelenti, ismét elgáncsolják Sólyom jelöltjét.

És úgy is lett. Ismét megtapasztalhattuk, mit eredményez, ha a szocialisták a lelkiismeretükre hallgatva szavaznak. Most éppen a kiváló, komoly szakmai elismertségnek örvendő Havasiné Orbán Mária, a Győri Ítélőtábla elnöke főbíróvá választását akadályozta meg a szocialista lelkiismeret.

(…) A tegnapi szavazás eredményével a szocialisták nagyon is elégedettek, hiszen pontosan ez volt a céljuk. Nekik nagyon is megfelel a mai zavaros helyzet, ez az átmeneti állapot, amikor az "elnöki jogkörben eljáró" legfelsőbb bírósági elnökhelyettes nekik tetsző személy.

(…) Gyurcsány és pártja most is bebizonyította, mit ért valójában politikai konszenzuson. Azt, hogy megengedik riválisaiknak, hogy egyetértsenek velük.

Simon Zoltán: Lehetőség (Népszava, 2008. december 9.)

„Az egész úgy kezdődött, hogy az ellenfél visszalőtt. A szokásos szituáció állt fel: én nem engedek, mert te nem engedsz. Ha én engednék, az vereség volna, ha te engednél, a földbe döngölnélek. Kissé unalmas, és még inkább kártékony gondolkodás ez, amely az egész magyar közéletet jellemzi.”


(…) Az arányok azt mutatják, hogy bejött a papírforma; a másik négy párt egységesen megszavazta Havasinét, míg az MSZP elutasította. Bár a szavazás titkos volt, az elnök az MSZP-nek címezve azt mondta: szégyellni valóak a párt elutasító érvei.
És valóban. A szocialisták nem találtak kifogást a jelölt szakmai életrajzában, nem merült fel az sem, hogy Havasinénak ne lenne meg a kellő gyakorlata, netán ne volna programja a magyar bírósági rendszer átalakítására

(…) Pedig a válasz kézenfekvő. Az MSZP elutasítása nem annyira Havasiné Orbán Máriának szólt, hanem Sólyom Lászlónak. annak az elnöknek, aki sokadszorra sem egyeztetett jelöltjéről a pártokkal és annak az elnöknek, aki első felindulásában - nyilván bakizott - MSZMP-nek titulálta az MSZP-t. Vagyis némi joggal utasította vissza szavait a szocialista frakció, mondván, ha jelölni az elnök dolga, akkor szavazni a képviselőké.

Tóth Ákos: Lelkiismeret (Népszabadság, 2008. december 9.)

"Az MSZP elutasításának egyetlen oka a félelem. És meglehetősen fortélyos. Félelem az egyéniségtől. Félelem attól, hogy a jelölt majd nem úgy fütyül, ahogy mi muzsikálunk. Vagy még rosszabb: úgy fütyül majd, ahogy ők muzsikálnak.”



(…) Hiába voltak a jelölt reformelképzelései, a "reformpárt" úgy érezte, neki, köszöni, elég volt a reformokból, nem kér Havasinéból - és nem kér Sólyom Lászlóból, aki szerinte jobboldali, ezért értelemszerűen a jelöltje is jobboldali, hiába állítják hiteles szakemberek, hogy - ha és egyáltalán jobboldali Havasiné - ez az ítéletein sosem látszott. 

(…) Az MSZP elutasításának egyetlen oka a félelem. És meglehetősen fortélyos. Félelem az egyéniségtől. Félelem attól, hogy a jelölt majd nem úgy fütyül, ahogy mi muzsikálunk. Vagy még rosszabb: úgy fütyül majd, ahogy ők muzsikálnak. Mint például Polt Péter fütyült: hamisan. És a zenét, gondolják, valakinek mindenképpen fizetnie kell. Olyan nincs, hogy valaki azért kerüljön valaminek az élére, mert oda való. Olyan nincs, hogy valaki nem néz pártot, nem néz hatalmi érdekeket, nem néz semmit, csak teszi a dolgát: rendbehozza a bíróságokat, gyorsítja az ítélkezést, háttérbe szorítja az alkalmatlan bírákat, szakít azzal az irritáló, meggyökerezett konzervativizmussal, ami áthatja a bíróságokat. 

(…) ahogy osztódott a közélet, úgy lett másmilyen az elvárás. Legyen hát olyan a jelölt, aki jó neked, jó nekem. Mindenkinek. Legyen kicsit szürke, kicsit semmilyen, kicsit alkalmazkodó, kicsit egyéniség nélküli. Egy ilyen személyről konszenzus alakítható ki, hadd húzza a szürkék nótáját. (…) 

Forró Evelyn: Sólyom László és a banán-demokrácia (Stop.hu, 2008. december 9.) 

„A köztársasági elnök sértve érzi magát, hogy jelöltjei sorra elbuknak. Ha nem változtat gyakorlatán, még jó néhány kudarcélménye lesz.”


Az uralkodó hajlandó kegyet gyakorolni. Legalábbis ilyen érzésem volt, amikor Sólyom László azt mondta, eltökélt szándéka alkalmat adni a parlamentnek arra, hogy a hibás döntést kijavítsa, mármint azt, hogy nem szavazták meg legfőbb bírónak Havasiné Orbán Máriát. Tessék mondani, ez itt egy köztársaság, most? A demokratikus szót már használni sem merem.

(…) Miért ne fontolhatnák meg, miért ne írhatnák felül a képviselők az államfő jelölését? A köztársasági elnöknek joga és kötelessége, hogy jelöljön főbírát, a képviselőknek pedig az, hogy legjobb tudásuk, lelkiismeretük szerint szavazzanak. Kettőszázhárman támogatták, százhetvenöten viszont nem. Mi itt a baj?

(…) Azzal is bajom van, hogy az államfő szerint nincsenek jobboldali és baloldali bírók. Hát, dehogy is nincsenek. Ha nem lennének, nem lenne ilyen siralmas állapotban a bírói kar, nem születtek volna téves, vagy elfogult döntések. Valószínűleg Sólyom László ezúttal is távolabbra lát a Sándor Palota erkélyéről, csakúgy, mint amikor a magyar gárdisták masíroztak az ablaka alatt.

A köztársasági elnök sértve érzi magát, hogy jelöltjei sorra elbuknak. Ha nem változtat gyakorlatán, még jó néhány kudarcélménye lesz. Az, hogy ő milyen módon jutott ebbe a székbe, soha nem jut eszébe? Az számára nem volt szégyenletes? És az, hogy az öntörvényűsége, hogy nem hajlandó konzultálni a pártokkal, milyen károkat okoz?

Végül, azért az MSZP-s képviselőknek is feltenném a kérdést: hányszor jutott már eszükbe, ha nem ringatják magukat illúziókban, hogy meglesz a kellő számú szavazat, vagy ha a sarkukra állnak és nem engedik, hogy az eleve vesztésre álló Szili Katalin legyen a jelöltjük az államfői posztra, akkor most kicsit másként állnának a dolgok? (…) 

Panyi Szabolcs: Sólyom László elkerülhetetlen bukása (Hírszerző, 2008. december 9.) 

„Sólyom úgy tesz, mintha valóban lehetne a pártok érdekeitől függetlenül tevékenykedni. Lássuk be, ilyesmi a magyar belpolitikában nagyon ritkán történik - talán ezért is olyan látványos.”


(…) A szavazás után gyakorlatilag teljesen légüres térbe került az elnök, és csak a rossz illetve a még rosszabb lehetőség közül választhat. Vagy feladja autonómiáját és behódol a szocialistáknak - hiszen az ellenzék egységesen támogatta a jelöltjét (ez is valami)! -, vagy lassan már működésképtelenné teszi azt a közjogi berendezkedést, amelynek ő maga megalkotójául majd működtetőjéül, végül őrzőjéül szegődött.

(…) Sólyom öntörvényűsége mögött csak merő rosszindulatból lehet hatalomvágyat, zsarnoki indulatokat sejtetni. A szocialista pártsajtó iparosai is csak pironkodva mernek olyasféle mondatokat leírni, mint hogy Sólyom visszaél hatalmával, hogy prezidenciális demokráciát akar - meg egyebek, rendelés szerint.

Sólyom egyszerűen olyan ember, aki hozzáértőként egy véletlen, aprócska kis hiba folytán jó helyre került, oda, ahová felkészültsége és kvalitásai alapján való. És úgy tesz, mintha ez természetes volna, és mintha valóban lehetne a pártok érdekeitől függetlenül tevékenykedni. Lássuk be, ilyesmi a magyar belpolitikában nagyon ritkán történik - talán ezért is olyan látványos.

A szocialisták pedig most már gondoskodnak majd arról, hogy ilyen véletlen soha, de soha ne forduljon elő ismét: ha Sólyom a bölcs Salamon vagy az igazságos Mátyás királyt jelölné a posztra, "politikai megbízhatóság" hiányában őket is megfúrnák. Nyakó István, Lendvai Ildikó vagy Bárándy Gergely pedig, miután megpróbál némi komolyságot erőltetni magára, elmondaná, hogy a döntést a frakciótagok "lelkiismeretére" bízták, úgy egyébként pedig keveslik a jelölt nyelvtudását és szakmai múltját. Ja, és az unokaöccse (!) a Fidesz egyik sajtófőnöke.

(…) A hétfői szavazás utáni helyzet körülbelül úgy néz ki, hogy két autó megy egymással szemben: az egyik volánjánál a KRESZ-t gondosan betartó úrvezető, a másiknál pedig a jól ismert kopasz, fuxos béemvés ül, aki baseball-ütőt szokott előhúzni biztosítási lap helyett. Ebben a felállásban nem kétséges, ki fogja elrántani a kormányt, hogy kié lesz az erkölcsi, és kié a tényleges győzelem.

Ha valóban ez következik be, elnöki hitvallásának lényegét kell feladnia Sólyomnak. Az ország tekintélye és működőképessége érdekében meg kell adnia magát - éppen azoknak, akiktől megpróbálta megvédeni ezt a tekintélyt és működőképességet. Vagy ezt választja Sólyom, vagy azt, hogy ő maga lesz az, aki tovább erodálja Magyarország megtépázott reputációját és igazságszolgáltatásának alapjait, annak érdekében, hogy mindezt nehogy a pártpolitika tegye meg, sokkal nagyobb mértékben. (…) 

Publicisztikák II.

Hazafi Zsolt: Az államfő, a főbírójelölés és a komcsik (Hírszerző, 2008. december 10.) 

„Sólyom László úgy helyezkedik felül a vitákon, mintha nem vitatható módon választották volna meg államfőnek, és nem lehetne kritizálni a döntéseit. Így nehéz lesz megtalálni azt a személyt, aki megreformálná az arra rászoruló bírósági rendszert.”


Ott voltam az államfő megválasztásának a napján a Parlamentben, ami akkor egy felbolydult méhkashoz volt hasonló. Ott álltam Orbán Viktor mellett (mezei újságíróként, másokkal együtt), amikor megkapta a hírt, hogy Sólyom lett az elnök, plusz a szavazati arányokat. Hangosan körbeszólt, hogy bizony kellett lennie szocialista átszavazónak is. Látszott, élvezi, hogy manővereinek köszönhetően jól odatettek a szociknak. A férfias politikához virtus is kell. Ez mindig is tetszett.

(…) Éppen ezért lepett meg Sólyom László indulatos, államfőhöz nem illő kirohanása a döntést követően. Az MSZP ugyanis nem egy jogegylet, vagy természetvédő kör, hanem politikai párt. Mint a többi a parlamentben. Politikai döntést képesek hozni csak, ez a legfőbb jellemzőjük. Az elnök azonban úgy helyezi magát felül a politikai vitákon, mintha nem vitatható módon választották volna meg államfőnek, és nem lehetne kritizálni a döntéseit. Így nehéz lesz megtalálni azt a személyt, aki megreformálná az arra rászoruló bírósági rendszert.

(…) Ráadásul az a helyzet, hogy a parlamenti képviselőket a nép választja, míg az államfőt az előbbiek. Fura, hogy az államfő - legalábbis kívülről nagyon úgy tűnik - mélyen lenézi azt a testületet, amelytől a legitimációja ered. Miközben a jogszabály nem kötelezi a parlamentet arra, hogy köteles elfogadnia az államfő javaslatát. Nem kötelező egyeztetni a pártokkal, de azoknak sem kötelező elfogadni Sólyom jelöltjét. Ez sem attól függ, ki komcsi, és ki nem. Ez politika, de ebbe az utcába maga az államfő sétált bele.

(…) Ha azonban az LB elnökéről szóló döntést politikai alapon hozza meg a politikai alapon működő T. Ház, akkor ezt csak kooperációval lehetséges kivitelezni. Ehhez emberi hangnem, alázat és kölcsönös tisztelet is szükséges. Igaz, az teljesen értelmezhetetlen faktor, hogy kinek az unokatestvére, sógora, ükanyja, vagy dédapja dolgozik a sárbogárdi Fidesz-irodában.

Súlyos fogalomzavarra utal az is, hogy az MSZP lelkiismereti szavazás keretében nem szavazta meg a főbírójelöltet. Ilyen jellegű szavazást abortusz és eutanázia ügyében szokás tartani, nem a főbírójelölés esetében. Ha ebből rendszer lesz, akkor nemsokára a téli gumiabroncs kötelezővé tételéből, vagy a tojásszabványokból is lelkiismereti kérdést fabrikálhatnak a képviselők.

(…) A szocialista párt tartalmi kiüresedése, a kormányzási kudarcok és megoldatlannak tűnő belső és vezetési problémáik nem szolgálhatnak egyetlen szocialistának sem indokul a cinizmusra és a nihilizmusra, arra, hogy a helyzetet ne próbálják meg kellő komolysággal megoldani. A bírói hatalmi ág állapota közös felelőssége a pártoknak és az államfőnek - annyi "kockázattal", hogy a szervezet esetleges működési zavarai esetében nem csak ők isszák meg a levét.

Hack Péter: Kiút a káoszból - Hack Péter javaslata (HVG Online, 2008. december 11.) 

„Az a gyakorlat, amelyet Sólyom László jelölései során alkalmaz, jogilag problémamentes, gyakorlatilag viszont működésképtelen.”


A köztársaság előző két elnöke nem ok nélkül tette meg azt a lépést, amit Sólyom Lászlótól most sokan számon kérnek: egyeztetett a közjogi tisztségviselő-jelöltekről az országgyűlési képviselőcsoportok vezetőivel. Az a gyakorlat, amelyet Sólyom László jelölései során alkalmaz, jogilag problémamentes, gyakorlatilag viszont működésképtelen. Van azonban lehetőség a közjogi káosz elkerülésére.

(…) A képviselők, - akik az Alkotmány szerint nem véletlenül titkosan szavaznak az elnök jelöltjeiről - több módon is reagálhatnának az elnök által választott jelölési módra. Megtehetnék, hogy a formai kérdéseken elegánsan túllépve, csak a jelöltek munkásságának érdemi vitáját folytatnák le, például a bizottsági meghallgatásokon valós okokkal indokolnák támogató, vagy elutasító véleményüket. Sajnos az esetek többségében nem ezt teszik. A bizottsági meghallgatásokra többnyire teljesen készületlenül mennek, és érdemi tájékozódás vagy érdemi kérdés nélkül szavaznak. Anélkül, hogy a nyilvánosság előtt is védhető módon indokolnák szavazatukat, intenzív ködösítésbe kezdenek, majd a titkos szavazás mögé bújva elhárítják a felelősséget.

(…) Lehetne jó megoldást találni, ha minden szereplő őszintén szembesülne a kialakult helyzettel, és elismerné saját hibáját. Az elnök, ha nem akar közvetlenül egyeztetni, megtehetné, hogy apparátusán keresztül közvetve egyeztet a döntéshozókkal. A képviselők pedig, túllépve formai aggályaikon, érdemben vizsgálnák és véleményeznék a jelöltek személyét, és nem szavaznának le kiváló jelölteket csak a jelölés módja miatt, mint az történt a jövő nemzedék országgyűlési biztosának később megválasztott Fülöp Sándor első jelölése alkalmával.

(…) Ki lehet alakítani egy olyan alkotmányos szabályozást, amelyben érvényesül a jelenlegi szabályozás mögött meghúzódó valamennyi szempont, mégis elkerülhetővé válik a közjogi káosz. Az Alkotmány módosításával elő lehetne írni azt, hogy az elnök minden érintett tisztségre három személyt jelöljön (…) A három jelölt közül első körben az a jelölt nyeri el a tisztséget, aki az első szavazás során elnyeri az összes képviselő kétharmadának támogatását. Amennyiben ilyen jelölt nincs, a második fordulóban – ahol ugyanazok a jelöltek indulnak – az a jelölt nyeri el a tisztséget, aki a képviselők felének szavazatát megkapja. Amennyiben a három jelölt közül nincs ilyen, akkor a harmadik fordulóban a legtöbb szavazatot kapó jelölt nyeri el a megbízatást. (…) 

Szerkesztőségi vélemény: Makacsok (Magyar Narancs, 2008. december 11.)

„A reform, a rendteremtés meggyőző ígéretével kampányoló Havasiné újbóli elmeszelését nehéz lesz másként értelmezni, mint hogy az MSZP-nek nem is kell a bíróságok átalakítása. Ezt kellene belátni most a szocialistáknak - tartsák bármennyire is bicskanyitogatónak az államfő jelölési technikáját vagy hétfői, a képviselői szabad véleménynyilvánítást semmibe vevő kirohanását."


(…) A szocialisták előzőleg buzgón keresték a fogást Havasinén; és valóban, az, hogy a jelölt "tudományos munkásságát", vagy angolnyelv-tudását nem tartja a kormánypárt meggyőzőnek, gyöngécske érvnek tűnik. (…) Így hát maradt az említett magyarázkodás. Meg az, amit az MSZP magatartásának valódi okaként sejt mindenki: hogy tudniillik Havasiné Orbán Mária egyik rokona a Fidesz alkalmazottja, és a jelölt úgy általában is "jobboldali irányultságúnak" tekinthető. (...) Az MSZP hivatkozhatna arra is (és egy kicsit hivatkozik is), hogy elvi megfontolásból kifogásolja Sólyom jelölési módszerét - az államfő dafke nem konzultál a pártokkal. Ebben inkább az MSZP-nek van igaza, hiszen egyfelől az ombudsmanokról vagy a főbíróról a pártokból álló Országgyűlés dönt, másfelől Sólyom valóban úgy tesz, mintha a politikai egyeztetés kizárólag "mutyi" lehetne. Ez a gőgös merevség minimum olyan sértő, mint amennyire sértőnek találja most a köztársasági elnök a szocialisták hétfői viselkedését. Ám ez csak akkor lenne elfogadható érv Havasiné kizeccölése mellett, ha a párt minden eddigi Sólyom-jelöltet elutasított volna. De nem így történt.

(…) Az LB nemcsak a bírói hatalmi ág csúcsszerve, hanem partnerként a törvényhozói hatalom fontos láncszeme is. És nagyon fontos intézmény abban az elodázhatatlan reformban, aminek a megkezdésén az igazságszolgáltatás minőségi javulása múlik. A hatékony és jó bíróságok pedig, kívülről tudjuk már, a jogállami berendezkedés garanciái. Az LB normális működéséhez elengedhetetlen egy megkérdőjelezhetetlen legitimitással megválasztott legfelsőbb bíró. Lehetne akár Havasiné is. Sólyom jelöltjének az előéletében semmi nem utal arra, ami indokolná a szocialista félelmeket. (…) 

Kulcsár Anna: Zsákmányszerző szocialisták (Magyar Nemzet, 2008. december 11.)

„Egyértelmű: a Gyurcsány Ferenc elnökletével működő MSZP most bosszút állt azért, mert a köztársasági elnök októberben nem ment el az úgynevezett nemzeti csúcsra.”



(…) Nem akadt ennyi igennel voksoló honatya. Az előzetesen közzétett nyilatkozat - a frakció lelkiismereti alapon szavaz - azt jelentette: a szocialisták elutasítják Sólyom László jelöltjét. Az elutasítás elsődlegesen az államfőnek szólt, s csak másodsorban a jelölt személyének. Egyértelmű: a Gyurcsány Ferenc elnökletével működő MSZP most bosszút állt azért, mert a köztársasági elnök októberben nem ment el az úgynevezett nemzeti csúcsra.

(…) Bizonyos: Sólyom Lászlónak nincs jogi lehetősége, hogy kinevezze Kaposvári jelöltjét. Az LB - a dolgok mostani állása szerint - legkésőbb jövő áprilistól vezető nélkül marad. Ezen csak a szocialisták változtathatnak. A következő fordulóban megválaszthatják Havasiné Orbán Máriát. Az államfő a hétfői parlamenti kudarc után úgy nyilatkozott: ismét korábbi jelöltjét ajánlja fő bírónak. Módot kíván adni a szocialistáknak a hiba kijavítására, döntésük korrekciójára. Sólyom László álláspontja szerint a kormánypárt elutasító határozata megmagyarázhatatlan, káros és alkotmányellenes volt. A káosz mindinkább kibontakozik. Bizonyos sajtóorgánumokban és politikai körökben terjed az az információ, hogy az MSZP megpróbálja az általa állítólag támogatott Zanathy János bírót az LB elnöki székébe segíteni. Addig húzza az időt, amíg a köztársasági elnök Zanathyt nem jelöli a tisztségre. Ez valószínűleg dezinformáció, amelyet az elmúlt évek történései nyomán - Lomnici Zoltánnak tulajdoníthatunk.

(…) Az MSZP képviselőcsoportját a bosszú mellett a zsákmányszerzés lehetősége is motiválja. Most, amikor a Zuschlag-ügy, a politikai maffiaper tárgyalása célegyenesbe fordult, s a vádlottak után a tanúkat, a szocialista párt prominenseit, talán a titokminisztert, a kancellária vezetőjét és a miniszterelnököt is megidézik a bíróságra, nem mindegy, ki áll a harmadik hatalmi ág, az elvben független bírói hatalom élén. Tehát hogy ki a főbíró. Felkészült, karakteres, szuverén egyéniség lehetőleg ne legyen. Havasiné az adatok szerint ilyen személyiség.

 Kumin Ferenc: A méltányosság művészete (Index, 2008. december 12.)

„Ha mégis esélyt kap a méltányosság és a belátás, akkor lehet új lapot kezdeni azzal, hogy a kétkedő képviselők megpróbálják közvetlenül, és nem hivatásos riogatók tolmácsolásában megismerni az államfő jelöltjét.”



(…) Természetesen minden képviselőcsoportnak, vagy akár minden egyes szabad mandátummal rendelkező képviselőnek joga van önálló, a törvényi előírásoktól független, valamilyen sajátos szemléletet tükröző kritériumrendszerre hivatkozni. Azonban nehezen magyarázható, hogy néhány olyan poszt esetében, ahol az LB elnöknél lényegesen nagyobb szerepe van a nyelvismeretnek, nem volt még ennyire fontos ez a feltétel korábban.

Elhangzott még az is kifogásként a jelölttel szemben, hogy túl gyorsan készül a bíróságokat reformálni. Nehéz annál tömörebben és találóbban értékelni ezt a kritikát, mint ahogy azt Orbán Mária közvetlenül a gyászos szavazási eredmény megismerése után tette újságírók előtt: a reformokat nem tegnap, hanem tegnapelőtt kellett volna elkezdeni. Eltöprengve annyit mégis hozzá lehet tenni, hogy különösen érdekes ez a vélemény egy olyan párt részéről, amely amúgy a reformok, az átalakítás és a progresszió letéteményeseként határozza meg önmagát.

Noha méltányos lenne az is, ha minden kifogás mellé oda lehetne tenni egy arcot és egy nevet, Orbán Mária elutasításának valódi okát valószínűleg a magyar politikai élet egyik meghatározó szereplője, a Név Nélkül Nyilatkozó Forrás tolmácsolásában kellett a nyilvánosságnak megtudnia. Hogy egészen pontosak legyünk, a Népszabadság első tudósításában még ennyi forrás-meghatározás sem szerepelt, csupán egyetlen mondat, ami azután hihetetlen karriert futott be: „Úgy tudjuk, a jelöltet a jobboldalhoz kötik.” Nem dolgom találgatni, hogy milyen módon születik egy ilyen állítás, pedig lenne tippem. Hogy mennyi kárt okoz, azt viszont biztosan tudom.

(…) Ha mégis esélyt kap a méltányosság és a belátás, akkor lehet új lapot kezdeni azzal, hogy a kétkedő képviselők megpróbálják közvetlenül, és nem hivatásos riogatók tolmácsolásában megismerni az államfő jelöltjét. (…)

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695